Dunántúli Napló, 1955. szeptember (12. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-11 / 214. szám

DUNÁNTÚLI mÁsmnnÁttmaxsfBaema A MA! SZAMBÁN: Megkezdődött a* országos kenyérgabcnaier- meiési tanácskozás. (1.—2. o.) — Adenauer kancellár nyilatkozata. (2. o.) — Vasárnapi krónika. (4. o.) — Sokmilliós beruházások a pécsi bányákban. (4. o.) — VJ emberek * falu életében. (5. o.) — Fényes emlékek. (ő. o.) m ÉVFOLYAM, 214. SZÁM M OP BARANYA MEGYEI BI20TT/ACÄNAK L APJA AB A: 50 FILLÉR VASÁRNAP, 1055 SZEPTEMBER 11 Az újíts mozgalom felíeodítéséétt Népgazdasági tervetek telje- Öltésében jelentős szerepe volt eddig Is az újító mozgalomnak. Az újító mozgalom szerves, alapvető része a szocialista munka versenynek, mert kifeje­zi a dolgozó tömegek kezdemé­nyező és alkotó képességét, fel­színre kozza azokat a tehetse­geket, amelyek dolgozó né­pünkben rejlenek. Mind azok­nak a célki tűzéseknek a való- raváltása melyekért a szocia­lista muníkaversany folyik; á munka temielékenyfiégének emelése, a minőc+ég állandó ja­vítása, az önköltség csökkenté­se csak a termelés tökéletesí­tésével, a müezaki színvonal állaindó emelésével, az új tech­nika fejlesztésiével, a munka új módon való megszervezésével és újításokkal érhetők el. Számos példa van az újítási mozgalomban arra, hogy az újí­tód^ nemcsak a munka menetét gyorsították -.mg, hanem ugyan akkor emeltók a termékek mi­nőségét vagy hazai anyagokkal pótoltál: a külföldről behúzott nyersanyagot. Újítóinkat az anyagi és erkölcsi megbecsülés mailét! az te serkenti, (hogy fel­ismerték;' milyen felmérhetet­len eegítsóg-at adhatnak egész népgazdaságunknak, dolgozó népünknek terveink megvaló­sításáért, az életszínvonalunk szakadatlan emeléséért folyó mimikájához. Az azért tapasztalatolt azt mutatják, hogy megyénkben is jelentősén megnőtt a mogtaka- rítAsok öuszege, hogy újítóink ;e léntősobb, értékesebb újításo­kat nyújtottak be. A Komlói Szénbányászati Trösztnél pé! - dául az első félévben 2 millió 373 ezer forint volt az elfoga­dott újítósok eredményeként megtakarított összeg a múlt ért 1 millió 860 ezer forinttal szemben. Hasonló a helyzet a többi üzemben Is. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagy­ni; bár á megtakarítás össze­ge a múlt évihez képest nőtt, az újítások száma csökkent. Ez unnák a következménye, (hogy számos üzemünkben az utóbbi Időben kevés gondot fordítot­tak e fontos kérdésre. Több újítónak a kedvét szeg- 4. te az, hogy javaslatait sokszor hónapokig elf ok tették, nem ju­talmazták vagy nőm vezették be. Illés László porcelán gyári dolgozó írta levelében, hogy egy kézi szállítóeszköz beveze­tését javasolta, mely négy dol­gozó munkáját helyettesítené. A saját közbenjárására — mi­ntáin javaslatát kísérletre elfo- todtÄk — a szállítóeszköz ía- Vázát él is készítették. Ezután azonban több mint egy hónap­ig a kováe.omüfhelyben hevert. Az illetékesek csak állandó fi­gyelmeztetésre végezték el a hátralévő munkát. A szállító­eszközt kipróbálták — a kísér­het sikerült és..: és minden maradt a régiben. Az újítási mozgalom fejlődé­sét, minél szélesebb körű ki­bontakozását akadályozta a 'szenvtelen, bürokratikus ügy­intézés mellett az újítások fe­lületes értékelése, helytelen díjazása is. Egyes vállalatoknál > tévesen értelmezett „takaré­kosságra“ hivatkozva csak 100 —-200 forintos újítási díjakat fizettek ki s ezzel ezreket ve­szítettek el, mert az újítók egy része inkább nem nyújtotta be javaslatát. Ezeknek és az újító mozga­lom fejlődését akadályozó töb­bi (hibáknak a felszámolásához nyújt segítséget a Miniszterta­nács augusztus 25-én megje­lent rendelete. A rendelet löb*. bek között meghatározza, hogy mit lehet újításnak tekinteni. Munkaköri kötelességként írja elő a vezető műszaki dolgozók számára az olyan technikai, gyártási eljárások bevezetését, amelyek a munkahelyükkel kapcsolatosait. Az új rendelet értelmében jelentősen emel­kednek az újítási jutalmak is, ha a javaslatok a minőség ja­vítását teszik lehetővé. Jelentős előnyt jelent az újí­tók számára az is, hogy a ju­talmak megállapításánál fi­gyelembe veszik azt is, hogy a gyártmányokat továbbfeldolgo- zó vállalatoknál az újítás mi­lyen előnyt biztosít s hogy az eddigi egy éves határidő he­lyett ezután az újítást két esz­tendőn belül az újítási díj 51 százalékával kell jutalmazni, ha más üzemeknél és vállala­toknál is alkalmazzák. Az újítások bevezetését s az e téren meglévő hibáit sürgős felszámolását segíti elő az, hogy újítási díjat csak a beve­zetett és üzemszerűen alkalma­zott újítások után lehet kifi­zetni. Segítséget nyújt ezen kívül a rendelet az újítási kí­sérleti munkák megvalósítá­sához a már ismert újítások széleskörű elterjesztéséhez is. Tévedés lenne azonban azt hinni, hogy ez a rendelet egy- csapásra megszüntet minden eddigi hiányosságot, hogy a jö­vőben már magától fejlődik, szélesedik újító mozgalmunk. A rendelet minden pontjának maradéktalan betartásáért har­colni kell az üzemek gazdasági vezetőinek, párt- és szakszer­vezeteinknek és nem utolsó­sorban az újítóknak. Az újítá­sok ügykezelésénél meglévő bürokrácia, a hanyagság, nem­törődömség, a dolgozók javas­latainak semmibe vevése nem múlik el az egyik napról a má­sikra. Ez a harc azért is fontos, mert akadnak olyanok, akik a műszaki fejlesztés előtérbe ál­lításánál arra a téves kíivet- kézíetéeré jutottak, hogy most már háttérbe lehet szorítani az újító mozgalmat, cl lehet ha­nyagolni az új munkamódsze­rek állandó propagálását, szer­vezését, a munkaeszközök fo­lyamatos tökéletesítését. Az ipar műszaki színvonalúnak fej lesztése javítla a termelést, nö­veli a termelékenységet, töké­letesíti a termelő eszközöket. És hogy mit jelent a dolgo­zók javaslataira, ez újítók mind szélesebb tömegeire való támaszkodás az előttünk álló négy feladatok megoldásában, azt üzemeinkben a legutóbb megtartott termelési és műsza­ki aktive értekezletek a leghí­vebben mutatják. Csupán a Pécsi Bőrgyárban 390 javaslat hangzott el ez alkalommal s e javaslatokból 271 hasznosítha­tó. Éppen ezért a jövőben még fokozottabban kell elősegíteni a nagyszerű alkotókészség ki­bontakozását, felhasználni a rendelet adta lehetőségeket az újító mozgalmunk további fel­lendítéséhez! Szombatra virradóra megalakult a magyarlukafai Kossuth Tsz. (Telefon jelentés) községben szombatra virradóra megaKkuU a Hossuthfól elnevezett mezőgazdasági tenncloszöyctkczct. A niagyarlukaíziak a szomszédos Vásáros héoet követték elhatározásukban, ahol, mint ezt már megírtuk — két új termelőszövetkezet is alakult. A magyarlukafai Kos­suthnak eddig 17 családban 30 tagja és 21! hold földje van. A termelőszövetkezet meg alakulásinak Ismertetésére még visszatérünk, Megkezdődött az országos kenyérgabonatermelési tanácskozás Szombaton as Országház kongresszusi termében megkez­dődött a földművelésügyi minisztérium, az állami gazdaságok minisztériuma és a Magyar Tudományos Alsadémia által össze­hívott kétnapos Országos kenyérgabomaiermelési tanácskozás. A tanácskozáson a gabonacsata hősei, a kenyérgúbov/itermsláa- ben élenjáró állami gazdasági, gépállomási dolgozók, termelő­szövetkezeti elnökök és tagok, s egyéni dolgozó parasztok, to­vábbá a kenyérgabonatermeléssel foglalkozó kutatók és a me­ző gazdasági igazgatás szakemberei vesznek részt. A tanácsko­záson megjelent a párt és kormány vezetői közül Acs Lajos. Dobi István, Hegedűs András, Mutál esi János, továbbá Szóbele András begyűjtési miniszter. Penytgey nyiiája után előadást: Dénes földművelésügyi miniszterhelyettes meg- Erdei Ferenc földművelésügyi miniszter tartott Erdei Eerenc elvtárs, földmüvelé&iigyi miniszter előadása — Mezőgazdaságunk legelső feladata az ország kenyerének bőséges biztosítása. A mező- gazdaság fejlesztéséről szóló határoz®! ok, az 1953 de­cemberi párt- és áftlam- hatámzat éppen úgy, mint a Központi Vezetőség ez- év június 3-i határozata, egya­ránt ezt a feladatot állították az első helyre a mezőgazdaság fejlesztése során, s mindkét ha­tározat különleges súllyal szab­ta meg azokat a feltételeket és eszközöket, amelyeket kenyér gábonstenmelésünlc fejlesztése érdekében meg kell teremte­nünk. Azt is mag kell azonban ál­lapítani, hogy a mezőge/.dasóg fejlesztésének összes főbb fel­adatai közül ebben a legna­gyabb az él-maradásunk s ezt nagyon nyomatékosan hang­súlyozza a június S-i határozat. Az ország kenyérgabom- szü’kvéfflete jól ismert előttünk. Népünk bőséges kény énellátá­séhoz, s emellett a rosszabb termésű évekre szükséges tar­talék megteremtéséhez együt­tesen legkevesebb harminc- millió mázsa kenyérgabona szükséges. Ezzel szemben- or­szágunk búza- és rozs-termése az 1950—54-as években együtt« sen áltálában ‘alig ha-jadta meg a 28 millió mázsáit. Sem elegen dó kenyérgaboná vetésterüle­tünk nem volt, sem termésát­lagaink nem érték el az.t & szintet, ami a szükséglet tel­jes ellátását biztosította volna. Feltétlenül növelnünk kell mind a búm, mind a rozs tér melóiét vetésterületben és terméshozamban egyaránt. Népgazdaságunk szempont iából feltétlenül az leaune a leg­kívánatosabb, hogy a termés­hozam emelésével gondoskod­junk a szükséges kemyérgabo- nameiuiyiség megtmm&léssrőí. A terméshozam emelésének a lehetőségiéit le-gközele'dwőj és a legdöntőbbet) az is bizonyít­ja, hogy ebiben az éviben az állami gazdaságok és a terme iőezövetkeaetek termésátlaga lényegesen meghaladja az egyéniekét, valamint az is, hogy a jól gazdálkodó egyéni termelők az ország minden vi­dékén jóval az átlag feletti ter­méshozamokat érték el. A vetéstervet feltétleuül teljesítem kell A kenyárgabonatermás nö­velésének másik módja a beve­tett tarütet svöveléss. A vetés­terület Cdtezjv.isztösárok. határt szab az ország állatállományá nak takamisnyszük-sógíeta, je­lentős ipari növénytermelé­sünk. A 'kenyórgaborAtarmé^ r.ö- veilésáiMSk mindkét ieto*tŐ8é«ét szem előtt tartva s minőikét irányban az elérhető reális cé­lokat tótűzve a Központi Vezetőség júniu, nyolcadikl határozata •*, ke­nyérgabona vetésterületét 3.3 —3.4 millió katasztrális hold ban szabta meg, a termésho­zamokat pedig 1956-ra bú­zából az óÜariii gazdaságuk országos átlagában legalább 10—10 és fél mázsa, rozsból 9 mázsa, a termelőszövetke- zctekbeu búzából 9 és fél mázsa, rozsból 8—8 és fél mázsa holdanként! termés­hozamban ttizíe ki. ennek megfelelően valamelyest !d- sebb hozammal számolva az egyéni termelőknél. A magtervezett vetésterület; ag állami gazdaságiakra vonaf- kcKóart azt jelenti, hogy az ősz- szes állami gazdaságok ítátegá txa-n P8 széz-sfókos kenyérgabo­na vetésterületet keli biztosíta­nunk. A terv megfelel a íteg- fejílettefcb gazdálkodás köv-etel- rnényeimek és emeltet t meg lehet termelni a szükséges mennyiségű takarmányt és ipa­rt növényt is. A termelőszövetkezeteik kö­zös szántóíertiteiéneic általá­ban mintegy negyven százalé­kán kell búzát és rozsot vetni. Az ilyen arányú kenyérgabo­na ve tét nem lehetetlen ® emel­lett az ésszerű növényi sorren­déi, az ésszerű vetésforgót is ki tehet alakítani. Ftgyei'embe kell venni, hogy a term elősző vetkezet közös gazdaságában a 40 százalékén kenyórgabon-u ve­tésterület egyben nem ugyan­annyi törirté licit a vetésforgó­jába ilieszkediiík. A termelőszö­vetkezetek tagjai háztáji föld­jét túlnyomóan a közös &?zda sá-g egységes forgójából adják kii s a háztáji föf.dön zömmel kukoricát termesztenek. — Ez agy felől azt JeJumiW, hogy azért emelkedik 40 százalékra a ke­nyér,gabona vetésterület, mert a háztáji földön kenyérgabo­nát áiltalába-n nem termelnek, másfelől pedig azt, hogy a zö­mében kukoricát termelő ház- ájl terület a közös gazdaság kenyérgiaborsaveíésénak az eüő- véteményeíkén.t is szerepel. Nem eßäsüsn egyszerű fel- sdat az egyéni gaadáGkedák te­rületén sem a vétfsterüi'irt biztosítani. A 36—28 százalék­nyi kenyérgaibwoa vetés terül el általában megszokott a pa­raszti gazúaöágakban. Azonban az egyéni gaz aá'úc odók egy ré­sze nem szívesen vet az átlag­nak megfelelő arányban ke­nyérgabonát. Jövő évi kenyérgabonatvrmé- siink biztosítása megköveteli, hogy a vetésterv teljesítésé­re a lehető legnagyobb gon­dot fordítsuk. Az összes mezőgazda.«ág.i irá- nyiitó szerveket a legteljesebb felelősség terhel! azért, hogy m-tecten tenne! ősz-tktcrban fel­tétlenül érvényt szerezzenek a gohotiavetésterv teljesitéoénik. A tervezett Ä.3-3.4 millió katasst rá'is hold ikenyérgabomavetée lényeg,esíwi alatta van annak az aránynak, ami mezógaadösá gurtkiban a felszabadulás előtti években megszokott volt. Az 192!-es és Sö-ag é^^ailr átlagú­ban az ország kenyérgiabana vetésterülete meghaladja a 3,900.000 kaitaszteális holdat, az 1930-as évben pedig egyenesen a négymillió holdat. 'Világos, hogy az ennél lényegesen ki­sebb kenyérgabenaterü-tet nem csak beilleszthető országunk növénytermelési szerkezetébe, hanem ily«i ai-ányú ! árny ár­gabomavetés egyenesen szóik- séig-ss. Erdei Ferenc ezután a ke- nyéi'gabor.f.vécé« fontosságát ié beoíülő nézeteket cáfolta meg, majd így‘folytatta: Nem neiiéz a Irenyérgabona- vetés csökkentésére irányuló nézetek mögött azt a helytelen pclitikai é® gaadofif spttiiitikaí irányt feliememi, amely or­szágunk mezőgazdaságát nem a kipróbált, szilárd alapokra ee a népgazdaság összes követeí- mányéit figyelembevevő ará­nyokra. hanem kalandos é* egyoldalú eürípzelésekre épl- t#né. BúzábiSI kilenc és ielmúz^ú« átlagtermést kell elérnünk Jelentős eí-óíeszatásre van i síülaiég, hogy a tériben iútű- I zött tenivésáiUagainícat elérjük. A búza ter-mésátlaga az 1950- 51-ej éveidben több, mini egy mázsával alatta marad an­nak, amit 19úO-ban el kell ér­nünk, a í’ozöó imscniúképpcn. A terméshozam emelésének ai 193Ö. évi terve tehát poo_ tosan azt jelenti, hogy bú­zából az 1930—54-es évek át­lagában ténylegesen elért 8 egész négy tized múzsa he­lyett 9.5, az ugyanezekben az években elért 6.9 múzsa rozs átlagtennéss helyett pedig 8 máMa termést Kell elérnünk. Mezőgazdaságunk jd’.-ő fej_ lesz!estei teiiát úgy kell irányí­tanunk, hogy az eddigi heietá- ronfcénti 17 mázsa körüli bú- zaterrnAsátlagunk a húsz mázsa főié emelkedjék és a 12—13 mazsa közötti hdcíáronkéntl rozst ettnésürjk a lő mázsa fölé emelkedjék. A legfőbb és a legdöntőbb tényező a szocialista nagy­üzemek kialakulása. megszi_ lúrditúsa és állaudó növeke­dése. A fejlődés törvényszerűsége, s ténylegesen és a gx-ako>r.at-óan U megvalósult eredmény már, hogy szocialista nagyüzemeink kenyérgsüonatermése jslenté- ketnyen meghaladja az egyéni gazd-álkodóké-t. Az ebban az év­ben elért termés átlagok már azt mutatjófk, hogy az állami gazdaságok elérték, 0 lermeió- szovetikezeiek pedig meahöze- lítették a gfibchatcrmélés ma­gasabb fokát ég jóval mégha ladjál: az egyéni gazdálkodók termését. Tecmészotesén a awoiöhsia nagyüzemek területi növeke­dése magábar.váve és önmagá­tól még nem Jelenti azoffuiAl a búza és a rozs terméshozaméi nalc a növekedését. Jeter.ü azonban ekkor, ha nagyüze­münkben ki!)aszal dijuk a nagy* üzemi gaználkodás adta lehe- tőségel:et s alMmazzUfc a fiy- lettebb termelés minden mód­szerét. Leg-öbb feladatunk most az hogy az 1936. évi terv teljesí­tése érdekében mindent meg- tegyünüv. Kedvező feltétele a jó ve­tésnek és a jó termésnek az, hogy a talajokban van elegen­dő nedvesség, tehát mindenütt ‘ehet Jó magágyat készíteni, s mindenütt biztosítható a megíetelő kelés és a2 őszi meg­erősödés. Nem ilyen kedvező­ül ir az a tényező, hogy a sok csapadék folytán erős a gyc- mosodás a búza légtöbb el-ő- vetemányér ül, tehát különösen gondot kell fordítani arra. hogy ezt megjavítsuk. Ugyan- osak nem mlndertjin !;edvező a helyzet a vetőmag rekinte- frében, miutén a betakarfhk' idején lehullott sok csapadék miatt több helyen a Wőmag , nem kifogástalan minőségű. KenvéroabrtnalerineUteiiiiU leskö/elebbi goud.a a búza éa rózsí/ilHek eiokéézítése a vetéshez B téren két döntő té­nyezőt keil számításba venni. Az egyik az a körülmény, hogy számos ©lővetemény csak kés­ve takarítható be, a másik az az elérendő cél, hogy szocialis­ta nagyüzemeinkben feltétle­nül úgy kell előkészíteni £ ‘búza és a rozs talajéi, hogy azon minden .gépi munka aka­dály nélkül ei végezhető legyen, Az 1953 évi decemberi ha­tározat kimondj», hogy igye­keznünk kell a legjobb i/ő- veteményéket a kenyérgabo­nának biztosítani. Az állami gazdaságcicban nagyobb lehetősége van c.z őszi kenyérgabonák c lő ve te- nványének a megválasztására, miután vetésteiület-üldben :,gen jelentős a szálestakarminyak, borsó, stfo. területe, itt tehát arra kell törekedni, hogy a le® jobb elővetemények után, első­sorban ne őszi árpát vesse­nek, hanem búzát vagy rozsot. A termelőszövetkezetekben ég &z egyéni gazdáikcdóknál más a helyzet, Az az iránvelv azonban számukra is kötetoxő. hogy a búza és a rozs legjobb alővMeanányai után eze-’cet a növényeidet vessek. A mostáíii viszonyai: között, amikor a ka pások őszi betolta rí tá-ia késik, a vetéssel pedig sietni keli, nagy a kísértés, hogy a ltöny- rtysbböu előCfészíthetd kalászos tarlókra verséi: a rozsot és a búzát. Ezzel a leghatározottab­ban. szembe dcell száilnunk. Csak végső esetben lehet megtűrni, hogy a kalászos után vessenek kenyépgfSbo - ’nát, — ebben az esetben 1* elsősorban árpa után — de ilyenkor különleges előké­szítésről kell gondoskodni. A jó magágy líésídtésénefc legfőbb kérdése, hagy müy*n eszközeiket alkalmajwnk * muhStánál Bebizonyosodott, hegy koraibban melyen meg szántott területen feltétlenül * sektüyefcft) művelés a legcélra­vezetőbb. arra alkalmas terü­leten pedig a szántás elhagyá­sával tárcsával lehet legjobb (folytatás a 2. oldalonJ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom