Dunántúli Napló, 1955. szeptember (12. évfolyam, 205-230. szám)
1955-09-04 / 208. szám
Amikor a tanító — termelőszövetkezeti tag Képek kínai vendégeink látogatásáról A kerít'ésnéllküili udvaron íélmezitelem férfi hajladozik a kazal tetején. Az idősebbik a kocsirői veliázza fel hozzá p jóiilatu szénát. Tőle érdeklődőm. — Hol talá hatnám meg a latinét? — Áiellenben!... A csoport irodáoan!... — A csoportirodában? Mit keres ott? — Mindennap nálunk van. 0 a mi könyvelőnk! Erre aztán igazán nem számítottam. Most triár az a gondolat foglalkoztat, hogy vajon tagja-e a tsz-r.ek vagy csak kisegítőbe jár oda. Váratlanul az előbbi hang riaszt fel: '— Induljon csak ... ezst elvégezzük, aztán mega után megyek. Én vagyok ugyanis a Petőf i e! nőké... De csak nyugodtan kérdezősködjék fedtünk is! A tanító mindenre választ ad .. • — Mégis . .. hogy került ide? .... Annak története van, — mosolyog. — Sokat vesződtünk. Hiába küldtük el a volt könyvelőt három hónapra isko ára. keni ment neki a munka. Gór dolt am, megkérem a tanítót, segítsen ki bennünket. Felkerestem. Elmondtam, hogyan is állunk. Gondolkodott és azt mondta: ..Vállalom”. Tavaly október elseje óta dolgozik. Délelőtt tanít, délután vagy este a szövetkezetben tesz-vesz. Mondhatom, hogy igen jól jártunk vele ... Igaz. 6 is velünk: egyedül búzából 1? mázsa előleget kapott. Imrék János most már a villára támaszkodik. Kedvére való, amit mond: — De nemcsak tanítónak meg könyvelőnek jó!... Kevés ilyen kaszásunk van. Együtt aratott velünk. Kapálni is eljárt. Ha van ideje körüljárja a tsz-t. Beszélget az emberekkel. Mindenki nagyon szereti.. Elindulok, hogy megismerjem az antalszáüáivi Petőfi Termelőszövetkezet tagját: ifj. ülbei Mihály tanítót... ott találom az irodában, egy halóm papír van előtte. Az iskoláról kezdünk beszélgetni: — Kis község Antalszáüás. H.armincegynéhány háza van. A tanácsváiasztésnál 101 vá lasztópoigár járult az urnák elé. Felvidékiek, magyarok és németajkuak laknak itt. Megszerettem ezt a helyet, két évi dolgozom itt. A tanító, — nem lehet több 26 évesnél — nagy szeretettel beszél a gyermekekről is: — Jól kezdődött az iskolaév. Mind a tizenhatan megjelentek. A négy alsó osztályt tanítom, a többiek Almamellékre járnak iskolába. Azelőtt nyolc osztálya volt egy tanítónak. A volt tanító így nem foglalkozhatott alaposan velük. Most viszont majdnem egy egész jeggyel nőtt a tanulmányi átlag. Bizony nem volt könnyű sora ifj. ölbei Mihálynak, sok munkába került, amíg elérte ezt az eredményt. Azon túl, hogy előadott ős feladta a leckét. számos kirándulásra vitte tanulóit. A termelőszövetkezet ben. gépállomáson áttekintést ka*p'.ak a gyerekek a gépi mun ka fölényéről. Megismerték azt is, hogy miért kell növelni az tsz állatállományát. Ha nem is közvetlenül, de közvetve kedvet csinált a felnőtteknek is a művelődéshez. A gyerekeknek, akik sok ifjúsági könyvet olvastak, felnőtteknek való szépirodalmi könyveket is ajánlott. — Vigyétek haza' édesapátoknak! A szülők ma már havonta 20—35 könyvet kölcsönöznek ki a könyvtárból. Átmegyünk a tanítói lakásba. Ifj. ölbei Mihály szóval tart. A l crm elősző vet kezelel dicséri: — Két hete találkoztam ösz- sze Farkas Gyulával. Elmondtam, hogy már osztottuhk előleget. Gáspávecz Jakabnénak 206 munkaegysége volt: húsz és fél mázsa gabonát vitt haza. Mikié Dénes még ennél is többet, 27 mázsa 33 kilót... Farkas Gyulának felvillant a szeme, megvakarta fejebúbját s így szólt: „Azt bánom, hogy nem az ősszel léptem be. De az idén nem mulasztom el!...” — Mondtam, hogy ez szép is jó is, de az anyását, meg a feleségét is hozza magával. Mintha csak ifj. ölbei Mihály szavait igazolná, belép a szobába a szomszéd: Bemáth János, hétholdas egyéni gazda. A másfél éves Mihályka és a nagyobb, négyesztendős lány: Rózsika. figyeli a felnőttek beszédét. A tanító mosí már keltőnknek torolja a/, eredményeket — Tizenegy mázsa búzánk termett hoidonként. Tíz mázsa árpa... Bernáóh János Is kőabe-közbe szól: — Nekem esek öt mázsa búzám termett. Sok volt az egér kár — teszi hozzá. — Meg a talaj se a legjobb errefelé.. Ez utóbbit csak azért mondotta, hogy .mégis mondjon valamit. Tudja ő jól: nem a földön múlott. Előnyösebb a nagyüzemi gazdálkodás. Látja is, olvassa is. sőt olvastatja is, mert Bennáth János a falu- könyvtáros. Az ,,Uj barázdát szánt az eke” című könyvet 15 dolgozó parasztnak kölcsönözte ki a könyvtárból. A tanító ..oldalazva" megemlíti, hogy ősszel új belépők lesznek. — Farkas Gyula, akt már a behordásnál segédkezett, belép. Mások is latolgatják: lépjek. ne lépjek... — Tudja, — fordul hozzám — nálunk a gyerekek is agitálnak otthon, ahogyan az iskolában tanulnak a termelőszövetkezetről. De a felnőttek ... Velük már nehezebb... Bemáth János elérti a célzást: — Figyelem régóta, hogy maguknál jól megértik egymást az emberek. Hát tudja mit, az ősszel belépek .. Lehet, hogy Bemáth János azért mondta ki éppen moist a döntő szót, hogy az újságba is bekerüljön. De nem hiszem. Más az oka: a tanító nemcsak a gyerekeket okosította ki, hanem a falu öregjeit, felnőttéit is. Aztán, hogy az új beléoőlk mázsákban ifi meg tapogathatták a tanító érveit, döntöttek: „Belépünk!" Ifjú ölbei Mihály visszaindul a szövetkezeti irodába. Mentegetődzik: sok a dolga. Százkilencvenkilanc hold föld terméséről számolja az előleget. Igaz, jövőre még több munkája lesz. Több emberről, több földről, még több jövedelemről adhat számot a gyermekek és felnőttek tanítója. Egy évtizeddel ezelőtt vajmi' kevéssé ismertük Siket, Kínai Falnál is hatalmasabb gátat vont közénk a társadalmi rend. A fal már ledőlt s napokban eljöttek közénk, — városunkba is — a hatszázmilliós birodalom 'kulturális küldöttei. Kevés szóval is sokat meséltek, nem kérkedtek eredményeikkel, — mint mondották, ismerkedésre, tapasztalatgyűjtésre jöttek — s mennyi bölcs tapasztalatot adtak cserébe! • Sok európai számára furcsa történetet írtak már a kínai udvariasságról. A kétkedők — mert bizonyára vannak ilyenek — meggyőződhettek volna társaságukban azok hitelességéről. Néha hosszú percekig folyt a tessékelés egy-egy nyitott ajtó előtt s majd mindig a vendéglátó volt kénytelen elsőinek j átlépni a küszöböt. Telhetett - volna mást? Mindig tüneményes gyorsan sercent cigaretta gyújtásnál kezükben a gyufa, megelőzni nem, legfeljebb megközelíteni lehetett őket. És ahogy a cigarettájukat kínálták! Milyen pa zarlón, jó szívvel, s tálca helyett tenyerükön nyújtva. — Tessék — csengett hamisítatlan magyarsággal. íme, elsők közt ezt az ajándékosztó szócskát tanulták meg. • ízlett nekik a pécsi bor — mint mondották, — talán legjobban az addig kóstoltak között. Minden korty előtt, mert csak kortyokról beszélhetünk — cinkos mosollyal emelték meg a poharuk. — Koccint -csunk-csak! — Kínaiul, magyarul mondották? Egyre megy. Nemzetközi értelmet kapott mér ez a kifejezés. mindjárt el Is dúdoltak egy dalt, — tőlük tanulták. A bírjam üveges dallamát. A kis baranyai község fgy „hódította meg“ Pekimget. • Szlgetvárott népviseletbe öltözött lányok népi táncot mutattak be előttük. Pattogom, tüzesen. S nem kaptak kosarat, amikor táncba kérték őket is. Az első lépések nehezen mentek, de mire a körcsárdásra került a sor, már nyugodtságukat meghazudtoló hév vei ropták a táncot. e Hosszú sétát tettek a pécsi ünnepi vásáron. Mindent szemügyre vettek papucstól fényképezőgépig. Emléket is vettek. Cou Hszing-zsen elvtárs egy szürke, egyszerű kendőt a feleségének. — Idős asszonynak nem illik már a világos színű — magyarázkodott s mindjárt elárulta saját korát is. Hihetetlennek tűnt, hogy már túl jár az ötvenem. Koromfekete haja, sima vonásai, egyenes, kemény tartása legfeljebb 30 évet «estetett. HüteMenkedésüníkre fényképet mutatott Az unokájáról, fiáról. Először történt együttlétünk alatt, hogy szerény szűkszavúsága felengedett, csillogó szemekkel mesélt Tolmács nélkül is értettük, apa az apához szólt mindünk közös nyelvén: a szerete- tén. A fia mellén csillogó medáliák, a felszabadító harcok emlékei. Most a kínai néphadsereg századosa. Már messze járnak, emlékükét Csen Csia-ping elvtáns emlékkönyvünkbe írt sorai őrzik. „Engedjék meg. hogy nemzeti ünnepük (augusztus 20. előestéjén legmelegebb jókívánságaim ktíldjem a magyar népművelés minden dolgozójának; A kultúra terjesztése terén végzett munkájukban további sikereket kívánok. A Szovjetunió vezette béketábor nemzetei között küzd a magyar nép is a demokrácia megerősödéséért. a világbéke kivívásáért“. UPPENSZKY ISTVÁN Kulturális életünk hírei A jó bor azonban kortyokban is megoldja a nyelvet s kibuggyan alóla a nóta. A dallam pedig nem ismer országhatárt, ha közös gondolatok diktálják. Tanúi ennek a pécs- váradiaik. Bár kétféle nyelven zengett egyszerre a „Dal a békéről" meg a DISZ induló, mésis egységes harmóniába olvadt. Egyet jelentett. • Sokat meséltek Állami Népi Együttesünk hazájukban tett látogatásáról. Derék táncosaink, énekeseink beénekelték, betáncolták magukat a pekingiek szívébe. Bizonyságul — SZAKKÉPESÍTÉSŰ nevelők taníthatnak már ebben az esztendőben Pécs' ösz- sze* iskoláiban minden tantár gyat. így a tanulók alaposabb ismeretet nyernek a tananyagokból. — A pécsi Iskolák tatarozását befejezték. Tatarozták a Mátyás király, Vorosilov utcai. Ágoston téri. ezenkívül a Vasas II., valamint az istenkút.i iskolát. A többi iskolán is kisebb javításeket végeztek. — A Kossuth Lajos utcai Képző- és Iparművészeti Boltba újabb művészi kivitelű ötvös, kerámiai munkák és festmények érkeztek. Különösképpen érdekesek Bciidfzsár István Kossuth-díjjal kitüntetett festőművész és Mrd már C. Pál festőművész képei. Megtaláljuk itt Soltra Elemér, Gádor Emil és Budád Lajos pécsi festőművész számos alkotását is. VARSÓI EMLEK.EK. Beszélgetés Békés Ritával a varsói VII-rőt A legszebb, legérdekesebb élményéről me- ■ séljen! — szegezik a kérdést lépten- nyomon Békés Ritának, mióta hazatért a varsói VIT-ről. Én is ezt kérdezem. Mosolyog. — Nehezebbet nem tud kérdezni? — és az asztalra mutat. Nagy halom fénykép, egy csodálatosan szép kínai selyemblúzanyag, a párizsi Eiffel torony kicsinyített üvegmása megtöltve eredeti francia kölnivízzel, egy sereg fénykép, egy színes képeslap, hátlapján koreai írás és egy kis notesz, sűrűn telerótt oldalakkal: — ezek Békés Ritának, a Pécsi Nemzeti Színház művésznőjének kézzelfogható emlékei a varsói VIT-ről . És amikor a képeket nézegetjük, a kis notesz lapjait forgatjuk, Békés Rita szavait hallgatjuk, valóban megértjük, milyen nehéz kiválasztani a megszámlálhatatlan élmény, kedves emlék közül a legszebbet, a legérdekesebbet. — A magyar művészeti delegáció tagjaként utaztam a VIT-re. — meséli — Szinte álomszerű gyorsasággal pergett le az a 24 óra, amit vonat o-n töltöttünk. Egyszeresük felhangzott a kiáltás: ..Gyerekek, közeledünk Varsó felé. Már látszik a Kultúra Palotája!“ Derékig kihajoltunk az ablakon, s a távolban megpillantottuk Varsó legszebb, leghatalmasabb épületét: Néhány óra múlva pedig már ott álltunk az épület előtt... Ezt bizonyítja a fénykép is, melyen Békés Rita Gordon Zsuzsával és Róna Viktor balet- táncossal látható, háttérben a hatalmas épület. melynek harminckettedik emeletére röpítette fel a minien szépre kíváncsi magyar vendégeket a lift. Innen aztán szemük ele tárult Varsó: a 10 évvel ezelőtt még romokban heverő, de a lengyel nép elpusztíthatatlan élniakarását jelképező, újjáépült főváros, melyben már csak a belváros emléke?, tetőül neghagyotl romjai figyelmeztetnek minden arrajárót: soha többé háborút! — No és a Kultúra Palotájának belseje? — Erről órákig lehetve mesélni! A hatalmas kongresszusi teremről, a színház- ás hangversenytermekről, a hatalmas úszómedencéről. a falakat borító márványburkolvtról. a fogadóteremről, középén a színes szökőkúl- tal... Tovább nézegetjük a képeket: megnyitóünnepség a Sportstadionban... A VIT-en résztvevő népek szinpompás felvonulása ■.. Séta Varsó utcáin. Megéred az eső és a kis magyar csoport nyári ruhában dideregve behúzódik az árkádok alá. A mellettük álldogálók észreveszik, hogy nem lengyelek. — Wengri? — csillan fel az egyik magas fiatalember szeme. Máris ernyők kerülnek eló, ballonkabátok és kísérik haza a magyar vendégeket. jyem tudtunk úgy bemenni eszpresszóba, cukrászdába, hogy a lengyelek házigazda módjára meg ne vendégeltek volttá bennünket. Volt. alti fél délelőttiét azzal töltötte, hogy elkalauzolt' bennünket Varsó utcáin. megmutatta a nev>ezetességeket. A lengyel népnek ez a végtelen vendégszeretete különösen irántunk, magyarok iránt, nemhogy csökkent, de csak fokozódott az olt töltött napok alatt. Újabb képek kerülnek elő. Varsó legszebb szabadtéri színpada. — Képzeljen el egy gyönyörű tavat, közepén kastély. Ugyancsak a tó vizéből emelkedik ki c színpad, melyet keskeny híd köt össze a parton lévő nézőtérrel. A nézőtér és a színvad között a tó vize csillog, rajta hófehér hattyúk úszkálnak. Itt rendeztük első műsorunkat, ebben a tündért környezetben csendült tel a csodálatosan szép Csajkovszkij-muzsika és lépett a színre a hattyú-odelte: Müller Margit balét táncosnő .., Valóban, tiindéri lehetett... És most már igazat adunk Bckés Ritának. Ennyi élmény közül bizony nehéz kiválasztani a legszebbet! Hiszen ott vannak még a színház élmények! Jacgves Fabric francia színháza Molié-re egyik darabját mutatta be. Egyik londoni társulat Shakespeare Vízkeresztjével szerepelt és maradandó élményt nyújtott a Theater Polski előadása is. Aztán a színésztalálkozók! — Két színésztalálkozón vettem részt. Többek között megismerkedtem Taddeus Janczar lengyel színésszel. Bizonyára látta az öten a Barska utcából című lengyel filmet, abban játszott. Beszéltem a most Pécsett , is bemutatott „Mühlenbergi ördög’1- c. film főszereplőjével, a Jörgöt alakító Hans Peter Minettí- vel. És találkoztam azzal az indiai filmszínész- nővel is, aki a „Két hektár földcímű indiai film női főszerepéi játszotta. — Ez a szép képeslap? — Egy koreai táncosnőtől kaptam. Nézze, a hátlapján néhány sor... Sajnos, nem tudom elolvasni, de biztosan valami kedveset irt rá. A kínai fogadáson ismerkedtem meg véle. A filmhíradóban is bemutatták ezt a fogadást, melyen resztvettek az összes népi demokratikus ország küldöttei. Minden ország műsort adott, utána megvendégeltek bennünket a kínaiak, s -végül tánc volt. Sose felejtem el. hogyan táncolt itt egymással cseh polkára vietnami lány és román fiú. hogyan rcra csárdást szovjet lány és albán legény. II a'.mar elröppentek e csodálatosan szép 11 napok. Máris a napló utolsó sorait lapozzuk ........Felvonulás a fényszórókkal megvi lágított Sztálin téren ... A világ fiataljainak esküje .,, Éneklő ifjak ... Könnyező, mosolygó arcok... Búcsú Varsótól... Ér. máris a vonat kereke dübörög alattunk. Derékra kihajolunk nz ablakon. S amit érkezésünkkor eslönek pillantottunk meg: a Kultúra Palotáidl látjuk. Ez az utolsó kép Van óból. de ez is csakhamar eltűnik a messzeségben .. — De ennek a két hétnek at emléke kitörölhetetlenül bevésődött a szivünkbe. NÁDOR TAMÁS