Dunántúli Napló, 1955. szeptember (12. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-04 / 208. szám

X 1955 SZEPTEMBER i JXíztfil pattant tsz-a&s-z&nty&k nélkül is, mint a c ink óta i mes­1930. szeptember 1. A tüntetés visszhangja a pícsi sajtóban Búzahordáshor| mutatták neg igazán a katádifai Kossuth Tsz asz- szojiyaa, hogy mi i« az a női Vilnius. Nemesek fáradhatatla­nul szedték a markot, szánogat ták a rengeteg ázott kévét, hanem amikor rákerült a sor, úgy megfogták a vtllamyelet, hogy a fárfieik se jobban. Bori néni, akinek már ősz hajszálak kandiiikállinak elő fő_ kötője alól, még össze is szó- ialkceott a brigáctvezetőjével, amiért nem osztotta be kévét hányni. — Én, aki mindien munkáiból kiveszem „ részem, pont a leg­fontosabbiknál álljak félre? — mélta tlamkodott. — De hisz Bori, azt mond­ják a fiatalemberek, (hogy nem bírod már nekik ■ fölhány­ni a szekérre, — tréfált Fahi Jánosné, a brigádvezető. — Már hogy én?! Bebizo­nyítom neked, hárman is hív­nak, hogy holnap reggel az ő szekerükhöz menjek, — és a vállára lendítve a villát a sze­kerek után indult Bori ménii is. És meg kéll hagyni, még a menyecskék sem tettek túl rajta. Kapáláskor is veszekedtek olykor az asszonyok. De miért? Nemcsak azt nézték, hogy ki-ki időben meg|kapálja a kimért területét, hanem móffinkébb azt, hogy hogyan. Nem mentek el szó nélkül amellett, ha va­lamelyikük elhagy aga tot t egy- egy negyed sort, vagy nyo­mában néhány szál gaz virí­tott. Nem volt ez azonban még tavaly így! Az elnök. id. Kiss László Is csak széttárja a kar­ját: — Egyszerűen nem lőhet rá­ismerni az asszonyainkra! A munkakedvükkel együtt mint- hq a szemük is kinyílt volna. Most már valóban egy a fon­tos nekik: hogy a közösben mi­nél jobban menjen a munka, és mindig szebbek legyenek eredményeink. És ezek nem üres szewak. Mert az Országos Mezőgazda, sági Kiállításom is megcsodál­ják a Kossuth 26,3 mázsás őszi árpa átlagtermését, vagy a tsz gyönyörű kancáját, a ktecsd- kójával. Múlt évben még nem volt kertészetük, az idén van, még pedig hárem és fél holdas. Többen int a felén káposzta te­rem, fél hóidon hagyma, a töb­bin dinnye. Kis Jenóné pánié ken már a harmadik kocsival árusított belőle a szigetvári piacon. A mostani próbaévben is jó húszezer forintot jövedel meznek a kertészetből, — ha a káposztának jobb az ár®, ták a villanyelet, hogy a fér­fiak se jobban, klednek. Tudni kell, hogy kertészet a® asszonyok védő- szányai alatt lett azzá, ami mé! kiilük tán meg sem lenne. Mostanában zömével a ge bonéval foglalkoztak. Forgat­ták, gereblyézték, hogy men­tői előbb megszáradjon és vi­hessék a begyűjtőhelyne. De a csépiégnek még nincs egé­szen vége. Ott rneregetih |a gép mel­------------------------.ett a pony vá rói a zsákokba az aranyié búzaszemeket nyolcán, idő­sebb asszonyok és piroskendős menyecskék, özv. Kálmán Sán dorné — Bori néni — is tartja és húzza a zsákot. Közben alig fogy Id a beszédbőr, ahogy a közös dolgait sorjázza: — Ilyen családias csopor­tot, mint q miénk, keveset ta­lál elvtárs. Csinálunk is mi mindent kérem. Van káposz­tánk , hagymánk, cukorrépánk, még dinnye is. A kukoricánk meg Olyan, hogy öröm nézni. Növénytermesztésiben meg el_ ső díjat nyertünk a járásban. És mi lesz majd jövőre! Most tagos!tünk. Feleannyi erővel, — mert többet segítenek majd a gépek, — jóval többet érünk el... Nem azért mondom, de szebb így 'az élet, és min­dig jobb lesz. Amíg meg nem alakult a faluban ötvenkettőben a ter­melőszövetkezet, Borrá néni egyedül küszködött a holdjai­val és éveivel. Élni megélt va­lahogy úgy is, mert munká­ra edzették az évek. De most a közösben újra családin, lelt. Zárszámadásig meg lesz a két­száz munkaegysége (42 fo­rint a megtervezett értéke, de ténylegesen meghaladja majd az ötvenet is) előleget vitt ha­za búzából, árpából, majdnem tíz mázsát, tehene van, az ól­jában meg két hízó gömbölyö dik. És mit szokott mondani az egyénieknek, akik ugyan­csak elgondolkodnak a tsz eredményein? — Nemhogy jó élek, de gond Már hírét vette az egész szi­getvári járás, hogy a szent- dénesi Szabad Elet Termelő- szövetkezetben 16,10 mázsa búzát takarítottak be holdan­ként. De azt is tudják a szi­getvári járásbeliek, hogy a Szabad Elet ötven holdas táb­lája 19,55 mázsát fizetett hol­danként. tér. Úgy hat! Úgy bizony! Meszes József és felesége, akik két éve léptek ki azzal, hogy úgyis felbomlik a csoport”, — az ódén már végleg meggyő­ződtek ennek ellenkezőjéről, és vissza is léptek. Nem így Ko­vács József, aki szintén tagja volt már a Kossuthnak, pedig egyik legjobb munkásként em­legették. Feleségéiről viszont az a hír szállt, hogy nem sze­ret dolgozni a közösben. De Kovács József már megázlellte a közös munka édes örömét, és még ha az asszony szavára is hallgat, csak visszavágyik. Mert nemcsak munka van a közösben. Csapong itt sokszor a jókedv is, és száll a dal. És nem is akármilyen! Ahol olyan versi ara gó asszony terem, mint a tsz-ben Berta Sándor­rá, ott a tagok a saját munká­jukról, a saját embereikről is énekelnek és eredményeikről, hiányosságaikról hallanak rig­musokat. Büszkék ls a Kos- suth-beliek versi,aragó asszo­nyukra, akinek a híre már messze eljutott. És elismeréssel beszélnek a járódban első köny velőjükről, Zsigmond Sándor- néról is, aki ugyancsak nem kis büszkeséggel újságolja, hogy két férfi mellett mégy asszonyt küld a tagság vasár­nap este Budapestre, a Or­szágos Mezőgazdasági Kiállí­tásra. Azokat, akik legjobban dolgoztak: Kiss Jánosnét, Ki­rály Venoélnét, Lukács Sán­dorodét és ifjú Kiss Jenőnét. Mikor ért falusi asszonyt ré­gen ilyen 'kitüntetés?! Az epyre gondtalanabb, | szebb hétköznapokat, a köny_ nyebb boldogulást csak a nagyüzemi mezőgazdaság fel­virágzása teremti meg 0 falu­si feleségeknek, lányoknak, anyáknak egyaránt. Ezt az útat egyengetik és teszik mind ter­mékenyebbé társaik részére is becsületes, szorgalmas munká­jukkal a katádfaá Kossuth asz- szonyai. Weídinger Vilmos. Jövőre is legalább olyan ter­mést szeretnénk elérni, mint az idén — mondja az elnök. — A földek nagy részét megtrá­gyázzuk, és ha a gépállomás időben ad még egy, vagy két traktort, akkor szeptember 15- én megkezdjük a vetést. ' ^sstninr — BARTÓK BÉLÁRÓL NE­VEZIK EL a TTIT klubhelyi­ségét Bartók Béla halálának 10. évfordulója alkalmából, a TTIT a tagság javaslatára tervbevette, hogy a pécsi értel­miség klubhelyiségét a nagy magyar zeneszerzőről nevezi el. A mévo/dóümiepség nap­ján, október közepe táján, a TTIT Bartók Béla emlékiin- nepséget is rendez, amelyen előreláthatólag Bartók Béla, Budapesten élő fia: Bartók János is megjelenik. — A Mezőgazdasági Termé­keket Értékesítő Szövetkezeti Központ szeptember 3-ig Pécs­ről összesen 40 vagon őszi­barackot szállított külföldre. Rövidesen' megkezdik a bara­nyai fejeskáposzta exportálá­sát is. — UJ SZOVJET, NÉMET ES CSEHSZLOVÁK FILME­KET mutatnak be szeptember ben Pécsett. Sor kerül a Du­mas regénye a'apján készített „Gróf Monte Christo" című kétrészes film és a „Hirosima gyermekei” című film vetíté­sére. Bemutatják a „Hegyek­ből jöttek” című szovjet ifjú­sági filmet, a „Nyári valcer“ c. vidám német filmet és a „Ma este minden véget ér” című színes izgalmas, cseh­szlovák kémfilmet. — Száz szakcsoportot szer­vez a MÉSZÖV ez évben Ba­ranya megyében. A tenme’.ő- szövekezetek fejlesztésének elősegítése érdekében a MÉ­SZÖV Baranyában eddig 35 méhészszakcsoportot, 7 szőlő­termelő, 3 zöldségtermelő, 1 sertéstenyésztő és 1 gyümölcs termelő szakcsoportot szerve­zett. Szervezés alatt van 4 szőlőtermelő, 2 talajjavító, 1 juhtenyésatő, 5 méhész és 6 sertéstenyésztő szakcsoport. — GOMBNYOMÁSRA SZA­BÁLYOZHATÓ, úgynevezett eyorsdaxáló gyártását kezdte meg a háztartási és fémtömeg cikk gyártó kisipari szövetké­zét. Ez különösen a falusi háztartásokban hasznos eszköz mert lehet vele cukrot, mor­zsát, kávét, mákot, kukoricát és más szemes terményt is őrölni. — A TTIT-nek sikerült meg szereznie Csehszlovákiából a „Séta az őslények világában" című színes, egész estét be­töltő normál-filmet. A tervek szerint ezt október 25-én Pécs- szabolc^on, előadással egybe­kötve, a moziban mutatják majd be. 8/ erek negyedszázada, hogy a szociáldemokrata párt­vezetőség a munkásságnak az elviselhetetlen munkanélküli­ség ellen csendesnek tervezett tüntetését megszervezte. A Szociáldemokrata Párt kény­szerhelyzetben volt. A pártvezetőség és a szakszer­vezetek — saját bevallásuk szerint — évek óta a legna­gyobb erőfeszítéseket teszik, hogy a munkanélküli töme­geket fékentartsák és hogy az elkeseredés, amely a ke­nyérfélén, munkátlan töme­gekben él, ki ne robbanjon. (Népszava, 1930. augusztus 14.) S éppen azért, hogy a forron­gást levezessék, megrendezték az 1930 szeptember elsejei tün­tetést. A Szociáldemokrata Párt be adványban kérte a rendőrség­től a felvonulás engedélyezé­sét és kezességet vállalt arra, hogy a tüntetés csendben és rendben folyik le. A kommu­nista párt érdeme, hogy a fel­vonulás a munkásság harcos tiltakozásává lett, amely meg­rémítette a magyar uralkodó köröket és súlyos aggodalma­kat váltott ki a kapitalista saj­tóban, míg a szovjet lapok és a villás dolgozói ünnepelték hős munkásságunkat. A pécsi munkásságot a reak­ció sajtója útján igyekezett be­folyásolni, hogy a szoedem pártvezetőségnek segítsen a forrongó tömegeket fékentarta- ni. A „Dunántúl“ a tüntetést megelőzően több cikkben fog­lalkozott a kérdéssel. Augusz­tus 26-án, jóval a tüntetés előtt már vitázott arról, hogy kié az utca, hogy joga van-e a mun- V,átcrráirjrn,c>|V kimenni és tüntetni az elvisel­te »étién helyzet ellen. A iWé- - Ts szó-söve ű«v 1-, arvmitho nem volna tudomása arról, hogy a szoedemek, a kormány és rendőrség egymás kezére játszanak! Szemforgató módon az utca birtokbavétele (mint­ha csupán csak erről volna szó!!) ellen tiltakozva kijelen­ti, hogy a „volgári társadalom ma már vértezve áll szemben az ilyen felforgató célzatokkal. Szo­morú és gyászos tapasztala­tokat szereztünk abból a sze­rencsétlen időből, amikor a szocialisták és a radikáli­sok ...az utca segítségével csinált'•k r>nUfti-á.t... őz ut­ca zajlása készítette elő az októberi forradalmat, amely megnyitotta az útját a prole­tárdiktatúra uralmának, a román betörésnek (arról nem beszél, hogy ezt a reakciós osztályok segítették elő!) és az ország megcsonkításá­nak!" Azt, hogy a polgárság és klé­rus nevében rrn’é-t ilyen hevesen a tüntetés ellen a „Dunántúl“ a végén árulja el: ,.A nolgári társadalom - - ■" akarja még egyszer átélni azoknak a vészes időknek a borzalmait, amikor a hitvány lelkiismeretlenség uralkodott rajtunk. A nagynehazen visszaállított (szép kis elszó­lás!) jogrendet nem óhajtjuk még egyszer kiszolgáltatni az ''‘teáink . . Másszóval: osztály uralmukat proleéárökölitől retteg­nek. Augusztus 27-én ismét a szoedem. vezetőséggel vitázott a lap. íumelv szerinte ..megfeledkezik arról, hogy Moszkva jól fizetett bérencéi mindenütt ott leskelődnek, ahol zavarra van kilátás.“ Figyelmezteti őket. hogy „saját pártéletükben is sok­szor kefl érezniök, hogy a vezetést csak nagy gonddal fl/Aöólf' yyroryv^nirt+o'ni r raikban meghúzódó turbu­lens (felforgató) elemektől" (értsük alatta a kommunistá­kat). Meri-e garantálni, kérdi aggódva, hogy „az utcai politizálás megma­rad az előre megszabott ke­retek között?" , Szeptember 2-án megkönnye hűlve állapította meg, hoav a pécsi tüntetés telje« rendben, minden zavaró incidens nélkül zaUoH te A liberális Pécsi Napló öröm mel szögezi le a tüntetés után, hogv Pécsett minden a legna­gyobb rendben folvt le, hála a szervezett szociáldemokrata munkásság (értsük alatt kor- mánnval paktáló vezetőséget) fegyelmezettségének. A munkásság szeptemberi tüntetésének pé'-si saltóvi««z- hangia. főleg a klerikális „Du­nántúl“ cikkei élesen rávilágí­tanak a szociáldemokrata ve­o In’/ó.'MS'g; pn" ’ ■-i’” A-f-/-.'1 nes összefogására, amelv min­denkor jelentékeny támasza volt a népelnyomó Horthy- fasiszte rendszernek. DR. WIMMER IMRE, egyetemi könyvtáros. A mnvőrei (rpjjnllomás horze.léhpn : Jövőre m 16 mázsánál is jobb termés! akarnak A székesegyház órája fél 11-et kongat; : A „százéves borozó” külső ajtaját behúzzák. Záróra. Elalszik a be­járat homlokából kikönyöklő lámpa is. Péterke ásítva csúszik le a fal tövébe: — Tudja.;; apa nincs ám velünk. Azért aztán. -.:-.. .S maszatos barna tenyerét most széttárja olyképpen, hogy „Hát mit csi­náljunk, ha már így hozta a sors?"... Csak így öregesen, koravénen tárgya­lunk. Barna kis fiúcska Péter, alig nyolc éves, kerek arcából értelmesen csillog ki nagy sötét szeme. Kutatva tekint végig a villamossín- pár irányába, utána hirtelen felém for­dul: — Mikor van vége a színháznak? — Miért kérded? — Anyát várom .. — És te? — Ó.;.! Szerettem volna én is meg­nézni az előadást, de itthonhagytak. A kulcsot meg elvitte anyám, nem tudok hazamenni.:: Bosszúságnak árnyéka sincs hangjá­ban, sőt láthatóan élvezi ezt a késő­esti kalandot. Cseppet sem sajnálkozik azon, hogy kizárták. Két kisebb test-, vére már otthon van, csak Péterire csa­varogta el a lefekvést. S mire haza­keveredett, anyja már elment hazul­ról. Egyszer csak minden átmenet nél­kül, — egyébként is csapongrmk gondo­latai — arról beszél, hogy a mozit na­gyon szereti, látta a „Pármai kolos- tor”-t is. Csak „a fogházőr volt utála­tos...” és a „király hülye”, de külön­ben jó volt. Most a „Bátrak csapatá”-t szeretné megnézni, csak... — Most éppen nincs pénzem — mond ja, és várakozóan néz rám, míg végülis előkotrok három forintot és kezébe nyo­mom. — A verseket szereted-e? Merész kérdés egy nyolcéves gyerek­hez, de olyan értelmes a fiú, hogy fel­fokozta a kíváncsiságomat. — Nagyon! Ismerek is néhányat. Mondjam kit szeretek? fpéiwke.... Bólintok, összeráncolja a homlokát, töpreng ... Vajon miféle kincsestárat takarhat ez a kis koponya? — Pe**?it is ismerem ... Zelk Zoltán verseit is tanultam, de már nem em­lékszem rá. Olvastam a , Hét kraj­cár"-! Is. Móriczi Zsigmond írta ... Megegyezünk abban is, hogy az „1” elmarad és így helyes: Móricz. — Mi leszel, ha megnősz? A felnőtt szokott, „örök” kérdése ez. Várom is, hogy vállatvonva legfeljebb annyit mond: kincskereső, tengerész vagy léghajós, esetleg indiánfőnök... — Mérnök. Mérnök leszek ... /V 1 eglep ez a reális választás. „Sematikus“ kisfiú, aki udja már, hogy mit kell felelnie az újságíró kérdésé­re. Nem hiszek a fülemnek, mégegyszer megkérdezem. De hajthatatlan. Persze, persze! Miért is ne lenne az!?... De vajon miikor fogamzott meg ez a szép hivatásválasztás ennek a gyereknek az agyában. Igen, azt mondja szereti a könyveket, olvas is sokat, — ami hihető is, hiszen számos könyv tartalmát fel­sorolta. De elég-e ez? Hiszen jóformán kint nevelkedik az utcán, azon a bizo­nyos „grundon”! Mennyi tudásszomj van ebben az apróságban, aki még egy átlagos emberöltő alig egy tizedét élte csak? De az életkörülmények már most gátat emelnek bontakozó értelme elé. Csak egy ilyen „tapasztalt” kisfiú tér­het napirendre egykedvűen ap.ia hűt­lensége és anyja nemtörődömsége fö­lött, mint ahogy egykedvű vállrándítás­sal jelenti ki azt is: „Szeretem Petőfit". „Élettapasztalat” ez. pedig ezt a szót egy nyolcéves emberkéiek még ismer­nie sem szabad! Hol van az anyai aggódás, ragaszko­dás, ha már egyszer a tévelygő apa „nincs velünk?” Kihez tartozik Péter? Könyvekhez — és az utcákhoz: Kis fa­hordó-barátjához — és a mozik jegysze­dőihez. Elég ez? A közelmúltban há­rom fiatalkorút lopásért javítóintézetbe küldött a, pécsi városi bíróság. Péter tiszta szivére, becsületére még nem ve­tett árnyékot a bűn. De van-e bizto­síték arra, hogy fiatal életének görbé­je felfelé ível az egyetem padjaihoz, vagy megtörik egyszer a rideg tárgyaló terem bírósági emelvénye előtt? Gondoltam, nem jegyzem fel a nevét. Szülei bizonyára ráismernek gyerme­kükre. De most már mégis megkérdem: — Hogyis hívnak Péter? — Boros Péter, Budai Nagy Antal utca 14 ... Úgy, mondjad csak meg! Felelősek vagyunk érted. Felelős jövödért a peda­gógus, aki remélhetőleg ezután többször átlépi otthonod küszöbét... Felelős ér­ted a Kossuth utcai rendőr, akitől nem kell félned, nem... nem»..! Ne fuss el, hiszen csak jót akar, amikor meg- pirongat a koldulásért... Felelősek ér­ted az emberek, bár... közöttük akadt egy, aki a minap „koszos cigánykölyök- nek“ nevezett és akkor láttam a csaló­dás egy szikráját felvillanni szemedben. És végül felelős érted anyád és apád. Elsősorban ők ...! Szeretném mindezt elmondani Péter­nek, de gugol a faltövében, szeme le­ragad az álmosságtól, s talán meg sem értené... Felrázom, nyújtózkodik: — Hány óra, bácsi? _ Tizenegy. Nézd, jönnek a színház­ból!... — Akkor futok ám haza. a kapuban várom meg anyámat. ÍUhoszön és megy a mozi felé, fütyörészve, zsebrevágott kézzel, mint egy kis párizsi apacs. A mozi neon- betűsora zöld fénnyel vonja be borzas feiét, aliorv elhalad előtte. Aztán apró alakia a sarkon túl már ecgyéoivad az éiszskáva! s csak ormótlan bakancsa kopogását, kamaszos füttyét hallom.... Jó éjszakát Péterke... RAB FERENC Ejrylinzaslíoznp óira szocialista község le»* fi. Szászvárról jövet leereszke­dünk a szerpentinen s máris elénk tárul a festőién szép köz­ség Egyházaskozár. Valamikor az Eszterháziaké voltak ' Itt a hegyek, földek, az erdők, s minden, ameddig a szem ellát. Ma Egyházaskozártól—Nagy­hajmásig volt zsellérek és kis- po.rasztok a gazdák. 1951 szeptember IM« nagy esemény zajlott le ebben a kis községben. Az egész falu az el­ső háztól az utolsóig a közös gazdálkodás útját választotta: a Nyisztor testvérek (vannalk ió egynéhányon) Bodó Mihá­ly ék. valamennyien tsz-tagok lettek. Két évvel ezelőtt azon­ban — még a mai napig sem tudni, miért — sokan otthagy­ták a szövetkezetét.,. ... S az utóbbi napokban ese ménydús lett mea nt a élete. /\ termelőszövetkezet irodájában Ixiczkó István könyvelővel, a tsz-párttitkára- ■ itál, az igazgató tanítóval és rajtuk kívül még három tsr- tzqgal beszélgetünk az W Élet termelőszövetkezet mu kájáról. — Pénteken délután mondin Tziczkó István kort ’ - lő - Nvisztor Antal 13 holdas és Nyisztor István 13 ... ra-da keresett fel 02 bU— No István, eljöttünk — "°-Art látom, hogy eljöHek-4níal bátyámék -~ tU- nehát mi nemcsak azért jöttünk hogy lovunk, ha­nem be szeretnénk lépni a téeszbe ... tudod belépési nyi­latkozat kellene. — Ne tréfáljanak, úgy sem hiszem el. _ Nem tréfálunk, István... Add ide a belépési papírt és aláírjuk. Egyházaskozdron az eSPf nem az első és nem is az utol­só. A Nvisztor testvérek előtt két család lépett vissza azÜj Élet tsz-be, s azóta is napról- navra szaporodik a taglét­szám. Miért lett egyszerre ilyen vonzóereje újból, a szövetkezeti gazdálkodásnak? Az Űj Elet termelőszövetke­zetben az utóbbi esztendőben kiváló eredményeket értek el. Az idei termésátlaguk búzából Almából Cn—4 r'-An.gdl'al lett eny-eqy holdon az egyéni­ekénél. A kukoricájuk olyan szép, hogy a 25 mázsát is meg­adja holdja. Aratás előtt 130 fiatal sertést állitottatk be hí­zóba, amiért hamarosan 130 ezer forintot kapnak. Az ered­ményt azonban a tagok jöve­delmén lehet igazán lemérni. Az idén egy-egy munkaegység értéke kéts'erese lesz termény bői, Pénzből egyaránt a tava­lyinak. ~~ Ez még csak a kezdet —• csúsztatja vissza a belépési md latkozatokat a szekrénybe Laczkó elvtárs — sokan a csép- lás vén*re i^árték. borra úihől visszajönnek a tsz-be. Közzé* flünk, ha ez idén nem is, de n következő *vben újra szocia­lista község lesz.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom