Dunántúli Napló, 1955. augusztus (12. évfolyam, 181-203. szám)

1955-08-18 / 194. szám

CSÜTÖRTÖK, 1955. AUGV9TTT9 V. NAPCÖ $ TÜRELMETLENEK Három-négy hete már —---------------an­na k, hogy Uj-petrén jártam és a gépállomáson először hallot­tam a nevüket: — Menrien csak Hajek. Ven­celhez! O mindent elmond, amire kíváncsi... Mondom, hetek múltak el azóta, de a két öreg Haijek Vencel és felesége — képe az­óta is előttem van, hangjuk, szavuk ma is a fülemben cseng. Miért nevezem őket öregek­nek? Nem, nem elsősorban a koruk miatt. Bár Hajek Ven­celt már nyugdíjazták, Hajek néni is sok reménythozó ta­vaszt és reménytelen telet meg éltde szemük csillogó, tett­vágyuk töretlen és hogy dol­gozni is akarnak, tudnak, azt mi sem bizonyítja ékesebben, mint az, hogy az ember az ős2- szel be szándékozik lépni a tér melőesoportba és az asszony ma is szorgalmasan munkálko dik a napköziben, pihenővasár­napon pedig otthon. Az „öreg” jelzőt az én sze­memben mély bölcsességük, félbecsülhetetlenül nagy élet- tapasztalatuk révén érdemel­ték. Aranyos két ember. Hajek bácsi halkszavú, csendes, mo­solygós. Még a gondokról, ba­jokról is derűsen beszél. Fele­sége — minden megpróbálta­tásban, emigrációban, üldözte­tésben életepárja — már tü- re’metlenébb, „adi uramisten, de mindjárt“ — ltívánóbb ... Ilyenkor, ha felgyülemlik, ki­tör belőle a keserűség vagy ha rag, férje csilit ja, nyugtatja: — Nem jöhet minden áldás egyszerre! Várj sorára, meg­lesz .majd minden. Csak türe­lem! Azért ő is türelmetlen. Csak éppenhogy másképpen, önma­gával és önmagában az ... Csu pán csizmája topogása, egy- egy hirtelenebb mozdulat árul­kodik róla» Egyéb nem. De miért is türelmetlenke­dik ez a két kommunista, az emigrációból, világjárásból ha­zatért harcospár? Az okot vagy okokat az asszony sorol­ta el. Az i ember csak nagyo­kat bólintott hozzá, hogy „úgy van, igaz". A beszélgetés mind végig a kulturális munka, a népművelés, az ifjúság körül forgott. (Hajek elvtárs ugyanis a színjátszóik vezetője, a fia­talság lelkes patronálója. ő mutogatta meg a könyvtárat, a kultúrházat, ő magyarázta széles mozdulatokkal a kultúr­otthon átépítésének, kibővíté­sének /terveit, ő az ismerője a diszistuk kívánságainak, legtit kosabb vágyainak. Elsősorban is a kultúr­i —------otthonban.. Bo gárhátú kicsiny házban lakik a Hajek házaspár. De nem az a legfőbb gondjuk, hogy saját portájukat hogyan s mint kellene gyarapítani, he nem a falu otthonát, a ku' túrházat akarják gazdagabbá, szebbé tenni. —- -A. fiatalokkal társadalnr munkában felépítenénk a kul­túrotthon mellé a DlSZ-helyi- séget — mondja Hajekné. — Van ajtó- és ablakkeretünk téglánk, csak padló kellene, de talán.még az is lenne bontás' anyagból —' csak bontási en­gedélyt nem ad a járás ... Pedig — mint kiderüH — égető szüksége van a DISZ- szervezetnek helyiségre. Sok í f>atal, nagy az akarat... Dt az akarat maga csak olyan ™lin't a felajzott ijj a lövésre nyílvesszővel... cél kell 32 akarathoz, cél, amely hasz­r<»ilk — romlik a motor A üéldunántúli rüviköt n®l Sokat járok vi­dékre, legtöbbször motorral. Sok kellemetlenséget, nem egy*zet motortőrést okoz, hogy * Vasúti átjáróknál a sínek mellett széles árkok- lyukak vannak. Meg kcii jegyeznem, mcgáliaDitáso^n „emcsak az esős ‘dös^,^ vonatkozik. Ugy vf.icm a vasútl pálya- fenntan^ ,Uetékes panaszom * , **»otorostársam pana­^anak orv^llusára Az esette-, ges »'ale«rtek „[hárítása érdé < kébeti eJőbb [„tézkedje­0«k! , HAZVG SÁNDOR, nos, jó, felkelti a fiatalok ér­deklődését. — Ha helyiség lenne, össze­tarthatnánk a DISZ-t — hisz’ és vallja Hajek Vencel. — így csak a kocsmába járhatnak. És mit tanulnak ott? Kártyáz­ni, egyebet nem ... De a helyiség még nem min­den. Sok terv, sok jó gondo­lat született már meg az úi- petrei fiatalok és a két Idős kommunista fejében, de ... Mindig közbejött valami „de”... Röplabdapályát akartak épí­teni, parkosítottak volna, pa­dokat ácsolnának .. A DISZ- brigád már lebontotta az öreg ólakat, Hajekék saját pénzü­kön, szerény fizetésükből két mázsa cementet vettek, a gaz­dák földet fuvaroztak — de a járástól ígért segítség csak ké­sett — és késik 1948. óta évről évre. A DISZ-titkár, Kislaki ————— László — Komlóm dolgozik — már megbeszélte a komlói kőműves ifikkel, hogy a fcultúrház-épí- téséhez eljönnek, segítenek ... De a járás nem adja ki a kul- túrház udvarán éktelenkedő kocsiszínre a bontási enge­délyt. Mire használják a szint? Semmire. Csak áll, rózsaszín téglád csábítják az építeni akarókat, de „még jó állapot­ban van, nem bontható" — mondja ki a fellebbezhetetlen határozat Az öreg kommunisták meg­tanítanák muzsikálni a fiata­lokat. Hangszer ^ellene. No, de ez sem akadály ... Van a fa­luban egy sereg meggyfa, ter­mése csak lehull hasztalan ... Nosza, fiatalok, szedjétek le, adjátok el, vásároljatok az árán hangszert! Hajek elvtárs tanácsára találkozott is a meggyfák alatt egy harmatos hajnalon vagy két tucat Ifi, szedték volna a meggyet, mint ahogyan a nóta mondja, de a tsz nem adott kocsit a szál­lításhoz ... Pedig igen jól látja Hajek elvtársi — Kellene a tsz-ben egy DISZ-rigád. Csodát tehetné­nek a fiatalok... De mivel tartsuk ott őket? Csak a mun­kával? Szórakozás is kell a fiatalságnak! Zene, sakk, tánc, rádió!... Mert ha nincs, meg keresik ott, ahol van... A vá­rosban ! Ezt nem látja a termelőszö­vetkezet elnöke ? Vagy talán nincsen szüksége a fiatalság­ra? I,* löljáróban figyeljük meg ezt a rövid párbeszédet, ímely nemrég zajlott le két férfi között. Színhely: Széchenyi téri „bá­mészkodó”. Az idősebbik újsá­got olvasott, majd miután ösz- izeihajtogatta, az egyik cikkre utalva így szólt: — Ez csak kákán csomókere- :és ... Hol van ma már az el. e>nség?! — Na-na! Azért az ördög ■’em alszik... — felelt edgom- io’.ikozva a másik. — Ugyan! Földjeiket lead­lak, aztán lassan felszívódnak t városba, üzemekbe, bányába, ’hol persze meghunyászkod­jak. Moccan.ni sem mernek... •11 végre is. tíz esztendeje már, rogy a markunkban vannak... ... így merültek egyre heve •ebb vitába, amelynek kimene- elét ugyan nem tudjuk, nem s fontos. De mindenesetre nem irt figyelmükbe aiánlani az V.ábbi esetet... És különös­képpen nem árt. ha megszív- eíik —- már tanulságképpen is — egyes vállalat vezetők, sze- nélyzeti osztályvezetők, szak. izervezati funkcionáriusok!... 1/ ezdihetnémk egy kulákcsa- iád ’vándorújával. Bóry- oan mindenki ismeri a Lan­tos-családot. Kocsma, teher­autó, kisebb húsüzem „nyom- .a" a lelkiismeretűket, no meg az a néhány ezer pengő — ké- tóbb forint, — amelyet kupec- •wodással összekapartak. Lantos aulák első ember volt a falu­ban. Hja bizony! Mert 0 pénz 3-z nagy úr, még ha mtódem- -gyes tűiéihez zsellérek, kiispa- rasztok százainak átka is ta­pad! Az államosítás aztán ki- núzta lábuk alól a szőnyeget... ■ • • És a család felkerekedett, betelepedtek Satálinváresiban. Miért ne, amikor nem kérdik Csoda-e hát, ha türebnetter ez a falu javáért, a fiatalok fejlődéséért aggódó asszony?! Csoda-e, ha Hajekné, aki a pártaiapazervezet vezetőségi tagja, nem veszi (tó néven, hogy meg sem hívják a veze­tőségi ülésre, hogy nem tarta­nak taggyűlést, hogy a párt­szervezet annyit sem törődik a kulturális munkával, mint a közmondásbeM Csáky a szal­májával! Csoda-e, ha felpana­szolja, hogy a falu 12 pedagó­gusa közül mindössze hárman segítik a falut, a többiek meg­elégszenek a gyermekek taní­tásával, a felnőttekkel, a nép­műveléssel már nem törőd­nek?! — Ha Csizi igazgató, Bán elivtárs és Wirth Margit nem rösteli a fáradságot, miért húz zák ki magukat mindenből a többiek? Nekünk, öregeknek kell minden megcsinálnunk? Hát ezért küzkődtünk army- éven át? Ekkor láttam meg az első könnycseppet az asszony sze­mében. És ekkor ölelte át fe­lesége vállát Hajek Vencel... — Várj a sorára, meglesz majd minden. Csak türelem! Türelem ... Könnyű monda­ni, nehéz megcselekedni. Külö­nösen akkor, ha a közért fe­szegeti belülről az embert ez a türelmetlenség. Mert a kultúr- házért, a fiatalság sorsáért sok kalta türelmetlenebb az asz- szony, mint a miatt, hogy ke­véske a fizetése és alacsony, nagyon alacsony a férje nyug­díja. De ez majd megoldó­dik ... Ha az ember belép a tsz-be jobb lesz ... Csak a közömbösség... A pártszerve­zet és a tsz-vezetők közömbös­sége hogyan oldódik fel? Ez a kérdés nyugtalanít--------------------— ja az asz­sz onyt. Az embert is, csak­hogy ő nem mutatja. És ezzel a kérdéssel fordu- 'ok most a falu vezetőihez: az alapszervi párttitkár elv­társhoz, a tsz intézőbizottságá­hoz, a pedagógusokhoz, min­denkihez ... Tegyék magukévá a két ember, a sok fiatal gondl'át, tegye magáévá első­sorban — ha az alapszervezet nem teszi — Huszka elvtárs, a községi pártvezetőség titká­ra. Könnyebb a gond, ha tob­ten veszik a váltókra és több kézzel könnyebb segíteni a ba­jokon. Ujpetrén pedig nincs hiány kezekben. Ne legyen akarat­ban sem! (Garami) Műit és jelen iMáUtttl A Magyar Népköztársaság Alkotmányiból: »A Magyar Népköztársaság a munkások és dolgozó parasztok Múlt 1931. november 2-án Hock János, pécsbányatelepi rokkant bányamunkás a kővetke­ző levelet írta Ozanich Gyula főfelügyelőnek: „Nagyságos Főfelügyelő Ur! Magyar bányamunkás voltam, ma nem va­gyok senM, semmi, A lelkem ép, de a testem emberi csonk. Maholnap a telkemet is megöli a fájdalom és a kétségbeesés. 29 hónap óta a levegőn, a napom nem voltam. Egy faládában ülök éjjel-nappal. Koldulni nem mehetek, mert nincsenek lábaim. Sok munkástársain szívesen támogatna, de Pécs város polgármes­tere gyűjtést nem engedélyez... Legalázatosabb kérésem a következő: Ke­gyeskedjék megengedni, hogy szomorú sorso­mat a pécsbányatelepi bányaalkalmazottakkal ismertethessem és segítségüket kérhessem. És ha néhány fillért felajánlanak, azt a havi fi­zetésükből levonni és az éielmitámak átutalná kegyeskedjék... Remélem, hogy akik 10 évig elöljáróim és munkatársaim voltak, meghallgatják kérése­met és megmentenek a tél borzalmaitól né­hány fillér segéllyel.“ A V. K. M. irattárába T. T. ü. o. vetkező kérelmét iktatták: „Nagyméltóeágú Miniszter Ur! Kegyelmes Urunk! Alulírt pusztamalomá (Baranya vármegye) kisgazdák egy élet keservesen szerzett fillér­jeinkért Bisse község határában fekvő Puszta- malom földjeiből, mély az időközben felszámo­lás alatt álló Földhitelbank R. t. tulajdona volt, vásároltunk összesen mintegy 300 magyar holdnyi ingatlant. Nem kell részletesen felsorolnunk, mert hisz köztudomású, hogy e földvásárlás körül mennyi kellemetlen meglepetések értek ben­nünket, s mennyi ráfizetés lett a vége, úgy- anmyira, hogy nem ritka köztünk az sem, hogy egyeseinknek egy-egy magyar holdnyi terület több, mint egyezer pengőjébe került, akkor, midőn a földek mostani magas árai mellett is cca négyszögölenként 50 filléres árak vannak... De mi, egyszerű földművesek, kik ily dol­gokban járatlanok vagyunk, hogy pénzünk,-9—1387/1939. tz. alatt a baranyai kisgazdák kő­egész vagyonunk, roncsait megmentsük, irato­dén lehetőséget megragadtunk, hogy egyez­ségre jöhessünk a Bankkal szemben, \ így többé-kevésbé ráfizetésekkel rendbe iis Jöt­tünk, ha túlmagas ár mellett is, s minit lai­kus ésszel nem is figyeltük, meg nem is ér­tettük meg az egyezségben, vagy szerződés­ben írt ama szót, hogy „Kegyúr”. így lett aztán beleírva, mind annyiunk vé­teli szerződésébe az, hogy a kegyúri terheket fizetnünk kell, vagy, hogy az ingatlant kegy­úri terhek is terhelik. Ez most mielőtt a Földhitelbank, mint kegy- úr, felszámolna ... e kegyúri terhek egy újabb olyan terhet jelentenének, amely minket kis­gazdákat újból a koldusbot szélére juttatna.* Mély alázattal esedezünk Kegyelmes Urunk­hoz, hogy eme kegyúri terhekre, minit olyan­ra, hogy a kegyúr megszűnt létezni, kimonda­ni a törlést, illetve bennünket e terhek alól mentesíbtetni kegyeskedjék,” Jelen A Magyar Népköztársaság a munkások és dolgozó pa­rasztok állama. Minden, ami hazánkban történik, dolgozó népünk érdekeit szolgálja, munkásokét, parasztokét, ér­telmiségiekét. Nem kell kö- nyöradományokért folyamodj ni a rokkantaknak, paraszt­ságunk örökre megszabadult a földesurak, „kegyurak" és bankárok elnyomásától, dol­gozó népünk átvette öröksé­gét: a gyárat, a földet, az or­szágot. Államunk megbecsülésé, nek jele, hogy a bányászok­nak 1953-ban 5 millió 800 ezer forint. 1954-ben 10 mil­lió 433 ezer forint hűségjutaJ, mat fizetett ki. A munkások és parasztok állama csupán Komlón, a bányászok munka- védelmére 1954-ben 8 és fél­millió forintot fordított. A bányákból kiszálló munkások és üzemi munkásaink minde­nütt korszerű fürdőkben üdül nek fel. A pécsi bányáknál fürdőbővítésre és korszerűsí, tésre mintegy 5 millió forin­tot fordított államunk. Kom­lón. a Béta-aknán 1000 sze­mélyes fürdőt létesítettünk, új mosdót és öltözőt kapott többek között a Sopiana Gép­gyár is. A vidékről bejáró bányászoknak rendszeres autóbuszjáratok biztosítják a munkahelyre és haza jutást, A rokkant, beteg vagy át­menetileg gondokkal küszkö­dő munkásoknak a rendes nyugdíjon, rokkantsági díjon felül 1,798.123 forint segélyt fizetett ki államunk me­gyénkben 1954-ben. Eldőlt parasztságunk éves, redes pere is a földért. A föld azé. aki megműveli. Megyénk szántóterületének több, mint egyharmada a földreform so­rán urak és papok birtokából a dolgozó parasztok tulajdo­na lett. Ma már közel 230 termelőszövetkezetünkben és az egyénileg dolgozó parasz­tok virágzó gazdaságaiban el is feledkeztek a régi „kegy- urakról”. // 1fle'fy&ízUfrtá// UuíáUoU „honnét” és „miért“ jöttek, hiszen az eüső években sok hason,szőrű oszta'lyidegein eiam meghúzódott az épülő új város kezdeti zűrzavarában. De ahogy a sztálinvárosi illetékes szerveik megkezdték a város tisztogatását. — hol is vertek volna másutt tanyát Lantosék, mint Komlón. Lantos Ottó bekerült a MÁVAUT, később a 24. számú Autóközlekedési Vállalathoz gépkocsivezetőnek. A kulák- sarjedók bányászokat szállít a munkahelyre és onnét haza.... Később a könyökét is igénybe­veszi és vezető beosztásba tor­nássza fel magát: vezénylő lesz, vagyis beosztia a gépko­csivezetőket, irányítja a jára­tokat, stb. Mi sem könnyebb most mér, minthogy régi mesterségét foly tassa .— a vállatót gépkocsijai segítségével kupeekodott... — Megindult az első sertésszél- iífcmány Bolyból Komlóra. Bó- dés kocsival persze, amelyen nappal emberek utaztak, — éjszaka pedig disznók. A kö­vetkező alkalommal Lantos mór fát szerzett a mániái ta­nács „jóvoltából* és azt is a vállalat gépkocsiján hazaszállí­totta. Ugyanilyen farakomány került ílymódon — és Lantos beleegyezésével, — Pálmai Bertalan dombóvári. Ráseh György hímesiházai lakására. Néha megfordult egy-egy gép- kocsi — kukoricáival megrakva Lantos lakása előtt is. Lantos nagy hozzáértéssel teremtette meg azt a környe­zetet, — amelyben a csaláso­kat, feketefuvarokat zavarta­lanul végrehajthatta. Hogy kikre „támaszkodhatott?” Itt van például az együk. géfpkocsá­vezető: Jamtal Péter kozármis- lenyi kudákgyerek ... A múlt hónapban Lantos 546 órát en­gedélyezett neki és így Jan tál több, minit kétezer forintos fi­zetésit vett fel teljesen jogtala­nul. Mindezt „kéz-kezet mos“ alapján. Az egyik — ..újonnan felvett'* kulákgyerekről Ilyen véleményt mondott társainak: „... A mi emberünk, ő is ki­telepített kulák volt. Igen be­levaló, lehet előtte beszélni...“ De Lantos felhívta a kuláktár- saság figyelmét a párttitíkárra, Fehér József elvtársra is. hogy „ ... megbízhatatlan, előtte a pofát be kell ám fogni !...*' © 11 o állítsuk csak össze • • • ezt a kulákcsokrot. Akár a csoker tetejére ültethet jük Pető Erzsébetet, aki úgy kelepek soha be nem álló szá, jával hasonszőrű társasé igában, mint egy anyacsászárnő. Az Önéletrajzában ilyen demagóg, feltengős befejezéssel bizony­gatja életrevalóságát, hogy: „ ... Dolgozni akarok, hegy minden erőmmel, »dósommal részitvehesseik egy boldogabb jövő felépítésében!... Szabad­ság! ...“ Undor fogja el az em­bert. e csúszó-mászó »erek ol­vasásakor, amikor megtudjuk, hogy Pető Erzsébet egy malom és mészégetőtu'lajdonos kulák lánya. Mégis becsúszott a vál­lalathoz és csakhamar feíta’ál- ta magét Lantos mellett. He- tet-havat összehordott a válla_ lat becsületes dolgozóira, kom­munistáira, vezetőire, csak azért, hogy még jobban bom­lassza a vállalat kollektíváját. ... És akadtak társai, akik ebben segítségéire voltaik. Némái Nágel Viknott í ,* ugye, milyen eredeti név?), hajdani ezredes és — telepgondnok! Szemtelen­ségében odáig ment, hogy a vállalat igaziga tójának szobájá_ ban — az igazgató távcilétében — „Szabad Európá''-t hallgat­ta. Amikor az igazgató rajta­csípte, bárgyú módon mente­gette magét: „Csak az órámat igazítottam...“ . A zsák mindig megtalálja foltját” — így szól a közmon­dás, és Kisfa’udi Kálmán, volt detektív főfelügyelő, Steíá/n Va iér vezérkari alezredes is „ott­honosan“ érezték magukat Lan toséik bandájában. Mondhatná valaki. hegy „ ... Jó-jó. végeredményben ezeknek is dcűgoankk kell! Ne is henyéljenek ... sib.“ — Igen, de Kisfalud! utókalkulá­tor volt, Síefán pacsiig raktár­kezelő ... Vajon miért van az. hogy az ilyen deklasszált, osz­tályidegen elemekkel ugyan­csak ritkán találkozunk olyan munkahelyen, ahol kalapács­osai, lapáttal, csákánnyal vagy malteros ládával kell megke­resni o mindennapira valót, de annál sűrűbben látjuk őket ra’ ’ sk zugában megbújod, vagy éjjeliőrként ácscrogni egyes telepek körül"! Nincse­nek talon olyan tisztességes, munkában megöregedett dol­gozók, akik inkább érdemesek a könnyebb beosztások ellátá­sára? Hát így verődött össze ehhez a vállalathoz ez a sokféle — de aljasságban, bujtogatásban, szabotálásban egyívású — em_ bér. TVT am sokáig melegeditek egymás közelében. A vállalat kommunistái a városi pártbizottság seigí tségérvei meg­kezdték a tisztogatást. Ered­mény? Már most jelentkezett: az utolsó napban a vállalat az él­üzem szinthez szükséges köve teiményeknek eleget tett. Soha ilyen jó helyen a 24. sz. Autó- közlekedési Vállalat még nem állt a versenyben. Érthető is. Amikor a forgalmiból, a raktá­rakból. a fontosabb járatú gép­kocsikról kiebruaalták az ez­redes urakat, a detektív ura­kat. a kupacok és kulákck szennyes népségét, egyszerre ritkább lett a „motoihiba”.. egyszerre lett alkatrész, egy­szerre megjavult a közlekedés! És még egyet. Csak tanul­ságképpen. Szitái tóvárositól a következő szövegű jellemzést küldték annakidején Lantos után: „ ... Kulákszármazású, de politikailag megbízható...” — Ha nem komoly dologról len­ne szó, ekkora ostobaságra csak neveiihetnékje támadna az embernek. De itt nincs he­lye tréfának! Ha egyszer ku­lák.— akkor nem megbízható, még hn a szívéit kiteszi, okkor sem. Mert „az ötdög nem al- sz'k . ..“, mint ahogy ezek az esetek is bizonyítják. Igazán érthető Boly község tanácsel­nökének keserűsége, amikor azt mondta: ,.... Hiába küld­tük el Lantosék után bárhova is a véleményezést, amelyben megírtuk az igazságot, hajuk szála sem görbült. Csak a mar­kukba nevettek.. .'* II indig az nevet persze aki utoljára newt. Csak­hogy ezt nem toelll kivárni: az osztály harc sohasem szünetel egyetlen pillanatra sem, móg ha egyesek úgy véüik is, hogy ,,... Elvégre tíz esztendeje már a maifcunkibain vannak“ — ak_ kor sem!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom