Dunántúli Napló, 1955. augusztus (12. évfolyam, 181-203. szám)
1955-08-13 / 190. szám
1955 AUGUSZTUS 13 NAPLÓ PÁRT ÉS PÁRTÉPTTÉS * Biztosítsuk az új pártoktatási év sikeres kezdetét! A mohácsi járás propagandistáinak tanácskozásáról A mohácsi járási pánt-végrehajtó bizottság tanácskozásra hívta össze a propagandistáikat. Az öntudatos, lelkes propagandisták ok faló -ne velőmunikáj á nők’ köszönhető elsősorban, hogy a mohácsi járási párt- végrehajtó bizottság nyerte e! a megyei párt-végrehajtó bizottság versenyzász’aját az el múlt oktatási évben kifejtett jó mumtája eredményeként. A propagandisták tanácskozásának célja: a propagandisták tájékoztatóvá a következő hetek feladatairól. E feladatok eredményes megoldása megköveteli, hogy az oktatási év előkészítése tapasz találatnak mélyreható értékelésével meggyőzzük propagandistáinkat a feladatok végrehajtásának szükségességéről, elmélyítsük bennük az elméleti munka jelentőségének tudatát, mozgósítsuk és lelkesítsük őket, megmutassuk az eredményes munka jó módszereit. A jó ta_ nácskazás egyben a propagandisták tapasztalatcseréje is, mely a propagandistáknak a tanácskozásra való jó felkészülését is feltételezi. A tanácskozás előkészítéséről* a járási pártbizottság részben megfeledkezett. A propagandisták csak szűkszavú levélben értesültek a tanácskozásról. Az ilyen szervezés nem kismértékben járult hozzá, hogy a propagandisták nem készültek fel eléggé a tanácskozásra, kevesen mondták el véleményüket az eddig végzett munkáról, az oktatás új rendszeréről, a propagandisták képzésének új formájáról, terveikről, munkamódszerük - ró!. A tonáoskozásról csak hágeznde ömacbrt ©tvtársnok Ennek hiányában beszámolója, komoly vitának aUg lehetett aűapja. A beszámolót követő vitában kiderült, hogy szükséges lett volna a hallgatókkal előzetesen részletesen ismertetni a napirendet, s megadni a tanácskozásra való felkészülés szempontjait. A kezdeti passzivitás — a referátum bírálata is volt. Az erősen csak tájékoztató jellegű referátum r»»m v»'róni ö'vtíVp« hiányzott. A propagandisták felelősségérzetére jeilemző, hogy egyhangúlag követelték a három mu_ ! ásztó felelősségrevonását. Ez ezt igazolja, hogy rátermett propagandistákra bízták pár- íun:k tagjainak nevelését a mohácsi 'járásban. Ómacht eilvtárs beszámolójában foglalkozott az oktatás előkészítésének eddigi tapasztala taival, a másodszori elbeszélgetésekkel, a propagandisták képzésének új módszerével, ismertette a nyári felkészülés jelentőségét és az augusztus 29-i foglalkozás megoldásét. Megemlítette a Központi Vezetőség márciusi határozatának jelentőségét, amely nagymértékben fokozta az elméleti érdeklődést és ösztönzést aaott a pártokta- t árban való részvételre. Helyesen foglalkozott a beszámoló a pártonkívüliek magas arányával, a párttagság bevonásáról egyes helyeken történt elhanyagolásával. Kölkeden 21 párttagból csak nyolc tanúi fCisnyárádom 25 hallgatóból 2( pártonltívüli. Előfordult. hog> \ a hallgatók néhány helyen f például Dun>aszekcsőn. Barbar J és Maison nem ismerték gz. ok- J látási formákat. Az elbeszéige- J lesek helyenként homályosak \ voltak, a tanulás iránti leike- J sedés nem alakult ki. i Omacht elvtárs a propagan * (listák tájékoztatását, n fel } adatou megjelölését jól ve ^ gc/.tc cl. J A beszámoló legsúlyosabb hl- f bája az voh, hogy a propa f gandamunaa jelentőségérő f alig szólt — azt úgyis tudják az f eivtársak — állapította meg. f Nem szabad így elintézni z f kérdést.. Ez formális munkához £ \eret. Má lenne, ha az elbeszél- j gciő bizottságok tagjai is azt { mondanák: „Nem kívánok az' oktatás jelentőségéről -beszél- f ni." Éppen \a-rra 'e*t volna J szükség, hogy megmutassuk az \ elméleti képzetlenségből faka- ! oó kanos következményeket és J azokat az eredményeket, sme. J lyek elérésének feltétele e a rnarxista-Temirasta képzettség, a Ezt a járás életéiből vett gya-} korlati példák elemzésével, ér- ^ ^keiast'.-cl kellett volna elvé-1 tott ki élénk vitát. A vita során Orsai elvtárs elmondta: „Az elméleti képzettség alapja a .tudatos politikai cselekvésnek- Tud-e meggyőzően agitálni a termelőszövetkezeteik; mellett, aki nem látja világosan a mezőgazdaság szocialista átszervezésének szükségességét? Miért vélekednek egyesek úgy, hogy le kell szorítani az egyéni parasztok jövedelmét, mert csak így lehet fejleszteni a termelőszövetkezeti mozgalmat. Tudják-e ezek az elvtársak, hogy sosem lenne barátia a tsz-wk oj-ií meggyőződése, hanem csak nyam,orúsága kényszeritett a tsz-be? Mi az oka annak, hogy tsz-tagjaink Somberekén a 10 holdas paraszt felvételét ellenezték, Magyarbólyban pedig a „koldusokat'' (agrárproletárokat) nem akarták felvenni? Értik-e a tsz-tagok saját jövő j ük és a termelőeszközök társadalmi tulajdona közötti kapcsolatot? Miért laposodik el esetenként falun az osztályharc? Miért az újjal szembeni indokolatlan ellenállás sok te rületen? A kommunisták példamutatása miért hiányzik néhány esetben? A sok kérdésre egy a felelet: hiányzik az elméleti felkészültség. Ilyen példákkal kell mesrsrvőzni a propagandistákat munkáink jelentőségéről, a haliratókal az oktatásban való részvétel szükségességéről.“ A vitában elhangzott hozzászólásokból megállapíthatjuk — mint Gyarmatzky elvtárs mondta, — hogy már kezdetben sem szabad semmi lazaságot megtűrni a pártoktatásban. Hangsúlyozta, a felelősségrevo- nás szükségességét. Elmondta, hogy eleven, vitatkozó közösséggé kell fejleszteni a szemináriumokat. Ennek útja az. ha már az oktatási, év beindulása előtt elvtársi, jó viszony alakul ki a hallgatók és . propagandista között Nagy igazságot mondott Vtesmanai elvtáns: „Ahol nincs ok tatás, vagy gyengén megy, ott elsősorban nem a hallgatókban van hiba, mint azt sokan állítják.'* Vizslákon is ilyen nézet volt s ma beigazolódott, hogy 21 párttagból 17 szívesen vállalta az oktatásban való részvételt, mert meggyőző, okos szóval elbeszélgettek velük. Tisztázódott a vitában, hogy a bürokratikus módszerek — bár csökkentek, — de itt-ott még fellelhetők, néha a járási pártbizottság munkájában is. Ez felhívja figyelmünket a másodszori elbeszélgetések szükségességére, minőségének megjavítására és a pártoktatás kér désével való állandó, rendszeres foglalkozásra. Szó esett a vitában a nyári anyaggyűjtés jelentőségéről is. Jó módszernek ígérkezik: a ha’lratók bevonása anyaggyűjtésbe. Az augusztusi foglalkozásokon adjanak feladatot egyes hallgatóknak. Például írja le; hogyan éltek a cselédek a községben, más a föidbiirtokmeg- aszLást készítse el, stb. Helyes, ha az oktatási év kezdete előtt a szeminárium mint kollektíva résztvesz a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztése érdekében kifejtett agitációban is. A vita nehezen indult, mégis sok segítséget artr-tt •* résztvevőknek. König elvtárs. a pártbizottság első titkára összefoglalójában hangsúlyozta a propagan, damunka jelentőségét. — Ha a pártoktatás eredményes lesz, nem lesz járásunk életének egyetlen területe sem' amelyen ne érződnék ennek hatása. A propagandisták, az alap- szervezetek titkáraival és vezetőségi tagjaival a tanácskozás után hozzálátnak az augusztus 29-i foglalkozás előkészítéséhez, amelynek tárgya; a Magyar Népköztársaság Alkotmányának megbeszélése lesz. E megbeszélés tapasztalatai alapján megkezdik a -hallgatókkal való másodszori elbeszélgetést. Szükséges a nyári munka — állapították *meg többen, —ne_ hogy úgy járjunk, mint az elmúlt években, amikor hónapok múltak el, míg a pártoktatást sikerült nagy nehézségek Leküzdése árán megszilárdítani. A nehézségeket már a nyár folyamán le kell győzni, hogy kezdettől fogva töretlen 3endü_ lettel folyhasson az oktatás. Uemle Géza Múlt és jelen ■HÉÉM1MMMÉÉMÉ A Macv*r fftphöstáeaasAo Alkotmánya a. 8, A Megvár ftépkOztéraatág állama védi a magvar dolgozó nép szabadságát és hatalmát, az ország függetlenségét, harcol az ember kizsákmányolásának minden formája ellen, szervezi a társadalom erőit, a szocialista építésre. A Magyar Népköztársaságban megvalósult a munkásság és a dolgozó parasztság szoros szövetsége a munkásosztály vezetésével. ► t *• »► ► MTTTTTrTTVTTftTTf ^ Dunántúl 1936. december lS-i számában Cholnoky Ferenc dr„ a Pécsi Stefánia Szövetség alelnöke a következőket írta: „Megírom, hogy most jövök egy külvárosi, sáros, elsüly- lyedt kis utcából, ahol most született volna egy kisgyerek, ha a nyomorúság és a bűn idő előtt nem kényszerítették volna erre a nyomorúságos világra! A lakás? Egy ici-pid konyha, benne egy pléh doboz, ami valamikor talán a büszke sparherd nevet viselte. Utött-kopott csövéből 4—5 helyen fújtat elő a füst. Mellette egy négy lábú piszok polcon — valamikor hockerli lehetett — áll a lavór! A fenekét szétrágta a rozsda és valami Zemplénből ittragadt atyafi vetett rá itt-ott egy-egy bádogfoltot. A „sparherd”-ben egy összevágott fenyőfaláda darabjai égnek és „melegítik” a kis fazék vizet, amit a 6 éves kislány állított a füst fölé. Ez a konyha. Innen nyílik a „szoba’*. Az Isten túlhosszúra méretezett engem ehhez a lakáshoz, mert ugyancsak le kell hajolnom, hogy bebújhassak a „szobába”. Éktelen savanyú, szemszúró piszokszag, áporodott beteg levegő fenekén áll az „ágy”. Benne szeny- nyes rongyok között fekszik a beteg ... Köröskörül üres a szoba, csak egy-két szalmaszéken hever pár rongydarab, büzölögve a piszoktól. A sarokban egy ci- gányteknő.ben fekszik egy kis szőke fejecske! Teste be van burkolva valamibe, ami valamikor talán egy piros flanell alsószoknya lehetett... A teknő mellett üldögél egy kisleányka. talán 3 éves is lehet és ringatja a kis húgát .. Az egyetlen ablak deszkájánál ül egy kisfiú és bádogtányérjából majszol valamit, lehetetlen színű és consisten- tiáju valamit... No, kedves doktor, hát most légy okos és segíts! Természetesen első sorban kijelentem, hogy itt nem tehetek semmit, vigyék az asszonyt azonnal a klinikára! Ilyen körülmények között felelősséget nem vállalhatok! Igen, én ezt így hivatásom magas latival kijelentem! De akkor megszólal a beteg. A hangja el- csuklik, a sírástól, a kezét tördeli és úgy mondja: — Drága, jó főorvos úr, ne küldjön a klinikára, mert nem hagyhatom a gyerekeket! Nincs senki, aki vigyázzon rájuk, a legidősebb az a 6 éves kisleány oda- künn. Az apjuk egész nap kenyér után jár. Ha engem elvisznek, ezeket itt senki sem gondozza, még megveszi őket az Isién hidege. Segítsen rajtam itthon drága jó főorvos uram.” C1 elszabadulásunktól a Ma- * gyár Népköztársaság Alkotmányának törvénybeiktatásáig elért eredményeink nyo. mán „megszűnt nálunk a munkanélküliség, a válságtól való félelem és erőteljesen nő dolgozó népünk jóléte és kultúrája." Azóta első ötéves tervünk ragyogó eredményeit értük el. A kisgyermekek megszületésének nem akadálya a „gonoszság és bűn.“ Pécsett 1938-ban 1234 csecsemő született, 1953- ivan már 3 016. A csecsemők ingyen kelengyét kapnak, nem kell „piros flanell alsószoknyába burkolni** őket. Az édesanyák féltő szeretete mellett Pécsett az 1944. évi 6 óvodával és bölcsődével szemben 24, mc gyénkben pedig összesen 17 bölcsőde, 92 állandó és és 143 idénynapközi otthon gondoskodik a gyermekekről. Az „ici-pici konyhák“ cs egészségtelen szobák helyett új, napfényes lakások épültek. — Hol van ma már az a világ, amelyről dr. Cholnoky Ferenc orvos olyan megrendítő képet rajzolt? Komlón a felszabadulás óta 2 895 új lakást építettünk. 64 lakás építését és 200 újabb lakás földmunkálatait kezdtük meg. Pécs-Ujmeszesen 726 összkomfortos modern lakást adtak át a bányászoknak, 130 család pedig állami hozzájárulással családi házat épített. A közös konyhás, csclcdlaka sókból is saját családi házakba Költözött a volt cselédek nagy része. A beteg édesanya megrázó helyzete nem ritka példa volt a múlt társadalmában. — Az egészségügyi helyzet nagymérvű javulását tükrözi, hogy míg 1945-ben 40 ezer fő részesült társadalombiztosításban, addig 1954-ben már 116 ezer. Csak egy rövidke cikkel kapcsolatban is mennyi beszédes szám szól azokról az eredményekről, amelyeket népköz- társaságunk alkotmánya törvény formájában rpgzített. — —.............-1 Biztonságos munkafeltételeket Az elmúlt években megyénkben is jobb és biztonságosabb munkafeltételeket teremtettünk. Sokmilliós beruházásokkal modern üzemek épültek, új gépek, üzemegészségügyi és szociális berendezések teszik könnyebbé a munkát. De nemcsak az állami szervek, hanem a szak- szervezet is mindenütt nagy gondot fordít arra, hogy a munkavédelmi intézkedéseket betartsák, hogy a dolgozóknak a munka biztonságosabbá tételére irányuló javaslatait felhasználják. Az üzemekben munkavédelmi hónapokat tartanak, bizottságok, brigádok, vizsgálják felül az üzem munkavédelmi helyzetét s intézkednek a hibák megszüntetéséről. A mohácsi Gépgyir és Vasöntödében a karbantartó részleg szakkáderei végzik ezt a munkát. Ebben az üzemben példás a rend, betartják a tervfegyelmet és baleset- mentes munkát biztosítanak. Hasonló a helyzet a megyei sütőiparnál is. Ezekben az üzemekben nagyrészt gépesítették a nehéz fizikai munffhcfocLcfo pác _ IV.finek ezt megírni? Azért, hogy holnap mindenki görbén nézzem rám? Kleihancz Lajos esztergályos szerint tehát nem kell megírni. Nem kell „publikálni”, hogyan gazdálkodik Kleihancz az idejével, hogyan töri a fejét újabb munkafogásokon, amivel magasabb termelési százalékokat érhet el... Persze. Nem meri bevallani, hogy a norma rendező í hallatára bizony nem tapsolt örömében. A D-tengelykapcsoló- kat esztergálta, amikor a megállapított 210 percet levették 146 percre. A fizetése is 150—200 forinttal kevesebb lett. Beszélhettek neki arról, hogy a laza norma jogtalan keresethez juttatja, hogy a laza norma gátolja a termelés egészséges folyamatát! Csak forgatta a munkalapot a kezében, amelyen egyetlen számot látott: „ ... 146 perc” — tehát, „ha megfeszülök, sem érek el soha 190 százalékot...!” ... És hónapok múltán Kleihancz most is esztergál. Ott áll a gép előtt, semmi baja, meg sem „feszült” és teljesítménye mégis már 140 százalék... Hát hogyan? — Most mennyi idő alatt munkál meg egy tengelykapcsolót? — Százhúsz perc alatt... 146 a norma ... Tehát reális volt az új norma megállapítása. Hiszen így is 26 percet nyer ?gy-egy munkadarabon és ezért volt a múlt havi átlagteljesítménye 140 százalék, keresete pedis líoo forintl Ezek persze számok, de mögötte meg kel, látni azt a sok töprengést, akaratét, elgondolást, amelyek révén az új normával te szép eredményt ért el. „Hogyan?*’ — ez itt a kérdés; — A napi munka nálam tulajdonképpen előző nap kezdődik .., Meg te magyarázza, hogyan érti ezt. Műszak után nemcsak letakarítja a gépét, — ezt csinálják a többiek is — hanem a megmunkálásra kerülő munkadarabot befogja a forgófejbe. Előkészíti a fúrót is, úgyszintén mindkét esztergakést megköszörüli és sántám befogja a késtartóba. így a gép „teljes készenlétben” várja a másnapi munkakezdést. Reggel csak megindítja a gépet és az anyagra ráereszti a kést. Nem nagy dolog? De bizony az! A regéli műszakkezdéskor sok drága perc kárbavész, a szerszámok előszedésével, gépbeállítással, anyagbefogással, késköszörüléssel miegymás.... Bizony tizenöt—húsz perc te elrepül ez idő alatt. De Kleihancz megtakarítja ezt a negyedórát: amikor kezdésre fúj a gyár, a kés már belevág az anyagba. Napközben több alkalommal te köszörülni kell. — Két késsel dolgozom. Mindig van annyi időm — amíg a gép jár — hogy a másik kést előkészítsem. Be is fogom a késtartóba és ha cserélek, csak átfordítom a tartót. Mindez egy perc, vagy még annyi sem.;; Az esztergályosoknak nincs meghatá- f rozott ebédidejük, mert három műszak- f ban dolgoznak. Mindenki akkor étkezik f amikor idő van rá. Csak attól függ, t ki hogyan szakít erre is időt. A gépel f sokan leállítják addig, míg az ebédet f elfogyasztják. Természetesen különböző f munkadaraboknál csak ez a megoldás, f De a tengelykapcsolók megmunkálása- f nál olyan lassan forog a forgó fej. t hogy amíg megy a gép. Kleihancz nyu- f godtan megebédelhet. Itt is időt nyer. f méghozzá nem is keveset...! ^ Ugye nem is olyan bonyolult?! Csak J éppen ki kell használni minden percet. , itt „Az idő pénz .. .’‘-közmondásnak \ valóban mély értelme van. J De sok múlik a műszaki segítségen ^ is. <• — Nem panaszkodhatom: az anyag- f ellátás pontos. És ez nagyon fontos, t mer: mire befejezem egy anyag gyár- # tatái, már itt a következő munkadarab a gépem mellett. Tudom, milyen szerszámokat, késeket, fúrókat kell előkészítenem. Az „átállás” tehát gyorsabb. Kleihancz Lajos a Sopiana Gépgyár f egyik szorgalmas esztergályosa. Nem f állítjuk, hogy e néhány tapasztalatát, r minden vonakodás nélkül, készségesen # felsorolta. Nem bizony, de nem is azért, f mert talán „titkolná", hanem mert égé- f szén természetes előtte: az idő drága, f tehát takarékoskodni kell vele.. ! v Példája követendő,,. t kát. Javultak a munkakörülmények, egyre nagyobb a rend és a tisztaság a Pécsi Dohánygyárban, a Kesztyűgyárban és malomiparunkban is. Ki kell emelni azt » hatalmas fejlődési is, amely az építőiparunkat jellemzi. Az építóanyagipar téglagyárai 90 százalékban gépesítve vannak, a dolgozók munkavédelmi oktatása rendszeres és eredményes. Vannak azonban olyan üzemek is megyénkben, a-'idl súlyos hibák vannak a muttkA* védelmi előírások beiaruísa terén. A zengővárkonyi ércbánya telepen a nedvet rr«éÍv szinti munkahelyeken csak három dolgozóra jut egy pár gumicsizma, a bányászok a szennyvízben mosakodnak. — Helytelen, a dolgozók jogainak megsértései jelenti az a mód is, ahogy á pécsvára.li sajtiizemben a sz. bsd.ágolótt intézik. Itt a dolgozéUnok havonta egy-egy nap szabadságot adnak, mintha nem is ismernék a munka törvénykönyvét. Felháborító hókik vannak a komlói 31. sz Autóközlekedési Vállalatnál is. A munkásszállás egyenesen botrányos állapotban van. A termek piszkosak, o falok ko- nősek, a szállás előtere lesüllyedt, a világítási hálózat a tetővel egvütt beázott cs veszélyezteti az ort kJ.ók testi épségét. Súlyosak ezek a hibák. megszünteti sük azonnali intézkedést követel, mert Tti.’m mádról, mint legnagyobb értékünkről — as emberek egészségiről, biztonságáról van szó. A szakszervezetek kötelessége, hogy éberen ótkődjcntk a munkavédelem ÍS a műn- kabuismság betartása felett ne engedték meg a lagkieabb mulasztást sem! TíMESIVÁNltl LAJOS Baranya megye munkafájlé Imi feiügtja lője,
