Dunántúli Napló, 1955. július (12. évfolyam, 153-179. szám)
1955-07-24 / 173. szám
NÄPCö 1956 JtíLIÜS U ' HM»* Otejid&zetlen iqazsáq . . . — Szörnyű! — Ez nein lehet igaz! — De bizony az! Olvastam mar hasonlót Upton Sinclair könyvében. meg a<z újságok ham! —- Azt is csőik kttatólhaitták, mint ezt! — Igen? Hallottá 1 már A! Caipone-ról? ' — A banditatki-nalyröl? Hogyne. — Hát öt tudod, miért ítélték el Amerikában? Nein a e'kkosságdk, hands-uip-uk, rab 'ások, csempészések miatt, ha. nem egyszet, Sen adócsalásért! Pedig vagy 10—15 wen ál garázdálkodott ... Ezt is csak kitalálták?. ■ Ezt a párbeszédet haltottam. mintám a Partk-moaiiban meg néztem Éld Mártiin, a pi ncér - fhi történetét. ' Ismerik Ed Martint'’ Ha személyesen nem is, hallomásból, könyvekből, újságból bizonyára igein, ő az amerikai kisember. a dolgozó Szeret élni, szeret dolgozni, fóliti áitiását. szereti termesaetesen a kényelmet — a biztonságot is! A szürke emberek szürke életét szereti élni. • És ha rossz sorsa valami ese- rrtwnybe, a .nagyok“ közelébe sodorja? Akkor bizony úgy igr, mint a film hőse: a szélmalom roppant karja megra- gaidja és tí földhöz teremti, ösz- szezúzra. szétmorzsolja, A jog és igazság zárlszemü istennője Amerikában kikukucskál a kendő alól és úgy billent!- mér leget, ahogyan gazdája, a „boss' kívánja. Gazdája van ott mindemnek. Bgyugyanaz a gyár. a föld (és ezzel a kenyér), a rendőrség, az ügyészség (és ezzel az igazság). p szerelem, a szépség, a katonaság, a város, a falu gazdája. És Ed Martint, a pincérfiút, az »emberáldozatok kései szertartásában feláldozzál! a ,,boss“- ért. „ város tőkéseiért, hogy a fiatal’ fiú vére elfedje, elmossa. láthatatlanná tegye azt a sok szennyet, mocskot, amj már-miár az égre bűzlik. Hát létezik ennyi szenny? — teszi fel a kérdést a néző, miután világosság támadt B nézőtéren. — Lehetséges ilj’en gyalázat? Ilyen szörnyű rémtettek nemcsak a középkorban, hanem a „művelt" USÁ-ban, a hyper-modenmnak. nevezett ,, atom ^korszakban ‘ ‘ is megesnek. Hát így meg lehet, gyaláz- m az, igazságot, a jogot., a bör- rónyt? Hát lehet, ölni — büntetlenül? .. . Halmozódnák a kérdéseik, a torkot könny fojtogatja, miközben ae új német fűmet née aük, szeretnénk nem hinni azt., ami lassan bízón yossággá éniik bennünk: így van. így van. ezt; nem lehet kitalálná! Tragédia. Ed Martint, a pin- eérfiút koholt vád alapján megölik, hogy mentsék a gengszterek borét — hogy mentsék a „Boss” és kiszolgálói hatalmát. És mégsem tragédia. — Mert a megkínzott fiú jajen- gása, az cmgiázó főnökök részeg gajdolása, a nagy város szívének beteg, zarvaroe lükte- :ése mögött még távolról, ha.1 kan bár, de mér hallatszik a tömegek harsány szava: „Tiltakozunk !“ Ez a film is tiltakozás. Egyszer' a németek, máskor az olaszok, a franciák, sőt még a panyolok is készítenek filmet az amenikiai úgynevezett „szabadságról". Tiltakoznak, ti liter, koznak a világ népei. De hát mi köze a Német Demokratikus Köztársaság népéinek, filmszínészének Ed Martinhoz? — kérdezhetné az olvasó. És ha kérdezi. íme a válasz: nézzen csak körül a mozi nézőterén, ahol Ed Martin napról-napra való feltámadását és halálát szorongjál!, sírják végig az emberek. Kik? Természetesen magyarok. Az edmartinok sorsa minden becsületes embert érdekel, hisz nincs olyan ember a világon, akihez valamiféle közünk ne lenne. Nézzen csak körül, hallgassa meg az egyszerű emberek szárait, hallja meg a szór - nvü’Jködő felkiáltásokat vetítés közben — és nem kell magya rázni, hogy miért készült ez a film Németországban. , Valahol el kellett készíteni. Amerikában nem készülhetett még el. Nem engedték. Elkészült hát másutt. Az igazság — a nép igaza — mindenütt igazság. Ez a film: maga a kendőzetlen igazság. Fényképpályázaí A munkás- és parasztlevelezők, a Dunántúli Napló olvasói sűrűn felkeresik szerkesztőségünket leveleikkel és megírják, milyen változások történtek életükben, jelzik az újalbb és újabb munkasikereket,, beszámolnák a szocialista építés ra-1 gyogó eredményeiről. Olvasóink egyréeze azonban nemcsak szorgalmas levélíró, hanem lelkes amatőrfényiképész is. Éppen ( ezért lapunk nemcsak a levelek közilésére ad módot, hanem { az olvasók által készített fényképek közlésére is. Fénykép-, pályázatunk azt a célt szolgálja, hogy új életünk fénykép- ( dokumentumai necsak a fényképalbumokban kapjanak helyet, hanem a széles nyilvánosság elé is kerüljenek és tanuskod-. janak a fényképezés művészetének fejlődéséről — ezzel együtt ] hazánk, megyénk gyarapodásáról és szépüléséről is, A pályázat feltételei: Nagymama, a kritikus 1. A Pnnántúli Napló fényképpályázatán pályázhat minden olraso, előfizető — akár egyénien, akár csoportosan (falusi és üzemi fényképező szakkörök). 2. Minden pályázó korlátlan számú fényképpel pályázhat- Minden képhez mellékelni kell azonban a lapban megjelenő Fényképpályázat” szelvényt. (Ha valaki például öt képpel vesz részt a pályázaton, öt szelvényt kell egyidejűleg beküldenie.) 3. A fényképek ábrázolhatják az ötéves terv eredményeit (lehetőleg a legújabb létesítményeket), a termelő munka szépségét, nagyszerűségét, a munkások, parasztok, értelmiségiek megváltozott, szép éle- , tét, a kultúra fejlődését, a f dolgozók szórakozását, pihené- f sét, az üzem, a város, a falu j fejlődését stb. f 4. A képek legalább 8x9 cm 4 nagyságúak legyenek, tiszták, 4 éleskontúruak, klisézésre al- 4 kalmasak. A negatívot (filmet, 4 lemezt) nem kell beküldeni. 5. A képek mellé néhány- soros nzagyarázőszőveg kell. Hol és mikor, kiről készült, mit ábrázol, ha létesítményről ran szó: mikor épült, milyen költséggel, stb. A Dunántúli Napló a legjobb, legsikeresebb, legtöbbet j mondó felvételeket értékes jutalomban részesíti. Jutalmak 1. darab első dij: 250 forintos vásárlási utalvány. 2 darab második díj: a) egy fényképállvány. b) egy előhívó tank. 3 darab harmadik díj: egy- egy fénymérő. 4 darab negyedik díj: egyegy szépkivitelü műbőr fényképalbum. 5 darab ötödik díj: egy-egy zseb-fényképalbum. / Ezenfelül filmek, hamutar- j tók, apróbb' dísztárgyak jutái- j mázzák a legsikerültebb képe- f két. l' béd közben Juliska, a U- zemegy éven élénk eszű, s egy kicsit diplomata természetű Juliska azt kérdezi az apjától: — Mondd, apa. meg lehet másítani a könyvet? — Hogy-hagy megmásítani? — Hát úgy, hogy egy író, m-ondjuk megírt egy könyvet, régen, és azt most megint megírják, de máskép. — Ha megírta, akkor minek írnák meg? Es főleg miért írnák. meg máskép? — Máskép. Hát ágy, hogy kijavítják. Az apa most már sejti, hogy talán kritikai kiadásról lehet szó és ezt kérdi: — Milyen könyvre gondolsz? — Jókaiéra. — A kőszívű ember fied-t gondolod? A kislány bólint. — És mért kellene azt megváltoztatni? — Azt nem tudom. — Te most olvasod ezt a lókai regényt? — Nem én olvasom, a nagymama. Ahál — gondolja az apa. de nem mondja ki. Kicsit eltűnőnk, szemét is behunyja, gon- iolatban lapozni kezd a legényben: igen, szabadság- harc, a három Baradlay-gy'e- rek; az anyjuk igazi, hős tr,a- ayar asszony, a honvédek; Buda visszavétele, stb. stb., ’sale azt nem érti, hogy mért kellett volna ezt a könyvet •na, 1955-ben újból megírni, vagy átírni. — Na, és a nagymamának mi a véleménye? — A nagymamáé? Hát s nagymamáé az, hagy ez nem igaz. — Hm! Es mért nem igaz? Mert van benne egy szerepr ló, az Alfonsine, aki olyan . . ■ — ügy kell mondani, hogy Alfonzin. — Szóval, az olyan, de olyan gonosz, hogy ilyen nem is volt csak most írják meg, mert az német volt, az az Alfonzin. — Na, most már értem. És az apa röviden elmagyarázza a gyerek színvonalán, hogy milyen volt Jókai ábrázolási módja, beszél az angytl- démon-ellentétről, és megmagyarázza, hogy ilyen brutális merényletet nem lehet elkövetni egyetlen író ellen setn* hogy „átírják" a könyvét. Legfeljebb nem adják ki, ha hem tartják jónak. Beszél még röviden a haladó hagyományokról is. T/~ alamét talán meg t* r jegyeztél ebből. A másilc, amit meg kell jegyezned: á nagymama sok mindent tapasztalt életében,, só- kert látott, hajlott, de kissé feledékeny ... Nem emlékszik már rá. hogy ez a regény ugyan ilyen volt ezelőtt 50 évvel is. Pedig nem lehet csak úgy vaktában, emlékezet után- vélekedni egy regényről Lehet még találni 20 évvel ezelőtti kiadást. Alfonzin abban is olyan, amilyen n mai kiadásban. Olyary amilyennek Jókai megírta.. i — No, gyere, segítünk anyának a mosogatásnál! PAKOLITZ ISTVÁN* A sikerült képeket a lap — készítője nevének és lakcímének feltüntetésével — közli. A jutalmazandó felvételeket a lapban közölt képek közül választja ki a zsűri. A pályázat július 25-től szeptember 25-ig tart. Eredményt október 2-i számunkban közlünk. A jutalmakat október 3-tól osztjuk ki. Kérjük, hogy a pályázók a levólborílékon feltűnően jelezzék: Fényképpályázat!" A pályázathoz minden előfizetőinknek és olvasónknak sok szerencsét és jó felvételeket kíván a Dunántúli Napló szerkesztősége Pécsre is jön a világhírű Vlach-tánczenekar A csehszlovák rádióból és lemezekről jól ismert Karéi Vlach és 23 tagú tánczenekara a Népművelési Minisztérium meghívására országunkba jött és néhány hét óta Budapesten vendégszerepei hatalmas sikerrel. A nagysikerű tánc zenekar és vokálegyüttes a közeli jövőben Pécsre is ellátogat.' Az előadást a szabadtéri színpadon rendezik augusztus 1-én, hétfőn este fél 9 órai kezdettel. Ha 1-én rossz idő miatt, nem lehet megtartani az előadást, 2-án rendezik a szabadtéri színpadon. A nagy érdeklődés miatt a színház titkársága kéri az üzemek, vállalatok kultúrfelel őseit, hogy jegyigényléseiket minél előbb adják be. Jegyek a színház pénztáránál kaphatók. — — Ez a falfestmény-töredék * XV. század első feléből való . i. ‘Ez, a falfülke és ez a kép pedig löOO körül készülhetett... Egy emberi fej felső része és fölötte korabeli motívumok ... Látja ezt a karcolást? Valami latin szöveg és két emberalak... Talán Ádám és Éva ... Ezek sem sokkal későbbiek ... Papp Oszkár freskó-resrtaurá torral és Sarkad iné Háre Éva muzeológussal barangolok a Megszólalnak a falak, a kövek a házat, az egykori „Curia pre- posdtalis“-t. Az etaő írott adat 1324-ből emlékezik meg róla, azutan innen is, onnan is előkerültek okmányok, tervek, bi_ zonyítékok, az ódon, métervas- tag falú épület sorsáról. De beszél ez a ház önmagáról is, csak legyen, ailci érti a beszéPapp Oszkár műtörténész, freskó-restaurátor, a XIX. századbeli vakolat alól kiszabadítja az épenmaradt ablakfülke hálóra. . tos reneszánsz festését. Kaptá.an-ut.ca 2 számú ház félig lttoowtotir," " féPg felépített emeletén. A nagy kőcímerrel díszített házat faállványok ölelik körül.. Az emeleti szobák kővázáról óvatos kezek lefejtették már jx \nakoliartot és alatta' itt is, ott is, előtűnik vaüa- mi régi, valami érdekes. Nedves szivacs simítja végig a szui .i.x faw A szivacs csodát művel fr;ss e;even színekben képfoitó * t;lílnek fe, ^ a fiatal restaur V’tor ki nem fogy a magyarázatból Van miiui b Majd bei évszázad érintette ezt déit. És itt akadnak, éleik értik. Két kalauzom, Sárkádíné és Papp Oszikár mintha tolmácsok lennének, úgy fordítják a falak, a kövek néma. de számukra nagyon is érthető beszédét. Pedig minden század más és más nyelven szól a máihoz. A XIV. szárad még komor, góti kus hangot használ, a XVI. század építészeiének, művészetének nyelve már frissebb, könnyedebb: a reneszánsz meg újhodott hangja ez. A XVIII. században pedig már n baralok díszes, motivált stílusáé a szó.., Ez a ház mindhárom nyelvet használja, falad, kövei mindhárom nyelven beszélnek, sőt olykor , bele-belevágnak egymás szavába is. A mennyeiteket például 2-3 festékréteg takarja. A kőművesek — tulajdonképpen régészek ők is — óvatosan lefejtették a rétegei!et 'és lám: a közelmúlt festéke alól előbukkant a gazdag barokk, az alól pedig a reneszánsz díszítés. A külső homlokzat téglaköpenyét lefejtve a barokk-kori vakolat alól kibújt a reneszánsz-fal, belül pedig a reneszánsz hang. jától szabadították meg a késői gótikát. Szakértő, ügyes kéz kell hozzá, hogy ne sértsék meg az egy máson halmozódó korok bizonyítékait, még szakértőbb fül, amely meghallja a hangzavarból a korok tiszt® szavát. Bonyolult feladat, de Papp Oszkár szerint, egyszerű: — A festés stílusaiból, a fal anyagéból, az ablak- és ajtótokok forrná jáfoófl. következtetünk a korra. A budai vár történetét pontosan ismerjük. Ott és Visegrádion találtunk ebhez hasonló festést, díszítéseket, be karcolt geometrikus ábrákat... Tehát ezzel azt is megtudtuk, hogy ezeket mikor festették... — És n falakra int betűk? Azoknak nincs különleges stílusuk! — Hogyne lenne. A betűk formája sokra indent elárul. Itt azt, hogy az Ádám-Évát és a latin szöveget a XVI. század közepe táján karcolhatták: * faüra. És maga o csupasz fal meny nyi mindenről beszél! Sokszor, igen sokszor alakították át ezt az épületet (Uilao- donképpen ez a feltárás is úgy kezdődött, hogy a Zsolnay- múzeumhoz készítették elő). De a kőműves-aniatómusck észreveszik: mimt olaj a víztől, elválik egyhelyütt a fai- Nézzük csak, mi lőhet itt? Igen. igen... Egy apróka gótikus ablak... Itt pedSg ... Bontsunk? A barokk ablakok mellett megvan- naik a reneszánsz ablakok nyomai ... Hói lehetnek hát a kőből vésett áblakáckiók? Kérdezzük meg a fafait! És a fái vadászol. Innen is, onnan is kibukkan, „megszólal“ egy-egy áflit. A kfbantottt gótikus ablakok megmaradnak. A reneszánsz ablakok ugyancsak. A kés»*> • épült barokk rész pedig visszakapja eredeti formáját. Az erkélyen kiszabadították a CéBg befalazott loggia- sort, a homfiokzaton a fallba- mélyftett képfülkét, a termekben a festmény-töredékeket Keiler József kőfaragó a falból kiszabadított reneszánsz ablakkeret egyik hiányzó darabját pótolja. Előkerült a befalazott kicsiny, gótikus ablak ködarab. Faragott kö. Valamikor ablaktok volt.;; A XVI. faárad táján. Azután jött az új ízlés, az átalakítás. És a cégi ablak tokokat — jó, erős kövek voltak, — szétszedték és felhasználták ismét — de már csak falazáshoz, Most az udvar közepén, pu_ ha homoké gyón pihennek a kövek. Nem összevisszaságban, hanem gondosan egymás mellé rakva úgy, ahogyan vajaimkor vagy 4—500 esztendeje a falban voltak. £s vissza is kerülnek a falba. Mert a cél az, hogy úgy állítsák vissz® az épületet, ahogyan eredetileg így tisztei nyelven szólnak majd « máihoz B régi idők, évszázados művészetek néma tanúi. Addig azonban sok munka, fáradtságos munka van hátra. November hetedikére tervezték a műzeum-nvitást, lehet, hogy nem végeznek addig a feltárással De ha késnek is, megéri a késedelmet: a következetes, tudományos munka, az álltam áldozatvállalása, épületen dolgozók f áradba tat- < lan lelkesedése nyomán Pécs-1 városa egy új, feltárt műemlékkel gazdagodik. Garami László
