Dunántúli Napló, 1955. július (12. évfolyam, 153-179. szám)
1955-07-31 / 179. szám
I MÄPCÖ_ .... i .1 1 .... 1 - -T -----— 1955 JÜL1ÜS iftf 1 '■■-■ ■—i .i J Szórakozhatnak, tanulhatnak... filmekről képekben T* tornázzák a péesújhcgyi Maxim Gorkij bányász kiul- túrotthont. Festik a szobákat, szerelik - a villanyi a kerthelyiség oszlopaira. De „tatarozzák” a kultúrotthon neve- ÚHsaórakoztató munkáját is. Bírta József elvtárs, a kul- túrotthón igazgatója igen szerét! azú ifjúságot. Most is velük kezdi beszédét: A, kultúrotthon munkája csak ügy lesz jó, ha a fiataloknak* is otthona lesz. Ezért elhatároztuk, hogy a DISZ- bizottságmak itt adunk' helyet. Á DISZ és az otthon együttes érővel. nagyobb eredményekre képes. •Végszóra lép be a könyvtár- szobába — ahol beszélgetünk — a DISZ titkár. —'. Dobos János vagyok, az újhegyi DISZ bizottság titkára — mutatkozik be, majd a DISZ--w.erve7.et fejlődéséről beszél: A DISZ Központi Vezetőségéinek határozata után megváltozott a DlSZ’élct Megszerveztük az üzemekben az alapeaervezetekét, létrehoztuk a * csúcsbdzottságot, két DISZ brigádot alakítottunk és kiköltöztünk ide a kultúrott- honba. Innen irányítjuk, neveljük a fiatalokat. Birta elvtárs veszi árt a szót: —■ Mi, a kultúrotthon részéről mindenben támogatjuk a DISZ-t, de el is várjuk a segítségét. Már korábban is dolgozott a DISZ bizottság az otthonban. Akkor szép eredményeket értünk el, — Dobos elvtárs felé fordul. — Emlékszel, milyen kultúrcsoportunk volt? Nem győztünk eleget tenni a meghívásoknak ! — Most is lesz lcultúrcsoport — szól közbe Ragoncsa János, a kultúrotthon művészeti vezetője. — Tegnap odajött hozzám Dravecz Imre, a vegyesüzem alapszervi DISZ titkára és megkérdezte: akad-e munka a színjátszó csoportban, mert az ő szervezeténél hatan jelentkeztek. Eddig az volt a hiba, hogy nem törődött senki a fiatalokkal. Magukra hagyatva tétlenkedtek. Bírta elvtérs a táncosokra is gondol. Hiszen az ifjúság szereti a táncot; nézni és járni egyaránt. Elmondja, hogy a tánccro portnak jelenleg kevés tagja van. Ezért most táncosokat toboroznak. Legalább tizenkettőt, bár ruha jut akár huszonnégynek is. Tervbevette a kultúrotthon, hogy gyűlések, összejövetelek után táncot rendez. Eleinte csak hanglemezre, de ha akad egy hegedűs a Krausz Feri harmonikája mellé, akkor majd saját zenekar hangjára táncolnak a díszesek. De nemcsak a szórakozásra gondolnak, hanem arra is, hogy művelt, kultúrált emberekké neveljék a fiatalokat. Munkásklubot rendeznek hát be, a könyvtárat pedig elviszik megfelelőbb helyre. Itt a klubban működnek majd az egyes szakkörök. A DISZ Központi Vezetőségének határozata alapján irodalmi szakkört szerveznek, Bodnár Imre irodalomszakos tanár, a könyvtáros lesz a vezetője. És ki csinálja mindezt? A DISZ és a kultúrotthon. Ezt az összefogás, egymás segítése eredményes! Első műsorukat augusztus 5-re tervezik, ezen a napon lesz a VIT jelvényszerző verseny, utána családi-est, vidám szórakozás és tánc . Nagy és szép tervek ezek és valamennyi az Ifjúság nevelését, szórakoztatását szolgálja. Lesz hol eltölteni a szabadidőt munka után és vasárnap, mégpedig nem is akárhogyan ... A DlSZ-tltkér így búcsúzik: — Amit tervezünk, meg is valósítjuk. Csak ne úgy legyen, mint régen, Hogy á városi DISZ bizottság hónapokig felénk sem nézett, nem segített bennünket. Sőt, nem egyszer összehívták az ifiket ide az otthonba, ők maguk pedig nem jöttek el. Az ilyen „segítség” inkább árt, mint használ. Márpedig, ezt a munkát. amit az újhegyi DISZ bizottság és a kultúrotthon elikn - dett, valóiban segíteni kell. így tudják csak végrehajtani a DISZ Központi Vezetőségének határozatát. GAIdonyl Béla Uttörősegítség Iskolánkban sok-sok pajtásnak tsz-teg a* édesapja. Már év végén elhatároztuk tehát, hogy erőnkhöz mérten a nagy nyári munkákban segítjük a szövetkezetét. Az elhatározást hétfőn tett követte. Uttörőbri- gádunk aratás közben felkeres, te a tsz-tagokaí. Dallal, verssel felköszöntöttük őket. Majd előkerült a csapat ajándéka: minden aratónak, a kenyerünkért fáradezóknak egy-egy üveg sör. Azután hozzáláttunk a munkához. A kévékből 250 keresztet raktunk. Este már vidáman, fáradságot. tűző napot feledve mentünk haza. hiszen olyan tsz munkáját segítettük, mely évi kenyérgabonabeadását túltcl. jesítette. Viszonzásul a segítségért Turányi András tsz-el- nök Harkányba vitt bennünket. A vókányi Dó?sa György úttörő- csapat. Sombrero és csíkos zokni Pénteken délben vagy 15 fiatal legény- kéből álló csoport keltette fel a Széchenyi térgn a rtem éppen kellemesnek mondható érdeklődést A fiatalokon ugyanis — egytől egyig —*■ széleskari- móoú ' szalmakalap volt, csakhogy ezek a gyerekek egy-két tűnérisel, csavarással valódi cowboy-somb- rerót csináltak belőlük. ' Ne csűrj ük-csavarjuk: . visszatetszést keltett ez a felvonulás, ez a „jampi-kör- menet”. Visszatetszést keltett és el is gondolkoztato tt. Mert ezekben a azalmakalapokban — ugyan nincsen semmi hiba. Strandon, mezőn igen jó szolgálatot. tesznek a nap heve ellen. De utcán — és így?! De hát arról igazán nem tehet egyik kereskedelmi vállalatunk sem, hogy ezek a gyerekek — az egy bolond tizenötöt csinál elve alapján — ilyen furcsa maskarát tettek magukból. Azonban mégis..; Láttam mái1 kirakatban pompázni szivár- ványszerűen csíkos zoknit, a magyar állami ipar termékét, a szocialista kereskedelem árucikkeként. Láttam már kirakatban csábítani mütyürkékke! zsúfolásig megrakott jam- pi-zsokésapkát, igaz, ez már „maszek" üzletben virított... De- hát a magán kiskereskedőkre és kisiparosokra lis kőtelező a jóizlés, nemde? — Láttam már továbbá ugyancsak a nagy nyilvánosság figyelmét felkeltő széles- karimáju jampecka- lapot állami üzleteinkben, akár minden nap láthatok emeletestalpu cipőt és így tovább é6 így tovább, — ott kínálják magukat, ott büszkélkednek a legforgalmasabb utcák legfényesebb kirakataiban nem egyszer a saocialista kereskedelmet, Ízlést, ered ményeket hirdető fel iratok társaságában. Ezenfelül’ a cső- nadrágokat valahol varrják... A jam- pec-lobogófrlzurákat és állig lenyúló oldal szakállakat valahol nyírják, a majdhogynem bokátverdeső „jakókat” valahol kiszabják .; Elgondolkoztató, — hogy iparunk miért gyárt ízléstelen holmikat. Csak azért, mert néhány vagy nem néhány, hanem több íélrenevelt Ízlésű fiatal keresi? Ez nem indok. Ha nem találnának ilyet, vennének olyat. ízlésesebbet, szebbet. Ha nem varrják meg, ha nem nyírják, ha nem szabják jampiformá- jura a nadrágot, a hajat, a zakót, meg- varratják, megnyirat- ják, kiszabatják másképpen. Ez is hasznos orvosság lenne a jampecok gyógyítására. önmagában, nevelés nélkül nem sokat ér, az bizonyos. De a nevelés sem sokat használ, ha lépten-nyomon a kirakatokból integet a •kozmopolita csábítás! Fábián barátom A „Fábián, barátom" e. csehszlovák film hőse: egy cigány. Az ő életét, kultúrál ódánál, megismerkedéséi s munka népségei, t el, küzdelmét és segítőinek harcát mutatja be Otto Lackovicf nagyszerű alakításban. A film megrajzolja a kibontakozó úf társadalom profilját, ahol minden becsületes törekvésű etnbra megtalálj^ a helyét, boldogulását. A pármai kolostor „A pármai kolostor" francia film. Stendhal lamert regényéi Bcrre Very, Pierre Jary és Christian Jaque Irta filmre. Főszerepét Gerard Philipe játssza. A filmet — melynek egyik jelenetét mutaíja képünk — két részben mutatják be filmszín. házaink: a Petőfi- és a Park-mozi Bukovecz Lajos elviárs, az fl. b.-elnök kiszólt az ablakon: — Sáfrány elvtárs! Sáfrány elvtárs! Jöjjön csak be egy percre!, Fiatal, mosolygós fiú lépett be, malterfoltos ruhában, hetykén félrevágott svájcisapkával fején... — A kultúrfelelősünk! — mutatta be az ü. b.-elnök. — A DISZ-szervezet kultúrfelelőse... — igazította helyre a fiatalember és megkezdődött az ilyenkor szokásos beszélgetés: Mit tervez a lcultúrcsoport? Hogyan szórakoznaík a fiatalok7 Készitcnek-e munkatervet? Tanulnak-e? Kérdést felelet, feleletet kérdés követett. Kiderült közben, hogy mint mindenütt, a Pécsi Bőrgyárban is pezseg, forr a kulturális élet, hogy jól dolgozik a fotószakkör, hogy majálisokat, bálcürat rendeznek, hogy klubszobát teremtettek süppedő fotő- lyökkel, lemezjátszóval, rádióval, hogy szervezik a vízilabda- csapatot, hogy közös tánccsoportot alakítottak, a fiatalok az „öregekkel’’, hogy közös kirándulásokon ismerik meg a Balaton szépségeit ■. ■ Kiderült azután az is, hogy ez a pezsgés még nem terjedt eléggé mélyre, hogy még vannalk „fehér foltok” a kulturális tevékenység lérlcépén, hogy még van bőven tennivaló: sokan a fiatalok közül nem érdeklődnek a kultúra iránt, az ismeretterjesztő előadásokon fehérholló-számba megy, ha feltűnik egy- egy ifi, több műszakban dolgozik a gyár, tehát nehéz, szinte lehetetlen összefogni egy-egy szakütört vagy művészeti csoportot... '■*Mint ahogyan szokás, a jó is, a rossz is belekerült a kis- notgszba. Megírom — gondoltam, — hogyan élnek, hogyan szórakoznak a fiatalok a Pécsi Bőrgyárban, beszámolok róla, hol taposták már ki az utat és hol szorít még a cipő... Egy véletlen kérdésen múlott csupán, hogy mégsem így sikerült. Mielőtt a kérdést feltettem, a színjátszócsoportról beszélgettünk, Bukovecz elvtárs megjegyezte, hogy éppen Sáfrány Péter a legszorgosabb szereplője a színjátszógárdának. — Es színházba jár-e? — kérdeztem csak úgy mellékesen. 'Ttt kezdődött. — Nem. ■ — Hogyan? Kultúr feleltje, színjátszó és nem szereti a színházat? Pedig ott tanulhatna csak igazán! __ Dehogyis! — legyintett a kultúrfelelós. — Mit láthatok a sz ínházban? • Hogyan beszélnek, hogyan jár a színészek keze, lába-... Mégha szereptanulás vagy próba közben láthatnám őket!... Az más lenne. De így?!. ■ ■ Különös.,; Egy kultúrfelehős, aki nem »vereti • •tínftó’ A UidtÚAfelelos zat... Elfelejtettem, miért is Jöttem és már csak az érdekelt, hogy milyen ember ez a fiú, akire töbszáz fiatal kulturális nevelését, művelődésének irányítását bízták..'. így hát tovább faggattam: — Szokott olvasni? Mit olvas? — Hát... Sokfélét... Ha van idöm.it . — És most éppen mit olv as? Hosszú, hosszú másodperceken át gondolkozott, majd eszébejutott valami: — Gorkijtól „Az anyá”-t... Többet akkor, az első találkozáskor neih tudtam meg. Nehezen beszélt magáról a kultúrfelelós, sokkalta nehezebben, mint a kultúrcsoportról, a fiatalokról. Talán még arra is gondolt, hogy miért faggatja öt ez- az ismeretlen ember?! Nem aluir ő újságba kerülni! így hát néhány nap múlva megvártam, míg befejezi munkáját, átöltözik — és együtt sétáltunk föl a Havihegyre, a kertes, apró házhoz, ahol Sáfrány Péter lakik kedves, mosolygós, halkszavú édesanyjával és édesapjával, meg két nővérével. — Most már mint ismerősök, talán mint barátok beszélgettünk. Kíváncsi voltam, vagyon kiváncsi, hogy szereti-e a kultúrát ez a színházba nem járó színjátszó, ez a könyvet ritkán olvasó kultúrfelelós. Arra is gondoltam az első beszélgetés irtán, hátha ez a fiatalember afféle „leüti kétlaki". Szerepelni szeret, a tapsra, sikerre éhes, de a kultúra idegen tőle, csak tiszteletbeli címként viseli a „kultúrfelelóse meghatározást. De felelősnek már nem érzi magát érte. Hosszú az út a Bőrgyártól a Havihegyig, kellemes vett üldögélni a kicsiny ház előtt, volt hát idő, hogy kifürkésszem emberemet. Meg is tudtam sokmindent. Például azt. hogy Sáfrány Péter nemrégiben egyhetes szabadságra ment. Programja volt bőven: tervezte, hogy olvas, kirándul, szórakozik, felépíti az udvarban a disznóólát, talán még az is szerepelt az egyhetes programban — nem is utolsó helyen, — hogy udvarolgat egy kicsit. De a programból semmi sem lett. • Az egy hét éppen elegendő volt arra, hogy a kultúrfelelós megszervezze a színjátszók és a zenekar drávaszerdahelyi szereplését, megszerezze a határsavat, a kocsit és mindazt, ami egy ilyen nagyszabású kiránduláshoz kall. Hogy miért? Felelősnek éreztem magam értet Azután itt vannak a vasárnapok... Az utóbbi időben kávés szabad vasárnapja volt Sáfrány Pétemék. A gyár üdülőt épít Harkányban és ki menne szabadidejében építeni, ha nem a fiatalok, ha nem a kőműves kultúrfelelós? Hogy miért? — Felelősnek érzem magam érte! ÍjS a tömeghaltarális munka .. .Szinte egész úton arról beszélt Sáfrány Péter nagy szenvedéllyel, az igaz gazda módján, hogy miért nem tudja az egész fiatalságot összefogni a DISZ, hogy miért húzódoznak a kultúrmunkától a fiatalok, hogy miért nem segít jobban az üzemvezetőség, a pártszervezet... — Meg lehetne oldani, hogy a szín játszók is a táncosok egy műszóikba járjanak... Tegyék azokat a v&Uóba, akik nem veszik ki részüket semmiféle társadalmi munkában!... És a városi DISZ-bizoltság... Miért nem jönnek ki egyszer a gyárba? Velem még — amióta kultúrfelelós vagyok, senki sem beszélt... Egyízben, egy értekezletre hívtak be, mikor a Bőrgyár DISZ- szervezetének munkáját tárgyalták... Azóta sehol semmi... — Es beszélt-e valakivel, hogy miiyen könyvet olvasson? — Senkivel. — És arról sem beszélgettek, hogy a feültért. \eíös voltaképpen miért felelős? — Megválasztottak, megcsináltam, amit rámbiztak, vagy amit jónak gondoltam ... Egyébről nem nagyon beszélgettünk... Igen, itt a hiba! Sáfrány elvtárs nem „lelki kétlalki”, nem szereplésre vágyik, nem dicsőségre éhes... ö szereli a kultúrát. Felelősnek is érzi magát mindazért, ami. a fiatalok kulturális nevelésével kapcsolatos. De honnan tudná, meddig terjed, mj mindent ölel át ez a felelősség? Honnan tudná, hogy reá tartozik, mit olvasnak az ifik. Ezt pedig csak úgy irányíthatja, ha maga is rendszeresen és sokat olvas ... Honnan tudná, hogy néki nemcsak saját szórakozásáért kell színházba járnia, hanem azért is, hogy a többieknek beszélhessen az előadásról, a művészetről... Honnan tudná, hogy a természettudományos előadásokra néki kell kedvet csinálnia... Sejtheti-e, hogy a nagymultú bőrgyári énekkar újjászervezése érdekében reá is tennivaló vár... Sáfrány Péter kultúrfelelös. Ezt a nagy felelősséget azonban csak úgy veheti a vállára, ha több, sokkalta, több segítséget — elvi és gyakorlati támogatást — kap mindenkitől, aki csak él és lélegzik a gyárban. Erős ennek a fiatalembernek a válla, nagy az akarasc. határtalan a lelkesedése. Azt azonban tudnia kell és tudni is altar ja, mtt hord a GASLAU1 LÁSZLÓ
