Dunántúli Napló, 1955. július (12. évfolyam, 153-179. szám)

1955-07-24 / 173. szám

JSS5 JCliTÜS U N A P C 6 5 p ^öenqcri lenelet h a meqqémk *0 Ötletesebb, könnyebb, lüktetőbb lett a munka gazdasági szaktané. rak mindig arra ok­tattak annakidején, hogy „ íaíiusa embert két he­lyem issneirlhetem meg gyorson es csanihoitaftűoinul. Nézzem meg a szérűsikertjét, mértjeik ki me zekére: ha nem léteik sem széj- jelhagyetit székérdierekakat, sem beszegetlen szántásakat, akkor biztos, hogy rendes em­berrel van ddligom. Ilyen mó­dom kezdtem ismerkedni egész Tengeri községgel. Végá-gDár- tam az Égerszög felé eső föl­deket: sehcfl lábonálló termés, az akácos mindkét oldalán fel- ,v törten bamálló tarlóik. Sőt, odébb két helyen is mór az árpatarlóból kelt kukoricát éké zi egy gazdia. Visszatértem a faluba és most a másik végén, az állami gazdasággal határos dűlőn mentem fel Rádfa irá­nyában. Mindenütt tiszitántar- tötit emibenrnaigiassáigú kukorioá- soik hányják kii címerüket s lépten-nyomon megfogásra visszahagyott iiucemásqk vi­rágzanak. Úgy éreztem — anélkül, hogy csak egy szót is váltot­tam volna akármelyikkel is, — megismertem, és derék em­bereknek ismertem meg a ten­gerieket. Most, hogy Tóth La-, josék tornácára sorba köszön­tének be csendes jóestékkel, most próbálom eltalálni kül- sejükről, hogy melyikük lehet az a kezdeményező, bátor gaz­da, amelyik hibridkukoricát vetett nélhányadmagával a ré­gi helyett. Az a mindig nevető Sáfrány József, vagy a Lassan szürkülő üstökű izomikolosszus: a népfront-elnök Hőgye La­jos? Megtelik a tornác, Tóth Lajos fia már a féderesülést is előhozza a kamrából, csakhogy hellyel kínálhasson meg min­denkit ezen a járási párt-vég- rehaj tóbizottság kezdeményez­te esti beszélgetésen. Esti be­szélgetés, vagy gyűlés? Mind­egy, mi a neve: a párt talál­kozása ez a tengeri gazdákkal. A vendéglátó házigazda, Tóth Lajos, aki Bafesa és Ger­de községek ittlaikó tamácsel- ; nöke is egyben, — fel sem áll I a székről, beszélgetésre szeme­zi a szót. A termésről, a ke­nyérről, az életről. Arról, hogy ettől a köves úttól távoleső községtől, ahol ugyan már majd minden házban ott a kapcsoló, sőt a csillái' is, csak még az áram nem ért ide, Ten­geritől, ahol soha egyetlen gaz­da sem maradt még csak egy mákszemmel sem adósa az or­szágnak — 250 mázsa kenyér­gabonát kér az állam szabad- eladásra. — Megkérdezte tőlünk a já­rási pártibizottság, hogy ki merjük-e hívni becsülettel egész Baranyát, vagy menje­nek más községet keresni. mert mi, tengeriek, hát... nem erőltetjük meg magunkat. Én ammondó vagyok, hogy nem­csak két és fél vagon telik ki tőlünk, de három is... Én a község nevében most nem be­szélhetek, szóljanak az elvtár­sak, gazdatársak. Hosszú szívástól izzanak fel a cigarettaparazsak. No, köz­ség, jól megismert Tengeri község, most hogyan mutatko­zol? — Ott rothad már napok óta szérűmön a borsó! A gép­állomás meg nem 'küld; a csép­lőgépet — úgy ottvesziik, mint tavaly a lucerna. Én benne va­gyok a versenyben, bár egy­magám adhatnák el fél vagon­nal, dehát mi lesz a borsóm­mal? Annyi pénzem van ab­ban, hogy egész évi adóm ki­fizethetném belőle! — Ki volt ez? Igaza van, dehát most nemcsak erről kell beszélni — hajolok oda Lu­kács Lászlóhoz, aki az elköl­tözött párttitkárt helyettesíti. — így bajosan születik meg inr nen versenykihívás ..; — Kárpáti József. Most aki a bükkönyről beszél, az Sáf­rány József. A falut meg nem ismeri. Tengerit nem kell féW tenie. ekkor Hőgye Lajos középparaszt, tizen­hat holdas aazdc? és beszélni kezd, beszélni, de úgy, hogy megmelegszik tőle az ember szíve. Hogy csak­ugyan segíteni kell az orszá­gon, mert lám-e, milyen ke­vés volt a kenyér, ki hallott ilyent, hogy nekünk kelljen Franciaországból hoznunk bú­zát, és nem a franciáknak tő­lünk, mint ahogyan az régen volt? Elsorolja, hogy ő elége­dett az árral: — Sose örülj annak — mond­ta nekem édesanyám, — ha magas a búza ára, fiam, — szegény embernek kell megfi­zetni. Tavaly már félezer fo­rintot is elkértek mázsájáért? Micsoda dolog ez? Amit most ád érte az állam, azzal tisztes­ségesen megfizeti az árát. Hallgatom és eszembejut — ugyan mit csinált volna Hor­thy, ha annakidején története­sen le akarta volna tömi a ga­bonaárakat. Megnyitotta volna a határokat a kanadai búza előtt, amely felébe, negyedébe se jön a magyar búzának és megfojtotta volna vele a pa­rasztokat. A munkásosztály ál­lama, a dolgozó parasztokkal szövetséges munkásosztály ál­lama nem nyúl soha ilyen gaz­danyomorító eszközökhöz — tisztességes árat biztosít érte és lám, a gazdák itt Tengeri­Régi Feláll ben Is, másutt is, belecsapnak a feléjük tartott kézbe. — Egy azonban sehogysem tetszik nekem. Miért van az, hogy Hegyszentmártonnak ki­sebb a szabadeladási kerete a mienkénél, holott jóval na­gyobb község? Ezt magyarázza meg nekem az elv-társ! Az elvtárs, a járása párt-vég- rehaj tóbizottság ‘kiküldötte nem marad adósa az esti be­szélgetésnek: —- Mert ott nemcsak az idei beadást kell teljesíteniök a ter­mésből, hanem a tavalyról el- maradtat is! Amiért nem 280- at kapnak, hanem beadása árat. Most, hogy mindenféle tartozást rendezniük kell, nyil­ván kevesebbjük is marad sza­badeladásra, míg Tengeri leg­alább 250 mázsát adhat el 280 forintért. Ezért! — Hát, én alkkar benne va­gyok! A petróleumlámpa fé­nyes kört. hint az asztalra, ahol Tengeri község gazdagyűlésének meg­bízásából nyílt leveleket szö- vegezek Baranya megye egyé­nileg dolgozó parasztságához. Közbe-közbeszólnak, sarcukat igazíttatnak ki, de alakul, for­málódik akár a hangulat, mely forrósodik, szikrázik szinte, most, amáikor Tengeri község kiáll a megye színe elé. Bele­kerül a gépállomás is. mert hisz a legkevesebb, amit el­várhatnak az ócsárdialktól a kö teljességtel jesítés — köteles- ségteljesítés fejében. És ami­kor szavanként fontolgatva fel­olvasom a kész levelet s az éj­fél láthatatlan tengelyén át­billenünk az új napba — fel­áll Tóth Lajos, feláll Izsák Já­nos, odajön az asztalhoz Hő­gye Lajos, odsa Sáfrány József. Fenekőhöz szokott ujjuk majd ősszeroppantja a tollat, amint odaírják, odalkanyarítják mind annyiam nevüket a megyének intézett levél alá. Nincs, akj visszalépne, ntocs aki meg­torpanna, — Tengert, a hatá­rára, termésére méltán büszke község most köíelességtudásból mutatkozik be a megyének! Öltéül Uü éi (Barattika, mtq-'jt döLg.(ML& para íz tiágxUtaz. Kedves Elvtársak, Gazdatársak! \Mi, Tengeri község dolgozó parasztjai megtárgyaltuk a gabonafelesleg egy részének az államnak történő el­adásáról hozott minisztertanácsi határozatot. Tengeri eddig min­dig a pécsi járás legjobbjai közé tartozott beadásban, semmi­féle adósságot nem hoztunk át erre az évre sem. Kötelességünk­nek érezzük, hogy jónak ígérkező termésünkből annyi gabonát adjunk az országnak, hogy elégséges legyen az ellátatlanok élelmezéséhez és ne kelljen külföldről behozni egy szemet sem. Ezért ünnepélyesen kötelezzük magunkat, hogy augusztus -15-ig közvetlenül a cséplőgéptől maradéktalanul teljesítjük kenyér­gabonabeadásunkat és ugyanakkor a községünkre előirányzott 250 mázsa helyett tíz százalékkal többet: 275 mázsa búzát adunk el szabadon az államnak 157 holdas kenyérgabona vetésterüle­tünkről. Emellett pontosan teljesítjük esedékes sertés-, vágó­marha-, tej-, tojás- és baromfibeadásunkat is. A Dunántúli Naplón keresztül versenyre hívjuk megyénk többi községe egyé­nileg dolgozó parasztjait is. A verseny sikere érdekében gondoskodunk arról, hogy két cséplőgépünk ne álljon üresen, öt-hat szomszéd egymással összefogva segédkezik a keresztek behordásánál és a szem fu­varozásánál. Kérjük a Termény forgalmi Vállalatot, hogy hegy- szentmártoni átvevőhelyére gondoskodjon részünkre elegendő kölcsönzsákról, ott megfelelő munkaerőről és nyitvatartásról, hogy minél gyorsabban menjen. A nyílt levélen keresztül kér­jük fel Dobszai József elvtársat, az ócsárdi gépállomás igaz­gatóját. hogy már egy hete szérűn álló 30 000 forint értékű borsónk elcséplésére haladéktalanul küldjön át egy megfelelően felszerelt, alkalmas cséplőgépet, mert tudjuk, hogy ez sok va­lutát jelent az országnak. Azok a községek, amelyek állnak versenykihívásunk elé — értesítsék erről a baksa-tengeri köz­ségi tanácsot. Katona Lajos elvtársat, a Megyei Tanács VB.- elnökét arra kérjük fel, hogy értékelje ki — melyikünk vál­totta jobban be adott szavát. Kelt a tengeri gazdagyűlésen, 1955. július 21—22-én. TÓTH LAJOS LUKACS LÁSZLÓ HÖGYE LAJOS vb.-elnök, MDP titkárh., Népfront Biz. elnök, 11 kh-s gazda, 20 kh-s gazda. 16 kh-s gazda És még 16 gazda. a Pécsi Mezőgazdasági Szerárugyárban ütött tanyát másik két társán Mikor a Pécsi Mezőgazda- sági Szerárugyárban bejelen­tették, kogy rendezik a l&za normákat, — általában azt válaszolták a dolgozók: „Majd meglátjuk, hogy lesz”. Ehhez hozzájárult az is, hogy az üzemvezetőség megígérte: — ahol csak lehet, segítenek a munka megkönnyítésével. Többször megfordultam már ebben a régi üzemben s most valami mégis újszerűén hat. A hegesztőműhely, ahol a füst rontotta a levegőt, gépek zö­rögtek, — ma csendes, a lán­cok tompa cs orr evése hallat­szik. Hét-nyolc nő kezeli most a hegesztőkart, s azelőtt 20-an is foglalatoskodtak ebben a műhelyben. Ilyen körülmé­nyek között dolgozik már Far­kas Mária is. Láncokat he­geszt ő is, amit talán holnap egy tsz, vagy egyéni pardszt vásárol meg. — Kezdetben kissé drukkol­tam, meg lesz-e ismét a 115— 120 százalék, de most már megnyugodtam. Az első dekád 122 százalék volt. — Csak ennyit mond, s a többit már nem nehéz megfejteni, fizetés­kor sem lesz csalódás. Az üzem vezetői nemcsak Ígértek, de segítettek is, jobb környezetet teremtettek a hegesztőknek. De hová lettek a csattogó sodrógépek? Erre nem. nehéz választ ad­ni, csak két kilincset kell le­nyomni. Keletre néz a kis gépterem ablaka, ahova a sod­rógépek költöztek. Az ablak- párkányt muskátlik s egy vá­zába bújtatott margaréta-cso­kor díszíti. Szabó Károlyné a virágkedvelő, aki éppen egy láncsodrógépen dolgozik. Most, mióta ebben a műhelyben val, nemcsak a virágban, de a munkában is jobban kedvet leli. A nap éppen most bújik el a sötét felhők között, de villanyra így sincs szükség, a nagy ablakokon csak úgy árad be a fény. — Még nem tudok sokat mondani az új normáról, — szólal meg Szabóné, — csak annyit, hogy az első dekádban, 108 százalék volt a teljesítmé­nyem. Remélem., hogy elsején sem lepődök meg ... Szabóné egy másik gépre mutat, azon kezdte a munkái, mikor az üzembe került. Mar solyo&va emlékezik a muH* ra. Nagyon elfáradt akkorU ban, mert ezt a gépet félég még lábbal kellett működted* ni. — En többet nem megyek dolgozni, — jelentette tó tát* sainak, de aztán minden nap meggyőzték: majd beletanujaz. Most azt a gépet te átalakít­ják. A pedált egy Önműködő szerkezettel cserélik fel s tér rád ni már azon a gépen sem kell. A láncsurolőkndl te más * helyzet, mint régebben volt. Igaz, nem költöztek új mű* helybe, de munkájuk kénye nyebb és gyorsabb lett. Kiese* rélték a motorok szíj útié te leit, így most már nem csúsznak meg a szíjtárcsák, új súroló* dobot te kapott a műhely, * a földbe lesüllyesztett mérlegt s az új motor mind egy-egy „rejtett tartalékf, ami bizto* sitja most, hogy az új normák kai Czink György csoportja, ezután is megtalálja számítá­sát. Az első dekád tervét már ők is túlteljesítették. Segítenek a DISZ-fiatalok Csertőn nemrég alakult a DISZ-saerveaet. de a di- szísták eredményes munká­ját — már most — elismeri a falu apraja-nagyja. Több családnak társadalmi mun­kában learatták az őszi ár­pát, a búzát. A DISZ-brigád természetesen olyan egyéni gazdáknak segít, ahol nincs férfi, aki elvégezhetné az aratás nagy munkáját. A DISZ-6zervezet nagy gondot fordít a gyermek­otthon csinosítására, ottho­nosabbá tételére- Disz ista lányok varrják a szép térí­tőket, függönyöket s a fíűk díszítik az otthont, ápolják a . virágokat. Rövid idő múl­va elkészül a gyermekott­hon parkjában a röplabda- pálya és tanulják a kultúr­műsort is. A műsoros est bevételéből a gyermekott­hon gondozottjainak játékot vásárolnak. Török Rózsa gyermekgondozó. Y Hallottad ? ...hogy Baj-anyuban 1932- bem 392 864 kát holdnyi törpe­birtokra 50 millió 989 ezer 810 pengő volt az adósság, • a kisparasztok 20 489 kát. hold területére 1 millió 462 ezer 899 pengő, a közópparasz- tok 94 136 kát. hold területére Pedig 4 millió 6i24 ezer 782 pengő adósság volt, ... Ocsárd, Görcsöny. Pécs- yarad, Moliacssztget. Kölked és \ aj-adujpiíszta termelöszö- vetkezeti tagjai összesen 59 többségében kétszobás lakóhá­zat építettek az utóbbi nem egészen egy év alatt, ...a Sopiama Gépgyár 15< részvényesének 19.38-<ban ma- < gasaibb volt a jövedelme, mint* R gépgyár és a Pécsi Bőngyái < 800 dolgozójának együttvéve. ... a megye termelőszövet- ( kereteinek 13 tejfeldolgozó cs *9 szénporos téglaégelője van, .. , Öméltósága báró Bieder- ■ mann Imréné úrnőinek 1935- r ben egy alkalommal 3 621 pen- < gős ruhavarrási számlát vit-? tek és egy Pandúr Györgyné nevezetű asszonynak, akinek sem téli tüzelője, sem élelmi­szer ruha a gyermekeinek nem' volt. kegyesen három pengő értékben adott mákot lisztet és zsírt. .,. Baranya, déli lejtői egy évben annyi meleget kapnak, mint Sziciüa szigete. a Központi Vezetőség 1955 márciusi határozata óta \ közel 400 család lepett be ? í rhegye term élős zóvetkezetöibe, \ .Középtermetű, kissé ...........................- szikár em ber Nyilas Lajos elvtárs, a palotabozsoki gépállomás és a megye legjobb aratógépkeze­lője. Péntek délután három óráig több, mint 270 hold ga­bonát aratott le. — Vasakarata van! — mon­dották a palotabozsoki gép­állomáson. — Ha kell még az időjárással is szembeszáll — és mindjárt egy példával ma­gyarázzák ezt a viaskod ást, ami végeredményben is az em­ber, Nyilas Lajos győzelmével végződött. A sombereki, Béke termelőszövetkezetben az ara­tásból kiverte az eső. Bár ha­marosan kisütött a nap, arat­ni mégsem lehetett, mert ahol eső előtt dolgozott, a gabona megdőlt. De ő aratni akart és aratott is! Keresett magának egy ritkább táblát! A föld még ázott volt, de a gabona már száraz. A termelőszövetkezet lagjai egy kicsit vonakodtak, hogy a vizes föld tönkreteszi a termést, ö bebizonyította, hogy ez a kis nedvesség nem árt ne­Ak auftáfyéftU&zd'áic ueáseH^éne-lc élén ki! Megmutatta, hogyan rak­jál? a kereszteket: az alsó ké­vék kalászait hajtsák vissza, így csak a szalma éri a földet és ezzel a kalászokat nemcsak a nedvességtől, liánom az egér- kártól is megvédheti. A másik dolgot, amit elmond tak róla — így fogalmazták meg: „Lelke van a géphez!“ — Ehhez Nyilas elvláns, akit most ismét kivert a felhősza­kadásnak is beillő eső, csak ennyit fűz: „Szeretem a gépet, mert „lelke“ van neki“, — és ezzel megindul a beszélgetés a csinosan berendezett kis csa­ládi házban az asszony és a két gyerek társaságában, akik szinte isszák apjuk minden szavát. — Ügy ismerem a gépemet, mint a tenyeremet. — Mindig tudom, hogy mi fáj neki. Már jóval előre tudom, hogy hol következik be valami baj. — Most például hol várha­tó? — Az aratógép lánca fog el­szakadni. Az automata kúpos fogaskereke is kopott, de nem érhet meglepetés! Már napok óta magammal hordom az új láncot, meg a fogaskereket is. Derék dolog Akár az or---------------------vos a bete­get. úgy vizsgálgatja a gépét Nyilas elvtárs is a reggeli két­órás karbantartásnál, a napi kétszeri zsírozásnál, három­szori olajozásnál és azonnal megrendeli az orvosságot: az alkatrészt. De ezt csinálja este is , úgy 11 óra felé. amikor a harmat leszálltával megáll Lanz Bulldogja. Megnézi, hogy nem „kér-e“ valamit a gép. Ha „kér“, reggelre megadja neki! Dehát csak ez lenne a titka Nyilas elvtárs nagy telje­sítményének, csak ezzel vere- kedte volna ki magának a me­gye legjobb aratógépkezelöje címét? — Módszeremről nem sokat mondhatok. Dolgozok, minden időt kihasználok. Ha egy órát arathatok, akkor is aratok, mert egy óra alatt két holdat levágok. Ha csak azt nem vesz szűk újdonságnak, hogy végre megengedték: a sima kasza he­lyett recéset használhassak. Ezt már többen is alkalmaz­zák. Az előnye, hogy nem kell olyan gyakran cserélni, nem kell élesíteni. A sima kasza élesítése eltartott két óráig is — és előfordult, hogy nem volt másik — pedig ezalatt az idő alatt 4 holdat arathattam vol­na. A legfontosabbakat, amit. minden aratógépkezelőnek be kell tartani, talán így lehetne összefoglalni: a ponyva állan­dóan feszesen álljon, ne for­duljon meg a hengeren, mert a súrlódás és a feltekeredett szalma tönkreteheti és emiatt sokszor több órát kell állni. A csavarokra különösen a ka­sza ui iáknál és a szabályozó­nál állandóan figyelni kell, hogy meg ne lazulhassa­nak. A biztonsági kapcsolók (raceník) soha ne legyenek szo­rosak. Ha nem szorosak, a gépbe kerülő vasdarab sem okozhat kárt. — Nyilas elvtárs már kétszer is kapott vasat, de egyszer sem történt különö­sebb hiba, mert észrevette a recsegést és leállt. Nyilas elv- társék naponta kétszer ellen­őrzik a gép automatáját is: a lazulást arról állapítják meg, hogy olyankor egyszer kisebb, másszor nagyobb kévéket, köt a gép. A baj megelőzése egy-két percet vesz csak igénybe, de az ellenőrzés hiánya sokszor órákra béníthatja meg az ara­tást, pedig Nyilas elvtárs se­gédvezetőjével, Pál Ferenccel a percekért harcolnak: még ebé delni is felváltva ülnek le. — Soha nem engedjük, hogy teljesen kifogyjon a kötöző­anyag vagy a föld közepén kelljen megállni azért, mert nem hoztunk egy-két köteg spárgát. — Most is nevet azon, ahogyan jártak még az aratás kezdetén. Csak a hosszú tábla közepén vették észre: nem lesz elég kiig a kötözőszer: — Hej, hogy futott Pál Feri! — De azóta nem kell futnia: viszünk magunkkal tartalékot, meg az­tán arra is ügyelünk: ha a spárga kidugja végét a doboz tetején, azonnal hozzákötjük az új gombolyagot. így nem kell újra fűzni és egyetlen kö­tetlen kéve sem marad utá­nunk, mert szerintem nemcsak a mennyiség a fontos, hogy sok legyen, hanem hogy jó is legyen. Ez tálán a legfonto­sabb. Ezt * gondolatot, a sons* ----- berekiek, a duneszedt­csőie k, a górcsőn y doboka iák , a a báriak — ahol eddig aratott — és a mohácsi Uj Barázda termelőszövetkezet tagjai, ahol pénteken kezdte meg az ara­tást — így fogalmazták meg: „Úgy dolgozik, mintha a sa­játján aratna!“ Igazuk volt! A sajátján arat, tíz év óta a sa­játján! — Csak lehetne éjjel is arat­ni, nem félnék, hogy lemara­dok az országos versenyben. — De nem lehet. Szerdán is csak tizenegy óráig arathattam. De azért meglesem, mikor nem lesz harmat és akkor .;, — Akkor megint azt csinálja — szólal meg az asszony — mint három évvel ezelőtt Ida- majorban. Két nap, két éjjel ült egyfolytában a traktoron, még az ételt is ott ette meg. — Hej, csak most arathat­nék le annyit, mint akkor, azon a két éjjelen, két napon. Het­venöt holdat vágtam le. De kellene az! Úgy érzem veszély ben az országos elsőségem. Van egy aratógépkezelő Szolnok megyében — magyarázza — aki ezelőtt három nappal ugyanott állt, ahol 6: a 239 holdnál. A gépállomástól tele­fonon érdeklődő ráaiótól tud­ták meg és azóta szakadatla­nul versenyez az ismeretlen Szolnok megyeivel. Hogy m- lyikük lesz az országos ->De" •t felvé­még nem dőlt el. Dp Erdő- las Lajos és Pál FJtc* **• ni akarnak — alközponti «- 1 mazásra fel­?s VB. Latea- SZ A Lkához értők ,és a Városi ->dnokaágánálí

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom