Dunántúli Napló, 1955. július (12. évfolyam, 153-179. szám)

1955-07-24 / 173. szám

NAPLÓ 1955 .roues U 2 PÁRT ÉS PÁRTÉPITÉS « Sokoldalú támogatást a falunak! Pártunk Köziponti Vezető­sége 1955 márciusi és júniusi határozata azt tűzi tei az ipari üzemek, a munkásosztály fel­adatául, hogy gépek és jómi- nóségü iparcikkek gyártásával segítsék a mezőgazdasági ter­melés felvirágoztatását. Emel­lett pártunk más irányú segít­séget is kér az ipari munká­soktól, az üzemek dolgozóitól. A Központi Vezetőség június 7—8-L, „a mezőgazdaság szo­cialista átszervezésének és a mezőgazdasági termelés felien öltésének toválbbi feladatai­ról” szóló határozatában ol­vashatjuk: „A városi és üzemi párt­szervezetek szervezzék meg, hocy az üzemek adianak sokoldalii támogatást a fa­lunak. Vállaljanak védnökséget a ter­melőszövetkezetek, gépállomá­sok és állami gazdaságok mun­kájának megjavítására, fej­lesszék tovább a patronázs- mozgalom különböző for­máit .. A Központi Vezetőség hatá­rozatának végrehajtása során üzemi pártszervezeteink, a kommunisták az elmúlt na­pokban gondoltak arra is, hogy — saját munkájuk elvég­zésén kívül — most az aratás, a betakarítás nagy munkájá­ban közvetlen segítséget nyújtsanak a termelőszövetke­zeteknek. A Pécsi Húsipari Vállalat pártszervezetének kommunistái tavasszal olyan határozatot hoztak, hogy a nagypeterdi Uj Élet termelő­szövetkezetet patronálják. Nem feledkeztek meg Ígére­tükről. A pártszervezet és az üzem vezetői felkeresték a tsz vezetőségét, megbeszélték, hogy milyen segítségre van szükségük. „Mi most el va­gyunk foglalva az aratással, ki kell használnunk a néhány- napos jó időt — mondták a nagypeterdi elvtársak, — vi­szont a kukoricánkat is jó lenne újra megkapálni és ki kellene szedni a babot.” Né­hány nap múlva délután egy óra tájban a Húsipari Válla­lat tehergépkocsiján harminc üzemi dolgozó érkezett a tsz- be. Esté klencig kapáltak. Másnap ugyancsak harmincán szedték a babot a termelőszö­vetkezet földjén, az üzem te­hergépkocsija, — amelyik ki­szállította a dolgozókat — pe­dig a tsz árpáját szállította. A Húsipari Vállalat hatvan dolgozója szívesen segített a tsz-nek, mert ők is fele­lősséget érezték a jövőévi kenyér biztosításáért. Nem véletlen, a kommunistáik példája, lelkesítő szavaik nyo­mán cselekedtek így. Abból az üzemrészből, ahol Beme Já­nos elvtárs, pártvezetöségi tag dolgozik, tizenöten voltak Nagypeterden. Bene elvtárs beszélt mindegyikükkel, ő magyarázta meg nekik, mit jelent az Uj filet Tsz-nek a segítség. Sokan tapasztalhat­ták, hogy ilyen esetiben a dol­gozók közül méhanyán meg­kérdezik: „Te is elmész?” Be­ne elvtárstól is kérdezték, vá­laszolt is: „Igen, ón is me­gyek ...” Hasonlóan cseleke­dett Gáspár József párt titkár elvtárs, Szirtes Leo ü. ib. etnök alvtárs. Dömötör Lászlómé elv­társnő és az üzem többi kom­munistái. Nemcsak beszéltek, hanem kommunista példamu­tatással élenjártak a munká­ban is. A kommunisták példamu- t»íása az első és legfonto- sabb követelmény, hogy az üzemi munkások, mű­szakiak és adminisztratív dol­gozók vállalják: most — ami­kor az esőzések miatt a jövő évi kenyér biztosítása érdeké­ben minden órát ki kell hasz­nálni, — közvetlenül is segít­séget nyújtanak a termelő- szövetkezeteknek, gépállomá­soknak és állami gazdaságok­nak. A Sopiana Gépgyárban szombatom több mint húszán jelentkeztek, hogy vasárnap — ha az idő engedi, — aratni, hordani mennek a tófűi Vörös Fény termelőszövetkezetbe. „Mindegy, hogy milyen mun­kát adnak Tófűn, fontos, hogy segítsünk ...” — mondták töb­ben a Sopianáfoan. Az üzem, a pártszervezet és szakszerve­zet vezetői elsőként hangsú­lyozták a segítés fontosságát, de tetteikkel is igazolták ezt: Zdellár János igazgató dlvtárs, Laki elvtárs párttitkár és Exner Miklós ü. b. elnök ne­ve is szerepel azok között, akik a Vörös Fény Tsz-be mennek. Többezer munkaórás segí­tésről van szó, amellyel vá­rosi dolgozók —- ipari mun­kások, műszakiak és admi­nisztratív alkalmazottak — elősegítették és elősegítik a I kenyércsata győztes befejezé­sét A péesújhegyi üzem dol- I gozói például két napot arat­tak a belvándigyulai Győzelem Tsz-ben. A Komlói Erőmű negyven dolgozója készül Me- kényesre, az Uj Alkotmány Termelőszövetkezetbe aratni. S e fontos munka irányítói, szervezői mindenütt a párt- szervezetek. A Pécsi Bőrgyár­ban, a Húsipari Vállalatnál és a Sopiana GépgyáiFoan is a pártszervezet népnevelői, pártcsoportlbizalmiai és a párt- vezetőség tagjainak agitációs munkája eredményezte, hogy a kommunisták és pártomká- vüiliek feláldozva szabadide­jüket résztvettek és résztvesz- nek a mezőgazdasági munkák­ban. Dicséret illeti mindazo­kat, akik segítettek, s a párt- szervezeteket is. As Idő sürget, a. távó hó- ten még nagyobb, még több segítségre van szüksége a falunak, hogy idejében a raktárba, a malmok tv» fcr- fűlhessen a b1 -a. fippen ezért nem lehet vára­kozni. Eddig ugyartis több üzemi pártszervezet minden alkalom­mal „felsőbb utasításra”, a megyei és járási pártbizottság, az SZMT irányítására várt, legfeljebb telefonon kérdez­gették az említett szerveket: „Hová menjünk?” Nincs szük­ség ilyen várakozásra. Minden üzemi pártszervezet tudta, me­lyik termelőszövetkezetet kell patronálnia. Keressék fel a termelőszövetkezetek vezetőit, tőlük érdeklődjenek, miben, s mikor segítsenek, öntevékenyebb munkára van szükség, csak így biztosítható, hogy üzemeink öté ■».«iMwwnelfc. ahol éppen a legfontosabb. Nem kisebbről, mint népünk jövő évi kenyerének biztosítá­sáról van szó, s ezért érde­mes és meg is kell hozni min­den éj'dozatot. Az üzemek munkásai sokszor — most is bebizonyították, hogy készek az áldozatvállalásra. Pártszer- \czeteink leleményességén, szervezőkészségén múlik, hogy e2t a készséget minél haszno­sabban gyümölcsöztessék. Szombaton reggelig kétezer tonnás vezetésre tettek szert a komlói frontbrigádok a pécsiek előtt Két hete éppen, hogy hat­van pécsi trontmester tapasz- talaitcseróre látogatott el a baranyai liaezmedance má­sik élenjáró szénbányászati trösztjéhez, a komlódhoz. A 60 pécsi írónrtmesber a tapasz­talatcsere során azt a javas­latot terjesztette elő, hogy a kért tröszt között folyó páros- verseny kiszélesítése érdeké­ben szervezzenek párosver­senyt a komlój és pécsi front- brágiádok között is. A komlói frontmestereik örömmel fo­gadták a pécsiek kezdeménye zését és lelkesen tették meg verseny vállalásaikat pécsi versenytársaik legyőzésére. Azóta befejeződött a páros- verseny megsizervezése és a két tröszt versenyirodái na­ponta cserélik ki a frontbri­gádok eredményeit A legjobb eredményt szom­baton reggelig a pécsj Béke- aknán dolgozó Götz József külszínen dolgozó fejtési bri­gádja érte el kétszázhatvan csillés havi felajánlásává] szemben 2145 csille szenet adott terven felül és havi ter­vét 148 8 százalékra teljesítet­te. A Götz-brigád ezzel a pá­ratlan teljesítményével máris bebiztosította győzelmét pá­rosver.sen ytársa, a Béta-ak­nai Schreiber Ferenc fejtési csapatával szemben, amely szombaton reggel 151 csillés adóssággal küzdött. A komlói brigádok közül a legjobb eredményt a Kossuth bányai Kovács János (2) íromtbnlgád érte el. 827 csil­le szenet adott tervén felül 130 csillés havi vállalásával szemben. Ezzel az eredményé vei a kiváló komlói brigád is biztos győztesnek látszik pé­csi párosversenytánsával szem ben, hiszen az István-aknaá Szlavek-brigád 160 csillés vállalásából szombaton reg­gelig mindössze 134 csillét teljesített tervén felül. Ki­magasló eredményeket értek el még a komlói brigádok közül Kovács Ferenc (2) DISZ brigádja, amely 753, ifj. Bé­ke fi János brigádja, amely 725 csille szenet adott tervén felül. A pécsi párosverseny hatása legjobban Tatai János III-as üzemi fronlbrigárijá­rnak eredményein mutatkozik. Két héttel ezelőtt még az el­maradók között volt, míg je­lenleg 125 csillés terven felüli eredményével alaposan meg­előzte párosversenytársát az Istvám-aknai Bozsér-brigádcrL, amely mindössze 32 csille szenet adott tervén felül. Igen éles a küzdelem a két híres DISZ-brigád, a pécsi Széchenyi-aknán dolgozó Je- lenszki- és a Béta-aknai Vö­rös-brigád között. Jelenleg a Jelenszfld-tarigád vezet. — 20 csillével előzte meg Vörös Já­nos brigádját. A Vörös-brigád azonban továbbra is lelkesen küzd az elsőségért. Szomba­ton délelőtt 128 százalékos eredménnyel bizonyította be, hogy a párosversenyben hír­nevéhez méltóan akarja meg­állná helyét. A két tröszt versenyző bri­gádjainak ötsszeredménye alapján jelenleg a komlóiak vezetnek. A hónap folyamán 5 985 5 tonna szenet adták tér vükön felül. A pécsiek terven felüli eredménye ugyanakkor 3 904.5 tonnát tesz ki, tehát a komlói brigádok több, mint 2 000 tonnás vezetésre tettek szert A komlói fronitíhrigádök fő erőssége az, hogy mindössze öten maradnak el tervük tel­jesítésében, míg a pécsi bri­gádok közül tizennégyen küz­denek adóssággal, köztük Dobszai Mihály István-aknai csapat 493, Fórái József Bé­ke-aknai fejtése 432 csille adósságot szerzett a hónap sarán. A két tröszt franübrigád- Jalnak nagyarányú párosver­senye jelentős mértékben hozzájárul majd ahhoz, hogy a két tröszt minél szebb ered­ményekkel ünnepelhesse a közelgő alkotmány ünnepet és az ötödik magyar bá­nyásznapot, HORVÁTH JÓZSEF Hét év alatt több, mint tizenegyezerrel nőtt megyénkben a tsz-tagok száma Segítsék elő a nagyobb belépéseket Drávátokon is 1 Qfldpt'Űriqra- kín (inkáik „Úgy megy, akár a karikacsapás“ A drávafohi Virágzó-----— Élet-et a seilyei járás legjobb termelő- szövetkezetének tartják. Erre a hírnévre rá is szolgáltak tag­jai. Földjeik rendben vannak, árpájukat már elcsépelték és a learatott területeken kikelt a másodnövény. A búzát már learatták és ma már teljes erő vei folyik a behordás, a tarló­hántás, a taxlórépa elvetése. Mindezt egyszerre? Igen —te­hetik! — A behordásnál segítenek az egyéni gazdák, a tarlóhán­tást elvégzi a gépállomás, a ve­tésnél sem sok dolgunk akad — magyarázza a termelőszö­vetkezet elnöke, Czakó Lajos elvtárs. — így van ez már ná­lunk hosszú idő óta. Minden gazda örömmel jön, mert a se­gítség kölcsönös. — Tudja, eltörött a kocsim kereke — meséli Czaikó István 11 holdfis gazda. — Hiába jár­tam a szomszédokhoz, hogy adjanak kölcsön egyet: nem kaptam. Gondoltam, megpró­bálom a termelőszövetkezetnél. Kisegítettek ugyanúgy, mint amikor a vetőgépüket kértem, vagy amikor árpát hordani hívtam őket. A szívességért, szívesség jár — teszi hozzá. — A búza behordásnál meg én segítek nekik. Ahol ilyen szoros az együtt­működés, ott nem csoda, hogy a község dolgozó parasztjai alaposan ismerik a termelőszö­vetkezet életét. Saját szemük­kel látták az 50 hízót, a negy­ven sonkasüldőt, — amit most szerződtek le, — látták pom­pás julhászatukat, a baromfi- és pulykatenyészetet s a beszél getés során nem egyszer szó­ba került az is, hogy a ter­melőszövetkezeti tagok minden hónapban nyolc forint mun­kaegységelőlegben részesül­nek. Nem csoda, hogy jónéhá- nyan a közös utat választot­ták. — Az ősszel és a tavasszal összesein huszonegyen léptek be közénk — sorol ia Czakó Lajos elvtárs. — Ezelőtt három nap­pal töltötte ki a belépési nyi­latkozatot Törteli Csada Lő- rinoné, aki lányával együtt most már a termelőszövetke­zetben dolgozik. Mégis, most, mintha meg­akadt volna az érdeklődés Drávátokon, pedig a járási pártbizottság, a mezőgazdasági osztály, a megyei tanács ki­küldöttei minden segítsége* igyekeznek mégadni, hogy elő­segítsék a nagyobb belépése­ket. Mi is van most Dráváto­kon? — Megtorpantak egy kicsit az emberek, elismerik, hogy jobb köztünk, de várnak — válaszol Czakó elvtárs. — Mi , is vá­runk! Megmondtam én már Búzás és Czégény elvtársak­nak is, hogy most nem tudunk semmit sem csinálni! Majd aratás után, ha lecsillapodik a hangulat. Miféle hangulatnak kell le­csillapodnia? Akármilyen fur­csa — a genfi értekezlet ki­váltotta suttogásnak, Körülbelül egy hete ter- I---------------- jedt el a hír Drá vafakon, hogy „A genfi ér­tekezlet nagy fordulatot hoz. Mielőtt belépnénk, várjuk meg, mit határoznak Genf ban!” A gazdák: olyanok is, mimt. Cza­kó István, B. Katona József, Kovács Gyula és a többiek — mivel nincsenek tisztában, mi is történik a nagyhatalmak ér­tekezletén, — gondolták, hogy várnak. — Egyedül vagyok, felesé­gem nem sokat tud segíteni — mondja Czakó István. -— A ku­koricámat harmadában művel- tetem meg, az aratást kiadtam részibe. Tudom én, hogy jobb tenne a termelőszövetkezetben. Minden megvan már. csak az elhatározás hiányzik. Talán majd avatás után. Hasonlóan vélekednek Hege­dűs József, Gulyás József, Ka­tona Győr Lajos, Kiskovács István, Györegy János, Dara­bos János éS D. Illés Sándor dolgozó parasztok is. Ezelőtt egy hónappal még úgv nyilat­koztak, hogy aratás után be­lépnek a termelőszövetkezetbe most meg azt hajtogatják, hogy maid megláttok. Helyes-e hát, Czakó elvtárs. bogy „mi is várunk?!” Talán arra gondolnak, hogy egvszer maid a reakció azt mondja az egyéni gazdáknak: most már beléphettek a tsz-be? Arra vár hatnak. Ha az ellenség elfer­díti a négyhatalmi konferencia céljait — akkor maguk ma­gyarázzák meg! Magyarázzák meg a dolgozó parasztoknak, hogy a genfi tár­gyalásokhoz mi magyarok is, valóban igen nagy reménye­ket fűzünk és reméljük, hogy változásokat hoz majd a hi­degháború megszüntetése, a ke­reskedelmi és kulturális kap­csolatok kiszélesítése érdeké­ben. De ezek a változások egy­általán nem olyan „változások’- lesznek, mint amilyeneket a reakció szeretne. A ,,mi is várunk" magatartás káros, mert nem­csak az egyénileg dolgozók nagy részét hagyja meg a re­akció által terjesztett „nagy változások” hitében, hanem gá­tolja a termelőszövetkezet fej­lesztését is. A termelőszövetke­zet tagjai most is, — mint oly hosszú időn keresztül — segít­senek a még egyénileg dolgo­zó paraszttársaiknak, de ne- csak igaerővel, vetőgéppel, be- bordáissal és vetőmaggal, ha­nem azzal is, hogv megmagya­rázzák nekik példákon keresz­tül: a reakció híresztelése az­zal a célzattal indult, hogy meggátolja a termelőszövetke­zeti mozgalom fejlődését, visz- szariassza azokat a dolgozó pa­rasztokat. akik a felemelkedés útját, a termelőszövetkezetet választották. Segítsenek a dol­gozó parasztoknak abban, hogy még a vetések megkezdése előtt nagyrészük a Virágzó Élet tagjaivá váljék! Csütörtökön délután pecsé­tes meghívókkal házalt Ger- de-Velény községek kisbirá- ja. Az esti órákban a két falu végrehajtóbizottságának mind a 326 gazdáról külön- külön el kellett volna dön­tenie, hogy gabonafeleslege hány százalékára kössön érté­kesítési szerződést cséplés so­rán. Délután öt órakor Tóth Pál József tanácselnök azon­ban nem tud felmutatni egy sor kiszámítást sem, még csak egy ős széf öltözött be­szédvázlatot sem, ellenben maga a megtestesült maga- biztosság: — Ügy megy, akár a kari­kacsapás. Miért kellenének ide mindenféle számítgatá- sok? Mi egyszerűbb módját találtuk: a faluban kilencmá- zsás lesz az átlagtermés. Na- mármost, ha minden gazda eladja az államnak várható feleslege 80 százalékát, ak­kor éppen együtt van a já­rás által előirányzott 750 mázsa. Egyszerű! Túlságosan, sőt mondhatni: gyanúsan egyszerű ... össze­ül majd a végrehajtóbizott­ság és az elnök oda mer áll­ni felkészületlenül a falu választott vezető testületé elé. hogv tíz perc alatt mondja ki a 80 százalékot. Mondja ki. hogy Gerdén egy kalap alá vesszük a sokgyerekes sze­gényparasztot az egyedülálló kulákkal — itt is nyolcvan — ott is nyolcvan?! Hogy szá ne érhesse a ház elejét, leül- tették az asztal végére Kaszás István most érettségizett diá­kot, leendő rádiótechnikustf hogy számoljon... — Mi kértünk a járástól segítséget! Nem adott. Még azt sem engedte meg, hogy csekély fizetéssel felfogad­junk valakit... Ügy ám, a járás. Hogy er­re nem is gondoltunk! De el­nök elvtárs, hol van ilyen­kor a tanácstitkár? — Hazament. Nálunk fél ötig tart a hivatal. Bizony, le is esett volna a karikagyűrű Gyürke Lajos tanácstitkár ujjáról, ha egy­két órát rádolgozik. De hall­juk öt személyesen, a ,.ma­gánlakásból“ irodájába áthi­vatott Gyürke Lajost: — Ügy megy, akár a ka­rikacsapás. Miért kellenének ide mindenféle számítgatá- sok? Mi egyszerűbb módját találtuk: a faluban. i j — ...kilenc mázsás lesz az átlagtermés! Ugye, ezt akarta mondani? De engedje meg„ egy kérdést szeretnék felten­ni. Hogy szereznek majd ér­vényt a cséplőgépnél a ren­deletnek, melynek éppen önök a végrehajtói, ha már most lépten-nyomon kibúvót keresnek, amikor csak papírt ceruzát kellene venni a ke­zükbe?

Next

/
Oldalképek
Tartalom