Dunántúli Napló, 1955. július (12. évfolyam, 153-179. szám)
1955-07-22 / 171. szám
1955 Jtxrcs Zf NAPLÓ & a r 99A III• negyedévben negyedszer akarjuk elnyerni az élüzem címet66 A Pécsi Epületanyagfuvarozó Vállalat teljes egészében túlteljesítette második negyedévi tervét. Ehhez nagyban hozzájárult, hogy rakodómunkásokat fogadtunk fel, így rakodóhiány miatt nem álltak a gépkocsik. Ez az átlagbérek növekedésében is megnyilvánult. Ma már nem egy olyan gépkocsivezetőnk van, a.ki 2 000 forintnál többet keres havonta s a rakodómunkások nagyrészének pedig 1 500—2 000 forint között mozog a havi jövedelme. A III. negyedévben vállalatunk gépkocsijai Dél-Dunántúl egész területén fuvaroznak, a legtöbb gépkocsink azonban Somogy megyében a mezőgazdasági építkezésekhez szállítja az építőanyagot, ezenkívül a komlói bányászlakások és a meszestelepi lakásök építése is sok kocsinkat köti le. Nagylcanizsán az új sörgyár építésénél, Hidason a brikettgyár, valamint kislakások építésénél — Szentlőrincen útépítésnél dolgoznak gépkocsivezetőink. Szekszárdon iskola, Széchenyi-aknán sportpálya épül az általuulk szállított anyagokból. Július 18-án vállalatunk kultúrtermében a 111. negyedévi tervfeladatok ismertetésére értekezletet tartottunk. Ismertettük a II. félévben elért eredményeket, majd a minisztérium részéről Fekete elvtárs Mihály Imrének, a kaposvári kirendeltség gépkocsivezetőjének átadta a „Szakma kiváló dolgozója’’ jelvényt és 1150 forint jutalmat. A harmadik negyedévben az élüzem cím negyedszeri elnyeréséhez az szükséges, hogy javuljon az üres és rakott kilg- méierek aránya. Ennek érdekében a vidékről javításra, vagy egyéb okból a központba érkező gépkocsik, — ha a műszaki állapotuk megengedi, — csak rakottan közlekedhetnek. — Az olyan gépkocsik pedig, amelyeknek műszáki állapota a terhelést nem engedi meg, javításra a központba nem jöhetnek, hanem a műhelygépkocsi a helyszínen végzi el a szükséges javítást. PAVLIK MIHÁLY igazgató. Csőbűforból minden igényt kielégítenek Talán egyetlen pécsi boltiban jincs most olyan nagy forgalom, mint a pécsi Bútarértéioe sí tő Vállalatinál. A Deák utca 3 szám alatt lévő üzletben és raktárhelyiségben fiatal házas párok izgatottan válogatnak a drapp, bordó, batrma, haragoszöld, mintás és egyszínű, krómozott és festett csőbútorok között. Az iroda aj taja előtt párosával állnak a vásárlók, kezükben százforintosok at, adásvételi szerződést, személyazonossági igazolványt szorongat_ nafc. Türelmesen várakoznak,“ hogy miikor kerül rájuk sor, de akad közöttük türelmetlen is, aki attól fél, hogy részére már nem marad részletre vásárolható csőbútor, pedig ... — Türelmetlenségre senkinek sincsen oka, — momdija Lakatos György ehrtárs, a Bútorértékesítő Vállalat vezetője. Csőbútorból minden igényt ki tudnunk elégíteni, mert nagy mennyiségben gyártották. Természetesen a Budapestről és Sztálimivárosból érkező csőbútorokat nem egyszerre, hanem folyamatosan szállítják Pécsre. Ezért az igényeket is csak folyamatosan tudjuk kielégíteni. Mindenki nyugodt lehet, ment megkapj „ az általa kiválasztott csőbútort. — A mai napig összesen 51 hitelakciós csőbútargarn.ituna, s 50.000 íiíu ki A Rákóczi úti házak között szerényen húzódik meg a Baranya Megyei Tejipari Vállalat Pécsi Üzeme. Csak az állandó kannazörgés hívja fel rá a figyelmet. Pedig a viszonylag kis üzemben naponta 50 ezer liter tej áramlik át a pasztőr-csöveken, „hűtőzik’* a nagy kádakban, a pincékben pedig mázsaszám várakozik a friss sajt, vaj elszállításra. Ezek a számok önmagukban is sok mindenről beszélnek. Főleg, ha ismerjük kicsit az üzem korábbi életét. Petka elvtárs az igazgató, alig fél éve még leintően beszélt saját üzeméről: „Hiába tapossuk mi a pedált, — mondotta, — ha baj van a begyűjtéssel." Azóta elhangzott a párt márciusi határozata, az élet megújult az üzemben. Júniusban például $$Q2 kiló exportvajat szállítottak terven felül. Gomolyatúró tervteljesítésük 276 százalék, tejszínből 219 százalékra teljesítették tervüket, a tejtermelésük 100.3 százalék volt. A 921 kilogramm cukrozott túró, a 96 kilogramm krémsajt is, amit szintén terven felül készítettek, az üzem dolgozóinak jó munkájáról beszél. — 1951 óta még nem volt ennyi tejünk — újságolja örömmel Petka elvtárs. — Nemrégen még mi kértünk a sajtüzemektől tejet, most mi adunk nekik. Végig sétálunk az üzemen. A kannamosóban most átmenetileg kézzel tisztítják a kannákat, mert a mosógépet a TMK dolgozói vették kéz alá javítás végett. Csólca Nándomé, meg a többi dolgozó ügyessége azonban pótolja most a gépet. A laboratóriumban Végner Teréz laboráns vizsgálja a tejmintákat. Minden beérkező tejből mintát kell vennie, hiszen így lehet csak a tejet jól osztályozni: baba, felnőtt, vagy a minőségi tejek csoportjába. Stefánovics néni még mindig a vajcsomago- lóban dolgozik. Harmincnégy éve végzi már ezt a munkát s még most sem éri el senki a teljesítményét. Mindenütt az épületben szinte már kínos a tisztaság. A köpülőben például csak fehér köpenyben lehet belépni, a pasztör-rész felé vezető folyosón például éppen most festik a falat, hetenként mázolnak új mészréteget a falra. Telefonhoz kérik Petka elvtársat. — Fél literrel kevesebb tej van a kannában. — Még előfordul, de már nem sokáig, ugyanis Pestről egyengető-gépet kap az üzem. Az igazgató irodájában két piros zászló fekszik becsomagolva. Egyiken ez áll: a Pécsi Tejüzem legjobb tejkezelője, a másikon: a leg- job körzeti ellenőr. Havonta a legjobb dolgozók kapják majd ezeket a zászlókat s így új színfolt jelentkezik rövidesen az üzem életében, megindul a verseny az ellenőrök, a vidéki tejkezelők között. A Pécsi Tejüzem dolgozói ebben a versenyben minden bizonnyal még többet tesznek a dolgozók ellátásáért s a többévi megtorpanás után további sikerek koronázzák jó munkájukat. 8 saóló nekamáé érkezett Pécsié, mintegy 300 ezer forint értékben. Ennek javarés» már el is fogyott. Naponta 18—20 garnitúrát adiunk el, ilyen nagy az érdeklődés a Perczel utcában hónapokkal ezelőtt megrendezett csőbútorkíátlTtiás óta. A nagy érdeklődésre való tekintettel ismételten hangsúlyozni kívánom, hogy türelmet lenoégre senkiinek sincsen oka, mert havonta 5—8 vagon esőbútort kapunk. Érméi sokkal többet is kaphatnánk, de nincsen megfelelő nagyságú raktárunk, ahol az árut tároilhat- nánk és ezzel a vásárlók résziére lehetővé tehetnénk a nagyobb választékot Jelenlegi raktárunk mindössze hat vagon befogadóképességű, ezzel szem ben 12—13 vagon áru befogadására alkalmas raktárhelyiségre lenne szükségünk. Éppen most érkezett meg bu- upestá központunk levele, amelyben, arról értesít, hogy az augusztus 20-d pécsi ünnepi vásárra 6 vagon bútort küld. A szűk raktárhelyiség miatt ennek az árunak az elhelyezése is gondot okoz. A jövő hónapban üzletünkben meggyorsul majd «munka, mert két tanulónk, aki Budapesten szakmai gyakorta tot végez, visszatér Pécsre. Segítségükkel gyorsabban tudunk majd a vásárlóknak felvilágosítást adni és az árusítást is a jelenleginél rövddebb idő alatt bonyolíthatjuk le —•' fejezte be nyilatkozatát Lakatos György elrvtárs, a pécsi Bútór- értékesítő Vállalat vezetője. P. J. ...ScMtz, Mirlcz, S!amtr-Csí«i4jy...‘ Há rom köteg fekszik « komlói ügyészség vezetőjének asztalán: „A Schultz, a Mórica és a Stanger—dr. Cserei ügy.“ Schultz Jánosáé 88 holdas kulák családból származik. — Csata!jón lakik, a bátyja a csátaljai gépállomás gépko esi vezetője. A vád a következő: Schultz Jánosné Csátalján felvásárolt 80 mázsa kukoricát, mázsánként 480 forintért, amelyet 508-ért eladott Komlón. A kukoricát a gépállomás teherautójával a bátyja szállította át Komlóra. Július elsején jelent meg az a minisztertanácsi rendelet, mely korlátozta a kukorica adásvételét és szállítását. Schultz Jánosné kijátszotta „ rendeletet és tovább feketézett még július első napjaiban is, addig, míg végfii is a komlói piacon a rendőrség lefogta. A második iratköteg a következőt tartalmazza: Móricz István 1953-ban mint segédmunkás szerződött a Központi Anyagbeszerző Vállalathoz. Két év múlva már a szerszámosztály vezetői tisztségére tornázta fel magát. A raktárai többlettel vette át. Ezt a bizonyos szerszámtöbbletet ahelyett, hogy jelentette volna, lassanként hazaszállította. A házkutatás során lakásán mintegy 5 000 forint értékű szerszámot találtak. A Stanger—Cserei-ügy már bonyolultabb. Stanger György főkönyvelő volt a komlói Közétkeztetési Vállalatnál, s úgyszintén annál a vállalatnál dolgozott üzemkönyvelési csoportvezető beosztásban dr. Cserei László is. Alig egy év »Hetiével 1 9M 000 forint károsodó«* {dériek elő aszal, hogy a rájuk bízott társadalmi vagyont hanyagul és szabálytalanul kezelték. A hiányok elkendőzése végett hamis adatokat tartalmazó lel- tárösszesitőt készítettek, hogy az értékkülönbséget leplezhessék és így maguknak prémiumot biztosíthassanak. —* Stanger például egy év alatt 3877 forint jogtalan prémium Hoz jutott. Stanger „jóflú- ként“ irányította a vállalat gazdasági ügyeit, ami sorosa^ tos visszaéléseket eredményezett. Például Hajdú Sándornak, a Sport Étterem üzlet- vezetőhelyettesének 6800 forintos leltári hiánya vott. Az üzemkönyvelési szabályok szerint ezt a hiányt Hajdú terhére kellett volna írni. — Stanger mégsem helyezte levonásba a 6000 forintot. — A Sport Étterem üzletvezetőié, nek, Földes Lászlónak már 11 004 forintos hiánya Tolt Stanger utasítására 580 forintot havonta levontak Földe« fizetéséből, de ezt az 540 forintot a hó végén Stanger személyesen minden esetben visszaadta Földesnek. A komlói ügyészség és rend őrség tehát erélyes kézzel vet véget az üzérkedők, tolvajok, okirathamisítók, tervcsalók te vékenységének. A bűnösök elnyerik méltó büntetésüket. De egy tanulságot ezekből az ügyekből Is levonhat Komló lakossága: nemcsak az igazságügyi szervek, hanem a város valamennyi dolgozójának feladata, hogy az élősködőket leleplezzék és bíróság elé ál litsák. MÉQEQYSZER A MŰSORFÜZETEKRŐL... A napokban nem éppen dícsérőleg emlékeztünk meg arról, hogy a Népművészeti Intézet nem gondoskodik a falunak szóló, az időszerű kérdéseket tárgyaló műsorfüzetek kiadásáról. Azóta megjelent — nem, nem műsorfüzet, hanem — a „Népművelés" című folyóirat és 479. oldalán a következőket írja: „A Népművészeti Intézet tavaly megkezdett, sokszorosított körlevele az idén fél év alatt érdekes, egyre színesedő és tartalomban egyre jelentékenyebbé váló szakmai értesítővé nőtte ki magát Csak helyeseim lehet, hogy bőséges műsortanácsadást találunk majd minden számában...” A műsortanácsadást mi is, a népművelés más területén dolgozók is hélyesüik. Igein ám, de mit ér ez a tanácsadás, ha az abban ajánlott aratási jelenetek, egyfelvoná sosok, színművek közül mindössze kettő, ,,A csikós“ és a „Ludas Matyi" kapható a könyvesboltokban, Ha babonásak lennénk, még azt hinnék, azért, mert pan tosan 13 aratóünnepségen felhasználható műsordarabot sorol fel a „Népművészeti értesítő.” Mi azonban nem vagyunk babomásak. ligy tudjuk, hogy az ajánlott művek azért nem kaphatók, mert javarészük 1951 tálán jelent meg. Természe tesen, vannak ennél régebben írt és megjelentetett művek is. „A csikós" például ezek közé tartozik, Hogy mai témáról, például termelőszövetkezeti aratásról is játszhatnának jelenetet a falusi küllőre söpört ok ? Erről bizony nem találunk egy szót sem a „Nép- művészeti értesítő” műsortanácsadásátoan. Hogy hol vásárolhatnák meg a régesré- gen kifogyott többi ajánlott művet? Ezt sem árulja el a szakmai értesítő. De minek is ... Fontos, hogy 13 mű- sorszámot megierriliA A többi már a könyvesboltok eladóira vár, akik szépen sorra mondják a tanácsadó alapján a műsor füzetet kereső falusiaknak: — Sajnos, nem kapható! Eső... eső... meg újra «A Hányán és hányszor kémlelték aggódva az eget az elmúlt két hét alatt. A söté- ten gomolygó felhők nemcsak a gazdákat aggasztották, hanem azokat is, akik az új gabonát várták. Vizes lesz a szem, nem lehet tárolni sem, őrölni sem. A Begyűjtési Minisztérium és Terményforgalmi Vállalat szakemberei egy- re sűrűbben járták a raktárakat, készen állnak-e az új termes fogadására. Különösen naP\ ,Yolt az érdeklődés a vajszloi telep iránt, amely szárító gépekkel is rendelkezője61'*' ,a. gabonát okkal- móddal szárítani is lehet. Záporoztak a kérdések, ha megállt egy-egy autó az iroda előtt. Hogy álltok a gépekkel? Nem lesz semmi baj? Koksz van eleg? A válasz nem is lehetett más: minden rendben Az érdeklődők tovább álltak, a telepiek meg egyre várták az első gabonát és az egyre késett. Végre! Tizenötödikén délután megérkezett az első búza szállítmány. A Pécsi Állami Gazdaság hozta Keresztespusz. tárói. A telepszárító gépekben izzik a koksz, hogy a meleg átjárhassa az esőtől lucskos, me-tduzzadt búzaszemeket. Nagyot puffan az első zsák a raktár cementpadozatán és ömlik a búza a garatba. Azaz csak ömlene, ha nem lenne Mire kenyér lesz az új búzából oly kegyetlenül vizes, 24 százalékot mérnek a műszerek. Odatapadt a garat oldalához és lapáttal kell biztatni a felvonó kanalaiba. Mindegy, nincs most idő okoskodásra, és a szárítóbrigád munkához lát. Sűrűn csattog a tűztér ajtaja: Wagner István meg a társa, Szép János szaporán lapátolják a szenet. A garatnál Ferencz József né helyezkedik el, tavaly is ezt csinálta. Baliga Béláné pedig a te- regetést végzi szakszerűen. Kovács Károlyné a raktárba kerül a felvonó alá lapátoló- nak, ahol már a száraz gabona ömlik. Kint meg újabb vendég érkezik, a Kelemenligeti Állami Gazdaság. Ha már meg előzte őket a Pécsi Állami Gazdaság, legalább másodikak legyenek, sőt már Bogád- mindszent is hozza a rozsot. Ijesztően nedves: 28 százalékos. Tóth János raktáros meg vakarja a fejebúbját. — Ilyent se csináltam még, rozsot szárítani. — Hát most csináljuk — hangzik a biztatás, hanem még felénél is több szárítatlan, mikor az egyik villanymotor felmondja a szolgálatot. Beragad a csapágy. Tanakodás jobbra-balra és végül is megállapodnak, hogy áriéikor a másik gép is leáll és kicserélik a motort. Hatkor indul a jó gép s mire újra hoznak gabonát, üres lesz a raktár, Szombaton aztán újabb baj van. A villanymotort már kicserélték, de kevés a munkás. Kovácsné előtt aggasztóan nagyra dagadt a halom, egyedül nem igen bírna vele. A telepvezető maga kereste fel azokat, akik Ígérték, hogy jönnek, egyik sincs otthon. Estefelé aztán Búj tor Emma beállított az Irodára. — Keresett az elvtáns? — Igen. — Aratni voltam, — mondja lehajtott fejjel, mintha bűnt követett volna el. — Nézze kislány, magát azért szerződtettük, hogy számit hassunk a munkájára, maga meg szépen cserbenhagyott minket. — Tpdom, de mikor annyi' a munka. A telepvezető arra gondol, hogy megmutatja neki a nagy halom búzát, ami lapátolásra vár. Mégsem teszi. Minek? Vagy meg tudja győzni szóval, vagy akkor már úgyis mindegy. Kínosan közéjük telepszik a csend, végülis megszólal a kis Emma. — Akkor hát van valami munka? Reggel hányra jöjjek? — Reggel? Reggel, amikor már most is későn van. Maradjon itt — veti oda a szót a telepvezető. Maga sem gondolja komolyan, hisz tudja, hogy a lány egész nap aratott. Éppen ezért jócskáin meglepődik a válaszon. — Hát akkor másik ruhát veszek magamra és visszajövök. A kis Emma már kilibbent az irodából, majd egésznapos aratás után 8 órakor kezébe- vette a falapátot és munkához látott Botykai nénivel együtt Ez már rendben volna, mégis gondterhelt a telepvezető. Délután telefonértesítés jött. „Rendeljük a 24 órás műszakot, a gépek nem állhatnak meg”. Mennek is azok reggel hat óra óta szakadatlanul, de az emberek? Kivel váltsa le őket? Két fűtő kellene meg újabb három asz- szony. — Nincs más. mint éjfélkor leállunk, reggel hatkor meg indulunk. Tavaly is így csináltuk. — Leállni? Most? Nem, arra nincs idő. Tavaly az más volt. Elvtársak, most menni kell! — Igen. de ki bírja a végtelenségig? — aggódik Tóth elvtárs. — Te Pista — szól a vezető az egyik fűtőhöz. — Hallottál te már arról, hogy valaki egv gép helyett kettőn dolgozik? — Wagner elvtárs nem mondja, hogy hallott, csak kurtán felel. — Megpróbálhatjuk. Ravadics elvtárs, a párttitkár hallgatja a vitát. Csak akkor szólal meg, mikor menni készül, kabátját mint a huszár atillát panyókára veti vállán. Az ajtóból visszaszól: — Fűtő kellene? — Méghozzá kettő. — Hát akkor kettő lesz. Nem telt bele egy óra és már volt fűtő. — Jön a Sika Sanyi, meg a Tóth János — jelenti be Ravadics elvtárs visszanézve. Hogy s mint csinálta, csak ő tudja. Sikát hívták már előbb is, de nem szerződött le. Ke- veselte a fizetőst. Most se lesz neki több, de jön. A legnehezebb meg van hát. Hanem hogy lesz a többi váltás? Ferenczné meg Baligáné, mint ha egyet gondolt volna. — Telepvezető elvtárs, mi délig kitartunk. — Én is délig maradok, — szólal meg váratlanul Bujtor Emma is. Amit mond. annak csak örülni lehet. — Csak azért délig, mert estére meg akarom nézni Bázsa Évát, meg a többieket. Jutalomműsort adnak a falusiaknak. Menjen csak, ha valaki, ő igazán megérdemli. Egy napi aratás után több mint tizen- ,két órás műszakot vállalt önként. — Akkor a Bözsit is le kellene váltani délben, mert itt van vendégségben a testvérié, — mondja Ferenczné. A Bözsi azonos Kovácsné- val, aki most ment aludni. ... és vasárnap délben Ba- liigáné felváltotta Kovácsnét, Ferenczné pedig Bujtor Emmát. Egyik se mondta, hogy fáradt az előző napi 24 órás műszaktól. Vasárnap megindult az áradat: jöttek a tsz-ek, és az állami gazdaságok, Drávacse- pely, Matty, Görcsöny, a be- remendi Dózsa, meg Vörös Csillag, mind^mind hordták népünk kenyerét. Estérekelve csak a siklósi járás tíz és fél vagon gabonát tárolt be. Hétfőn cseng a telefon az irodában. — Halló, itt a malom. Elv- társak elfogyott az utolsó szem gabonánk. Holnap leállunk. S nem álltak le. Délután Tóth János haragot színlelve áll a Pécsi Állami Gazdaság agronónrusa elé. — Elvtársak, maguk hagyják el a telepet, indulás a malomba! Tizenhatos búzát nem veszünk át. Azt már nem kell szárítani. Hétköznapi történet mind, amit elmondtam, de példája az igazi helytállásnak. Szereplői megérdemlik, fcogy tudomást szerezzenek róluk az üzemek és gyárak munkásai. Mire e sorok napvilágot látnak, a vajsalói malom új búzából örli a lisztet, új lisztből sütnek a pékek. A munka megy tovább. Hordják a kocsik a malomba. az állomásra vagonba a búzát és a vajszlói kommunisták örülnek annak, hogy helytállásukkal hozzásegíthetik a más munkaterületen hasonló jó munkát végző elv társaikat a zavartalan ellátáshoz.
