Dunántúli Napló, 1955. július (12. évfolyam, 153-179. szám)
1955-07-21 / 170. szám
A <_/ o' t_> iv —1 J N APE <5 i ^1« F. magyar bányásznap méltó megünnepléséért A legjobbak élén Nebel József elvtárs, t> pócsv aradi gépállomás kom- bá.jnvezeitőjlf eddig 60 hold gabonát aratott le gépével. Most a szellői Egyetértés termelőszövetkezet búzáját vágja. Trései Miklós DISZ-tag, a pécsváradi gépállomás sztahanovista traktorvezetője eddig 67 hold gabonát vágott le a kévekötő aratógépévei. Ifjú Vértessy Mihály párttag, a pécsváradi gépállomás sztahanovista traktorosa egy nap alatt 17 hold búzát vágott le gépével a marázai Béke termelőszövetkezet táblájában. A Pécsi Szénbányászati Tröszt csatlakozik a komlóiak felh'vásáhot örömmel csatlakozunk a Komlói Szénbányászati Tröszt országos felhívásához, annál is inkább, mivel mi, a Pécsi Szénbányászati Tröszt dolgozói állandó versenyben állunk a komlói bányászokkal. Az aliVbbi szocialista versenyvállalást tesszük. 1. Évi tervünkből augusztus 20 tiszteletére július 146! 2860 tonna, a bányásznap méltó megünneplésére az előbbin túl 1000 tonna szenet adunk terven felül. 1955. évi tervünket 103 százalékra teljesítjük. 2. Kitermelt szeneink minőségén is javítani kívánunk. A pala- és hamutartalmat az I. negyedévihez viszonyítva 5 százalékkal csökkentjük, ígérjük, hogy a kalóriatervet 0.5 százalékkal túlteljesítjük. 3. Feltárási tervünket az országos vándorzászlóért folyó versenyben meghatározott 102 százalék felett teljesítjük. 4. A „Nevelj új bányászt-'- mozgailom terén felvilágosító munkával és a DISZ segítségével 240 új dolgozót tanítunk meg a bányász-szakmára. 5. A fenti célok megvalósítása végett 60 frontbrigád párosversenyben áll a komlói tröszt 60 frontbrigádjával. A termelőüzemek fizikai és műszaki dolgozói felajánlásának megvalósításához a tröszt vezető műszaki dolgozói vállalják a műszaki feltételek biztosítását, ezen túlmenően az ütemenkénti közvetlen tröszti patronáíást. TÓTH JÓZSEF a városi pártbizottság h. másod titkára FEUER JANOS a poszt sasaikszervezett bizottságának elnöke. VERECKEI LAJOS igazgató. FUTACS KALMAN DISZ városi biz. h. titkára Teljesítettük 1000 mázsás gyorsbeadási kötelezettségünket A görasgalii állami gazdaságban 294 hold ősziárpa aratását teljes egészében befejezték. Az árpát géppel aratták, aratás után azonnal megkezdték a csépttéstj Holdanként 19.35 mázsás átlagtermést értek ek Az állami gazdaság 950 'holdon vetett búzát. Ebből 491 holdat géppel és kombájnná', arattak le, 101 holdon a honvédség tagjai kézierövel arattak. A búza csáplése is folyik már, 20-án éjféliig teljesítettük 1000 mázsás gyorsfoeadási kötelezettségünket Pál Géza 'beosztott agronómus. Befejeztük az aratást A győngyösmelléki Szabad Nép termelőszövetkezet tagsága július 18-án befejezte 40 kataszbrális hold őszi búza, hét hold tavaszi búza, 12 hold rozs, 20 hold őszi árpa és 10 hold tavaszi árpa aratását. 19-én megkezdtük a gabona hordást is és a cséplést. BAT1KA SÁNDOR agronómus. /tíük a, Uajtik a frázakatá&z-.. yolc lelkes pécsi színésznek: Galambos Györgynek, Széplaki Endrének, Tóműnek Nándornak, Bázsa Évának, Gyapay Yvettetlek, Rabb Józsefnek, Tánczos Tibornak és Kada Rezsőnek tapsolnak most estéről-estére a napi munkából hazatérő fáradt aratók, cséplőmunkások. Az iskola termében, vagy szabad téren, kultúrházban, vagy ott, ahol éppen lehet, százak hallgatják meg az „Beik a, hajiik a búzakalász” című eredetileg másfélórára tervezett, de a gyakorlatban a megújrázásokkal két és negyedórára elhúzódó ének-, tánc- és jelonetrnűs&it. — Amikor a Begyűjtési Minisztérium felkért bennünket, hogy húsz községben tartsunk jutalomműsort, első szóra, örömmel jelentkeztünk valamennyien. Eddig Magyarbólyon, Villányban, Kémesen, Felsőszentmártonban, Vajszlón és Diósviszlón voltunk, szerdán este Dencsházára megyünJc, utána Szentlőrinc, Szabadszentkirály, Szigetvár, Hosszúhetény, Királyegyháza, Egerág, Mecseknádasd, Zaláta, Mágocs, Mozsgó, Dunaszekcső és Somberek kerül sorra. — Siker? — Boldogan mondhatom, óriási! — nyilatkozik Galambos György elvtárs, az együttes vezetője. — Felsőszentmártonban 750-en jöttek össze. A kultúrház kicsi volt, mi kivezettük a szabadtérre a villanyt és ott tartottuk meg az előadást. Már csak jellemzőként is megemlítem: mielőtt elkezdtüik volna, vacsorát rendeltünk a vendéglőben. Ki is alkudtuk a 70 forintot, hanem amikor a műsor után fizetésre került volna a sor, kijelentették: márpedig ezért egy fillért sem fogadnak el. — Jó alkalom arra, hogy kikérjék a közönség véleményét. Milyen számok tetszenek leginkább a dolgozó parasztóknak? — Általában mindegyik tetszik, de különös sikere van a begyűjtést serkentő jeleneteknek. Bázsa Éva és Tomanek Nándo r rendkívüli sikereket aratnak. „Hej, de jól adja”, Haggya már abba, haggya már abba, mert kilükad az oldalam a nevetéstől6’ — hallatszik sokszor. Rabb Józsefet, a Rádió magyarnóta énekesét és a Pécsi Rádió „Gong” együttesét is rendszeresen kiújrázzák. — Milyen nevelő hatást vált ki műsoruk? — Beszéljen helyettünk Simon János v. b. elnök és ifj. Horváth Ferenc kémesi párttitkár levele: „Nagy szeretettel fogadtuk a pécsi szírnnű- vészék műsorát és ezúttal mondunk köszönetét a kedves színészgárdának, amiért ilyen kellemes meglepetésben részesítettek bennünket. A jutalomműsorra mi azzal -válaszolunk, úgy dolgozunk, hogy minden magyar dolgozó asztalára mielőbb odakerüljön az új kenyér.” r--------------_ ]WT em megyek reggel sichere. Mi történhet...?! Társa vállatvont: —... Legfeljebb bumlizol. — No és...? ... Ez nem most történt, hanem másfél hete, a hősökte- rei autóbuszán. Késő vasárnap este hazafelé utazd fiatal társaságtól hallottam. És tegnap jutott eszembe, amikor Fu- ezur Lászlóval beszél gettem. Ott ült a konyhában, borostásan papucsban. Fekete haja a homloké ra hullott, ahogy időn ként a lába alatt játszadozó kislányára pillantott. Közben beszólt. — Hogy melyik bányásznapra emlékszem legjobban? ... Két éve is szép volt. Nagyszerű műsort adtak a pécsi színészek. A díszebéd sem volt rossz. Utána jól mulattunk. Tavaly meg... Pesten vólt a családdal a bányásznapon. Tízéves fia kedvéért Ha', mennyit tudott mesélni a gyerek, miikor megjöttek — a nagy városról, az Állatkertről, a Vidám Parkról. Fuczuréknak a bányásznap valóban ünnep. Várják is, — és nem hiába. 'TőiÍLÍq, Tavaly is kevés István-aknai bányász kapott annyi hűségjutalmat, mint ó. 4117 forinttal lepte meg a családot. És idén? Még többre számít. Jut tehát pénz sok- mindenre. Arra is, hogy meglátogassa egy Kárpát-ukrajnai faluiban szüleit, testvéreit. Onnan, Alsó- aösáról űzte ide Baranyába a megélhetés gondja Fuczui elvtársat a harmincas évek végén. Jó ideig cseléd, napszámos volt Babarcon. A bányászmultja kilenc éves, — az a korszak, amelyre any nyian emlékeznek örömmel. Kétszeres sztahanovista, ünnep napokon néha kiváló bányász-jelvény is ékesíti mellét. Ez dióhéjban az élete. De a részletek kimeri thetetlenek. A Bozsér-csapatban dolgozik. A legjobb vájár köztük. Azért a legjobb, mert a többiek is megteszik kötelességüket. Kővári Jóska bácsi, aki már 29 éve járja a bányát, sem adja 100-on alul. Amire világéletében vágyott az is valóság lett. öt éve építtetett magának szép lakást öregmeszes alatt. Csapat- vezető barátjával nem egyszer idézik a múltat. — Azt hiszem, ha nincs felszabadulás, a fiad sem tanulna most a Szovjetunióban mint vegyészmérnök, — ugratta tréfásan Jóska bácsi a frontmestert múltkoriban, amire az csak ennyit szólt: .— No-no, te sem panaszkodhatsz. Amíg a csapatvezető pár napig szabadságon volt, Fu- ezur László helyettesítette. És jóL Hétfőn is túlteljesítették a tervüket, kedden még annál is jobban. 63 helyett 85 csillét szállítottak. — Úgy, hogy most már bent vagyunk megint a százban. Pedig hát a munka- körülményeinlk nem a legrózsásabbak. Igaza van a fiatal vájárnak. A rossz alapvágat miatt nagyon nehéz a csillések dolga. Szerencse, hogy kemény legények, mert különben hiába szeneimének Bozsárék. A hűségjutalom Fuczur Lászlónál még korántsem minden. Nemcsak becsületesen jár műszakra. Munkaversenyben is legtöbbször az elsők közt találni. Nyert már karórát, viManyvasalót, legutóbb meg fényképezőgépet vitt haza. Tudja, nem hiába dolgozik sokat, neki van belőle legtöbb haszna. Cselédkorában hiába törte magát, legfeljebb egy „köszömönt’-öt ka>- pott érte. Ebből azon ban sohasem tellett volna bőrkabátra, — több öltönyre, az asz- szonynak és gyerekeknek több ruhára, cipőre, — mindenre. Tíz évvel ezelőtt senki sem kínált volna nek. új kétszobás, összkomfortos lakást Uj meszesen, mint most. De ő már meg szokta, és jól érzi magát lent Szabolcsiakban, ahonnan rö- videbb az út az aknáig, és disznótartás is van. Mert ehhez az asszony ragaszkodik. Vasárnap a Mecseken volt a család, a Bolygó fényképésznél. Hadd lássák majd az unokák, milyen ember volt fiatal korában a Laci nagypapájuk... (Weidingef) _ Kinn hagy fák a kom----------- ■—bá jnt ? — Nem helyes, valaki kárt tehet benne, s akikor mivel aratunk? Jobban kell vigyázni! — Legjobb, ha kimennek és bezúzatják Zalátára a termelőszövetkezetbe • ■ • — Bertus Imre elvtárs, „ selyei járási pártbizottság másodtitkána, a sely. lyei gépállomás párttiitkára mindezt olyan meggyőző erővel mondja a kcmíbájnosmiak, hogy nem maradt más hátra, a kombájnos behuzatta a gépet. „A viszont!átagra!1 búcsúztak egymástól, hiszen délután újra találkoznak. Nem a gépállomás udvarán, hanem kinn a mezőn. Bertus elvtárs Ugyanis „ nap legnagyobb részét a traktoroknál, aratógé- Petanél, kombájncknál és cséplőgépeknél tölti. Mindennapos látvány a sellyei Fő utcán az fi kis Csepel motorkerékpár, amely a gépá!Iomáshexz vezető utcából, kifordul a műútra. A kormánynál Fog! Ferenc elv- társ, a gépállomás igazgatója, vagy Gulyás elv társ, főrnranó- mus ül, a póMilésem pedig a masodtiíkár, Bertus Imre elvtárs. Kettőkor a kétújíalusii határban tatáik óznak velük, négy órakor már Csényoszróbán jár nak. Az ilyen körutakon kevés időt tölthetnek egy helyen, de ennyj is elég: mindenütt a legfontosabb tennivalókat veszik szemügyre, tanácsokat, segítséget adnak. A púkéi Első Ormánsági Vörös Csillag Tsz árpatarló járnál Pártmunkások A MÁSO egyik nap leszállt 0 motorról, megnézegette a földet. Miért nem végzik el a tarlóhántást? Meg is kérdezte Kósza Klára Bigironómus'lól. — Méghogy disznókat akarnak rajta legeltetni, legalább tíz napig? Micsoda maradi ötlet?! Kósza elvtársnő — agronómus. Jól tudja, miért fontos a tóclóhántás gyers elvégzése. Mi árt nem magyarázza mag a tsz vezető gégének? Az agrotnó. musláirty ^ meglepődött, milyen szakszerű magyarázatokat hall a másodti'tkártól. Megesett ez mással ís, de egyik traktoros, kombájnvezető vagy agronó-» mus S9*m vetítő rossznéven. — Érezték, hogy a tenmelőszövetkezetnek és nekik akar minden szavával segíteni. — A minőségi munkára és az anyagtekarékoaságra különösen ügyelünk — mondja Bertus e.lvtárs, — mert egy évvel ezelőtt több termelőszövetkezet vezetősége szinte félt a gépállomástól. A drávafokáak például egyetlen barázdát sem akartak megszánitatni velünk — mint mondták, — rossz munkát végzünk ... Elmosolyodik. _ Tavaly múndiig az utolsók kö zött volt a gépállomás a megye gépállomásai közötti versenyben. Idén elsők lettünk a téli gépjavításban, a tavaszi terv teljesítésében s most is az élüzem cím tulajdonosai vagyunk. De hány naont. estét és------------------------ éjszakát do lgozott át Bertus elvtárs, míg ide nem jutottak. Lópten-nyo- mon nevelte a traktorosokat az önköltség csökkentésére, a gépek megbecsülésére, minőségi munka végzésére. Bognár elvtérs, 0 gépállomás egyik legjobb traktorosa szántott. Egyszer csak célt termett mellette a traktoron Bertus elvtárs. Sokéig nézte, hogyan dolgozik a gép, aztán megszólalt: „Bognár elvtárs, én nem tudok még traktort vezetni, rövidesen ezt is megtanulom, de gz égy elmém, ha így szántanék". — Bognár elvtárs nem tudta mire vélni, mit akarhat a má- sedtitkár, hiszen eddig mindenki dicsérte, azt mondták, a legjobb traktorosok közé tartozik, most meg ... Bertus elvtárs megnyugtatta, most is elismerik, hogy jó traktoros, de lehetne jobb is. Megmutatta neki a vakbarázdáikat, meg a föld végéé, amit nem szegett be. A traktoros csűr te-csavarta a dolgot, hogy nehézségek vannak, de Bertus elvtárs nemD T I T R Á R hagyta magát: „A gépállomás becsületéről, a gépi munka megjkedveltetéséről van szó, Bognár elvtárs — mondta. — Bármennyivel nehezebb is, jobban kell dolgozná.“ Ebben maradtak, s Bognár elvtárs még jobban dolgozott. .. S hogy a gépállomáson most minden dolgozó kérd a párt- szervezet útmutatásait, — nem egyedül érte el Bertus elvtárs: az egész vezetőség segített neki. Igenéin, csakhogy a vezetőség tagjait néki kellett munkára bánnia. Egy évvel ezelőtt ugyanis csak Klopfer elvtárs dolgozott, de egyedül nem győzte. Most a vezetőség hét tagja közül mindegyik tudja, ml a kötelessége. Az aratás idejére is úgy felkészültek, ha kell, kinn a traktorok mellett tartamaik a vezetőségi tagok tag gyűlést. S hogy el ne feledjük: bizony, nem is nagyon tudtak volna kinek tartami a traktorok mel’lett, mert alig volt párt tag a traktorosok és kombájno. sek között. Jól dolgoztak többen, de senki nem nevelte őket tagjelöltekké. így volt tavaly, de ma már tíz olyan tag és tagjelölt van a traktorosok között, akiket nemrég vettek fel. Cigány PáL, a gépállomás kiváló dolgozója és Perjés Vi- tusz sztahanovista traktorosok évek óta szerettek voln0 a párt teigje’.öltjei lenni, s csak most lehettek azok.- A párftaggyűlésekről sem hiányoznak most már o'van sokan, mint régen — vélekedik Bertus elvtárs, — és igen jó taggyűléseink vannak. Az idén a cséplőgépeknél is sikerült megszervezni az agitá- ciós csoportokat. A napokban például a Sellyén dolgozó 1230- as cséplőgépnél örömmel hallgattam, hogyan győzött meg a cséplőcsapat vezetője egy gazdát, hogy a cséplőgéptől szállítsa a begyűjtőhelyre 0 beadási kötelezettség teljesítéséhez szükséges gabonamennyiséget. A pártmunka minden területéről sorolhatnánk még a példákat, minden példa azt igazolná, mennyivel jobb a pártszervezet mumkáj0 a tavalyinál. Megváltozott a pártszervezet élete, s ez elsősorban Bér tus elvtárs munkájának köszön hető. Nem véletlen, hogy jobban dolgozik a gépállomás. — Mióta Bertus elvtárs nálunk van — mondja Fogl Ferenc elvtárs, a gépállomás igaz gatója, — minden munkában igen sokat segít a pártszervezet. — Mióta van Sellyén? Ti- aenegy hónapja. Tizenöt évig Komlón dolgozott, tíz évig bányász volt. Mint mondja, nagyon szerette az új szocialista várost, mégis megvált tőle. ötvennégy augusztusában — ami kor a komlói III-as üzem párt- titkára volt, — a megyei pártbizottság első titkára megkérdezte tőle: nem menne-e el falura? Nem sokáig gondolkodott — Szívesen elmegyek — mondta, — csak megbeszélem a feleségemmel. Otthon sem volt különösebb akadály. Felesége csak attól tartott, hogy nem kapnak jó lakást. Augusztus huszonnegye díkén már Bertus Imréné elvtársnő is teljesen megnyugodott, mert szép lakást kaptak. Olyan, mint a komlói volt, az új... Érdemes megnézni, de talán mindennél érdemesebb megtekinteni azt a három kitüntetést, amelyet Bertus elvtárs féltett kincsként őriz a vitrinben: a munka-érdemérmet, a munka-érdem rendet és az élmunkás jelvényt. Megérdemelte, kommunista módon dolgozott, s minden biztosíték megvan arra, hogy továbbra is így cselekszik. mondja — szeretem „ munkámat, egy pillanatra sem kívánkozom el innen... — Elmosolyodik, feleségére pillant és tréfásan megjegyzi: — Innen akarok nyugdíjba menni, de addig még sok minden hátra