Dunántúli Napló, 1955. július (12. évfolyam, 153-179. szám)

1955-07-16 / 166. szám

1095 JULIUS 18 NAPE 6 s PÁRT ÉS PÁRTÉPITÉS * * —i———■■-■II— ■ ■ ■■ .........■■■■■ Öt oui esztendő ( r i Megérdemli, becsülettel dolgozott Letette a szerszámot, s né­hány perc múlva már a párt- titkárral beszélgetett a pártiro­dán. Ábrahám Károly, szerve­zőtitkár a DISZ-ben s mindig akad megbeszélni való. Csak­hogy most másról van szó; a maga ügyében kereste fel a párttitkárt. Nem kerülgette a dolgot, kimondta kereken: — Tagjelölt szeretnék len­ni... — Kissé elpirult, s vár­ta, mit válaszol a párttitikár. Győző Jenő elvtárs, Béke-akna párttitkára a páncélszekrény­hez lépett, kivett onnan egy pepírlaipot. Ez volt a válasz el­ső része, a másodikat szavak­ban mondta: „Örülök, hogy magad is így látod jónak. Több alkalommal beszélgettünk már, ha jól dolgozol, javasolunk tag­jelöltnek. Itt az ideje Megér­demlőd. Átnyújtotta Ábrahám Ká- rolynalk a kérdőívet, kezet fog­tak, elbúcsúztak. A huszonkét éves, szőkelhajú diszista kilé­pett az ajtón. Kétszer-három- szor elolvasta rajta a fölírást: „Tagjelöltfelvételi kérelem1’. — Nagyon boldog volt..: Hogyan jutott el eddig ? Két ízben már kérte felvé­telét. Akikar még túlságosan fiatal, tizennyolc-tizenikilenc éves volt. Azóta sok minden történt. Letöltötte tényleges idejét a néphadseregnél, sokat tanult, kommunistává nevelő­dött. Ki nevelte ilyenné? A párt, a kommunisták. Hét éve dolgozik az ifjúsági mozgalom­ban. . Szabolcs-bányatelepen úgy ismerik őt, mint az egy­kori „örökmozgó” DISZ-tit- kárt, akivel öröm volt együtt dolgozni. — Mielőtt bevonult katoná­nak — mondja Győző elvtárs, — itt dolgozott nálunk, Béke­aknán a lakatosműhelyben, ö volt a DISZ-titkár. Leszerelés után István-aknára került. — Kértük az István-aíkmaiakat, engedjék vissza hozzánk, szük­ségünk van rá ... — Vissza­jött. Megválasztották DISZ ve­zetőségi ‘fognak. Újjászervez­ték a DISZ-t, segített Miche- luti Emil DISZ-titkámak. Nem ismer fáradtságot, nem sajnálja szabadidejét. „Munka­idő után hetenként kétszer-há- romszor elmegyek a legény ott­honba. Segítek a vezetőségnek, tájékoztatom a pártszervezetet I a legényotthem életéről”. — Délután fél háromkor mondta ezt, s öt árakor itiár a városi BISZ-bizottságinál tanyait: — „Autóbusz kellene vasárnapra, kirándulni mennénk Sziget­várra. Segítsenek az elvtár- .üak ..Másnap folytatta a kirándulás és a DISZ taggyű­lés előkészítését, beszámo'öt írt a DISZ-veze tőség tagjaival. Es­tefelé járt az idő, amikor ha­zaért. Miért teszi? — Nagyon szeretek a fiata­lokkal foglalkozni — mondja, — legnagyobb öröm szárnem- ía, amikor azt látom, hogy valami, amihez hozzáfogtunk, sikerült. Boldog vagyok, ha jó- kedvűek a fiatalak. — ö is fiatal, akj a fiatalokért dolgo­zik, s dolgozott ezelőtt is és a munka megedzette őt. Nem­csak nevelte, tanította a disris- táikaé, hanem közben ő is ne­velődött, tanult Nevelték őt a teornrnwnteták Is. Győző elvtárs, párttitkár, egyik szavában azt mondja Karcsi, máskor Ábrahám elv­társ. Nem véletlen. Tizenöt éves lakatos tanuló volt, ami­kor az üzembe került. „Nagyon sokat foglalkoztam vele én is — mondja Győző elvtárs, —- és a pártvezetőség többi tagja is. Évekkel ezelőtt számítot­tunk rá...” S mert számítot­tak rá, munkával bízták meg, számon kérték tőle, hogyan dolgozott, vitatkoztak vele, ta­nították őt. Amikor hazament a munkából, édesapja, a régi kommunista is törődött vele. „Szinte gyerek voltam még — emlékezik vissza Ábrahóm Ká­roly, — de esténként órákhosz- szat vitatkoztunk édesapám­mal. Nagyon szeretek vele be­szélgetni, sokat tanultam tőle.’1 Különösnek tűnik, ahogyan édesapjáról beszél. Szinte ér­ződik minden szavából, hogy az ő apja nemcsak édesapja, ha­nem elvtársa is. A munka, az üzem kommunistái és édesapja nevelte Ábrahám Károlyt kom­munistává. így lett az egykori tizenöt éves Karcsiból az évek múlásával Ábrahám elv társ. A tagielöltfélvételi kérelem most újra a párttitkár szekré­nyében van, de kitöltve. Miért töltötte ki ? Miért szeretne tagjelölt lenmá? Az említettek Után nem sok magyarázatra van szükség. — Mindent kifejez az a néhány szó, amit Áhrahám elvtárs mond: „Érzem, hogy nekem is a kommunisták között van a helyem. Továbbra is sokat, az eddiginéí is többet akarok ten­ni a pártért, az ifjúsági szerve­zet erősfltéaóért” A pártszer­vezet ezután nem feledkezik-e meg róla? A tagjedölittfetvétel nálunk a nevelésnek csak egy állomása — mondja Győző Jenő elvtárs, Béke-akna párttitlkára, — s ha Abrahám elvtársat felvesszük tagjelöltnek, utána is rendsze­resen megbízzuk feladatokkal, segítünk neki. Beosztottuk az egyik pártszemináriumba. Én is beszélek vele szinte minden nap és számon kérem tőle. mi­lyen munkát végzett. — Győ­ző elvtáns mór most úgy be­szél Ábrahám Károlyról, mint­ha tagjelölt lenne, pedig csak néhány nappal ezelőtt töltötte ki a tagjelöltfelvételi lapot. Nem téved Győző elvtárs, mert nem kétséges, hogy jú­lius 31-én a Béke-aknai kom­munisták — a taggyűlésen. — elfogadják Ábrahám elvtárs felvételét pártunk tagjelöltjei sorába. Megérdemli, becsület­tel dolgozott. Lelovics Mártonnal, vagy inkább így, mert ez ked­vesebb: „Matyi” bácsival, vé­letlenül akadtam össze a Bőr­gyár pártirodáján. A szobában többen voltunk: a párttitkár, a személyzeti osztály vezetője és helyettese. Éppen a vizet merték a parkettről, miután kint zuhogott az eső, s bent a mennyezetről ugyancsak .;. — (Ez persze Túrós főmérnök lel­kiismeretét nyomja, 6 az épü- letgondinok). Ekkor lépett be Ma-tyi bácsi. Két óra elmúlt, a munkaidő is véget ért. Ilyen kor fölballag ide az emeletre, elszív egy cigarettát, el-elíbe- szélget a párttitkárraí, a „régi harcostárssal” mindenféléről. Mert téma mindig akad. Múlt­kor a Nagy Jóskával volt baj, valahol mulatott, berúgott, hétfőn a falfelé fordult, ami­kor fújt a gyár. Vagy az csőt szidja, mert hogy árt a szőlő­jének, annak a 900 négyszögöl­nek, ami itt fekszik nem mesz- sze a máloml határban, Matyi bácsi Idős ember. (Nem öreg, azt zokon veszi!) Éppen hatvan éves. 1907 évet írtak. Borbála napja volt, ami­kor ti zenhároméves korában először átlépte a Bőrgyár ka­puját. Majdhogynem félévszá­zad viharzott át feje fölöt* és még mindig Itt van az üzem­ben. Nyugdíjbamenésről halla­ni sem akar. A múltkor el­kapta az orvos: — Nem érez Tatamit Itt bent...? — s az orvos a szíve tájékát tapogatta. Az öreg lej­jebb, a hasára tólta az orvos kezét — Dehogynem! Valami jó szőlőlé kéne már.;: . Jót nevetett, aztán otthagy­ta az orvost. Még hogy ő be­teg?! Maholnap ötven évet tölt le ebben a gyárban, de még csak egyetlen egyszer hiányzott 2 hetet — ez is ré­gen volt — baleset miatt. — (Bumlizók, mit szóltok mind­ehhez ...?!) — Az ám. Régen volt már... — idézi vissza emlékként Ma­tyi bácsi. „Régen volt már: " Ez a rövidke mondat hányszor, de hányszor nyitotta meg az em­lékezés zsilipjét apáinknál, nagyapáinknál, őszbecsavaro- dó öreg embereknél!? És ilyen kor a mesének se vége, se hossza. Megmutatnak egy-egy darabkát az életükből, meg­csillogtatják a fiatalok előtt tanúságképpen: ez volt a múl­túnk, hát így értékeljétek a mát és a jövőt.;: ,,Köszönjük az elvtársi segítséget“ A pécsi Kokszművek dolgozói két éve segítik munkájuk­kal termelőszövetkezetünket. Szabadidejükben kijönnek hoz­zánk, megjavítják gépeinket s elősegítik, hogy a termelésben jobb, magasabb eredményeket érhessünk el. Segítségükkel sze­rezhettük meg a tűzrendészen felszerelést, megjavították vil­lanydarálónkat, legutóbb pedig elvégezték a villanyszerelési munkákat — ami tetemes összegű megtakarítást jelent ter­melőszövetkezetünknek. Az elvtársi segítségért köszönettel tartozunk elsősorban a Kokszművek pártszervezetének és párttitkárának, aki maga is gyakran segít az itteni munkákban. De hálásak vagyunk a Kokszművek összes dolgozóinak, akik segítségükkel bebizo­nyították, — hogy nagy feladataink megvalósításában rájuk biztosan számíthatunk. ENDRÖDI MIKLÓS, Baksa Készülődés a második ötéves tervre umm/mmmammmmmBmmBmmmmMmmBmmmmmmmmBmmmaaamanKaamaam sbbbmbmbbmmbbbbbmbbbmbi mb Uj aknák épülnek JI4 int apja és fia, úgy áll egymás mellett Pécsszabolcson az „öreg’* István-akna és a most épülő új — kereszt­nevén — István II. szállító akna. Tíz év alatt a pécsi szénmedence képe sokat változott. Ez­után méginkább változik. A térképrajzolók egy sereg új jelzést s közöttük új aknákat róhatnak a mappára. Itt van a most mélyülő István II. akna is, ahova Sik elv­társ, a tröszt beruházási osztályának munkatársa kísért el ben­nünket. Kicsit félve, de kíváncsian nézünk bele az alattunk táton­gó 70 méteres mélységbe. Lentről fejtőkalapácsok dübörgése, tompa kiáltás hallatszik fel. A szem csak imbolygó fényeket és gyér világosságot lát, pedig lent jópáran dolgoznak. Egy brigád az akna „talpát” tön fel, halad lefelé. A fel­fejtett követ a csillések egy nagy bödönbe rakják s küldik a napszintre. Amint a vájárok egy métert haladtak, nyomban munkához látnalt a falazó\k. Ok „bélelik ki” az aknát, amely­nek belső átmérője hat méter s amelyben két páros Itas szállít­ja majd a szenet. — Mennyivel épül ez az akna? — fordulunk Sik elvtárs­hoz. — Körülbelül 27 millió forintba kerül, de nem ez az egyet­len akna, amelyet a pécsi tröszt területén mélyítünk. A huszas években készültek el a meglévő alknatelepeink. Azóta ezek egyrésze elavult, másik része elérte a szállítási mélység határát. Ezt az új aknát azért kell megépítenünk, mert a valóban óreg Béke-akna szénmezői elfogynak s helyette természetesen István-aknának kell kiszállítania ezt a szénmennyiséget is. Ha ez a szállító aikna elkészül, korszerűbb szállítással több szenet tudunk termelni. Es hol épül még akna? Ezenkívül új légaknát építünk Szabolcsfalu mellett. Ed­dig ugyanis Széchenyi- és István-akna szellőztetése közösen a György-aknán történt. Most, hogy fejlődik a bánya, a levegő ellátást is tovább kell javítanunk, hogy a munkahelyen jobb körülmények között dolgozhassanak bányászaink. Az új lég­akna percenként 7 ezer köbméter elhasznált levegőt szív majd ki a vágatokból s helyébe természetesen friss levegőt ad. Hosszuhetenyben a vasasi bánya mellett új ikeraknát mélyí­tünk. Ez lesz a legmélyebb aknánk, 648 méter mélyre megyünk le a szénért. De itt nemcsak új akna, hanem valóságos kis bá­nyászváros létesül. A kutatófúrások ugyanis ezen a területen gazdag, új szénvagyonra engednek következtetni. Természete­sen ennek kiaknázására már megvannak a terveink s ez is, mint a többi mélyülő akna, amely több, mint 70 milliós beru­házásból épül, a második ötéves tervben már számottevően növeli a pécsi tröszt széntermelését. Megfiatalodik az újhegyi szénmosó |7 gy egész mémökhadsereg dolgozott azon a 20 mázsa 1J tervrajzon, amelynek alapján még március derekán hozzákezdtek a Pécsújhegyi Szénelőkészítőmű - köznyelven mo­sómű — bővítési és korszerűsítési munkálataihoz. — Miért van szükség erre az 50 milliós beruházásra? — Elsősorban azért, — mondja Balogh Dezső gépészmér­nök, — mert az ország kdhókdksz igénye a nehézipar fejlődé­sével folyton növekszik. A pécsj szén nagyon alkalmas kohó­koksz gyártásra, mert belőle nagyszilárdságú koksz készül. Ma már nem kell azt magyarázni, hogy a Sztálin Vasmű kohókoksz szükségletéről Pécsnek és Komlónak kell gondoskodnia. Ez a szénmosó ehhez a feladathoz már öreg, ami nem is csoda, hiszen negyven esztendeje épült. Elavult berendezése miatt nem tudja „kihozni” a nyers aknaszénböl azt a koksz- mennyiséget, amelyet egyébként ki lehetne választani. Ez teszi szükségessé a korszerűsítést, a megfiatalítást. A bővítésre mea azért van szükség, mert a mosómű a jelenlegi széntermelést is csak napi 23 órás üzemmel tudja lemosni, — karbantartásra tehát alig jut idő. Végig sétálunk az ötemelet magasságú épület előtt, s köz­ben a kedves, deresedóhajú gépészmérnök fáradhatatlanul ma­gyaráz. A régi szénporos mosómű mellett már állnaik az épület­rész vasbeton oszlopai. Balogh elvtárs itt megállít. — Nézze, ezen a 25 méteres szakaszon készül a „toldás” az ugyancsak 5 emelet magasságú új vasbetonépítmény. Ettől nem messze építik az új tárolóbunkert. Persze az új bunkerhez új elevátor is kell, amely a szenet felviszi az épület legmagasabb szintjére, hogy itt a rostákon és vibrátorokon megkezdődjék a mosás. A szénmosó feladata, hogy a meddő és egyéb szennyező anyagot tartalmazó nyers aknaszénböl, ipari célra alkalmasabb, nagyobb kalóriójú szenet állítson elő. A régi osztályozó egyrészéből kiszerelik az elavult reocsator nákat és helyükbe új ülepítőgépeket, flotációs berendezést épí­tenek. A bővítéssel és korszerűsítéssel a pécsújhegyi szénelőkészí­tőmű felkészül a második ötéves terv megnövekedett felada­taira. A bővítés után a mosómű kapacitása óránként százhúsz tonnával nő. A korszerűsítés eredménye pedig az lesz, hogy a jelenlegi gáz és koksz-szén termelés kétszeresére emelkedik. — Csak elnézem a fiatalo­kat Pál Lázár is itt dolgozik nálam. Meg kell hagyni: na­gyon szorgalmas, becsületes gyerek. De mennyire más az ő életük, mint a miénk volt! Mert mi gondjuk? Megkapják a fizetést, öltözködnek, mozi­ba, színházba járnak, lányok után futkosnak, miegymás! 3. .És negyvenöt-ötven esz­tendővel ezelőtt? Lelovics Mar cinaik is az volt a szórakozása, mint a többi bőrgyári legény­nek, vagy egyéb mesterlegé­nyeknek: a mai vágóhíd he­lyén volt a cigány-telep. Oda­jártak ki vasárnaponként. A város szegényeinek az volt a korzója. Néhány krajcárért hallgatták a cigányok méla­bús, fátyolos dalait, gyönyör­ködtek temperamentumos, — portkavaró táncaikban. Este pedig amikor éjfélt kiáltott a városháza toronyőre, — otthon volt a helyük. Az urak? A mulatozásairól hírhedt Ré Gyurka városi tanácsnok úr és a többiek Tettyén mulat­tak. — A kerítésen kívül hámész kod tünk ml gyerekek és csodál tűk az urakat, Ízlelgettük és nyeltük a pecsenye illatát... Időnként behívták a köly- -------------- köket Részeg rö­högések közepette szivart nyomtak a szájukba és leültet tők őket az asztal — alá. Fúj­ják csak a füsöt, ne csípjék az urakat a szúnyogok, amíg vacsoráznak. — Vacsora után? — Most meg mi szivaro­zunk...! — ordította valame­lyik .:: Azután a városatyák gyúj­tottak szivarra, de a füstöt magasba fújták... A kis „le- lovic&marclk” persze — nem vacsoráztak.;. — Eh .. .1 Nem is érdemes beszélni róla — legyint Matyi bácsi. Talán ma már azon is mo- solygunk csak, hogy a bőr­gyár „inasai" nagyobb ünne­pek előtt csak úgy kapták meg fizetésüket, ha előtte a gyárban felállított gyóntató­székben meggyónták. Vagy, hogy Lelovics Marci fizetés- javítási kérelmét Hőfler, a gyár tulajdonosa, azzal intéz­te el, hogy egy koronást * gyerek markába nyomott és ezzel évekre betömte a száját is . . 3 „Régen volt.:.” Bizony ré­gen. Matyi bácsinak kifakult a haja, az elzúgott hatvan esz­tendő rovátkákat rajzolt ar­cára. — Csák itt bent — és a mel­lére bök ujjúval — itt nem változott semmi.;: ;.. A szív ... az jól műkö­dik, minthogy öreg gazdája is szíve-lelke annak az ötven em­bernek, a ohrómos-üzemben. Csak ötven?! Hát azok, akik már más beosztásban dolgoz­nak, de valamikor Lelovics művezető nevei te olyanná őket mint amilyenek ma? Czigler, Kovács, Szokola művezetők már, Hamik elvtárs igazgató- helyettes lett, Horváth szin­tén művezető, Békés Sanyi katonatiszt., Erdődi Gyula párt titkár, Sas Miklós Meós-vezető . .. .de ne is soroljuk tovább. Lelovics Márton keze alól új generáció sarjadt és eddig még valamennyi megállta he­lyét. Hiszen az 6 üzemrésze volt az első sztahanovista üzem, s az elmúlt hónapban is innét emelkedett ki hét szta hanovista, ebben a hónapban pedig kilenc és egy kiváló dol­gozó! önkéntelenül is kicsúszott számon a kérdés: — Miféle .módszerrel'’ gyúrja, faragja igaz emberekké munkatársait? Elgondolkozva felelt: — Az én módszerem a való élet.:: Mi másra gondolt: felismer­ni a mindennapi, küzdelmes munkának örömét, értelmét! Kézéi nyuifoHa sn óreg, .... ....... ■ aztán az ajtó ból visszaszólt: — Hát... ha nem sértem meg, a legközelebbi termelési értekezletre meghívom .;: Furcsán nézhettem, mert a párttitkár és a személyzeti vezető eLnevette magát, Matyi bácsi is ravaszul kacsintott Csak későn tudtam meg, hogy a „termelési értekezlet” alatt más fogalom is értendő: az a kis borospince, meg a néhány lábnyi szőlő Pécsmálom kör­nyékén ., 3 RAB FERENC MEGYÉNK ÉLETÉBŐL Megtakaríthatták volna... A Pécsi Viz- és Csatorna­művek dolgozói, — ahogy azt mi, pécsiek tapasztaltuk — keményen dolgoztak és ma is dolgoznak. Pécs vízel­látása megjavult. A vidéki munkahelyeken azonban sok javítanivaló van, s ezért még utólag is érdemes és kell is erről beszélni. Bolyban Sallai László bri­gádvezető három társával öt napon keresztül hiába vára­kozott a beton vágóéi vasa­lására. Ennek hiányában állt a munka, ami a Csatornamű- veknek egy csomó kiadásába került. Nagy Gyula kútásó brigád­vezető ugyancsak megbízást kapott, hogy két társával Nagynyárádon ássanak ku­tat. Július 1-én költöztek er­re a munkahelyre, — de ahogy Nagy Gyula a szerkesz tőségünkhöz küldött levelé­— A PÉCSI PORCELÁN­GYÁR tisztaságának megvédé­se érdekében egy dömpert he­lyeztek üzembe. Ezzel az eddi­ginél sokkal gyorsabban old­ják meg a szemét és törmelék elszállítását. — KÉTSZÁZ INGYENES CSECSEMOKELENGYET osz­tottak ki Pécs városában a II. kerületben április elsejétől a mai napig, — jelenti a máso­dik kerületi tanács szociális osztálya. — A KOMLÓI MÁJUS 1 KULTÚROTTHON színjátszó csoportja a „Pettyes” című színdarab 'bemutatásával mu­tatkozik be először a közönség előtt. Az előadásra rövidesen sor kerül. — A HOSSZUHETENYI KÖZSÉGI TANÁCS a négy cséplőgéphez két-két végrebaj- tóbizottsági taget oszto A be. A v. b. tagok a cséplés és a behordás idején a munkák fo­lyamatosságát biztosítják. Ez­zel párhuzamosan a beadási kötelezettségek ttuíljesítésdt is szorgalmazzák. ben Írja, — még hatodikén sem kapták meg a szükséges anyagot. A bólyi példa tehát nem egyedülálló. Olvassunk csak Nagy Gyu­la leveléből: „ .. .nekünk azért fizetnek, hogy itt üljünk a kút szélén és nézzük a kutat? Ezért ka­punk mi állásdíjat, kikülde­tési és szállás díjat?r Ért­hető a kútásók felháborodása annál i* inkább, mert mind a két munlcahelyen ott járt Bánfai Zoltán művezető és egyik alkalommal sem tartot­ta be Ígéretét, hogy időben megkapják a dolgozók a mun kdjükhöz szükséges anyagot. Ezekután csak az a kérdés: Ki fizeti meg a kiadást, — a Csatomaművek-e vagy az, aki nem gondoskodott időben anyagról?!... F. E. — TÖBB MINT KILENC­MILLIÓ SZEMÉLYT szállítot­tak az év első hat hónapjaiban a MÁVAUT pécsi igazgatósá­gának autóbuszai. — FALUSI KIÁLLÍTÁST RENDEZNEK Baranya megyé ben az őszi mezőgazdasági ki­állítás előtt. A kiállítás meg­rendezésére minden járásban augusztus 20-a előtt kerül sor. — REKORDTERMEST ÉRT EL ÁRPÁBÓL Felsőszentmár- ton községben Grcgorovits Zsiga dolgozó paraszt. Katasz- trális holdanként 28 mázsa 80 kiló árpát csépelt. — A PÉCSI NÉPMŰVÉSZE­TI BOLTBA nagymennyiségű torontáli szőnyeg, sárközi és székely hímzésű párna, ormán­sági szőttes érkezett. — AZ I. KERÜLETI TA­NÁCS a parkok és parkosított utcák gondozására, valamint felújítására eddig 35 000 forin­tot fordított — A déldunantijli mű­soriroda 112 kulturális re« dezvényén az elmúlt félévben összesen 34.853-an vettek részt

Next

/
Oldalképek
Tartalom