Dunántúli Napló, 1955. július (12. évfolyam, 153-179. szám)

1955-07-16 / 166. szám

DUNÁNTÚLI VILÁG PR&LETÁSmEGmÜUmK! A MAI SZAMBÁN: A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága plénumának határozata. (2. o.) — : Külföldi hírek. (2. o.) — Megérdemli, becsület­I' tel dolgozott. (3. o.) — Készülődés a második ötéves tervre. (3. o.) — ötven esztendő. (3. o.) — A DISZ kétszeres VIT-díjas együttesének pécsi vendégszerepléséről. (4. o.) ^ DP. BARANYA MEGYEI BIZOTT/ACÄNAK LAP 1A XII. ÉVFOLYAM. 166. SZÁM ARA: 50 FILLER SZOMBAT, 1955 JÜLIUS IS t l Genf előtt Néhány hétig látszólagos csend uralkodott a világpoliti­kában. A feszült várakozás és a zajtalan, de annál céltudato­sabb készülődés csendje. Né­hány nap óta nyoma sincs en­nek a csendnek: egymást kö­vették a felelős kormányfér­fiak nyilatkozatai, a láthatat­lan előkészületek után értekez letek, utazások jelezték, hogy közeledik július 18-a. hétfőn Genfben összeül a kormányfői értekezlet. Ma ennek az érte­kezletnek jegyét viseli jófor­mán minden, ami a világon történik, ami a sajtóban nap­világot lát, ami a sajtóérte­kezleteken és a rádiókban el­hangzik. Helsinki után vagyunk. A fmn fővárosban lezajlott talál­kozó volt eddig a legnagyobb és legtekintélyesebb ilyen ösz- Szejövetel. A széles képviseleti jelleg minden eddiginél na­gyobb tekintélyt adott a hel­sinki felhívásnak és az ott ho­zott döntéseknek. Helsinki azt mutatja, hogy a béke féltése és a béke akarata igenis össze tudja kötni az egymástól egyébként igen távoláíló em­bereket. Nagyon nagy jelentősége van a rúnák, hogy a helsinki béketa­lálkozó mindössze néhány hét­té! előzte meg a genfi értekez­letet. Mert ha Genf közelebb viszi a világot a tartós béké­hez, akkor ebben nagy szerepe van a Helsinkiben kifejezésre jutott békeakaratnak, a töme­gek, az egyszení emberek köz­vetlen és korlátozatlan akarat nyilvánításának. A helsinki felhívás arra figyelmeztet, bogy az emberek nem diplo­máciai ügyeskedéseket, nem körmönfont alkudozást vár­nak, hanem azt várják a poli­tikusoktól, hogy őszintén éu becsületesen törekedjenek min den vitás kérdés megoldásá­ra. E napokban a világsajtó is úgyszólván csak a genfi érte­kezlettel foglalkozik, csak an­nak esélyeit, kilátásait latol­gatja. A lapok hasábjain szá­mos terv, javaslat és elgondo­lás lát napvilágot. Közöttük sok olyan, amelyet vitathatat­lan jószándék diktál, de akad nem egy olyan is, amely újból homokot akar csempészni a nemzetközi együttműködés las- san-lassan forogni kezdő gépe­zetének fogaskerekei közé. Bizonyos fokig új jelenség, például az, hogy számos bur- zsoá lap és politikus elismeri a Szovjetunió jogos biztonsági igényeit. így az AFP egyik kommentátora megírta, hogy „az Egyesült Államokban kéz- denek számotvetni azzal, hogy a Szovjetuniónak joga van bi­zonyos garanciákat várni a Nyugattól.” Ez a megállapítás azt jelenti, hogy a nyugati tá­bor vezető politikusai körébe is akadnak már olyanok, ak látják, vagy részben ellsm rik a szovjet békepoiitika t gadhatatlan igazát. A közelgő genfi értekezle te! kapcsolatban rendkívül s kát emlegetik San Francisc ts és az ENSz jubileumi ülé szakan ott elhangzott beszéd Két. A józanabb ítéletü pólf Kusok és újságírók úgy vél kednek, hogy a San Franci coban uralkodott hangne k^;ezf> elöíel Genf szempor jából. Egyes publicisták ol annyira fellelkesültek, hogy Szovjetunió külpolitikáját ég szerte, „a mosoly diplomáéi jaként” kezdték emlegetni ] természetesen több mint őst baság. A Szovjetunió so] Sem ellenezte a nemzetke együttműködést és mind kész volt a vitás kérdések b kés megoldására. Az azonba hogy a nyugati burzsoá újsá írók most valami újat vein- felfedezni a Szovjetunió di lomáciájában, azzal magyaré ható, hogy a szovjet békekez­deményezések sokasága láttán ma már nem tudják, vagy leg­alább is nagyon nehezen tud­ják tagadni a szovjet külpo­litika őszinte békeszándékait. A Gazette de Lausanne cí­mű svájci lap a minap a genfi értekezlet előkészületeiről írva úgy vélekedett, hogy „mind Keletről, mind Nyugatról úgy tűnik, hogy a modus vivendi formulájának megtalálását kí­vánják. Az olvadás fokozó­dik.“ Ami a Keletet illeti, a Ga­zette de Lausanne-nak termé­szetesen igaza van. A Szovjet­unió és a többi békeszerető or­szág fenntartás nélkül törek­szenek valamennyi vitás kér­dés mielőbbi megoldáséra. Azt kívánják és azon fáradoznak is, hogy mielőbb megoldást nyerjen az atomfegyver és a többi tömegpusztító fegyverek megtiltása, hogy megoldódjék Németország békés egyesítésé­nek kérdése, tefő alá kerüljön az európai kollektív biztonság, megszűnjék a távolkeleti fe­szültség és helyreálljon a nem­zetközi együttműködéshez el­engedhetetlenül szükséges ál­lamok közti bizalom. A Szov­jetunió az utóbbi hónapokban nem egy újabb példával bizo­nyította, hogy mindent meg­tesz, ami rajta múlik, e prob­lémák rendezése érdekében. A Nyugat álláspontját azon­ban nem lehet ennyire egyér­telműnek tekinteni. Hiba len­ne- persze azt mondani, hogy a nyugati politikusokból telje­sen hiányzik a megegyezési készség. Az utóbb; hetekben és napokban Láttunk és hallot­tunk örvendetes nyilatkozato­kat vezető amerikai politiku­sok részéről is. így például maga Eisenhower elnök, sőt Dulles külügyminiszter is tett olyan kijelentéseket, amelyek reményt nyújtanak arra, hogy a genfi értekezleten az Ame­rikai Egyesült Álla-mok ;s jó- szándékkal ül le a tárgyaló- asztalihoz. Látni kell azonban, hogy a nyugati, elsősorban amerikai részről elhangzanak ezzel hom­lokegyenest ellenkező értelmű, lehetetlen követeléseket és képtelen állításokat tartalmazó nyilatkozatok is. Még az ame­rikai elnök egyik sajtónyilat­kozata is tartalmazott olyas­mit, ami nem a légkör meg­tisztulását, sokkal inkább meg- mérgezését segítette elő. Eisen­hower foglalkozott a népi de­mokratikus országok belső be­rendezkedésével és újból olyas­mit állított, hogy ezen orszá­gok népei nem szabadon hatá­rozzák meg saját kormányfor­májukat. Mi, magyarok, azt valljuk, és azt vallják a többi népi de­mokratikus országok népei is, hogy szabadon választott tár­sadalmi rendünk kizárólag sa­ját belügyünk és semmiképpen sem tartozik nemzetközi fóru­mok elé. Ezt különben még a megfontoltabb nyugati politi­kai körök is kénytelenek elis­merni. Az AFP egyik tudósító­jának értesülése szerint még Amerikában is vannak politi­kusok, akik tudják, hogy „e kérdések rendezésé nem tartó­zik a tárgyalások mezejére.” Mindent összevetve: már a genfi értekezlet előkészületei is a megegyezés hívei és ellen­felei közötti hatalmas küzde- lem jegyében folytak. Most az értekezlet kimenetele függ at­tól, mennyire tudják a béke és a békés együttélés hívei, az együttműködés útjának őszinte keresői elszigetelni a nemzet­közi viszályok szítéit, azokat, akiknek érdeke a háborús fe­szültség fenntartása; vtSzket L&kGa évi tP/EMl/A/id AZ AQAT4M/U. J Nyolcvan m^zsa helyett 120-at adunk el szabadon az államnak! — kötelezték magukat a lovászhetényi Dózsa tsz tagjai Megérkezett az első új búza a vajszlói terményraktárba Szerdán délatán értekezlet­re gyűltek össze a pécsváradl járás párttitkárai, termelőszö­vetkezeti és tanácselnöke«, va­lamint a begyűjtési megbízot­tak. Az értekezleten az állam által szabadon felvásárolt ke­nyérgabona terv felbontását tárgyalták meg. Amikor az ér­tekezlet résztvevőinek a tudo­mására jutott, hogy Dobokai Mátyás szebényi egyénileg dol­gozó gazda nyolc mázsa ke­nyérgabona feleslegét teljes egészében az államnak adja el, a lovászhetényi Dózsa terme­lőszövetkezet nevében Varga Györgvné, a termelőszövetkezet párttitkára és Merkás György a termelőszövetkezet elnöke a Harmincöt mázsa tavalyi búzát adtak be A kátolyi December 21 Ter­melőszövetkezet tagjai a hét elején 35 mázsa tavalyi búzát gyűjtöttek össze és vittek a be­gyűjtőhelyre. Az összegyűjtött ó-búzát szabadfelvásárlási cél­ra adták át az államnak. Az új búzából a feleslegeiket szin­téi átadiák. következő nyilatkozatot tette: „Miután a lovászhetényi Dózsa termelőszövetkezet tagsága megtárgyalta a kenyérgabona szabad felvásárlásának a kér­dését, úgy határozott, hogy augusztus 20 tiszteletére, a munkás-paraszt szövetség erő­sítése, a dolgozó nép jó ke­nyérellátása biztosítása érdeké­ben a nyolcvan mázsa keret helyett 120 mázsát adunk el szabadon az államnak!” A Pécsi Állami Gazdaság keresatespuszíai üzemegységé­ből a vajszlói bagyűjtőhelyre befutott az első 100 mázsa új búza. A zsákokkal megrakott vontató vezetője Bódog József és munkatársai: Nagy István, A szigetvári piacon teften- órtók Schrakta Ferenc magyar lukafai, Salakovics Ádám va­lamint Kiss Pál dióspusztai lakosokat, akik összesen kb. valamint Horváth Mihály, nagy buzgalommal szállátjálk a bú­zát, hogy minél előbb a mai­három mázsa árpát hoztak el­adásra, pedig még községük nem rendezte gabonabeadását és így nem is kaphatta meg a szabadpiaci értékesítés jogát. Az árpát a rendőrség elkoboz­ta és átadta a Tennényforgal- mi Vállalat telepének, hármó­juk ellen pedig megtette a fel­jelentést. (Szentesi F.) 12 holdon vételiek másodnövényt Erzsébeten a Béke Termelő- szövetkezet, de az egyénileg dolgozó parasztok is befejezték az őszi árpa aratását. Az ösz- szegereblyézett tarlót aratás után traktor buktatta és 12 holdon vetettek másodnövényt a szövetkezetiek. Szegvári Gyula „Igen szép jövedelmet biztosíthatunk tagjainknak“ Szederkényben mindenütt megkezdődött az aratás, csak­nem az összes őszi árpát levágták már a dolgozó parasztok. Nálunk, a Dózsa Termelőszövetkezetben hétfőn, a Szőlő- dűlőben kezdtük meg az aratást. Kedden, a Borjádi dűlőben lévő 17 hold árpánkat 18 aratópár és egy kévekötő aratógép egy nap alatt vágta le. Most, miután learattuk az árpát teljes erővel folytathatjuk a búza aratását a tyúkfarmtól a Borjádi dűlőig húzódó táblán. Kapásnövényeink igen szépek, gyommentesek, öröm nézni földjeinket, Ha csak valamiféle elemi csapás nem sújtja ve­téseinket. igen szép jövedelmet biztosíthatunk a termelőszövet­kezetünk tagságának. FAULSTICH EDÉNÉ, a Dózsa Tsz könyvelője. mekba kerülhessen. Keszthelyi Gyula párttiiikér. Eljárás induit gabona znjírléktsílök ellen Sellye környéke virágsó kertjeiben... A felszabadulás előtt legfeljebb a földes- ** urak hasznára csörgedeztek el legdélibb járásunk vizei — most a szövetkezeti paraszt­ság zabolázza meg őket futásukban és hasz­nálja fel a Fefkete vizet, a Gyöngyös patakot virágzó kertészetek öntözésére. Sellyén, Csány SELLYE: oszrón és Gyöngyösmelléken egyre kevesebb hibát ejtve ismerkednek meg a tegnapi egyéni gazdák a belterjes gazdálkodás egyik legkifi­zetődőbb módjával, az öntözéses kertészettel, amire csak a közösben nyílt alkalmuk. Újjáépítik a sellyei termelőszövetkezet me'egházait Érik a paradicsom, szállítás­ra kész az uborka, a zöld leve­lek közül elősárgálik a káposz­ta kemény feje, a kapu mel­lett nagy halomban sokasodik a karalábé, és ettől alig pár méterre téglák, gerendák, ab­laküvegek tarka össze-vissza- ságban. — Egy kis rendetlenség van nálunk — mentegetőzik a sely- lyei Béke termelőszövetkezet kertésze, Dom Mihály — mert építkezés előtt állunk. Bejárjuk a termelőszövetke­zet kétholdas kertészetét, meg­állunk a virágágyásoknál, a le­bontott három melegháznál és együtt gyönyörködünk a kö­zépső melegház két délszaki no vényében, hasonlítgatjuk a múltat a jelennel. — Draskovich gróf építtette még ezeket a melegházaikat, öregek és rosszak voltak — mondja az egykori uradalmi kertész, aki ezelőtt egy évti­zeddel csak arra használhatta fel a tudását, hogy szebbnél- szebb virágokat termesztett a grófók asztalára, vázáikba. — Lebontottuk és úgy határoz­tunk, hogy újat építünk he­lyette. Mind a hármait újjá­építjük. Körülbelül hatvanezer forintunkba kerül, de megéri — és sorolja, hogy. jövőre 4 holdon alkarnak kertészkedni, sokkal több palántát akarnak és ültetnek is ki, mint az idén; korszerűsítik a központi fűtést is. Arra a kérdésre, hogy meg­éri-e a kertészet ezt a nagy be­fektetést, a következőiket vála­szolja: — Tavaly százezer forint volt a bevételünk — ennek kö­rülbelül a fele tiszta jövedelem — Az idén százötven ezret sze­retnénk kihozni a két hold kertészetből. A könnyebb ér­tékesítés végett a piactéren sa­ját standunk van! Tőlünk vá­sárol a honvédség, ez üzemi konyhák és a napközi ottho­GVÖNGYÖSMELLÉK: Keskeny árkok hálózzák be a hatholdas területet. A fel­parcellázott terület minden sarkán betonzsilipeken keresz­tül ömlik a víz a paprikára, a paradicsomra és még ki tudja, hányfajta növény ágydsaira. — Az idén kezdtünk kertész­kedni — kezdi Kolcsof János, a gyöngyösmelléki Szabad Nép termelőszövetkezet kertésze. — Holnap visszük Szigetvárra —- mutat a zöldségre és amikor arról kérdezősködöm, hogyan fogadta a tagság a kertészke­dés gondolatát, a következőket mondja el: — Nagy veszekedés volt. Egyesek ont állították, hogy ráfizetünk. Mi az ellenkezőjét bizonyltjuk és példának fel­hoztuk a járásban működő va­lamennyi termelőszövetkezeti kertészetet. Nagy nehezen bele­mentek. Most meg? Aki a leg­nagyobb „ellensége” volt a kertészkedésnek, — a leglelke­sebb munkás. — Azért egy hiba mégis van, A Vfeüöjfi Igazgatóság nők. Ott a hiba. hogy nem min dig tudjuk kielégítem őket. De, ha — és az egykori Drasko- vich kastély parkjában, a fák között meghúzódó, égő pirosra mázolt víztoronyra mutat, — a vizet átvezetjük a másik két holdra is, altkor lesz zöldség bőven és a bevételünk is két­szeresére nő. olyan nagy árkokat csinált, hogy nem győzzük vízzel. Egy­szóval rosszak. Be is pereltük érte őket, de még nem volt meg a tárgyalás. Az idén már az ablakok körül sem lesz hi­ba — és azt magyarázza, hogy februárban kapták meg az üve­geket, emiatt késik egy kicsit a paradicsom, a paprika. Most már mindenük megvan, csak a megígért 100 darab keretet küldjék meg időben. — Azért így is rengeteg retket, káposz­tát, karalábét, zöldhagymát vittünk a piacra. Most is ren­delt tölünk a Szigetvári Kör­zeti Földművesszövetkezet és a jövő héten megkezdjük az egy holdas paprika szüretelé­sét is. Most már minden tag látja, hogy kifizetődő a kerté­szet, mert ebben az évben ki­fizetjük az építésért járó 18 ezer forintot, de még ezen fe­lül legalább 150 ezer forint tiszta jövedelemre számítunk. Hát nem szép eredmény, első évben hat holdról ekkora jöve­delmet elérni ? CSANYOSZRO: Sellye, Szivei vár, Szentlőrine zöldséges kamrájában... Beköszöntött a nagyszezon! Még szemmel is elég átfogni ezt a hatalmas, a Fekete viz partjától szerteágazó, csator­mukkal összeszabdait területet. A motorház hét lóerős benzin­motorral, mintegy 20 centimé­ter átmérőjű csöveken juttatja el a vizet a csányoszrói Uj Már cius termelőszövetkezet több, mint 20 holdas kertészetébe. Az imént érkezett meg a földmű­vesszövetkezet teherautója lá­dákkal megrakottan. — Kelkáposztát szállítunk — mutat az elnök, Varga Sán­dor arra a nyolc asszonyra, akik mintegy száz méterre a kertészháztól, hajladoznak. — Egyelőre csak 25 mázsát. A többiek a hagymásban vannak. Estére egy vagonnal kell le­szállítanunk. A városi dolgo­zóknak eddig két vagon korai fejeskápotsztát raktunk be teg­napelőtt. — A karalábé is jó termést hozott, — mutat egy egykilós karalábéra a kertész, Csuga Si­mon elvtárs. — A két holdról majd 300 mázsát értékesítet­tünk, a kisebbeket kikapál tűk és a földet újból beültettük ká­posztával. A csányoezróiak nemcsak szerződés útján, hanem piacon is értékesítik az árujukat. He­tenként három piac: a sellyei, a szentlőrinci és a szigetvári megszokott vendégei. Kaphat­nak náluk főző tököt, uborkát, káposztái, zöldséget, ,j Már az első évben másfélszázezer forintot hoz a kertészkedés

Next

/
Oldalképek
Tartalom