Dunántúli Napló, 1955. július (12. évfolyam, 153-179. szám)
1955-07-10 / 161. szám
'V VS AR NA f* 1355. JÜLIUS 1» MAP L O JSer emend ncuji/ azatcua n fffes a haja, vörös a bajsza, vasból való a szorgalma. Ki ne ismerné meg már csak ebből is Faragó Józsefet? Ha kell rétet kaszál, ha úgy hozza sora, mint most, akkor a kőműves kalapácsot forgatja a beremendi Dózsa régi gyapotszárílójában, amit pár óra múltán magtárrá léptetnek elő. Tegye le egy kicsit, kasza való a gazda kezébe, nem kalapács! Míg az öreg Kalmár el nem pipál egy tőmet dohányt, üljünk ide a lépcsőre, ahova a nap se tűz! Hogy s mint., Józsi bácsi? Fizet-e « búza? Hol avatott könnyebben, itt-«? Vagy az első típusúban? Tán annál is régebben? — Hát leülni éppen leülhetünk, úgyis harangoztak, Ami a búzát, illeti? Majd elválik <i csépiéikor. Az aratás? ügy ment az egyesben is, mint míg magángazda voltam. Közösben, vetettünk, utána szétparcellázták, ki-ki vágta a magáét. En ötvenkettő nyarán arattam úgy utoljára. Keserves egy aratás volt, mondhatom..t (fpulfteU a Ulípé&i htyilcdUazat&U lit u<X9v cuz fa* Uctyctn — A csipeirdéli dűlőben kaszáltam, a lányom szedte a markot. A lányom, mert a feleségem már tizenegy esztendeje az ágyat nyomja — 6 nem jöhetett. Láttam én már előre, hogy itt valami hiba lesz — virágzásban kapta el a fagy, utána meg jött az a nagy aszály... — de hogy ennyire ne sikerüljön, arra nem gondoltam. Négy és fél mázsáit adott csak ki holdja. No — számoltam — ez megint kevés log, kivált ha magiunk, is átestünk rajta, miint ae első szerelmen. A lépcső körül, a kedvére mesélő Faragó körűt tágul a kör. Odajön Konrád József, akii tizennyolc holdat hozott be, Kocsis bácsi, a tsz-elnök, és biztatják, hogy meséld csak, Józsi. — Tudjátok gyerekek, én be megyek a termelőszövetkezetbe. Várom, mit szólnak hozzá? A lányom bólintgat, hogy neki mindegy, ahogy édesapám Hasig érő araszosfejű gabonát csodálnak a termelőszövetkezet pedagógus látogatói, akiket Novics János elvtárs, a járási párt- bizottság első titkára vezetett a beremendi Dózsába, hogy a eiklósi járás falvaiban a szövetkezés harcosai lehessenek. lesz. hordhatom a péktől a ke- gondolja, de a gyerek még fel nyeret, mint a múlt esztendő- is biztatott: jobb is, ha be- óen végig. Mondom a Gilbert mész apáim, én már mondtam Bálintnak — ő is benne volt az neked régen! első típusúban, hogy hallod-e? Etetés után ballagok az iro- — Menjünk. Már a Dózsát ér- dához. Felvesznek? Nem vesztettem alatta, hogy lépjünk be. nek? Kocalom az ajtót. Tes- ö nem, azt mondja — még vár sék! Mintha most lenne. így *gy-két esztendőt, hogy mire van Kocsis bácsi? Maga vol-t fordul. En sem siettem, mert benn, a Nyúl Ferenc, az Őr- családos ember, akinek két gyén Józsi meg a Reach Kató. Wtbernyi gyereke van, nem Jónapot, jónapot mehet csak úgy a vakvilágnak. Otthon volt a Rózsa is. a fiam 16. Belelátni egy ember küszkö— Hát Pista bácsi, tudja-e, • miért jöttem? — Majd megmondja, Józsii! Megmondtam, befogadtak. dérébe — az nagyon izgató do- Bár előbb mondtam volna, akkor sose szorultam vo’irhs rá a pékre. Tavaly gyenge volta termes, mégis annyit részeltem, hogy még most is két mázsa óbúaém van a padkáson. Idén meg? Annyi lesz, hogy sok... Az tiírl% Kocsis bácsii, hogy öt kiló is Lesz egy egységre? Igaz lenne? — Hát, ha nem jön közbe jég, vagy valami, akkor igaz lesz. Igaz bizony, mert a magyar- kertekben, a kertészet mellett, mindenütt, ahol tavasszal végigment a vegyszeres gyomirtó permetezőgépe, soha nem látott fejek húzzák le a buza különben erős szalmáját. Sipos Lőrinc alapító tag mutatja, hogy ne a kalászt nézzem. Az is szép, de van ennél egy biztosabb jel. — Láisisa, — int a lábon álló termés felé, — a tövinél még zöldes-sárga, följebb olyan, mint az olvasztott viasz, fent, a kalászág meg már szinte fehér. Ha ilyen réteges, akkor itt meglesz a tizennégy mázsa is... Legyen esek tizenkettő, akkor is szembeszökik, hogy mennyivel különb a közbeékelt egyéni parcel Iákénál A termelőszövetkezet és a magán gazdák ki nem mondott versenyében idén a Dózsa úgy elhagyja őket, mint a füst. 1953- ban a termelőszövetkezetiek 11.4 mázsás búza átlagtermésével szemben az egyéniek csak 9.4 mázsát mutathattak fel. Az ötvemnégyes aszály egyformán felégette a beremendi határ minden sarkát, mégis a tsz búzája holdanként 110 kilóval többet fizetett. Kimutatják a nyilvántartások azt is, hogy az egymagában dolgozó Farkas Józsi bácsinak évről-évre így emelkedett a részesedése: 1953- ban 12 mázsa búza, 1954-ben 13 és fél mázsa, 1955-ben pedig megüti a húszat is. Ezért érdemes dolgozni, érdemes aratni. Kivált úgy. ahogy a beremendi Dózsa arat,,, Hanem térjünk vissza újra Faragó Józsefhez, a gyapot- szárítóhoz. Mondj.a Józsi bácsi, nem mozdul meg magáiban néha a Lel kiismeret? — Miért moeriulna? Nem vétettem én semkineik ... — Hát azoknak nem-e, afailk még mindig egymagákban küszködnek? Maga már helyben van, fent ül a szekéren, a többieket meg csak hagyja, 'kutyagoljanak. Nem futnak ám olyan szekér után, ahol nem látják a hajlandóságot, — vajon felveszik-e? — Ettől én nyugodtan atl- szók. Ha jól megy, én őszire két gazdát hozok a csoportba ... ,.. Ballagok a minap is a ta - nácsivá?, felé és kivel keveredek össze? A Gilbert Bálinttal — ő a malomba készült. Hogy vagy-mint vagy, látod, miiért nem jöttél a csoportba, amikor én? A fejed se fájna! Ti hárman dolgozhattok, nem egymagad, mint én. Meddig vársz még? Húmmőg a Gilbert, amikor elváltunk megmondta: — Be is jövök ám őszre, csak egyezzek meg az asszonnyal. — A mások, az idős Waller József. Szintén rokon: a vöm keresztapja. Mér vagy hat hete járok hozzájuk, 6 meg hozzám. Jönne is már, csak a fia kötődőik még egy kicsit, előbb meg ekiar nősülni. — Majd csak meggondolja ma,gát az őszig! Reméljük — meggondolja, ahogy Faupl Mátyás is a Kossuth Lajos utca 143-ból. Felesége után július elsején ő is belépett, délután már a kombájn szalmakiocsiijánáil munkaegységre dolgozott. A Vinczellér Erzsi június hatodiké, óta a kor ennyi sémi, «— mfg » ugyancsak 18 holdas Konrad József tsz-tagé a háztájit nem Is számítva, tavaly lob 29 ezer. idén pedig eléri az 50 ezer forintot is a háztájin kívül. Visz- szalalélt Banyó József is a közösbe, aki azzal ment el nagy Még egy kicsit... még. elég! Felcsapják a mázsa nyelvét ém újabb tétel ősziárpa kerül a magiárba, vagy a munkaegységelőleget hazafuvarozó szekerekre. A termelőszövetkezet ősziárpa termése meghaladja a tizenöt mázsát holdanként. kertészeti brigád tagja és úgy dolgozik, mintha egész életében nagyüzemi, öntözéses kertészetiben forgolódott volna. — Feltalálják magukat majd Wal- lenék Is: 18 és fél holdjuk után a múlt esztendőben 13 ezer forint tiszta jövedelmük volt csák (ha ebből elhullott anyakocája értékét levesszük, akdérrel-dunral, hogy sohasem lesz többet olyan jé ka nászuk, mint ő. Tavasztól idáig egyem gazdálkodott, de most már újra a termelőszövetkezet portáján találjuk. Csak őszre veszik fel, de addig is dolgcxak, hogy legalább egy részét, vissaasz*- rezze az el veregetett munkaegységeknek. faitfafae&Zf itt ' űr CC-tC-lt(*f Vasárnap szaladt először a hí- zea árpával több, a tervezettre ennek Boremenden, amikor nél? Nyilván a traktorosok, a a termelőszövetkezet udvarán kocsitok, a növönytenmesztés- hata'limas garmadába tóm y osult \ ben munkálkodó termelőszövet a cséplőgép-tisztította őszi ár- kezeti tagok jóvoltából. Erre a pa. Az elnök elvtárs előszói!- többletre senki sem számított btotte Berta Lászlót, Szalók és mivel ez kötelességen felül Kálmán t, Juhász Józsefet, Ba- van. a negyedrészét, valami 55 nyó Ferencet kocsikkal; Lei- mázsát még külön is kioszta- szom József mag táróét a kul- nak a növénytermesztők kö- csokkal és a mázsával, Kail bá zött. csat, a könyvelőt nyidvántartá- — Búzából egy vagonnal saival. osztunk szét prémiumként és — Most pedig, a mindensé- így munkaegységenként biztosit. osztunk. Előleget a meg- san felül leszünk az öt kilón szerzett és november 1-ig vár- — összegezi véleményét Ko- ható munkaegységekre! csls bácsi, a termelőszövetkeNem hiszem, hogy még így zet elnöke. De mit csinálnak megnéztek egyszer szekeret a azzal a tömérdek árpával a ta- beremendiek, mint az árpás gck? zsákokkal a tagok portájára beforduló előleghordó kocsikat — Juhász Józsefék tizet, SzaLehet ilyeiivt kérdezni? — Hizlalnak! Faragó Józsefek kettőt. Kalmárék meg va(fcd> űM^dokaútás H&gfyüxetKL tnádat* Mert ezl külön meg kell ír- ni> úe külön le is kellene rajzolni, Tizenkét kasza vágt,a az őszi árpát, vágta Faragó Jó- zsef ts, mert a gépállomás egy kombájnja néni győzte az érés «•örehalaoásával. Hanem itt. a Vörös Csillag Állami Gazdaság — a községi párttitkár elv- társ essk beszól hozzájuk, délután már nek) ts szalad még egy kombájn nz árpának. Meg- neszeb ezt másnap reggelre a harkányi gépállomás — veszélyben a tervteljesítés! — Rosko elvtárs ts kikü'.d még egyet Ez mar három, Hanem az allarni gazdaság) elvtársak, hogy megmutassák — ki segíti jobban a beremendii Dózsát, odaszóltak a kombáin|>sbngádnak. hogy másnap ne egy állami gazdasági kombájn menjen. hanem kettő Mire a harmat felszáradt, négy hatalmas aratócséplő vágott egyszerre negyedszáz méteres rendet: a két gépállomási és a két állami gazdasági kombájn mellett a kaszásoknak már nem akadt oo.guk. Vagdosták a táblák sarkait, egyengették a gépek útját s mire a nap lement, a 74 hold árpából. nem maradt lábon egyetlen szál kalász sem. Akkor jön a fordulat, amin hangosan derülnek tót a gya- potszáritó körül, meg kint n táblán ts, ha felemlítjük. Hallják az egyéniek, hogy a tsz végzett az árpával. No, éppen Jó, mert úgyis kevés a szalmánk és még hol a cséplés? — Kocsis bácsi, adjon már nekünk egy szekérrel! Ne rothadjon ott kint hiába,,, lók Istvánék ll-et, Konrádék lami hatót. Házat vettek és 10 mázsa szemesáirpát részel- hozzáteszik majd az árához, tek csak előlegül. Mivel a tar- Az én vöm meg új házat épít vezeti 12 mázsa helyett tizen- ón is hizlalok neki, azzal segí- ötőt fizetett az árpa egy kiló tem. A termelőszövetkezet meg tizennégy deka helyett másfél homökbályájából ingyen ad a kilő lesz az osztalék. — Nem, házhoz homokot, mészégetónk- ro6szul mondtam: az osztalék bői minden tag kedvezményes csakugyan ennyi lesz, de ezt áron kaP meiszet. Tégilaégetőnk még alaposan megtetézi a pré- is van, — idén 600 ezer dara- mium. Mert miből lett 230 má- bot égjetünk — de nem hetvelíét is fái uafyMtt U éti űr'z űi&záfy? — Uáitoxat adunk helyi módra: előbb a mi termelőszövetkezetünk érdeke következik, azután „ másoké. VégigbalUagunlk a nagy utcán, amikor a gondolatok után hullámzásaiként megáll Kocsi« bócsii — Építenek, házat vesznek a Isz-tagcfc — hadd vegyenek. De van itt egy nagy hiba: olyan természetesnek tartják ezt. elfeledkeznek arról, hogy éltünk mi régen. Meg hogy élt a paraszt a felszabadulás előtt? Azért, hogy a mi tehenünk a kuléikéivail együtt legelhessen tavasztól télig őrzötóem minden marháját! Olyan hidegek voltak, hogy majd ejfagyott* lábam és abba álltam be melegíteni, amit a tehenek elhullattak. Utazás? Mindenki természetesnek tartja, hogy felül a vonatra. és mehet vele. Én kérem a feleségemmel, amikor Pécsre akartam utazni, azt mondtam, hogy gyalogoljunk ed Magyarbólyra, mert onnan olcsóbb. Elérünk Magyarbolyra, nézem az ál lomé* óráiét: van még idő asszony, gyalogoljunk be Villányig, onnan még kevesebbe kerül a jegy .. t így éltünk! Most már együtt indul munkába a Kossuth Lajos utca 34-es ház valamennyi lakója. Búzás Imréné. aki az első lakásban lakik, már a tavasszal belépett, Faupl Mátyás július elsején irta alá a belépési nyilatkozatot. A ház minden lakója termelőszövetkezeti tag már — együtt indulnak: az asszonyok kapálni, Faupl bácsi pedig villával a ko mbájn szalmagyüjtő-kocsíjáho*. — Kintrothadmá? Ugyan miért rothadna? Kazalban van ám az már mimd, nem úgy, mint tavaly. Ballag ki a kertek alatt az árpához a „kárvallott", mert sehogysem akarja elhinni, hogy a kombájn után nem menne ve szendőbe a szalma. Hiszen tavaly még a hangoshíradó is bemondta: viheti a tsz táblájáról, aki jónak látja. Kiér a dűlőre — és akkor lát csodát. Nem villázza ott senki a szalmát, hanem egy furcsa traktor szaladgál .kupactól-kupacig. — Akár egy nagy szarvasbogár — a homlokán valami ketreces emelő. Alácsúszrtaittja • saakna alá, felemeLi és mamiik is vele a dűlő másik végébe. Out egy pirasnaifestebt elevátorba dobja, az elevátor lánca felkapja, hord Ja sebesen a kazal tetejébe. Ott végre emberek mozognak, mert kazlat rakná mégsem tud a gép. De ez az egyediül munka az aratásban — a nehezét elvégezte a termelőszövetkezet-teli; helyett „ gépállomás. — Tarló? Az már alig van valamicske — ekével buktatják nyomban és a másodnöványt is vetik bele már aikkor, amikor az egyéniek még alig kezdtek el mozgolódni, A dolgozó nép állama amely két kéznél nyúlt, a beremendi gazdák hóna alá is, szerdán este hozzájuk fordult: új kenyér kellene a hazának, új búzából, új gabona a pesti, pécsi, miskolci malmoknak. Este jött az üzenet, de a csütörtöki hajnal Kocsis elvtérsat is, Orgyánt. a pártititkárt is kint találta a búzái öfidön. Vizsgálták, szemlélték az érésbehajlott táblákat, számítva, méricskélve, hogy hot kezdhet majd munkába a kombájn. A kertészet melletti harminc hóid érett! — Lesz rajta vagy három és fffl .,. négy vagon. — Adjuk be mind, ha kéri » ország! Adjuk be előre még a oséplőrésBt is, hogy legyen kenyér... Attól a perctől kezdve megbolydult a termelőszövetkezet. A maigyai’kertekbén két kévekötő aratógép szegi körbe-fcör- be a zsugorodó táblát. Táskái brigádvezető meg a gépállomás üzenetét közvetíti: — Kombájnokat küldünk. Azután ... legyen ám hol aratnia?! Bollenkedik, mert kerüli a forró kását, mert nem akarja már az illem miatt sem hoz- sátenmi, amit elhallgatott, hogy: most van ám itt gép, ne learattok, ahogy „írva vám“ szóljatok az állami gazdaságnak. — Hagy ne szóljak a gazdaságnak? Hm. Ha hat nap alatt nem szólok De úgy igyekezzetek, hogy különben ... A harkányi gépállomás „úgy fog igyekezni.. Indulás előtt a kombájn.., Csütörtökön jártunk De reme nden, azóta mi itt a városban, ők kint a községben lesték az el-elboruló, esőt permetező felhőket. Nem tudjuk, elindultak-e a kombájnok, zúgnák-e a magtisztító cséplőgépek, de az meggyőződésünk: a beremendi Dózsa nagy aratásának nem. vethet gátat az idő. mert munkálkodásuk termése nemcsak a magyarkertekben nevelt vaskos kalászokat, de érleli, egyre rohamosabban érleli a beremendi gazdák nagy elhatározását is. Es ha beérik — megindulnak a tsz-be még akkor is, ha balták esnek az égből! Ahogy Faragó József elindult annak idején... OROSZLÁN IMRE
