Dunántúli Napló, 1955. június (12. évfolyam, 128-147. szám)
1955-06-19 / 143. szám
195S JŰNÍtlS 19 N A PCő 5 Nem Teszhet kárba egész évi munkánk Felkészülünk az aratásra „Mindent géppel aratunk66 Szövetkezetünkben, a mágocsi Rákosi termelöszövetke- zetben aratásra vár 450 hold búza, 75 hold'rozs, ISO hold árpa, 100 hold zab és 60 hold borsó. Az aratásra való felkészülés tervét a múlt heti taggyűlésen megbeszéltük. Ahol a tagság egyhangúan elhatározta: — mindent géppel aratunk! A gépállomással kötött szerződésünk szerint három kombájnt kapunk, de akár kilenccel is tudnánk dolgozni. Földterületünk olyan, hogy Mindenütt mehet a kombájn. Éppen ezért Sziveri Kálmán elnök elvtárs megbeszélte a gépállomással, ha netán más községben még nem kezdték meg az aratást és az odaszerződött kombájn a gépállomáson van — megkapjuk. Egyetlen órát sem akarunk kihasználatlanul hagyni. A munka folyamatossága biztosítására — a gépállomással kötött szerződésünktől függetlenül — 150 személyt gyalogkaszára állítottunk be. Aratásra készen áll egy aratógépünk is. Kijelöltük a kombájnszérük helyét is, a jövő héten döngöljük, simítjuk. Egy a vásártér mellett lesz, egy pedig a magtárnál. Egyes tsz tagok tavaly még idegenkedtek a kombájntól. Azt hitték, ha kombájn arat, rájuk nem lesz szükség. De ők is meggyőződtek arról, hogy a kombájnnal való aratás növeli a tsz és a tagok vagyonát, megtakarítást eredményez. Meggyőztük őket, amikor kiszámítottuk, hogy egy hold kézzel történő aratása 460 forintba kerül holdanként és ha kombájnnal araiunk, csak 165 forint a költségünk. Ha a szemveszteség csökkenését és a gyorsaságot nem is említjük, 395 forinttal olcsóbb egy hold aratása — kombájnnal! összes megtakarításunk 80—100 ezer forint. Aratás előtt természetesen befejezzük a növényápolást. Kukoricánkat — melyből 200 holdat négyzetesen vetettünk — kétszer kapáltuk kézzel, kétszer géppel, most mégegyszer sa- raboljuk. A répa sarabolását már elvégeztük, sőt kétszer meg is kapáltuk. Aratásra készen állunk, a munkákat folyamatosan végezzük és ami a legnagyszerűbb — mindent géppel aratunk! Elmondta: , ; ABRAKAM ANTAL a mágocsi Rákosi tsz gazdaságvezetője. „Aratásig elvégezzük a növényápolást“ Kalászosaink vetésterülete összesen 130 hald. Ebből 60 haldiát aratunk géppel, illetve kombájnnal. Sajnos, a hátralévő 30-40 holdat arató géppel és mintegy 30 holdat kézzel kell levágnunk. A szemveazteséggel kapcsolatba« kiszámítottuk — és tapasztalatunk alapján magunktól jöttünk rá, — hogy kombájnnal 2 százalékos a szemveszteség, aratógiépnél 4 és ké- ziaratásnál .pedig 4.5 százalék. Ez érthető is, hiszen ha kombájnnal aratunk, nincs mamit szedés, kötözés, kéverakós, stfo Tehát sokkal kevesebb mag hullik el. Az aratási munkáikat kampány és dekáditerveink alapján szerveztük meg. Nagy segítséget kapumik a Komlói Bányai gépjavító Vállalattól. Két nap alatt javítják meg kaszálógépünk hengerfejét, ezenkívül elvégzik az aratógépünkön szükséges hegesztéseket is. — Hétfőn megkezdjük a széna- behordást, répánkat is megkapásuk harmadszor. Az a célunk, hogy semmiféle hátralévő növényápolási munka ne akadályozza az aratást. Elmondta: Hámori József, a kaposszekcsői Táncsics t«z agronómusa. Teljesített ck félévi tervüket A Pécsi ÉPFU Vállalat dolgozói már háromszor nyerték el az élüzem címet és jó mun kájuk eredményeként június 13-án befejezték első félévi tervüket. Félévi tonnamozga- tási tervüket már június 3-án teljesítették. * A Beremendi Cement- és Mészművek dolgozói is kiváló munkát végeztek június első dekád iában, melynek eredményeként 10-ig első féléves tervükön felül már 1,300 tonna cementet adtak a népgazdaságnak. Klinker bői terven felül 470 tonnát, cementből 360 tonnát, mészből 26 tonnát termeltek az első dekádban. E jó eredmények eléréséhez kiváló munkájukkal hozzájárultak a kőbányában Kiss László, Kré- mer Ede és Fauszt József, a klinkerégető brigádoknál Krix Nándor brigádja, a cementmolnároknál Németh Gyula brigádja. Nemzetközi pártnapok Pécsett, Komlón és Mohácson A pécsi, komlói és mohácsi párt végrehajtó bizottságok • héten nyilvános pártnapokat rendeznek, amelyeken a nemzetközi helyzet legújabb eseményei, a varsói értekezlet, — az osztrák államszerződés, — a szovjet-jugoszláv tárgyalások eredménye, — a négy nagyhatalom vezetőinek közelgő értekezlete és más aktuális nemzetközi kérdések szerepelnek. Pécsett június 22-cn a szabadtéri színpadon rendezik délután 6 órai kezdettel a pártnapot. Előadó: KELETI FERENC elvtárs. a Központi Vezetőség osztályvezetője. (Rossz idő esetén a Tiszti Klubban.) Komlón 24-én délután öt ‘ órakor lesz a pártnap. Előadó: KRISTÓF ISTVÁN elvtárs, a Központi Vezetőség mellett működő Revíziós Bizottság elnöke. Mohácson a városi tanács nagytermében 20-án. hétfőn délután hat órakor lesz a pártnap. Előadó: OTT A ISTVÁN elv- társ altábornagy. A félévi terv teljesítéséért Az üzemek közötti párosverseny pénteki eredményei: Pécs napi havi Komló napi havi András-akna 97.98.5 Hl-as üzem 98.9 98.5 Széchenyi-akna 102.7 104.5 U-es üzem 89.8 95.3 István-akna 101.2 102.Béta-akna 90.5 101.5 Béke-akna 99.100.3 I-es üzem 115.3 115.8 Petőfi-akna 100.7 102.6 Szászvár 104.9 102.1 Tröszt 100.3 101.7 Tröszt 101.3 101.6 Az Anna-aknai bányászok 104.7, a nagymányoklak 101.6, * mázaiak 107.1 százalékra teljesítették napi tervüket. »5 Minden szem gabonára vigyázunk“ Nagy munkában van termelőszövetkezetünk tagsága. Le kaszáltuk rétjeinket, j ucemásainka t és most az a feladat, hogy a szénát behord juk. A mágocsi gépállomás egy elevátorral segít ebben. Eddig körülbelül 250- 300 mázsa szénát és ' körülbelül 150 mázsa lucernát hord- tunk be és' raktunk kazalba. Mi is készülünk az aratásra. Mielőtt azonban ezt a nagy mimikát megkezdenénk, befejezzük a növényápolást. Harmadszor vetett cukorrépánkat megsa- ■raboljuk, Megyeijük, elvégezzük a kukorica második ás harmadik kapálását, a burgonya második és harmadik töltögeté- sét. tíz holdon megkapásuk fűmagunkat és a lucerna második kaszálását. Az idén 234.5 hold búzánk, 47 hold őszi árpánik, 2 hold rozsunk, 21 hold tavaszi árpánk, 21 hold zabunk, és 32 hold borsónk vár aratásra. Az ősziárpa már sárgul. Megfelelő idő járás mellett, egy hét múlva megkezdjük az aratást, űszi- árpárikiból 20 holdat kombájnnal arc itatunk le. Ezenkívül még legalább 130 hold aratásához bizto sa't kombájnjaival segítséget a mágocsi gépállomás. Kétszáz hold gabonánkat aratógéppel vágjuk le. Nagyon sajnáljuk, hogy nem rendelkezünk a gabona szárításához szükséges megfelelő helyiségekkel, mert különben lehetőség volna arra, hogy nagyobb területet arassunk kombájnnal. A kombájnnal való aratás ugyan is sokkal olcsóbb, mint az ara tógéppel!, vagy kézierővel végzett munka. Kombájnnal, egy hold gabona leaxatása és cséplése 56 forintba kerül, ezenkívül a 'ki csépelt gabona 4.2 százalékát adjuk még érte. Az aratógéppel való aratás holdanként 80 forinttal drágább és az ezután való csépiéiért 5.3 százalék gabonát kell adnunk. A kéziaratás még drágább, nálunk tavaly 180 forintba került holdan ként a cséplőrészem kívül. Az idén még többe kerül majd, mert számításaink szerint minden munkaegységre mágegy- szer akkora értéket osztunk, minit tavaly. Sajnos, 34 holdon kézierővel kell aratnunk, a rossz terep miatt, de azon leszünk, hogy a 34 holdon kívül, minden gabonánkat gép, első sorban kombájn vágja le. Elmondta: Dézsi Ferenc az egyházaskozári U'j Élet tsz mezőgazdásza. II Miénk lesz a Minisztertanács és a SZOT vándorzászlaja" Két hét sáncs hátra a félév befejezésétől, amikor eldől, hogy a Minisztertanács és a SZOT vándorzászlaját melyik szénbányászati tröszt viszi el jobb eredményed alapján. Tudják ezt Kossutih-akma bányászai is. trA Minisztertanács és a SZOT vándorzászlaját még akkor is elhozzuk — mondja Szállás Adolf, csapatvezető, — ha már valahol fognák is a nyelét”. Nem felelőtlenül mond ja ezt Szilas elvtárs, hiszen eddig 354 csille több’etük van ebben a hónapban, azonkívül vállalták, hogy a „kongresszusi őrség” ideje alatt napi hat csillével adnak több szenet tervükön felül. Vállalásukat teljesítették is; 16-án és 17-én nem hóit, hanem 9—9 csillével adtak több szenet terven felül. Rickert Antal elvtárs, a Il-es üzem vezetője pedig kijelenik „Nem lehet, hogy a U-es üzem ne teljesítse tervét ebben a hónapban. A még hátralévő, bár rövid, idő alatt megmutatjuk, hogy csaSk azért is a régi U-es üzemi virtussal Komlóra segítjük a vándorzászlót ." Már sokkal nyugodtabb, de ugyanolyan lelkes a hangulat az I-es üzemnél. Éppen a DISZ II. kongresszusának megkezdése hajnalán jelentették, hogy teljesítették első féléves tervüket s ebben a lelkes hangulatban szintén nem hiába és nem felelőtlenül születtek meg újabb „kongresszusi őrség’- idejére tett felajánlások, majd ezt követően eredmények is. Hoffmann Pál és DISZ brigádja 115 százalékra, Jauch György és DlSZ-brigádja 109 százalékra. Baumann János és DlSZ-brigádja pedig 106 százalékra teljesítette tervét. — Amikor Kovács József üzemvezető elvtársat megkérdeztük a nagyszerű győzelem felől, röviden csak ennyit válaszolt: „Nem állunk meg, még ebben a hónapban terven felül 1000 vagon szenet adunk ki.” MÁCSAI JÓZSEF Begyújtották ar új alagútkcmencét a Porcelángyárban A Pécsi Porcelángyár legújabb üzemrészében — a kályhagyárban — begyújtották a* új alagútkemencét. A kiszárítás, felfütés után megkezdik a kályhacsempék nagyüzemi gyártását. A kályhacsempe a kilencedik árucikk, amelyet a Porcelángyár dolgozói a felszabadulás óta készítenek. Az új üzemrészben — bár dolgozóit még csak most képezik ki, — az év végéig a terv szerint 2500 kályha rakásához szükséges csontszínű, szépkivitelfl csempét gyártanak. Diagnózis: munkaiszony... lát doXy&ziU, köztünk, a Udye. — NÉZD A SZÉCHENYI-aknmiak most is jóval előttetek vannak, — mondotta a napokban is Vári Lászlónak a felesége, ahogy lapozta az újságot. — Mi erűnek az oka? — folytatta aztán. — Miért nem hagyjátok egyszer már le okét? — Tudod, ez nem olyan egyszerű, nemcsak egyesektől függ — így a férj. Aztán a bányára terelődött a szó, s mindarra, amiről fiatal házasok beszélgetni szoktak. Hiszen ha már három gyerek is van, akad meghányná-vetni való bőven. És jólesik a férjnek, hogy az asszony nemcsak a kereset után érdeklődik, hanem a munkájával kapcsolatos dolgokra is kíváncsi. Mert nem pottyan ám az a havi 2—3000 forint csak úgy az égfből. Amikor szombaton reggel felkerestem őket, Várómét a konyhában találtam a három gyerekkel. Apjuk a borbélynál volt, — lakodalomba készülnek. Amíg megjön, az asszonyt hallgatom: — Rendesen jár munkára a férjem, úgy tudom, hegy csapatában az egyik legjobb vájár. Nagy kedvvel is megy a bányába, tudja célját a munkáiénak. Persze, csak így lehet előrehaladni. Aztán mintha nem Is tartozna pontosan ide, egy ítós szünet után hozzáteszi. — Sztahanovista az uram. Hogy hogyan lett azzá, azt már Várt Lászlótól tudom meg. öt éve, hogy a bányába ment faluról. Az első munkahelyére főleg jól emlékszik még. — Az első keleti 23-as telepi fejtésbe kerültem Széehenyi-aitonára, Tóth Ferenc frontmesterhez, — idézi a félévtizedes eseményeket. — Hamar megszerettem a bányát, mert rendesen bántak velem. Én is megcsináltam azt és úgy, ahogy mondták. Tudtam, hogy csak hasz nomra válik mindaz, amire tanítanak. JM, éreztem magam köztük. így teltek a hónapok, az évek. Atszer vezés folytán András-aknára került később Hergert József csapatába. — Itt is volt alkalmam tanulná — mondja, — a csapatvezető sokat törődött a szállítással és tisztántermeiés- sel. Majd elvégezte a segédvájár- és vá- jártanfolyamot. Közben katona is volt. Amikor leszerelt, öt nap múlva már munkába állt. Becsületes, szorgalmas helytállásának eredménye, hegy szép lakást kapott Ujmeszesen. Ez is csak arra ösztönözte, hogy még jobb eredményeket érjen el. AZ ÖTVENÖTÖS ÉV meg is hozta ezeket. Jelemsziki Nándor esapatafoan dolgozott ekkor, ahol egy ió hónap alatt rendibehozták az elmeddült hetes szint 11-es telepet, — s aztán dőlt a szén. Itt már ő is oktatta a kezdőket, Latin Sándor tanulóvájárt. Ahogy fokozatosan emelkedett a teljesítménye, Vári László mind gyakrabban állt meg a sztahanovista szintet közlő kimutatások előtt. — Tegnapelőtt is teljesítettem a szintet, állapította meg, még jó néhány hónappal ezelőtt, ma is, és holnap is fogom. így született meg február végén az elhatározása: márciusban úgy dolgozik, hogy elnyerje a sztahanovista címet. Mindem műszak, minden óra és perc ezután már sokat jelentett. Valóraváltotta elhatározását. Nem volt könnyű, de megérte. Majdnem 4000 forint volt a márciusi keresete, — eredménye 125 százalék — és az .A neve is szerepelt — elsőízben — azon a listán, amelyre a sztahanovista címet elérőiket írták. És ez nem kis dicsőség. Az asszony otthon már útabb „beruházásokat" vett be a családi tervbe, — új szobabútort. S nem alaptalanul. Az április a márciusihoz hasonló sikert hozott. — Még két hónap és meg lesz a sztahanovista oklevél, — mondta a fiatal, bányász. Nem rajta múlott, hogy nem így sikerült, bár tervét májusban is túlteljesítette. A hónap elején ugyanis elmeddült a telepük, amely még most is légjáratnak van fenntartva. Hajtanak azonban már gurítót és lyukasztás után újból telepítenek, valószínű már jövőhéten. Vári László munkakedvét nem törte le a májusi „kudarc”. — Soha nem lehet nagy baj akkor — beszéli, — ha az ember a jelen munkája mellett mindig előre, a jövőbe tekint. Persze nem úgy, hogy attól vár- iá tétlenül a jobbat, hanem minden nap úgy dolgozik, hogy az bekövetkezzen. Másszóval — hogy elnyerjem a sztahanovista oklevelet... és a DISZ tagságot^ — Igen — folytatja, látva, hogy meglepődtem kissé a váratlan párhuzamon. — Hiba, hogy nem kerestem fel az üzem DISZ-s'zervezetét, legalább olyan, mint hogy a DTSZ-től sem jött hozzám senki. Börzsei elvtárs kérdezte múlt héten, amikor fönntartást végeztem és ott járt, hogy DISZ tag vagyok-e? Arra. hogy nem, a azért, mert katona voltam, s közben megnősültem, azt válaszolta: „Hány idősebb DISZ tagunk van. aki ugyanezt elmondhatná magáról?! Nem helyes dolog ez Vári elvtárs!" Felszállás után elmentem a DlSZ-titkárhoz. Mánfai elvtárshoz, szóltam, hogy be akarok lépni a DISZ-be. Azt hiszem fel vesznek. MÉG PÉNTEKEN beszéltem erről Mánfai elvtárssal, aki így vélekedett: — Rendes gyerek a Vári Laci, köztünk a helye. W. V. Az orvos fáradtan ül le asztalához. Vége a délelőtti rendelésnek. Üres a betegvárószoba is. Valahol a környéken delet harangoznak. Nagyon kéri, hogy nevét „ne írjam ki”, ő is éppen olyan orvos, mint a többi, egyformán élnek hivatásuknak. Közben a betegnaplót lapozgatja, a „mindentudó'' könyvet, amely nem csak a betegek, hanem a „bumlizók” diagnózisát is hűen megőrzi. — Itt van például N. N. csillés esete ... Pénteken a délutáni műszakban megsérült a tenyere. Feljött a bányából, de orvoshoz csak szombaton délután kopogott be. Az ügyeletes orvos mindjárt látta, kivel áll szemben és ezért a szombati napot nem igazolta. — Akkor kiveszem szombatra a szabadságom... — jelentette ki vállatvonva N. N. csillés. Ez tehát a bum'izás egyik rafinált formája. Ha az orvos nem veszi fel utólag táppénzesnek. — mert ezt rendelet is tiltja, — akkor a „beteg" szabadságidejéből pótol ja a műszakmulasztást. Nyújtó Balázs — ugyancsak pécsbányatclepi csillés, — egy hétig valóban beteg volt, fel is vették a táppénzes állományba. Az orvosi előírás szerint azonban köteles a le- gényszáUás betegszobájában tartózkodni. Nyújtó hamar megunta a betegszoba magányát. Mégis csak jobb az utcán sétálni, vagy a büfében tercierével agyonütni a kellemes tétlenséget esetleg madárfüttyöt hallgatni a gesztenyésben ... A telep beteglátogatója jelentette a kórházban: — Nyújtót nem találtam a betegszobában... Behívták. Az orvos előtt letagadta, azt mondta, át sem lépte a szoba küszöbét, elég az ő baja a betegségével .. De a doktoT sem „mai gyerek". Javasolta Nyújtó táp- pénzelvonását, amiért nem tartotta be az orvos rendel1 kezéseit. Mi történt? Az üzem tovább folyósította neki a táp pénzt, mert Nyújtó az SZTK fogásai tárói hozott papírral „igazolta" az üzemben, hogy ő nem lógott, C fogászatra jár. Hiszen most meg a foga fáj... Persze végül csak kiderült az igazság, de addig is több napon át bumlizott Nyújtó Balázs. És hogy a „bumlizók” csők ra teljes legyen, be kell még mutatni Vincze József csillést is. Vitathatatlanul övé a pálma, hiszen már március közepe óta táppénzes, — jogtalanul ... Combzúzódása volt. vérömleny keletkezett a lábán. Ezzel a betegséggel feküdnie, pihennie kellene, hogy a gyógyulás meggyorsul jón. Már rég dolgozhatna, ha az orvos rendelkezéseit szigorúan betartaná. Csakhogy Vinczét hol Pécsett látják, hol meg a telepen sétál, vagy nemrég például egy boxmérkőzcst izgult végig, — erőben, egészségben ... Az orvos becsukja a „mindentudó" könyvet. Akad még egynéhány „bumlizó", de mutatóból ennyi is elég. — Mi mindent megteszünk, hogy a lógásokat megszüntes sük, de ehhez több segítséget várunk a bányától. Fizetés utáni napokban húszhuszonöt ..beteggel" mindig megnövekszik a létszám. — Nem nehéz kiszámítani, milyen kiesést okoz huszonöt ember hiánya a termelésben. Fogjanak össze a bányaüzem vezetői az orvosokkal, hogy elejét vegyék annak a ragálynak, amely minden fizetési nap után felüti fejét és amelynek nem más a diagnózisa, mint: „a munkaiszony ...” —Rab—