Dunántúli Napló, 1955. június (12. évfolyam, 128-147. szám)

1955-06-19 / 143. szám

0 DUNÁNTÚLI A szocializmus győzelméért, a boldog magyar jövőért BARANYA M E C Y El BIZOTT/A'GA'N AK LAPJA XII. ÉVFOLYAM, 143. SZÁM ARA: 50 FILLER VASÁRNAP, 1955 JÜNIUS 1» Közvetlenül az aratás előtt Hotoap a növényápolás kel­lős közepén, a sürgető széna- betakarítás közben június utolsó harmadába lépünk. Egyre gyorsabban érő gabona­tábláink az aratás közvetlen közelségiére figyelmeztetnek. Biztosra vehetjük, hogy a hét végefélé szórványosan, a rákö­vetkező hét napban pedig ál­talánosan vágni kell az őszi­árpát, a bíborherét, repcékről nem is szólva, melynek ara­tását Majson már el is kezd­ték. „A párt és állami szervek előtt álló egyik legfontosabb feladat, hogy a mezőgazdaság dolgozóinak, a községi terme­lési bizottságok teljes mozgó­sításával megszervezzék ke­nyérgabona termésünk veszte­ségmentes betakarítását. Vé­get kell vetni annak a tűrhe­tetlen helyzetnek, hogy a meg termelt kenyérgabona jelentős százaléka a betakarítás gon­datlan megszervezése miatt évről-év re veszendőbe megy”. Ez a hét az utolsó időpont, hogy a Központi Vezetőség határozatának megfelelően elő készítsük a gyors, szemveszte- ségmentes betakarítást. Az aratás minden év leg­nehezebb munkája; s különö­sen az most, amikor rövid két-három hét alatt a megye szántóterületének 40 százalékát kell learatni, ugyanezt a 40 százalékot haladéktalanul fel- hántani és tekintélyes részét másodnövénnyel bevetni. Az aratás munkája tehát azt je­lenti, hogy jóformán az egész megye szántójával egyenlő te­rületet kell megmunkálni, és senki előtt nem kétséges, hogy ezt az előírt gyorsasággal és gondossággal csak megbíz­ható tervek után igazodva végezhetjük el. E hét legelső tennivalója főleg a termelő­szövetkezeti gazdaságokban, hogy az agronómusok az igaz­gatósággal karöltve olyan ter­vet terjesszenek a közgyűlés elé, amely tekintetbe vesz minden megmozgatható erőt, ahogy ezt Magyarbólyon tet­ték és amelyből a maroksze- dő asszonyoktól kezdve a víz­hordó gyerekekig mindenki pontosan tudja a teendőit. A hét közepén már nem lehet egyetlen olyan traktoros, vagy kombájn vezető sem, akinek a gépállomás üzemgazdászai ki nem dolgozták volna rész­letes, menetrendjét és ne tud­ná, hogy melyik termelőszö­vetkezetben melyik tábla vár az ő gépi betakarítására. Hu­szonnégy állami gazdaságunk­ban pedig, mint ahogy ezt a Minisztertanács határozata is előírja, — ezen a héten a,ny- nyira előre kell haladnia a felkészülésnek, hogy az ara­tásinak csaknem egészét a nagyüzemi gazdálkodás isko­láihoz méltóan — gépesítve végezhessék. Egyénileg dolgozó paraszt­ságunk bizakodva néz a tava­lyinál jóval bővebb termést ígérő aratás elé. Szorgalma társulva pártunk, államunk termelésben nyújtott támogatá­sához — kövér kalászokat ér­lel, amelyből az állampolgári kötelességek teljesítésén felül bőven futja szabadpiaci fel- használásra is. Mégis taná­csaink, falusi pártszerveze­teink ne tévesszék szem elől, hogy az egyéni birtokok ter­mésének betakarítására külö­nösen jól kell felkészülnünk, hiszen a kis parcellák legja­varésze, a lassú, vontatott kézi kaszálásra van bízva, mert sem a kombájn, sem az aratógép nem nyújthat itt elégséges támogatást. A pártszervezetek, a községi tanácsok, a terme­lési bizottságokba tömörült legjobb gazdákkal figyeltes­sék állandóan a határt, és ér­jék el falugyűlések, népneve­lők útján, hogyha érett a ga­bona, — azonnal vágják le. Magyarázzák meg a gazdák­nak, hogy csupán egy százalék szemveszteség annyit jelent, mintha 1500 hold gabona le­égne s teljesen tönkremenne. Minden százalék szemveszte- ségnövekedéssel egy vomat- szerelvénynyi búza kerül a gazdák kamrája helyett fel­használatlanul a tarlóra. A falu mintagazdái és kommu­nistái elsőnek arassanak a községben, hogy ezzel is rést üssenek a Péter-Pált váró hangulaton. A foldművesszö- vetkezetek pedig mégegyszer ellenőrizzék készleteiket, hogy elegendő kasza, sarló, tok- mány, kaszakő áll-e rendelke­zésűikre — megfelelnek-e a gazdák igényeinek. Ezen a héten kell végleg előkészíteni útjára alaposan megnövekedett kombájn és aratógép-parkunkat, hogy eb­ben a nyárban megcáfolhatat- lanul bemutathassák a nagy­üzem felülmúlhatatlan lehető­ségeit. A múlt esztendei ta­pasztalatokból kiindulva gép­állomásaink gondoskodjanak arról, hogy minden aratócsép­lőgép után jusson gépi szalma letoló, a tarlókat gépi vonta­tása gereblye takarítsa tel hántás előtt, és minden kom- bájnszérün elegendő tisztító­mű és szárító álljon a töké­letes gépi munka rendelkezé­sére. Agronómusaink köteles­sége, hogy a kombájnok mel­lé, az aratógépek után kiállít­sanak egy-egy kisegítő mun­kacsapatot a segédmunkák zökkenőmentes és alapos el­végzésére. Idén nem veszhet tarlón a szalma, nem fülled­het be a garmadára hányt ter­més egyetlen termelőszövetke­zetben sem és ennek elkerü­léséhez szakembereink fele­lősségtudásán kívül már ele­gendő gépi felszereléssel is tapasztalattal is rendelkezünk. Hűséggel a néphez, hűséggel a párthoz, előre új sikerek, új győzelmek felél 0 __ A DISZ II, kongresszusának tanácskozásai p éntehen az Országház kongresszusi termében folytató*-* dott a DISZ II. kongresszusának tanácskozása. Az ülé­sen megjelent és felszólalt Rákosi Mátyás elvtárs, az MDP Központi Vezetőségének első titkára. Amikor Rákosi elvtárs a szónoki emelvényre lépett, hogy — szavaival élve — „a DISZ budapesti küldötteként” szóljon a kongresszushoz, a küldöttek lelkesedése ngm ismert határt. Ünnepelték harcban megedzett •agy pártunkat, „az Ifjúság pártját", mely lartkadaflanul har» col az ifjúság érdekeiért. A küldöttek ünneplése a magyar fia* tolok háláját és köszönetét fejezte ki azért, hogy a párt meg­védelmezte a DISZ-t a jobboldali elhajlóktól, akik el akarták téríteni az ifjúsági szövetséget a párttól, a néptől, a haza és az ifjúság életbevágó érdekeitől, Rákosi Mátyás elvtárs beszéde Kedves Elvtársak! Ifjú Ba­rátaim! Engedjék meg, hogy mint a budapesti DISZ egyik küldötte, én is igónybevegyem a hozzászólóknak engedélye­zett időt. (Nagy taps.) Mind­járt elöljáróban fel akarom hívni a DISZ-kongresszus fi­gyelmét arra az általános ér­deklődésre, amelyet ez a kong­resszus nemcsak pártunk, a Magynr Dolgozók Pártja tag­jai, hanem az egész dolgozó nép körében keltett. Az egész ország figyel most arra, amit itt, ebben a teremben a dol­gozó ifjúság színe-virága mond és tervez. Mindienkd számára világos, hogy , ez a kongresszus és határo­zatai új határkövet jelente­nek a DISZ fejlődésében. Hegyei pártaktívaérlekezlef lesz kedden A Baranya megyei pártbizottság június 21-ére pártaktíva- értekezletet hívott össze. Az aktívaértekczlct megvitatja a •»egy« Pártszervezeteinek a mezőgazdaság szocialista átszer­vezésével éa a mezőgazdasági termelés fellendítésével kapcso­latos feladatait, a Központi Vezetőség erről hozott határozata alapján. A megyei aktívaértekezlet előadója Sziklai József elvtárs, s megyei pártbizottság harmadtitkára lesz, ^ Terveink teljesítésében különösen számítunk a fiatalokra a diszistákra Nagy figyelemmel kísértük különösen az utolsó hónapok­ban fejlődésiét és igaz örö­münkre szolgált, hogy a tettek ss a számok n DISZ további erősödéséiről, új lendületéről adtak hírt. Itt elsősorban a termelésiben elért nagyszerű eredményekre gondolok, mert ezek a legjobb mutatói a jó DISZ-munikának. Ha szabad nagy forradalmi költőnk, Pe­tőfi szavait egy kicsit variál­ni: a legszebb szónoklatnál is többet beszél a tett — mond­juk, B jelen esetben az a 220 ezer tonna szén, amit a diiszös- táik terven felül juttattak a magyar dolgozó népnek, a szo­cializmus építéséhez, a béke megvédéséhez. Ugyanakkor nem lehet le­becsülni az ifjúsági szövetség számszerű fejlődését. sem. Tény, hogy közvetlenül a kon gresszus előtti időben a DISZ taglétszáma 105 ezerrel növe­kedett. Ezen belül például Somogy megyéiben, amely sóit tekintetben elmaradottnak szá­mított, az utölsó hónapokban a taglétszám majdnem ötven százalékkal nőtt. Tehát jelen­tős fejlődésről van szó. Ez an­nál örvendetesebb, mert tud­valévő, hogy hait-nyolc hó­nappal ezelőtt a DISZ a jobb­oldal és a jobboldali elhajlók pergőtüzében állott és bizony a pártneik teljes mellel kellett kiállni a DISZ-ért, hogy meg­mutassa mindenkinek: a DISZ pedig a mi édes gyermekünk, nem hagyjuk cserben, ellen­kezőleg, teljes erővel támogat­ok. (Hosszantartó, ütemes taps. Éljen a pánt! Hurrá! DISZ- DISZ! Hurrá i-telkiáltésok. Mindenki feláll.) Az azóta eltelt hónapok sast mutatják, hogy a DISZ ezek­től támadásoktól nem gyen­gült, ellenkezőleg: szorosabb­ra zárta sorait, új fejlődésnek indult és ez a legmegfelelőbb válasz minden hasonló táma­dásra. A beszámolóban és a hozzá­szólók szavaiban is megfelelő helyet kapott a szocialista épí­tés, a termelés kérdése. És itt nem győzzük eléggé hang­súlyozni, hogy milyen óriási jelentősége van számunkra az ifjak példamutatásának. Ez különösen azért fontos, mert hiszen az utolsó húsz hónap­ban azoknak a jobboldali hi­báknak „ következményei, amelyek pártunk és népi de­mokráciánk életének különbö­ző területein jelentkeztek, bi­zony a tenmeLésbem ig alaposan megmutatkoztak és e bajok ki­javításában nagy szerep vár a mi lelkes diiiszistáinkra. Nemcsak arról van szó, hogy vissza kell állítani a nép- gazdasági terv tekintélyét. A termelési terveket maradék­talanul teljesíteni, s ahol le­het, túl kell teljesíteni, még hozzá pontosan, minden mu­tatójával együtt — úgy, hogy a termelékenység nőjön, az önköltség csökkenjen, hogy javuljon a minőség. Takarékoskodni kell minden téren, mert bizony eddig en­nek elég gyakran az ellenke­zője történt. Vissza keil állíta­ni az államipolgári fegyelmet, a munka- és „ technológiai fegyelmet is, és ezen a téren különösen a fiatalokra, a di- szisitókra számítunk. Vonatko­zik ez természetesen az isko­lákra, az egyetemekre is. Az utolsó húsz hónapban elég kár esett ott is és a mi diszistáink, akik az iskolákban és az egye­temeken dolgoznak, legyenek tudatában annak, hogy nekik is meg kell feszíteniük az ere­jűiket ahhoz; hogy sa elmúlt húsz hónap hibáit kijavítsák, az elmaradást behozzák. Terveink teljesítésével kap­csolatiban itt néhány talpra­esett és helyes felszólalás mu­tatta, hogy milyen Jelentősé­ge van annak, ha „ diszisták jól doiligoznak. Én csak egyet­len felszólalásra hivatkozom. Pozsonyi Tibor elvtársiéra, aki a budapesti fémáru és szer­számgépgyár öntödei brigádjá­ban dolgozott, aki elmondot­ta, hogy kezdetben mennyire lekeiaéLték őkeit. De amikor rueíkngy űrkőz tek a munkának, tanulmányozták a szovjet mód szereket és a végén 280 száza­lékot értek el, akkor ugyan­azok, akik kezdetben felülről lefelé „kiisöcséimezték" őket, jelentkeztek a brigádjukba munkára. Meg vagyok győ­ződve róla, hogy ez a példa nem egyedülálló. Különösen fontos most, az új ötéves terv küszöbén, hogy a dolgozók elsajátítsák az új technikát, a fejlettebb műsza­ki tudást. Semmi kétség, hogy ebben a tekintetben a mi di­szistáink, a fiatalok előnyben vannak. Bennük még nincs úgy begyökerezve a régi, aző fejük jobban fog, könnyebben tanulnak és ha megértik a fejlettebb technika, a fejlet­tebb termelés jelentőségét, meg vagyok győződve róla, hogy nagy lökést fognak ad - ni az új ötéves tervünknek, melynek feladatai között ott ven a szocializmus alap­jainak lerakása, a szocializ­mus építése nemcsak a vá­rosban, hanem a falun Is. Minden termelőszövetkezetben, állami gazdaságban és génállomáson legyen ott a DISZ -szervezet Itt áttérek n mezőgazdaság szocialista átépítésének né­hány kérdésére. Helyes, hogv a DISZ kongresszusa olyan széles teret szentelt a mező- :,azda*ág szocialista átépítésé­nek. Egyre világosabb, hogy ez a parasztság felemelkedésének ős ezzel együtt a szocializmus építésének egyik legfontosabb soron,Következő 'kérdése. Azért határozta el eat a múlt évben Pártunk kongresszusa és ezért fordít ekkora figyelmet rá a DISZ jelenlegi kongresszusa. A mezőgazdaság szocialista át­építésén belül természetesen -j legfontosabb a termelőszövet­kezeti mozgalom. Elsősorban erre kell a hangsúlyt helyezi” i és ebben a tekintetben ezen a kongresszuson nincs is hiba. Az a benyomásom azonban, amikor elolvastam a DISZ kongresszusának beszámolóit és a hozzászólásokat, hogy az elvtarsak a döntő kérdés mel­lett kissé elhanyagolják a nem kevésbé fontos tényezőket, amelyek ugyancsak a mező- gazdaság szocialista szektorá­nak további fejlődésével kap­csolatosak: az állama gazdasá­gok és a gépállomások ügyét. Nálunk a mezőgazdaság gátlója éppen az, hogy a gép állomások, s különösen az állami gazdaságok nem áll­nak feladatuk magaslatán. Az állami gazdaságoknak min­tagazdaságoknak kellene len niök és mindenki tudja, hogy bizony ettől még messze va­gyunk. A * gépállomásokon is van elég megoldatlan nehézség. Ha ezen a téren nem tudunk alapos változást előidézni, ak­kor lassabban fog fejlődni a termelőszövetkezeti mozgalom is, annak ellenére, hogy ma mór alig van megye, ahol ne lenne tíz-húsz, vagy harminc olyan minta-termelőszövetke­zet, ahol a vak is láthatja, hogy a termelőszövetkezet mi­lyen fölényben van az egyéni­leg dolgozó paraszti gazdasá­gok fölött. Ezért szeretném a DISZ kongresszus figyelmét felhívni arra, hogy a falu, a mezőgaz­daság szocialista átépítésében ne hanyagoljál e! • gépállo­másokat és az állami gazdasá­gokat sem. Amennyire fonto«, hogy minden termelőszövetke­zetben ott legyen a DlSZ-szer- vezet, és mindenütt, mint a párt jobbkeze segítse előrevin- ni a fejlődést, ugyanolyan fon­tos, hogy minden gépállomáson és minden állami gazdaságban ugyancsak ott legyen a DISZ- szervezet és ne csak jó mun­kájával, hanem tagjainak ál­talános magatartásával segít­sen kiküszöbölni a hibákat, se­gítsen megvédeni a társadalmi tulajdont, harcoljon a lazasá­gok, a normalazítások, a bér- csalás ellen, de a szabadosság, a kocsmázás és más hibás, káros jelenségek ellen is. Nagyon helyes, hogy a DISZ kongresszusának beszámolói kellően hangsúlyozzák az egyé­nileg dolgozó parasztok fiaival és lányaival, az egyénileg dol­gozó parasztifjúsággal való fog­lalkozás fontosságát. Ez még hosszú esztendőkön keresztül — amíg lényegében a paraszt­ság túlnyomó többsége át nem áll a szövetkezeti termelésre — fontos kérdés lesz. Nagyon helyes, hogy ezen belül még külön szóltak a parasztlányok- kal való foglalkozásról. Nekünk olyan DISZ kell a falun, amelybe a szülők nemcsak a fiaikat engedik el, sőt küldik be, hanem olyan, amelybe a lányaikat Is örömmel, jókedvvel küld­hetik, abban a tudatban, hogy a DISZ-ben csak jót ta­nulnak, a DISZ segíti a ne­velésüket, segíti az egyszerű parasztlányokat is abban, hogy egészséges, erkölcsös, dolgos tagjai legyenek a né­pi demokráciának. Ezért nagyon helyes, hogy mind Szakali elvtárs, mind Gosztonyi elvtárs beszámolója ezt a kérdést a maga, teljes jelentőségében felvetette. Álta­lában minden DlSZ-szervezet- ben, a falun és a városban egy aránt, ügyelni kell arra, hogy a DISZ-szervezet ne csak a fia­talokat vonzza, hanem a szülő­ket is. Az elmúlt esztendőkben, különösen pedig a felszabadu­lás utáni iáéban az ifjú­sági mozgalmak fejlődé­sének az volt az egyik legnagyobb gátja, hogy nem törődtek eléggé ezzel. Most, amikor a DISZ erős és rátér­het minden hibájának kijaví­tására, nagyon helyes, hogy eze két a kérdéseket Is előtérbe helyezték. Meggyőződésem, hogy ha a szavak nem marad­nak papiron, hanem valóban ilyen lesz a szellem a DISZ- szervezetekben, „ városban csakúgy, mint a falun, a DISZ-nek ez óriási segítséget fog jelenteni, ugrásszerűen megnő befolyása, jelentősége, de taglétszáma is. (Hosszantar­tó, lelkes taps.) A DISZ az ifjúság minden jogos igényét okosan, helyesen, a szocializmus építésének hatalmas sodrába beágyazva elégítse ki A DISZ kongresszusnak ’gyi'k fő célkitűzése, hogy a szocialista átépítésének egyik Dolgozó Ifjúság Szövetsége tö­megbefolyásának kiszélesítésé­vel, konkrét, kézzelfogható fel- (Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom