Dunántúli Napló, 1955. június (12. évfolyam, 128-147. szám)

1955-06-18 / 142. szám

1955 JÜN1US 18 NAPLÓ n Aratásra készülnek termelőszövetkezeteink í~' yönyörű gabonatáblák szegélyezik az utak mentét a mohácsi és a villányi já­rásban. A tömöttfejű árpakalászok valóság­gal lehajtanak, olyan súlyosaUc. A rozstáblák is új szint öltöttek az utóbbi napokban. Rövidesen felzúgnak a kombájnok, az ara­tógépek, megpendülnek a kézikaszák a bő MAJS: termést ígérő gabonaföldeken. „A vártnál jó­val több lesz a termésátlagunk” — hallani itt is, ott is a bizaíkodó szavakat. A sok fáradsá­gos munka ebben az esztendőben jól gyümöl­csözik, de vissza van még a legnehezebb ré­sze, — az aratás, a cséplés. Két kombájnná! és két aratógéppel indulunk A Táncsics termelőszövetke­zet földjein szemlátomást érik az ősziárpa, a rozsok is sárgul­nak napról-oapra. A tagok véleménye az, hogy másfél hét múlva megkezdik az árpa ara­tását. A szövetkezetiek ebben az esztendőben majdnem két­szerié több gabonát araltatnak le gépi erővel, mint tavaly. A kombájnok és aratógépek már indulás: a készen állnak a tsz portáján. A két kombájn és a két aratókévekötőgép felmér ­NAGYNYARAD: hetetlenül megkönnyíti a ta­gok munkáját, emellett egy hét aia.tl végeznek az aratás­sal. Csupán a dőlt helyeken és a dombos részeken vágják le kézi kaszával. A termelőszövetkezetiek és a gépállomás vezetői már azt is kijelölték, hogy melyik ré­szen aratnak kombájnnal és melyiken aratógéppel. Amíg a gépek aratnak, a tsz-tagok a kukoricát kapálják harmadszor. Ahol vonakodnak a géptől — ott gazban marad a töld, és lassú lesz az aratás Sokat jártam már a Dó­zsa , termelőszövetkezetben, de minden alkalommal arról pa­naszkodtak a tagok és a veze­tők, hogy „sok a föld, kevés a munkaerő.’1 Moet az aratás előtti napokban is erről vám szó. Véleményük szerint en­nek tulajdonítható, hogy a 90 holdas kukoricásukat még csak egyszer kapálták, 20 holdat még egyszer sem. Pedig köny- nyen meg tudnának birkózni földjeikkel, csak sokkal na­gyobb mértékben kellene al- katmazniok a gépj munkát. Ezt kellene most tenniök az aratás idején is. De csak 100 hold búzát szerződtettek le gé­pi aratásra, holott földterüle­tük nagyrésze olyan síma, hogy a kombájn is könnyen arat­hatna. A tsz-tagok azt mond­ják, hogy kombájnnal azért nem arattatnak, mert az után nincs polyva, no meg nincs elegendő szárítóhelyük, ahová az elcsépelt gabonát rakják. A kombájn után megmarad a polyva! A gyűjtőkocsiban a szalma szélébe a gép egy ra­kásra fújja úgy, hogy azt on­nan könnyűszerrel, közönséges polyvahordó kocsival behor- datják. A gabona szárítására is van hely bőségesen, csak körül kell nézni. Ott vannak például a tsz központjában lé­vő üres lakások, ott a köves udvarok, de ha nem lennének is — a táblák végén döngöl­hetnének megfelelő szérűt A termelőszövetkezet veze­tőinek gondolniok kellene ar­ra is, hogy a második kapálás belenyúlik az aratás kellős közef>ébe, oda kellene a tagság zöme, de ha csak aratógéppel és kézzel aratnak, a kukoricá­juk másodszorra megint kapá- latlam marad, mint a múlt I esztendőben. MAGYARBOLY: A kommunisták állnak az élre Tíz-tizenkét nap múlva a magyarbólyi Tartós Béke ter­melőszövetkezetben is kasza alá kerül az őszáárpa. Már be­osztották az aratóbrigádokat, kijelölték a kombájnok és az aratógépek területeit. A tsz kommunistái a hét elején taggyűlésen tárgyalták meg az aratásra való felkészü­lést Határozatot hoztak, hogy az aratás idején a családos anyák gyermekeiket a napkö­zibe és a bölcsődébe viszik, így 16 munkaerővel szapor ad­nak az aratóbrigádok. Hogy megelőzzék az esetleges tűz­kárt: megszervezték a figyelő­szolgálatot. Nappal a tsz nő­tagjai őrzik a gabonatáblákat, éjjel pedig a férfiak váltják fel őket. Az aratás idején rend­szeresen ellátják a tagokat sertés- és marhahússal, ezen­kívül közel négyszáz liter arató pálinkát osztanak ki. A termelőszövetkezet kom­munistái vállalták azt is, hogy az aratás kezdetétől a befeje­zésig reggel 6 órától es le 9 óráig kint dolgoznak a föl­deken. Június második fele már gyorsan érleli a gabonát — sietni kell. Azokban a terme­lőszövetkezetekben, ahol kevés a munkaerő, arattassanak mi­nél nagyobb területen kom­bájnnal, kévekötő aratógép­pel, Erre megvan a lehetőség, hiszen gépállomásaink ebben az esztendőben már jóval több kombájnnal és kévekötő ara­tógéppel rendelkeznek, mint tavaly. A szénbányászati trösztök jelentik Az üzemek közötti párosver­seny június 16-i eredményei: András-akna 96.7 III-as üzem 89.7 Széchenyi-akna 103.1 II-es-üzem 96.5 István-akna 101.2 Béta-akna 89.1 Béke-akna 99.3 I-es üzem 118.1 Petőfi-akna 98.1 Szászvár 114.9 Pécsi Tröszt 99.8 Komlói Tröszt 100.2 Befejeződött a pécsi államigazgatási iskola első öthónapos tanfolyama Az Anna-aknai bányászok 103,8, a nagymányokiak 102.5, a mázaiak 100.2, a feltáró üzem dolgozói 101.1 százalékra teljesítették napi tervüket. Á komlói Molnár DISZ-brigád A komlói Béta-akna mellett a kövestetői lejtaknában a száz méteres mozgalom kezdemé­nyezője az országos hírű Mol­nár István feltáró brigádja az elmúlt hónap 5-én kezdte meg az új széntelepek feltárását. Molnár István a brigád ve­zetője jelenleg a komlói bá­nyászfiatalokat képviseli a DISZ II. kongresszusán. A bri­gádvezető távollétében a csapat továbbra is helytáll. A kong­resszusi hét elmúlt négy napja alatt az előirányzott napi 2.70 méter helyett átlag 4 métert haladt előre. Jó munkájukkal június l-től június 17-én reg­gelig 48 méter hosszú vágatot hajtottak ki. IKERLAKÖHÄZAT építenek borod­PUSZTÄN A harmadik negyedévben a GAZDÉP Vállalat Borod-.pusz­tán egy kétszóba-komyhás össz­komfortos iker lakóházait épít 257 ezer forintos beruházási költség,gél az Állami Ló tény ész tő-telep dolgozói részére. — A GAZDÉP dolgozód vállalták, hogy alkotmányunk ünnepére az építkezést befejezik. Januárban négy megye — Somogy, Baranya. Tolna és Bács megye — tanácsai vég­rehajtóbizottsági elnökeinek részvételével indult meg Pé­csett az államigazgatási is­kola. Célja a tanácsfunkcio­náriusok továbbképzése volt. A bennlakásos iskolán részt- vett hallgatók megismerked­tek itt a tanácsok munkájá­nak vezetéséhez szükséges szakmai és politikai alapkér­désekkel, alapot kaptak ah­hoz, hogy gyakorlati mun­kájuk közben továbbfejlesz- szék tudásukat, eredménye­sebben lássák el a rájuk vá­ró feladatokat. Az iskola záróünnepélyén Katona Lajos elvtárs, a Ba­ranya megyei Tanács elnöke mondott rövid beszédet. Be­szédében méltatta az iskola megindításának jelentőségét, s elmondotta: az iskola lét­rehozásában pártunk és kor­mányunk gondoskodását kell látnunk, mert ezzel lehetővé vált, hogy a tanácsok vezetői öt hónapot fordítsanak a munkájuk jó elvégzéséhez szükséges alapvető ismeretek elsajátítására. Figyelmeztette azonban az. iskola hallgatóit arra is, hogy amit az öt hó­nap alatt kaptak, csak alap. „Mindez csak segítséget ad­hat a további tanuláshoz — mondotta — mert mindany- nyiunknak, így a most vég­zett hallgatóknak is állandó­an, rendszeresen kell képez­ni magukat.“ Beszélt ezután arról, hogy a községi tanácsok végrehaj­tóbizottságainak elnökei, el­nökhelyettesei és titkárai ko­rábban gyakran követtek el hibákat azért, mert nem is­merték kellően a jogszabá­lyokat és általában az állam- igazgatás gyakorlati kérdé­seit. Fiatal tanácsaink végrehajtó- bizottságai élére — mondot­ta — túlnyomórészt olyan becsületes munkás- és pa­rasztkáderek kerültek, akik­nek menetközben — számta­lan nehézséggel megküzdve — kellett megismerkedniök szerteágazó, bonyolult fel­adataikkal. Ezután összehasonlítást tett Katona Lajos elvtárs a múlt­beli és a mai, szocialista ál­lamigazgatás között és meg­állapította. hogy míg a múlt­ban a közigazgatás teljes egészében a kizsákmányolás szolgálatában állt, s a jegy­zők rendelkezésére álltak a népelnyomó szervek, elsősor­ban a csendőrség, addig a mai, szocialista államigazga­tás teljes egészében a népé és maga a nép vesz részt benne. Hozzátette: éppen ezért fontos, hogy a népből választott káderek alaposan sajátítsák el a helyes veze­téshez szükséges ismereteket. Befejezésül arra kérte a tan­folyamot végzett hallgatókat, hogy visszatérve munkahe­lyükre hasznosítsák a tanul­takat, már a soronkövetkező rendkívül fontos feladatok, az aratás, a cséplés és a begyűjtés , lebonyolítá­sában, a mezőgazdaság szo­cialista átszervezésében ves­sék latba minden tudásukat és erejüket. Az igazi vizsgál — mon­dotta végül — a helyi tanács előtt álló politikai és gazda­sági feladatok eredményes végrehajtása során kell létén niök. Ehhez a vizsgához kí­vánok az elvtársaknak sok sikert. A rövid, de bensőséges tanfolyamzáró ünnepség a hallgatókból alakult kultúr­együttes színvonalas műso­rával fejeződött be. Egymást- segítve... elinti bácsi, a mi k&nyaelőnk Aki csak úgy belecsöp­— — Penne mostanában a Szigetvári Konzervgyár kellős közepébe- a külső kép láttán nem igen jönne rá, hogy hol is van. — No csak, — mondhatná — új üzemrész épül itt? Es nem Is tévedne, hisz kő­művesektől népes a gyár ud­vara. De ne vágjunk a dolgok elé­be! Az idei gyümölcsszezon és főleg most a meggytermés ké­sése alaposan áthúzta a gyár vezetőinek számításait. Már itt lenne a meggyérés ideje, de a jelek szerint csak jó két hét múlva érik b®- A héten azért már megindulhat a mun­ka, a napokban érkezik az első csereöznyeszállitmány. Ha nem is tudják a júniusra tervezett meggymennyiséget cseresznyével teljesen pótolni, mégis a tervezettnek másfél­szeresét dolgozzák fel cseresz­nyéből. Eperdzsemmet — ami egyáltalán nem szerepel a terv ben is készítenek mintegy félszáz mázsát. Tehát a kiesést mindenképpen pótolni akarják s ezért minden rendelkezésre álló nyersanyagot feldolgoznak Munkára készen áll az ideigle­nes konzervüzem,. amely az­előtt a szárító előkészítő helyi, sége volt. Tisztán fénylenek az újonnan festett falak, négy új kád sorakozik a *al ™eNett, a másik oldalon meg két főzőüst sárgán csillogó belse£e várja az idei cseresznyéi- Ha pedig megérett a meggy- a Juniusban feldolgozásra szánt mennyisé­get is legyártják, meggyig, nek, meggybornak. És itt kell megint visz­_____ sza kanyarodnunk a 7 építkezéshez, a Baranya megyei Építő- és Tatarozó Vál- lalat szigetvári részlegének dől gozóihoz. Tizennégyen vannak itt jelenleg, de a létszám egy­két napon belül 27-re emelke­dik, — ahogy ezt Somogyi Já­nos építésvezetőtől megtudom. Szükség is van erre. Egyrészt ^ mert nem kis munkáról van i szó, — új kazánt építenek be, * miután lebontották a régi ka- f zánházat, a feldolgozó terem » falait hat méterrel emelik, be- f tonfödémtetőt építenek, amely- j hez 148 köbméter betonra lesz y szükség. Ezzel az átépítéssel — j új kazán és egy új sűrítő beál- j lításával — a konzervüzem tér } melési kapacitása 50 százalék- f kai nő. De csak, ha befejezték } a kőművesmunkákat. Az épí- j tők pedig azon vannak, hogy ( minél hamarább végezzenek. $ Szeptember 10 a határidő. Egy * hónappal előbbre vállalták. A t tető födémmunkálatait pedig é elvégzik július 10-re, hogy a if belső gépimunkákhoz is minél i hamarább hozzákezdhessenek) és megindulhasson a gyártás. Néhány nan egy hét-----— ugyanis il yenkor nyáron a konzerv­gyárban nagyon sokat számít, mert egymásután érnek a kü­lönböző gyümölcsök. Az építésvezetőségnek is tá­mogatnia kell ezt a céltudatos munkát. A határidőket még jobban megrövidíthetnék, ha jóval több allvanyanyagot biz­tosítanának. Az ott dolgozók lelkesedésével ugyanis nincsen hiba. A komplex-brigád múlt hónapban is 149 százaiékos eredménnyel végzett. Most még jobban megy a munka Idősebb es fiatal -----­és segédmunkások dnleóznak: Czabák János \ , , . Raiimhackl József kőművesek \akiket számolni tanított meg ptrrner András, Bencsik Gvu- \ s ^ámítani, megbecsülni a la segédmunkások, hogy csak [következet minden krajcár- J legjobbakat említsük. Mind iJat Mert he]:.de, iohhan állja meg helyét Cseke i fzámít az’ akl tennel(>szövet- Í ás Zimánvi Mária a ? Vezeti tag! A maga gondossá­gán kedvére g Haragíthatott Viav herdálhatott akárki, csak családja dicsérte, vagy nyög- te- De ha a közösé apad! Egy­szerre több tucat család nad- ’’ágszíja húzódik összébb olyan kor- majd fél falué. A köny­‘ Anti Ha bácsi a brigád, és műnk acsoportvezctőknek mutat.ja a munkaegység nyilvántartások at. dos sáfárként a szeme az ete­tésre váló zabon, a rozsdás saroglyaláncon, az utolsó da­rab zsákon is, ha kell. Mint a Kocsis bácsi eseté­ben. Azzal rakatta be a körmivé ^személyben tisztelik írás-olva­: vállvetve rás a csitrik me^ ccve>lett szüleikkel, nagyapáikkal, Erzsébet és Zimányi Mária, a két női segédmunkás is. J A fiatal DISZ-tagok lelkes ( munkakedvét az is fűti, hogy i ünnepük van, — az ő nevük-1 ben is tanácskozik a DISZ II. kongresszusának az ország min i den tájáról összesereglett több- { velő száz küldötte, f ofmincegynéhány esztendős tanítói pályafutás után letette a krétát. Az is­kolából a túlsó sorra költözve Kail Antal tanítóból Anti bá- _________ ______ es i lett, a tsz könyvelője. Egy- krumpli vetőgumót a kamrá ba, hogy ki se öntözzék, mert úgy is vetjük hamarost. Ha­nem az áprilisi zimankó mit sem adott a tsz-elnök vélemé­nyére. Szakadt folyvást, rá sem mehettek a földekre, nem hogy vethettek volna, a krumpli meg ott zsúfolódott az egymásra tetézett zsákok­ban. Majd elintézem, majd kihordatom — mire tényleg vethették volna, elfeslett vagy huszonhárom darab a 32 forin tos portékából. Mit mondjak a közgyűlésnek, Anti bácsi? —.Hétszázharminchat forint. Ezt bizony meg kell valakinek gondja, hogy csak nőni „„„ nagyja, hogy rajta legyen gon- fizetnie. — Khm! Nem is azért mon­dom! Hanem hát ha veszek huszonhárom újat, kicserélhe­tem-e az avíttakkal? Rendben lesz így? Csakis így lett rendben — az elnök kifizette a huszonhá­rom zsákot, Illés Józsi brigád vezető azt a hetet, amit vala­hol elhagyott. — Legyen igaz­gatósági tag vagy egyszerű éj­jeliőr, a Kail bácsi teremtette szellemben csak gyarapíthat­ja, de apasztani nem apaszt­hatja senki a közösét. A minap valaki betört a kertészházba és elvitte az asz­talfiókba zárt hétszáz forin­tot. Másutt bottal ütnék a nyo­mát, de a beremendi tsz-ben nagyon helyénvalóan azt ke­resik, hogy miként férhetem hozzá a tolvaj? Miért nem ke­rült idejében kasszába a hét­száz forint? Mert Reich Gyula kertészeti brigádvezető nem jött el az ígért időpontban a csöszházhoz és a kertészeti munkacsoport tagjai lezárva az ajtót, hazamentek. Kail bá­csi, de az egész igazgatóság szerint is felelős Reich elvtárs, mert késlekedett, felelősek a kertészetbeliek, mert nem hoz tok magukkal a pénzt, s ve­szélynek tették ki a hétszáz forintot, amely nemcsak né­gyüké, hanem a többi tagé is. Ilyen megvilágításban ter­mészetes, hogy a közgyűlés alighanem kötelezi őket a kár megtérítésére. A dereshajú pedagógus nagy érdeme, hogy hosszú évek fáradtságos munkájától meghonosította a közvagyon sérthetetlenségének szellemét a beremendi Dózsában. Még tavaly is húsz százalékkal ol­csóbban kapott salátát, káposz tát, hagymát, retket, karfiolt a termelőszövetkezeti tag a kertészetből — mire fel egy pár Kovács Lajos féle speku­láló tag tízkiló számra hordta — a piacra a húsz százalékos haszonért. Idén ennek vége, mindent piaci áron számolnak el. Megállíthatja például akármelyik tsz tag ezt a gyereket itt az úton, akit any­ja küldött salátáért — ott van nála a blokk, hogy ennyit és ennyit fizetett be érte, nem ingyenbe megy vagy ajándék­ba. — Az a kár, hogy nem állít­ják meg, — zsörtölődik. — A minap is fülön fogtam az el­lenőrző bizottság elnökét, hogy már mikor ellenőriz egyszer. Magát Anti bácsi? Hisz maga a legnagyobb szőrszálhasogató! Nem baj, mondom, de gyere, mert hátha találsz valamit.... Ez a szőrszálhasogatás forin­tokban is lemérhetően jó pár ezrest hozott már a közös pénz tárába. Kevés könyvelő tudja például, hogy a gépállomási költségek azonnali kifizetésé­nél 10 százalék engedmény jár. De a gépállomás nem sür­get, elvár vele a termésig- Namármost: a tsz-nek ott áll a pénze a bankban. Nem ingyen, mert négy százalékot kamato­zik. De nem több-e a tíz a négynél? Több, s ezért a taní­tó bácsi azonnal fizet. Keve­sen tudják, hogy hány ezer forintot jelent ez a figyelmes­ség, de akik tudják — becsü­lik érte. Aznap délelőtt• amikor B eremenden jártunk, népes pedagógus küldöttség kereste fel a Dózsa termelőszövetke­zetet, látni, tapasztalni. Mi lenne, ha minden falusi taní­tónk napi munkája után illő javadalmazásért úgy rendbe­hozná egy-egy tsz pénzügyeit, ahogy Kail Antal teszi Bere- menden? A Központi Vezető­ség júniusi határozata, amely könyvelő alkalmazását írja elő valamennyi termelőszövetke­zetünkben, — gondolkoztassa el úgy a pedagógusokat, hogy aktív résztvevői legyenek ilyen módon is a mezőgazdaság szo­cialista átszervezése forradalmi feladatának.- ““ - O. I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom