Dunántúli Napló, 1955. május (12. évfolyam, 102-124. szám)
1955-05-15 / 113. szám
4 NXPEÖ 1055 MA JUS 15 A komlói I. üzem sikereinek titka“ Rendszeresen élenjárni a «unkáiban nagy dicsőség. Ebben osztoznak már hónapok óta a komlói I-es üzem dolgozói. Az április 4-re vállalt 6000 tonna szén nagyolbb részét az I-es üzem dolgozói adták. S azt sem leitet vitatná, hogy Kossuth-bánya élüzem kitüntetéséért, a felszabadulási serlegért itt harcoltak a legjobban. Pedig az is ismert dolog, hogy ebben az üzemiben talán a legrosszabbak a természeti adottságok, nagy a kőzetnyomás és sok a víz. Miben rejlik hát a sorozatos győzelmek titka? Valójában nem is titkok ezek. Jól használják ki azokat & lehetőségeket, melyek az ésszerű vezetésben, a dolgozók kezdeménye zésében, a párt- és a szakszervezet mozgósító erejében rejlenek. Már sok pécsi és komlóii bányát bejártam. Ismerek olyan műszaki vezetőket, akik valahogy így beszélnek, mikor megérkeznek a fejtésbe: — Jószerencsét! Mi újság Franci? A csapatvezető a vállát vo- nogatja. — Hány csille van? — Huszonöt. — Akkor nyomjátok. Jószerencsét! Az I-es üzemben nem ilyen kurtán intézik el a bányabejárást. Leszállás előtt az eligazításkor találkoznak a körlet- vezetők és az aknászok. Nemcsak szavakban mondják el egymásnak, mi a tapasztalat, hogy halaa a fejtés vagy milyen a gurítóhajtás, hanem előkerülnek a térképek is és ezek segítségével tervszerűen lehet minden feladatot megoldani. Az üzemvezető, Kovács elvtárs naponta leszáll a bányába. Röviden így lehetne őt jellemezni: nyugodt, türelmes * ember de ugyanakkor meg- f követeli a jó munkát. Nem el- i néző a hanyagokkal szemben, f íme néhány tapasztalat m öt munkamódszeréből: t Pénteken délelőtt éppen von { tatás volt a lóistállói ereszkénél. Mikor-felért a csille a VII. szintről, n csillés nem tette oda a sínhez a biztonsági sorompót. Az üzemvezető kas várakozás után csendesen megszólalt: — így tanulták, elvtársak?! — Ennyi elég volt, a csillés mindjárt tudta a dolgát, szemforgatás, duzzogás nélkül pótolta a mulasztást. S bizonyosra lehet venni, később sem neheztelt a figyelmeztetésért. Az 50-es front felső kijáratára indított harántnál bajok voltak. Már hat napja dolgoztak itt, mégis csak két mezőt haladtak előre. A haránt mellett a másik munkahelyen könnyebb volt haladni. így hát az ott dolgozók lemondtak a nehezebbről. Ez bizony nem szolgálta a termelést. gül egy kényes dologra terelődik a szó. — Hoffmann elvtárs, magának fel kéne szólalnia az él- üzemünnepélyen! Hoffmann szrbódik. — Hiszen tudja, én nem vagyak szónok! Inkább megcsinálok egy műszakot. — Nekünk nem is szónokra van szükségünk, hanem egy olyan jó csapatvezetőre, mint maga. Csak azt keli elmondani, mit csináltak, hogy ilyen jó eredményt tudtak, elérni! így végzi hát az ellenőrzést az üzem vezetője. S mi a biztosíték, hogy a többi műszaki c-ivtárs is így csinálja? Az, hogy mint Kovács elvtárs, Pigl János ikörletvezetőt patronálja, úgy segíti a többi műszaki vezető a műszaki középkádereket. Térképismeretre tanítják a középkádereket, hogy pontosan ismerjék a gazdaságos munka feltételeit, egyszóval, hogy munkájukat ne ösztön- szerűen, ne csak régi tapasztalatok alapján, hanem tudományosan végezzék; számolva az egyre nagyobb feladatokkal, így vált közmondássá az I-es üzemben: a gazdasági mutatók alakulása szabja meg mindig közvetlen tennivalókat. ‘ Mi következik mindezekből ? Az, hogy szoros a dolgozók és a vezetők kapcsolata. Ennek érdekében igen sokat tesz a párt és a szakszervezet is. Nép szerűsíti a műszaki vezetők helyes elgondolását, mozgósít az utasítások végrehajtására. Ebből a törekvésből kiindulva tudtak a komlói üzemek közül a legtöbbet tenni itt a munkafegyelem megszilárdításáért. Itt a műszaki vezetők együtt szállnak le a dolgozókkal s így a műszak nem ímmel-ámmal, reggelízéssel. hanem jó munkával kezdődik. Nem is véletlen hát, hogy az I-es üzem'ben annyi sztahanovista van, mint a másik két Kossuth-ibányai üzemben 1 együttvéve. Tavaly 8.76 mázsa volt a fejteljesítmény, az idén 11 mázsa 50 kilóra tervezték és jelenleg 13 mázsa 50 kilogrammnál tartanak. Az év eddigi részében már 7 200 Ionná szenet termeltek terven telül A gondös műszaki vezetés, irányítás mellett nagy gondot fordítanak az üzemben a nyilvánosságra is. Ha valami rend ellenes dolgot megtud az adminisztráció, vagy a műszaki vezetés, annak azonnal visszhangja támad. A lógósokat mint „jómadarakat“ ott látni az üzem plakátjain. Lassan Henrik csapata a múlt héten 21 százalékos pala- tartalcramal küldte a szenet, pedig a megengedett palatartalom csak 12.5 százalék. „Kifejtették“ őket. A héten már 7.1 százalék pa'latartalommal termelt Lassan Henrik csapata. A jól dolgozók — Szirger János, Baumann János, Bäte: Károly — nevével is lépten nyomon találkozhatunk. Tábláit, hangoshíradó ösztönzik őket jobb munkára. Ez hát az I-es üzem újabb és újabb győzelmeinek a „titka.“ Murit látni, nem ördöngösség, csak a feladatok következetes végrehajtása. Ez a biztosíték arra, hogy az I-es üzem továbbra is helytáll a széncsatában, arra, hogy a komlói tröszt további hírnevet szerezzen, ugyanúgy, mint április 4-én. Gulyás Ernő A dolgozók választ követelnek 1 Gondosan, lelkiismeretesen intézzék a panaszos-leveleket l A Dunántúli Napló szerkesztőségébe havonta több- száz levelet küldenek a dolgozók. E levelek igen becsesek számunkra, nemcsak azért, mert tájékoztató jellegűek, hanem azért is, mert dicsérnek, tapasztalatokat adnak, bírálják a visszásságokat, leleplezik az ellenség tevékenységét. A levelek egy részét leközöljük, a többit különböző módon hasznosítjuk. Az az elv vezérel bennünket: minél helyesebben és gyorsabban elintézni, orvosolni a levelekben jelzett hajóikat, hibákat. De most nem is erről, hanem arról kívánunk írni, hogy egyes más szervek, intézmények, mennyire tartják szívügyüknek e rendkívül fontos kérdést, a hozzájuk küldött levelek, panaszok azonnali elintézését. Az utóbbi időben szép javulás tapasztalható néhány szervünknél, intézményünknél. Számos olyan levelet őrzünk, amelyekben hálás szívvel emlékeznek meg a levélírók azokról a gazdasági és állami funkcionáriusokról, akik közbenjár- tak ügyeik elintézésénél. Lázár Béláné és özvegy Katona Józsefné a Pécsi Ingatlan- kezelő Vállalat dolgozóit dicséri, mert lelkiismeretesen teljesítették kérésüket, orvosolták panaszaikat. A Szakszervezeti Társadalombiztosítási Központ baranyai alközpontjában Varga Kovács István ügyvezető fáradtságot nem kímélve a lehető leghelyesebb módon intézi el a hozzá küldött leveleket. Börzöli Gyula levelezőnk arról értesítette nemrég a szerkesztőséget, hogy bejelentésére a Köztisztasági Vállalat igazgatója elszállíttatta az Anna utca egyik háza előtt hónapokon át díszelgő szemétdombot. Igen gyorsan nyert elintézést a pécsi városi tanács ipari osztályán Jandó József katádfai levelezőnk kérése is. Az osztály előadója, Simonfalvi elvtárs intézkedett, hogy Jandó József, a Pécsi Általános Építőipari KTSZ-nél megtanulhassa a villanyszerelést és szakmunkás lehessen belőle. Sajnos azonban, nem mindenütt van így. Sok elvtársunk megfeledkezett a minisztertanács erre vonatkozó rendeletéről, amely előírja, hogy: „Az állami és gazdasági szervek... kötelesek gyorsan és körültekintően megvizsgálni a lakosságtól érkező bejelentéseket, és hibák, vagy sérelmek megállapítása esetén kötelesek ezeket késedelem nélkül megszüntetni.” A MEDOSZ Baranya megyei Elnökségén gépírónő vezet Semsei Sándor elvtárs szobájába. Ö az elnök, tehát ő a legilletékesebb arra, hogy felvilágosítást adjon: mi történt náluk, Pozsgai János, 1954 decem bér 6-án — a szerkesztőségből átküldött levelével. — Sok a munkánk. Sajnos nem jutottunk még ki a helyszínre. Mindössze hárman dolgozunk az elnökségen — mond ja, miközben egy irattartóból előveszi a féléves levelet. — így van — magyarázza kissé zavartan — hogy sok szervtől kapunk kivizsgálásra leveleket. A súlyosabb eseteket vesszük mindig előbb. Ez elmaradt. Hibát követtünk el, belátom. Jövőhéten kivizsgáljuk. Ehhez a válaszhoz nem szükséges kommentár. A MEDOSZ a dolgozók érdekképviseleti szerve. Ez az eljárás vajon mennyiben növelte a szakszervezet tekintélyét? Ezen érdemes elgondolkozni még Semsei elvtársnak is! Az ibatai dolgozó parasztok levelét keressük most a Megyei Tanács élelmiszeripari osztályán. Február 21-e óta „foglalkoznak” itt ügyükkel. Az ügy „intézőjének”, illetve elfektetőjének háromhavi „vizs gálát” után azt kellene megállapítania, hogy kit terhel a felelősség azért, hogy az ihafai dolgozók rendszertelenül jutnak kenyérhez és hogy a szigetvári sütőüzemben gyártott kenyér minősége és kezelési módja nem felel meg a követelményeknek. — Nagyon lefoglal a munkám — mentegetődzik Bischof Imre, aki a szerkesztőség három sürgetésére egyszer sem válaszolt. S mert az „ügyintézőt” nagyon lefoglalja a munkája, ezért nem vizsgálta ki személyesen a Szigetvári Sütőipari Vállalat ellen emelt panaszt, hanem jelentést kért Dómján Endre igazgatótól, a vállalat munkájáról. Amikor Bischof Imrét figyelmeztettük, hogy eljárása helytelen volt, mert a lakosság bejelentéseinek Intézéséről szóló törvény értelmében nem szabad az ügyben érdekelteket bevonni a bejelentések kivizsgálásába és hogy a fenti esetben, a vizsgálatot legkésőbb 30 napon belül be kellett volna fejezni, — így mentegetődzött: — Sajnos, ezt a törvényt nem ismerem. Senki nem hívta fel rá a figyelmemet. EZZEL ÉRVELJÜNK: Amitől örökre megszabadultunk • •• — Az ilyen munkába nem nyugszom bele, — mondta Kovács evtárs, s szigorúan kikötötte, hogy három nap múlva készen kell lennie a harántnak. Ahogy tovább haladt s találkozott a körlet vezetővel, meghagyta neki, hogy többször ellenőrizzék ezt a munkát. Délben már a harmadik mezőt is elrdbbantottók a harántban. Az 37-es fejtésben lévő Hoffmann Pál csapatában azzal i kezdődik a látogatás, hogy Kovács elvtárs elkéri a kalapácsot a kijáratot hajtó vájártól. — Olajozni kell -a gépet —1 jegyzi meg. Néhány perc múl- 1 va mindjárt másképpen zúg 1 a gép, hangja tompább és' könnyebben jár. Hoffmann Páltól már arról érdeklődik, ( hogy hány lapátos dolgozik a ( vájárok mellett. Ebben a fej- ( lésben az volt a legnagyobb ( hiba, hogy sok volt a kisegítő ( es bizony rontotta a fej teljesít- ( ményt s természetesen a ke-, resetet is. Megnyugtató választ kap. Azt is tudakolja, i jön-e Sikondára az üzem ál- t tál tervezett kirándulásra. Vé- c „Mi mindannyian, akik két kezünkkel keressük a mindennapi kenyerünket, tudjuk, mi az munkásnak lenni. Mi munkások megbecsüljük a munkát és annak gyümölcsét. Mi tudjuk azt, mi az munka nélkül lenni, s milyen keserves azon munkásnak a sorsa, aki dolgozna, de nincs mun- kája, aki ennek következtéd ben enne, de nincs mit, pihenne, de nincs hol. Ha nincs munka, nincs kenyér, ez a szomorú valóság” — írták a Békéscsabai Földmunkás Dalegylet tagjai 1936- ban a pécsi bányászoknak. Nagy igazságot írtak. Felsza badulásunk után tíz esztendővel jólesik airra gondolni, hogy népünk a kommunisták vezetésével vívott nehéz harcokban örökre száműzte édes hazánkból a munkanélküliség fenyegető rémét. Alkotmányunk egyik legragyogóbb oontja kimondja mindenkinek a munkához való jogát. Tíz éves fejlődésünk hatalmas eredményed a munkaalkalmak százezreit teremtették meg dolgozó népünknek. Hogy milyen magasra emelkedtünk, akkor érezzük igazán, ha visz- szapillantunk a mélybe, ahonnan elindultunk. Lapozgassuk hát a régi iratok megsárgult lapjait... • A „nemzetvédő urak” vitézi széke 1934 szeptember 4-én a következő bizalmas jelentést adta a bányászok helyzetéről: „A pécsvidéki bányamunkások pedig memorandum-» mai fordultak a miniszter- elnök úrhoz, melyben megrázó adatokat gyűjtöttek ősz sze a bányászok kereseti viszonyairól és kormányzati beavatkozást kérnek a heti 5 napos munka biztosítására és a S százalékos béremelésre. Ma az a helyzet, hogy heti 2, legfeljebb 3 munkanap van és így az elérhető napi keresetek ma lényegesen alacsonyabbak, mint évekkel ezelőtt, amikor még heti 6 napon át dolgozhatott a munkásság. Az egy év óta fennálló redukált munkahetek következtében a munkás ság soraiban nagy szükség és nélkülözés állott be. A munkásság most már annyira tele van adósságokkal, hogy a hitelbe való vásárlás lehetősége megszűnt a munkások részére, mert az eddigi adósságaik kifizetésére éppen azért képtelenek, mivel a redukált munkahét nem átmeneti, hanem állandó rendszerré lett. Még az idei tél folyamán is, amikor a tél hosszúsága és zordsága miatt a háztartási, fűtés, szénszükséglet fokozott uolt,\ csak heti 3 napon át voltak a DGT bányáinál foglalkoztatva.’’ De nem volt jobb helyzetük a parasztoknak sem. Vitéz Kapi alezredes a leghidegebb „tárgyilagossággal" így írt, jelentésében 1934-ben a parasztok helyzetéről: „Mezőgazdasági munkás és cselédviszonyok tekintetében nincsen változás. Munkaalkalom nincs. Munkaalkalom hiányában, kitéve a téli szokásos favágást, a napszámok is minimálisak. Férfi napszám 40—80 fillér, női napszám 30—50 fillér. A munkásság a csekély napszámot feléli, úgy, hogy ru- házkodni nem képes, lerongyolódik. Az ipari munkások helyzete sem kielégítőbb munkaalkalom hiányában..." Talán értelmiségünk helyzete jobb volt? Idézzük tovább a jelentést: „Az állástalan diplomások száma Pécsett — beleértve az ingyen dolgozó ügyvéd- jelölteket, s a klinikákon ellátásért, lakásért, vagy csak étkezésért dolgozó orvosokat is, — kb. 250—300 (?). E2ek közül az összeírás folyamán eddig csak kb. 80 diplomás jelentkezett a népjóléti ügyosztályon. Ennek látszólagos oka az, hogy az állástalanok nem nagyon bíznak az elhelyezésükre megindított akció sikerében." Reménytelen, kilátástalan volt az iparosok helyzete is: „A mai csökkentett igám nyék mellett a pécsi iparosság kétségbeesett harcot vív, a mindennapi kenyérs ért. Pécsett a statisztika szerint 2043 önálló iparos van. Ez a szám a város lakosságának számarányával nincsen összhangban. Az iparosok e nagy száma abban leli magyarázatát, hogy a munkaadók a nem foglalkoztatott alkalmazottaikat elbocsátják, akik újabb elhelyezkedéshez jutni nem tudván, önállósítják magukat, legtöbb esetben azonban a kereseti lehetőség minden kilátása nélkül”. Munkások, parasztok, értelmiségiek, felnőttek és gyermekek nyomorúságának forrása volt a kapitalista társadalmi rendszer, melynek már csak gyászos emléke él az emberek tudatában. Ifjabb nemzedékünknek elképzelni is nehéz szomorú múltúnkat. Az idősebbek közül is sokan elfelejtették már a múlt gyötrelmeit. Az emlékek megszépültek, mert a fájdalmakat köny- nyebb feledni, mint a kevés szépet. Sok szó esik ma is mindennapi életünk kérdéseiről, gond jairól. De mennyivel más gondok ezek a maiak. Néha zúgolódunk: hiányosságok vannak az új lakásokban. Kevés a sertéshús. Átmeneti hiány van a gyermekszandálokban. Kevés a sör. Minden nap meghozza sok öröme mellett apróbb gondjait, bajait. S milyen jó is az, hogy csak ilyen gondjaink vannak ma már. Az „Uj Nemzedék” 1934 szeptember 8-i számában Vasasbányatelepről a következő képet festette a kiküldött tudósító: „Wiesner-telep, Vasas köz ség nemrégiben épült bánffá telepe. Apró munkásházak sorakoznak egymás mellé. Az utcán gyerekraj, az ajtókban stoppoló, foltozó asszonyok. Az egyik ház előtt megállunk. Hét család lakik itt. Tizennégy szülő és harmincöt gyermek, ötgyermekes családanya áll elém. Ruházata foltos és rongyos. A szeme tele köny- nyel, úgy mondja: — Megátkoztak bennünket a szanált A következő levél, amelyet keresünk: Márton József, cserdi dolgozó paraszté, aki még a múlt év novemberében arról írt, hogy községükben rossz a közvilágítás, mert a Déldunántúli Áramszolgáltató Vállalat szigetvári üzemvezetősége nem gondoskodik a ki................. , , _ égett villanykörték pótlásáról. na pokkal! A banya igazga-rA levelet a Déldunántúli Aram tosaga nem engedi dolgozni J szolgáltató vállalatnak - mint az embereket. Egy heten Jfelettes szervnek _ küldtük csupán három munkanapig klvizsgálás végett Há_ rom hónap múlva, Lévai János osztályvezető értesítést kül dött, amelyben közölte, hogy a panaszt a szigetvári üzemvezetőségnek továbbították és azonnali jelentést kértek tőlük. Ha az megérkezik, azonnal értesítik majd a szerkesztőséget. Az értesítés azóta sem érkezett meg, azonban kaptunk egy levelet Lévai János elvtárstól. A levélben a szerkesztőség segítségét kéri egy bonyolult egyéni ügyének elintézésében. Előrebocsátjuk — készséggel megadunk neki is minden tőlünk telhető segítséget, de ugyanakkor szeretnénk megkérdezni: mi lenne a véleménye, ha úgy „intézkednénk”, mint ahogy ő tette a cserdi dolgozók ügyében?! van, a heti kereset 12—24 1 pengő, öt gyermekem van. a hatodikat a szívem alatt1 hordom. Mindennap várom1 az Isten áldást, de nincs pólyám, amibe betekerjem' majd a szegényt. Tegnap nem volt ebédünk. A gyermekeket lopni küldtem a szőlőkbe. Barackot hoztak és azt ettük meg. Az' uram keresete 40 pengő volt. Ennek háromnegyed részét elvitte a multhavi élelmiszer számla. Maradt tíz pengő. Ezen lisztet vettem. Már' megette a sok éhes száj. Megérkezik a férj. — Nem hiszi, milyen széni védés bányásznak lenni — beszéli. — Nyolc órát va- i gyök lent a fejtésben étleni szomjan. És otthon a táp- < lálékom héjábafőtt krumpli i és kenyér. így megy ez hó- { napok óta, mióta ránkszabadult a szanáltnap. Minden házban hasonló1 a panasz. Szoba-konyhás lakásban kilenc gyerek. Három fiú és hat lány. A kere-{ set havi 65 pengő. Eb-( bői is levonnak 3 pengő és{ 50 fillért lakbérre, 75 fillért] világításra és csaknem 50 * pengőt az élelmitárra. Két] heti kenyérszükségletük, — amint számlákkal igazolták' — negyven kiló kenyér volt.-1 Két héten keresztül ugyan- ‘ is az egész család nem evett egyebet száraz kenyérnél!” • Ma már senki sem csodál-! kozik azon, hogy a Dunántúli* Napló múlt vasárnapi számé- < ban 12 hirdetésben keresnek* dolgozókat különböző munka-! adók; hivatalsegédet, szállító-! munkásokat, kocsist, mindé-! nest, mezőgazdasági munkáso-! kát, hegesztőket, kőműyeseket, < lakatosokat, adminisztrátoro- * kát, kádárt, varrónőket és takarítót. Hosszú utat jártunk mee< pártunk vezetésével, amíg! idáig eljutottunk. __ Há rom példát írtunk le. Mindhárom azt bizonyítja, hogy a dolgozók bejelentéseinek intézéséről szóló törvényt nem mindenütt hajtják végre, hogy akadnak még, akik semmibeveszik a dolgozók leveleit, s úgy bánnak azokkal, mint Csáky szalmájával. Sürgősen változtatni kell a jelenlegi állapotokon, mégpedig úgy, hogy a különböző szervek vezetői — a törvény értelmében — • kísérjék figyelemmel a levelek sorsát és rendszeresen ellenőrizzék a lakosság bejelentéseivel való foglalkozást. Követeljék meg, hogy beosztottjaik a lehető leggyorsabban és leglelkiismeretesebben intézzék a dolgozók ügyeit, vonják felelősségre azokat, akik ezt elmulasztják! Harsány!—Farkas
