Dunántúli Napló, 1955. május (12. évfolyam, 102-124. szám)
1955-05-26 / 122. szám
2 N A P E <3 1955 MÄ1ÜS Vt »> Jeyj*íkválí:ss a nég^haíalmi kormányfői értekezlet üdében ideiglenes ügyvivőjét, vaJLamunt J. Le Royt, Fnamc iaorsaág A szovjet kormány 1055. május I2t»-i jegyzéke hieiigícfiefl ügyvivőét éts átnyújtotta nekik a szovjet kormány jegyzékét a négyhatalmi kormányfői értekezlet kérdésével kapcsolatban. Ez a jegyzék válasz az Egyesült Államok, Na.gy-Britian.nla és Franciaország konmáinyáinaik 1955 május 10—i jegyzékére. tésekig menték, hogy be kell avatkozni más államok bel- ügyeibe, egyszersmind különféle támadásokat és kirohaná- sokat intéztek a szabadságukat és függetlenségüket védelmező népi demokratikus orszá gok ellen. Pedig hát egészen nyilvánvaló, hogy a más államok belügyeibe való ilyen beavatkozási kísérletek nem férnek össze az Egyesült Nemzetek Szervezetének elveivel, hogy el kell utasítani az ilyen kísérleteket, mint amelyek bizonyos körök támadó törekvéseit fejezik ki, s amelyek a fegyverkezési hajsza további fokozását, a „hidegháború" folytatását, a nemzetközi feszültség fokozottabb kiélezését célozzák. Az ilyesféle kijelentéseket nem lehet másként értékelni, mint a négyhatalmi tanácskozás gondolatának lejáratására irányuló törekvésként. Az Egyesült Államok kormánya tehát egyfelől javasolja a négy hatalom kormányfői találkozásának megszervezését a megoldatlan nemzetközi problémák megvizsgálására, másfelől már most olyan tervekkel áll elő, amelyek nyíl ván kudarcra kárhoztatják a négyhatalmi értekezletet. Ez csak azzal magyarázható, hogy az Egyesült Államok kormánya, nyilatkozatai ellenére, a valóságban szemmelláthatóan nem törekszik a megérlelődött nemzetközi problémák rendezésére. Ilyen körülmények között a négyhatalmi értekezlet nemcsak, hogy nem járhatna olyan pozitív eredményekkel, amelyekre természetesen számítanak a népek, hanem .ellenkezőleg, az említett értekezlet már most előkészített meghiúsítása a hatalmak közötti nézeteltérések fokozottabb elmélyülésére és a nemzetközi hely zet rosszabbodására vezetne. A szovjet kormány feltételezi, hogy a francia kormány szintén aligha ért egyet azzal, hogy az Egyesült Államok vezető személyisegeinek említett nyilatkozatai elősegítik a kellő Pinay a négy hatalom tárgyalásáról FILMCSILLAG Bemutató a Pécsi Nemzeti Színházban Modora (TASZSZ) ▼. M. Molotov, a Szovjetunió külűgy minisztere máfj*is Kt-ém fogadta W. Haytert, Nagy-Britannia nagykövetét, W. Walrns- leyit, az Egyesült Államok JK Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének külügyminisztériuma nagyrabecsü léséről biztosítja Franciaország nagykövetségét és a nagy- követség május 10-i keltezésű, Franciaország, az Egyesült Államok, Anglia és a Szovjetunió kormányfői tanácskozásának összehívására vonatkozó jegyzékével kapcsolatban közli a következőket: A szovjet kormány, mint ismeretes, kedvezően bírálja el az említett hatalmak kormány fői értekezletének összehívását, tekintetbevéve, hogy egy ilyen értekezletnek elő kell mozdítani a nemzetközi feszültség enyhítését és a kölcsönös bizalom megerősödését az államok között. A szovjet kormány azon a véleményen van, hogy a vezető államférfiak találkozása hozzájárulhat a megoldatlan nemzetközi problémák rendezéséhez elengedhetetlenül szükséges feltételek megteremtéséhez, ha valamennyi érdekelt fél valóban törekszik erre. Helyénvaló ezzel kapcsolatban emlékeztetni arra, hogy az érdekelt államoknak ilyen problémák rendezésének előmozdítására tanúsított készsége tette lehetővé a koreai vérontás beszüntetését, valamint az indokínai hadműveletek beszüntetését, az indokínai népeknek a független nemzeti fejlődéshez való törvényes jogai elismerésével. Ily módon sikerült felszámolni két veszélyes háborús tűzfészket a Távol-Keleten és Délkelet-Azsiá- ban. Az utóbbi időben sikerült megoldani az egyik legjobban megérett európai kérdést, az osztrák államszerződés kérdését, mégpedig Ausztria állandó semlegességének elismerésével, ami komoly hozzájárulás volt a béke megszilárdításához és a nemzetközi feszültség enyhítéséhez. A szovjet kormány a béke biztosítására irányuló következetes politikája keretében, az államok közötti kölcsönös bizalom megerősítésére és a „hidegháború’“ megszüntetésére törekedve május 10-én külön kifejtette álláspontját a fegyverzet csökkentésének, az atomfegyver eltiltásának és az új háborús veszély kiküszöbölésének kérdésében. Ha ezekben a kérdésekben megfelelő megegyezés jönne létre, mindenekelőtt a nagyhatalmak között, ez lehetővé tenné, hogy végetvessenek a fegyverkezés' hajszának, egyebek között az atom- és hidrogénfegyver terű létén, a népek mentesülhetnének a katonai kiadások w'.’ré növekvő terheitől és megvalósulnának a népek békés, nyugodt é lelőnek feltételei. A szovjet kormány ennek megfelelően kijelenti, hogy egyetért a francia kormánynak, valamint az Egyesült Államok és Nagy-Britannia kormányának azzal a javaslatával, hogy a legközelebbi jövőben találkozzanak a négy hatalom kormányfői a külügyminiszterek részvételével. A szovjet kormány azonban kénytelen felhívni a figyelmet az Egyesült Államok vezetőinek néhány nyilatkozatára, amelyeket azután tettek, hogy a szovjet kormány megkapta Franciaország kormányának említett jegyzékét. E nyilatkozatok arra vallanak, hogy az Egyesült Államok kormánya, amikor a négyhatalmi kormányfői tanácskozás összehívása mellett foglal állást, az „erő pozíciójából” közeledik e tanácskozáshoz, ami azt a törekvést fejezi ki, hogy megengedhetetlen nyomást akar gyakorolni a tanácskozásra. Teszi ezt annak ellenére, hogy a Szovjetunióval való tanácskozások során nem egyszer bebizonyosodott az ilyesféle kísérletek meddő volta. Az Egyesült Államok említett államfcrfiai olyan kijelenPárizs (TASZSZ): Az AFP jelentéséből kitűnik, hogy Pinay francia külügyminiszter a minisztertanács május 25-i ülésén kijelentette a három nyugati hatalom véleményét, amely szerint a négy hatalom kormányfőinek értekezletét július 18—21-ig lehetne megtartani. Az AFP májúk jelentése szerint rámutattak, hogy Dulles miután tanácskozott Eisenhower elnökkel közölte, hogy kor mánya beleegyezik a négy Washington (TASZSZ): James Hagerty, a Fehér Ház sajtótitkára nyilatkozatot tett közzé. A nyilatkozat szerint „az Egyesült Államok, Nagy- Britannia és Franciaország még nem jutott megegyezésre a négy hatalom kormányfői tanácskozásának helyét és időBerlin (MTI) A Német De- niokratikus Köztársaság belügyminisztériuma az alábbi líözleményt adta ki: „A belügyminisztérium felszólítja a Német Demokratikus Köztársaság polgárait, akik Nyugat-Németországba Iá togatnak el, hogy az Északhelyzet megteremtését olyan négyhatalmi értekezlet megtartásához, amely céljául kell, hogy kitűzze a megoldatlan nemzetközi problémák rendezését. A szovjet kormány, amint azt nem egyízben és korábban már kijelentette, a négyhatalmi kormányfői értekezlet feladatának tekinti a nemzetközi feszültség enyhítését, az államok közötti bizalom megszilárdítását. Ez a cél csak abban az esetben érhető el, ha mindegyik érdekelt állam erre törekszik. A kormányfői értekezlet csak ebben az esetben járhat pozitív eredményekkel. Ami pedig azokat a kérdéseket illeti, amelyeket az értekezleten meg kell vitatni, a kifejtettek figyelembevételével a kormányfők maguk állapíthatnák meg a kérdéseknek ezt a körét és azok rendezésének módját és adhatnának kellő utasításokat a külügyminisztereknek. A szovjet kormány a kormányfői értekezlet számára legalkalmasabb helynek Bécs városát tartja. Ezzel eleget tennének J. Raab osztrák szövetségi kancellár meghívásának is. A szovjet kormány abból indul ki, hogy a kormányfői értekezlet idejének kérdése pótlólagos megegyezésre szorul. A szovjet kormány megfelelő jegyzékeit megküldi az Egyesült Államok és Nagy- Britannia kormányának is. Moszkva, 1955. május 26." Megjegyzés: az alábbiakat, amelyeket Franciaország kormányához intézett jegyzék, úgyszintén a Nagy-Britannia kormányához intézett jegyzék tartalmaz, nem tartalmazza az Egyesült Államok kormányához intézett jegyzék: „A szovjet kormány feltételezi, hogy a francia kormány szintén aligha ért egyet azzal, hogy az Egyesült Államok vezető személyiségeinek említett nyilatkozatai elősegítik a kellő helyzet megteremtését olyan négyhatalmi értekezlet megtartásához, amely cél,jaul kell hogy kitűzze a megoldatlan nemzetközi problémák rendezését." J. Le Roy, úgyszintén Hay- ter és W. WaJmsley kijelentették. hogy haladéktalanul átadják kormányuknak a szovjet kormány jegyzékét. nagyhatalom legfelsőszintű értekezletének említett időpontjába. A három nyugati hatalom felteszi, hogy a kormányfők értekezlete előtt három-négy nap pal összeülő külügyminiszterek előkészíthetnék a napirendet. A nyugati hatalmak hatóságai a találkozó helyéül továbbra is Lausannet nevezik meg de rámutatnak, hogy e kérdést véglegesen csak június végén San Franciscóban, az ENSZ jubileumi ülésszakán döntheti el a négy külügyminiszter. Az egyik lehetőség — mondja a nyilatkozat — amelyet jelenleg a Szovjetunió elé terjesztés végett mérlegelnek az, hogy az értekezletet a Párizsból érkező jelentésben foglalt helyen és időpontban tartsák meg.” (Pinay francia külügyminiszter javaslatáról van szó.) közleménye tífuszjárványról rajna-Westfáliában kitört tífuszjárvány miatt ne utazzanak a legsúlyosabban veszélyeztetett ruhrvldéki Hagen körzetébe A minisztérium egy ben felkéri az említett körzetben lakó nyugatnémet polgárokat, hogy ne utazzanak a Német Demokratikus Köztársaságba.” Az élet ezernyi apró öröme, színes virága éppenúgy hozzátartozik az emberi hétköznapokhoz és ünnepnapokhoz, mint a munka, mint az állandóan sarkaló hivatásérzet és kötelességtudós. Nem szabad becsukni az emberi szív ajtaját a szerelem, a boldogság, a vidámság, a muzsika, a tréfa előtt, meg akkor sem, ha hivatásunk a fegtiszteletremél- tóbb tudományos világba is szólít bennünket. > Ezzel a két mondattal lehetne röviden összegezni a ..Filmcsillag” című zenés vígjátékot — néha talán bohózatot. máskor operettet —.melyet a Pécsi Nemzeti Színház művészei napról-napra mosolygó, jól szórakozó emberekkel telt nézőtér előtt játszanak. Nem véletlen, hogy Raszkin és Szlobodszkij művének műfaji meghatározásakor bizonytalanok vagyunk. A színlapon zenés vígjátékként szerepel, indítása is vígjátékszerű, de jó muzsikája, ügyesen koreog- rafált táncai, az egyes felvonásokat megelőző és a jeleneteket összekötő zenei betétek, ha más-más szerzőtől is valók: Dunajevszkij, Miljutyin, Blan- ter stb. — ezt a zenés vígjátékot már-már operetté, méghozzá vérbeli, százszínű operetté avatják. Van azonban még egy bökkenő és ez hozza magával, hogy a kritikus nem két, hanem három műfaj között választhat, ha a „Filmcsillag“ műfaját kell meghatároznia. Mert vajon nem bohózati elem-e az, hogy minden tévedés, minden kacagtató jelenet, minden spontán felviharzó taps tulajdonképpen egy kettős szerepből fakad: Irina és Vera (mindkettőt Mátray Mária alakítja) öísszetévesztéséből. De nem is a műfaj meghatározása a lényeg. A fontos az, hogy ez o zenés vígjáték maradjunk most már a szím- 1.in-adta meghatározásnál) de-< rűs, napsugaras levegőjével természetes, szívből fakadó humorával, gördülékeny, magabiztos stílusával egycsapásra meghódítja a nézőt és mint ahogyan beteg gyermeknek szirupban adják az orvosságot, úgy a vidámság, a könnyedség édesítő levében tálalja elénk ez a vígjáték is a komoly, megszívlelendő mondanivalót. Hogy a vígjáték üdesége, pergő, lüktető ritmusa a pécsi színpadon teljes mértékben érvényesült, azt elsősorban Tatár Eszternek, a fiatal rendezőnek köszöni ük. A rendező feladata: élő módon megszólaltatni, amit az é ö aa. maga teljességében kibontani az eszmei mondanivalót és mindezt úgy, hogy a néző az első pillanattól az utolsóig, minden idegszálával, minden gondolatával szinte összefonódjék a színpad dal, beleélje magát a hősök életébe, velük cselekedjék (legalább is gondolatban) velük erezzen. Mennyire valósítja meg ezeket a célkitűzéseket Tatár Eszter? Mondhatjuk, tel jes mértékben. Pedig ez annál is inkább nehéz feladat, mert a „Filmcsillag“ műfaja vitatható, kissé kevert, igy játékstílusa is alkalmazkodni kénytelen a belső műfaji változásokhoz, — igaz, hogy ugyanakkor színesebb, vérbőbb alakításokra is lehetőséget ad. A filmgyári jelenet például fordulópontja nemcsak az egész darabnak, és az egész előadásnak, hanem Irina életváltozásának nagy pillanata is. Ekkor döbben rá az élet szépségeit, talán egy kissé az élet hétköznapi gondjait is megvető tudósnő, hogy elhibázott volt az élete. A nép hűséges szolgálata nem jelenti azt, hogy el kell fordulnunk az élet örö meitől. Milyen gondosan, milyen aprólékosan dolgozta ki ezt a jelenetet Tatár Eszter Mátray Máriával és Galambos Györgyei! Egy másik rendkívül fontos és kiválóan rendezett jelenetről hadd beszéljünk még néhány szót! Iván Melnyikov, a hidós és fia egy estélvre map”k kai hozzák az Irinának Vélt Verát. Kiválóan érzékelteti a rendező, hogy az Irinára várakozó tudós társaság mennyire feszélyezve, mennyire óvatosam, mennyire gondos aprólé- okssággal készül a bogaras, emberektől húzódó, „eleven logarléc“ tudósnő fogadására. És amikor Irina — azaz volta képen Vera, — Irina hasonmása — táncol, iszik egy pohárka likőrt, sőt csőd ók-csodája énekel — felenged a han gúlát, szinte a nézőtéren is érezni, hogy null-foikról huszonöt-huszonhat Celsius fokra szaladt fel a színpadon élő alakok szíve-hőmérője. A két rósz közti különbségben megmutatja a rendező, — természetesen az írók is — hogy teljes embereknek kell lennünk, ha embertársaink teljes becsülését el akarjuk nyerni. Pontról-pontra elemezhetnénk a rendező munkáját és csak arra a végeredményre jutnánk, hogy Tatár Eszter jól oldotta meg feladatát. Talán csak szóiknál a jeleneteknél kellene lefölöznie Szalbó Samu humorát, ahol más, fontosabb cselekvésről, vagy párbeszédről vonja el a figyelmet. Ilyen például Vera és Viktor párjelenete az estélyen, amikor nemegyszer érthetetlenné válik beszédük a Szabó Samu groteszk mozdulatai nyomán felharsanó nevetés következtében. A „Filmcsillag” bemutatója nemcsak a rendezőnek adott alkalmat képességei, ötletessége, szikrázó humora kibontakoztatására, hanem a művészeknek, elsősorban Mátray Máriának is. Hogy mennyire igaza van színházi politikánknak, művészeti vezetőinknek abban, hogy a színészeket nem szabad beskatulyázni, arra élő példa ez az alakítás. Mátiray Mária kettős szerepében — bátran mondhatjuk — felülemelkedett minden eddigi alakításán. Nemcsak kettős szerepet játszott, hanem á szó szoros értelmében két embert formált meg a színpadon, két ember — Irina és Vera — nem egyszer teljesen ellentmondó tulajdonságait, érzéseit élte és érezte. Ez a nagyszerű alakítás tette lehetővé tulajdonkeppen azt, hogy a mű teljes eszmei mondanivalója kibon- takozhatik a két ellentétes típus megváltozásában. Ez a vál tozás előttünk történik, hihe- tően, a valósághoz hűen változik meg, lesz emberibb emberré Irina — és válik a kezdő színésznőből, Verából igazi „filmcsillag”. A rendezőnek, és Mátray Máriának gondos, művészi munkája formálhatta csak tökéletessé Vera belépő jelenetét. Ahogyan Mátray Mária Verája a lámpalázas, szégyenkező kórista- lányból egyetlen dal eléneklé- sének rövid ideje alatt, átélő és szinte rutinos énekesnő válik — olyan hiteles, hogy nem csodálkozunk a filmrendező és segédrendezője meglepetésén. igaz, hiteles szituáció. Kiváló a kapcsolat a telefonáló Galambos György és az éneklő Mátray Mária között. Miközben a filmrendező (Galambos György) dicsérő, magasztaló szavakat kiált a telefonba, úgy éled, úgy bontakozik ki Vera (Mátray Mária) tehetsége, aiki ezeket a dicséreteket magára érti. Talán még annyit, hogy egyelőre Vera élőbbnek hat és íokanszemvesebb, mint Irina, lehet azonban, hogy ezt csak azért érezzük, mert Irina eltaszító merevsége nem engedi a kettős szereposztás második alakját olyan közel hozzánk, mint az elsőt. Mátray Mária kettős szereposztása révén kivételesen szerencsés helyzetbe jut: majdhogynem minden ujjúra jut egy-egy partner. Irinának Ár- kadij filmrendező (Galambos György) csapja a szelet, míg Verának Viktor Melnyikov (Szüts Iván) udvarol. Galambos György színészi munkájának ugyancsak határköve ez a bemutató. Sarkalatos alakja ő a történetnek és az eszmei mondanivalónak is, hiszen az ő szavai ébresztik igaz; öntudatra Irinát és egyszersmind ezek a szavak gyújtják fel a fiatal tudósnőben a szerelem lángját iß — azaz az emberi érzéseket. Nem lett volna teles Irina megváltozása, ha Galambos György filmrendezője nem lenne hiteles. így azonban méltó partnere Mátray Máriának, különösen a filmgyár műtermi jelenetében. Szüts Iván élt szenepad- ta lehetőségeivel, amelyek bizony eléggé sz űkreazabottak. Nem formál új Jellemeket, mint Arkadij, — mondanivalója mégis rendkívüli fontos: meghatározza, milyen egy férfi igazi eszményképe. Kedves humora segíti át a szerep döceenőm és ennek a meleg, vidám derűnek köszönhető, hogy egykettőre belopja magát az emberek szívébe. Irina rokona, nénikéje Mar-’ garita — Báaaa Éva. Nevetséges, erőszakos, minden férfira hálót, sőt pányvát kivető vénkisasazonyt mutat be. És ha „Lagzis örzse” figurája egyhangú tetszést aratott a „Boci-boci tarka” című operett ben, elekor Margarita szerepe is méltán sorolható Bázsa Éva legsikerültebb alakításai közé. Ellenállhatatlan kacagásra ingerlőén gúnyolja ki a férjvadász nőket, akiknek minden, mindegy, csak nadrág legyen és ugyanilyen tiszta kicsengésben hozza a tanulságot: „dobbal nem lehet verebet fogni.” Alakításának zenitje, legmagasabb pontja az a rész, amikor a csalódott Margarita dalba kezd. A dal elején nevetünk a pórul járt vénkisasszonyon, a negyedik strófánál már megsajnáljuk és az ötödiknél megnyugvással és talán örömmel vesszük tudomásul, hogy Margarita mégis megtalálja élethivatását „s akik szeretetre vágynak, eljöhetnek unokának, kapnak jó uzsonnát.” , . Véleményünk szerint egy helyen 'kellene tompítani az alakítást: Bázsa Éva mozgásánál. Nem Indokolt túlzott „pipiskédé” járása, nem ered a figura jelleméből, sőt azzal ellentmondásban áll. — Apróság ugyan ez, mégis kár, hogy ilyen apróka zavaró jelenségek csökkentsék Bázsa Éva kiváló művészi munkájának értékét. Ami Irinának Margarita, a* Verának Lón ja bácsi: Szabó Samu. ö az egyetlen hozzátartozója. Csak amíg Margarita passzív szerepet tölt be Irina mellett, addig Vera életútját Lonja bácsi egyengeti, rengeteg humorral, mély emberi érzésekkel. Szabó Samu kitűnően megoMja a fiatal színésznőt patronáló, kiöregedett „akfcr" szerepét, — kárt hogy sok minden nem belülről jön (mint ahogyan Arka- dij filmrendező mondaná), hanem a színészi rutin terméke. Kossuth-díjas színészünk azonban így is megszeretteti magát ' közönségével. Kétségtelen azon 1 ban, hogy sikere nagyobb, az általa életrehozott figura plasz likusabb lett volna, ha a rutin zsákjából kevesebbet markolj Bubencov — Boross János — a kudarcra ítélt szélhámost hozta színpadra. Sokat nevettünk ezen a tudálékos, de buta, nagyvonalúnak tűnni akaró — de ellenszenves és kicsinyes alakon, melyet Boross János teljes rútságában keltett életre. Ez a szerep egy másik iskolapéldája a beskatulyázás helytelenségének. Szeretnénk Boross Jánost minél többször jellemet formáló színészként és nemcsak „operett-komikusi“ szerepben látni. Ha a kisebb szerepekről — de nem kisebb jelentőségű ala látásokról — nem is szólunk, akkor sem mulaszthatjuk _ el, hogy a színház fiatal színészéről, Avar Istvánról legalább néhány szóban ne emlékezzünk meg. Kedvesen egyáltalán nem egysíkúnak mutatja be Tolja segédrendező fiatalos hevességét, hivatáisszeretetét. Nem kell mondanunk külön, hogy érdemes megnézni a Pécsi Nemzeti Színház új műsorát, hogy a „Filmcsillag“ jó szórakozást nyújt. Nem kell 'mondanunk, mert elmondja ezt az a sokszor nyolc-kilenc- száz ember, aki estéről-estére végigkacagja a „Filmcsillag" című zenés vígjátékot. A Fehér Ház sajtótitkárának nyilatkozata pontját illetően.” Az NDK belügyminisztériumának q nyugatnémet-országi
