Dunántúli Napló, 1955. április (12. évfolyam, 80-101. szám)

1955-04-16 / 89. szám

2 NAPLÓ 1955 ÁPRILIS 1« Szovjet-osztrák közlemény az osztrák kormányküldöttség moszkvai tartózkodásáról Mosriwa (TASZSZ) 1955 áp­rilis 12-fcől április 15-ig Moszkvában tárgyalások foly­tak a Julius Raab szövetségi kancellár és dr. Adolf Schärf aikanceüár vezette osztrák kor mányküldöttság és V. M. Mo­lotov, a Szovjetunió Miniszter- tanácsának elnökhelyettese, a Szovjetunió külügyminisztere és A. I. Mikojan, a Szovjet­unió Minisztertanácsának el­nökhelyettese vezette szovjet kormányküldöttség között. A tárgyalások barátságos szellem ben folytak. A tárgyalások eredménye­ként a felek megállapították, hogy mind a Szovjetunió kor­mánya, mind pedig az Osztrák Köztársaság kormánya kívána­tosnak tartja a független és demokratikus Ausztria vissza­állításáról intézkedő államszer­ződés mielőbbi megkötését, aminek az osztrák nép nem­zeti érdekeit és az európai oáke szilárdítását keli szolgál­nia. Az osztrák küldöttség hatá­rozottan kijelentette, hogy az Osztrák Köztársaság — az 1954. évi berlini tanácskozáson elhangzott nyilatkozat szelle­mében — nem szándékozik csatlakozni semmiféle katonai szövetséghez és nem szándéko­zik megengedni, hogy terüle­tén katonai támaszpontokat létesítsenek. Ausztria vala. mennyi állammal kapcsolatban függetlenségi politikát fog folytatni. E politikának bizto­sítania kell e nyilatkozat meg­tartását. A szovjet fél beleegyezését nyilvánította abba, hogy a négy hatalom megszálló csapatait az Ausztriával kötendő állam­szerződés érvénybelépte után legkésőbb 1955 december 31-ig kivonják Ausztriából. A Szovjetunió, illetőleg Ausztria küldöttsége figyelem­be veszi az Amerikai Egye­sült Államok, Franciaország, ás Anglia kormányának ez év április 5-én közzétett nyilat­kozatát, amely szerint ezek a kormányok az osztrák állam- szerződés mielőbbi megkötésé­re törekednek. A Szovjetunió és Ausztria küldöttsége kifeje­zi reményét, hogy jelenleg ked vező lehetőségeik vannak az osztrák kérdés rendezésére, olymódon, hogy megfelelő meg egyezés jön létre a négy hata­lom és Ausztria között. A szovjet kormány 1964. évi berlini értekezleten tett nyilatkozatának szellemében hajlandó továbbá az államszer ződés 35 cikkelyében feltün­tetett százötven millió dolláros összeg ellenértékeként teljes egészében osztrák áruszálÜt- mányokat elfogadni. A szovjet kormány kijelen­tette, hogy az Ausztria szovjet megszállási övezetében lévő német vagyontárgyak koráb­ban tervbevett átadásán kívül az államszerződés hatálybalé­pése után haladéktalanul haj­landó megfelelő éílemértéfc fe­jében átadni Ausztriának a Duna Gőzhajózási Társaság (DDSG) vagyonát is, beleértve a kornouburgi hajógyárat, a társaság összes hajóit és ki­kötőberendezéseit. A szovjet kormány továbbá hajlandónak nyilatkozott átengedni Auszt­riának az osztrák olajmezőkre és olajfeldolgozó üzemekre vo­natkozó jogot, amely az állam- szerződés 35. cikkelye értelmé­ben a Szovjetuniót illeti meg, beleértve az olajkereskedelmi részvénytársaságot (OROP) annak ellenében, hogy Ausztria a felek között megegyezés út. ján megállapított mennyiségű nyersolajat szállít. Ezenkívül megegyezés jött létre arról, hogy a legközelelbbi időben tár gyalásokat kezdenek Ausztria és a Szovjetunió kereskedelmi kapcsolatainak rendezésére. A szovjet küldöttség közölte az osztrák küldöttséggel, hogy a Szovjetunió Legfelső Taná­csának elnöksége hajlandó ked­vezően megvizsgálni dr. Körner osztrák köztársasági elnök ké­rését, hogy bocsássák haza a szovjet bírósági szervek dönté­se alapján büntetésüket a Szovjetunióban töltő osztráko­kat. A szovjet megszálló csa­patok Ausztriából való kivoná­sa után a Szovjetunió terüle­tén nem marad majd egyetlen osztrák állampolgárságú hadi­fogoly, vagy fogvatartott pol­gári személy sem. Eisenhower elfogadta az alointilkokra vonatkozó Atlanti Tömbön belüli ismeret-cserét szabályozó tervezetet London (MTI): A londoni rádió jelentése szerint Eisen­hower elnök szerdán elfogadta az aiomtitkokra vonatkozó is­meretcserét szabályozó terveze­tet. E tervezet intézkedik az atomismeretek kicseréléséről az atlanti szerződés 14 tagálla­ma között olyan esetekben, amikor azt „a védelmi tervek fejlesztése” indokolttá teszi. Az amerikai tervezet azon­ban nem intézkedik az atom­fegyverek gyártási titkainak , kicseréléséről és megtiltja az atom-, valamint hid-oaénfegy- verek átengedését más hatal­maknak. Az osztrák kormányküldöttség elutazott Moszkvából Moszkva (TASZSZ): Pénte­ken hazaindult Moszkvából az osztrák kormányküldöttség, amely a szovjet kormány meg­hívására tartózkodott a Szov­jetunióban. A központi repülőtéren az osztrák kormányküldöttséget a következők búcsúztatták: V. M. Molotov, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának első elnök- helyettese', a Szovjetunió kül­ügyminisztere, A. 1. Mikojan, a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak első elnökhelyettese, I. G. Kabanov külkereskedelmi mi­niszter, A. A. Gromiko, a Szov jetunió külügyminiszterének első helyettese, V. Sz. Szem­iMe&íaláiták a lezuhant repülőgép bárom áldozatának holt testét PEKING Az Uj Kína hírügynökség közli, hogy Pekingbe érkezett jelentések szerint szerdán meg találták a repülőgépszerencsét­lenség három áldozatának holt­testét. A Press Trust of India az Indiai Nemzetközi Légiforgal­mi Társaság egyik tisztviselő­iére hivatkozva hírül adja, hogy két halott személyazonos­ságát megállapították: az egyik K. C. Dunha mérnök, a másik J. J. Pimenta pénztáros. A harmadiknak személyazonossá­gát még nem tudták megálla­pítani. Szingapúri angol haditenge­részeti hatóságok jelentették, hogy a Dampier angol fregatt, amely a három holttestet meg­találta, szerdán este abbahagy­ta a további kutatást és csütör­tökön visszatért Szingapúrba. Az angol légierő repülőgépei is felhagytak a kutatással és visz szatértek támaszpontjukra. A repülőgép személyzetéhez tartozó három életbenmaradott csütörtökön a Dampier fedél­zetén Szingapúrba érkezett. Szingapúri hírek szerint nem engedték meg nekik, hogy meg érkezésük után újságírókkal beszéljenek. DZSAKARTA Huang Cen, a Kínai Népköz- társaság indonéziai nagykövete — az Uj Kína hírügynökség jelentése szerint felkereste Ali Szasztroamidzsozso indonéziai miniszterelnököt. Huang Cen nagykövet kije­lentette. hogy a Kínai Népköz- társaság kormánya a gép lezu­hanását nagyon komoly inci­densnek tekinti és hogy azt a béke ellenségeinek szabotálása idézte elő. A nagykövet sürgeti az indo­néziai kormányt, szigorú ellen- jf őrzéssel akadályozza meg a szabotőrök további bűnös cse iekményeit. A nagykövet meg­jegyezte, hogy „ez a cselek- ♦ meny ellenséges volt nemcsak ' Kínai Népköztársasággal, 7 jonov, a Szovjetunió külügy­miniszterhelyettese, I. I. llji- csov, a Szovjetunió ausztriai rendkívüli és meghatalmazott nagykövete és főbiztosa, vala­mint a politikai élet számos kiválósága. A küldöttség bú­csúztatására megjelentek az osztrák nagykövetség munka­társai, élükön N. Bischoff-fal, Ausztria rendkívüli és megha­talmazott moszkvai nagyköve­tével, továbbá több más nagy- követség és követség vezetője és munkatársai. A repülőtéren díszszázad so­rakozott fel, elhangzott Asztria és a Szovjetunió állami Him­nusza. A repülőteret Asztria és a Szovjetunió állami zászlaival díszítették fel. J. Raab osztrák szövetségi kancellár Moszkvából való elutazása előtt a repülőtéren a mikrofon előtt nyilatkozatot tett. Sztálin L 1 (Beszéd a kremli katonai tanfolyam hallgatóinak ünnepi estjén, 1924 január 28-án) Elvtársak! Közölték velem, hogy önöknél itt Lenin-emlék­es tét rendeznek g engem meg­hívtak az est egyik előadójá­nak. EJgy vélem, nincs szük­ség arra, hogy Lenin tevékeny séfjéről összefüggő előadást tartsak. Azt hiszem, jobb lesz, ha arra szorítkozom, hogy né­hány olyan tényt közöljek, amelyek Leninnek, mint em­bernek és mint politikusnak, némely sajátosságát jellemzik, E tények közt talán nem is lesz belső összefüggés, de en­nek nem lehet döntő jelentő­sége akkor, amikor általános képet akarunk nyerni Lenin­ről. Mindenesetre ninc3 mó­domban ez alkalommal többet adni, mint amennyit az imént megígértem. A kőszáli sas Első ízben 1903-ban ismer­kedtem meg Leninnel. Igaz, hogy az első ismeretség nem volt személyes, hanem látat­lanban, levélváltás útjáu jött létre. De eltörölhetetlen be­nyomást tett rám, mely nem hagyott el a párton belüli mun kám egész Ideje alatt. Szibé­riában voltam akkor száműze­tésben. Mikor Lenin forradal­mi tevékenységével a 90-es évek végén és különösen 1901 után, az ..Iszkra4' kiadása után megismerkedtem, arra a meg­győződésre jutottam, hogy Le­nin személyében rendkívüli emberrel van dolgunk. Lenin az én szememben akkoriban nem egyszerű vezetője volt a partnak, hanem a párt tényle­ges megteremtője, mert egye­dül ő értette meg pártunk bel­ső lényegét és elodázhatatlan szükségleteit. Amikor összeha­sonlítottam pártunk többi ve­zetőivel, mindig úgy tetszett nekem, hogy Lenin fegyver­társai — Plechánov, Martov, Axelrod és a többiek, — egész fejjel kisebbek nála, hogy Le­nin hozzájuk képest nem egy­szerűen a vezetők egyike, ha­nem magasabb típusú vezető, kőszáli sas, aki a harcban nem ;smer félelmet és bátran ve­zeti a pártot előre az orosz forradalmi mozgalom felderí­tetlen útjain. Ez a benyomás oly mélyen vésődött ielkembe, hogy szükségét éreztem annak, hogy egy akkoriban emigráció ban lévő jóbarátomnak írjak róla és kikérjem véleményét. Rövid idő múlva, mikor már száműzetésben vei tarn Szibé­riában —■ ez 1903 végén tör­tént, — lelkeshangú választ kaptam barátomtól és egy egy­szerű, de mélyenszántó, tartal­mas levelet Lenintől, akivel, mint kiderült, barátom közöl­te levelem tartalmát. Lenin levélkéje aránylag nem volt bosszú, de ez a levél pártunk gyakorlatának merész, rettent­hetetlen kritikáját és a párt­nak a legközelebbi időszakra szóló egész munkaterve nagy­szerűen világos és tömör ki­fejtését nyújtotta. Csak Lenin tudott a legösszekúszáltabl) dolgokról ily egyszerűen és vi­lágosan, ily tömören és me­részen írni, úgy, hogy minden egyes mondat egy-egy lövés. Ez az egyszerű és merész le­vélke még jobban megerősí­tett engem abban, hogy Lenin pártunk kőszáli sasa. Nem tudom magamnak megbocsáta­ni, hogy Leninnek ezt a le­velét, mint még sok más le­velet, a régi illegális pártmun­kás szokása szerint, eléget­tem. Ettől az időtől kezdődik is­meretségem Leninnek Szerénység Először 1903 decemberében találkoztam Leninnel, a bol­sevikok tammerforsi (Finnor­szág) konferenciáján. Remél­tem, hogy meglátom pártunk kőszáli sasát, a nagy embert, aki nagy nemcsak politikailag, hanem nagy, ha úgy tetszik, fizikailag is, mert Lenin az én képzeletemben úgy élt, mint egy óriás, aki hatalmas növé­sű és tekintélyes külsejű. Mekkora volt csalódásom, mi­kor a legmindennapibb em­bert pillantottam meg, köze­pesnél alacsonyabb növésűt aki semmiben, a szó szoros ér­telmében semmiben sem kü­lönbözött a közönséges halan­dóktól ... Megszokták, hogy a „nagy embernek” rendesen el kell késnie a gyűlésről, úgyhogy a gyűlén résztvevői szorongó szívvel várják megjelenését, ezenfelül a nagy ember meg­jelenése előtt az ülés résztve­vői figyelmeztetik egymást: .pszt... csendesebben... jön..,'4 Ezt a szertartásosságot nem tartottam feleslegesnek, mert ez imponál, tiszteletet kelt. Mekkora volt csalódásom, mi­kor megtudtam, hogy Lenin előbb jelent meg a gyűlésen, mint a delegátusok és egy sarokba húzódva, ott egysze­rűen elbeszélget, a legközvet­lenebb beszélgetést folytatja a konferencia legegyszerűbb de­legátusaivá*. Nem titkolom, hogy ezt akkoriban némely szükséges szabály némi meg sértésének tartottam. Csak utóbb értettem meg, hogy Leninnek ez az egyszerű, sége és szerénysége, az a tö­rekvése, hogy észrevétlen ma­radjon, vagy legalábbis, hogy ne legyen feltűnő és ne hang­súlyozza magas pozícióját —• ez a vonás egyik legerősebb oldala Leninnek, mint az új tömegek, az emberiség legmé­lyebb „aljáról’4 való egyszerű és közönséges tömegek új ve­zérének, A logika ereje Nagyszerű volt Lenin két beszéde, melyet ezen a kon­ferencián mondott: az aktuális helyzetről cs az agrárkérdés­ről. Sajnos, nem maradtak fenn.- Ihletett beszédek voltak ezek, melyek az egész konfe­renciából viharos lelkesedést váltottak ki. A meggyőződés rendkívüli ereje, az érvelés egyszerűsége, és világossága rövid és mindenki számára érthető mondatok, semmi póz, semmi megszédítő gesztus és hatásvadászó frázis — mindez előnyösen különböztette meg Lenin beszédét a szokásos „parlamenti” szónokok beszé­deitől. De engem Lenin beszédének nem ez a sajátossága ejtett foglyul. Lenin beszédeiben en­gem a logikának az az ellen­állhatatlan ereje nyűgözött le. mely kissé száraz, de a hall­gatóságot annál jobban hatal­mába keríti, fokozatosan fel­villanyozza, bogy aztán, mint mondani szokás, mindenestül rabul ejtse. Emlékszem, a dele gátusok közül sokan mondták akkor: „A logika Lenin beszé­dében — valami roppant ere­jű csáp, amely fogóival min­den oldalról körülszorít téged és amelynek öleléséből lehe­tetlen kiszabadulni: vagy n*Vg- adod magad, vagy készülj fel teljes vereségre.“ Úgy vélem, hogy Lenin be­szédeinek ez a sajátossága szó­noki művészetének legerő­sebb oldala. (Folytatjuk) 'I Bonni „igusságszolgáltutás“ Irta: V. LEVIN 5,' gyes nypgatnómetországi- Wi __ M Ht, -----------politikusok fáradhatatla­ha nem az ázsiai—afrikai érte- ’ nul dicsőítik a Wehrmacht kezieten résztvevő valamennyi ' helyreállítását engedélyező pá­1 rizsi egyezményeket. Kontrá- zik nekik a volt hitlerista tá­bornokok és militaristák sok­szólamú kórusa. De sem ez az egész fülsiketítő lárma, sem a felbérelt burzsoá lapok zagy­va fecsegése nem harsoghatja túl az igazi Németország hang ját, az egyszerű német embe­rek szavát, akik nem akarnak új háborút és nem hajlandók a Ruhr-vidéki iparbárók és a wallstreeti urak ágyútölteléke , lenni. Frankentahlban, egy kis , nyugatnémetországi városban I a bonni hatóságok nemrégi ben I gyalázatos bírósági komédiát l rendeztek 23 fiatal néimet ha- i zafi ellen. A rendőrség majd ) kibújt a bőréből, hogy kiérde- I melje gazdái dícséretét A bí- i rák és ügyészek hazaárulással, i felforgató tevékenységgel és országgal szemben is.” SzasztrosmMr<top.«n indonéziai miniszterelnök mély együttér­zésének adott kifejezést a sze­rencsétlenséggel kapcsolatban és megígérte, gondoskodik olyan biztonsági intézkedések­ről, amelyek biztosítják vala­mennyi küldöttség tagjainak biztonságát és fokozzák az éber séget a béke ellenségeivel szemben. LONDON Az Uj Kína hírügy­nökség beszámol arról, hogy az angol külügyminiszté­rium csütörtöki nyilatkozatá­ban megerősítette a kínai kor­mány figyelmeztetésének kéz­hezvételét. A nyilatkozat közölte, hogy a figyelmeztetést a pekingi angol ügyvivő továbbította a hong­kongi angol hatóságokhoz titkos szervezkedéssel vádol- 'i ták a fiatalokat. Ez érthetőbb A figyelmeztetés kellő idő- nyelvre lefordítva annyit je- ben érkezett, hogy megfelelőbb £»gy a vádlottak padjára ,„ . „ »ültetett fmk es lányok sikra­elozetes óvintézkedeseket foga- f szálltak a revansiszta hadse­natosítsanak bármilyen szabó- \ reg helyreállítása ellen, az új tázs ellen — teszi hozzá a kül- t háború ellen, a békéért, és Németország egységéért. A ügyminisztérium közleménye. # nyugatnémet hatóságok sze­\ 11y ex ui icri i its* A közlemény ismertetett né- J méhen persze ez a legsúlyo- hány ilyen óvintézkedést és J sabb bűncselekmény. A le­közölte, hogy „a repülógépsze- 4 tartóztatott hazafiak emeltet* rencsét.enség okainak kiden- f szövetségnek, a német tésére vizsgálat folyik”, j ft&fotoir legjobbjai szervezeté­nek, amelyet Nyugat-Német- országban betiltottak. A hatóságok minden eszközt felhasználtak, hogy a fiatalo­kat eszménk megtagadására kényszerítsék. Az utcán tar­tóztatták le őket egy háború- ellenes tüntetés során. Tíz hó­napig sínylődtek vizsgálati fog Ságban. Ilse Rauscht egy gyil­kos nővel zárták egy cellába. Manfred Steiger feleségét fel­szólították, hogy váljon el a férjétől. Nyugdíjas anyját dur ván megfenyegették, hogy megvonják a nyugdíját, ha nem fogadja meg a fiát. De hiábavaló volt minden erőfeszítés. A fiatal hazafiakat nem tudták térdrekényszerí- teni. Végre megkezdődött a bíró­sági tárgyalás. A hatóságok gondosan felkészültek. Mac- kel doktor, az ügyész felolvas­ta a 154 oldal terjedelmű vád­iratot. Hogy az milyen megala­pozott volt, tanúsítja az a tény hogy a hazaárulás tárgyi bizo­nyítókai között vasúti jegyek ás autóbuszjegyek szerepeltek A z ügyész nem tudta bebi- ** zonyítani a vádlottak bűnösségét, még a bíróság el­nökének segítségével sem. Ismerjék be az ügy kudar­cát? Bocsássák szabadon a vád tottakat? Node, mit szólnának ehhez Bonnban? Doktor Mac­kói tehát kijelentette, hogy a 'ádlottak bűnösségének továb­bi megcáfolhatatlan bizonyíté­kai vannak birtokában, Gondosan átkötözött, titok­zatos csomaggal a kezében tért vissza a tárgyalóterembe. A bírák arca felderült. Az ügyész szép lassan ki­bontotta a csomagot, ünnepé­lyesen körülnézett és a bírói asztalra helyezte a motozás alkalmával a letartóztatottak­tól elszedett „bizonyítékokat’, amelyek könyvek voltak. A bíróság elnöke egyik köny­vet a másik után nyitotta ki ... és némileg megrökönyö­dött. „Goethe, Puskin? Hiszen ezeket mindenki olvassa!” A Goethe köteten és Puskin versein kívül egy orosz nép­mese-kötet és Solohov „Csen­des Don“-ja került az asz­talra, A szenvedélyes Mackel felhívta a bírákat, hogy fordít­sanak különös figyelmet a „Csandas Don“-ra. —. Don — magyarázta a buzgó ügyész — annak az em­bernek a neve, aki a titkos, hazaáruló szervezetet vezeti. A teremben kitört a neve­tés. Kacagtak a vádlottak, az ügyvédek, a fiatal hazafiaik barátai, akik eljöttek a. tár­gyalásra. Egyedül doktor Mackel maradt rendíthetetle­nül nyugodt. Még a bíróság elnöke is zavarba jött és sie­tett megmagyarázni a sons- üldözött ügyésznek, hogy a Don egy folyó a Szovjetunió­ban, a „Csendes Don“ című könyvet pedig a világ minden országában olvassák. A fiatalság közben harcot indított a letartóztatottak ki­szabadításáért, Éjszakánkint a frankenthali házak faiiára röp­cédulát ragasztottak: „Szabad­ságot a fiatal hazafiaknak!“ A bírákat tiltakozó levelek és határozatok tömegével ost­romolták. \ letartóztatottak szüntelenül érezték társaik szolidaritását. Naponta érkez­tek hozzájuk Németország minden részéből a levelek és küldemények. Báír a vádirat hamisnak bi­zonyult és az ügyész ügyetlen próbálkozásai nevetségessé váltak, a frankenthaii fiatal hazafiakat mégis elítélték. A bírák különböző tartamú börtönbüntetést róttak ki rá­juk, 3 hónaptól 1 év és 10 hó­napig. Huszonkét fiatalt sza­badlábra helyeztek, mert bün­tetésük tartamánál már töb­bet töltöttek el vizsgálati fog­ságban. Csak Willie Kolter, a legidősebb _ maradt a börtön­ben. A bírák saját presztízsük megmentése és a siker látsza tának megőrzése érdekében durván megsértették még a Nyugat-Németonszágban érvé­nyes törvényeket is és hosszú börtönbüntetésre ítélték Köl­teni. A huszonkét fiatal hazafi hősiesen folytatja bá­tor harcát a békéért. Társaikkal együtt Willie Kotter szabadonbocsátását kö­vetelik. Nem törte meg őket sem a börtön, som a fenye­getés,

Next

/
Oldalképek
Tartalom