Dunántúli Napló, 1955. április (12. évfolyam, 80-101. szám)
1955-04-10 / 84. szám
1*55 ÁPRILIS 15 NAPtÖ s \ Nemcsak a fekedlek ugye ! 'Tlapjxi/.dgrai kíúánkőJtik „Megvédjük a békét’1 termelőszövetkezet vezetősége abban állapodott meg szerdán este, hogy csütörtökön megkezdik a vetni való burgonya kiválogatását. Mivel az árpa, a zab, a vö- rörhere és a mák már a földben van, sor kerül a burgonya, a napraforgó és a répa vetésére is. Schmidt János könyvelő 21 tsz-tagot jelölt ki erre a munkára — és hárman jelenteik meg: Wagner József- \né, Schmidt Mária és Fischer r-Ádámné. A többiek otthon maradtak, mert a tsz-ben kitört a háborúság a földek rendezése ügyében. Furcsa egy termelőszövetkezet ez a fekedi „Megvédjük a békét“! Azt beszélik a környéken: ha fél lábbal lennének a tsz-tagok a termelőszövetkezetben, — mégcsak hagyj án — de úgy tesznek, hogy az egyik lábukat a háztájiban tartják, a másikat meg csak úgy im- mel-ámmal belelógatják a közösbe. Hogy világosabb legyen! Rozmer Antal brigádvezetőnek egy hold 241 négyszögöl (?!) földet mértek ki háztájinak. Ezzel azonban nem elégedett meg, Foda Zoltán egyénileg dolgozó paraszttól főbérlőként kivett még két holdat. — már közel három és fél. Hogy a tsz részéről ne érje szó a ház elejét, kiadta „albérletbe“. Wesz Józsefné, Ritzl Jó- zsefné és mások kapálták kukoricáját — a brigádvezető meg kifizette a napszámot. Tehát tsz-tag, földbérlő és napszámos tartó egyszemélyben, aki néha bognárrá is átvedlett. Ha a brigádvezető megteheti, miért nem követhetnénk mi is? — mondogatták a tsz-ta- gok. Egyesok a háztájiban látták a fő jövedelmi forrást, mások meg bérlőnek csaptak fel és a bérbeadót tekintették boldogulásuk jótéteményezőiének. Ezért ez évvégi részesedésnél csak 19 forint jutott egy-egy munkaegysgré, holott gondosabb munkával ennél jóval /-öbbet is lehetett volna osztani. Hogyan harapódzhatott el ennyire ez ,tj Jutcsa gazdálkodás Fekeden? határéban sok az OFA föld — a tanács feladata gondoskodni megműveléséről — ezért szabadulni akart tőle. Válogatás nélkül kötötte a szerződéseket — szabályellenesen még a tsz-ta gokkal is. A tanács így saját maga ütött éket a tsz-be. Még az egyénileg dolgozó parasztok és A község A fekedi a tsz-tagok közti szerződéskötéseiket iß elősegítette. És a tsz vezetősége?! A vezetőségi tagoknak egy része ugyanezt a hibát követte el és Ravasz Mihály az elnök, olyan fejbólintó Jánosként ebbe is, abba is beletörődött, csak teljen az idő. Schmidt János, a könyvelő is inkább a mellékutakat járja: az 1000—1300 négyszögölnyi kertje nem is szerepel a tanácsnál, ehhez jön még a d jp- lára méretezett háztáji, no és, hogy munka nélkül ne maradion a család, a Hcrfstelsthal dű lobén lévő egy hold 763 négyszögöl közös szőlőn négyen osztoztak, összesen tehát közel négy hold háztájival rendelkezik Schmidt János, a tsz vezetőségének egyik tagja. Csoda-e, hogy a vezetőség elengedte a füle mellett ezeke’ a rendellenes intézkedéseket? A háborúság az alapsza- gyakorlati belülről bály betartásáért, megvalósításáért nem Indult el, hanem az új tanács új elnöke: Csóka András elvtárs kezdeményezte. A múlt héten tartott tsz közgyűlésen felszólalt: — Most már végre Fekeden is az alapszabály szerint kell gazdálkodni! Ennek a sorozatos rendellenességnek kárát látja a tsz is és az államot is becsapjuk vele. A túlméretezett háztájira adót kellett volna kivetni. Nem tűrhetjük el, hogy éppen a tsz-tagok, akik a legtöbb kedvezményt élvezik, azok csapják be az államot. Aki ezt nem érti meg, annak megadóztatjuk a túlméretezett háztájiját a bérfölddel együtt, de nemcsak erre az esztendőre, hanem visszamenőleg is. Ez a törvényesség rendje!... Zúgás, morajlás hallatszott a sorokból, de csak azok ajkáról, akik ludasak a dologban, az igaz irányban haladó tagok, a tsz párttitkára: Gurrar elvtárs, aztán a tsz elnöke: Ravasz Mihály is a tanács mellé álltak: rendezni kell a bérföldeket és a túlméretezett háztájit. Csóka András Gutrai Vilmos tanácstitkárral együtt hoz zá is láttak kiírni a gazdalajsí- romból az OFA bérlőket és az egyéni szei ződéskötőket. A tsz-tagok szerződését íelbont- 'ák, újakat nem kötnek. Most már csak az szükséges, hogy a termelőszövetkezeten belül is folytatódjék az elindított csata az alapszabályszennti gazdálkodásért. A tsz legöntudatosabb tagjai a törvényes úton haladnak. Olyanok is vannak már, akik A megyei begyűjtési i Továbbra is se a* t A járások közötti élénk verseny során a mohácsiak megtartották elsőségüket, de a pécsváradi járás mindössze 0.1 százalékkal szorult a második helyre. A villányi járás a harmadik, de csak 0.4 százalékkal előzte meg a negyedik helyeit pécsi járást, ötödik a sasdi járás, mely az utóbbi he- •tek erőteljesebb begyűjtő mun kája révén mindössze 0 8 százalékkal maradt le a pécsiektől A szigetvári járás a hetedik helyről a hatodikra rukkolt előre és így a siklósi járást szorították vissza a hetedik helyre, mely a felszabadulási versenyben igen gyenge munkát végzett. A sellyei járás a nyolcadik helyen van ' ugyan, de a múlt héten szépített az eredményen . Az egyes cikkekben a járások sorrendje a következő- ■ Sertésbegyüjtés: 1. pécsváradi járás 2. mohácsi járás 3. pécsi járás 4. sásdi járás 5. villányi járás 6. siklósi járás 7. szigetvári járás 8. sellyei járás. Tejbegyüjtés: 1. mohácsi járás 2. pécsváradi járás 3. villányi járás 4. sásdi járás 5. pécsi járás ö. siklósi járás 7. szigetvári járás f 8, sellyei járás. hivatal jelenti: tííofiácsa járás a klsi> A megye, illetve ,, járások 'emaradása elsősorban a ser- tésbegyüjtésben, másodsorban a tejbegyüjtésben mutatkozik. A lemaradott járásokban és községekben nem alkalmazzák a törvényes szankciókat, megtűrik a hátralékok felszaporodását. Egyes községekben, mint például Szőkéden, Mol- ványban, Atán, a gazdáik a piacrn viszik teiményei'ke-t, — anélkül, hogy rendezték volna az állammal szembeni kötelezettségüket. Ez a fő oka a le- ma rád ásóknak. Kiváló eredményt értek el Pécsvárad, Dunaszekcső, Bár, álsómocsolád, Gilvánfa és Sze derkény községek. A termelő- izöveíikezetek közül élenjárnak a majsi Táncsics, a bán Uj Élet, az újpetrei Dózsa, a iunaíalvi Ságvári és Szabadság. Május 1, a munka ünnepére különösen a sásdii és a szigetvári járásban élénkült meg a begyűjtés. A siklósi járás még most is rendíkívül gyengén dolgozik. Különösen a sertés- és a lejbegyüjtést szorgalmazzuk az elkövetkezendő napokban! Fejezzük be a tervfelbowtást és akkor fokozottabb munkával segítsék elő a begyűjtést, mind a járási, mind pedig a községi tanácsck begyűjtési apparátusai! Bruck József beleegyeznének abba, hogy ősszel bontsák fel a szerződést, mivel már egyes helyeken bevetették a földet. Arról is set- tegnek-suttognak, hogy kilépnek, ha elveszik a bérföldet, a túlméretezett háztájit. Azért maradtak krumpliválogatás- kor is otthon, mert a vezetőség nem tud határozott választ adni ezekre a kérdésekre. a bevetett bérföldekkel? Egyszerű a válasz. A bárföldek szántására, bevetésére fordított munkát munkaegység formájában írják jóvá az illetékeseknek. A bevetett földeket vegye át a termelőszövetkezet a gazdasági év végéig, csépléskor a vetőmagot adják vissza a bérlő tsz-tagnak. — Mivel az aratást ás a többi hátralévő munkát közösen végzik, a termés a közös gazdaságba kerül és felosztódik a munkaegységekre. Ezt a helyes választ azonban nem lehet hetekre-hónapokra halasztani. A te-melőszövetkezet vezetősége ezekben a napokban egyenként nyilatkozta® sa a tsz-tagokat: melyiket választják a két lehetőség közül, az egyénileg gazdálkodást, avagy a közöst?! Akit igaz érvekkel, türelmes szóval nem lehet meggyőzni, aki megmakacsolja magát, azt zárják ki a közös gazdaságból! Adóztassák meg a bérföldeket, vessenek ki beadást a túlméretezett háztájira, visszamenőleg is és teljes joggal terheljék meg a tsz adósságának rá eső részével is. De rövid időn belül intézkedjenek, mert a mostani bizonytalanság a közös munka rovására megy. rendezése, a termelőszövetkezet ei’ősítése érdekében elengedhetetlenül szükséges, hogy a járási szervek is segítsék a fekedieket. A járási pártvégrehajtó bizottság, a járási tanács közösen a helyi kommunistákkal és a tanáccsal nocsak a felszínen, hanem a dolog mélyére hatolva, gondos körültekintéssel, igényes munkával, együttes erővel segítsen megszüntetni a termelőszövetkezetben előforduló alapszabály-ellenes gazdálkodást és egyúttal a községben még előforduló más törvényellenes földhasználat körül is teremtsenek rendet! (Schmidt) A földek Mi legyen levágva és kibelezve A kisbíró kézbesí- tette-e ki Atán Oláh Lukácsék portájára vagy a posta? Már azt meg nem mondja senki, maga a megfellebbezhetetlen utasítás sem, amely itt hever egy aktacsomó legtetején s szól betűszerint a következőképpen: „Kedves Oláék! Mivel esik az eső, így a mai nap, ahogy szándékomban volt, kimenni nem tudok, így kénytelen vagyok levél útján közölni szándékom. A megbeszéltek alap ján előre értesítem magukat. Tehát! Ami ről szó volt, holnap fogok elmenni érte, megkérem, hogy legyenek szívesek le is vágni és a belüket kidobni. Én holnap a délutáni vagy délelőtti órákban elviszem, ahogy a szabad időm engedi.- Titkár!” Az „illetmény jér- cék" halálos ítélete még a cséplőgép mellett fogant Bathó Ferenc tanácstitkár, — most már v. b. elnök — fejében, aki a jégverés után járó hat mázsa búzakedvezményt azzal a megfontolással vezette be Oláhék gazdaköny vébe, hogy — ezért neki is jár valami. Mármint a tanácstitkárnak — fáradtsága ért. Ha más nem, hát egy pár jércét igazán ne sajnáljanak, amikor szüksége támad rá. Innen a fenti levél. „Eredj gyerekem — okosította ki világgá- induló fiát a régi idők egyszeri embere — keress magadnak egy zsíros plébániát, akár egy jófajta jegyzöséget, — meg- pocakosodhatsz rajta s élheted világod halálod napjáig!” — Nem tudjuk, miként kezdte közigazgatási pályafutását Bathó Ferenc, de annyi szent: ott sarcolta meg saját zsebére az átaikat, ahol csak érhette. Kivel íratja meg hivatalos kérvényeit a gazdaember? Elmegy a tanácshoz, hogy írjon már az adóm ügyében, Bathó kartárs. Ámbátor Bathó kartársnak ez köznyelven kutyakö- telessége, mégis le- szurkoltatott 8—10 forint kérvényiratási járulékot valamennyi pácienssel. Az ördögbe is, nincs ebben semmi kivetnivaló, hiszen ebédideje alatt ő nem tanácstitkár, hanem — magánember. Márpedig minden fáradtság bért kíván Ezért tette. A viselt tisztség és saját személyének kettőssége igen szerencsésen keveredett télvíz idején. A tanácselnök Bathó Ferenc i kidoboltatta, hogy az erdő joggal rendelkező gazdák részére valami távoli fertályon fát utalt ki az erdőgazdaság. — Amikor senki sem volt hajlandó érte hetedhét országra kocsi kázni, a magánemberré vedlett Bathó Ferenc elintézte, hogy a fát Ata közelében adják ki, minekutána a gazdák tudta nélkül jó negyedrészét kiszakította magának. Namármost: a tanács elnök Bathó Ferenc ingyen fuvarral behozatta a sajátját is és egyrészét Pécsre küldto. v. Természetesen a fából Fibu- schek Ignác kivételével az erdöjogu gazdák nem kaptak egy szálkát sem. Átán virult a csalás, a korrupció. — Schaub Vilmosné tanácstitkár, felbátorod va <t v. b. elnök viselt dolgain — saját férje részére utaltatott ki törvényellenesen 5000 forinton felüli munkát, aki nyíl ván keresetve ezt. egy köbméter deszkát az udvarán felejtett — ráadásul. Hogy a sógor, Schaub Aüám se maradjon ki, — 200 forintot kapott a község pénzéből soha el nem végzett árkolási munkáért. Mit gondolnak, mi történt Bathó Ferenccel? A tanácselnökkel, a magánszemély- Igei? Menesztették tán? Hivatali hatalommal való visszaélés miatt ügyészség ele állították Ián? Csigavér! Él és virul Átán, örvendezve a legjobb egészségnek. Február 16-án ii • t feljelentették ugyan a járási tanácson, be mutatták a bizonyító kokat, de a dolgozók bejelentéseivel való foglalkozás nagyobb dicsőségére egy hónapig a haja szála sem görbült meg, holott az időközbeni vizsgálatok hírtadiak még jegyzókönyvha- misitásról, pénzügyi zavarokról, a bírálat durva elfojtásáról is. Március 14-én végre a Járási Párt-Végrehajtó Bizottság erélyes sürgetésére fegyelmi elé állították. Repedjetek meg kárpitjai a magas egeknek! — írásbeli megrovással sújtották. .. Földiír sújtották.. -. Helyén legyen a szíve ezekután annak as embernek, aki sarcoU- ni, csalni és hamisítani merészelne! Még ■megérjük, hogy szálló igévé válik az a közmondás, hogy „Jól járt, mint az átai Balhó Ferenc a fegyelmivel”. Hogy szavam ne felejtsem: Schaub- nó még fegyelmit sem kapott, Úgy gondoljuk, azt a bizonyos írásbeli megrovást meg keü még toldani valarrd- vel. Ha mással nem — a Dunántúli Napló „írásbeli megróvásá- val”, amely egyaránt szól Balhénak, egyaránt a járási tanácsnak, amely már ismételten érhetetlenül kesztyűs kézzel bánik a visszaélések elköve tőivel. „ Sohasem iinnepelíün k még ily örömmel46 A felszabadulás óta eltelt tíz esztendőben még egyszer sem ünnepeltük az évfordulót olyan nagyszerűen, mint ebben az esztendőben. A helyi úttörő gárda és az MNDSZ-asz-t szonyefc gazdag műsort adtak elő április 4-én. Büszkeség töltött el bennünket, mert teljesítettük az első negyedévi beadásunkat, amire még soha nem volt példa. Fodor Sándomé „Van mór postánk, telefonunk, mozink" A pécsváradi járás egyik kis községe Ge- resd, az én falum. Akármilyen kicsi is, az elmúlt tíz év változásai szembeszökően mutatkoznak rajta. Elnézem sokszor a postára igyekvő embereiket — ez sem volt régein: a szomszéd faluba járhattak egy-egy ajánlott levelet feladni. Most itt a posta, a telefon bent a faluban. De nemesek a posta — a mozi is. Vasárnap délutánonként a falu örsgje-fiatalja gyülekezik a vetítővászon előtt és el nem mulasztanak egyetlen filmet sem. Pintér Mária megy a munka, ha törődnek a dolgozókkal Látogatás a nugyharsányi kőbányában 4 szokatlanul meleg áprilisi nap jó- néhány bányászról levetette még az inget is. Fúrógép berreg, két zúzó zakatol, időnként hatalmas robbanás reszketteti meg a levegőt, bagger markolja a követ, dömperek szaladgálnak az alsó bányában az új törő és a bagger között, nagyokat szusszan a Diesel motor és ott fent a magasban most indította el a követ Zak Sándor rámoló. — Vigyázat! — visszhangzik az elnyújtott kiáltás a sziklafalon és az emberek úgy szétrebbennek, mint a megriasztott madarak. Lüktet az élet; a munka és ebben a lüktetésben keresem a feleletet arra: ml adott erőt a nagyharsányi bányászoknak ahhoz, hogy március végére már 87 százalékra teljesítették első negyedéves tervüket, amikor március 10- én a negyedéves tervteljesítés reménytelenül 46 százalékot mutatott? Mint minden nagy cselekedetnek, ennek is apró indítékai vannak. Az irodában csak ennyit mondanak: „Már csak tizenöt emberünk hiányzik. Dolgozóink eltökélt szándéka, hogy május 1-re behozzák az elmaradást és azután májusban is teljesítik a tervet. Ha több re kíváncsi, kérdezze meg a dolgozóktól!” Igazuk van! Beszéljenek a dolgozók! A versenytábla a napi teljesítmény tükre. Ma a következő nevek és százalékok olvashatók rajta. Marócsai Sándor 362.2, Pankász Mihály 198.7, Prok- novics Sándor 198.7, Tandari Mihály 177.4, Sipos Domonkos 142.3 százalék. Elgondolkodtatok ezek a számok és egy újabb megoldatlan kérdés elé állítják az embert: Mi lelkesíti Marócsai Sándort és Proknovies Sándort, ezt a fél Magyarország munkahelyeit „végigpróbált” fiatalembert a többtermelésre? Mi a titka annak, hogy Sípos Domonkos, aki alig két hete jött Zalából a bányába, máris 142,3 százalékot teljesít. — A viszontlátásra, — így köszöntek el a bánya vezetői január végén Daka Jánostól, az egyik legrégibb munkástól. |— Visszajön még maga hozzánk! — mondották neki. — Én, soha ebben a büdös életben! Daka János nem állta a szavát. Márciusban meghallotta, hogy megváltozott minden a bányában. Hacsak tehette, fel is ment körülnézni. Neun szólt neki senki, hogy mit keres ott, pedig idegeneknek tilos a bánya területére lépni. — Nincs felvétel! — jelentette ki neki egy alkalommal Horváth József bányamester. — Ott a felsőbányában láttam egy szabad vágányt, — mondotta Daka János, — engedjetek azon dolgozni! Hát így került vissza Daka János április 7-én a bányába. Í1 e ha már a történeteknél tartunk, hadd mondjak el még egynéhányat, talán így közelebb jutunk a „titok" megoldásához. Az alsó bányában éppen a nagy törőt nézegettem, amikor hátulról valaki meg érintette a váltamat. Petrovics Mihály volt. Megvallom csodálkoztam azon, hogy ő is itt dolgozik, hiszen pár hónappal ezelőtt ő is mondta, hogy soha többé nem jön a bányába. Most meg azt mondja, „Tedd bele az újságba azt is, hogy én is visszajöttem. Te, tudod, milyen jól esett, amikor felkeresett az üzemvezető és azt mondta: „Petrovics elvtárs, maga régi bányász. A szőlészetben most úgy ßem tud dolgozni, mert eltörött a karja. Mi pedig tudunk olyan munkát biztosítani magának, ahol félkarral is megkeresheti a havi 750 forintot Jöjjön vissza a bányába!” — Én visszajöttem. Most sziklafigyelő vagyok és tanítom az új munkásokat. Megmutatom nekik: hogyan törik könnyebben a kő, hogyan kell a csillét tolni... íme, az egyik titok megoldódott. Hét ezért tud ilyen jó eredményt elérni Sípos Domonkos és .ezért nincs olya.) új munkás, aki ne teljesítené a normáját, mert a tapasztalt bányászok tanítják őket. Szabó Sándor üzemvezetőhelyettes- ről, aki hétfőtől csütörtökig az üzemvezetőt helyettesíti Nagyharsányban, a másik két napon pedig a tervosztály- vezetői teendőket látja el a komlói központban — a dolgozók így vélekednek: „Bárcsak örökké itt maradna. Ilyen üzemvezetőnk még sohasem volt.” Kovács Rózsa vízhordó például panaszkodott, hogy nincs elég kanna a vízhordáshoz. Szabó elvtáns máris írja a cédulát, hogy a raktár azonnal sze- rezzen be még két vízhordókannát. Elkísértem Szabó elvtársat a bányajáráson. Láttam és hallottam, amikor Petrovics Mihálynak és Daka Jánosnak — akik aznap jöttek a bányába újból — munkaruha-utalványt adott, amikor a két fiatal hegesztőt arra buzdította, hogy gyorsan fejezzék be a sikló hegesz tésát, mert különben le kell állni a felső törővei, amikor a raktárossal porolt, mert még mindig nem szerezte be a dömpereseknek járó szappant és kézmosóport, amikor a saját pénzéből kölcsön adott 100 forintot Balogh Pétemé- nek, akinek a lánya a bányában takarítónő volt és most szül a kórházban. — Tudja, — mondotta nekem Szabó elvtárs, — a feleségem mindig pöröl velem, hogy elkölcsönzöm a pénzemet és még nyugtát sem kérek róla. Ilyenkor mindig azt felelem neki: „Elé# nyugta nekem a dolgozók bizalma”. U ogy mennyire igaza van, ezt bi- zonyltja az a sok dolgozó, akik azzal mentek el a kőbányából Kárpáti és Ziman üzemvezetők idején, hogy soha többé vissza nem jön, most itt van, dolgozik és ha kell még nagyobb hőstettekre is képes, mint az első negyedéves tervben mutatkozott lemaradás pó'láss és a májusi terv maradéktalan teljesíti'! i. ’»i JiV_: