Dunántúli Napló, 1955. április (12. évfolyam, 80-101. szám)

1955-04-09 / 83. szám

lass Április 9 NAPLÓ 3 PÁRT ÉS PÁRTÉPITÉS Még nem kollektív. • • A tMpoktwB arról beszélget- Sellyén, hogyan irányít­ja a falu életét — a nagy köz­űé® pártszervezeteit összefogó — egységes pártvezetőség. — Seteféle véleményt hallottunk, Búzás elvtárs, a járási párt­bizottság első titkára úgy lát­ja, hogy a vezetés: „még nem kollektív..Heidin gémé, az egységes pártvezetőség titkára szerint: „Javult, de még sok a hiba.“ Mások szerint viszont ( nincs semmi baj, meg vannak elégedve n pártvezetésscL Mi tehát az igazság? A kollektív vezetés sokol­dalú munka. A vezetőségi ülés csak egyik mozzanata; mégis legjobban a vezetőségi ülése­ken szűrhetjük le, kinek van igaza, milyen valójában Sely- lyén az egységes pártvezető­ség munkája. A vezetőségi ülések napi­rendje azt mutatja, hogy az egységes pártvezetőség %iég korántsem irányítja a falu egész életét. Miről tárgyaltak az elmúlt hó­napokban? Egy ízben a gyer­meknap műsoráról, egy csalá­di est előkészületeiről és leg­utóbb április 4 méltó megün­nepléséről. S ebben körülbe­lül ki is merült a pártvezető- . ség munkája. Fontos kérdés *' Valamennyi, érdemes és kell is foglalkozni velük. De csak ennyivel — ez már komoly hiba! Az egységes pártvezető­ségnek időnként napirendre kell tűznie a pártszervezetek munkáját. Még egyszer sem vitatták meg például a terme­lőszövetkezet pártszervezeté­nek tevékenységét, mondjuk: hogyan agitál az egyéni pa­rasztok között, vagy milyen a kommunistáik aktivitása, jó-e a szövetkezet nemrég elkészí­tett gazdasági terve. A tanács munkája sem szerepelt napi­renden, mint ahogyan a DISZ. MNDSZ és a többi tömegszer. vezető sem. Az egységes pártvezetőség iószövetkezet ügyeiről — gond jairól beszél, Czédula Imre elvtárs csak az erdészetérőlés így tovább. Persze, az nem hiba. hogy á pártvezetőség tagjai elmond­ják saját munkaterületük ta­pasztalatait, — ez segíti a ve­zetőség munkáját. De semmi­képpen sem helyes, hogy Már­ton elvtárs, vagy Kun elviére nem szól hozzá az egész köz­séget érintő ügyekhez, ugyan­olyan biztonsággal az erdé­szeti pártszervezet munkájá­hoz, mint a sajátjához: nem vesznek részt kellően az egész község politikájának kialakí­tásában, holott ez a felada­tuk. Ugyanakkor, egy-egy ve­zetőségi ülés amolyan titkári értekezlet ízű is ezért, ahol mindenki elsírja bánatát s nem a község felelős vezető testületének értekezlete, amely a falu ügyeivel, életével fog­lalkozik. Érdemes megkeresni a vá­laszt arra, hogy a pártvezeté­sig tagjai miért csak a ma­guk dolgaival foglalkoznak? Egyszerű lenne azt mondani: mert nem kollektív a vezetés. De mit jelent az egységes pártvezetőségben kollektive vezetni? Nemcsak értekezést, annyit, hogy összeül néhány ember és közösen határoz egy-egy kér­désről. Ennél sokkal többet! Azt, hogy a pártvezetőség min den tagja önállóan is tanul­mányozza az egész falu életét és sok-sok tapasztalata alapján segíti a vezetőséget helyes ha­tározatokat hozni és segíti azok végrehajtásának ellenőr­zését. 'Heidinger elvtársnőnek mint párt-titkárnak igen sok gyen­géje van — de jó pártmun­kás. A sellyei esetben ugya­nis e kettő elválasztódik egy­mástól. Heidinger elvtársinőt sosem lelhet az irodáiban ta­lálni. Varga elvtárs, a csopori nem reprezentatív szerv, elnöke nagyon melegen be­telésein a pártszervezetek és gazdasági szervek munkáját vitatják meg, hasznos ta­nácsokat adnak az illetéke­seknek — legfőképpen így segítik az alapszervezetck munkáját. Éppen az ülés elé kerülő je­lentések, a vita alapján is el­lenőrzik, hogyan hajtják vég- rp a párt- és kormányhatáro­zatokat. Sellyén ezt elmulasz­tották, s a pártszervezetek ma gukra maradtak. De menjünk tovább!... A pártvezetőségi üléseken szó esik ugyan a pártmunkáról, gazdasági szervek tevékenysé­géről, de Kun József elvtárs „ tsz párt-titkára csak a terme­széi róla: „Tud bánni az em­berekkel. Csak hallgattam, ho­gyan győzi meg a dolgozó pa­rasztokat a szövetkezet előnyei ről, még a legkényesebb el­lenvetésre is biztos, határozott választ adott.“ Napjában meg­látogatja a pártszervezetet is délutánját már a földműves-, vagy a kisipari termelőszövet­kezet dolgozói között tölti el. Maga mondja el, hogy n vá­lasztás előtt legalább tíz kis­gyűlést tartott ég nem is tud­ja már hány házban fordult meg. Az erdészeti pártszerve­zet taggyűléséről viszont már olyan hírekkel tér vissza, hogy ott. nem gondoskodnak meg­felelően a dolgozókról. Egy­szóval ez az asszony -kint te­vékenykedik a faluban, részt- vesz a pártmumka apraja- nagyjában. a dolgozó embe­rek véleménye sokszorozza meg tudását, erejét. Ez az, ami hiányzik a többi vezetőségi tag munkastílu­sából. — Annyi-szor megbeszéltük már, hogy . ki, melyik vezető­ségi ülést, taggyűlést ellenőf- zi... Hiába, elfoglaltságára hivatkozik mindegyik — mondja. Kétségtelen, nagy elfoglalf- ságot jelent az egységes párt­vezetőség tagjának lenni. De ezen is lehet segíteni — terv- szerűséggel. Miért nem oszt­ják fel egymás között a falut? Te itt felelős vagy a politikai munkáért, kisgyűlésért, az em­berekért, innét kell hoznod ta­pasztalatokat a pártvezetőség számára. Ugyanakkor mind­egyikük egy-egy pártszerveze­tet patronálna, ellenőrizne, így bizonyosan megnövekedne felelősségük, kézzelfogható munkát kapnának, amiről min­den héten be kellene számol­ni — és előre látnák feladatu­kat. Most egyiküknek sincs semmiféle pártmegibizatása. egyszerűen csaik vezetőségi ta­gok. így hiába ülnek le az asztal mellé értekezni, csait a saját ügyeikről tudnak beszél­ni és nagyon vérszegény ja­vaslatokat adhatnak a párt­munka megjavítására... Térjünk vissza oda, ahon­nét elindultunk! Kinek van igaza? Búzás elvtársnak és akik oly véleményen vannak, hogy az egységes pártvezető­ség munkája még nem kollek­tív, különösen tartalmában nem. El lehet és el is tceT érni, hogy azzá váljon. De mindettől eltekintve: komoly tapasztalatokat nyújt a sely- iyei pártvezetőség munkája a következő hetekben megalaku­ló falusi pártbizottságoknak és pártvezetőségnek. A kollektív vezetés helyes értelmezése, meghonosítása jelentős válto­zást hozhat a falusi pártmun­kában: öárttitkárcknak, ve­zetőségi tagoknak, egyszerű kommunistáiknak egyaránt (Bocz) Etilre a még szebb 1 11* * * * S * 7(Lp.i'iJaqvcL kißatibö-'sik István-akna legjobb frontbrigádja Bien József István-akna! frontmester csapatának tagjai valamennyien fiatal vájárok. A felszabadulási versenyt a Rulli-nvwlszenel kezdték. Egy re előrébb törtek a versenytáli Ián, végül fejtei jesítményüket 5.3 csilléről 6.5 csillére növel­ték. A csapat teljesítménye a felszabadulási műszak után sem csökkent. Áprilisban min­den nap túlteljesítették elő irányzatukat s esedékes havi tervükkel 123 százaléknál tar­tanak. A csapat most István- akna legjobb frontbrigádja. A kesztyűgyári l)ISZ-brSgádok A kesztyűgyár! exjportelien- őrző- DlSZ-brigádok a legkö­zelebbi termelési értekezleten már beszámolhatnak tapaszta­lataikról. Április 5-én a gépi varroda I-ből indult el az ex- porübrigád minőségi ellenőrző Útjára. A MEO és a műszaki vezető a készáru raktárban szemléltette a fiatalokkal az előforduló kiseb b-nagy óbb szépséghibákat. Hatodikén a szabász és kézivarroda Il-es ellenőrző brigádja vizsgálta meg az elkészített kesztyűket, s 7-én a gépivarroda Il-es bői indult el a minőségi őrjá­rat. Május 1-re már úgy készül­nek, hogy a mennyiség mellett az eddiginél is nagyobb gon­dot fordítanak, a minőség to­vábbi javítására. A Pécsi Porcelángyár , exportbrigádjai a Kőbányai Porcelángyárból választottak párosversenytársat a felszaba­dulási versenyben. Ugyanak­kor a három kis csoport együtt is versenyzett. A három brigád 186 száza­lékos teljesítményt ígért ápri­lis 4-ig és azt fogadták, hogy 75 százalékról 85 százalékra javítják az export minőséget. S az eredmény: 186 százalékos teljesítmény mellett 91 száza­lékra javították a minőséget. A három export brigád verse­nyében a Komszomol vezetett. Átlagos teljesítménye 150 szá­zalékos volt. A brigádok arra töreksze­nek, hogy a május 1 tisztele­tére folyó versenyben is meg­tartsák ezt az eredményt. Már megint Ssentlászló ! A í elszáll a hí hí s i verseny lendületével A mellett, hogy a felszaba- dulási versenyben hatá­rozott lépést tettünk a jólét növelése érdekében, gazdag ta­pasztalatokat is meríthetünk további munkánkhoz. A leg­főbb tanulság: minden tervet teljesíteni lehet, ha azért váll­vetve küzdenek a fizikai dol­gozók és a műszakiak, ha párt­fogolják a jó kezdeményezése- Ket és nem utolsósorban, ha megvan a versenynyilvánosság. Megyénk valamennyi jelen­tős bányája és ipari üzeme túl­teljesítette negyedévi tervét. A múlt évben sereghajtó Pécsi Porcelángyár a tervteljesítő üzemek sorába lépett, felzár­kózott a Pécsújhegyi Erűmű, a Beremendi Cementgyár. A Mo­hácsi Selyemgyár dolgozói olyan lelkesedéssel dolgoztak, hogy eredeti tervfeladatukat jelentősen túlszárnyalták és ezért tervemelést kértek. Erre a megye életében még nem volt példa. Mikor januárban megkezdő­dött a felszabadulási verseny és egymásután hangzottak el a felajánlások, néhány helyen ilyen szavakat is hallottunk: „Nem teljesíthető a terv”. Pécsbányán is mondták ezt. Amikor azonban látták, hogy több csapat eredménye rácá­folt erre a nézetre, felelevení­tették a régi mozgalmakat, ahol csak lehetett bevezették a Rufli-mozgalmat. Most a ne­gyedév végére egy kivételével minden csapat, amely alkal­mazta a Rufli-módszert, telje­sítette tervét. Jelenszki János frontmester februárban elindította a „Ter­melj gazdaságosabban’-mozgal mat. Elhatározta, hogy 1.3 szá­zalék alá szorítja a palatartal­mat. így 12 kilogrammal több jutott egy csillébe. Ez havonta 3600 forintot jelent. Naponta egy-egy pillért a régi bánya­fából készítettek el. Ez egy hónapban mintegy 200 darab pillérfa megtakarítást eredmé­nyezett. A mozgalom magával ragadta a többi ifjúsági brigá­dot is. így aztán Péesbánya az első lett. Az első tapasztalat tehát, amit a felszabadulási verseny­ből le kell vonni: a Rufli és a „Termelj gazdaságosabba n”­mozgalmat általánossá kell tenni a bányaüzemekben! Fő­leg a komlói frontbrigádok tanuljanak Jelenszkiék példá­jából! A felszabadulási ver­senyben csaknem minden kom­lói üzem túlteljesítette tervét, a szén önköltsége azonban nem csökken kielégítően. A tisztántermelés a fával való takarékosság nagy lépést je­lentene itt is a gazdaságos ter­melés útján. C1 gyík érdekessége az el- múlt időszaknak — a szénbányászati trösztök közötti párosverseny. Pécs jóval meg­előzte versenytársait, Tatabá­nyát és Komlót. Ekkor ugrott ki a Közép-Dunántúli Tröszt Tizedszázalékokért folyó lelkes harc kezdődött. Jól biztosított nyilvánosság tette a kezdetben spontán vetélkedést mind mé­lyebbé, lelkesebbé, — és oda vezetett, hogy a pécsi tröszt vállalását csaknem háromszo­rosan túlteljesítette, vagyis több mint 20 ezer tonna szenet adott terven felül. A legfrisebb eredményeket naponta kiírták a táblákra, a legjobbakat na­ponta jutalmazták. S nem vet­ték egy kalap alá a jutalma- zottakat. Kit-kit érdeme sze­rint részesítettek elismerésben. Egyik fő tanulsága az is a versenynek, hogy csak úgy le­het jó eredményekre számíta­ni, ha biztosítják a műszaki feltételeket. Ennek hiányában a legjobbak erőfeszítése is hiábavaló. így volt ez István- aknán Szlavek Antal, a szocia­lista munka hőse csapatánál is. Volt egy időszak, amikor 70—80 százalékot teljesítettek csak, mert két harmadban te­lepítették a csapatot. Az össze­szokott csapattagokat szétdo­bálták. Az új munkahely ide­gen volt, sok időt vett el az előkészítő munka. A hibákat úgy lehetett megszüntetni, hogy segítettek a műszaki ve­zetők. A Sziavek-fejtés utána ismét 120 százalékra teljesítet­te tervét, s eredményüket most is tartják a felszabadulá­si verseny után. * z üzemi párt- és szakszer- vezetek úgy tudnak hat­hatós segítséget nyújtani a verseny továbbvitelében, ha — a jó példákból tanulva — tá­maszkodnak az élenjárókra s elsősorban a kommunistáktól várják el a példamutatást, a helytállást. Világos utat jelöl meg szá­munkra a Központi Vezetőség márciusi határozata. Munkás­osztályunk a felszabadulási versenyben méltón fejezte ki azt, hogy helyesli ezt a hatá­rozatot. Legfontosabb most en­nek a versenyszakasznak a le­zártával az, hogy tovább foly­tatódjék a vetélkedés. Az el­ső negyedév eredményeire tá­maszkodva biztosítani kell a termelés növekedése mellett a többi gazdasági mutatók ál­landó javulását. Május 1 kö­zeledik, a proletár intefnacio- nalizmus nagy ünnepe. Tegyük ezt a napot is kiváló terme­lési eredményekkel emlékeze­tessé! Tisztasági versennyel is készülnek a hetveheíyiek május t-re t A kaposszekcsői tanács­tagok élenjárnak a beadásban Községünk termelőszövetke­zeti tagjai és az egyénileg dol­gozó parasztok felszabadulá­sunk 10. évfordulójára az első negyedévi sertésbeadásukat 110, a vágómarhabeadásukat 112 r baromfibeadásukat 262, tojásbeadásukat pedig 103 szá­zalékra teljesítették. A csikós- töttösiekkel folytatott páros­versenyben, mi kerültünk ki győztesen. A Táncsics termelőszövetke­zet tagjai az egész évi sertés- és vágómarhabeadásrikát már­cius 20-ra, 100 százalékra tel­jesítették. A félévi baromfi- es tojásbeadáswkat szintén tel­jesítették erre a napra. A ter­melőszövetkezet jó példája át­ragadt az egyénileg dolgozó parasztokra is. A felszabadu­lási versenyben különösen a tanácstagok tettek ki magu­kért. Többek között Zádori Ijajos, Világosi József, Hodnik Mihály és Czakó László ta­nácstagok az egész évi sertés-, vigóinarha-, baromfi- és ato- jásbeadásuliat teljesítették áp­rilis 4-re. A felszabadulási verseny sikere után, május 1-re újabb győzelmeket akarunk kivívni a begyűjtésben. Erre meg is van a lehetőségünk, mert to­vábbra is a termelőszövetke­zetiek és a tanácstagjaink jó példájára építünk. SZABÓ ANTALNÉ begyűjtési megbízott. A Dunántúli Nap­A fő március 27-i, vasárnapi számában olvastam a szent­ló szlói gépállomás­ról. A cikkben fog­laltak teljes egészé­ben fedik a valósá­got. A szentlászlói gépállomás egész te­rületén tűrhetetlen a helyzet, szervezetlen a munka. Hadd egé­szítsem ki soraimmal a vasárnapi újságcik­ket! Tizenkilenc hold szántóföld áll a ■ szentlászlói községi tanács kezelésében, — ezen termeljük az apaállatok abrakta­karmányát. A vető­magot a szentlászlói gépállomás szelekto­rával tisztítottuk, me­sébe illő körülmények között: — Tanácselnökünk megbeszélte Gálosfai Mihály főagronómus- sal a szelektálás idő­pontját. Mielőtt elvit­tük a magot, ismét megkérdeztük. A vá­lasz: ,yJöhetT‘ Erre fogadtunk egy kocsit és két napszámost, aztán elszállítottuk a vetőmagot a gépállo­másra. Mire odaér­tünk, elromlott a sze­lektor (már évek óta nem használták!) A gépállomásiaknál úgy látszik ez olyan min­dennapi jelenség: — egyszerűen vissza­küldték a kocsit a ve­tőmaggal együtt. Ígé­retet1 tettek, hogy hoz rluk egy jobb szelek­tort. Hoztak is, csak­hogy az is rossz volt. Egy napi javítás után megkezdték a szelek­torozást, de nem olyan egyszerűen, — ahogy azt bárki is gondolná. Reggel „kezdték” — délre már be is indult és egészen negyed egy óráig tisztította a ma­got, miitor ismét fel­mondta a szolgálatot. Becsületükre legyen mondva, néhány nap alatt mégis csak ki­tisztították a 12 má­zsa vetőmagot. Ez idő alatt a gépállomás 24 forintot keresett, mi viszont kifizettünk 6 napszámot és a kocsi fuvart. .Van egy másik jel­lemző eset. Szerző­dést kötöttünk a gép állomással 12 hold tavaszi gabona már­cius 20-ig való elve­tésére. Amikor a munka elvégzéséi e került volna sor, ki­derült, hogy a Szent- lászlóra irányított traktor rossz. (Azóta is javítják.) Állítólag hibásan vették át a Megyei Gépjavító Vállalattól még vala­mikor januárban, de azóta nem értek rá megvizsgálni, csak március 23-án, a leg­nagyobb dologidőben. A tanácselnök napon­ta háromszor, négy­szer sürgeti őket, hogy mikar jönnek viár tárcsázni, vetni? Szóval sohasem fu­karkodnak, de tettek­re nem kerül sor. Ha Lehóczki elvtárs, a gépállomás igazgató­ja meglátja a tanács­elnököt, már szede- lőzködik is, mert „sürgős dolga akadt” — kint a területen. Végül is a főagronó- mus megszánta a ta­nácselnököt: — Ha vetni akar­nak, menjen Alma­mellékre, hívja vissza onnan az egyik trak­torost, azt, aki az egyénieknek szánt.... A tanácselnök haj­lott a szóra, megbe­szélte az almamelléki traktorossal a dolgot, utána megszervezte a vetést„ A traktoros azonban nem ért ide, mért közben telefo­non utasították, hogy ne Szentlászlónak, ha uem Horváthertelend nek vegye az irányt... A vasárnapi mű­szak alatt ott rosto­kolt egy Lanz Bull­dog a gépállomás ud­varán. Vezetőjét nem tudták rábírni a mun kára, csak hétfőn. A gépállomásról az OFA földekre irányí­tottálc.. Amikor a délutáni órákban a tanácselnök kiment a mezőre megszemlélni a végzett munkát, se­hol sem találta a traktort, de a földek is még a téli álmu­kat aludták. A trak­toros útközben „el­tévedt", Somogyhár- ságyon kötött ki. — (Úgylátszik arra jobb berok vannak!) Mindezek a tények a súlyos felelőtlenség, a gyenge vezetés kö­vetkezményei. A fele­lősség elsősorban Le­hóczki elv társat ter­heli! A gépállomás vezetősége nemcsak a gépállomási teendő két hanyagolja el, ha nem a tanáccsal való kapcsolatot is. A ta­nácsülésekre, v. b. ülésekre nem érnek rá eljönni, pedig a tanácsba választottak szeretnék olykor nyíl­tan. szemtől-szembe megbeszélni a gépál­lomás munkáját. Sze­retnének egyes kér­désekben felvilágosí­tást kérni Lehóczki elvtárstól. Sóic eset­ben a gépállomási főagronómus szak­tanácsai is elkelné­nek. Ugylátszik nekik mindez nem fontos, —• enélkül is tudják olyan jól irányítani a munkaversenyt, hogy szégyenszemre az utolsók legyenek?! SÁGODI LAJOS V, b, titkár, Hetvehelyen, Okorvölgyön és Kán községben még soha nem látott verseny bontakozott ki a termelőszövetkezeti tagok és egyénileg dolgozó parasztok között. A termelőszövetkeze­tiek a felsőmindszentiekkel lép tek párosversenyre, az egyé­niek pedig Kovácsszénájával és Szentkatalin községgel. A hízottsertésbeadásban lemarad­tunk, de a tojás, tej, baromfi és az adófizetésben kimagasló eredményeket értünk el. Het­vehelyen az első negyedévi to­jásbeadásunkat 304, baromfi­beadásunkat 364 százalékra teljesítettük. A beadásban — a termelőszövetkezetieken kívül — élenjárnak H. Szerző And­rás és Rudi János egyénileg dolgozó parasztok, akik az egészévi beadásukat 100 száza­lékra teljesítették. Május 1-re, a proletárnem­zetköziség nagy ünnepére vál­laltuk, hogy befejezzük az ösz- szes tavaszi vetéseinket. Tisx tasági versenyt is indítottunk az utcák és az udvarok rer.d- bentartására. Megjavítjuk a kerítéseket és a járdákat. A község közepén lévő parknak már öt éve nincs gazdája, most megfogadtuk, hogy. május 1-re rendbe hozzuk társadalmi munkával. SEBES MIHÁLY . vb. elnök. Elszámoltatják a begyűjtést hátráltató kulákot Sellyén A felszabadulás 10. évfor­dulójára Sellyén lelkes veirsen gés indult, „ki lesz az első a begyűjtésben” jelszóval. Töb­bele között ifjú P. Szabó Já­nos öt holdas gazda március elején megfogadta, hogy ápri­lis 4-re teljesíti az egészévi beadását. Április 2-án büszkén jelentette a begyűjtési hivatal­nál, hogy leadta az augusz­tusra beütemezett hízottserté­sét. Ezenkívül eleget tett az egész évi baromfi- és tojásbe­adásának is. Tóth Gábor nyolc holdas egyéni gazda ugyan­csak eleget tett az egész évi hízóttsertés-, vágómarha-, ba­romfi- és tojásbeadásának. Községünkben jól halad a begyűjtés, de még mindig van­nak olyanok, akik hátráltatják a beadást. Sztaraba József ku- iák még tavalyról tartozik államunknak 143 kiló hízott­sertéssel és 7.082 forinttal, de most megindítottuk ellene az eljárást. Április 4-ével nem zárult le községünkben a begyűjtési ver seny. Több egyéni gazda meg­fogadta, hogy május 1-re tel­jesíti egész évi, illetve fél évi be adását. Április végére a fél év: vágómarha, baromfi és tojás- beadásunkat 70 százalékra tel­jesítjük. Kapusi József begyűjtési megbízott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom