Dunántúli Napló, 1955. március (12. évfolyam, 50-76. szám)
1955-03-20 / 67. szám
4 1955 MÁRCIUS 20 NAPLÖ Nagy kitüntetés, államunk, és egész népünk szeretetének, megbecsülésének jele a Kossuth-díj. Csák a legjobbak kapják, akik életükkel, tévé kenységükkel, alkotásaikkal, méltónak bizonyultak rá. A Kossuth-díj a jó munka jutalma. Megyénk egész népe öröm mel és büszkén vette tudomásul, hogy idén, négy fia részesült ebben a kitüntetésben. Mind a négyen egyszerű emberek, dolgozók, saját munkahelyükön lelkiismeretes kötelességtudással. tehetségüket és erejüket latbavetve tevékenykedő emberek. Rufli elvtársa több és jobb szénért küzd kitartóan, türelmesen, s ha kell, kemény fellépéssel is harcol a nagyobb termelékenységű sz ovjet módszerek alkalmazási ért. Melczer Miklós professzor az emberiség veszedelmes ellensége, a rákbetegség ellen vette fel a harcot. Fernbach elv társ az egész ország traktorosaival versenyzett és győzött. Kapoli Antal, öreg juhász sajátos népi művészetével érdemelt ki határainkon túl is elismerést, őket köszöntjükmost. Sok újabb sikert kívánunk valamennyinknek, Baranya népének pedig azt, hogy legyen a következő években még sok új Kossuth-díjasunk. Rufli elvtársi a bányaművelés szovjet módszerének úttörője Hát csak azért hivattunk, hogy megmondjuk. Koesuth- díjat kapsz — közölte egyszerűen Lantos János elvtárs, István akna nyugati bányamezőjének párttitká- ra. Rufli elvtárs állt, állt, pupillái szélesre tágultak, úgy érezte, a lába is remeg, nem hitte, — Ne „vicceljetek’1 velem, elvtársak, én ezt úgysem tudom el hinni. De csak el kellett hinnie, mert hamarosan táviratot is kapott. Az Elnöki Tanács küldte, melyben tudomására hozták a kitüntetést, s azt, hogy vasárnapra várják az Országházban. Egy hét telt el azóta ás most itt vagyunk Rufliéknál a tágasr takaros konyhában. A nagy kitüntetésről esik szó. Mi is osztozunk egy pár percre abban az örömben, ásni most betölti ezt a kis bányászotthont. Talán azért Jd tudunk együtt örülni, mert a Kossuth-díj viselője nagyon szerény, kedves ember. Ekkor már ott van előttünk a nagy, díszes kötésű oklevél, a bányász egyenruha, melyet már egy féltucatnyi kitüntetés ékesít. Miközben mutogatja, megszólal. — Ez nemcsak az én munkám eredménye, a fiataloké iá, akik szívesen fogadták tanításomat és hálájukkal olyan sokra köteleztek, a műszaki vezetőké, Szilas Lászlóé, Ve- recakei Rezsőé, a pártté, meg a szakszervezeté, mert ők állandóan a nyomomban voltak, «cgítettek, támogattak. Pedig honnan is indultam el... — Mély sóhajt nyom el. Sorra elevenednek meg a régi évek, átok az időik, mikor még a vissza. — A szovjet kalapács nagyobb volt mint mienk, mit kezdek én azzal, meg aztán sokan figyeltek bennünket, mint a vizsgázókat. De’ hát csak sikerült Minden tudásom beleadtam. — Melyek a legújabb tervei? — Tudja, most minden erőm mel dolgozni és tanítani fogok, amíg csak az idő, az egészségem engedi. A fiatalokról beszél a legnagyobb szeretettel. Szerinte velük lehet a legtöbbre vinni a Rufli módszert, vagyis velük lehet legtöbbet termelni. Ahogy mondja: a fiatalok szeretik az újat, sokat kell tőlük követelni, akkor igyekeznek a feladatot teljesíteni, mert tudják, hogy az ember csak attól vár valamit, akiben bízik. A fiatalok élére tapasztalt csapatvezető vájárt kell állítani. Ne legyen rideg, de mégis erélyes, fegyelmet tartó, türelmes legyen, jól értse a szakmáját, tudjon dicsérni és büntetni, követelje meg a jó munkát. Aztán arról esik szó, hogyan kellene még jobban közkinccsé tenni a nagyobb termelést biztosító Rufli módszert. A műszaki vezetők támogatása a legfontosabb. Helyes lenne, ha minden aknán megbíznák a munkamódszer- átadókat a mozgalom terjesztésével. Komlón is lehetne még jobb eredményeket elérni, ha nemcsak hallanának a mozgalomról, hanem eljönnének Pécsre, az István-aknára és megnéznék, hogy s mint csinálják ott. S erről nem volna nehéz meggyőződni, mert már régóta bebizonyosodott, hogy akik jól ismerik a módszert és alkalmazzák, azok mindig túlteljesítik a tervüket. — Sok szép napot megértem már az utóbbi években, de még ilyen nagy boldogságot nem éreztem mint most, — mondja Rufli elvtárs. — Amint egy kis időm lesz, azonnal nekiülök és egy szép levelet írok Valigura elvtársnak .., McIczcf Miklós professzor, a rákbetegség elleni harc hőse Melczer Miklós, az orvostudományok doh tora, a Bőrgyógyá szati Klinika igazgatója a hatodik a pécsi egyetemen, aki Kossuth-díjat kapott. Melczer professzor több, mint négy évtizede végez fáradhatatlan szorgalommal kutatómunlcát.. Leglényegesebb eredményét a rák-kutatás terén érte el. Kutatásainak központjában az a kérdés áll, hogy milyen tényezőik szűk ségesek a rák kialaku Hsához, illetve mi a rák oka, továbbá, hogy milyen módon keletkezik a rák. A Kossuth-díjjal kitüntetett Melczer professzornak többévtizedes, rendkívül fáradságos és nagy anyagi áldozatokat kívánó kísérletek során sikerült igazolni, hogy a rák keletkezéséhez mindenek előtt egy olyan anyag szükséges, amely a rálkos egyén szer vezetőben, kórosan megváltozott anyagcsere következtében keletkezik. Ez a kórosan meg változott anyagcsere, —melynek okát ma még tisztán nem ismerjük — jelenti tulajdonképpen az úgynevezett rákra való hajlamot. A kutatások eredményéképpen sikerült kimutatnia, hogy rákbetegek szervezetéből megfelelő eljárással olyan anyag isolálható, amely teljesen egészséges állatoknak, például egereknek befecskendezve, azok nagy részén jellegzetes rákos elfajulást, elváltozást okoz. Ez kétségtelenül bizonyítja az így elkülönített anyag rákkeltő hatását. Állatkísérletek hosszú sorában sikerült továbbá azt is kimutatnia, hogy a különböző ingereknek a rák keletkezésében jelentős szerepe van. A kísérleti állatokon ismételten alkalmazott különböző bőringerek (égetés, ve-, gyi anyagok) hatására kizárólag az inger helyén keletkezett rák, míg máshol nem. — Ennek az a magyarázata, hogy az állatoknak előzetesen befecslcendezett rákkeltő anyag elsősorban az inger helyén hal mosódik fel és okoz rákos elfajulást. Melczer professzor hosszú éveken keresztül folyó tudományos munkásságára és kutatásainak eredményességére illetékes tényezők már régebben felfigyeltek. Ennek köszön hető, hogy az Akadémia már eddig is minden lehető támogatást megadott kísérletei, illetne kutatásai továbbfolytatására. Jelentős anyagi támogatásban részesítette a klinikát azért, hogy a kutatásokhoz szükséges állatokat és igen drága műszereket beszerezhesse, továbbá lehetővé tette a laboratórium modernizálását is. Az Akadémia vállalta annak a hatalmas rák-monográfiának a kiadását is, amelyen Melczer professzor most d/ gozik és amelyben elsősorban a bőrrák, problémáját tárgyalja. Melczer professzort és rajta keresztül a pécsi egyetemet ért újabb kitüntetés azt igazolja, hogy államunk nemcsak elismeri és értékeli, hanem jutalmazza is azokat a tudományos eredményeket, amelyek dolgozó népünk, az emberiség javát szolgálják. A rákproblé- ma világszerte foglalkoztatja a szak-kutatóikat és hogy Melczer professzor eredményei túljutottak hazánk határain, bizonyítja, hogy a népi demokratikus államokból egyre- másra keresik fel kutató-orvosok. Fernbach Antal, a traktorok „varázslója" csongrádi kubikosokkal kóbo-^^ rolta az országot munka után.. Részesarató volt az uradalmaké ban, dolgozott a vasútnál, megj mindenütt, ahol csak fizettek^ valamit. Tíz éwei ezelőtt sza-f „Tizenkét éves ko- ta'tott egyszer s mindenkorra,™™ban lezáródtam a ezzel az élettel. Altkor hatá-i^r^<a TO<3llá és 6J cozia el, hogy bányász lesz stjuhisz Mint gffajta azóta dolgozik egyhuzamban?árva gyerek, velem Ifitvén-aknán, jó fizetésért,^senki se törődött” ~- megbecsülésbe;: J mondta el életrajzát r Kapoli Antal bácsi. Híres ember akkor lett,? Szűkösen élt, külö- amíkor 1952 tavaszán ellátó- f Késő ősz, december eleje volt. Együk nap még a gyönge napsugár melege szárította a földeket, de másnap rosszra fordult az idő — szakadatlanul hullott a havaseső. A bicséraii faiskoláiban szántogató traktor zúgása is megszűnt. Fernbach Antal, *a szentlőrinci gépállomás traktorosa pár nappal előtte még úgy gondolkodott: „Dolgozunk, amíg lehet, sokat basznál a földnek, ha még most ősszel szántjuk le, meg aztán a pa- lotatoozsoki versenytárs — Kincses József — elénk került. I Nem hagyjuk magunkat.“ S amíg állté az idő, ebből nem I engedett. Váltótársával. Takács György elvtárssal, —aki három évvel ezelőtt tőle tanulta a traktoros mesterséget, — tíz nap alatt mintegy háromszáz normálholdat szántottak, elhagyták a versenytársat. S amikor Fembach elvtárs az időt kémlelte, -kelletlenül, — kissé dühösen — csak ennyit mondott: „Hiába, to- váÜlb nem lehet. Gyerünk...“ Március 18-án az a traktor, amely decemberben hagyta el a barázdát, már újra szánt, s gazdája most -is Fembach Antal elvtárs. Ennél azonban most többet kell mondani, mert a gépen Fembach Antal Kossutíh-díjas traktoros üL Kapoli Antal, a faragókés mestere nősen akkor, amikor hetedmagára kellett kenyeret keresni. 'De amikor nem volt elég a kommenció, nehéz helyzetéből kisegítették faragványai, fogatott a bányába Iván Trofi- tnovics Valigura elvtárs szovjet bányász. Valigura elvtárs, as első napon, amikor leszállt, 24 méter pésztát réseit. Aki ezt nem látta akkor, nevetett, szemfényvesztésnek tartotta, j ragómúvészete. Este Hunyok méternél nem tud-' pisIákoló mécs fé_ kSwt5bb^/PéSe L J*0“ “Uj/e mellett faragta £**“• „M, S^P R?nl ^" ibizsó késével « cső- * kihaj ott 24 métert. Mikor Watos fung Iákat, ezt megtudta a szovjet báV okarindkat klarinét0 nyész, ósszeoleltc, csókolta. , ’ _ Gyorsan fordította a tolmács a, kat’ ^otukórfákat, szavát. , dobozokat, és színes — Aki ennyit csinál — man- jornamentikájű szarukürtöket. dotta — mint én, az hamaro-,i Művészetével kapcsolatban jel ember szava beteljesült. 25, Ildezzuk ,atón bsmet ot, magát. 20, de már 30 métert te réseit 4 ><A faragást önmagámtól taegy műszakon, mikor méginultam és sehol nem láttam nem mint munkamódszerét- i jI it Amikor hozzájutot- adó, hanem mint vájár dolgo- 4 , \tam szép fehér okor szarvá— Hej, pedig de izgultam é koz, akkor csontból is kezd- azon a napon! — emlékezik $ tem dolgozni.” YJ a Kapoli Antal bácsi a ^ legelső faragók közé tar tozik. Művészetét mindig önmaga irányította, éppen ezért ismerhetjük fel egyes darabjait sajátos díszítő rendszeréről. Művészetében három anyagot használ: a fát, szarut, és a kabak-tököt. Ezenfelül a festéshez választóvizet, a karcolozás színezéséhez zsírral kevert kormot, a vörös és ritkán — a zöld tintát. Karcolozással készült tárgyainál érte el o legmagasabb művészi szín vonalat. Művességben és finomságban csak fia érte utói. Díszítményei — bár jellegzetesen dunántúliak, mégis sajátosan egyéniek. — Kutya, szarvas, vadász, juhász, címer, két madár és viráginda azok az elemek, amelyek mindvégig szerepelnek tárgyain, de legtöbbször más és más csoportosításban. Igen gazdag változatban szerepelnek növényi díszítőelemek is. w7 apoli Antal bácsi 1954- **- ben az Alkotmány ünnepén lett a „népművészet mestere”. A mostani kormány- kitüntetés bizonyítja, hogy államunk mennyire becsüli és ■rtékfii népművészeink mun- 1%.'-keit ncpmi a b, egyik szombati napon tartotta esküvőjét Amb rus Árpád elvtárs, a gépállomás igazgatója. Fertnbaohékat is meghívta a lakzdra. El is mentek. Vasárnap reggel — amikor a" kellemes mulatozás után kezdtek hazafelé szállingózni az emberek ‘ — Fem- bach Antal és felesége is elbúcsúzott. Igen ám, de nem haza, hanem a szentlőrinci Úttörő termelőszövetkezet kukoricatáblájára vezetett az útjuk. Munkacsúcsok ideje volt, s szombaton az esküvő miatt abbahagyták a kukorica kul- tivátorozásót, vasárnap reggel folytatták. Kicsinynek látszó tett. mégis benne van Fém- hadi elvtárs érzelme, munkaszeretete, -komm untat® jelleme. „Bárcsak tíz ilyen traktorosunk lenne — mondja Ambrus Árpád Igazgató, — elvégeznének annyi munkát, amennyit most az összes traktorosunk." Ambrus elvtárs állítása nem sokat csa-1, hiszen Róth János átlag őt erőgéppel dolgozó brigádja az elmúlt év.* ben 3019 normálholdnyit művelt meg, Fembach Antal és Takács György elvtársik pedig mindössze egy erőgéppel 2682 normálholdat. Honnan ) van a nagy különbség? „Feirn- jbaoh Antal is G—35-ös géppel ) dolgozott, — mondja Buko- i vies János- műhelyvezető, — > csakhogy az. ő gépe egész >évben másfél órányit sem állt > géphiba miatt.“ ) Ilyen munka mellett ) te van ideje arra, hogy a gép* állomás kommunistái által rá* bízott pártfeladatát teljesítse, 1 Pártvezetőségí tag és Balázs Adorján párt titkár szavaival élve: kiváló pártmunkás. Soha sem vár arra, hogy a vezetőség feladattal bízza meg, mindig tudja mit kell tenni. Ellenőrzi és segíti a pártbizalmiak munkáját, segít a párttagok nevelésében. „Legfőbb kívánsága, — mondja Balázs elvtárs, — hogy itt a mi gépállomásunkon is legyen minél előbb sok versenytársa.”
