Dunántúli Napló, 1955. március (12. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-17 / 64. szám

DUNÁNTÚLI NAPLÓ VtLÁG PROLETÁRJAI ECYEfÖUETEfC! Dicsőség a magyar munkásosztálynak, dolgozó népünk vezető erejének! MDP BARANYA MEGYEI BIZOTT/A'CA'N Ak LAPJA XII. ÉVFOLYAM, 64. SZÄM ARA: 50 FILLÉR CSÜTÖRTÖK, 1955 MÁRCIUS 17 Köszöntjük Kossnlli-tlíjasninkat! Március 15-én ünnepélyes külsőségek között nyújtotta át Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke 96 tudósnak és kiváló dolgozónak az Országház kupolacsarnokában a legnagyobb magyar kitüntetést, a Kossuth-díjat. S mint minden évben, ez alkalommal is ott álltak a kitüntetettek között a baranyaiak és pécsiek: Rufli Lajos, Fcrnbach Antal, Melczer Miklós és Kapoll Antal. Lelkesítő öröm számunkra, hogy újabb Kossuth-díjasokat köszönthetünk megyénkben. Felemelő tudat, hogy a legutóbbi évben is, a mi megyénk is hozzájárult gazdasági és kulturális életünk gazdagításához. Az elmúlt évben is tovább haladtunk hazánk, a szocializmus építésének útján, amelyet kimagasló eredményeikkel olyan kiváló tudósok és dolgozók fémjelezi­tek, mint Sudár Ferenc, Kaszapovics András, dr. Ernst Jenő’, dr. lássák Kálmán, Kis Nagy József, dr. Szentágothay János, dr. Ráüss Károly és dr. Kerpel-Fronius Ödön. Együtt örülünk most az új kitüntetettekkel. Az ő mun­kájuk, eredményeik elismeréséből új biztatást merítünk a,z áldozatos, hősies, megfeszített munkához hazánkért, a szocia­lizmus építéséért. A Kossuth-díj harmadik fokozatát és a velejáró 20 ezer forintot kapta: FERNBACH ANTAL, a szentlőrinci gépállomás traktoro­sa, aki termelési tervét 1950 óta többszörösen túlteljesíti és kiváló munkát végez. Teljes mértékben megvalósítja a traktor egészévi üzemeltetését és minden munkagéppel kitűnő minő­ségi munkát végez; RUFLI LAJOS, a Pécsi Szénbányászati Tröszt csapatvezető vájára, aki Jelenlegi beosztásában Valigura elvtárs, a szocia­lista munka hőse munkamódszerére tanítja társait, módszerét a Pécsi Szénbányászati Trösztnél mintegy 500 vájár vette át és azt a vájártanfolyamon is ismertetik. MELCZER MIKLÓS, az orvostudományok doktora, a pé­csi bőrklinika igazgatója, aki a rák keletkezésének kutatásá­ban eredeti módszerekkel tett új megállapítást. IDŐS KAPOLI ANTAL, dióspusztai népművész, aki a né­pi díszítőművészet terén végzett több évtizedes kiváló munkát. Köszöntjük Kossuth-díjasainkat! A felszabadulási serleg elnyeréséért Továbbra is vezetnek a pécsi bányászok A pécsi bányászok továbbra is vezetnek a versenyben. A tröszt valamennyi aknája tel­jesé tette, illetve túlteljesítette napi és harvi esedékes tervét egyaránt. A felsziaibaduLási műszak második napján a Pé­csi Szénbányászati Tröszt 101.8 százalékra teljesítette napi előirányzatát, így havi esedékes tervével 106.2 száza­léknál tart. A legjobb ered­ményt ezen a napon András- akna érte el (102.7 százalék), ugyancsak szép eredménnyel büszkélkedhetnek a Széchenyi aknaiak is, 101.9 százalékra teljesítették napi tervüket. A Komlói Szénbányászati Tröszt e napon se tudta elér­ni a 100 százalékot, bár az előző naphoz viszonyítva némi javulás tapasztalható. — A komlói tröszt legjobban ter­melő üzeme továbbra is a nagymányoki. Ez a felszaba­dulási műszak második nap­ján 106.1 százalékra teljesítet­te előirányzatát. Ezzel havi esedékes tervét 109.7 száza­lékra fokozta. Máza üzem, An- na-akna és a ITes üzem is túlteljesítette napi tervét. A tröszt másik négy üzente azon ban jóval száz százalék alatt maradt. A pécsiek nemcsak a kom­lóiakat, hanem új verseny­társukat, a Tatabányai Szén- bányászati Trösztöt is megelőz ték. A tatabányai tröszt mind­össze 86.8 százalékra teljesí­tette elő' rányzatáit március líő-én, így havi esedékes ter­ve teljesítésének mutatója is csökkent. 101.3 százalékra. István-nknán Felejthetetlen élmény Nehéz megtalálni a megle­lő szót, amellyel híven kife- zhetnők a szovjet művészek ädd esti hangversenyének ■rró s mégis ünnepélyes han- ilatát. írjuk talán azt, óriá- volt a siker? — Csak a pil- natot rögzítenénk és elsik- na, ah™ e hangversenyből araaandó és örök: a csodá - t és szeretet. Vagy mond­át azt, hogy szűnni nem táró tapssal kérte, követelte ssza negyedszer, ötödször is pécsi közönség — ez a ki- nomult szellemű, rendkívül ényes. kritikus hallgatóság • a szovjet művészeket? — sak részletét ragadnék ki az »magában és egészében tö­ltetes zenei ünnepségnek. Gyenge a szó ereje, hogy atyana Nyikolajeva Sztálin- jas zongoraművésznő, Pavel szician, a Moszkvai Nagy zínház magánénekese és lekszandr Gyegyuhin zongo- művész művészetét visszá­ruk. A káprázatos tudás, a gyogó technika és a h:bát- n stílus, szűnni nem akaró mepléssé varázsolta a hang- »rsenyt. Négyszer adott rá- íást Tatjana Nyikolajeva. íromszor állt újból és újból zongora mellé Pavel Liszl- an — s amikor már elhang- >tt a „hivatalos“ köszönet és nyújtották a pécsiek ajáindé- it — a közönség még min- g a helyén maradt, tapsolt i ünnepelt. A hangverseny első részé­in Tatjana Nyikolajeva szin- teljes estét betöltő műsorát il'lottufc. A rendkívül sokol- ilú művésznő Bach-játéká- il nyerte meg 1950-ben a pcsei nemzetközi Bachwer- myt. A Wohltemperiertes lavier két preludium és fű­lj áriak tolmácsolása azonnal egfogta a közönséget, mert iiLönösen a fugák felépítésé­in megérezte az előadó ma­is: endű, zenei építőművésze­it. Beethoven B-dur szonátá­inak előadása éppúgy sok iejthetetlen momentumot ho >tt, mint a lelkes sikert ki­váltó két Sdhumann-mű a Fantasiestücke sorozatiból. A széles színskálájú művész a lé­nyeget megragadva nagy virtuozitással adta elő a nem­rég elhunyt kiváló zeneszer­ző, Prokofjev: Prelüd, majd Tocoat,, című műveit, melyek elhangzása után a közönség újabb és újabb számokat kö­vetelt, hogy minél tovább tartson Tatjana Nyikolajeva művészetének nagyszerű igé­zete. Bach, Debussy, Liszt és Prokofjev művek hangzottak fel újra a remek fonmálókész- ség művésziének keze alatt A hangverseny második fe­lében Pavel Liszieian gyö­nyörködtette művészetével a közönséget. Kultúráltan szép hamgla mind a közép, mina a fel9Ő regiszterben bársonyos teltséggel zeng. öröm volt hal­lani, hogy ez a nemesen szép férfihang miképpen társad hordozójának nagyszerű, az átélésből táplálkozó’ előadó- és formálókészségével. Az emberi lélek mélységének finom rez­düléseit tudta kifejezni Schu­bert, Schumann, Grieg. Rubin­stein és Rachmaninov dalai­ban. Nagy tetszést aratott a Faust Valentin imájával is. Mégis öli emelkedett művé­szete a legmagasabbra, ahol szülőföldjének, az örmény Fö’.dnek üzenetét hozta egy felejthetetlenül szép népdal nemesen egyszerű, remekbe­szabott előadásával. A siker csak fokozódott, amikor a kö­zönség szűnni nem akaró tap­saira válaszként felcsendült magyar nyelven a „Szól „ ka­kas már“ című virágének. A hangverseny , megigézett“ hadi gatósága forró tapssal köszön­te meg Pavel Liszieian szép műsorát. A sikerben méltán részesült nagyszerű zongorakíséróje, A lekszandr Gyegyuhin. Ezen az estén újbói belepil­lanthattunk a legnagyobbak művészetébe, élveztük, csodál­tuk ég örökre szívünkbe zár­tuk Tatjana Nyikolajeva, Pa­vel Lisrician és Alekezandr Gyegyuhin művészetét. a felszabadulási műszak má­sodik; napján is győzelem szü­letett. A termelési tervet 101.6 jzáziaiékr„ teljesítették. 18 ton­na szénnel adtak többet az 1 előirányzatnál. A hétfőn még első körletet, Mezővári Vilmos körletét, Hor vátth Lajos és Köntös Gyula körlete előzte meg, teljesít­ményük meghaladja a 115 százalékot. A fejtési csapatok versenyében Varga János frontbrigádja tört az élre 177.8 százalékával a 65 csille terven felül termelt szénnel. Utána következdik Asztalos Fe­renc csapata 36 csille többlet­tel és Buchmüller Antal 20 ■silte : terven feCiit témáéit szénnel. Egyéni versenyben Klopak Ferenc eredménye a 'égd:cseretesebb. 140 százalék Kővári József és Kurucz László váll-váll mellett 136szá zalékkal zárták a napot. A Komlói Erőmű Vállalat dolgozói a felszabadulási ver­seny során már komoly ered­ményeket értek el. A vállalt 20 kalória helyett 80 kalóriát takarítottunk meg kilowatton­ként az első két hónapban, így összesein 231 tonna szenet takarítottunk meg 29.491 fo­rint értékben. Februárban ren­det teremtettünk a munkafe­gyelem terén is, egész hónap­ban nem volt igazolatlan mu­lasztónk. Ellenben tíz dolgo­zónk elérte a sztahánovista szintet. Most a felszabadulási műszak tiszteletére újabb vál­lalásokat tettünk. ígérjük, hogy az eddig vál­lalt 20 kalória helyett 100 ka­lóriát takarítunk meg kilowat­tonként. Április 4-re elkészít­jük az új főművezetői irodát. Elvégezzük a kazánházi fürdő bővítését és az új fürdő ösz- szes munkálatait. Terven felül elvégezzük az evaporátarok, fornalók és csatlakozó vezeté­keinek takarítását. Ezenkívül az erőmű és vízlágyító közötti vezeték savazását, valamint az új bázis -kiese rélő üzem behe­lyezését Vállalásaink sikeres teljesí­tése érdekében gépműhelyünk részletes munkatervet készített elő, hogy méltóan ünnepelhes­sük meg hazánk felszabadulá­sának 10. évfordulóját SOMOGYI ISTVÁN Az első helyet meg akarják tartani A nagymányoki bányaüzem dolgozói a felszabadulási mű­szak kezdete előtt elhatároz­tál:, hogy ezt a verseny sza­kaszt Illő százalékos erea- ménnyel zárják. A cél meg­valósítása érdekében a műsza­ki vezetők minden csapat szá­mára külön kiszámították, hogy mennyivel keli többet termeJniök. A bányászok nagy lelkesedéssel kezdtek a mun­kához — s bár komoly szállí­tási nehézségek akadályozzák őket,, — már a felszabadulási műszak első napján is ki­emelkedő eredményt értek el. Jelenleg ők a legjobbak a Komlói Szénbányászati Tröszt üzemei kőéül s ezt az elsősé­güket továbbra is meg akar­ják tartani. A szénbányászati tröszt által kitűzött 10 ezer forintos célprémium is lelke­síti őket jó munkára, és nem kevesebb, miint 500 tonna ter­ven felüli szenet akarnak atk ni a népgazdaságinak. Az egész nagymányoki kol­lektíva érdeme, hogy az üzem a hónap minden napján telje­sítette tervét, de közülük is ki kell enne in i Bauer Henrik harmad aknász beosato ttjait, akik a felszabadulási műszak második napján 130.2 száza­lékra teljesítették tervüket, ha­vi átlaguk 10S százalék. A fejtési csapatok versenyében a 13-as csapat tagjai mutatnak példát. Hauk János (2), Má- tihé József és Petz Antal ve­zetésével rendszeresen túltel­jesítik tervüket. Havi átlag­teljesítményük 124 százalék, 15-én is 120.8 százalékot ér­tek el. „Őszig még jóegynéhány belépőre számítunk“ Lassan döcögött a szekér.a ke­leti égen még nem bukkant fel a tüzes napkorong, csak nagy, sárga fényké­véje jelezte a láthatáron, hogy hajnalo- dik. A Mecsek felől vastag, szétszaka- dozó szürke felhők ereszkedtek délnek, olyan se télinek, se tavaszinak készü­lődött az idő. Pedig de elkéne már a lombruhás tavasz, a szántás-vetésnek való jóidő. Valami ilyesfélén járt az esze Kapási Jánosnak, a szentlőrinci Úttörő termelőszövetkezet kocsisának, amikor a Mecsek aljából, Tarcsakeresz- tespusztáról — ahogy erre nevezik — a pécsi piacra baktatott a tsz fogatá­val. .. Ahol a bodai út rátér a Pécs—szent­lőrinci műútra, ott érte be Kapási Já­nos Csapónét, és Majomét, a két bodai parasztasszonyt, akik ugyancsak a piac­ra igyekeztek szatyorral a kezükben ... — Hát ha már egyfelé visz az utunk, üljenek fel — szól oda Kapási elvtárs... Az asszonyok nyelve hamar megoldó­dott ... hanem amikor aztán a tsz-re terelődött a szó, — akkor meg az asszo­nyok hallgattak és csak úgy itták ma­gukba, amit Kapási János mondott. Be­szélt a munkáról, a részesedésről, a ház táji gazdaságról... — Ha igazán szép bútort akarnak lát­ni, akkor jöjjenek el Tarcsakeresztés- pusztára, bármelyik ajtón kopogtassa­nak be... És a lányok stafirungja... Csapó János 12 holdas, tekintélyes gazdaember Boda községben. Mintha tegnap lett volna, úgy emlékszik vissza a földosztásra, hiszen 6 irányította an­nak idején ezt a munkát Bodún. Hej, micsoda harc folyt akkoriban a föld­ért! ... Azóta mintha kihűlt volna a vér az erekben, mintha szunnyadó fáradt­ság ülte volna meg ezeket a Mecilk alján elterülő községeket. Bodától Kő- vágószöllősig, Cserkútig minden olyan maradi a gazdálkodásban, sehol semmi új. Tenni kellene valamit az újért, a jobb és szebb életért. Közös gazdálko­dásba kellene összefogni.., 1952-ben már egyszer eljutottak a közös gazdál­kodás gondolatáig, de aztán ismét csak elmaradt, nem volt aki erőteljesen szer­vezte. volna, aki megindította volna a sort. A járásiak sem sokat törődtek ezzel a kezdeményezéssel, ki sem jöt­tek a faluba. Minden maradt ahogy az­előtt volt. Hanem a nemrégiben megje­lent március 4-i Központi Vezetőségi határozat ismét felélénkítette Csapó Jánost. Most aztán itt az ideje, hogy munkához lássunk! — mondogatta ma­gában. Néhány napig ért benne a dolog majd benyitott a tanácshoz. — Én úgy gondolom ... valahogyan úgy érzem ... termelőszövetkezetet kéne alakítani, méghozzá idejében, a tavaszi munkák előtt... Március 14-én reggel — mintha tele­fonközpontból adták volna a hirt min­den házba — rövid idő alatt elterjedt a szó: a Jani bársiék termelőszövetke­zetet akarnak alakítani... a Csapó Já- nosék... Sok család összeült ezen a napon, hogy meghányja-vesse, marad-e a régi mellett, avagy az új útra lép?!.. Hol jobb, jövedelmezőbb?... Lonhi Gyula párttiikár Rábavöl­gyi Irén tanácselnök. Csapó János az emberek, az asszonyok járták a falut: „Ki áll mellénk?!..." Majomé és Csa­póné is kiteregették a maguk módján, hogy mit hallottak az Úttörő tsz-ről, a szép bútorokról... Ez kell nekünk is: közös gazdaság! És nem lehetett már megállítani az elvetett gondolatot: — „Termelőszövetkezet!"... Ahogy járták a falut, úgy gyűltek az aláírások: Kvell Antal, Tóth József, Bálint Ferenc. Ba­lázs Vince családostul és Völgyiék és Németh Imréné és... — És hát akkor estére a tanácsház­nál megtartjuk az alakuló gyűlést!... Nem sok ideig tartott a választás: ... „J ó lesz nekünk a Jani bácsi___ Ö ér ti a legjobban a gazdálkodást'... — „Neki való beosztás ez" ... Egyhangú­lag Csapó János elvtársat választották elnöknek. Utána a vezetőségre került a sor: Kvell Antal,,, Tóth József né,, ■, 1955. március 14 -én, nemzeti ün­nepünk előestéjén megalakult Bodán a termelőszövetkezet 14 taggal — földte­rületük kiegészítésével — 80 holdon.... Az alakuló közgyűlésen felolvasták a tsz alapszabályát, közbe-közbe megáll­tak és nyomban megvitatták a nehezeb­ben érthető pontokat: „Nem bandában dolgozunk, hanem szétosztjuk a mun­kát és premizálunk” — mondották a hozzáértőbbek . Mások meg a háztáji­ról beszéltek, aztán a becsületes mun­káról is esett sok szó. Egyetértettek az alapszabállyal és nyomban megfogad­ták, hogy csakis ez lesz az irányadó a munkában. Március 15-én a tanácsházban gyűlt össze az új vezetőség, a párttitkár, a tanácselnök és Romvári Ferenc a já­rástól. hogy munkatervet készítsenek. Először csak olyan kezdeti tervet, hogy megindulhasson minden a maga rendje és módja szerint. A Völgyi féle porta lesz a termelőszövei'zezeté. Odakerül a jószág: 5 tehén, 4 ló, 10 anyakoca. Dobribán Jakab megbízott főagronó- mus, Tóth János csoportvezető, Szabó Sámuel állattenyésztési csoportvezető is kilátogatott a tsz megalakulásának hí­rére. A vezetőséggel együtt nyomban hozzáláttak a részletes tervkészítéshez: ■. .tavaszi búza; 20 hold ... 9 hold zab... 20 hold kukorica... A sertések mellé gondozó is kell... — Ha elfogadja a tagság — mondja Tóthné — ezt a munkát én vállalom.... — Megmondhatom — jegyzi meg Csapó bácsi — őszig még jóegynéhány belépőre számítunk: Kasza Ferencre, Krachenfelser Jánosra, Bálint Ferencre és másokra is. Nekik is köztünk a he­lyük és mindenkor szívesen látjuk őket termelőszövetkezetünkben.. A Mecsek aljában meghúzódó kézsé­gek közül így hát Boda lépett elsőnek a szocialista nagyüzemi gazdálkodás útjá­ra. Örömmel üdvözöljük megyénk új termelőszövetkezetét: a bodai Április 4 tsz tagjait. SCHMIDT KÁROLY

Next

/
Oldalképek
Tartalom