Dunántúli Napló, 1955. március (12. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-19 / 66. szám

NAPLÓ 1855 MÁRCIUS SO A Központi Vezetőség útmutatásai nyomán harcoljunk pártunk falusi politikájának újabb sikereiért! Országos értekezletet tartottak a járási tanácselnökök zs A járási és járási jogú városi tanácsok, valamint a megyei tanácsok végrehajtóbizottsági elnökei kétnapos értekezletet tartottak az országház üléstermében. Az értekezleten megjelent Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Hegedűs András, a minisztertanács első elnökhelyettese, Apró Antal a minisztertanács elnökhe­lyettese, Ács Lajos, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Ve­zetőségének titkára, Erdei Ferenc földművelésügyi miniszter, Szobek András begyűjtési miniszter, Román József egészség- ügyi miniszter, Szabó János város és községgazdálkodási mi­niszter, Erdey-Gruz Tibor ■ oktatásügyi miniszter, Czakó Kál­mán, a népköztársaság legfőbb ügyésze, Házi Árpád, az Álla­mi Ellenőrző Központ elnöke, Keleti Ferenc, az MDP Köziponti Vezetőségének osztályvezetője, Jánosi Ferenc, a Hazafias Nép­front országos tanácsának főtitkára. Az értekezletet Varga András a minisztertanács titkársága tanácsi végrehajtóbizottság osztályának vezetője nyitotta meg, majd Apró Antal, a minisztértanács elnökhelyettese mondott beszédet. Apró Antal elrtárs beszéde Bevezetőben az új tanácsok munkájának eredményeiről, pártunk Központi Vezetősége határozatának jelentőségéről szólt, majd részletesen foglal­kozott a tanácsok előtt álló feladatokkal. Pártunk III. kongresszusa —’ mondotta — világosan meg­jelölte: nem akarjuk hosszú időre elhalasztani a mezőgaz­daság szocialista átszervezését Az a nézet, amely esetleg hosszú évekre, vagy évtizedek­re akarja kitolni a falu szó cialista átszervezését, teljesen idegen a párttól, azt el kell Utasítani. Ez azoknak a nézete akik nem értik meg, hogy már most is mezőgazdasági fejlő- désünk, de egész fejlődésünk egyik akadálya a sokszázeze'- elaprózott paraszti parcella és az alacsony termésátlag. A fő­kérdés tehát, amit a Központi Vezetőség határozatában éle­sen felvetett, hogy szívós har­cot kell folytatnunk a szövet­kezeti eszméért, a szövetkezet­ellenes elemekkel szemben. A tanácsi szervek az elmúlt két évben nem tettek- meg mindent á termelőszövetkeze­tek védelmére, a tsz-ek gaz­dálkodásának megjavítására, új termelőszövetkezetek alakí­tására és azért, hogy á terme­lőszövetkezetek ne zárkózza­nak el az ■ újonnan belépni kí­vánó parasztok felvételétől valamint a kilépett tagok visz- szavételétől. Hogy ez a hely­zet előállót, abban mi is hibá­sak vagyunk, akik a végrehaj­tóbizottságok felső irányítását Végezzük innen a miniszterta­nácsból. A továbbiakban hangsúlyoz­ta, hogy pártunk és kormá­nyunk nagy összegekkel segíti ' a termelőszövetkezetek fejlesz tését, s a szövetkezetek értek ' is el jó eredményeket de mos' nagyobb lépésekkel kell tovább menni. Az eddigi előrehaladás* gátolta az, hogy a megyei já­rási, városi és községi taná­csok elhanyagolták a tsz-ek megszilárdítását és számszerű fejlesztését. Sokhelyütt alig gondoltak új tsz-ek létrehozá­sára. —. Ezen sürgősen változtatni kelj -r- folytatta — és min­dennapos munkánkká kell vál­nia a jó termelőszövetkezetek népszerűsítésónak, s a tsz-ekre támaszkodva el kell érni, hogy már az idén «jelentős mérték­ben növekedjék termelőszövet­kezeti mozgalmunk, megindul­janak az új belépések, új ter­melőszövetkezetek alakulja­nak. — A másik hiba, hogy a végrehaj tóbizottságok vezetői sok helyen nem ismerik a ter­melőszövetkezetek problémáit, nem járnak ki a termelőszövet kezetekhez. Pártunk és kormá­nyunk nagy gondot fordít ar­ra, 'vagy a tanácsoknak meg legyen a lehetőségük a terme­lőszövetkezeti gazdálkodás színvonalának gyors emelésé­re. A tanácsoknál vannak nö­vénytermesztési, állattenyész­tési szakemberek, állatorvosok, könyvelők, termelőszövetkeze­ti szervezők. Azt tapasztaljuk azonban, hőgy ezek a szakem­berek csak' általánosságban foglalkoznak a termelőszövet­kezetekkel és nem ott segíte­nek, ahol arra legnagyobb a szükség. A tsz-ek állapotáéit a tanács végrehajtóbizottságo teljes mértékben felelős. Ha tehát egy termelőszövetkezet­nél alacsony a termés, laza a fegyelem, azért a tanács el­nöke, a vógrehajtóbizottság a felelős. Neki kötelessége fele­lősségre vonni az állattenyész­tési szakembereket, ha ala­csony a tej hozam, a növényter­mesztési szakembereket, ha kapálatlan a terület, s általá­ban következetesen érvényesí­teni kell azt az elvet, hogy a mezőgazdasági igazgatóságok ás az eg z tanácsapparátus munkája döntően a termelőszc vetkezetek megszilárdításárp összpontosuljon. A tanács és a tsz-ek . között - szoros barátsár kell legyen és a segítőszándé kot a tanács részéről nap, min' nap éreznie kell a tsz-ek nejt \ tanácsoknak,, mint az állam­hatalom helyi szerveinek, a végrehai tóbizottságoknak, az egész állami apparátusnak — kezdve a minisztertanácstól — nagyobb felelősséget kell tanú útamiok a párt III. kongresz- szusa és a Központi Vezetőség határozataival szemben! — Az alapos, beható támo­gatásra különösen szükség van most, amikor á tavász' munkák megkezdésétől, már -sait néhány nap választ el bennünket. A tanácsnak segítenie kell, hogy a tsz-ek — a gépállo­mások alaposan felkészülje­nek a tavaszi vetés, növény­ápolási munkákra és tegyék meg az összes szükséges in­tézkedéseket ahhoz, hogy az idén a tsz-ek termésátlaga nem csak egyes növényfé­lékből, hanem mindenből magasabb legyen, mint az egyénileg gazdálkodóké. —• Pártunk Központi Veze- őségének legutóbbi határoza- a is a termelési színvonal nö -•elését, a termelékenység eme ' §sét, az önkö’tség csökkenté­sét állította, a párt és gazda ■■ági . szerveink elé, mint nép 'azdaságupk egyik legfonto­sabb feladatát. Ez termel ő- izövetkezeteinkre is áll. A ma gasabb termés érdekében kü- önösen fontos, hogy a gép­állomások gépeit a termelőszö­vetkezetek: maximális mérték­'hp-n i^^ti vfi?vpiV rn,<srt. . ° tsz-ekben ez a munkatermelé­íenység növelésének legköz­vetlenebb módja. Ugyanakkor nagy súlyt kell helyezni arra, hogy a tsz-ek alkalmazzak a legfejlettebb agrotechnikát, trágyázzanak ott, ahol trágyázni kell, szó­val nagyobb mértékben hasz nálják a műtrágyát mint ed­dig bármikor, hogy termés­átlaguk gyorsan növekedjék, és a tagok életszínvonala meghaladja a középparasz. tok életszínvonalát. Különösen nagy gondot kell fordítaniok a tanácsoknak a termelőszövetkezetekben a kö­zös vagyon védelmére, amit nagyban elősegít a megfelelő adminisztráció és könyvelés. — Azt is észrevettük, hogy sok helyen megsértik a terme­lőszövetkezeti alapszabályo­kat Sok helyen szinte tűrhe­tetlenné vált a háztáji gazda­ságok túlméretezése, ami sok­szor a szövetkezeti vagyon el­herdálásához, eltulajdonításá­hoz vezet. Ha tanácsaink ébe­rek lennének, ezek a szabály­talanságok kevésbé következ­hettek volna be. Mi szükséges nek tartjuk a háztáji gazda­ságot, de az nem mehet a kő zös gazdálkodás rovására. Ha ez így megy, a közös gazdasár elsorvad, veszekedés, civako- 'ás van az ilyen tsz-ekben és ilyen helyen nem emelkedik a közös gazdaságból adódó jöve­delem, hanem a tagság fő jö­vedelme, a háztáji gazdálko­dásból lesz — mondotta, majd rámutatott arra, hogy a ház­táji gazdaság túlméretezése, illetve az e téren mutatkozó hibáit nem egyszerűen gazda­sági kérdések, hanem politi­kai kérdések is. A hibák azt is mutatják, hogy tanácsi szer­veink szemet hunynak az ilyen visszaélések felett és tisztán­látásukat sok helyen megza­varta az az ellenséges agitá­ció, hogy a mezőgazdaság szo­cialista átszervezését mi el­halasztottuk és itt-ott kialakult olyan nézet, hogy lehet valaki termelőszövetkezeti tag és je­lentős mértékben megtarthat­ja, fenntarthatja magángazda­ságát is. — Vannak olyan esetek is. — folytatta Apró Antal, — amikor a VB-ok alapszaöály- sllenesen avatkoznak be a ter­melőszövetkezet munkájába Az egyik jelentésben olvastam hogy például Karcagon a vá­rosi tanács mezőgazdasági osztályának egyik dolgozója rgyszerűer. felmondott a Sza­badság tsz könyvelőjének. — Azt hiszem, mindenki ■lőtt világos most a Központi Vezetőség határozatából, az ? lmon dot t példákból, hegy a anácsoknak több támogatást öbb segítséget kell adniok a tsz-ek munkájához, a műnké megjavításéihoz, az alapszabály izerű gazdálkodás kialakítá­séihoz a növénytermelésben is, az állattenyésztésben is. De a fő kérdést alá szeretném húzni, s ez a politikai kér­dés: felvenni a harcot a ter­melőszövetkezetek megszilárdi ásáért, felvenni a harcot a ermelőszövetkezet-ellenes ele­mekkel szemben s ebben jár ianak élen a tanácsok és az ügyészségek is, mert hiszen az ügyészségeik sok esetben gyámolitják a kulákc*kat, a spekulánsokat, a termelőszö­vetkezetekkel szemben. — Sok termelőszövetkezet ben, amikor közelebbről megvizsgáljuk, kiderül, hogy a lazaságnak, a közös va­gyon nagymértékű pazarlá­sának oka a termelőszövet­kezetekbe beférkőzött ellen­séges elemek kártevő tevé­kenységében van. Ezért a termelőszövetkezetekből a2 ellenséges elemeket, kuláko- kat el kell távolítani. Az egész tagság előtt kell le­leplezni őket s nem szabad megengedni, hogv a szövet­kezetekben az el’enség be­folyása érvényesüljön. Szorosan összefügg ez a ház- ‘áji gazdaság méreteivel, a/ elharapódzott spekulációval s munkaegység-csalásokkal, va- 'amint más korrupciós jelen­ségekkel is. Az ilyen esetek mögött a tanácsoknak jobbár, meg kell keresniük az ellen­ség kezét, minit ahogy ezt ed­dig tették. Ugyanakkor fontos felada­tunk. hogy nagyobb gondot fordítsunk a termelőszövetke­zetekben a kádermunikára. el­sősorban arra, hogy a terme- 'őszövetkezet vezető pozíciói­ba megfelelő embereik kerül­jenek. Ezután a családtagok rész­vételének fontosságáról szólt a tsz-ek munkájában, majd fel­hívta a tanácsok figyelmét, támogassák az egyszerű, az I. és II. típusú termelőszövet­kezeti csoportokat is. Itt is nagy súlyt kell helyezni az alapszabály betartására, an­nál is inkább,' mert gyakran tapasztaljuk, hogy helyenként az I. és II. típusú termelőszö­vetkezet cégére alatt lényegé­ben egyéni gazdálkodás fo­lyik. Amint ismeretes, az I és TI. típus feladata, hogy a dol­gozó parasztokat szövetkezeti gazdálkodás formájához ve- Jo,* az elvet soha nem szabad szem elől téveszteni. Ezért erősíteni kell, a szövet­kezeti csoportokban a közös munkát., oda kell hnitni. hogy azok tagjai meggyőződve a kollektív gazdálkodás előnyé­ről, mihamarabb a III. típus­ra térjenek át — A tanácsi, szerve^ felada­ta, hogy éberen, féltékenyen őrködjenek, s biztosítsák, hogy a területükön működő termelő- szövetkezetek alepsziaibál-ysze- rint gazdálkodjanak. Ezután az előttünk álló me­zőgazdasági feladatokról be­szélt Apró Antal. Majd rész­letesen szólt a' begyűjtés kér­déseiről. —- Ha megnézzük a külön­böző kedvezményeket, akkor azt látjuk, hogy mintegy 30 százalékkal csökkent a beadás — mondotta. — Nem kis mértékben az új begyűjtési rendelet eredménye az is. hogy a szabadpiac ki- szélesedett, a7- illattenyésztés számos területen — kivéve a szarvasmarhát, — növekedett 3 növekedett általában a te­nyésztési kedv. De míg az ■gyík oldalon a kedvezmények ■gesz sorát adtuk, ugyanakkor az 1954. évi begyűjtési tervet 3gy pár területen nem telje­sítettük. Míg például kenyérgaboná­ban dolgozó parasztságunk mintegy 96 százaléka a csáp Iőgéptől tett eleget beadási kötelezettségének, addig ko­moly lazaságok mutatkoz­nak például a sertésbegyüj- tésnél. — MP már világosan látjuk hogy az alapvető hiba itt a szemléletben van, abban a oolitikai felfogásban van, mely elterjedt az országban, hogy az állami szervek megalkud­tak a helyzettel. Az ország­ban megindult a hússal való ipdkuláoió, nagytömegű- feke­tevágás indult meg. Ugyanak­kor amikor az országban ele­gendő sertés van. mégis 75 szer darabbal maradt adós a dolgozó parasztság a múlt év­ben. Különösen Bács, Szolnok is Fejér megyékben volt hal­latlanul alacsony a begyűjté­si terv teljesítése, viszont a szabadpiacon nagymértékben lehetett húst kapni, mert a begyűjtést nem teljesítették, az államnak járó húsmennyi­séget a szabadpiacon adták el magasabb érón anélkül, hogy a hajuk szála is meggörbült volna. Széleskörben elterjedt olyan helytelen és káros nézet hogy a begyűjtési kötelezett­ség egy ideiglenes valami és aki nem teljesíti, annak sem­mi baja nem történik, sőt tar­ozását, hátralékát bizonyos dó után el is engedik. — Nekünk ez ellen a káros az ország ellátását veszélyez­tető szemlélet ellen fel kel’ vennünk a harcot* de ehhez Esősorban az kell, hegy ^ a tanácsoknál és a begyűjtés' ■apparátusoknál csináljunk ren det. A begyűjtési hivatalok és a vég rehaj tóbiz otts ágok _— és ez különösen áll a járási vég­rehajtóbizottságokra — sok helyen nem szereztek érvény^ a begyűjtéssel kapcsolatos mé: lányos rendelkezéseknek, majd nem szó nélkül tűrték a feke­tevágásokat, a nyers-hússal va­ló üzérkedést, spekulációt amíg végül a minisztertanács január végén kénytelen volt szigorú rendelettel véget vet­ni azoknak „ visszaéléseknek amelyek nagyrésze a végrehaj­tóbizottság tagjainak, elnökei­nek, az ügyészség, bíróság, a rendőrség vezetőinek szeme láttára folyt a2 országban. —. Olyan szemlélet alakult ki hogy ne zaklassuk a dolgozó parasztot, ne követeljük a hát­ralékok törlesztését, mert ez sérti a szocialista törvényessé­get és nem összeegyeztethető az új kormányprogrammal. A rendőrség, ügyészség, bírósá­gok csak az utóbbi másfél hó- napban léptek fel erélyeseb­ben. amikor erre felülről ad­tunk utasítást. — Pártunk Központi Veze­tőségének határozat;,, vilá­rám'’tsv* arr* hnev ezek a jobboldali opportu­nista nezetea, az állam iránti kötelezettségek elha­nyagolása, az állampolgár’ kötelezettségek ncmteljesíté se súlyos károkat okozott népi demokráciánknak, fel­bátorította a kupeceket, ku­lákokat, és míg az állam! készletet nem tudtuk feltöl­teni, addig a szabadpiacon korlátlanul volt hús. — A ■begyűjtési munkában tapasztalható hiányosságok ki­hatottak egész falusi politi­kánkra, kihatottak gazdasági életünkre. A lazaságok eltű­rése csak bátorította a mun­kásosztály ellenségeit. A vég- roha j tóbizo t tságok ezért fele- ősek, mert ez mind a szemük ;lőtt játszódott le. Ezután rámutatott arra, hogy a begyűjtéssel kapcsola­tos visszaélósekrőil sok eset­ben tudnak n végrehajtóbizott ságek, sőt számos esetben ku- pecektől, a beszolgáltatást nemteljesítőktől pénzt vettek iel begyűjtési hivatali vagy tanácsi alkalmazottak, hogy szemet hányjanak a fekete­vágások és visszaélések felett és az ilyenek természetesen nem lépnek fel a feketéző hen lesekkel ós a helyi spekuláció­val szemben sem. — Ez azt mutatja, hogy nemcsak az. állampolgári fe­gyelemmel van haj, hanem baj van az állami fegyelem­mel is. A visszaélések sértik a dolgozók igazságérzetét. — Sajnos, a felelősségrevonás te­rületén különösen a járási vég rehajtóbizottságcknál — baj 'van M»s kell tisztítani a vés- rehajtóbizottságok apparátusait a visszaé-őktői. Ezt a tűrhe­tetlen helyzetet látva a mi­nisztertanács erélyes eszközök­kel fogott hozzá a fegyelem helyreállításához. — Az elmúlt hetekben a já­rásokban, községekben a ta­nácsi szervek és begyűjtési vállalatok dolgozóival együtt értekezletet tartottunk. Fel­léptünk a spekuláció, az üzér­kedés ellen, . utasítást adtunk a belügy­minisztériumnak. az ügyész­ségnek, hogy határozottab­ban, keményebben kell fel­lépni ezek ellen a jelensé­gek ellen. A párt széleskörű felvilágosító, ellenőrző mun­kája nyomán valami kevés javulás mutatkozik a be­gyűjtésnél. Bizonyos mérték ben sikerült letörni az élő­állatokkal folytatott kupec- kedést. A sertéshizlalási szer ződéskötcsek valamit emel­kedtek, ugyancsak emelke­dett a területi begyűjtés is. Sikerült megakadályozni a sertésárak további emelkedé­sét, sőt számos helyen, — ha kismértékben is, — árcsökike- lés mutatkozik. Ugyancsak 3 avulás jeleit mutatja az a lény is, hogy sikerült meg­akadályozni, hogy a kupecek a megyékből nagy tömegben izállítsák el a süldőket. De . alá szeretném húzni elvtár­sik, hogy ezek csak kezdeti eredmények, amelyekkel távol ról sem lehetünk megelégedve — A falvakban van elég sertés. Most a tanácsokon, a végrehajtóbizottságokon, a begyűjtési hivatalokon mú­lik, hogy amikor visszaszo­rítják a spekulációt, emel­kedjék a begyűjtés, hogy állami tartalékokat tudjunk képezni. — A' tényék azt bizonyít­ják, hogy a mi államapparátu­sunk munkájában, a tanácsok tevékenységében, a végrehajtó- bizottságok munkájában, a kétségtelenül meglévő fejlő­dés mellett, nagyon súlyos hi­bák mutatkoznak a törvényes­ség betartásában. Az államigazgatás helyi szer vei, az ügyészi, a bírói szer­vek, a rendőrségi szervek működésében azt látjuk, hogy sok esetben eltűrik a törvénysértéseket, nem őr­ködnek eléggé az Elnöki Tanács, a minisztertanács, vagy az egyes minisztériu­mok által kiadott rendelke­zések végrehajtásán. Ezt a lazulást az állnmigazga- lás munkáiéban sürgősen fé­kei! számolni. _ Joggal mondhatjuk, hogv oá rtunk az utóbbi esztendő­ben óriási segítséget adott a tanácsoknak? hogy feladatai­kat még eredményesebben el­láthassák. — A tanácsokban az egysé­ges pártvezetés, a párt politi­kájának érvényesülése végett legtöbb helyen létrehoztuk az MDP pártcsoportjait. Az utóin bi hetekben sok járási VB munkáját vizsgáltak meg, a helyszínen gyűjtöttünk tapasz­talatokat és megállapítható, — tótodén túlzás nélkül, — hogy a járási VB-ok munká­jában, a VB-elnökök munká­jában van komoly javulás. Mégis szeretnék egy néhány kérdést szóvátenni. — Egyik a kollektív vezetés kérdése. — Fokozottabb gondot kell most a VB-tagoknak fordi- taniok arra, — különösen az elnököknek. — hogy a kollektív vezetéshez szüksé­ges munkastílus kialakuljon, hogy a vezetés a testületek­ben ténylegesen kollektív legyen. — Gyakori hiba az, hogy a VB határozatainak meghozás- tálánál nem támaszkodnak eléggé az állandóbizotteágokra. Ez abban nyilvánul meg leg­többször, hogy az előterjeszté­sek előkészítésébe nem vonják be az állandóbizottsági elnö­köket, több helyen nem hívják meg őket a VB ülésére és í^y megfosztja magát a VB attól, hogy az állandóbizottságoknak a tömegekkel való szoros kap­csolatából származó tapasztala­tait, döntéseit a határozatok meghozatalánál felhasználja. — A vezetés kollektivitásá­nak szerves részét képezi a határozatok végrehajtásáért való közvetlen felelősség és a végrehajtás ellenőrzésében való kollektív részvétel. Ez elsősorban abban nyilvánul meg, hogy a VB minden egyes tagja elhangzott állás- foglalásától függetlenül fe­lelős a VB által hozott hatá­rozatok végrehajtásának elő­mozdításáért. — A kollektív vezetés meg­sértése a VB részéről a szocia­lista törvényesség megsértése, amely együtt jár pártunk po­litikájának elferdítésével, te­ret enged az egyéni tévelygé­sek számára, önkény kialakí- fására, amely végső' fokon a oárt és a tanács tömegkap- -.solatainak meglazulásá-hoz ve­zet. — Elv társak ! Legfontosabb, iák tartom a pártszervezetek ás a tanácsok kapcsolatát, a ‘■anácsok munkájában a pás-i­rányítás érvénvrejuttatását a megyéktől a községekig. A tanácsok minden irány« munkájának alapja, sikeres működésének előfeltétele mindig az volt, és az is ma­rad a jövőben, hogy a ta­nácsokban dolgozó funkcio­náriusok hogyan harcolnak a párt ügyéért, a nép ügyé­ért, a párthatározatok végre­hajtásáért. — A part Központi Vezeíö- íége határozatában rámutatott a tanácsok munkájában meg­óvó hiányosságokra is. — Megyei, járási, közséft- 'anácsainknak állandóan eró- síteniök kell a pártszervezetek kel való kapcsolatukat, bizto­sítani kell az apparátusban a m-rt szerű műnkét, a párt-ellen őrzés kibontakozását. Tanul- luk mos givtárssk, hogy minél rendszc f-h munkánk felel', a pártel ieoőrzés, annál keve­sebb hibát követünk el. — A megyei, városi tanácséi­ra, de különösen a járás- tanácsokra nagy éa megtisz­telő feladatok várnak a Köz­ponti Vezetőség útmutató*» alapján: harcolni pártunk falusi politikájának, a mező­gazdaság szocialista átszer­vezésének újabb sikereiéit. — Előre elvtársak a pórt Központi Vezetősége határo­zatainak megvalósításáért, * tanácsok munkájának megja­vításáért, előre a szocializmus jgyéért! (Hosszantartó leik*7 éljenzés és taps.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom