Dunántúli Napló, 1955. március (12. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-16 / 63. szám

1955 MÁRCIUS 16 NAPLÓ 3 A Központi Yezetőség iránymutatásával harcolunk a III. pártkongresszus határozatának végrehajtásáért! — a megyei aktívaértekezlet hozzászólásai Lapunk keddi számában részletesen ismertettük a megyei Partaktí vaértekezleten elhangzott beszámolót, amelyet Gádor Ferenc elvtárs mondott el. Ezután élénk vita alakult ki. A pórt- és gazdasági élet különböző területén dolgozó kom­munisták szólaltak fel. Mindannyiuk szavából, érződött, hogy e, kommunisták és a pártonkívüli dolgozók egységesen, öröm­mel fogadták a Központi Vezetőség márciusi határozatát. Min­ien erejükkel arra törekszenek, hogy a határozat szellemé­ben dolgozva maradéktalanul végrehajtsák pártunk III. kong­resszusának útmutatásait, biztosítsák népgazdaságunk erőtel­jes fejlődését, népünk jólétének növelését. tát. A komlói fiatalok 15.200 Stocker János elvtárs, a Szi­getvári Cipőgyár igazgatója többek között arról beszélt, hogy üzemükben a kommunis­ták megtárgyalták a Központi Vezetőség határozatát, öröm­mel fogadták és helyeslik an­nak minden pontját. — As üzem kollektívája vál­lalta — mondotta Stocker elvtárs —, hogy április 4-re tett vállalásunkat — amely szerint 101.5 százalékra tel­jesítjük a tervünket — fel­emeljük és a felszabadulás ünnepére 103 százalékot érünk eh Ezzel járulunk hoz­zá a Központi Vezetőség ha­tározatának végrehajtásához. Szabó Pál Zoltán elvtárs, a Hazafias Népfront Pécs Városi Bizottságának elnöke elmond­ta, hogy a Központi Vezetőség határozata után tisztában, vi­lágosabban látják a szocializ­mus építésének kérdéseit. Kü­lönösképpen a népfront felada­tait: dolgozó népünk felsora­koztatását a szocializmus épí­tésének nagy ügyéért — A pécsi bányászok öröm­mel és megelégedettséggel fo­gadták a. Központi Vezetőség határozatát, — mondotta hoz­zászólása elején Vereczkei elv­társ, a Pécsi Szénbányászati Tröszt igazgatója. — Erről a tények beszélnek: kedd óta az üzemek és a tröszt minden nap 101 szá­zalék felett teljesítette ter­vét Az értekezleten felszólalt Hagy Sándor elvtárs, a megyei Pártbizottság tagja is. Többek között arról szólott, hogy a Központi Vezetőség határozata hagy segítséget ad minden pártmunkásnak. Ez a határo­zat erősíti pártunk egységét, erejét, növeli tekintélyét dol­gozó népünk előtt. Felhívta a figyelmet, hogy most minden erővel biztositani kell a tava­szi búza időbeni elvetését. Farkas János elvtárs, a sziget­vári gépállomás párttitkára arról számolt be, hogy a téli gépjavítás idején több mint 100 ezer forintot takarítottak meg és határidő előtt 38 nap­pal kijavították gépeiket Ez­után bírálta a Megyei Gépál­lomások Igazgatóságát, mert íróasztal mellől, bürokratikus módon irányítják a gépállomá­sokat. Szí veri Kálmán elvtárs, a szocialista mimika hőse a má- gocsi Rákosi termelőszövetke­zet elnöke hozzászólása sarán ezt mondta: — A Központi Vezetőség ha­tározata világosan megmutat­ta, hogy milyen tennivalóink vannak a szövetkezeti mozga­lom fejlesztése terén. Ez a határozat új erőt adott a mi szövetkezetünknek is. Mi már hozzá is láttunk, hogy tavasz­ra, vagy az őszre minél na­gyobb számmal lépjenek be a termelőszövetkezetbe az egyéni gazdák. Több községünkben élő dol­gozó parasztot meghívtunk a szövetkezetbe, megmutat­tuk nekik gazdaságunkat és többen ígéretet tettek, hogy belépnek közénk. A következő hozzászóló Tóth Sándor elvtárs, a megyei DISZ bizottság titkára volt. Elmon­dotta, hogy megyénk ifjúsága nagy lelkesedéssel fogadta a Központi Vezetőség határoza­tomé szenet szállítottak eddig terven felül a felszabadulási versenyben. Szekeres László elvtárs a vil lányi járási pártbizottság első titkára után Czégény József elvtárs, a megyei tanács szö­vetkezeti osztályának vezetője arról szólt, hogy lényegesen megnőtt a szövetkezeteikben szorgalmasan dolgozók jövedel­me. Számos termelőszövetkezeti tag házat, motorkerékpárt, mintegy 23 család egész szo­babútor berendezést vásárolt. A bikali termelőszövetkezet­ben 30—40 mázsa gabona áll jónéhány termelőszövetkezeti tag padlásán. Fékedén egy szövetkezeti tag az elmúlt héten 30 mázsa gabonát adott el szabadáron és ebből bázat szándékozik vásárolni. Az eredmények biztatóak. Ter­melőszövetkezeteink kommu­nistái mégsem népszerűsítik ezeket megfelelően és az el­múlt másfél hónapban csak 200 család kérte felvételét a megye termelőszövetkezeteibe. A kommunistáknak, szövetke­zeti tagoknak most az a fel­adatuk, hogy széleskörűen is­mertessék a szövetkezetek ered ményeit s minél több taggal gyarapítsák azokat. Bogár József elvtárs, a Szak- szervezetek Megyei Tanácsa elnöke elmondta, hogy a Köz­ponti Vezetőség határozata vi­lágossá tette előttük; az élet- színvonal emelését a termelé­kenység növelésével az önkölt­ség csökkentésével lehet elér­ni. A kommunisták kezdemé­nyezésére máris több brigád felajánlásában vállalta, hogy messzemenően takarékoskodik, a bevált munkamódszerek meg honosításával növeli teljesítmé nyét. A hozzászólásokra GódorFe renc elvtárs válaszolt, majd az Internacionálé hangjaival ért véget a Baranya megvei kom­munisták lelkes pártaktíva-ér- tekezlete. Emlékünnepély 1848 március 15-e tiszteletére Ko&su Ui -oó Iáktól visszhang­zott tegnap a város, amikor az ifjúság végeláthatatlan sorok­ban elözönlötte a pécsi utcá­kat, elfoglalta a Kossuth te­ret, hogy ismét hitet tegyen a márciusi eszmék mellett. A szobcir 'környékét megtöltötte a fiatalság, az üzemek, válla­latok képviselői, és a felvonu­lók oszlopáé messzire elhú­zódtak a szomszédos utcákba is. 10 órakor felhangzott a Rá­kóczi induló, a honvédség disz- százada előtt ellépett Lázár Tivadar elvtárs, alezredes, a Dózsa Lövész Tisztiiskola pa­rancsnoka. — Megkezdődött a március 15-i díszünnepség. A Himnuszt a honvédzene­kar játszotta, majd Kálmán László I. éves joghallgató el­szavalta Petőfi Nemzeti dalát. Az ünnepi beszédet Szabó Pál Zoltán, a Hazafias Népfront Pécs Városi Bizottságának el­nöke mondotta. — Nagy történelmi pillana­tok találkozása március 15-e, — kezdte beszédét Szabó Pál Zoltán. — Ma tíz éve, 1945 március 15-én megvalósult, amit a 48-as forradalom sajá­tos körülményei miatt nem tu­dott végrehajtani — a földre­form. — Az 1848-as események­ben a proletariátus még csak igen kis mértékben volt kép­viselve. 1945-ben a földrefor­mot már a proletariátus meg­növekedett ereje hajtotta vég­re. Ez az erő törvénybe, a Magyar Népköztársaság Alkot mányiba foglalta mindazt, amiért 1848-ban küzdöttek, megteremtette az új boldog Magyarország lehetőségét. — A márciusi példákból igen sokat tanulhatunk. Min- denkelőtt azt, hogy nagy nem-» zeti céljaink megvalósításához elengedhetetlenül szükséges a szilárd nemzeti egység. Ez az az erő, amely megakadályozza azoknak az aknamunkáját, akik vissza akarják fordítani a történelem szekerét. Fa az erő millióknak ad lelkesedést, nemzeti céljaink megvalósítá­sához. — Petőfi 1849-ben még arról panaszkodott, hogy egyedül áll a magyar a népek nagy viiia-* ráb&n. Ma már nem vagyunk egyedül. Velünk van a Szov­jetunió és a hatalmas béke- tábor. Szabó Pál Zoltán beszédét fergetes tapssal fogadta Pécs ifjúsága, ünneplő közönsége majd megkezdődött a koszorú­zás. A megyei pártbizottság koszorúját Gódor Ferenc eh- társ, a megyei pártbizottság titkára helyezte el. Moór Jó­zsef elvtárs, a városi pártbi­zottság másodtitkára — a vá­rosi pártbizottság, Katona La­jos elvtárs, a megyei tanács elnöke, — a megyei tanács. Asztalos Ferenc elvtárs, — a városi tanács elnökhelyettese, — a városi tanács nevében helyezett el koszorút a Kos­suth szobor talapzatára. A koszorúzás után az ifjúság a 48-as térre vonult, ahol a DISZ és a Hazafias Népfront koszorút helyezett el Petőfi Sándor szobrának talapzatára. így késsülünk a tavaszi munkákra . • • Mindennap azt lessük, hogy mikor lőhet elkezdeni a vetést. A mostani szokatlan időjárás arra késztet bennünket, hogy­ha kiderül és rá lehet menni a földre, azonnal kiadjuk a jelszót: ki a határba minden­ki! Enne a napra minden előké­születet megtettünk. A tavaszi vetőmagot mind egy szemig kitisztítottuk. Két fogatos és egy 30 soros géípvomtatásu ve­tőgép áll rendelkezésünkre. Úgy tervezzük, hogy ezzel az erővel — ha megjön a jó idő — március végére befejezzük a tavaszi búza, a zab és a za- bodbüikíkömy vetését. Az elmúlt esztendőben jaro- vizálltuk tavaszi búzánkat, amely jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy korán arathat­tunk. A mostani időjárás pe­dig sokszorosan megköveteli a tavaszi búza jarovizálását, an. nál is inkább, mert ezzel a módszerrel hat-hét nappal meg rövidntijük tenyészr.dejét. Korán arathatunk, meg a termés is jóval több lesz. Vajda József az újpetrei Dózsa tsz elnöke. Mint minden esztendőben, termelőszövetkezetünkben — most is megszerveztük a bri­gádokat és ezen belül a mun­kacsapatokat. A tél folyamán gondoskodtunk arról, hogy az összes mezőgazdasági szerszá­mokat teljesen kijavítva jegy­zőkönyvileg átadjuk a nö­vénytermelő brigádoknak. Időben beszereztük a tavaszi vetőmagot. Kitisztítottuk és így mihelyt megjön a jó idő, azonnal hozzálátunk a csává- záshoz. A februári jó napos időben előnyt szereztünk azzal hogy elvetettünk 19 és fél hold tavaszi árpát és két hold mákot. Előnyünkre szolgál az is, hogy még az ősszel bizto­sítottuk az ősziek tavaszi fej­trágyázásához szükséges mű­trágyát. Mihelyt fejlődésnek indul az őszi gabona, azonnal elkezdjük a kiszórását. Termelőszövetkezetünkben még soha nem folyt ilyen elő készület a tavaszi munkákra, mint ebben az évben. Bizalom tölt el minden tagot, mert a múlt évhez viszonyítva az idén — számításunk szerint — 70 százalékkal növeljük egy-eg v munkaegységnek az értékét. Keményicki József a villányi Uj Alkotmány tsz elnöke. GORDISÁN ELINDULTAK .., V Hogy mikor pezsdült meg a falu? Hogy mikor mondták ki először? Hogy ki mondta ki először? Nem tudni azt! Odakint hófelhők nyargaltak, hideg is járt, de a szó. a kimon­dott szó már elindult. Nem volt hírvivője, s mégis: 1kijött az egyik portáról, bement a má­sikba. Bement ez a szó Gyúró Sándor házá­ba, ő fogta és bevitte a tanácsra. — Elnök elvtárs! Nem jó nekünk így! Aka­rom mondani: jobban is lehetne. — Aztán, hogy az elnök csak nézte, a dolog velejére tért: — Újra szövetkezetiek akarnánk mink lenni! Ez szombaton volt. 1955 március tizenkette­dikén. * Gordisán harminckét ember van, aki ..bele­kóstolt” a szövetkezeti gazdálkodásba, meg- izlelte, aztán 1953 őszén otthagyta. Jó gazdák voltak pedig, középparasztok, s mióta kilép­tek, azóta is csak vannak valahogy. Szakó János udvarán mondta valaki: az apámhoz megyek gabonát kérni, ha megszo­rulok. ide a szomszéd faluba. — Miért? Talán ott jobb termés volt? A fenét! Hanem az szövetkezetben van... — Hej...! .., hej, aki egyszer megkóstolja a szövet­kezeti gazdálkodást...! * — Pedig mink ugyancsak kóstolgattuk a hibákat is — ÍQV kezdte Gyulai István 1955 március tizennegyedikén este nyolc óraikor. Vagy inkább mondjuk így: Március Tizenötö­dikének előestéjén. Gyalulatlan padokon ül­tek az emberek, várakoztak: na, ki jön még. Mindenki tudta névszerint, személyszerint, ki is hiányzik még. Pedig nem küldött senki se névszerinti meghívót, se névsort. De tudták: kire számítanak, ki tart velük. Gyülekeztek az emberek. 22s elhangzott az első kérdés, ez a napok óta rágott és fontolgatott kérdés: — Na, emberek újat-e, vagy a régibe megyünk? Igen, ezen múlik minden. Mert a régiben bandában dolgoztak, ott a lCsaládtagok nem mentek be a csoportba, kevés volt a munka­erő, csak a pocsékolás ment, pocsékolása a szerszámnak, a jószágnak, takarmánynak, közös vagyonnak. Harmadszor állítják le Gyufáit: •— Hallod-e mán Pista, ne csak arrót be­széljünk, hogy mik voltak a hibák. Hanem, hogy mit tegyünk? — De komám, ha már egyszer szövetkeze­tét alakítunk, az olyan legyen, amin meglát­szik, hogy tanultunk a régi bajokból. Mert én csali olyan szövetkezetbe lépek be, ame­lyiknek minden egyes tagja szívvel-lélekkel szövetkezeti ember. Csoporttag! Meri láttam én a silclósnagyfalui téeszt, meg a kistapol- cait is, hej, azok gazdagok ám még csak! Na, ezt nem kell mondani az embereknek! — Hát mit gondolsz te Gyutai, ha nem tudnánk, ezt, belépnénk a csoportba? Mi? — De azok nem ám paprikából akarták a jövedelmet! No, ez már gazdasági kérdés, mondhatnám: szakkérdés. Az emberek túlzott igyekezettel vetik magukat a vitának: húzni, a döntési, lwdogatni csak még egy kicsit a nagy kér­dést: régibe-e vagy az újba. És folyik a vita. — Törzskönyvezett bikákból jön ám a jöve­delem ... — a kertészet csak szezonpénzt hoz... De honnan veszünk az állatoknak takarmányt.. Hát honnan vennél, ha nem lépnél be a tsz-be, akkor mit etetnél, mi?... Igen ám, de nincsen hasznosállatunk, csak lovunk... Hát a kölcsön mire való, he?... Igen ám, de az együtt eszik az emberrel.., És ha egyéni maradnál, nem fogadnál el kölcsönt, akármekkorát is?... De hova tesz- szük az állatokat?.,, Hát mibe kerül azt az istállót rendbehozni __Hanem hát hogy le­sz ünk a háztájiakkal? Mert nekem nyolcszáz öl szőlőm van, ahhoz csőik nyolcszáz öl ház­táji jár, az meg kevés!... Mi—i—i?! Hát te a háztájiból akarsz megélni!? Hogy mi lesz a családtagokkal, mert az én feleségem... Hanem az igazi kérdés nem bújik el, akár­hogy js kerülgetik! Minden szavuk, monda­tuk úgy végződik: a mienk, a közösben. De hogyan Iközösben? A régiben, vagy az újban? — De döntsünk már emberek, döntsünk: mit határozunk?! Hej, de nagy lett a csönd! Mindenki fogla­latoskodni kezdett; valaki az égő cigarettára pazarolta a gyufát, egyiket a másik után ,a szomszédja, csak nézte, nézte, aztán megszó­lalt: — Ég az te komám! Valahogy így tört el a csend. Égy kicsike mondat volt, de a csendet visszahozhatatla- nul elkergette. A hangulat már kedélyes, fel­szabadult. — Na, sorban elvtársak, te Guzsván elv- társ, az újat akarod-e? Hát te Széles elvtárs? Rigó komám? És te Vamyu? És ezekben a percekben tizenegy ember, tizenegy jó gazda, Gordisának szeretett, meg­becsült embere, tizenegy családfő döntött a saját és családja jobb, szebb jövője felett: — Alakítsunk új szövetkezetei! „Csak meg kell indítani a lavinát” — mondta délelőtt még Gyutai elvtárs. íme, megindult a lavina! Megfontoltak, mindent az emberek, eldöntötték: új téeszt alakítunk, at egész család belép, Gyutai elvtárs még az állami gazdaságból is hazahozza a fiát, hogy minél többen a csoportban dolgozzanak, hogy a „szívvel-lélekkel” tényleg valósággá váljon, elhatározták, hogy s mint gazdálkodnak, ha­nem hátra volt még valami! Aláírni a be­lépési nyilatkozatot! És szinte úgy nézett ki, hogy minden probléma talán ebben az egy aláírásban csúcsosodik ki: Aláírás! Nagy szó ez! „A bötű az szentség” — mondta valaki. Hát ki írja alá? Vagy inkább ki írja alá elsőnek? ^ Micsoda végtelenül hosszú tud' néha lenni egy pillanat is! És ebben a pillanatban feláll a lócáról Guzsván József, az asztalhoz lép, most látni csak a lámpafényben, milyen széparcú, bar­naarcú férfi! — az asztalhoz lép, megfogja a tollat, nem, vem a toll úgylátszik rossz, tintaceruzáért nyúl és egyetlen biztos moz­dulattal odaírja a nevét: Guzsván József. És jönnek a többiek. Széles Lajos,.Varnyu Ferenc... * Lapzártakor, jelenti a gordisai tanácselnök elvtárs: nem telt ej, azóta huszonnégy óra, s már tíznél több család fontolgatja a belé­pést. * Vannak az életnek olyan pillanatai, ame­lyekre nehéz meghatódás nélkül gondolni. És ezeket a pillanatokat — sajnos, — lehetetlen leírni, lehetetlen visszaadni. Lenyűgöző pil­lanatok ezek, nagyságuknál fogva szinte ösz- szetörik az embert és ugyanakkor felemelik. Mintha ezerszer szabadabban lélegzene, mint egy perccel elébb. Ilyen pillanat volt tegnap este Gordisán. t — Hanem, mi legyen az új termelőszövet­kezetnek a neve? — kérdezte a tanácselnök elvtárs. És most még tartozom egy magyarázattal. Fentebb, március tizenötödikét nagybetűvel írtam. Sajtóhiba lenne? A tanácselnök kérdésére egy hang kezdte a választ: — Nem is lehetne más, mint. -. .. mint Március Tizenötödike termelőszö­vetkezet! Nem, nem sajtóhiba volt hát fentebb az a két nagybetű! Talán inkább az volt a sajtó­hiba, hogy nem mind kiáltó, rikító nagybetű­vel szedték: MÁRCIUS TIZENÖTÖDIKE Ittak Ferenc ÍAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA 3 AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAé ► ◄ : * A megyei párt-végrehajtó- bizottság távirata A Magyar Dolgozók Pártja Baranya megyei Part-Végre­hajtóbizottsága forró elvtársi üdvözletét küldi azoknak a dol- gozó parasztoknak, akik hazánk felszabadulása tizedik évfor­dulójának előestéjén, a földreform törvény megjelenésének jubileumán Gordisán és Bodán megalakították a Március 15, s az Április 4 termelőszövetkezeteket. A gordisai cs a bődai családok a Központi Vezetőség márciusi határozatából vilá­gosan megértették, hogy boldogulásukat, gyarapodásukat, fel- emelkedésüket kizárólag a termelőszövetkezetekben találják meg. Köszöntjük az új termelőszövetkezeteket és termelőszövet­kezeti tagokat! Meggyőződésünk, hogy idén tavasszal hozzájuk hasonlóan még sokszáz baranyai parasztcsalád indul a szövetkezeti gaz­dálkodásnak Gondoskodunk arról, hogy új útin khoz valamennyi szerv megadja a legmesszebbmenő támogatást. Gazdálkodásuk eredményességéhez, boldogulásukhoz sok sikert kíván A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJA BARANYA MEGYEI PART-VEGREHAJTOBIZOTTSAGA. 3 1 3 3 •4 HfmifmmTTTnr» ímmmtmmtftT

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom