Dunántúli Napló, 1955. március (12. évfolyam, 50-76. szám)
1955-03-12 / 60. szám
1955 MÁRCIUS 12 NAPLÓ 1$ Tettekkel válaszolunk a Központi Vezetőség határozatára „Nem tűrjük a fényéi menetien segget* a pocsűkolüst66 M' egyénk kommunis tál és dolgozói örömmel fogad ták ’pártunk Központi Vezetőségének márciusi határozatát, egységesen helye síik minden pontját. A határozat világos útmutatást adott, határozottan fellépett a jobboldali elhajlás ellen, megjelölte a szocializmus építésének soronkövetkező feladatait. A taggyűléseken, egyévi beszélgetéseken egységes állásfoglalás alakult ki: minden kése delem nélkül hozzálátunk a határozat megszabta tennivalók végrehajtásához! 3000 Ionná terven felül termelt ssénnel válaszolunk a Központi Vezetőség határozatára Ö ár nem vagyok a párt- i** nak a tagja, mégis na- Syon jelentősnek, fontosnak ■ártom a Központi Vezetőség határozatát. Mint bányászszak- taiber is helyeslem. A szén az alapja az iparnak, így a nehéz [Párnák is. A legelső lépésehet mindig nekünk, bányászok ®ak kell megtennünk. Ebből következik, hogy a szocializmus építését sem lehet zökkenők nélkül megvalósítani, ha Például a szénipar nem termel sieget. A mi üzemünk, Pécsbánya fcl százalékkal ad több szenet, Pánt tavaly. Mikor azonban az év elején megtudtuk, hogy 9.1 százalékkal több szenet kell termelnünk, kissé tanácstalanok voltunk. Nem ritkán hangzottak el olyan kijelentések: „Erre nem vagyunk képesek”. Nem voltunk sokáig tanácstalanok, mert kértünk M kaptunk új munkaerőt, aprólékosabban, körültekintőbben szervéztük meg a munkáit és így teljesíteni tudtuk a terhet. Az év eleje óta minden hónapban helytálltunk. A létszámunk most sem teljés. 12. fővel kevesebb dolgozónk van, mégis megvalósítjuk azt, amit a párt kér tőlünk, — több szenet adunk. Ha valaki most fellapozná a műszaknaplónkat, kedvező, biztató számokkal találkozna. Napi tervünket rendszeresen túlteljesítjük, az év eleje óta arányosan bizonyos emelkedést is észre lehet venni. Ezért most egyelőre a biztonságos művelést, a biztonságot tartjuk legfontosabbnak. Ezzel kapcsolatban megszigorítjuk az ellenőrzést. Nem tűrünk meg olyan munkát, amely mellőzi a biztonságot. Véget vetünk az e téren mutatkozó eLnézéseknek. Nemrég tértünk rá az optimális körletvezetési;e. Ezt a kezdeményezést továbbra is támogatjuk és biztosítunk kibontakozásához minden feltételt, mert csak így tudjuk elérni a legkedvezőbb termelési eredményeket. Hamarosan megkezdődik nálunk is a felszabadulási hét műszakja. A jobban áttekinthető, kedvezőbb bérezés növelte dolgozóink bizalmát Most lelkesen küzdenek nap, mint nap úgy a fejtésben, feltárásban, mint bánmelyik mun kahelyen. Erre a lendületre biztosan számíthatunk a fel- szabadulási műszakon is. Ebből az alkalomból 3000 tonna terven felül termelt szénné’ válaszolunk a párt határozatára, vagyis az év elejétől a fel- szabadulási műszak végéig 3000 tonnát adunk tervein felül. Elmondta: Börasei Mihály Pécsbánya igazgatója A párt mutatta át — az egyedül helyes út A felszabadulási verseny már eddig is szép eredményeket hozott a Szigetvári Cipőgyárban. A dolgozók versemy- vállaiásuknak januárban és februárban nemcsak hogy eleget tettek, hanem mindkét hónapban teljesítették az élüzem feltételeket is. Ha ebben a hó-- napban sem engednek, méltán remélhetik már most, hogy el nyerik az élüzem elmet. Az üzem dolgozói érdeklődéssel fogadták a március 4-i párthatározatot, beszéltek róla, megtárgyalták közösen is. — és a legteljesebb mértékben egyetértenék vele. „A párt mutatta út volt eddig is az egyedül helyes út s ezután is az lesz...” — mondogatták a gyárban. Tudják az üzem munkásai és vezetői egyaránt, hogy a nehézipar — amely nekik Is új és egyre jobb gépeket ad — állandó jelentős fejlődése nélkül ők sem dolgozhatnak úgy^Jiogy népünk fokozódó igényei ezt megkívánják. Ezért egyemberként határozták el, hogy a párthatározat igenlése jeléül éves tervüket 103 százalékra teljesítik. I II-es üze Kossuth-akna | mének ------------ kommunistái is rendkívüli taggyűlésen ismerték meg a Központi Vezetőség márciusi határozatát. A taggyűlésre a pártszervezet tagjainak döntő többsége eljött, még azok is, akik az utóbbi időben vonakodtak a pártamunkától, vagy jelenleg szabadságon vannak. Pá rtszervezetünk, tagságunk is nagy örömmel fogadig a Központi Vezetőség 19ő3 júniusi határozatát és kemény harcot folytatott e határozat végrehajtásáért, azért, hogy a mi üzemünkből is . egyre több, Jobbtninőségű és mindig olcsóbb szén kerüljön ki. — Megértettük, hogy az életszín vonal emelése csak így lehetséges. A határozat végrehajtása során — főleg az utóbbi időben — mi is követtünk el számos hibák Csak most, a Központi Vezetőség márciusi határozata megismerésével éb red tünk tudatára annak, hogy nem volt elég következetes a munkánk. Nem vettük észre — vagy nem harcoltunk a jobboldali veszély olyan megnyilvánulása ellen, melyek például az anyagpazaflás, a fegyelem bomlása, elért eredményeink rágalmazása terén megnyilvánultak. A Központi Vezetőség határozata megemlíti, hogy nehéz, önfeláldozó munkával elért eredményeinket egyes elemek igyekeztek lebecsülni, elhallgatni. Bennünket, komlóiakat, igen érzékenyen érintett, szinte úgy nézett ki. hogy szégyelnünk kell, amit eddig csináltunk. Meg kell azonban mondanom, hogy mi, kommunisták is bizonytalankodtunk. nem tudtuk, mit válaszoljunk az ilyen hangokra. Az utóbbi hónapokban hatalmas méreteket öltött üzemünkben az anyagpazarlás. A különböző szerszámok százai, gépek, csúszdák, csavarok és egyéb berendezések mentek veszendőbe. Mindennapivá vált, hogy a bányászok század, mint Csáki szénáját, hordják szét a bányafát — súlyos ezrekkel károsítva meg a dolgozók államát. S mindezt a kommunisták, a felelős műszaki vezetők szemeláttára. Ez a nemtörődömség. szemethunyás, a lazaságok elnézése oda vezetett, hogy az öntudatlan, elmaradott mun kasok — nem ritkán az ellenséges elemek biztatására, — úgy érezték, most már mindent lehet. Hogy csak egy példát említsek: Berko vies Zoltán aknásznak az arcába köptek, amikor felelősségre vonta azokat a lógósokat, akik a munkaidő letelte előtt akar tak kijönni a bányából. lmom kell arról, a műszaki vezetők által nem egyszer hangoztatott nézetről is, hogy a pártszervezet ne avatkozzék be a termelés irányításának kérdéseibe. Csak a taggyűlések, különböző értekezletek megtartását, a pártoktatást, a munkaverseny szervezését tartották feladatának, de a termelés pártellenőrzését már nem. Ennek következtében valóban gyakran elhanyagoltuk a fontos feladat megvalósítását. A Központi Vezetőség határozata véget vetett annak a bizonytalanságnak, amely eddig pártszervezetünk munkájában is megnyilvánult, akadályozta munkánkat. A párttagok közü! is voltak olyanok, akik a hibák láttán visszahúzódtak, sőt egyesek egyetértettek azokkal. akik igyekeztek félremagyaráz ni pártunk politikáját, az örök ké elégedetlenek, eredményein két lebecsülök befolyása .alá kerültek. Ezek nem jártak el a taggyűlésekre, hiányoztak a pártoktatásról, húzódoztak * pártszervezet munkájában való részvételtől. ' kommunistái ha~ 1 tározot- tan szembe fogunk szállni minden olyan hibával, meiy eddigi munkánkat akadályozta, minden igyekezetünkké és lelkesedésünkkel harcolunk a Központi Vezetőség hat ám rátának a megvalósításáért. Pártszervezetünk tagsága megértette, hogy elsősorban nekünk, kommunistáknak keli példát mutatnunk a szervezeti élet megjavítása, a termelékenység emelése, a gazdaságos termelés megvalósítása, a szilárd fegyelem megteremtése terén. Sziias Adolf elvtárs pártivezetőségi tag — egyik legjobb csapatvezetőnk — elmondta, hogy a felszabadulási műszak alatt — válaszul a Központi Vezetőség határozatára, — tovább fokozzák a verseny lendületét, több szenet termelnek s éberebben végzik munkájukat. A nehézségek és a hibák ellenére a felszabadulási verseny szép eredményeket hozott eddig is. Túlteljesítettük januári, februári tervünket és most, márciusban is ez a cé- ’unk. Emelnünk kell még s termelékenységet, javítanunk kell az anyagfelhasználást, csökkentenünk kell az önköltséget, hogy elérjük célunkat, elnyerjük az él üzem címet. Dobos József Kossuth-akna II-es üzemének párttitkára. ),Határozott, világos útmutatást ad |u Központi Vezetőség határozata44 p ártunk Központi Vezetőségének márciusi határozata különösen nagy segítséget nyújt a gazdasági, a pártos tömegszervezeti vezetőknek. Saját tapasztalataim alapján Thondom ezt, mert bizony gyakran előfordult, hogy egy-egy feladat megoldása előtt bizonytalan voltam, s ez akadályozott ríunkámban. Ez a határozat világosan leszögezi, hogy a Köz- Ponti Vezetőség 1953 júniusi és a III. pártkongresszus liatá- fozatai, népgazdaságunk előtt álló feladatok megvalósítása ércekében mit kell tennünk. Nagyon helyesnek tartom azt is, hogy pártunk Központi Vezetősége először a kommunistákkal ismertette a határozatot. A júniusi határozat megjelenésekor — Nagy Imre elvtárs beszéde után, — azt sem tudtuk, mihez leezdjünk. Nem ismerjem a határozatot és meglepődtem, amikor jöttek hozzám különféle követelésekkel, vagy azzal, hogy kilépnek a termelő I Szövetkezetből. , Hosszú ideig az is gondot okozott, hogy a beadási kötelezettséget nemteljesítőkkel — főleg a k.ulákokkal, — szemben milyen eljárást foganatosíthatunk. Később ugyan rájöttem errg, hogy mindenkitől meg kell követelni az állammal szembeni kötelezettségek teljesítését. A Központi Vezetőség márciusi határozata, ebben is segítséget nyújt, mert mindenki előtt l'-ézzelfogható tényekkel igazolja, hogy parasztságunknak ha- Zaiias kötelessége a beadás maradéktalan teljesítése. A helyi fenács feladata biztosítani, hogy e kötelezettség tejesítését *enki el ne mulassza. A magom részéről mindent megteszek * továbbiakban is, hogy községünk minden lakója teljesítse államunkkal szembeni kötelezettségét. SEGYIK ISTVÁN a habard tanács elnöke „Eredményeinket, lehetőségeinket kell ismertetnünk“ zt értem, hogy most fejlesztenünk kell a szövetkezetei. De hogyan? Tudja mindenki, hogy néhá- nyan ki akarnak lépni, nincsenek megelégedve az osztalékkal. Csak egy pillanatig lett csend Molnár Lajosné szavai után, amikor a szejki kommunisták a Központi Vezetőség határozatából adódó tennivalókról beszélgettek. ■— Igen, akad néhány kilépő — mondta Lapos elvtárs, a tsz párttitkára. — De milyen emberek ezek? Dolgozni nem szeretnek, a közös munkából mindig kihúzták magukat. Hát csoda, hogy a zárszámadásikor keveset kaptak? Nekünk, a becsületes, szorgalmas tagokra kell alapoznunk s azok szép jövedelmet szereztek. — Mindnyájan ismerjük Hendinger Jánost. Ez az elvtárs ötszáz munkaegységet szerzett a múlt esztendőben. De nem is hiányzott egyszer sem! Számítsák csak ki: minden munkaegységre jutott három és fél kiló búza, egy kiló árpa, négy kiló kukorica, négy kiló burgonya és hat forint készpénz. — Annyi bizonyos — szép jövedelem. Munkájával szerezte, de ez a példa azt is igazolja, hogy a szövetkezet jó, tavaly nem végeztünk rossz munkát. Ezzel kell nekünk most agitálni, erről kell beszélni. — Még a szövetkezet tagjai között is, hogy mindnyájan tanuljanak belőle. Mert azt senki nem tagadja: többet oszthattunk volna, ha jobb lett volna a munkafegyelem. Abban állapodtak meg, hogy összehívják a népnevelőket, megbeszélik velük a feladatokat s aztán: munkára fel! Mt a II-es üzem •rSzorca^mas dolgozó poroszokkal erősítjük a szövetkezetei“ (líj belépők a iámjesoki Uz-hen A mi termelőszövetkezetünk Mgjai,' kommunistái örömmel fogadták a Központi Vezetőig határozatát. Minden szava a szövetkezeti gazdaság elődeit példázza. A határozatból két fontos Mrmlságot szűrtünk le. Az j:§yik: szorgalmas, becsületes dolgozó parasztokkal erősíteni ? szövetkezetét! A másik: fejleszteni gazdaságunkat, jól dolgozni! Azt nem lehet mondani, hogy eddig nem törődünk az egyéniekkel. Mindig «holtuk velük a kapcsolatot, «lost télen is négy ízben tarkítunk szakmai előadásokat, ^Ismert agronómusok vezetőivel és ezekre meghívtuk hozzánk az egyéni parasztodat is. Ahol csak lehetett, sejtettünk nekik. De arról már Megfeledkeztünk, hogy a több Mint húsz kommunistát a dolgozó parasztok közé küldjük: Mondjátok el, hogyan éltek, Milyen a szövetkezet gazdasága, eredménye! Csak vártunk, ’'ártunk és csodálkoztunk, miárt nem kéri senki felvételét. Pedig nagy szükség lett vol- < ná már eddig is hozzáértő, | szorgalmas tagokra. A hűszi holdas kertészetet csökkente- > ni kellett, mert nem tudtunk i vele megbirkózni és közben i elhanyagoltuk szőlőnket. Ez-1 ért is határoztunk olyképpen, i hogy a kommunisták most i mindenkihez eljuttatják sza-l vunkat. Fejlődünk és ebben az' évben is növeljük a közös va-j gyónt. Építünk egy huszonöt! férőhelyes fiaztatót, száz férő- ] helyes istállót. 135 hízót állí-j tunk be, öt tehenet veszünk,] így a növendék jószágokkal ] együtt közel 130 szarvasmar- ] hánk, ötven anyakocánk lesz. ] Mi, kommunisták és tsz ta-] gok elmondjuk minden viliá-' nyi dolgozó parasztnak, hogy a . szövetkezet gondtalan életet biztosít számukra. A jó példa és a meggyőző szó bizonya-! ra sok egyéni parasztot kö-j zénk hoz. Solymár Adám a villányi Uj Alkot-1 mány tsz párttitkára, f HEJ, HÁNYSZOR megihánytorgat- ták a gondolatokat, a szavakat! Először csak úgy odabenn, a tudat mélyén bolyongott, aztán már formálta a száj is, bizonytalanul: belépünk. Akkor még nem született meg a tett Sokszor hallgatás, töprengés ült a családban, úgy este, amikor már elszaladt a világosság, elszürkült az ablak, csak a tűzhely parázsa villant néha. Jövő... tervek ... megélhetés ... jobb megélhetés ... jobb m<xi.., így hánytorogtak a gondolatok, a ki nem mondott szavak. így volt ez hosszú téli estéken. És ahogy eljött az új év, az ötvenötös, a lánycsoki Csillag termelőszövetkezet tagsága nyolc emberrel gyarapodott. A hír, a tsz híre, a gazdagság híre hívta őket és eljöttek; jöttek a falu határán túlról is, jöttek Szereiméről, Babarcról... Nyolc új ember indult el ebben az évben a szövetkezet útján. Papp Ferenc a fiával. Zentai .Tár.os a feleségével, Szabó József, Keller József, Zsigovics János és Kiss Antal. Valaha azt mondták, a rossz hír lóháton jár, a jó meg alig kullog. Ebben az esetben nem így történt. Lehet, hogy valaha tényleg így volt, de ma... ! — Ez a Taliga Benő Babarcról.!« — Álljunk meg! Taliga Benő? Plisz őt nem is mondta elnök elvtárs! — Eh, feledékeny a fejem! Igen, ő most jött, csak néhány napja, jött és azt mondta, szeretne itt dolgozni. Hogy milyen ember? Jó, becsületes. Babarcon volt tavaly, hatszáz munkaegysége volt, szorgalmas igyekvő ember, nem tudna rá senki mást mondani. Itt dolgozik valami rokona, a Gál János nálunk, lehet, hogy tőle tudja, lehet, hogy úgy kullogott el a hírünk odáig, — mondja és nevet hozzá szélesen, a büszkeség tudatával. — S a baharciak? — Elengedték. Hát ők még bukdácsol nak, lassan megy náluk. Dehát — és máris újra a Csillagra keríti a sort. Érthető, a jóról szívesen beszél az ember — dehát a mi csoportunk is nehezen kezdte. ...ÉS ELMESÉLI, ami a szívét nyomja, talán már régóta. A tanácsról beszél, a régi tanácselnökről, aki nemhogy segítette volna a szövetkezetei, hanem ... no, de ez már elmúlt. — És az új elnök? — Óh, az már más. — Akkor most már minden rendben, Igaz? — Hát rendezetlen háztáji nincs, jó a munkafegyelem is, készen várjuk, hogy pirkadjom a föld. Mindenki becsülettel dolgozik, dolgozott tavaly is, pedig sok volt a föld és kevés a munkaerő, de azért föld kapálatlan nem maradt. — És az új tagok? ök is a tsz-ben karesik az igazi boldogulást? — Mikor Szabó József belépett, azt mondta: aztán el ne feledjem elnök elvtárs, van 1200 négyszögölem. Ez mán a szövetkezeté. Mert mindenestül a szövetkezetben akarok lenni..: ... És ezek az emberek, akik ma mindenestül a szövetkezetben akarnak lenni, akik ott keresik a boldogulásukat, ma már együtt terveznek a szövetkezettel, az 5 gazdag szövetkezetükkel. Együtt tervezik az őszi vetések sürgős fejtrágyázását, az öt hold tavaszi búza vetését, a korai tavaszi vetések premizálását, a két új siló építését, a sertésfiaztató és a lóistálló bővítését és mindent: a gazdagodást. AZT A GAZDAGODÁST, amely az idén munkaegysége,nként huszonöt forint hetvenhárom fillért, hat és fél kitté búzát, másfél kiló árpáit, három kiló kukoricát, három káló burgonyát hoz majd a tagoknak. Röviden: gazdagságot.
