Dunántúli Napló, 1955. március (12. évfolyam, 50-76. szám)
1955-03-09 / 57. szám
DUNÁNTÚLI NAPLÓ WM PROLETÁRJA! ECYCSÜL JETEK! ................................................................... MAI SZAMBÁN: A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének határozata a politikai helyzetről és a párt feladatairól. (1.—-2. o.) — Csakis a párt irányításával működhet jól a szakszervezet. (3. o.) — Kerüljünk Somogy elé a begyűjtési párosversenyben. (3. o.) — A szovjet tilm ünnepe. (4. o.) — Megyeszerte lelkesen köszöntötték a magyar-szovjet barátság hónapját (4.) DP BARANYA MEGYEI BIZO TT/A' GA'NAk LAPJA XII. ÉVFOLYAM, 57. SZÁM ARA: 50 FILLÉR SZERDA, 1955 MÁRCIUS 9 A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének határozata a politikai helyzetről és a párt feladatairól (4 határozatot a Központi Vezetőség egy* hangú,ag togadia el) I. Hazánk felszabadításának 10. évfordulóján dolgozó népünk méltán tekint vissza jogos büszkeséggel az eltelt tíz év alatt kivívott hatalmas, történelmi jelentőségű sikereire. Ez idő alatt a munkás- osztály, pártunk vezetésével, meghódította a hatalmat, s szövetségben a dolgozó paraszt Sággal, kéz a kézben a néphez liü értelmiséggel, megkezdte a szocializmus alapjainak lerakását hazánkban. A hároméves terv idején, de különösen az ötéves tervidőszak alatt népünk nagy sikereket ért el a szocialista iparosításban, a nehézipar, — s annak szíve a gépipar — fejlesztésében. A dolgozó parasztság egyrésze rálépett a felemelkedést jelentő nagyüzemi szocialista gazdálkodás útjára. Az elmúlt ti* év alatt gyökeresen megváltoztak dolgozó népünk Anyagi, kulturális. szociális viszonyai, pártunk helyes politikájának végrehajtása, a dolgozó nép, s mindenekelőtt a munkásosztály önfeláldozó munkája révén. Az elmúlt tíz évben a dolgozó népnek a szocializmus építésében elért sikerei igazollak pártunk politikájának helyességét. Pártunk a szocializ- ihus felépítéséért vívott harcában hibákat is elkövetett. (951-től kezdve a szocialista iparnak lehetőségeinket, gazdasági adottságainkat meghaladó ütemű fejlesztésére vett hányt, a termelőszövetkezetek fejlesztésében nem volt elég 'ekintettel — egyes esetekben az önkéntesség elvére, s ®em fordította a szükséges ■jgyeimet az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok terhelési tartalékainak mozgósí- 'ására. 1953. júniusában páriánk Központi Vezetősége meg vizsgálta országunk helyzetet * bátor bírálattal és önbírá- jattal a szocializmus építésében elkövetett hibákat, feltár- la s kidolgozta a hibák kikü- **öbölésére szolgáló intézkedésieket. A Központi Vezetőség 1953 júniusi határozatai teljesen helyeseknek bizonyultak. De ® helyes határozatok végrehajtásáért vívott eredményes harc mellett, a végrehajtásban hibák és fogyatékosságok ls voltak, sőt a határozatokat ügyesek opportunista, anti- hiarxista módon eltorzították. Jmi káros jobboldali hibákhoz, jobboldali elhajláshoz Vezetett. Ennek következtében lépi demokráciánk gazdasági politikai helyzetében nihány nyugtalanító jelenség hiutatkozik. Ezerkilencszázötvennégyben I* ipari termelés egyes terü- íe*eln elért eredmények elle- IJJfe is, alapjában véve egyhelyben topog (a minisztériumi bar termelése 1954-ben 0.3 zúzalékkal emelkedett, a nehéz 'báré 3.1 százalékkal csökkent) ? munka termelékenysége a bgtöbb iparágban csökkent és ? termékek önköltsége növe- í^ett, a munkafegyelem meg /holt, a mezőgazdaság áru- emelése 1954-ben kedvezőtle- JU alakult. Bár a növényter- r^lés és állattenyésztés egyes »azataiban jelentős' eredmé- bí!k születtek, az elmúlt év- hb kevesebb kenyérgabona h*T*>ett, mint 1953-ban. Nem ."Vekcdett a szarvasmarhaőllo- S’hy. A mezőgazdaság begyül tervét a döntő cikkekben nem teljesítette, holott , erre megvolt és megvan minden reális lehetősége. Mindez kihatott a nemzeti jövedelem alakulására is, amely 1953- hoz képest' csökkent. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége megállapítja, hogy népgazdaságunk helyzetének ilyen alakulása következtében a dolgozók meg növekedett életszínvonala (1954-ben az egy keresőre eső reálbér 15 százalékkal, a parasztság reér jövedelme f-cdig még nagyobb mértékben növekedett) nem a termelés állandó növekedésének, — a műnk’ termelékenysége emelkedésének és az önköltség csökkenésének szilárd alapján, hanem főképpen az állami tartalékok felélésén és a beruházásokra fordított eszközök csökkentésén nyugszik. Az életszínvonal emelkedése nem nyugszik tartós, szilárd alapokon, mivel országunk gazdasági erői az utóbbi időben nem fejlődtek kielégítően. A népgazdaságunk helyzetében megmutatkozó komoly nehézségek oka mindenekelőtt; abban keresendő, hogy az utóbbi időben, 1953 júniusa óta, olyan jobboldali, anti- marxista, párte'ienes, opportunista nézetek terjedtek el a nártban. az áramapparátusban. s más területeken, amelyeknek hatására iparunk fejlődése megtorpant, csökkent a szocialista felhalmozás, romlott az állami és az állampolgári fegyelem. A Központi Vezetőség m*'<r- AUapftia. hogv az 1953. júniusi központi vezetőségi ülésen hozott határozatok helyesek voltak, s azok ma is változatlanul érvényesek, s a III. pártkongresszus határozataival együtt pártunk politikájának ■na is alapját képezik. Ezen határozatok szellemében pártunk változatlanul fő célkitűzésének tartja dolgozó népünk jólétének következetes emelését, szociális, kulturális fényeinek mind nagyobb mérvű kielégítését, a szocialista bővített újratermelés é3 a munka termelékenységének növekedése alapján. Pártunk e fő célkitűzése mindenekelőtt a nehézipar, az egész szocialista 'par, s a mezőgazdaság fejlesztése alapján biztosítható. Pártunk tovább folytatja a mezőgazdaság szocialista átépítésének, a termelőszövetkezetek fejlesztésének politikáit, az önkéntesség alapján. Emellett továbbra is biztosítja az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztság támogatását, az anyagi érdekeltség elvének érvényesítését, hogy növelhessék termelésüket és mindenekelőtt nagyobb árutermelést érjenek el. Változatlanul érvényesek a kollektív vezetés megteremtése érdekében s a kommunista bírálat, önhírálat, valamint az állami törvényesség biztosítására hozott határozatok. II. A Magyar Dolgozók Pártjának Központi Vezetősége megállapítja, hogy pártunk helyes politikája sikeres végrehajtásának a jelenlegi szakaszban a megnövekedett jobboldali veszély képezi főakadályát. Ezért a párt főfeladata e káros jobboldali nézetek ideológiai szétzúzása, ezek teljes elszigetelése, mert csak ez teszi lehetővé, hogy pártunk helyen irányvonal., politikai, gazdasági, kulturális és társadalmi életünk minden területén teljes mértékben érvényesüljön, állandóan erősödjön a munkásosztály és a parasztság szövetsége a munkásosztály vezetése mellett. E káros jobboldali nézetek a következőkben mutatkoznak meg: Mindenekelőtt a szocialista iparosítás helyes politika- iának elferdítésében. Pártunk 1953. júniusi határozatai, a III. pártkongresszus határozata s más fontos párthatározatok világosan leszögezik, hogy a szocializmus építésének fő eszköze a szocialista iparosítás, hogy a termelő- eszközök termelésének elsőd- egességet biztosítani kell. Pártunk 1953 júniusi határozata alapján szükségessé vált népgazdaságunk erőinek és eszközeinek átcsoportosítása, hogy helyreállítsuk népgazdaságunkban az arányosságot. Ez azt jelentette, hogy a mezőgazdaság elmaradottságát meg kell szüntetni, hogy biztosítani kell mezőgazdaságunk gyorsabb fejlesztését, korszerű színvonalra való eme !ését, növelni kell a mezőgazdasági . termelést és ezenfelül különösen a mezőgazdaság árutermelését. Az átcsoportosítás továbbá azt célozta, hogv növelni kell a könnyűipar és az élelmiszeripar termelését, a közszükségleti cikkek gyártását. Pártunk immár köze! két éve dolgozik a júniusi határozatok végrehajtásán és ezen a téren komoly eredményeket ért el, amit a kiskereskedelem növekvő áruforgalma valamint népünk életszínvonalának emelkedése bizonyít. 1953 júniusa, előtt a túlságosan gyorsütemű iparosítás, a mező- gazdaság elmaradása akadá lyozta népgazdaságunk helyes fejlődését, ma azonban egész népgazdaságunk egészséges előrehaladását, a szocializmus ükeres építését, nénink jj’éte következetes emelésének szi- árd. tartós alapokra való helyezését iparunk termelésének pangása a nehézipari termelés visszaesése fenyegeti. Az utóbbi időkben mind erőteljesebben, a nárt helyes politikai vonalától titérő, jobboldali, opportunista elhajlás bontakozott ki a szocialista iparosítás kérdésében. E jobboldali, antimarxista elhajlás e területen elsősorban a következőkben mutatkozik meg: a szocialista iparosítás meghiúsítására vonatkozó törekvések jelentkeztek ss olyan nézetek kezdtek terjedni, melyek tagadták a nehézipar állandó fejlesztésének szükségességét. Ha a párt fő irányvonalával szembehelyezkedő jobboldali, opportunista politika győzedelmeskednék, hazánkat végső soron az elmaradott országok sorába taszítaná visz- sza, mivel a nehézipar elsorvasztása lehetetlenné tenné a mezőgazdaság, s a könnyűipar fejlesztését, s ezért nem növekvő, hanem állandóan csők kenő árualapot tudna csak biztosítani dolgozó népünk számára, megdrágítaná a termelést, ami nem az árak csökkenéséhez, hanem azok elkerülhetetlen emeléséhez vezetne. Ahhoz, hogy a mezőgazdaság fejlőd iék. génekre. mind korszerűbb technikára van szükség. Csakis a gépesítés útján biztosítható a mezőgazdaság szocialista átépítése és a mezőgazdaság terméshozamának növelése. De a könnyűipar fejlesztése sem képzelhető el a nehézipar, a gépipar állandó növekedése nélkül. A fogyasztási iparnak is állandóan szüksége van mind korszerűbb gépekre, ez pedig a gépipar, a nehézipar nélkül nem képzelhető el. A nehézipar fejlesztése ellen fellépő és jelentőségét lebecsülő jobboldali álláspont ezért ellentétben áll a munkásosztály, a dolgozó parasztság, az értelmiség alapvető érdekeivel. Érvényrejut- tatása megakadályozná népgazdaságunk korszerű fejlődését és lehetetlenné tenné dolgozó népünk életszínvonalának következetes emelését. Mindazok, akik a nehézipar fejlesztése elsődlegességének lenini—sztálini elvéről lemondanak, helyességét tagadják — a munkásosztály vezetőszerepe tagadásának útjára térnek. Tudvalévő, hogy a munkásosztály politikai vezetőszerepe nő és erősödik az ipar, a nehézipar fejlődésével. Mindazok, akik a nehézipar állandó fejlesztése ellen fogainak állást — akarva, nem akarva — lényegében aláássák a népgazdaság továbbfeji lődését és épülő szocialista hazánk védelmi képességét, veszélyeztetik népünk kivívott szabadságát. A párt politikájával nemcsak azt kell biztosítani, hogy következetesen javuljon népünk élete, hanem nem kevésbé azt is, hogy népünk szebb, boldogabb életét minden külső és belső veszély ellen megvédjük. Ezért szükséges, hegy pártunk és kormányunk, figyelembe véve az élesedő nemzetközi helyzetet, nagyobb gondot fordítson a haza védelmére, ez pedig a nehézipar állandó fejlesztése nélkül szintén elképzelhetetlen! A szocialista iparosítással kapcsolatos jobboldali nézetek nemcsak abban jutnak kifejezésre. hogy hirdetőik elvetik a nehézipar fejlesztésének elsődlegességét, hanem abban is, hogy lebecsülik a termelés a termelékenység állandó növekedésének. valamint az önköltség állandó csökkentésének szerepét és jelentőségei, ez veszedelmes demagógia, a nép megtévesztése. „A munka termelékenysége — mutatott rá Lenin —. ez végeredmény ben a legfontosabb, a legfőbb az új társadalmi rend győzelme szempontjából'*. (Lenin művei 29. köt. 435. oldak) Leninnek ezt az alapvető tanítását szem elől tévesztve. Nagy Imre elvtárs gyakorta elkövette azt a hibát, hogy elfeledkezett erről, a szocializmus győzelme szempontjából legfontosabb és legfőbb dologról, a munkatermelékenység rendszeres emelésének szükségességéről, ami nélkül az ország nem tudja megerősíteni és fellendíteni gazdaságát, ami nélkül a dolgozók é’etszuivona- Iának felemeléséről tett összes ígéretek megalapozatlanok és üresek, s a dolgozók félrevezetését jelentik. E jobboldali nézetek vallói emlegetik az életszínvonal állandó maximális emelését, de semmit sem tesznek a termelékenység emelése, az önköltség csökkentése érdekéhen, sőt burkolt formában ellene lépnek lel. Ha nem érvényesül a szocialista iparo- ’dl'*“ politikája. ha nem fejlődik a nehézipar, nem érvényesül a termelőeszközök termelésének elsődlegessége és ha évről-évre állandóan nem emelkedik a munka termelékenysége és nem csökken a termékek önköltsége, akkor tartós, állandó életszínvonalemelkedésről még csak beszélni sem lehet. Az életszínvonal emeléséről beszélni, de ugyanakkor annak gazdasági feltételei biztosításával nem törődni, valójában olcsó demagógia, a nép félrevezetése! A növekvő jólét a bővített újratermelésből és annak révén a szocialista felhalmozásból fakad. A szocialista felhalmozást a termelékenység növekedése, az önköltség csökkentése teszi lehetővé. A párt helyes politikája biztosítja (lazánk gazdasági megerősödését és népünk jólétének állandó növelését, ezzel szemben a párt vonalától eltérő jobboldali poétika érvényesülése aláásná hazánk megerősödését és végső következményként népünket mind alacsonyabb életszínvonalra szorítaná vissza. A Központi Vezetőség ezért a leghatározottabban elítéli és visszautasítja pártunk szocialista iparosítási politikájának e jobboldali antimarxista eltorzítását. iir. Különösen nagy kárt okozlak azok a marxizmus-lemnizmus- tól idegen, jobboldali nézetek, amelyek pártunk parasztpolitikájának fő kérdéseiben jelentkeztek. Pártunkban egyesek helytelenül értelmezik a munkás-paraszt szövetség kérdését, elfeledkeznek arról, hogy ez olyan osztályszövetség, amelynek célja a szocialista társadalom felépítése és a kizsákmányolás teljes megszüntetése. Olyan szövetség ez, amelyet a munkásosztály vezet. Egyesek a faluban végzett munkájukban nem támaszkodnak a szegényparasztságra, nem harcolnak a kulák ellen, megfeledkeznek a munkásosztály vezető szerepéről és a munkás-paraszt szövetség céljáról: a szocializmus építéséről és a kizsákmányolás elleni harcról. A munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségének ilyenfajta értelmezése megfosztaná e szövetséget osztályharcos tartalmától és gyakorlatilag csak a kulákságnak használna. Pártunk Központi Vezetősége leszögezi, hogy a munkásosztály és a dolgozó parasztság közötti szövetség további megszilárdítását egyik legfontosabb feladatának tartja. E feladatot — és ezzel a középparaszt megnyerését — azonban csak a szegényparasztságra támaszkodva és a kulákság e'*en harcolva, a munkásosztály vezetése alatt lehet megoldani. Ezen elvektől való legkisebb eltérés is gyengíti népi demokráciánk alapját, a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségét. Újra feléledtek, sőt egyes elméleti folyóiratainkban kinyomtatásra is kerültek a marxizmus által már régen szétzúzott olyan kispolgári elméletek is, amelyek szerint az egyszerű árutermelő paraszti gazdaságokra, a népi demokrácia viszonyai között a bővített újratermelés a jellemző. E hamis tételből — és ehhez hasonlókból — kiindulva egyesek tagadni kezdték a mező- gazdaság szocialista átszervezésének parancsoló szükségszerű- ■’égét. s ezen a címen a termelőszövetkezeti mozgalom elgán- csolására vettek irányt. Az ilyenféle nézeteknek nagy szerepük van abban, hogy termelőszövetkezeti mozgalmunk az elmúlt évben számszerűleg nem nőtt, sőt valamelyest csökkent, jóllehet a termelőszö vetkezetek jelentős részében a tagok életmódja ma már jobb, mint az egyénileg gazdálkodó középparasztoké. Azok, akik azt hirdetik, hogy egyéni gazdálkodás mellett a szegény- és középparasztok zöme magas jólétet érhet el és hogy a sok százezer egyéni parasztgazdaságból álló mezőgazdaságunk a termelőszövetkezetek fejlesztése nélkül is virágzóvá és élenjáróvá lehet, becsapják a dolgozó parasztságot. A dolgozó parasztságnak — mind a szegény, mind a közép- parasztnak — igazi jólétet, emberi életet, országunk számára fejlett, magasszínvonalú mezőgazdaságot csak a szövetkezeti gazdálkodás kiterjesztése biztosíthat, mert csak a szocialista nagyüzemi termelésben használhatók ki észszerűen a fejlett mezőgazdasági gépek, csak itt alkalmazhatók tömeges mértékben a mezőgazda- sági tudomány legújabb vívmányai, mindaz, ami megköny nyíti a dolgozó parasztság munkáját. Pártunk Központi Vezetősége világosan látja azokat a lehetőségeket, amelyek az egyéni parasztgazdaságok termelésének fejlesztésében rejlenek. Ezért ezek felhasználásának elősegítését fontos feladatnak tekinti. Ismerve azonban a kisüzemi parasztgazdaságok fejlődésének korlátjait, szükségesnek tartja, hogv az önkéntes ség lenini elvét betartva, párt- és állami szerveink sokoldalú politikai gazdasági és szervező munkát végezzenek a termelőszövetkezeti mozgalom megerősítése és kiszélesítése érdekében. A meglévő termelőszövetkezetek termelési színvonalának szakadatlan növelése mellett elsősorban felvilágosító munkával biztosítani kell azt, hogy már ebben az évben megszűnjék a termelőszövetkezeti mozgalom egyhelyben topogá- sa: meginduljanak a belépések és a régi termelőszövetkezetek mellett újak is alakul janak. A kisparaszti gazdaság bővített újratermeléséről szóló helytelen nézetek nemcsak arra alkalmasak, hogy lassítsák a mezőgazdaság szocialista átszervezését. hanem arra is, hogy megbontsák a termelőszövetkezeti tagok éí az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok barátságát. El kel) érni, hogy a termelőszövetkezeti tagokban az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok a szebb és jobb paraszti élet úttörőit lássák. A termelőszövetkezeti tagoknak és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak össze keli fogniok azért is, mert közös az ellenségük: a kulákság és a falu egyéb kizsákmányoló!, akiknek gazdasága és politikai befolyása sokkal kisebb ugyan, mint volt a felszabadulás előtt, üe az utóbbi időben spekulációs lehetőségük és ezzel együtt bátorságuk is újra megnőtt. Közrejátszott ebben az is, hogy ugyanazok, akik nyakra-főre dicsőítették az egyéni paraszti gazdaságot, megfeledkeztek a kulákságról, szem elől tévesztették azt, hóVy a kulákok és egyéb falusi kizsákmányolok a szegény- és középparasztok rovására újra gazdagodni kezdenek. Nálunk is érvényesül az a lenini tanítás, amely szerint a kis(Folytatás a 2, oldalonj
