Dunántúli Napló, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-23 / 19. szám

NAPLö 1955 JANUAR tS QU é€Clnk aMI iskolánkba Bezedek kis falu a halár mentén, alií hat százan lakják, mégis országos nevezetes- aegre tett szert — legalábbis a pedagógusok között. Itt hoztak létre az országban bentla­kásos körzeti általános iskolát. Három másik község van a közelében: Lippó, Ivándárda és Sárok. Egyik sem akkora, hogy modern, az általánosiskolai oktatásnak megfelelő, többtan erős iskolája lehetne. Az ott lakó gyermekek Bezedekre járnak tanulni. Négy-öt kilométe­res. egy órás gyaloglással értte tik el a körzeti iskolát. Szép időben, nyáron nem is okoz ez nagy gondot, de annál inkább télen. Ezért kezdeményezte R ejtő János elvtárs, a körzeti is­kola igazgatója, hogy hozzana k létre Bezedeken diák-szállás t. Nemcsak arra jó ez, hogy mentesítse a kis iskolásokat a fárasztó gyaloglástól, hanem arra is, hogy az iskola ki­váló pedagógusai a kötelező o ktatási órákon kívül is több időt szentelhessenek a Beze- dek-környéki kis magyarok ne vetésére, tanítására. A kezdeményezés életrevalónak bizo­nyult, ma már az ország több községében is szerveznek a bezedekiek hasonló bentlaká­sos körzeti iskolát. Nemcsak a Dunántúlon, hanem az alföld i tanyavilágban is sikeresen vezethetik be a bezedeki tapa sztalatok alapján a körzeti is kólák bentlakásos rendszerét. Pedagógusok, szülők és tanulók közös munkája Két évvel ezelőtt, amikor a körzeti iskola megkezdte mű­ködését, még megfelelő épüle­te sem volt Egy elhagyott üres lakóház állt Bezedek al­végén, azt szemelték ki isko­lának. Húszezer forintot adott az állam az átalakításhoz. Nem nagy összeg, de az iskola lelkes pedagógusai úgy vélték, elég lesz, ha hozzáteszik a ma­guk szervezőkészségét, lelkese­dését, a szülőknek gyermekeik iránt érzett szeretetét és fele­lősségérzetét és nem utolsó­Azokból nem könnyű iskolát építeni. A bezedeki pedagógu­sok azonban bebizonyították, hogy ami nem könnyű — azért még nem is lehetetlen. Megter­veztették, hogyan lehetne a gazdasági épületek bontási anyagait felhasználni, sőt lehe­tőleg bontás nélkül felhasznál­ni a már álló falakat. Sok leleményes, ötletes javaslat já­rult hozzá a tervezés sikeré­hez, s megkezdődött az épít­kezés. Sok falusi udvarban látha­Zászlófelvonással kezdődik a nap Orbán az iskola tanulóinak ettrekészségét. Ma már az eredmények iga- ölják, hogy Rejtő János és >edagógustársai helyesen szá- noltak. A jókora parasztház lakóhe- ytségeiből kikerült három tan­erem, a nevelők és az igaz­gató szobája. Ez azonban ké­rés. Szükség volt még legalább járom tanteremre. Ekkor kez- lődött a pedagógusok, szülők !g tanulók együttes összefogó­éval végzett munka. A jókora «ivart gazdasági épületek vet- ék körül. Istálló, félszer, ólak. körzeti iskola tanárai nem edtek meg az eddigi ered- nyel. Most még az iskola lyékét Igyekeznek barátsá- bbá tenni, hogy a kisdiá­nak kedvük legyen ottma- ii, foglalatoskodni, sportol­ás bér az eddigi munkából ivették részüket a tanulók, t ezeknek a terveknek a [valósításában még több datuk lesz. Jórészt ók vég- majd el az udvar parkosí­ts Az udvar középső, tégla kóla tu részét, ahol regge- cént zászlófelvonáshoz so- Dznak fel, szép tarka virág ások veszik majd körül, s bjük egy-egy facsemetét is tnek, amelyek fává tere- 'esedve sok tanulónemze­nek adnak árnyékot nya­ként ée egyúttal hirdetik első évek tanulóinak szor- nát, követendő jó példá­éiul, az istállókból alaki- tantermek mögött most levesz, akáccserjékkel be- r hepe-hupás, gondozatlan [darabka terül el. De aho- i Sipos Emil, a biológia ára elmondja, hogyan lété­tünk olyan épületet, amelynek egyik vége istálló, a másik vé­ge kamra, félszer, sertésól, a közepe pedig éppen csak a te­tő, alatta semmi. Ott jár át a szekér az udvarból a szérűre. Ilyen volt a bezedeki körzeti iskola udvarán is. Ma már nem lehet ráismerni a primi­tív falusi építményre. Üvege­zett ajtók nyílnak most a „semmi” helyén, s az ajtók mögött szépen berendezett tan termekben figyelnek az oktató szóra a négy községből jött tanulók. Azt tették ugyanis, hogy falat húztak a tető alá, Újabb tervek sítenek ennek helyén botani­kus-kertet, szinte előre lát­juk, hogyan foglalják el a giz- gaz helyét nemes, gondosan teljesen ellentétben azzal a konzervatív” szokással, hogy a falakra húznak tetőt. így aztán nemcsak az épület két végén alakult ki egy-egy tan­terem, hanem középen is, a szekérátjáró helyén. Az istálló helyén is tanterem van. De semmi ok a fintorgásra — a használatlan istállókra is an*r- nyira jellemző átható trágya­szagot teljesen megszüntették. Egy méter mélyen teljesen ki­cserélték az istálló talaját, ar­ra jött csak a vastag salakré­teg és arra a padlózat. Csak a falsarkok illeszkedésének nem egészen mértani pontossága utal még arra, hogy valamikor derék szélesfarú muraköziek ropogtatták a szénát ebben a tanteremben. Mindez túlnyomórészt társa­dalmi munka eredménye. Még arra is futotta a pedagógusok és szülők összefogott erejéből, hogy az egyik tanterem végét színpadszerűen képezzék ki, ahol előadásokat lehet rendez­ni, keskeny — vagy akár nor­málfilmes mozielőadást tarta­ni. A nevelők szobájával szem- • ben meredek falépcső vezet egy újabb terembe. Ez a bio­lógiai tanterem. Előadói asz­talán nagy üvegmedencében kis pettyes állatka teteme pi­hen formaiinban. A határ mentén szerencsétlenül akná­ra lépett egy gimszarvastehén, annak a még meg sem szüle­tett borját hozták ide. Most szemléltetően mutatja, milyen egy kis szarvasborjú, nem sok­kal születése előtt. Ez is bi­zonyítja, mennyire igyekeznek megragadni minden alkalmat a bezedeki iskola tanárai, hogy gazdagíthassák szeretett isko­lájukat. A téglával burkolt udvar, az ugyancsak téglából épült hosz- szú kerítés, de ugyanígy a tan­termek belső rendje is arról beszél, hogy az Itt dolgozó ta­nároknak valóban szívügyükké vált ez a körzeti iskola, s a be­zedeki és környéki dolgozó pa­rasztok is megértették, mit je­lent számukra a kultúrának ez a határmenti vára. . .. ápolt növények, a megye ér­dekesebb különleges füvei es cserjéi, díszfák és gyógyfuvek, gyümölcsfák és tűlevelűek. Jóval odébb nagy darab szántóföld terül el. A falu egyik gazdájáé, de Rejtő Já­nos igazgató már mint „elin- tézet ügyet" mondja el, hogy ezt a földet elcserélik és az iskola létesít rajta faiskolát. Ez még hasznot is hajt, mert a felnövekvő facsemetéket jó áron eladhatják a környék egyéni és szövetkezeti gazda­ságainak. A legfontosabb per­sze nem a haszon, hanem az, hogy az iskola tanulói a fais­kolában a gyakorlatban ismer kednek meg a mintaszerű gaz­dálkodás módszereivel. A botanikuskert és faiskola között kapufák és egyéb célo­kat szolgáló rudak bizonyít­ják, hogy a nyári időben már használták is a tanulók a sport pályát. Akad még azon is né­mi szépíteni, javítanivaló. Ta­vasszal arra is sor kerül. Még az a roskadozó sertés­ól sem maradt ki a tervekből, amely ott szerénykedik a le­endő botanikuskert mellett. — Abból melegház lesz. Télen is folyhat majd a biológiai szak­kör növényélettan Iránt érdek lődő tagjainak a munkája. Azután ... volna még sok szép terv, s az eddigi eredmé­nyek bizonyítják, hogy ezek a tervek meg is valósulnak, de munka folyik itt a bezedeki íelaüeges folytatni, ennyi is iskolában és sorra születnek a elég ahhoz, hogy lássuk: élénk hol kisebb, hol nagyobb ered- tevékenység, szorgalmas építő menyeik. No, mit mutat a mikroszkóp? — kérdi Sipos Emil tanár Horváth Sanyitól az élettan órán A bezedeki körzeti . iskola tulajdonképpen nem is az ed­dig elmondottakról lett neve­zetes, hanem a bentlakásos rendszer kezdeményezéséről és megteremtéséről. Ahhoz azon­ban, hogy lássuk ennek a kez­deményezésnek a jelentőségét és célját, jó volt előbb meg­ismernünk az iskola egészé­nek életét. Az iskolába ugya­nis X64 tanuló jár és abból 40 Lakik a diákszálláson, tehát a tanulók negyedrésze. Ez a ne­gyedrész természetesen azok közül kerül ki, a'kik a leg- messzebbről járnának Bene­dekre. Az, hogy a tanárak, igénybevéve a tanulók és szü­lők, a pártszervezet és a ta­nács, a környékbeli állami gaz daságok és termelőszövetkeze­tek segítségét, hogyan igyekez­nek gazdagítani az iskolát, már következtetni enged arra is, hogy ezek a lelkes taná­rok szívükön viselték a távol- lakó gyermekek gondját is. — Nemcsak a mulasztások és megbetegedések statisztikája, hanem a tanárok józan esze és a kismagyárokkal együtt­érző szíve is 'követelte, hogy megoldást találjanak a napon­ta oda-vissza 8—10 kilométert kitevő gyaloglás elkerülésére. Megoldásokat kerestek az­előtt is. Marianna-puszitáról például hat tanuló járt Beze­dekre. Az állami gazdaság fo­gatot biztosított számukra, az vitte-hozta őket az iskolába és haza. Ez is jobb, mint a gya­loglás. De jóval drágább is. Rejtő János elvtárs kiszámol­ta, hogy ez a „dáákfuvarozás” az állami gazdaságnak havon­ta háromezer forintjába kerül. Amellett a zötyögő szekéren való utazás, különösen fagyos téli napokon, nem a legkelle­mesebb időtöltés a 6—14 éves gyerekek számára. Az ilyen nehézségek vetet­ték fel azután a legjobb meg­oldást: ne járjanak a gyere­kek Bezedekre, hanem lakja­nak ott. Ehhez azonban szál­lásra és konyhára van szük­ség. Nem kisebb gond annak a megteremtése, mint amilyen gond az iskola átépítése volt. De ha azt meg tudták oldani, miért ne segítenének ebben is az ott használt módszerek? Is­mét saját erejüket, a szü­lők, az állami és társadalmi szervek segítségót vetették lat­ba a bezedeki tanárok. — Ez hozta meg aztán az eredményt is: Kaptak egy házat, abban Tihanyi Sándor. RBll Irén és Horváth Mária a távoli Ausztrália felszínét tanulmányozza a földrajzi szakkörben A diákszállás került hely külön a lányok, kü­lön a fiúk szállásának, az ét­kezdének, meg a konyhának. A felszerelést részben a szü­lők adták össze, részben az ál­lami gazdaságok, s amj még azon felül van, azt az iskola tanárai saját erejükből terem­tettek elő. Negyven gyerek ma már nem indul hosszú, fárasztó út­ra a tanítás befejeztével, ha­nem átiballag a diákszállásra, ott jóétvággyal elfogyasztja a jó ebédet, utána hozzálát ta­nulni, majd szórakozni, játsza­ni és vacsora után nem azzal fekszik le, hogy „jaj reggel megint korán kell kelni, mert hosszú az út”, hanem nyugod­tan pihen reggelig, míg újra el nem érkezik a tanulás kez­dete. Hadd idézzünk a statisiz­vántartásdkba — fejenként fél nap, ami azt jelenti, hogy a mulasztások száma tizedénél is kevesebbre csökkent. Ez a két számadat eléggé bizonyít­ja, milyen nagy jelentősége van a bentlakás megoldásának. Akadtak, akik úgy találták, hogy a távollakó gyermekek problémájának megoldása ilyen formán nagyon költséges. A bezedekiek bebizonyították, hogy éppenséggel így olcsóbb. Arról nem beszélve, hogy a tanulók egészsége, a tanulás­ra és szórakozásra fordítható több idő értékét nem lehet pénzben kifejezni, olcsóbb a bentlakás, mint a tanulók na­ponkénti odaszálLítása. A Ma- nanna-pusztai 6 tanuló isko- lábaszáliításn például havi há­romezer forintba került. Most Lefekvés előtt még olvasgatnak egy keveset a diákszállás la­kói: Nagy Dániel, Lukács István, Őri Róbert, Szilvási Árpád és Deák György tika számadataiból is: 1953 márciusában, amikor még nem volt diákszállás, 795 volt a mu­lasztott napok száma, azaz minden gyerekre közel öt és félnapos mulasztás jutott, de 1954. márciusában, amikor már volt diákszállás, összesen 77 napi mulasztás került a nyil­n;; vártermek a hat tanulónál rzá. íása és étkeztetése össa sen nem több, mint háromsz forintnyi költséget tesz ki. Persze ennek megvan a ma titka is, ami abban áll, ah gyan Rejtő igazgató elvtá mondja: „Helyesen kell gazdi kodni.. Megszólal a csengő, az iskolaudvar megtelik nyüzsgéssel, eleven, vidám gyerekek hangjával. Sorra lépnek ki a tanterem bői a tanárok, Kubatovics János igazgatóhelyettes és a fele­sége, Handler László és Handler Lászlóné, Endrődi Gyula. — Elgégedrttek a foglalkozás eredményével, jól tanulnak a be­zedeki iskola tanulói. Az elmúlt félév tanulmányi átlaga hár­mas volt, azaz közepes. A zsibongó gyerekhad fegyelmezetten szétválik a tanárok előtt és csengő gyerekhangon köszön: „Előre r Szép a pedagógus hivatása, de még szebb, ha olyan S2ít>- vel keresik és gyarapítják a szépségeit, mint a bezedeki is­kola tanárai. Mészáros Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom