Dunántúli Napló, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-26 / 21. szám

NAPES ’955 JÖNUAR 2« Az országos szén bányászati tanácskozás folytatta munkáját (Folytatás az 1. oldalról) természetesen megfelelő meny nyiségü szén keli A termelés Idei alacsony nö­velésével módot akarunk adni a szénbányászatnak ar­ra, hogy teremtsen rendet a saját területén, hozza rendbe a leromlott légvágatokat, gondoskodjék jobban a mun­ka biztonságáról, erősítse meg a munkafegyelmet, gon­doskodjék Idejekorán meg. felelő elővájásról, egyszóval teremtse meg azo­kat az előfeltételeket, amelyek lehetővé teszik, hogy jövőre és a második ö«téves terv folya­mán bányáink egészségesen, erőteljesen fejlődjenek és alá­támasszák, kielégítsék mind­azokat ‘ a követelményeket, melyeket a népjólét emelése, a szocializmus építése, a honvé­delem vele szemben támaszt. — Ezt a célt szolgálta az új, világosan, könnyen átte­kinthető bérezési rendszer is, amely előnyben részesíti a na­gyobb szaktudást követelő elő vajason dolgozó munkásokat és ezzel is oda hat, hogy a jö­vőben ne ismétlődjenek meg azok a bajok, amelyek az idén az elővájás elhanyagolásából keletkeztek. Ugyancsak * foko­zottabban követeljük meg a bányák gépesítését, a millsze- kundumos robbantás kiterjesz tését. Tűrhetetlen az, hogy miközben a bányász munkáját megkönnyítő gépek száma sza­kadatlan növekszik, ugyanak­kor például a jövesztés gépe­sítése, mint arra Czottner elv. társ tegnapi beszámolójában rámutatott, a műit év folya­mán csökkent. Meg kell szűnnie annak a helyzetnek, hogy a rendelke­zésre álló gépek a munka­idő jelentékeny részében áll­nak és kihasználásuk igen alacsony. Mi a bányákba egyre több és több olyan gépet kívánunk küldeni, amely a nehéz fizi­kai munkát leveszi a bányász válláról, mely megkönnyíti, meggyorsítja, eredményesebbé teszi a bányászok munkáiéit. De ez a törekvésünk csak ak­kor jár sikerrel, ha ezeket a gépeket igénybe is veszik, megfelelően gondozzák és nem engedik, hogy hanyag kezelés miatt üzemen kívül álljanak. Erőteljesen támogatni kell azt a törekvést is, hogy újít­suk fel a szocialista verseny régi bevált módszereit, a me- legcsókány mozgalmat, a Loy- mozgalmat, a péntek mozgal­mat. Most, hogy az egész or­szág és köztük nem utolsó sor­ban a bányászság, felszabadu­lásunk tíz éves ünnepére ké­szül és e nagy eseményt az egész országra kiterjedő felszabadu­lási munkaversennyel és emel­kedő munkateljesítménnyel te­szi emlékezetesebbé, meg van a lehetősége, hogy ezek az egészséges mozgalmak új erő re kapjanak, új életre keljenek A gazdasági vezetők, a párt, a DISZ, a szakszervezet együttműködéséről Végére hagytam azt a té­nyezőt, mely gazdasági életünk minden területén és így a bá­nyászatban is döntő szerepet kell, hogy játsszon: a gazdasá­gi vezetők, a párt, a DISz, a szakszervezet együttműködé­sét. Teljesein egyetértek Ta­kács elvtárssal, aki a tatabá­nyai tapasztalatok alapján megállapította, hogy ahol jó a pártmunka, ott jó a termelés. Mindjárt hozzátehetem, hogy a pécsi bányatröszt jó eredmé­nyeit megvizsgáló brigád a si­kerek egyik fontos forrásául a tröszt-vezetés, a párt, a szak- szervezet, a DISz jó együtt­működését jelölte meg. Külön meg kell emlékez­nem a DISz javuló munká­járól. Tudvalevő, hogy tavaly szep­temberben a DISz felhívására 530 ifjú szenelőbrigád tagjai vállalták, hogy az év végéig tervükön felül 228.000 tonna szenet adnak. E vállalást az ifjak becsü'ettel teljesítették, sőt valamelyest túl is teljesí­tették. A DISz most vállalja, hogy első negyedévi tervét a felszabadulás tíz éves évfordu tójára. 110.000 tonna szénnel túlteljesíti. Biztos vagyok ben­ne, hogy ígéretüket valóra is váltják. Egy sor felszólaló e tanácskozáson rámutatott a DISz ifjak javuló munkájára. A műszaki vezetőknek, pár­tunknak, a szakszervezeteknek erőteljesen támogatni kell a diszisták jó munkáját s min­den törekvést, amely módot ad arra, hogy a bányában dol­gozó fiatalok minél hamarabb jó szakmunkásokká és egyben öntudatos kommunistákká vál janak. A bányákban elsősorban a kommunista bányászokat kell mozgósítani, akiknek száma nem kevés és akik a múltban annyi nehéz hely­zetben megmutatták, hogy pártunk, népi demokráciánk legbiztosabb támaszai. Itt ismételtein szó esett róla, hogy legjobb eredménye a példamutatásnak van. Ez igaz. A kommunista példamutatás­tól függ elsősorban, hogy mennyire tudjuk mozgósítan a szakszervezet tagjait, a DIS? fiatalokat, mennyire tudjuk magunkkal ragadni az egész bányászságot, az egyszerű bá­nyászokat és a műszakiaka égi’aránt. A termelés kérdéseit össze kell kötnünk a Szovíetunió ve­zette hatalmas báketóbor és hazánk problémáival. Minden­ki megérti, hogy most, amikor a nyugati imperialisták fel akarják fegyverezni a német militarizmust, s amikor a bé- ketábor mozgósítja erőit, hogy a háborús gyújtogatok e tervét megh!us.'tsa, a népi demokrá­ciák gazdasági erejének növe­lése, a fegyelem megszilárdí­tása külön jelentőséggel bír. Elvtársaim, 'bátran és őszin­tén nyúljanak e mozgósító munkájukban az úgyneve­zett kényes vagy népszerűt­len kérdésekhez. Lépjenek fel keményen a fegyelem, a rend érdekében, a lazaságok, a fegyelmezetlenség, a lopá­sok ellen. A bányászok szeretik a nyílt, az őszinte beszédet, a hibák kíméletlen feltárását, meg is követelik tőlünk, kommunis­táktól, hogy minden kendőzés nélkül mutassunk rá a bajok, ra és a kijavításuk módjára. Az elivtársak legyenek bizto­sak abban, hogy a bányászság legjobbjai, fiatalok és öregek egyaránt mögöttük állanak ezekben a kérdésekben és tá­mogatják ezt a törekvésükét, hogy rendet teremtsenek a széntermelés iróni án és meg­adják a népi demokráciánk­nak, szocialista fejlődésünknek azt a szenet, amelyre szüksé, ge van. Az elvtársak, e tanácskozás részvevői képviseljék bátran határozottan és erélyesen azo­kat a javaslatokat, és rendsza­bályokat, amelyek a szén­bányászat termelésének terén mutatkozó hibák kiküszöbölé­sére és az olcsóbb, jó minő­ségű termelés elérésére irá­nyulnak. Ismétlem, legyenek biztosak benne, mögöttük áll a bányászság túlnyomó nagy többsége, mögöttük áll pár­tunk, az egész népi demokrá­cia, az egész magyar dolgozó nép. Nem kétséges, hegy ha a tanácskozás tanulságait meg­szívleljük s valóra váltjuk, a magyar szénbányászat útja új­ra fölfelé ível és a szénbányá­szat dolgozói joggal és büsz­kén tölthetik be helyüket a magyar munkásosztály élcsa­patában. ahol a felszabadulás óta eltelt eszi*, end okban anny; győzelmes csatát vívtak. Kívá. nők teljes sikert e tanácskozás minden célkitűzéséhez. (Lelkes nagy taps.) Vereckei Lajos elvfárs a Pécsi Szénbányászati Tröszt igazgatójának felszólalása Tisztelt bányász tanácsko­zás, kedves Elvtársiak! A Munka Vörös Zászló Ér- afcmrenddel kitüntetett Pécsi Szénibányászati Tröszt dolgo­zóinak, műszaki vezetőinek, párt-, szakszervezeti és DISZ funkcionáriusainak jó munká. ja engem abba a szerencsés helyzetbe segített, hogy — amint erre Czottner elvtárs beszámolójában is kitért ■ — az elmúlt év jó eredményeiről számolhatok be. Eleget tettünk a megyei és városi párt-végrehajtóbizott­sága ama javaslaténak hogy a terven felül felajánlott 27.500 tonnát városunk fel- szabadulásának 10. évfordu­lójára, november 29-re tel­jesítsük és tekintetbe véve a szénbányászat országos vi­szonylatban való lemaradá­sát, még 10 ezer tonnát ajánljunk fel terven felüL (Taips.) Ezt a felajánlásunkat Is teljesítettük. így az elmúlt év­ben 38.400 tonna szenet ter­meltünk terven felül. Trösztünk dolgozói az el­múlt másodig félévben tervü­ket 104.2 százalékra teljesítet­ték. És így jogos reménnyel, bizakodó hangulatiban várjuk a minisztertanács és a SZOT várdarzászlóTáért folyó ver­seny kiértékelését, mert az az érzésünk, hogy azt elnyertük versenytársunktól, a Munka Vörös Zászló Érdemrendjével kitüntetett tatabányai tröszt hős tény ászaitól. Mindhárom bányánk telje­sítette ötéves és éves tervét ötéves tervünket ugyancsak városunk. Pécs fel szabadulásá­nak 10. évfordulójára teljesí­tettük. Ezen a napon trösztünk minden dolgozója szeretettel és hálás szívvel gondolt a nagy szovjet népre. Kiváló eredményt értünk e1 önköltségi tervünk térném Önköltségi tervünkkel szem. ben 10.480.000 forintot. vagy_ is 4.1 százalékot takarítot­tunk meg. Ebben döntő tényező az. hogy termelési tervünket 102.fi szá­zalékra teljesítettük. Ez a megtakarítás csaknem hatmil­lió forintot jelentett. Terme-, szetes azonban,' hogy ez csak úgy következhetett be, hogy az állandó jellegű költségek­nél nem engedtük meg a nö­vekedést, a tervteljesítés ará­nyában sem, sőt a legerősebb ellenőrzést gyakoroltuk a szol­gáltató és segédüzemek felett Relatív béralapunkat nem lép ':ük túU a normák kiadását é? munkaátvételt a múlthoz ké­nest erőteljesebben ellenőriz tűk. Az igazgatása költségek­nél 1,366.000 forint a megtaka­rításunk. Villamosáramban robbanóanyagban és egyéb anyagban 702 ezer formt meg- ‘akarítást eredményezett az ínyagutalvájnyozási rendszer megszigorítása és a sűrített le­vegőt termelő telepeknek a hatásfok figyelembevételével örténő üzemeltetése. így valósulhatott meg a oécssaa/bolcs-i kultúrotthon ban Czottner elvtársnak tett ígé­retünk, hogy december hóra önköltségünkéit 162 forintra csökkentjük. Ezt az ígéretünket be is tar­tottuk, ugyanis tényleges ön­költségünk 160.27 forint volt tonnánként. Ezt ezévben is tartani, illetve javítani akarjuk. Sajátrezsiis beruházási ter­vünket túlteljesítettük, felújí­tási, egészségügyi, munkavé­delmi beruházási tervünknek is eleget tettünk. Hangsúlyoznom kell, hogy az elmondott eredményeket csak ügy tudtuk elérni, hogy a oártszervezet, a szakszervezet q DISZ és más tömegiszerve- íetek erőteljes, állandó támo­gatását élveztük. így az 19ő5 H'be műszakilag megfelelően telkészülve, a dolgozóink jó hangulattal léptei át. Az 1955. évi tervünk telje-. ;ítéviihez rendelkezésre álló ’szközök nem bővültek annak :! lenére, hogy I. negyedév' érvünk a múlt év utolsó ne­gyedéhez viszonyítva 4.5 szá­zalékkal magasabb. Éppen ezért a tervteljesítés, illetőleg túl­teljesítés útja csak a fejtel­jesítmények növelése lehet. Ebben igen nagy segítséget nyújt majd a műszaki felké­szültség és szervezés mellett a felszabadulási munkaverseny. Trösztünk dolgozói csatlakoz­tak a Rákosi Mátyás Művek felhívásához és kihívtuk ver. senyre tavalyi versenytársun­kat, a Komlói Szénbányászati Tröszt harcos dolgozóit. A fel­szabadulási versenyben várjuk és leérjük a szakszervezet és a DISZ segítségét, legalábbis olyan aktivitással, mint az el­múlt év utolsó negyedében. Hisszük — és ezt Itt külön ki kel) emelnem —, hogy a DISZ brigádok éppen úgy túltelje­sítik I. negyedévi felajánlá­saikat, mint ahogyan az elmúlt éiv utolsó negyedében tették, amikor 10.620 tonnás felaján­lásukat 3000 tonnával tetézték meg. (Taps.) A ' Pécsi Szénbányászati Tröszttől 1954-ben kétszáz vá­jár ment nyugdíjba, főleg szi­likózis megbetegedés miatt Hárcmszázkilencvenkét vájár ment el máshová. Ezek helyeit! mindössze 480 vájárt kaptunk. Első és legfontosabb teem dőnfe a porártalom leküz­dése. Ezt mi fejtésekben locsolással végezzük, ami nem tökéletes és csak részleges megoldás. — Elő váj ásókban — amint már említettem — vizesfúrással kí­vánjuk megoldani. A tröszt és a hányák vezetősége a min­dennapi termelési gondok mel­lett csak igen hosszú idő múl­va tudnak eredményt elérni. Éppen ezért kérjük a szén- bányászati, az egészségügyi mi niisztériuim, valamint a kuta­tó intézet segítségét e kérdés minél gyorsabb megoldásához Néhány mondatban szeret­nék foglalkozni a szakmunkás utánpótlással Két forrás áll a bányák rendelkezésére. Az tigyiik: a kétszáz órás vájártan. folyam, a másik: az MTH fel­ügyelete alá tartozó vájárta­nuló iskola. Általános véle­mény szerint a vájártanfolya­mokról kikerült vájárok jab- ba)k a gyakorlati munkában, mint a vájártanuló iskoláiból az üzembe helyezett 17—18 éves vájárok. Ennek meg is van a magyarázata, 17—18 éves korban még nem lehet valaki elég önálló s olyan ha­tározott például a veszély fel- smerésében, mint ahogyan azt agy vájártól joggal meg kell követelni, olyan veszélyes fog- 'alkozásnál, mint a bányászat, ban. Márpedig, ha ez nem le. hetséges, felül kell vizsgálni az MTH vájárképzési módszerét és a bányászat magasabb igényei­hez kell alkalmazni. Befejezésül a távolabbi jö­vőnket biztosító fejlesztési ter­vünkről és beruházásainkról szeretnék beszélni. Az elmúlt évben fejlesztési tervünket és az idegen kivitelezők által ter­vezett létesítményeket nem teljesítettük, éspedig azért, mert ezen vállalatok kapacitás hiányra való hivatkozással nem teljesítették, felénk vál­lalt kötelezettségeiket összefoglalva az előttünk ál­ló feladatok nehezek, nagyok, gaz bányászfelad átok. — De megoldhatjuk és látjuk azt, hogy pártunk és kormányunk a pécsi bányászok munkáját mind erkölcsileg, mind anya­gilag méltányolja. Trösztünk 1954 november 7-én a Munka Vörös Zászló Érdemrenddel lett kitüntetve. (Taps.) Anya­gilag is kifejezésre jut ez a liász-pótlókiban, amiért itt mondok köszönetét. A szénbá­nyászati miniszter segítsége és a nehéz viszonyok között ki­fejtett erőfeszítéseink elisme­rése természetesen arra köte­lez bennünket, hogy mind ez- ávi tervünket maradéktalanul teljesítsük, mind pedig a má­sodik ötéves tervre alaposan felkészüljünk, (Taps.) Rufli Lajos elvtárs, sztahanovista vájár; Tisztelt értekezlet! Kedves elvtársak! A pécsvidéki bányá szók meleg, harcos üdvözletét hoztam az értekezlet minden résztvevőjének, pártunknak, kormányunknak és egész dol­gozó magyar népünknek. Pártunk és kormányunk út­mutatása alapján á Pécsi Szén bányászati Tröszt igazgatóá­ga, köztük a mi üzemünk igaz­gatója és főmérnöke elhatároz ták, hogy ifjú munkásaink kö­zött kibontakoztatják a ciklu­sos fejtési mozgalmat, — mely biztosítja, hogy a ciklust 24 órán belül le lehessen művel­ni, — azokat az ifjú munká­sainkat, akik most vájártan­folyamon dolgoznak, az önkén­tesség alapján bevonják ebbe az u. n. Rufli-mozgalomba. Bátran merem mondani ct öl a helyről, hogy már értünk el kezdeti eredményeket. Decem­beri tervünket 116 százalékra teljesítettük. Jelenleg a pécsi szénbányák nál a következőképpen alakul a Rufli-mozgalomban résztve­vők száma: Pécsbányán 119 fő nyolc csapatban, Szabolcson kilencvenegy fő hét csapatban, Vasason 131 jő hat csapatban, összesen 344 fő 21 csapatban. Úgy érzem tisztelt elvtársak hogy a mozgalomnak felülről, a minisztérium részéről sok­kal nagyobb támogatásra kell találnia, és az is fontos, hogy az alulról jövő kezdeményezése lcet, amelyeket dolgozóink el­indítanak, műszaki vezetőink bátran, határozottan és a kez­deményezések jelentőségéhez mérten támogassák. Az a kérésünk a műszaki vezető elvtársakhoz, hogy min den tudásukkal, minden segít­ségükkel legyenek harcosai és támogatói ennek a munkamód­szernek. Én ismerem a pécsvi­déki bányászokat és bízom abban, hogy bányásztársaim mindenkor, minden erejükkel és minden tudásukkal rajtá lesznek, hogy ez a mozgalom kiszélesedjék, mind az ifjúság, mind a többi bányász között. Tisztelt elvtársak! Eredmé­nyeinket azzal is szemléltetni kívánom, hogy 1952-ben a 32- es széntelapen, István-aknán, mielőtt még a mozgalmat be­vezettük volna, tizenöt fővel kilencvenöt-száz százalékra tudtuk teljesíteni hetvenöt esil lés előirányzatunkat. A moz; galom bevezetése után ugyan­azon a helyen kilenc fővel 160 csille szenet tudtunk szállíta­ni. Mi sem bizonyítja világo­sabban azt, hogy ez a munka- módszer feltétlenül érdemes arra, hogy felkaroljuk, mint ez az eredmény. Mindenhol, ahol meg van arra a lehető­ség, alkalmazni kell ezt a mód szert., mert feltétlenül ered­ményre vezet. A nagy szovjet fejtőkalapács, amelynek ter­melőképessége kb. huszonöt— harminc százalékkal manasabb mint a mienké, biztosíték ar­ra, hogy az egv főre eső telie- sítmányt feltétlenül fokozni tudjuk. Tisztelt értekezlet! A pécs­vidéki ifjúság nevében bátran és büszkén merem kijelenteni azt, hogy ifjúságunk tovább­ra is tartani fogja eredmé­nyeit. A Pécsi Szénbányászati Tröszt ifjúsága bátor, 5<**vi kezdeményezéssel áll ki e moz galom sikeres továbbfejlesz­tésére. Innen, erről a helyről hívom versenyre az ország ősz szes frontfejtéseit. Ahol a Rufli-mozgalomra lehetőség van, a nagyteljesítményű gé­pek nagyobb keresetet biztosí­tanak ifjúságunk részére és ez jó talajt biztosít arra, hogy a „Nevelj új bányászt" rrtrirzqdJ lom még tovább szélesedjék. Tisztelt elvtársak! Amikor hazánk felszabadulásának 10. évfordulója alkalmából az egész ország területén hatal­mas munkaversenyek bonta­koznak ki, én azt kívánom, hogy az eliitársak kav-snlód- ianak be ebbe a mozgalomba, minden erejükkel és minden tudásukkal. Hogy ki lesz a győztes, arról ne vitatkozzunk. En úgy érzem, hogy mi le­szünk, de bárki is lesz. min­denképpen az egész dolgozó magyar név lesz a győztes Kí­vánok mindenkinek sok sikert a munkájához. Sziklai József eKlárs beszéde Kedves Elvtársak! Én először megyénk azon trösztjével szeretnék foglalkoz ni, amely visszahúzta megyénk széntermelését. Az elgő hiba ás legfontosabb probléma az, hogy a komlói trösztnek véle­ményünk szerint még ma is rendkívül kevés a fejtés hom­lokhossza, ami a pécsinek majdnem azonos termelés me! lett a fele, vagy még ezalatt van. Ennek oka elvtársak fő­leg az, hogy a tröszt 1953-ban erre a hatalmas felfutásra, amit Vízi elvtárs is elmondott, kellőképpen nem készült fel, ennek biztosítása az idei évre meglesz. A másik ilyen prob­léma, amit Vizi elvtárs elmon­dott, az alacsony fejteíjesitmé nyék kérdése. Meg kell mon­dani, hogy mindjárt reagálni kell Vizi elvtárs felszólalásá­ra, amikor úgy jegyezte meg, hogy a teljesítményemelkedé­seknek egyetlen feltétele a gé­pesítés. Gépesítéssel rendkívül meg tudjuk növelni a teljesít­ményeket. Mi kiállunk külö­nösen a liász-bányászat gépe­sítése mellett annál is inkább mert az ország bányádnak gé­pesítésében a liász-bányászat képesítésénél van ugyan hala­dás, de az az egyéb bányáké­nál rosszabb. Meg kell mon­danom, hogy a teljesítmény­növekedésre rendkívül sok tartalékunk van, különösen Komlón és megyénk összes bá­nyáiban: ilyen a jobb munka- szervezés, a jobb munkafelté­telek megteremtése, a jobb po litikai munka és még szám­talan ilyet lehetne elsorolni, amit egyrészt elmondott Ve- reckei elvtárs és Rufli elv­társ is. Az elmúlt évben megnéztük a pécsi szénbányáknál, hogyan áll a ciklusos munkamódszer kérdése. Igen rossz képet kap­tunk. Üzemeinknél alig volt egy-két munkahely. Most nagy fellendülés mutatkozik azon­ban, ahogyan ezt Vereczkei elvtárs említette is hozzászó­lásában, amennyiben külön ciklusos körleteket szerveztek. Ezt a szervezést fokozni kell és tudományossá kell tenni. Ugyanez a fielyzet a száz­méteres mozgalomnál. Az elv­társak bizonyára emlékeznek Molnár elvtárs felhívására, amely Komlón nagyon jó ered ményekre vezetett. Ma már igen sok csapatunk van a fel­tárásoknál, az elővájásoknál amely teljesítményét megsok- szordzta. De ez a mozgalom is bizonyos mértékig ellany­hult. Ma már elmondhatjuk, hogy Komlón minden üzemnek jó vezetője van, talán az or­szág legjobb műszaki dolgozói vannak ott, de igen nagy prob lémáink vannak — amint ezt több elvtárs is felvetette — d középkáderekkel. Középkáder állományunk igen gyenge és nem tudja megkövetelni uta­sításainak végrehajtását. Ennek az oka az, hogy nem kellőkép- pen foglalkoznak velük sem a felsőbb műszaki vezetők, sem a pártszervezetek, közöttük mi sem. Meg kell említenem a mun­kafegyelem elégtelen voltát is. Ezen a téren értünk már el eredményeket, de nem eleget, s ennek oka elsősorban a po­litikai munka hiányában ke­resendő. Ugyancsak probléma a he­lyenként még mindig megnyil­vánuló durva bánásmód. Ve­zetőink nemértik kellőképpen, hogy vezetni nem durvaság­gal, hanem keményen, de igaz­ságosan, emberségesen lehet. Ha a vezető így vezet, akkor őt dolgozóink is szeretik. Jó példát szolgáltatnak erre a pécsi szénbányák. A munkafegyelem hiányon- hágainak gyakori oka az elég­telen munkafeltételek, a rossz (Folytatás a 3, oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom