Dunántúli Napló, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-21 / 17. szám

1955 JANUAR 21 NAPLÓ 3 Több jó szakmunkást bányáinkba l Két vájár hozzászólása a vitához Tóth Antal Egyetértek Börzsei igazgató elvtárssai, amikor azt indítvá. nyozza, 'hogy a 200 elméleti óra helyett 80 óra is tökélete­sen megfelelne és inkább a gyakorlati képzést kell szor­galmazni,. Javasoltam annak­idején, hogy létesítsenek min­den. aknán, ahol vájár-képzés folyik, a 200 órás tanfolyamok idején egy-egy fejtést a tan­folyam-hallgatók részére. Fz István-aknán meg is történt. Eufli Lajos és Kovács István (8) frontmesterek nagy szere­lttel és odaadással foglalkoz­nak a brigádjukba beosztott vájártanfolyamosokkal. Min­den bizonnyal meg fogják áll­ni ezek az új vájárok he'.yü- a vizsga után. . Sajnos, nekem nem sikerült ‘de, ebbe a brigádba kerülnöm m«rt, bár István-aknán dolgo- fom, Béke-aknán jártam vá­jártanfolyamra. Mi lett a kö­vetkezménye? Az utóbbi időkben elővájás- ban dolgoztam, gurítót hajtot­tunk egy igen jó, sztahánovis- ta vájárral. Megtanultam a gurító-hajtásnak minden csin- ;át-binját. A napokban fejtés­be .kerültem és kiváló tanul­mányi eredményem ellenére, a gyakorlatiban nagy bizonyta­lansági érzés vett rajtam erőt. Az elméleti tudásban nem volt hiány, de a gyakorlat hiánya -annál nagyobb volt. Azok a munkatársak, akik már régen dolgoznak a bányában, tudják mit jelent az, ha a bizonyta­lanság érzése keríti hatalmá­ba az embert a bánya mélyén. Az már nem teljesértékü mun kás. így voltam én is ... Még jó, hogy Bakonyi Mihály ta­pasztalt vájár, ott volt mel­lettem és tanácsaival segített. Börzsei igazgató elvtárs így K óbori Kovács István A Pécsi Szénbányászati Tröszt Igazgatóság 1955-ben ^Wgalmat indított az új bá­nyászok felvételére és meg­fojtására. Felhívással fordult a műszaki vezetők, frontmes- forek és vájárokhoz, hogy tü- relrrvesen foglalkozzanak és itassák az új dolgozókat, ho>"V azok megszeressék a bá­nyát és jó szakemberekké vál­janak. Ezt a néhány szót meg kell Szívlelnünk. De nem minden­ki szívlelte meg, még Róth István frontmester sem. A mű- SZaki vezetőség beosztott a fo'igádlába egy vájárt, aki de- cemberben végezte el a vájár fonfolyamot. A frontmester ezt a vájárt a fejtésben oda °sztja be, ahol a telep a leg- nfocsonyabb. Ezen az „orton’“ r°nki nem akar dolgozni. Sok- *®1 helyesebb lett volna, ha & tapasztaltabb vájár mellé ?'ztja be, akitől a gyakorlat- Dan is elsajátítja azt, amit a .'‘‘folyamon nem tanult meg, c'c gyakran csillézteti is őt. "mikor panaszkodott, Rólh Ivtárs ezt válaszolta: „Ha ■fom tetszik, menjen el”. Ez em nevelőmunka. . En is decemberben végez- >?rn el a vájártanfolyamot. el;eg voltam és csak január­ban kezdtem dolgozni Szé- chenyi-aknán. Az első műsza­kon már önálló munkát kap­tam. Ezen a műszakon nehe­zen, sőt sehogysem „ment“ a munka. Váltótársam, Tóth munkatárs ahelyett, hogy meg magyarázná, hogy mit végez­tem el jól, vagy rosszul, az irodába ment panaszkodni. Ez után jött a „fejmosás" szap­pan nélkül. Gyakorlat nélkül a vájártan fo’vam nem sokat ér. Mi az­ért tanultunk, hogy a terme­lésben nagyobb eredményeket érjünk el és hogy biztosítsuk családunk' jólétét. Róth és Tóth munkatársakat nem aka­rom „megbántani", de nem cselekedtek helyesen. Vannak köztünk gyengébb tudásu vájárok, ezért kérjük az idősebb bányászokat, hogy adják át módszerüket, hogy a gyakorlatban is legalább azt az eredményi; érjük el, amit a tanfolyamon elértünk. A tröszt igazgatóság műszaki vezetőit arra kérjük, hogy hassanak oda, hogy megszűn­jenek a kiabálások, gorombás­kodások, mert így nem lehet új bányászokat nevelni. Re­méljük mi, új vájárok, hogy kérésünket teljesítik az „öreg“ vájárok, frontmesterek, akná­szok. folytatja a 200 órás tanfolyam­ról szóló véleményét: „Tudom hogy az ilyen tanfolyam elvég zése sem jelent teljes értékű tudást, de pótolni lehet azzal, hogy a fiatalon szabadult vá­járt egy szakmailag tapasztalt mellé osztjuk be.” Ezt a véleményét tökélete­sen igazolja az én előbb el­mondott esetem is. Mi, új vá­járok, tudjuk, hogy még meg­felelő irányítás mellett le­szünk csak te’J'esértékü szak­munkások. Kétségtelen, hogy a mi vájárságunk — bármeny­nyire is kapálóznak egyesek ellene — nagyon „papírszagu”. De a régi bányászok, régi vá­járok türelmes oktatómunká­ján, megértésén múlik az, hogy mi is teljesértékü munkát tud. junk végezni. Fleclil István is rés«1 vesz a versenyben Mindenki ismeri a Pécsi Bőrgyárban Plechl István ha­sitó-gépO akatost 27 éve dolgo­zik a gyárban, szakmai tudása és tapasztalata felmérhetetlen. Még nem akadt olyan karam­bol, vagy üzemzavar a hasító­gépek körül, hogy Plechl Pis­ta ne tudott volna segíteni. A művezetője is elismerően nyilatkozik a munkájáról. — A hasítógépek javítása — mondja Vági művezető —1 a legnagyobb pontosságot és szaktudást igényli a lakatosok tói. Plechl Istvánt a legbonyolul tabb gépek beállítására, átala­kítására többször segítségül hívják más bőrgyárak is, Si- montornyára, Szombathelyre vagy éppen Budapestre. Min­dig örömmel vállalkozott a se. gítségre s még egyszer sem volt sikertelein a munkája. A Pécsi Bőrgyárban több je­lentős újítását alkalmazzák már. A krómos hasítással két hónapig kísérletezett, amíg megvalósátha-tta elgondolását, de megérte, mert újításával öt-tíz százalékkal több bőrt gyárthatnak nyersanyagból, mint a régi meszes hasítással. Ezelőtt két-három évvel még csak külföldön tudták a hasító gép transzporáló hengerét ro­vátkolni. Azóta Plechl István kezdeményezésére és kísérlete zése alapján a Pécsi Bőrgyár­ban már házilag végzik el ezt a munkát Mos! azon töpreng, hogyan tudna időt szakítani elfoglalt­sága mellett arra is, hogy a gyárban lévő régifajta bőripa­ri hasítógépet moderné alakít­hassa át. Nem maradt el a fel szabadulási versenyből sem. — Igaz, hogy nem tudok százalékos eredményt felmu­tatni, — mondja — mert a leg többször nem lehet százalék­ban mérni a munkámat. De azért segítek én is több bőrt gyártani. Minden géphez előre készítek munkatársaimmal együtt pótalkatrészeket és ha valahol szükség van rá, egész rövid idő alatt kicseréljük a megkopott vagy eltörött része­ket. így állandóan biztosítani tudjuk, hogy a hasító gépeken három műszakban dolgozhas­sanak. Magyar János 3tiíú példa Intő példa a gépjavítók ré­szére a Pécsi Sertéstenyésztő és Hizlaló Vállalat katalin- pusztai traktorának tavaly le­fényképezett esete. A hanyagul végrehajtott javítás után már az első forduló barázdájában felejtette első kerekét a G. 35-ös. Bár a Megyei Gépjavító Vállalatnál és a gépállomáso­kon idén jóval elfogadhatóbb minőségben hozzák helyre az erő és munkagépeket még mindig sok jel arra mutat, hogy némely helyeken megelé- gesznek a feléböl-harmadából összecsapott munkákkal. A sásdi gépállomáson meg­ejtett ellenőrzésen kiderült, mind a minőségi ellenőr, mind Marton János főmérnök által átvett traktorok első kerekei közül mindössze kettőt javí­tottak csak ki. Mohácsszigeten a megenge­dett 25 százalékos helyett más­fél, sőt kétszeres holtjátékuk van a készre jelentett trakto­rok kormányainak, amelyek így — kivált tapasztalatlan ve­zetővel — egymás után követ­ték volna el a karambolokat. A kozármislenyi gépállo 'á- son pedig úgy végzik a gene­ráljavítást, hogy a differenciál­művet szét sem szedik, csak a fedelét leemelve kukkantanak bele. Utána máris kész és me­het ... Ilyen „gépjavításból” nem kérünk! Nem, mert a gépja­vítás nem a minéj, szebb sta­tisztikáért és versenyjelentés­ért van, hanem, hogy zökkenő- mentesen, műszaki hibák okozta kiesések nélkül időben vethessünk és arathassunk a tavasz és a nyár folyamán. Mindazok, akik ezt hanyag­ságaikkal veszélyeztetik és á gépjavítási versenyt úgy , kép­zelik, hogy csak az a fontos, minél előbb készen legyünk, de az már nem számít — mi­lyen minőségben: veszélyezte­tik a mezőgazdaság fejleszté­si határozat végrehajtását. Egyetértünk a Génállomások Megyei Igazgatóságával, ami­kor e hibák kijavításáig letil­totta a sásdi, mohácsszigeti és kozármislenyi gépállomások igazgatói, mérnökei részére a prémium kifizetését. A gépjavítás sikere nem a február 25-i szemlén dől el, hanem majd kint a földeken. Úgy munkálkodjanak a szere­lők, kovácsok, traktorosok, mi­’s égi ellenőrök, gépészek és igazgatók, mint a szigetváriak meg a kétújfalusíak: javítsa­nak minden késlekedés nélkül, gyorsan, de kifogástalanul. tíz ut belepő a gvönffyö'meiléki Szabad Nép tsz-ben Az idei terv megbeszélésekor annyian jöttek össze a gyön- gyösmelléki Szabad Nép ter­melőszövetkezet irodájában, hogy kevésnek bizonyultak a székek. Az ésszerű javaslatoknak se vége. se hossza nem volt ezen a gyűlésen. A rakoncátlan Gyöngyös pa­tak eddig csak bosszúságot és kárt okozott az egész környék nek, de a tsz-beiiek most már terveztek vele. Vizét felhasz­nálják a létesítendő hat he'd kertészet öntözésére. Tervezé­sük alapján 108.000 forint hasz not várnak csupán a kertészet bői. Ezután az á'lattenyészlég megvitatására került a sor. A malacokat kis korukban többé nem adják el — a jelszó: — ..Minden malacot felnevelni l” Hadd mondjam el még azt is, hogy 10 taggal gyarapodott a Szabad Néo termelőszövotke zet. MÉSZÁROS ALBERT Száz holdon mandulát telepít a Bikolf Állami Gazdaság Mezőgazdasági művelésre alig, vagy teljesen alkalmatlan területét idén hasznosítja a Bíkali Állami Gazdaság. Száz holdon kiváló minőségű, papírhéjú mandulafacseme­téket ültetnek. A munka háromnegyedével már az ősszel el­készültek, tavasszal folytatják. A fák termőre fordulása után erről a földről, amely korábban csak savanyú füvet adott, — évente mintegy háromszáz mázsa mandulatermésre számíta­nak. KULTÜROTTHONT ÉPÍT RflOLYÁNY I jfomes meghallgatni a hasznos és szíwvo- «as előadást, melyet Mészáros Benjamin aig­sitinként facipők kopogása veri fel Md- vány csendjét. A falu gazdái, giazda- ^-onyai és leányai sietnek a gazdakörbe. — bal tart. Nemcsak azért, mert jó előadó, ^bo&an felkészül egy-egy előadásra, hanem is, mert mindig a mezőgazdaság légidé­vé kérdéseivel foglalkozik. Ezt igazolja Józsi bácsi is, akivel az iskola taniter- °eh beszélgetünk. rn'~ Legutóbb az őszi kalászosok fagy elleni lséről volt szó — mondja, — a múlt­ai P0*!'“ a tavaszi kapások és kalászosok ^^szítésével kapcsolatban hallottunk elő­Nagy János aranykalászé« gazda pedig ej,. S2akítja félbe a beszélőt Patkó Sándor bá- a gyümölcsfákon élő rovarok elleni w^keziés módszereiről és az egységes faj- Széb^i tenyésztésének hasznosságáról be- le„. ■ Ezek a problémák foglalkoztatnak most kk. mert a Hazafias Népfront program Vm?*1. a falu és az iskolaikért gyümölcsfákkal ^ beültetése is szerepel. Mit csinálnak az asszonyok a gazdakör- • kérdezzük Józsii bácsit. Nálunk a gazdakör és a gazdaasszony­ai Hfo’foihatnáim közösen, együtt dolgozik. Az «-nyoknak sem árt, ha megismerik a me- ^ ' j’ö-aság problémáit.' Természetesen, ők nőm ?ŐS7 j®Ifonyésztési, hanem a szövő-, fonó-, fő. foinV’v r teg-'ai- Nagyon szép népművészeti ^t ismernek, a tanítónő-asszony már N rn?** egy szövőtanfolyam beindítását Ifosz+itik az aité nagybajuszé derűsszemű pa- Ük j.-J’Hbcr lép be. Fekete Sándor. Azt beszé- 8zfnri°fo" v-nseket is ír — népköltő. Könyvért, h'aik a" '’bekért jött. ö a színművek bebarütásá- _^'yVmesitere. kifo szt ' az els(’> szempont, amely szerint ki- egv színdarabot a kuMúnsájrda ré- — t,.~7 kérdezzük Fekete Sándor bácsitól, feti azit°rb*in az — mondja, — hogy nevel- tanítson, na és persze szórakoztas­a kultúrgárda tagjai? — Tagija itt, kérem, az egész falu. Mi öre­gek is. — Hej, de gyönyörű is volt. amikor a „Harag" című színművet aatuk elő! Még ma is emlékszem az óriási sikerre. — Most mire készülnek? — Februárban rendezünk farsangi fáinc- estélyt. A tanító-asszony most hozott a rádió­tól hárem színdarabot. Tessék! Az egyik a Pettyes, másik a Csikós és a harmadik két egyfeilwcnásos darab. Ezeket még otthon átné­zem, azután majd kiírjuk a szerepeket. _ Pénteken már kellene is valamit csi­nálni Sándor bátyáim, meg kellene _-beszélni a szerepéikéit, mert hamar eljár az idő! — kapcsolódik be a beszélgetésbe Vörös Sárika is. _ Legnehezebb a szerepek kiosztása, nem Sá ndor bácsi? _ Hát bizony sok baj van a teán vakkal, A tagénvek elfogadják, aimít k-icsztck szá­mukra, De a loánvok — bizony, van vel’iüb baj. De megoldottam a kérdést. Azt mondtam. Itt vannak a női szerepek, válcgpissaitcfc. El is osztották szépen maiSiuk között. Ha nem tud­ják lejátszani, utasítást adóik nekik, ha így sem megy masuk is belátják, sokkal jobb, ha én osztom szét a szerepeket. Hát így áll ez a kérdés nálunk. — Hol tartják a gazdakör gyűléseit, DISZ- gyiWsf, hol mutatják be a darabokat? 17 rre mindannyian felisóhaj tanaik hirtelen ■*“* rágyújtanak. izesnek-mozcian>rlk, a,ki ült feláll, aki állt leül. bólogatnak. Látszik, ele­venére tapintott a kérdés. Hallgatnék egy da­rabig, majd megszólal Patkó Sándor bécsi. — Olykor itt — tárja ki karját és a tan­teremre mutat, olykor ott, mutat a tanácshá­za felé. — Most, az új tanács megalakulása óta jobb a helyzetünk. Baranyák János v. b. e'nök átadta a tanácsháza egyik termét mert hát bizony ez a tanterem kicsi. Jó lámpát is kaptunk a szénbányászati tröszttől. • — De még ez sem elég, ez is kicsi, szoron­gunk minden előadás alatt — fűzi tovább a szót Vörös Józsi bácsi. — Kúlitúrotithon kéne — mondja ki végre. Sárika. Megkezdődik a tanácskozás. A tanítónő, Ábrányi Zoltánná már felterjesztette P javas­latot a járási tanács oktatási osztályára hegy a tanítói lakáshoz tartozó szépen megépített istállót és 'pajtát — mivel úgyis -Whasznélatla. mii á-lil — át lehetne aíiaikítamn fcúltúreít'hon- ná. Az engedélyt meigkapta. Mégis vaVrhoay függőben maradt a kérdés. Most azonban, mint árnykor a méhkasban valami zavar tá­mad. feíébredt bennük a régi vágy. Gyűlések, előadások, szakkörök, rne’yéken résztvehetne az egész falu nem keltene szerongemn, n.a meg a mcUvénvhídi fiata’ck is jobban ideszok- nának, mager "söd-ne DlSZ-szervezetük. Szín­darabok rendezése, me:lveikre meghívnák a szomszéd községok fiatáilija'it, Sculitúnvárdáit. a táiiiszínház 'ds elilátcigiafheitna. Mennyit lehetne tőlük tanu’mit, mennyi tapsisztaliatof szerazheit- nének, melyeket felhasználva, emelhetnék sa­Jí ~’lő?dásaiik művészi sz>nvcn.a(!áit. íyr indez egy piiFipnatra felviltian eV'ttük. — Szó se róla, át lehetne alakítani ezt az épületet — kezdi a beszélgetést Vörös Józsi bácsi1.. Át bizony, nem is kellene hozzá sdlc anyag. — Mosit van a fekitermelés. Szó’ni keltene a tanácsnál!, lehetséges lenne--e, hoigy a be- S7ci1loiálta'táicirla kitermei’t fából visszaikapnánk valamennyit. Megcsinálhatnánk az iskola ke­rítését is, no meg aztán az istálló és a pajta mennyezetét — toldja meg Patkó Sándor bácsi. — Jó ötlet. Sándor — mondja Fekete bácsi, — de ez még nem minden, pénz is kellene. Amit tudunk, mindent megcsinálunk, én megírom a kérvényt a faügyben, de pénz, az nincs. — BéreCjünk OFA-földet! Megműveljük — mindannyian rászánunk egv napot. Bevetjük kukoricával, ete.dhik és meevan a pénz — Nagy horderejű ez a kérdés, közgyűlést kell ö’'whívr>ii — pzQcrczi le Fekete Sándor. — És méghozzá ma este — mondja Patkó bácsi. — Most folyik a f alti termelés, addig a vasat, amíg meleg, Na, ind meg a ddbszöveget és döbqlltasd ki — sürgeti Patkó bácsi. * Papír, ceruza, szemüveg kerül elő Fekete Sándor zsebéből és csakhamar kész a dob- szöveg. A tanács meghívja a pártszervezet, a Hazafias Népffont, a DISZ, a gazdakör trg-jait és az egész falu teikosságát a ma esti közgyűlésre. Tárgy: A népművelési munka új alapokra helyezése. Nyílik az ajtó, Nagy Ernő DlSZ-titkár jön be. — Ma este DlSZ-evűlés lesz Sándor bá­tyám, akikor a -közgyűlés miatt mi itt tartjuk meg az iskolában. — Jól van fiaim, — jövőre már a kul-túr- o-tthaniban tartjátok — jegyzi meg tréfásan. így indult el egy nagyszerű kezdeményezés olyan emberek részéről, akiknek szívügye a falu kulturális életének fejlesztése, akik Vol­taire: Vademberét és a legfejlettebb agrotech­nikával foglalkozó szakikönyveket olvassák, mint azt a könyvtárjegyzék bizonyítja, akik művelődni, -tanulni akarnak. Dclbszó hangzik az utcán. Már hirdetik is a közgyűlésit. A házaikból előjönnek az embe­rek, meghallgatják és száll a hír, a ma esti közgyűlésen kultúrotthon építésének tervét beszéljük asneg. II ivataíos közegeknek feltétlen segíteni,-*-1- támogatni keli ezt a mozgalmat. Nem szabad bürokratikus ákadályekat gördíteni azok elé az emberek elé, akik nem sajnálják a fáradságot, munkát és a legszélesebb demo­kratizmus elve alapján, társadalmi úton kul- túrotthont akarnak építeni. Tudják, nem megy ez máról hoim&pna, de mér most igyekeznék megteremteni az előfeltételeket, már most gyűjtik az anyagot, megoldásokon törik fejü­ket. Nagy feladat vár a tanítónőre is, Ábrá­nyi Zoltánná segítségévei tovább kell halad- niok a megkezdett úton és az egész község kérését tcimácsöljuk, amikor azt mondjuk, s.7rfwel-’iélekikel vegye ki részét a népműve­lési munkából. Megérdemlik ezek a lelkes, tetitrekész emberek! Papp Etelka

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom