Dunántúli Napló, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-15 / 12. szám

»55. J ANtT AR 13. NAPE Ó n Teljesítjük a pártmegmsatást A komlói bányászfíatalok tanácskozása A komlói bányászfiatalok legjobbjai csütörtökön délután a Május 1. kultúrotthonban tanácskozást tartottak, ahol a DISZ v__osi bizottsága beszá­molt a párt-végrehajtóbizott­ságnak elmúlt évi munkájáról, a kitűzött pártmegbizatás tel­jesítéséről. Gallusz József elv- társ, a komlói városi DISZ- bizottság titkára elmondotta: a komlói DISZ-fiatalok a múlt év szeptemberében megfogad­ták a párt-végrehajtóbizottság- pak, hogy az év végéig 23.000 tonna szenet termelnek terven felül. A DlSZ-brigádok. telje­sítették amit vállaltak, 974 . tonnát termeltek vállalásukon felül. Az üzemek versenyében a Il-es üzem DISZ-fiataljai kerültek az első helyre 10.993 tonna terven felül kitermelt szénnel. A másodikak Béta­akna fiataljai lettek, tervükön felül 4.195 tonna szenet adtak. A nagy frontbrigádok ver­senyében Jászlai Emil huszon­hattagú csapata érte el a leg­jobb eredményt (2.245 tonna), míg a kamrafejtések közül a Béta-aknai Vörös-brigád sze­rezte meg az első helyet. A Il-es üzem DlSZ-szerve- zetét a kiemelkedő eredmé­nyekért „Ságvári Endre DISZ alapszer vezet"-nek nevezték el. A városi DISZ-bizottság zász­lóval, a megyei DlSZ-bizott- sóg pedig oklevéllel tüntette ki. Jászka Emil frontbrigádját 3000 forint pénzjutalommal és díszoklevéllel, Vörös János fej pisi csapatát 2.000 forint pénz­jutalommal és díszoklevéllel jutalmazta a Komlói Szénbá­nyászati Tröszt és a DISZ megyei bizottsága. — Ez az év felszabadul á- sunk io. évfordulójának meg­ünneplése mellett jelentős őzért is a magyar ifjúságnak — mondotta a továbbiakban Gallusz elvtárs — mert ezév- óen rendezik meg a DISZ II. kongresszusát és Varsóban az v. Világ Ifjúsági Találkozót. A DISZ-bizottság elhatároz­ta: javasolja, hogy a felszaba­dulási versenyben legjobb eredményt elért fiatalokat a UlT-re küldjék, mert ők a leg­méltóbbak arra, hogy a komlói fiatalokat képviseljék. Ezután Bogár János elv- társ, a Komlói Városi Pártbi­zottság első titkára üdvözölte a bányászfiatalokat. A párt nem csalódott a fiatalokban — mon dotta. — A DISZ megmutatta az erejét, hazafiságát, harckész ségét, azt, hogy a jövőben is bátran támaszkodhatunk a fia­talokra. A pártmegbizatásra így válaszoltak: 2.245 tonna. — Jászka Emil, 1650 tonna — Vörös János, 850 tonna — Hoff mann Pál, és így lehetne to­vább sorolni a nagyszerű vá­laszokat. Hála és köszönet ezért a fiataloknak és a velük együtt küzdő idősebb bányá­szoknak. A párt most azt kéri a fiataloktól, hogy álljanak ismét a verseny élére, hogy harcoljanak a napi tervek tel­jesítéséért. Harcoljanak a front brigádok versenyében az első hely elnyeréséért. Bogár elvtárs ezután új pártmegbizatást adott a kom­lói DISZ-fiataloknak: április 4-ig terven felül 8.000 tonna szenet, továbbá öt ifjú­sági feltáróbrigád szervezését és a jelenlegi kilenc centimé­teres átlagos előrehaladással szemben 18 centiméteres vágat hajtási sebességet érjenek el. Ezenkívül arra kérte a fia­talokat, hogy alakítsanak ki olyan légkört, amelyben a je­lenlegi 3.6 százalékos igazolat­lan hiányzási átlagot 1.4 száza­lék alá szoríthatják. Hangsú­lyozta, hogy a párt-végrehaj­tóbizottságnak az a véleménye, hogy nagyobb lehetőségeket kell biztosítani a komlói fia­taloknak a sport és kultúra te­rületén, hogy az ifjúságnak kell átadni Kenderföldön a Zrínyi kultúrotthont és Kökö- nyösben a Bányász-éttermet. A tanácskozáson fel­szólalt Vízi László elvtárs, a Komlói Szénbányászait! Tröszt igazgatója és köszönetét mon­dott a fiataloknak a múlt év­ben végzett lelkes munkáért. A feladatokról beszélve elmon­dotta, hogy soha olyan lehető­ség nem volt Komlón a terv teljesítésére^ mint napjaink­ban van és kérte a bányász­fiatalokat, hogy járjanak to­vábbra is élen a felszabadulási munkaversenyben, harcoljanak azért, hogy ezévben a komlói bányászok letörleszthessék azt a közel 77.000 tonnás adóssá­got, amit a múlt évben sze­reztek. A fiatalok nagy lelkesedés­sel válaszoltak a párt, a DISZ és az üzem részéről elhang­zott felhívásokra. D'órnyei Imre, a „Ság­vári Endre DISZ alapszerve­zet" titkára a fiatalok nevében megfogadta, hogy az első ne­gyedévben 3.000 tonna szenet termelnek terven felül. A jelen légi hat fejtési és két elővá- jási ifibrigádon kívül még négy feltáróbrigádot szervez­nek, amelyek csatlakozni fog­nak a 100-méteres mozgalom­hoz. A szállítás megjavítása érdekében a VII. szinten két ifjúsági szállítóbrigádot hoz­nak létre, de fokozott gondot fordítanak a VI. szinten is az ürescsille, a fa és egyéb anya­gok biztosítására. Mindszenti László elvtárs, a Molnár DISZ-feltáróbrigád ne­vében szólt a bányászfiatalok­hoz. Megismételte az országos versenyfelhívásukat, majd azt ígérte, hogy más fel'táróbrf- dok patromálásával bizonyít­ják be -— mint ahogy már több szőr be is bizonyították — hogy teljesíthető a havi 100 méter, ha megfelelő műszaki feltételeket teremtenek hozzá. Három brigádtaguk máris át­ment egy újonnan alakult fel­tárócsapatba. Somogyvári Jenő előváj ási brigádvezető felszabadulásunk 10. évfordulójára 80 méter gu­rító. elkészítését ígérte előirány zatán felül és Bánkuti István­ból április 4-ig vájárt nevel Versenyre szólította a legjobb pécsi élővájóbrigádot. Utána Jászka Emil emelkedett szólás­ra. — Decemberben brigádom­mal együtt megfogadtuk, hogy április 4-ig naponta öt csille szenet adunk terven felül. Az­óta új munkahelyet kaptunk és újból felmérve a lehetősége­ket, megfogadjuk, hogy felsza­badulásunk 10. évfordulójára tervünkön felül ezer csille sze­net termelünk. Foglalkozni fo­gok a hozzám beosztott csillé­sekkel, hogy azokból minél előbb jó szakmunkások legye­nek. A DISZ Központi Ve­zetősége nevében Grubics István köszöntötte a komlói fia tatokat, majd Gallusz József a városi bizottság titkára, dísz­okleveleket, „Komló építéséért” emlékérmet és pénzjutalmakat osztott ki. Szemle a számvetések felett A GEPESITES a termelőszövetkezetek terveiben GYÖNGYÖS MELLEK: Géppel kapáltatunk — több kukoricánk, répánk terein Saijiáit káraikon tanulnák meg a gyöngyösinél Léki Szabad Nép termelőszövetkezet tagjai, hasz­nos a gépi kapálás. Nem szé­gyen ez, különösen akkor, ha ez évi termelési terveikben meg dg szívlelik a tonufiségcit. 1954-ben kukoricájukat egy­szer, cukorrépájukat egy szer- som kapáí’lták, ígyháit a gaztól, cserepesedé földtől sanyarga­tott növények adlig termettek vallamit. Egy-egy holdról csak tíz mázsa .kukoricát vittek a góréklha és nyolcvan helyett csiak nyolc mázsányd répát szál lítottalk a cukorgyárnak. Tör. tént pedig mindez azért, mert a 31 tag nem győzte el a mun­kát — kézzel. Hogy a kcühají- tasnylna lévő kétujíaftusi gép­állomást igénybevegyék? Arról megfeledkeztek. Nem így a tervkészítés so­rán-! A gyönigyösmelléfaiek úgy készítették el gépesítési tervü­ket. hogy idén vailamennyű ku­koricájukat és répájukat a gép állomás Zetorjával, Uniiverzál- jával és kultáváitoraiivad mű- i vettetik meg, kézi erőt csupán | ................................................. an nyit adnak hozzá, amely a tövek megkapá'iásálhoz szüksé­ges. A tarmástöbbletben bősé. gesen megtérül a gépi munka ára, ae ez nem jelenti azt, hegy a gépek csak így hoz­maik 'hasenict a közös gazdaság, maik. A gépi növényápotás be­vezetésével megszűnik a Sza­bad Nép termelőszövetkezet felvirágzásának legnagyobb át­VARADUJPUSZTA: ka: a munkaerőhiány. A terv­ben már meg is látszik en­nek hatása: kilenc embert az állattenyésztés megerősítésére ílllítiotltak, nyolcat peaig a most ctesítondjő öntözéses kerté­szet teendőinek ellátására. A gép — gépi növényápolás, amelyről mqgfetedkeztek ta­valy — idén a nagyüzemi gaz­dálkodás kibontakozásához ve. zet Gyöngyöemellélken. A Szabad Nép tsz jó tervet készített, mert a munkák (ne­hezét a gépekre bízta. Jő az aratógép, de a kombájn még inkább Olyan síma a Törekvés tsz földje, mint az asztal, amelyen a tervet lapozgatjuk. Ez a terv pedig, amely egy esztendőre előre megszabja a közös gaz­daság minden lépését, — a gé­pesítési részien azt mutatja, mintha irdaiffiain, meredek he­gyek, szakadékok volnának a környéken. A tsz ugyanis egész egyszerűen megfeledke­zett arról, hogy ezen a lapos területen aratás idején reme­kül felhasználhatnák a —kom­bájnokat. A terv csak az ara­Hírek a villányi járásból BÜROKRATIKUS HUZA­VONA miatt visszaesett a tej­termelés az ivándárdai Sarló Kalapács termelőszövetkezet­ben, amely kukoricáért korpát igényelt fejőstehenei részére. Az utalványt az illetékesek a CsongTád-megyei szőregi ma­lomban állították ki, de papír ide — papír oda, a takarmány csak ne,li érkezák. Nemcsak a távoli Szőregről érkezik nehe­zen a takarmány, de a pár kilométerre lévő világosi ma­lom sem váltotta be a tsz de­cember 20-ra szóló kiutalását. A bürokratikus aktatologatás eredményeként a 44 tehén is­tálló átlaga 8.7-ről 6.7 literre, a fejési átlag pedig 10.1-ről 7.2 literre esett. Kérjük az illetékesek beavat­kozását. * AZ ÁLLAMI GAZDASÁG elvtársi segítséget nyújtott a villányi Uj Alkotmány terme­lőszövetkezetnek. A szőlészeti gazdaság három traktorát át­adta az őszi mélyszántás ide­jén a tsz-nek, hogy a fövő évi termés szempontjából e rend­kívül fontos munkát még idő­ben elvégezhesse. Az állami gazdasági traktorosok negyven hold őszi mélyszántással végez­tek. * TÍZ HOLDON rizstermelésre rendezkedik be a kisjakabfal- vi Úttörő termelőszövetkezet. A munkák, ha megindultak is — egyelőre lassan folynak, mert eddig mindössze csak két hold felszántásával végeztek és a szükséges földmunkálatok jórésze is vissza van. Hátrál­tatják a munkát a Vízügyi Igazgatóság és a tsz között felmerült nézeteltérések, ame­lyek abból adódtak, hogy a Víz ügyi Igazgatóság a saját részé­re kitermeltette a tsz területén fekvő 70—80 éves fákat, me­lyeket joggal sajátjának tudott az Úttörő tagsága. Kérik a me­gyei tanács sürgős intézkedé­sét tógépek felhasználását irá­nyozza elő — az oratócséplökót nem. Md ennek az oka? — Tavaly tönkrement tt* * hbldnyi árpánk a kombájn mlaitt — nyilatkozik az elnök. De igaz-e ez? Tehet-e n kom­bájn arról, hogy a nyirkos, vad repeós árpát szárogaitós nélkül behordták a magtárba és Otst a garniadáklban befülledt, meg­romlott? Nem — erről csali az intézőbizottság nemtörődömsé­ge tehet. Te gyűli fel azonban, hogy minden józan ész és meg f into lás ellenére változás nél­kül hagyják a tervet, és kéve­kötőkkel aratnak csak. Nézzük — mennyire fizetődik ki? Egy 30 hotoas tábla — me­lyen h-áiromszázihatvain mázsa búza terem — learatásáért 3.180 forintot fizet a tsz — ha aratógéppel csinálja. A kévék összerakásakor, a keresztek kocsnraaidásalkor, aisztaglbahor- dásakor elszóródák legalább 300 forint értékű szem és felhasz- nálinaik legalább 200 forint ára munkaerőit. A cséplésért pedig még külön ki kell adniuk 17 ás fél mázsa búzát, amelynek szabadpiaci ára legalább 3',00 forint, összesen tehát ae arait ó- gápbasználiat 7180 forintba ke­rül erről a 30 holdról a várad. ujpusztaiElknaJk. A kombájn mindezt viszont 4680 forintért elvégzi — a ter­mény járandóságot is beleszá­mítva. Ha a Törekvés — de többi terme lőszövatűcezetüink is, — amely hasonló módon elfeled­kezett a kombájnokról, — úgy érzi, nincsenek feleslegesein kiiddbálianioó ezresei — azok változtassák meg terveiket és tervezzék meg bátran ae ara­tócséplőik felhasználását! MEGYEM — KOMMUNISTÁK. U a az elvtársat most maga ele hivat- * * * ná a Központi Vezetőség, megkér­dezné, _ mondja, mint kommunista, mit tett a gépjavítás sikeréért, — mit felelne rá? Villányban, a gépállomás szerelőcsarnokai- , ,ark irodáiban hangzott el ez a kérdés. Vil- lanyban, amelyet csak most házasítottak ösz- sze egy másik gépállomással, Ujpetrével, ahol hiába keresel egy fűthető szobát, százmétere­ket kutyagolhatsz egy pohár vízért, ahol szük- ségszállásokan pihennek meg műszak végén a szerelők, mert építkezésre még nem futotta az időből. A gépállomáson, ahol az egyesítés bonyodalmait tetézve kísérletképpen bevezet­ték a darabbérezést, a gépállomáson, ahol hosszú ideje nincs szervezett pártélet. Itt, ahol mindezek ellenére már február elsejére akár bérbeadhatják a szereidét, — mert ahány G. 35-ös, Uni verzál meg Zetor akad itt, azt addigra mind kijavítják. Riadtan végigtekint kék kezeslábasán, az- után kihúzza magát Udvardi János elvtárs, mintha jelentene: — Már hogy én?! Hát... ott kezdeném, bogy beállít egyszeresek a normás. Az a vé­konyka fiatalember ott ni... Jövök a szerei­débe, itt meg javában áll a zsivaj! Az egyik traktor mögül: „Nem keressük meg a hideg vízre valót sem!” A kombájn tetejéről: „Én komám, úgy itthagyom őket, mint a sicc!” — Szóval kész cirkusz. Hagytam, pözsögjék ki magukat, alszanak rá egyet. De csak szé­tégték, egy krajcárt érő munkát nem vé­Hogy: majd jön a normás, odaáll mö- § , ,a stopperrel, aztán lesheted, mit kapsz a dekád végén. Tudja, hogy a párttitkár távol van? at akkor nem kell magyaráznom. Mondom, en helyettesiem úgyis, hát szedjük össze a r nők őket, meg a kommunistákat, azután ■agyarázzák el nekünk, mi is az a darabbér? ssfce is jött a taggyűlés, de valaki azt mond- mJt keres itt a Kis-Tóth, a mérnök, az partonkívüli. Oda se neki — mondtam — azért rendes ember, okos ember. És a mér- Q°k ott maradt, megmagyarázta nekünk tövi­ről-hegyire a darabbérezést. Hanem hozzá­szólás, az egysem volt. Ültek az emberek, hogy majd a fizetésnél kiderül — lehet-e 160 óra alatt meggenerálozni egy traktort? De már senki sem beszélt agyonhajszolásról... — Hát én ezt csináltam. rie ki csinálja meg elsőnek?! Ki töri • • • áit a frontot? — Bevezetnek egy be­tonozott műhelyrészbe, ahol felbakolva nyúj­tózik egy Hoffher. Olajos a lendkerék, olaios a szerelőruha, olajos Horváth István elvtárs a feje búbjáig, de leginkább csak a keze, törli is sebtében. — Ugyan... Nem hívnak engem oda. Meg • mit is mondanék. Fejebubját vakarja — nem csinált ő semmi különöset. Itt ez a két gyerek, inkább ezekről írjanak. A két Kratofila. Most vettem a kezem alá, de már önállóan szerelnek! Hiába a faggatás, a többiektől tudom meg, amit- el kellene mondania a Központi Vezető­ségnek alkalomadtán... ... Az hajtotta-e, hogy kifog a normáson, vagy tán a kommunista kötelességtudás? Ez is — az is biztos, most mindegy., Fel.bakolták a G motort, azután neki. Le a lendkereket. Le a hűtőt. Szét a differenciált., Hol az a né- gves kulcs, te everek ... ? Százfiatvan óra? Olajban tisztogatták a kézről-kézre szálló da­rátokat ... Kint éktelen csörömpöléssel ver­ték vissza a szerelde falai egy befelé huzató traktor zaját — becsukatta az ajtót. A Horváth-brígád a maga műhelyrészében elszakadva a világtól belezte a Hoffhert. Kint a szereidében négyre ugrott az óra, — akkor ellenőrizte itt bent a dugattyút. Az ajtón túl felsepenték az elnéptelenedő csarnokot — be­lül a gyűrűzést próbálták. Leszállt az este, az a szuro’cszín téli feketeség, ahol a lics-locs- ban alig lel száraz helyet az éjjeliőr — az egyik ablak csak világol. Pazarol ez a mai fiatalság ... Megyek eloltom ... — Ti vagytok? Dolgoztok még? Azt hittem, nó . ; ; Csukódik az ajtó. Első este, másodikon. Százhatvan óra? — Százhúsz! _ p n? Ha engem megkérdezne a párt? El mondanám, hogy amikor Horváth- nafc sikerült — hát szinte megvesztek az em­berek. Sebestyén János a kövérkés meós kézzel-lábbal mutatja: azelőtt így reszeltek ni, — lassan, álmatagon tolja-húzza a kezét. — Most meg? Mintha áram rángatná ide-oda ... Jön a Magasfalvi, hogy vegyem át a traktort, ő is megcsinálta időn belül. Átnézem — nincs hiba. Átveszem. Jön a második — az is jó. Átveszem. Azelőtt akár üldögélhettem is, most meg: Jánost iám, ide gyere! Jánoskám, oda menjél! — Hahó! Hát így állunk? No, várjatok csak! Felőlem akár tizet kdgenerálozhattok egy nap — nem bánom. De a becsület, azt nem enge­dem. Vizsgálom az egyik differenciált — hi­bás! Mi az pajtikám, ha darabbérben megy, etilkor flkár ©ellejt is lehet? Majd szépen meg­csinálod újra. — így van. Kérem — nincs mit tagadni. Ha­nem azóta nincs panasz! Látta a faliújságot? Horváth István brigádja decemberben 1540 óra helvett 800 óra alatt kiiavított hat trak­tort, ebből négy generál... És mind jó! Hogy el ne felejtsem: az uipetrei kombájnjavítók ideüzentek, hogy jönnek ám, de csak darab­bérben. ök kijavítják az aratócséplőket, ab­ban nem lesz hiba egy sem, — de csak nor- nrimt Láttak már ilyent? \T adonatúi. szürke marógépet tölt fel hű- ' tőfolvadékkat egy féltucat szerelő. Kettő is elintézhetné, dehát úi gép, jó gép, meg olyan kívánatosán marcfcbakívánkozóan álldo­gálónak rajta a fényesített szabályzók, hogy viszket az ember tenyere. Most jött az RM- ből. Küldi CseDcl a gépeket Villányra — ez nagyon jó dolog, öregebb szaki vezényel — Horváth Ferenc művezető. — öntöttél vizet a folyadékba, te gyerek? — Mind betöltöttem, ami volt. Az ivót is. Nincs több. — Eredj, hozzál! Hanem már fut a -másik géphez és csak az irodában lelem meg félóra múltán. — Ha az elvtársat maga elé hivatná a Köz­ponti Vezetőség.^ — ... megkérdezném: tudják-e mi az az első járókerékagy? Rajta keresztül kapcsoló­dik a tengelyre a kerék, ezt tartja a gép sú­lyéit. Volt itt — most már 'kitettük a szűrét, — egy ember, aki a görgőscsapágyak helyett si­ma csapágyakat rakatott bele, nem zsírozták és legtöbbje tönkrement. Itt állt nekem ötven traktor — tönkrement, agyonikopott, használ­hatatlan járókerékaggyal. Mit csinál az em­ber? Megyek a ráktárba, de nincs ott, nem hogy ötven, öt se — egy felig készet mutat a raktáros. Nesze neked darabbér — gondol­tam — megáll a tudomány, mert nincs alkat­rész! Mit mondok majd a Magasfalvinak, meg a Horváth Pistának, ha jönnek, hogy Feri bácsi adjál járókerékagyat? — Hát csak hümmögtem, azután leszereltet­tem egyet. Nézem jobbról — nézem balról. Jön Kis-Tóth is, a mérnök, azután ketten új­ra megnéztük. Mondom: lehetne itt valamit próbálná. És megpróbáltuk. Kiszereltettünk minden agyat, leszabályoztuk! Készítettünk mindegyikhez egy 50x40-es karikát a lekopott rész helyett és ráhegesztettük. Megnézheti •— van olyan, mint az új! Járókerékagy van most már mind az ötven traktorhoz. Ha jól szá­molom: pár ezer forintot is megtakarítot­tunk ... A gépállomás alatti töltésen világló ablak* sorával elpöfékel Magyar bolynak a vo­nat. Felsöprik a műhelyeket, vége a műszak­nak, a sáros udvaron caplatva a kapu felé tartanak az emberek. Melyik is közülük az Udvardi János, akj megverekedett itt a bom­lasztó rémhírekkel? Hát Horváth Pista, aki utat csinált a darabbérezésnek? Az a széles ott? Nem, az alighanem a kövérkés Sebes­tyén. .. A meós! Nem engedte, hogy a fordu­lat — mert az volt! — után lábrakapjon a seleitgyártás! Elkeverednek a többi között a söté’ségben, nem látni az öreg szakit sem _ még is napról-napra, óráról-órára érződik né­gyük jelenléte az erőgép szereidében. Éppen olyan olajosak, mint a többi. — De kommu­nisták! Kommunisták, akik ViplvtáUnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom