Dunántúli Napló, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-05 / 3. szám

J3S5 JANüAR 5 NAPLÓ 3 i'fandalatak a nAplmtifaal Mostanában annyian és any- aytt beszélnek a népfrontról. Ha összejön három ember, nem Igen akad, aki valamit mondani nem tudna. Ha megkérdezzük tőlük, mit taná­csolnak, mit szándékoznak ten ni, sokféle feleletet kapunk: Olvasókör, az kellene. És mi lenne ott? Ilyenkor télen jó meleg, asztalok, székek, rá­dió. Egy kis polcon könyvek, folyóiratok, újságok. Lehetne dominó, sakk és hasonló tár­sasjáték. Esténként együtt ül­ni, beszélgetni a községről, tervekről, emberekről, a világ alakulásáról... Gyűléseket is rendezhetne... Ügyelne a tanácstagok köte­lességeire, számontartaná a fogadóórákat, tanácstagi beszá­molókat ... Ápolná a népi hagyományo­kat, a falu, a város szokásait... Mindenkit bevonna a nem­zeti feladatok megoldásába, mindenkit, aki a jólétet akar­ja... Szóval azt gondolják: fogja egybe a város, a falu eszét, szívét és változtassa kis és nagy tettekké. Erről van szó! Igen ám, de hogyan? Egyik határmenti községben megválasztották a népfrontbi­zottság elnökségét. Becsületes, jó gazdára esett az elnöki tiszt ség, de olyanra, aki ennek- előtte nemigen vett részt a közéletben. S mi történt har­madnap? — Nézze, én nem vállalom — mondta egy elvtársnak, mert képzelje csak el őt be­széd közben, amikor vagy szá­zan ülnek előtte, vagy ha öten is. Mit mondjon, hogyan mond ja? Nem tud ő beszélni, mind­járt zavarba kerül, ha többen hallgatják. Ö nem tud folyé­konyan beszélni a szocializ­musról, a népjólétről, meg mindenről. Nem, ő nem vállal semmit... Megcáfolható, s megcáfolat- lan gondolatok. De van egy tanulsága: egy­szerűen, közvetlenül. Márok községben az az el­határozás született, hogy ki­csinosítják a falut. A népfront elnöke, meg a többi tag sorba járta a házakat. „Nézze János bácsi, szeretnénk mindnyájan, ha a falunk tiszta, rendes len­ne. Meszelje ki maga is a házát.” Elképzel az ember egy nép­frontbizottsági ülést vagy szak mai előadást a gazdaköriben. Nincs előadó, elnök, hozzászó­lások. Beszélgetnek, vitatkoz­nak, érvelnek. Szabadon, gát­lás nélkül. Az agronómus, akit meghívtak, minden előadás nélkül belekapcsolódik a vi­tába. Nem keresi senki az odaillő szavakat, mondja, mondja, ahogyan érzi, tudja, tanulta, hallotta. Nagyszerű dolog, sokat tanulnak. Csak a szabad beszélgetésből, vitá­ból születnek értékes gondola­tok, tervek. A népfront alapja: a tett. Ha cselekszik, alkot, akkor él ha nem — halott. A tettre sok példa 'van, de még több a tervre. Arra ugyanis, hogy sok népfront-bizottság tervbe iktatott jó néhány új létesít­ményt, de hogy aztán miből épül meg, nem esik szó ben­ne. Pedig mindnyájan tudjuk, hogy itt kezdődnek a tettek. Megállót kell létesíteni a vas­útnál — írja elő a népfront illocskai programja. Az illeté­kesek már tárgyalják is az ügyet. Az illocskaiak meg szö­vetkeznek. Előteremtik maguk az épülethez szükséges anya­got, sőt oda is szállítják. A MÁV-tól csak az engedélyt és szakmunkást kérik. Magyarbólyban kultúrház épül. Nemrégiben nagy baj­ban volt a népfront elnöksége. Hogyan szállítsák oda a cse­Nyolcvan millió forint értékű árút hoznak forgalomba a Baranya megyei földművesszövetkezetek A Baranya Megyei Szövet­kezetek Szövetsége kidolgozta 1955-ös első negyedévi árufor­galmi, szövetkezeti üzletháló­zatfejlesztési, szabadárufelvá- sárlási, helyi árualapfeltárási, valamint kisegítő üzemfejlesz­tési tervét Eszerint Baranya •földművesszövetkezetei ez év első negyedében összesen 80 millió 800 ezer forint értékű árut hoznak forgalomba. Az elmúlt év hasonló időszaká­ban a földművesszövetkezetek áruforgalma csak 60 millió 652 ezer forint volt. A 80 mil­liós kiskereskedelmi forgalom mellett a földművesszövetkeze­tek 17 millió forintot fordíta­nak közétkeztetési célokra. U j üzletek ‘28 kiskereskedelmi egységgel és 38 közétkeztetési egységgel bővül Baranya megye földmű­vesszövetkezeti üzlethálózata. Mecsekalja mezőgazdasági szaküzletet kap, Himesházán vegyesboltot, Kővágószöllősön pedig iparcikkboltot létesíte­nek. Ugyanakkor Villányban, Szigetvárott, Mágocsaiv Kővá­gószöllősön és Szentegáton cuk rászdát építenek. Szentlőrin- cen. Szigetvágott, Mágocson. Magyaregregyen, Mohácson és Villányban sor kerül a ven­déglő és étterem korszerűsíté­sére, valamint a kerthelyiség létesítésére is. Tótszentgyör- gyön, Nemeskén, Mecsekalján. Tófűn és a megye számos más községében italboltot építenek, illetve korszerűsítenek. Kisegítő üzemek A központi árualapok kiegé­szítésére és a helyi árualapok feltárása céljából, kisegítő Üzemeket létesítenek. A mohá­csi földmüvesszövefckezet ken­dőüzemet létesít., a siklósi és szentlőrinci pedig kékfestő üzemet állít fel. A szentlőrinci földművesszövetkezet kékfestő üzemét Pécsett létesíti majd és ezzel hozzájárul a Pécs- kömyékl parasztok régi prob­lémájának megoldásához. Az alsószentmártani földműves­szövetkezet kosárfonó üzemet létesít, Zalátán és Baranya- jenőn fűrész-üzem indul a szövetkezet kezelésében. A szi­getvári földművesszövetkezet pedig kötélgyártó-üzemet szer­vez. Az év első három hónap­jában 2 millió 667 ezer forintot tesz majd ki a kisegítő üzemek termelési értéke. Scrtéshízlalás A lakosság élelmiszerellátá­sának megjavítása szempont­jából nagy jelentősége lesz a földművesszövetkezeti sertés­hizlalásnak is. Az első negyed­évi terv szerint a földműves­szövetkezeti hizlaldákban 1.550 sertést hizlalnak majd és ezek tervezett súlygyarapodása az év első három hónapjában 1,280.000 forint értéket képvi­sel. A szövetkezetek a hizlalás ra beállított sertések vágását már a tavaszi munkák idején megkezdik. A nagyobb meny- nyiségü sertésvágásra azonban csak a nagy nyári munkaidő­ben kerül majd sor. Szabadáru­felvásárlás Ez évben a föLdművesszövet- kezetek jóval nagyobb meny- nylségü szabadárut vásárolnak fel, mint az elmúlt esztendő­ben. Az év első három hónap­jában 600 mázsa babot, 50 má­zsa borsót, 20 mázsa lencsét, 40 mázsa mákot, 30 vagon bur­gonyát, 200 mázsa fejeskáposz­tát, 30 mázsa vöröshagymát, 50 mázsa almát, 580 mázsa baromfi-árut, 200 mázsa füs­tölt árut, 100 mázsa zsírt és zsírszalonnát vásárolnak fel. Erre a célra az első negyedév­ben összesen 15 millió 362 ezer forintot fordítanak. A szabadáru felvásárlással a földművesszövetkezetek jelen­tős mértékbeli megkönnyítik a dolgozó parasztság értékesítési problémáit. Ugyanakkor hozzá járulnak a központi árualap kiegészítéséhez és a városi la­kosság jobb áruellátásához is, repet? „Odajut, — mondták néhányan — a saját erőnk­ből”. Bruszt Ferenc már kife­lé . tartott a mezőre, amikor megállították, s kérték, hogy segítsen. Visszafordult, lerako­dott és hajtott cserepet horda­ni. Bíznak saját erejükben, ma­guk formálják a politikát. S ahol ez így van — ott tettek születnek. A népfront terebélyes moz­galommá vált. És most beszél­jünk csak arról, mily tág le­hetőséget nyújt a pártnak és tanácsnak a politikai tömeg­munkára, az emberek mozgó­sítására! Még csak az útkeresésnél tartunk, tapogatódzunk. Egyik helyen a párttitkár ellent­mondást nem tűrő hangon közli: „Hívjátok össze estére a népfront-bizottságot”, másutt „ez a mi álláspontunk, csi­náljátok meg!” Kész beszá­molót nyomnak az elnök ke­zébe: „Olvasd föl”. Rossz, na­gyon rossz módszerek, elsor­vasztják a népfront kezdemé­nyező erejét. Azt is lehetne mondani, — s talán ez az igazság — hogy kívülről irányítják a népfron­tot, mintha a kommunisták ott sem lennének közöttük. Pedig ott kell lenniök! Nem utasíta­ni, meggyőzni kell a népfron­tot. Szabad teret engedni a vitának, az érveknek, meg-, hallgatni mindenkit. A kom-' munisták is elmondják állás­pontjukat, véleményüket, a párt nézetét fejtik ki — egyen getik az utat. A népfront az alkotás, a tet­tek mozgalma, a párt politiká­jának végrehajtására. Erre minden pártszervezetnek szük­sége van, a kommunisták, a politikai tömegmunka révén megnyerhetik ügyüket. „A néppel tűzön, wizen át!'* Ünnepség a népi rendőrség életrehívásának 10. évfordulóján Kedden este a Tiszti Klub feldíszített nagy­termében ünnepelték meg a Belügyminisz­térium Baranya Megyei Főosztályának dolgo­zói a népi rendőrség életrehívásának tizedik évfordulóját. Az ünnepség díszelnökségében többek között Gódor Ferenc elvtárs, a Megyei Pártbizottság másodtitkára, Sziklai József elv­társ, a Megyei Pártbizottság harmadtitkára, Bradács György á. v. alezredes, a BM. Bara­nya Megyei Főosztályának vezetője, Ernszt Jenő Kossuth-díjas professzor, Szalai Kálmán alezredes, Németh Nándor á. v. őrnagy, Mol­nár Ferenc rendőrszázados és G. Nagy Zsig­mondi a pécsi járási tanács v. b. elnöke foglalt helyet. A Himnusz elhangzása után Bradács György elvtárs emelkedett szólásra: — Kedves Elvtársak! Ma tíz éve, 1945 ja­nuár 4-én az Ideiglenes Kormány rendeletet adott ki a fegyveres polgárőrség — rendőrség — megszervezésére. Az 1945 január negyedi­kén kiadott rendelet többek között kimondja: az így megszervezendő és már megszervezett polgárőrségeket, illetve rendőrségeket utasít­juk, hogy a legerélyesebben és a legszigorúbban járjon el a közrend és a személy, valamint a vagyonbiztonság megsértőivel szemben és azokkal szemben is, akik ilyen bűncselekmé­nyekhez segédkezet nyújtanak. — Dolgozóink népünk fiai megértették az Ideiglenes Nemzeti Kormány rendeletét, illet­ve felhívását és örömmel csatlakoztak a felhí­váshoz, önként vállalkoztak a bűnözők elleni harcra. Nem volt könnyű ezidőtájt rendőrnek lenni. Fizetés, ruházat, fegyverzet, ami ma mind természetesnek tűnik, csupán a jövő el­képzelésében élt. S mégis, sokszor embertelen körülmények között, hősi harcban a bűnözők­kel szemben, helytállt a nép rendőrsége. — E hősi küzdelem nem járt áldozatok nél­kül. S most, népi rendőrségünk megalakulá­sának tizedik évfordulóján meghajtjuk a ke­gyelet és a soha el nem múló emlékezés zász­laját azok előtt, akik népünk rendjének védel­méért a legtöbbet, életüket áldozták. Példa­képeink ők. Minden rendőr erősebbé lett az ő áldozatos életük és hősi haláluk erejétől.“ A rendőrség feladatainak ismertetése után az ünnepi beszédet a következő szavakkal fe­jezte be: — Keményen el vagyunk szánva, hogy to­vábbi magatartásunkkal, áldozatvállalásunk­kal bebizonyítjuk: méltók vagyunk dolgozó népünk és forrón szeretett pártunk bizalmára. El vagyunk szánva, hogy pártunk útmutatá­sait követve, keményebben, mint eddig tet­tük, lesújtunk dolgozó népünk ellenségeire. Soha nem felejtjük el nagy költőink szavait: „A néppel tűzön vizen át!“ Ezután került sor a közbiztonság megszilár­dításában kitűnt államvédelmi, rendőr és tűz­oltó, valamint polgári alkalmazott elvtársak kitüntetésére és megjutalmazására. Többen részesültek a Közbiztonsági Érem arany- és ezüstfokozataiban, soronkívüli előléptetésben, pénzjutalomban és dicséretben. Ugyanekkor Budapesten Nemes Alajos r. őrnagyot, Fehér István á. v. századost, Kővágó Dezső á. v. századost, Futó Sándor r. főhadnagyot, Pintér István r. alhadnagyot, Feith Sándor rendőr- nyomozó alhadnagyot és Palotai József tü. főtörzsőrmestert, Népköztársaságunk Elnöki Tanácsa kormánykitüntetósekben részesítette. Pécsett a kitüntetettek nevében Szilágyi György r. főhadnagy elvtárs mondott köszö­netét, majd a Szózat hangjaival záruló ünnep­ség után kultúrműsor következett. Az ünnep­ség végén a BM. Baranya Megyei Főosztályá­nak vezetője vendégül látta a kitüntetett és megdicsért elvtársakat. Bocz József Gazdag választék lesz cipőkben A Rákóczi úton lévő Cipő- nagykereskedelmi Vállalat iro­dájában, a mintaáruk vitrin­jében egymás mellett sorakoz­nak a legújabb mintájú, fehér, drap, barna és fekete színű, női, férfi és gyermekcipők. Ezek azok az áruk, amelyek gyártását a gyáripar és a kis­ipari szövetkezetek részben Választóim nevében köszönetemet fejezem ki a megyei pártbizottságnak, a tanács dolgozóinak és a DÉLDÁV igazgatóságának tervezőinek, fizi­kai dolgozóinak abból az alkalomból, hogy elkészült a Tolbu- chin út villanyberendezése. Nap-nap után láttuk azt a lelkes odaadó munkát, melynek eredménye, hogy a Tolbuchin úton oly hosszú idő után kigyúlt a biztonságot adó fény. Mi, bányászok azzal viszonozzuk ezt a létesítményt, hogy még több szenet küldünk a felszínre. VÁMOS MIHÁLY vájár városi tanácstag már megkezdték, részben pe­dig már le Is szállították a Cipőnagykereskedelmi Válla­latnak. A tavasszal a pécsi üzletek­ben új áruként, nagymennyi­ségben megjelennek majd a krepp gumitalpú női félcipők. A Cipőnagykereskedelmi Vállalat már most gondosko­dik arról, hogy a kiskereske­delmi vállalatok üzleteiben nagyobb mennyiségű, és az ed diginél jobb minőségű női szandálok legyenek. Ez évben csak a mechnikai ipar 42 új modellű szandált készít. Ezen­kívül a cipőkisipari szövetke­zetek is 10—15 új modellű női szandált készítenek. Az év folyamán a pécsi üz­letekben megjelenik majd egy újszerű női száras cipő. Ezt a Divatcipőgyár készíti és olyan nagy mennyiségben gyártja, hogy a baranyai szükségletet teljes mértékben fedezni tud­ják. Ennek az újszerű női szá ras cipőnek az a jellegzetessé­ge, hogy a legérzékenyebb lábra is jó. Ami a gyermekcipőket illeti, idén fehér antilopszerű bőr­ből, mintegy 8.000 pár gyer­mekcipő érkezik Pécsre. En­nek egy része máris a Cipő­nagykereskedelmi Vállalat és a kiskereskedelmi vállalatok raktáraiban van. Tavaly nagy kereslet mutat­kozott a gvermekszandálok iránt, ezért idén a Cipőnagy­kereskedelmi Vállalat már oz első negyedévben meglehető­sen nagy készletekről gondosko dik. Eddig is mintegy 5.000—• 6.000 pér gyermekszandál ér­kezett Pécsre a nagykereske­delmi vállalathoz és még kö­rülbelül 4.000 pár gyermek­szandál érkezését várják. Egy út a 385-ös légijárat gépén U1 létem második repülőútjára ké- szülődöm. Már hajnali félkettő­kor ébren vagyok, s nem tudok egy percre sem elaludni. Csigalassúsággal halad az óra mutatója. Azt hiszem so­ha nem fog kivirradni... Hat óra tizenhat perckor már a Vö­rösmarty téren vagyok, nem sokkal később /átveszem á repülőjegyet, útitár- saimmal beszállok a kényelmes autó­buszba és indulunk Ferihegyre. Már rég elhagytuk a lőrinci Fonót, A síma betonút a síkságba vezet és a látóhatáron feltűnik a repülőtér jelleg­zetes kerek magas tornya. Ahogy köze­ledünk. — Kiszállás! Mindenki tolakszik, senki sem akar hátul ülni a gépben. Hát még szárny­hoz kerülni!? A tapasztalt „repülők” odahaza kioktatták az utazókat: — Ha szárnyhoz ülsz, nem látsz le a földre, pedig csodaszép ám! — Ha a gép farában kapsz csak he­lyet, könnyen rosszul leszel, mert a gép elég sokat inog... Lassan a nyolcasra vánszorog a vil­lanyóra mutatója. Indulnia kellene már a gépnek, de Pécs még nem adott en­gedélyt. Ólomlábakon jár megint az idő. Mikor jön már az az engedély? — Végre! Megszólal valaki a hangszóró­ban: „Pécs—Kaposvár felé beszállás!” Kilépünk a betonpályára. Két gépnél éppen motorpróbát tartanak. Odateszik a feljárót a Pécsre induló gép ajtaja elé és beszállunk. Barátságos a gép belseje. Középen futószőnyeg, két oldalt kényelmes ülé­sek. A székek mellett apró, fehérfüg- gönyös ablakok. Az első ülésen csinos fiatalasszony, kétévesforma, göndör­hajú kislányával foglal helyet. A csöpp­ség tapsikol örömében, amikor kinéz a gépből. — Üde anyu jödtön jepüjünt?! Jaj, de jó lesz! Felberreg a motor. Előbb az egyik, aztán a másik, majd együtt mindkettő. Már helyén ül a gép parancsnoka, <— Tóth József, a másodpilóta, — Kiss Jó- asef, a rádiós Emer János és a gép sze­relője, Tóth István. Most már nemcsak a motor berreg, gurulunk a betonon. Akik először utaz­nak, megkapaszkodnak az ülésben. — Félek ... — mondja kissé ijedten férjéhez fordulva, egy középkorú asz- szony. — Ugyan! — szól, vissza mókásan méltatlankodva a férj. — Nem látod, hogy vészkijárat is van?! A repülő körüljárta már a nagy betonpályát, a sáros földön futhatnánk tovább, ha hirtelen nem emelkednék fel a gép fara, majd símán, egyenlete­sen az egész nagy alkotmány... Mint egy nagy festmény, úgy terül elénk a táj. Egyelőre északnak repülünk, elér­jük Pest közvetlen környékét, maid egy . nagyot billenünk és délnek vesszük az irányt. Oly magasan vagyunk, hogy a falvak apró maketteknek, a községeket átszelő patakok ezüst hajszálaknak, a betonút fehér szalagnak látszik. I áttam már a Dunát napfelkelte- kor Mohácsnál, Pestnél, de ilyen szépnek még sohasem. Nem is vizet látunk most a magasságból, hanem arany folyót. Színarany a nap sugará­ban a Duna minden vízcseppje, minden kis ága, s a tavak tükre gyémántként veri vissza a fényt. Szemünk előtt az egész ország. Itt egy állami gazdaság lehet. Ebben a kis faluban, amelynek nyílegyenesre ter­vezték a főutcáját — még nem hódított tért a szövetkezeti gazdálkodás. — A szomszéd községnek azonban nagy táb­lákban vannak a földjei, zöldéinek az őszi vetései — valószínűleg nagyon szorgalmas emberek a termelőszövetke­zet tagjai. Csatorna csíkja csillog mé­lyen alattunk. Az ember öntözéssel se­gíti elő a jobb termést... Változatosabbá válik a táj. Szászvárt, Nagymányokot, Hidast látjuk a magas­ból a kopasz Mecsek ölén. Rengeteg új ház, sok akna. Ez csakis Komló lehet. De máris István-aknét és egy kicsit távolabb, Széchenyi aknát pillantjuk meg. Érdekes látványt nyújtanak az erdők is, amelyek az aknákat övezik. Látni az avarszőnyeget, az éppen olyan, mint lentrőL A fák azonban egészen másként festenek. Úgy látjuk, mintha ezer meg ezer seprő meredezne a he­gyek hátából az égnek. A „seprők” kö­zött pedig jól látjuk a munkahelyekre vezető apró hegyi ösvényeket... Pécset ragyogó napsütésben látjuk meg. A látványra megdobban a szívünk/ Nagyon szép a mi városunk! Azt sem tudjuk, mit csodáljunk inkább. Az ősi város minden pontján látni a felszaba­dult ember kezemunkáját: Keleten a meszesi lakóházakat, új üzleteket, a még épülő lakásokat, kissé nyugatira a Porcelángyár munkásainak leendő kor­szerű fürdőjét és öltözőjét, délre a nem­rég készült vasúti sportpályát, a Sopia- na és a Bőrgyár új műhelycsarnokait, az új MÁV orvosi rendelőt..; Szinte repes a szívünk. Tíz év ered­ményeit — a magasból tekintve — még nagyobbnak, még dicsőbbnek érezzük. A pellérdi halastó felett nagy ívben visszafordulunk és egyre inkább köze­ledünk a földhöz. A pécsi repülőtér nem betonos, bizony ugrik egyet-egyet a gép, amikor talajt ér, de nem bán­juk, mert itthon vagyunk, a mi ked­ves, szép városunkban. — Minet áj tunk nied? — kérdi sírás­ra görbülő szájjal édesanyjától a szösz­ke kislány. — Legközelebb megint csak repülő­géppel utazom! — jeleníti ki bátran az indulásnál ’félős asszony. — Nagyszerű volt az út! — árado­zik egy másik utas. IV agyszerü volt. Ezt érzem én is, L ’ amikor utastársaim nevében a december harmincegyediki 385-ös re­pülőgépjárat műszaki szeinélyze'.énék ezt üzenem: Köszönjük a kellemes utazást, Elv* társak! fí, NI.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom