Dunántúli Napló, 1954. december (11. évfolyam, 285-310. szám)

1954-12-21 / 302. szám

29 ff Ä P C 5 1954 nFCF.?«*ÜK Sí A szovjet kormány válasz jegyzékei Finnország, Jugoszlávia, Svédország, Svájc és Ausztria kormányának Külföldi hírek Moszkva (TASZSZ) A szovjet kor­mány megkapta Finnország, Jugo­szlávia, Svédország, Svájc és Auszt­ria kormányának válasz jegyzékeit az összeurópai kollektiv biztonsági rend­szer kérdésével foglalkozó értekezlet összehívásáról szóló szovjet jegyzék­re, A Szovjetunió külügyminisztériu­ma december 17-én megküldte Finn­ország moszkvai követségének a szovjet kormány válaszjegyzékét a finn kormány november 19-i jegyzé­kére. A jegyzék rámutat arra, hogy a szovjet kormány, flgyelembevéve a finn kormánynak azt a kijelentését, hogy pozitív álláspontra helyezkedik a Szovjetuniónak az európai kollek­tiv biztonsági rendszer megteremté­sére irányuló erőfeszítései iránt, saj­nálatát kénytelen kifejezni amiatt, hogy Finnország kormánya nem ta­lálta lehetségesnek részvételét az európai kollektív biztonság kérdésé­vel foglalkozó értekezleten. A jegyzék a továbbiakban hang­súlyozza: „A szovjet kormány úgy véli, hogy Finnország kormánya hozzájá­rul az európai kollektív biztonsági rendszer létrehozásához.” Ugyanaznap a Szovjetunió külügy­minisztériuma megküldte Jugoszlávia moszkvai nagykövetségének a szov­jet kormány válaszjegyzékét a Jugp- szláv Szövetségi Népköztársaság no­vember 24-i jegyzékére, A jegyzék hangsúlyozza: nagy je­lentősége van annak, hogy a jugo­szláv kormány kellő módon értékeli a német Wehrmacht újjászületésének veszélyét, hiszen Jugoszlávia népei egy emberöltő alatt kétízben voltak a német militarizmus által kirobban­tott pusztító háború áldozatai és hoz­zájárul az európai kollektív bizton­sági rendszer megteremtéséhez, A szovjet kormány december 17-én (Svédország moszkvai nagykövetségé­hez intézett válaszjegyzékében saj­nálattal állapítja meg, hogy Svédor­szág kormánya nem találta lehetsé­gesnek, a részvételt az európai kol­lektív biztonsági rendszer megterem­tésének kérdésével foglalkozó érte­kezleten, bár a svéd kormány jegy­zékéből látható, hogy értékelte a szovjet kormány ilyen értekezlet ßsr szehívásáról szóló javaslatát és olyan lépést látott benne, amelynek cél­ja a nemzetközi feszültség enyhítése és az európai béke megszilárdítása. A szovjet kormány jegyzéke utal arra, hogy mivei a svéd kormány jegyzéke az európai kollektív bizton­sági rendszer létrehozásával kapcso­latos szovjet javaslatra vonatkozó néhány kérdést tesz fel, • szovjet kormány szükségesnek tartja kifej­teni a következő elképzeléseit: Amint az a szovjet kormány által február 10-én a berlini négyhatalmi külügyminiszteri értekezleten előter­jesztett tervezetéből és a szovjet kor­mány e kérdéssel foglalkozó Ismere­tes jegyzékeiből kitűnik, a szovjet javaslat azt irányozza elő, hogy az „összeurópai kollektív biztonsági szer ződés”-ben résztvevő államok létesít­senek különböző szerveket azoknak a feladatoknak gyakorlati megoldá­sára, amelyeket a szerződés az euró­pai biztonság biztosítása terén előirt. Az említett szervek egész tevékeny­sége és általában a javasolt szerző­désben résztvevő országok kölcsönös kapcsolatai a nagy és kin államok függetlensége és sznverénitása elvei­vel, továbbá a belflgyotkbe való be nem avatkozás elveivel összhangban épülnének fel. A tervek szerint a szerződés résztvevőinek az európai kollektív biztonság fenntartásával összefüggő kötelezettségei és akciói teljes mértékben összhangban állná­nak az ENSZ alapokmányának téte­leivel. Ami » szankciók rendszerére vo­natkozóan feltett kérdést illeti, . a szerződés résztvevői kölcsönös, az európai béke helyreállításához és fenntartásához szükséges segítség­nyújtásának, egyebek között katonai segítségnyújtásának rendjét is ké­sőbb kell megvizsgálni és meghatá­rozni. A szovjet kormány jegyzéke rá­mutat arra, hogy az európai kollektív biztonsági rendszer létrehozása kér­désében elfoglalt ilyen álláspont tel­jes támogatásra talált a moszkvai értekezleten résztvett kormányok ré­széről és hogy az értekezlet résztve­vői leszögezték: Készek e kérdéssel kapcsolatban bármilyen más javas­latokat is megvizsgálni. A Szovjetunió kfilflgymtnlsztériu­ma december 17-én megküldte Svájc moszkvai követségének a szovjet kormá’-v válaszjegyzékét a svájci kormány november 24-i Jegyzékére. A Szovjetunió külügyminisztériu­ma december 17-én megküldte Ausztria moszkvai nagykövetségének a szovjet kormány válaszjegyzékét az osztrák kormány november 27-i jegyzékére. Az osztrák kormány — mutat rá a jegyzék — olyan hivatkozással indokolja elutasító álláspontját, hogy csak abban az esetben vehetett volna részt az európai országok ér-, tekezletén, ha azon mindazok a ha­talmak résztvesznek, amelyek meg­szállva tartják Ausztriát A szovjet kormány szükségesnek tartja ezzel kapcsolatban felhívni az osztrák kormány figyelmét arra, hogy Franciaország, Anglia és az Egyesült Államok kormányai — Igyekezve megvalósítani Nyngat- Németország újrafeMegyv érzésére Irá nyúló terveikéi — megtagadták a Szovjetunió által javasolt tárgyalá­sokon való részvételt, kijelentették, hogy eeidőszerint nincsenek meg a „Németországgal, Ausztriával éa az európai biztonság más vonatkozásai­val’* foglalkozó értekezlet sikeressé­gének biztosításához szükséges fel­tételek. A jegyzék a továbbiakban hang­súlyozza: Azok a tervek, amelyeket a pári­zsi egyezmények Nyugat-Németor- szág militarizálására és a volt hitle­rista tábornokok vezetése alá kerülő nyugatnémet hadsereg megteremté­sére vonatkozólag irányoznak elő, szükségképpen fokozzák az anschluss veszélyét a militarista Nyugat-Német ország részéről, ami újabb akadályo­kat gördít az osztrák kérdés végér­vényes rendezésének útjába.1* A szovjet kormány a fentemlített országok kormányaihoz Intézett vá­lasz jegyzékeihez mellékelte az 1054 december 2-án az európai béke és biztonság kérdésével foglalkozó moszkvai értekezleten résztvett álla­mok által jóváhagyott deklarációt, amelyet a Kínai Népköztársaság kor­mánya is támogatott. PÁRIZS Mint Haiphongból jelentik, a kö­zeli camph&i szénbányában a bánya tulajdonos francia társaság pénte­ken megkísérelte a bánya gépi bérén dezésének leszerelését, hogy azt el­szállítsák, ha majd a francia expe­díciói hadtest kivonni ebből az öve­zetből. A bányában alkalmazott tíz­ezer vietnami bányász azonban el­lenszegült e kísérletnek és megaka­dályozta a gépi berendezés leszere­léséi. BANDUNG Az utóbbi időban Jártán és Szu mátrási erős trópusi esőzéseik voltait. Ennek következtében Kelet-Szumát- rábam nagy árvizek keletkeztek. Az ár elmosta a hidakat, a városok kö­zött megszakadt a forgalom. Mint az „Aribarn" hírügynökség jelenti, Jáva szigetén az áradás nagy károkat okozott. Soktízezer hektár rizsültetvény megsemmisült, sok falu elpusztult, PEKING A japán politikai pártok megkezd­ték előkészületeiket a jövő év ele­jén tartandó országos választásokra — jelentik PckingbőL Joszlda nemrégen lemondott mi­niszterelnök Liberális Pártjának ve­zetői, a hírek szerint igen borúlátóak a küszöbönálló választásokkal kap­csolatban, mert attól félnek, hogy a liberálisok több képviselőházi man­dátumot elveszítenek. A „Kiodo” hír ügynökség egyik december 16-i jelen tése szerint a liberálisok máris el­vesztették minden bizalmukat abban, hogy az országos választások során megtarthatják jelenlegi mandátumai­kat. ROMA Mint a JLi’Unátá'’ jelenti, Észak- Közép- és Dél-Olaszország sok ipari vállalatában az üzemi bizottsági vá­lasztásokon a CGIL jelöltjei a sza­vazatok 68.6 százalékát kapták. A szavazatok 31.4 százaléka az összes többi szakszervezeti szövetség jelölt­jei között oszlott meg. NEW YORK Mint n „AKP*’ Jelenti, egy olasz utasszállító repülőgép, amely a newyorfel repülőtérre akart leszállni, a rossz látási viszonyok folytán bele ütközött egy kőgátba. A gép egyik része az utasokkal együtt belezuhant a tengerbe, a másik része kigyulladt és szintén a tengerbe zuhant. Hat utast megmentettek, 13 meghalt, és további 13 sorsa még ismeretlen. BUKAREST A bukaresti katonai törvényszék angol kémszolgálatfoa beszervezett kémcsoport perét tárgyalta. Mint a vádirat elmondja és mdmá a perben megállapítást nyert, Ion Bodea-t, a kémcsoport vezetőiét, as angol hÍTszerzőszoigállat beszervezte, kiképezte és a Román Népköztársa­ság területére csempészte. Ion Bodea 1983 szeptemberében Romániába érkezett. Ö és bűntársai ráí Jióleadóval is rendelkeztek és en­nék segítségével rejtjelekkel Soémér-' fésüléseket adtak le különböző ausztriai, nyugatnémetországi és izraeli címekre. A vádlottak betemették bűnössé­güket. A katonai törvényszék Ion Bódéét halálbüntetésre, cinkostársait külön­böző Időtartamú kényszermunkára ítélte, KAIRO A* egyiptomi sajté fcftzH, hogy to­vább folyik a különböző irányzat« ellenzéki személyek letartóztatása, akik síkra szálltak Nasszer kormá­nyának politikája ellen. Kairóban tovább folytatja tárgya­lásait az a három különleges katonai törvényszék, amely a „muzulmán testvériség** tagjainak ügyével foglal­kozik. Eddig a szervezet százhetven­hét tagja fölött ítélkeztek, közülük hatot kivégeztek, 28-at életfogytig tartó kényszermunkára, 59-et tíz— tizenöt évi kényszermunkára, 20-at különböző időtartama börtönbünte­tésre ítéltek. Mint a lapok közük, a „muzulmán testvériségnek" még többszáz letar­tóztatott tagja várja a bírói ítéletei. PEKING A Kínai Népköztársaság állam ta­nácsa december 16-án tartotta har­madik plenáris ülését Az ülésen el-* fogadták a katonai szolgálat szabály­zatáról, a kínai népi felszabadító hadsereg tisztjeinek szoSgálatáiól, a népi forradalmi háborúk során érde­meket szerzettek rendjelekül és ór- demrencljelröl, valamint az 1955. évi népgazdaságfej lesztésá kötvényekről szóló törvényjavaslatot. (8) BAKÓ ELEMÉR 176 centiméter magas, gesztenyehajú, kicsit már Kopaszodik. Vádié * szokottnál szé­lesebb, izmos, kisportoít testű. Egy autőkarambol következtében üveg­vágás hege van a homlokán, de ez, mint mondani szokás, direkt jód áll neki. Szereti a teniszt, úszik és tagja a helybeli vívóegyletnek. Kedvenc írói Pékár Gyula és Tormai Cecil, ked­venc színműve a Gyurkovics lányok, szeret klasszikusokról beszélni, anél­kül, hogy olvasta volna műveiket, korábban a Pesti Hírlap, később az UJ Magyarság előfizetője volt és megtartotta a nagy ünnepeket. Mindig helytelenítette bátyja köz­életi szereplésében a nyilas vonzal­mat, és általában elítélte a politikai túlzásokat, de azért ő is elolvasta a Magyar Futár minden számát, mert végeredményben azoknak is iehet valami igazuk, és bár nem ér.- tetit velük egyet, jóízűen mosoly­gott a torzképek láttán. MÉP-pártí volt, anélkül, hogy a párt program­ját ismerte volna, a párt halála után sehová sem tartozott, gyűjtötte a bélyegeket és szerette a kamásnit. A díványon fekszik, melyet perzsa szőnyeg takar, körülötte díszpámák, keze a feje alatt és a számokhoz szó kott emberek rendszerességével vé­giggondolja, hogy mit várhat, mire számíthat, öt nem is zavarta meg ez a mai igazoltatás, mert neki nincs miitől tartania. Art, hogy egyJkét német tiszttel jóban volt, hogy el­járt az úri társaságba, ezt nála sen­ki sem veheti rossznéven, — és azt, hogy az ő Ittmaradását megbeszél­ték, mert hét valakinek mégis csak kell itthon maradni éspedig olyan­nak, aki nem túlságosan fekete, azt — hát azt senki sem tudja. A test­véréért pedig nem tehetik felelőssé, ő mag® nem vett részt semmiféle atrocitásban. Még a kommunisták sem neheztelhetnek rá, bár 6 talán( csak egyet ismert, ennek a Szászné. nek a fiát, dehát ugye — az is Pes­ten édf. A csőcselékkel sohasem tö­rődött — ő ezekbe az ügyekbe nem avatkozott bele. Még a városi képviselőtestületi gyűléseken is kizárólag költségvetési és más pénzügyi kérdésekben nyil­vánított szakvéleményt, szigorúan Egri La jón • ' Mái A BiliÓ UTCÁBA szakvéleményt, sohasem politikait. Sőt, ha jól utánagondoi, akkor e té­ren még érdemei is vannak, hiszen 1931-ben, a laktanyaépíté3i panámá. nál, pontosabban annak leleplezésé­nél, jelentős szerepe volt. Igaz, az olyan fiatalos forrófej űség volt, de most talán nem árt az ilyesmit fel­melegíteni. Nem, kompromittáló iratok, fény­képek vagy más egyéb ilyesmi sincs — és most egyszerre eszébe jut a levél. A Manci levele, az még most is ott van a fiókban, pedig hányszor volt eszében, hogy elégeti, — és oda­siet a fiókhoz. — Igen, ez az, — és kisimítja a gyűrött levelet. Első dühében gyűr­te össze, aztán mégsem tépte szét és most, amikor ránéz az első szavakra, már nem tudja letenni és újra ol­vassa, elejétől végig: „MEGYÜNK A HATÄR FELÉ. Több, mint egy napja tart már az üt, de a lezárt vagonokat még nem nyitották ki. Talán majd Győrben, ebben reménykedünk. Alig megyünk, sokat ácsorgónk, és mégsem jutunk levegőhöz, — és levegőért remény­kedik hatvan ember, egyébért már nem. Alig lehet állni, ülni még ne­hezebben, feküdni sehogysem. ösz- szezsúfoltak, izzadtak, szennyesek, szomjasak és nagyon reménytele­nek vagyunk. Nem fogok hazamenni soha többé, ebben biztos vagyok. Azt híresztel- ték, hogy dolgozni visznek, de egy ismeretlen becsempészett egy cédu­lát: «Szökjenek meg vagy lázadja­nak fel! Gázba, halálba viszik ma­gúikat.” És én érzem, ez az igazság. De azt is tudom, hogy sem meg­szökni, sem fellázadni nem fogunk. Nincs erőnk, elkoptunk a hat keser­ves esztendő alatt. Fáradtak vagyunk, magunkban állunk, és semmit sem teszünk a sorsunk ellen. Még az ujjúnkat sem emeljük fel. Még azt sem értem, hogy miért írom ezt a levelet, ET .RESTET .F* Nyolc éve Ismerlek. „Szeretlek“ — ezt mondtad akkor régem. „Én Is" — válaszoltam és biztosan tudom: sze­rettelek. Mindenre emlékszem. Bar­na ruhádra, fehér szalmakalapodra és a sötétzöld napszemüvegedre is. Az ajkadra, a kezedre, a muzsiká­val teli estére, a hajladozó tulipá­nokra is. Fehér vászonruhában voltam és megfogtam rajta az üveggombot. — Úgy éreztem, hogy valamiben meg kell kapaszkodnom, annyira szédül­tem — annyira boldog voltam. Te és én így találkoztunk. Anyád nem akart tudni rőflom. Te biztattál: Várjunk... — és én bol­dogan vártam. Meghalt a szigorú­szemű asszony, de akkor már késő volt. Jobb is így: neki volt igaza. Minden este eljöttél és minden évben megünnepeltük a meglsmerke dősünk évfordulóját, éppúgy, mint a boldog emberek a házasságukét — Hiába zsörtölődött az apám, hiába sírt az anyám, hiába volt a te anyád haragja, hiába volt a Józan érv, az okos megfontolás: mi együttmarad­tunk. DE MÚLTAK AZ ÉVEK és te megváltoztál. Egy tétova lépéssel kéz dődött, egy halk félmondattal. Ná­lunk volt Szászné fia, a Pista, akit mi szerettünk, és te vitatkoztál ve­le. Csak ennyit mondtál: „Valami igaza mégis van Hitlernek..En­gem ez szívein ütött, de nem szóltam, pedig ez a valamicske-elismerés volt a te Pál-forduló sód kezdete. És ar­ra is emlékszem: 1940 karácsonya volt. Mindig égy-egy lépés, alig látni, csak nagyon jószeműek veszik ész­re — és már egészen jobbra sodród, tál. De mellettem kitartottál egé­szein 1944 március 19-éig. Azon a napon német tankok álltak meg a Kossuth-téren, lesütött szemekkel járkált sok ember az utána való na­pokon, és valami kimondhatatlan csend ült a házak ormára. Sokan eltűntek, sokan visszahúzódtak, de neked új barátaid lettek. Német tisztek, és elsősorban az az SS-«zá- zados, akinek ti adtatok lakást, ök választottak el végleg tőlem, akikor azt hittem, de ma már tudom: csak azt lehet elválasztani, aki maga is el akar válni. Ott álltái közöttük a korzó úri oldalán, velük szőrakoztál, és ha több bort ittál a kelleténél, ponto­san olyan voltál, mint ők: akár iker testvérük lehettél volna. Mikor elő­ször hajlottam, nem hittem el, mi­kor másoktól sokszor hallottam — behúzódtam a sarokba és sírtam. Már alig jöttél és akkor is siettél. Az egyik nap pedig emlékezhetsz, magamon hagytam a sárga csilla­got. Nem rejtegettem szemérmesen úgy, mint máskor, hiszen ti sütötté­tek rám. Akkor este alig ültél le, furcsán kerülted a szemeddel a mel­lemet, elmentél — solyasem jöttél el többé, nem is üzentél, nem is írtál. A gettóba idegenek csempésztek ennivalót és az olyan ismerősök, mint az öreg Földi, mint az özvegy Szász­né. Te elfelejtettél. Elmaradtál és igazoltad magad egy aljas világ előtt, nehogy gáncs érhessen, ne­hogy sarat dobhassanak rád — és így merültél el nyakig a pocsolyába. Csakhogy ezt te nem vetted észre. Egy nap vendégek jöttek a gettó­ba. Civil tisztviselők, pénzügyőrök, csendőrök. A szöges drótkerítéssel, deszkapalánkkal körülvett udvarra tereltek bennünket, a templom elé. Mindenki félt, senki sem tudta, hogy mi újat találtak ki a hóhérok. Sok ismerős volt ott, de egyik csa 'ád sem teljes. A pékné három lá­nyával, az urát régen elhurcolták.— Konrádné, a pipakészítő felesége és mellette Béniné a hét gyermekével: a férjek megfagytak a Donnál. Mai. nár Mhni az a szép lány, akivel te ti oly szívesen mutattál valaha, Mi­mi, az elegáns Mimi egymaga, ron­gyokban, zavarodottan nézett maga elé. Mert Mimi megőrült, az egyik nap sírt, a másik nap nevetett. Neot. wald doktor szerint nem lehet segí­teni rajta. De mének is? ÉS OTT ÁLLT egymagában * 8 éves Kovára Pisti. Az anyjának nincs helye s gettóban, mert árja, az ap­ja meghalt Voronyezsneä. Ott állt a nyolcéves fiú és várta az »életet, mnnt a felnőttek. Aztán odajött hoz­zám. nagy diőszemeivel rámnézett és ezt mondta: — A te Elemér bácsid sinc8 itt, az én anyukám sem. Ne­kik nincs itt helyük, nékik jó. Ha engem megkereszteltek volna, én is odakint lehetnék. De azért jobb így, én úgy sem szeretek már játszani. — És utána még megkérdezte: —• Mondd, Manci néni, ha meghalok, ugye biztosam fogok találkozni Apu­val? — Biztosan, Pistike — mondtam és legszívesebben elsírtam volna magam. Komoly, barna szemeiben megcsillant egy halvány mosoly. Oly eltűnő, mint fent a felhők közé me­nekülő napé. — Akkor jó. Ha apu­val biztosan találkozom, ott, akkor bárcsak mennénk már. Akkor olyan jó lenne meghalni. Elfordultam, mert nem tudtam ál­arcába nézni Gézi is mellettem volt, csak 6 maradt bátyánk után, a Gézi, akivel te valaha annyiszor eljátsza­doztál. A Gézi, aki velem együtt oly sokszor várt téged esténként, s aki sok hiábavaló várakozás után tízéves bölcsességével kijelentette egy este: — Elemér bácsi nem jön hozzánk többé. Ne várjuk, ő már nem szeret minket. Egyik kezemmel Gézi, másikkal Pista haját simogattam. Lehunyt szemmel álltam a napsütésben, és a3 öreg Schönfeld bácsira gondoltam, meg a feleségére. Rájuk, akik éjsza­ka morfiumot vettek be és szépen elaludtak, akik már boldogok, aki­ket soha többé senki nem sorakoztat­hat fel. {Folytatása következik^ 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom