Dunántúli Napló, 1954. december (11. évfolyam, 285-310. szám)

1954-12-15 / 297. szám

2 N Ä P E Ö 1954 DECEMBER 15 A Kommunista Párt és a szovjet kormány vezetőinek találkozása az írókkal Benoit Fraction nyilatkozata a PAP tudósítója előtt Moszkva (TASZSZ) December El­án a Szovjetunió Kommunista Párt­jának Központi Bizottságában a Kommunista Párt • és a szovjet kor­mány vezetői találkoztak az írókkal a szovjet írók küszöbön álló máso­dik országos kongresszusával kapcso­latban. A találkozón jelen volt N. A. Bul- ganyin, K. J. Vorosilov. L. M. Ka- ganovics. G. M. Malenkov, A. I. Mi­le ojan, V. M. Molotov, M. G. Pervu­Berlin: (MTI) Otto Grotewohl a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke, hétfőn a hennigs- dorfi üzemek dolgozóinak nag.vgyűlé són beszédet mondott. Beszédében a többi között a következőket állapí­totta meg: — A Német Demokratikus Köztár­saság kormányküldöttsége a moszk­vai értekezleten az egész német nép érdekeit képviselte. Azoknak az ál­lamoknak a küldöttei előtt beszél­tünk, amely államok a német fasiz­mus elleni küzdelemben a legsúlyo­sabb áldozatokat hozták. Felelőssé­günk* tudatában kijelentettük: a né­met militarizmus valamennyi nép és mindenekelőtt Németország hálák» Berlin: (MTI) Bonni politikai kö­rök figyelme a nyugatnémet szövet­ségi gyűlés szerdán kezdődő ratifi­kációs vitájára összpontosul. Adenauer hétfőn Ollenhauerral, a Szociáldemokrata Párt elnökével folv tatott megbeszélése során kérte: a szociáldemokrata képviselők legalább a párizsi szerződések első olvasásá­ban való tárgyaláskor „tanúsítsanak mérsékletet a bírálatban“, hogy a bonni parlament vitája ne befolyá­solja hátrányosan az egyezmények franciaországi ratifikálásának esé­lyeit. Berlin (MTI): A nyugatnémetor­szági dolgozók egyre elszántadban emelik fel szavukat a párizsi szer­ződések tervbevett ratifikálása ellen. Az üzemi munkások azzal a hatá­rozattal adnak nyomatékot tiltako­hin, M. Z. Szaburov, N. Sz. Hrus­csov, P. N. Poszpjelov, M. A. Szusz- lov, N. M. Satalin, továbbá a Szov­jet írók Szövetségének és a Szövet­séges Köztársaságok Irászervezetei- rsek vezető funkcionáriusai, úgyszin­tén az orosz, az ukrán, a bjelomsz, az iizbég, a kazalt, a grúz, az azer- bajdzsáni, a litván, a moldva, a lett, a kirgiz, a tadzsik, az örmény, a turk mén. és az észt irodalom vezető írói. ellensége. Minden eszközzel küzdeni akarunk a német militarizmus fel- támasztása ellen hűek maradunk ré­gi jelszavunkhoz: „Németek üljetek le tárgyalni egymással!“ A párizsi szerződéseket nem sza­bad ratifikálni .Ha azonban Nyugat- Néme tországban a német nép érde­keit sárba tiporva mégis ratifikálnák és végrehajtanák a párizsi egyezmé­nyeket, a Német Demokratikus Köz­társaság kénytelen lenne a béke és a népi vívmányok védelmére nemzeti haderőt létrehozni. A nagygyűlésen résztvevő három­ezer dolgozó viharos tapssal fejezte ki. hogy egyetért a miniszterelnök ki jelentéseivel. A „Telegraf“ című nyugatberlini lap közli, hogy Ollenhauer elutasí­totta Adenauer kérését. A Német Szociáldemokrata Párt hivatalos sajtószolgálata kiemeli: —A parlamenti vita szociáldemo­krata szónokai kétséget nem hagy­nak majd a tekintetben, hogy pár­tunk minden eszközzel a párizsi ka­tonai szerződések megbuktatásáért, és a német egység helyreállításáról tárgyaló négyhatalmi értekezlet lét­rehozásáért küzd. zásuknak, hogy megtagadják min­denfajta hadianyag előállítását, — Ilyen határozatot eddig Slingenben, Wanne-Eickelben, Hamburgban, Es- senben, Recklinghausenben és több kisebb ipari városban hoztak a dol­gozók. Tárgyalni, amíg nem késő LAPSZEMLE London (TASZSZ) Az angol burzsoá Lapok egész sora aggodalommal ír arról, hogy a párizsi egyezmények ratifikálása fokozná a nemzetközi feszültséget. A Reynold's News szerkesztőségi cikkében a december 9-i szovjet jegyzéket kommentálva a következő­ket írja: „A párizsi egyezmények végső eredménye az lehet, hogy fegy verkezési verseny bontakozik ki Európában ... mivel a fegyverkezési verseny kiinduló pontja Németor­szág felfegyverzése lenne, kétségte­lenül megéri a fáradságot, hogy en­nek elkerülésére megtegyék az utolsó kísérletet. Még most sem késő fel­tenni a kérdést, érdemes-e vállalni ilyen kockázatot Nyugat-Nómetor- szág felfegyverzése miatt?" Richard Crossmann a Sunday Picturial című lapban a szovjet kor­mány jegyzékéről szólva kifejti, hogy most beigazolódott azoknak a mun­káspárti képviselőknek a véleménye, akik felhívták a figyelmet a Nyugat „erő-politikájának“ veszélyességére. Crossmann a következőket írja: — „Vajon tagadhatja-e valaki, hogy mihelyt a németek megkezdik a fegy verkezést, késő lesz a tárgyalásokra? Tárgyalni még ez előtt kell, nem pe­dig azután ..." A többi burzsoá lap, közöttük a Scotsman és az Observer, tovább folytatja a kísérletet a közvélemény félrevezetésére és amellett kardos­kodik, hogy megvan a lehetőség a tárgyalásokra „az erő helyzete" alap­ján. Francia és német jogászok a párizsi egyezmények ellen Párizs (TASZSZ) December 12-én Párizsban francia és nyugatnémetor- szági jogászok értekezletet tartottak. Az értekezlet résztvevői határozatot dolgoztak ki, amefly hangsúlyozza, hogy -be kell tartani a nagyhatalmak egymás közötti szerződéseit. A fran­cia és német jogászok kijelentették, hogy a Nyugat-Németország felfegy­verzéséről szóló párizsi egyezmények ellenkeznek a nagyhatalmak szerző­déseivel és megakadályozzák a né­met kérdés beütés megoldását. A német és a francia jogászok meg­állapítják azt is, hogy a párizsi egyez menyek fenyegetik a népek szabad­ságát, békéjét és biztonságát. A né­met és francia jogászok felszólítják a nyugateurópai országok parlament­jeit, vessék el a párizsi egyezménye­ket. Varsó: (TASZSZ) A lengyel lapok december 12-én közölték Benoit Frac- honnak, a CGT jelenleg Varsóban tartózkodó főtitkárának nyilatkoza­tát, amelyet a francia-szovjet szö­vetségi és kölcsönös segélynyújtási szerződés megkötésének tizedik*év­fordulója alkalmából a PAP tudósí­tója előtt tett. A francia-szovjet szövetségi és köl­csönös segélynyújtási szerződést a lelkesedés légkörében írták alá — je­lentette ki Fraction. — A szerződést A kenyérgabona-termesztés növe­léséről szóló minisztertanácsi határo­zat szerint 1955-ben a termelők min­den mázsa beadott kenyérgabona után tíz kiló korpát kapnak térítés nélkül. A rendelet szerint, ha a termelő az 1955 évi kenyérgabona beadási kö­telezettséget július elseje előtt telje­síti, a korpát a beadással egyidőben vagy legkésőbb tíz napon belül meg kell kapnia. Ha a termelő a cséplés alkalmával adja be a kenyérgabonát vagy más cikk helyettesítéseként ad be kenyérgabonát és a részére járó korpajuttatás nem haladja meg a 30 kilót, akkor ugyancsak a beadással egyidóben, de legkésőbb tíz napon belül meg kell kapnia a korpát. Ha viszont közvetlenül a cséplés után beadott kenyérgabonáért 30 kilónál több korpa jár, akkor a korpa járan­dóság felét, de legalább 30 kilót a beadással egyidóben, de legkésőbb a az egész nép támogatta, mert a győ­zelemnek és Franciaország békés fejlődésének biztosítékát látta benne. Azok a francia politikusok, akik ma azt állítják, hogy Nyugat-Német ország felfegyverzését össze lehet egyeztetni a tíz évvel ezelőtt Francia ország és Szovjetunió között létre­jött szerződéssel, egyszerűen való ti a» ságot állítanak. Kénytelenek valót­lanságot mondani, mert a francia nép vonzódik és hű ehhez a szerződés­hez. beadástól számított tíz napon belül kell kiadni a termelő részére. A fenn maradó mennyiséget 1955 december 15-től 1956 február 28-ig kell kiadni. A harminc kilón aluli korpajáran- dóság kiadását 1955 szeptember 3C-ig kell befejezni. A korpa járandóságot a közellátási Őrlést végző malmok, azok telepei, a megyei terményfor­galmi vállalatok telepei, illetve a földművesszövetkezetek adják ki. A beadási hátralék fejében beadott kenyérgabona után korpajuttatás nem jár. A Magyar Rádió December 15-én, szerdán 21.20 őr»- kor a Kossuth adón helyszíni köz­vetítésben számol be a Chelsea— Bp. Vörös Lobogó mérkőzésről. Be­szél: Szepesi György. Grotewohl: „A párizsi szerződéseket nem szabad ratifikálni!" Adenauernek nem sikerült engedékenységre bírnia Ollcnkauert Nyugat-Nénwtország dolgozói megtagadják a hadianyag előállítását Nyugat-Némelországban már előkészületeket tesznek az atombomba gyártására Róma: (TASZSZ) Az „Avanti“ cí­mű lap bonni tudósítást közöl, amely szerint Blank, Nyugat-Németorezág tényleges hadügyminisztere a legna­gyobb ipari vállalatok tulajdonosai­val tárgyalásokat folytatott annak ér dekében, hogy a leendő német fegy­veres erők különleges alakulatait atomfegyverrel lássák el. Blank két kérdésről folytat tárgyalásokat. Első­sorban arról van szó, hogy a nyugat­németországi gyárosok szervezzék meg külföldi, köztük a spanyolorszá­gi atomgyárak építését és felhasz­nálását. Adenauer már eszmecserét folyta­tott a Franco-kormánnyal és megsze­rezte beleegyezését több spanyol-né­met vegyes vállalat létrehozásába, Ezekben az iparvállalatokban német, szakemberek vezetésével atomfegy­vert gyártanak .A vállalatok terme­lését a nyugatnémet hadseregnél? szánják. Ugyanakkor Blank megbeszélése­ket folytat arra vonatkozólag is, hogy Nyugat-Németországban tudományos atomkutató laboratóriumokat létesít­senek, amelyek tudományos adatok­kal látnák el a külföldi atomvállalato kai és lehetővé tennék, hogy később magában Nyugat-Németországban megkezdjék az atomfegyver gyártá­sát. A begyűjtési miniszter rendelet© a kenyér- gabona után járó korpajuttatás kiadásáról (3) A BÄRANDI LAKÄSBA hárman léptek be. A tanár udvariasan maga elé engedte a két asszonyt: a fele­ségét és a fiatal Földi feleségét, An. nát, aki egy ideje segít a háztartá­sában. Az előszobában lesegíti a felesé­géről a bundát, felakasztja a fo­gasra, aztán mellé a magáét is és közben odaszól Annának: — Talán lenne szíves három teát főzni. Ma­gának is jól esik majd, kemény idő van odalenn. Az egyik karosszékbe az asszony ül, a másikba a férje. Hallgatnak, majd a tanár előveszi a cigaretta- tárcáját, odakínálja a feleségének és rágyújtanak. Csönd van, csak a fali­óra ketyeg egyformán, számon tartva a nagy idő minden részecskéjét. — Hát igen ... — kezdi az asz- szony. de elhallgat. Mélyet lélekzik, arca nyugtalan, a festék sem hibát­lan kissé kiálló arc-csontján, a szá­ján pedig túlságosan vastag, megre­pedezett. Zilált, keresztbevetett lá­bat reszketnek — és a tanár ezt mind észreveszi, amint végigfut raj­ta tekintete egészen a cipője sarkáig. — Igen .. hát parancsoljon. Saj­nálom, hogy ezzel az igazoltatással megzavartak bennünket — és kitár­ja a kezeit — de parancsoljon. Margó! Állok rendelkezésére — és a tanár mintha e szavakkal zava­rából akarná kimenteni az asszonyt. — Talán mindenképpen eljöttem volna ma, mert ma van a házassá­gi évfordulónk... — és lopva a férjére néz, de az nem látja. Hal­kan felel: — Igen. ma van, az ötö­dik... — és lehunyja a szemét. — De más is van, Ferenc, és ké­rem, értsen meg. Én nyugtalan va­gyok. Bár nem érzek semmi felelős­séget, az elmúlt események miatt, mégis. Én nem tehetek semmiről, ami tör tént ... A tanár egy kissé türelmetlen mozdulattal végigsimította a haját Egri Lajos és itt, lefojtott hangon közbeszólt: — Most kizárólag a maga politikai szerepéről és annak következményei­ről kíván beszélni. Margó? Vagy a kettőnk tisztázatlan helyzetéről is? Mert hiszen, ugyebár, maga ezelőtt két esztendővel elhagyott engem és ez tisztázandó elsősorban, én leg­alább is úgy gondolom. Ami a maga politizálását illeti... hát az nem tartozik rám... űe ha kedve tartja... —- Csakis erről van most szó! Az én politikai szerepemről, ha azt ugyan egyáltalán lehet politikai sze­repnek nevezni. Nézze, Ferenc, ma­ga tudja, hogy én szentül hittem: ezt a háborút megnyerjük. Még ta­lán tegnap is bíztam az új fegyve­rekben, a német szervezésben, . a germán észben. De ma már nem, már nem bízom. Ma délután óta nem. amióta bejöttek az oroszok. Mert veszedelmes a nyugalmuk — és ami a legszömyübb: semmit sem csinálnak. Azt vártam, hogy valami irtózatos következik, bosszúállás vagy nevezzük úgy, ahogy akarjuk. De nem. semmit sem csinálnak. Mint akik már ráérnek, mintha vendég­ségben volnának. Ferenc, nagyon ne­héz kimondanom, de úgy látszik: ezek győztek. Érti, kérem? Győztek! — és ez nyugtalanít. Ezért jöttem magához... — IGEN. ez magát joggal nyugta­laníthatja. Margó — és ón megér­tem. De miért hozzám fordul enagv nyugtalanságában? Emlékezzék, ké­rem, két éve nem volt vebben a szo­bában. két éve választott külön utat. Nem, ne értsen félre, ez most nem panasz, még kevésbé vád, pusz­tán csak a tények konstatálása. Ak­kor, két évvel ezelőtt, amikor még ELBESZÉLÉS módomban állt, figyelmeztettem. — Magát is és másokat is, akikhez módomban állt közelíteni. Azt mond tam: Margó, rossz utat választ. Nem mintha én mindezt előre láttam vol­na, mintha én politikus vagy dip­lomáciai szakértő lennék: nem, őszintén szólva egyikhez sem ér­tek. De az erkölcsi érzékem tilta­kozott, az erkölcsi érzékem és ... de mindegy. Az ellen tiltakozott, amit az úgynevezett fiihrerek kiter­veltek, és amihez vak eszközként oly sokan odaadták maguk. A hír és a rang, a vagyon és a látszat koncáért. És ilyen eszköz volt ma­ga is — és ami a legsúlyosabb, ma­ga önként jelentkezett erre a szolgá­latra. -Persze, mögötte más Is volt, de azt most hagyjuk- Igen, két éve ment el és most újra itt van. Az persze nem igaz, amit az előbb a házassági évfordulóról mondott, most magában csak magaféltés van. Ve­lem maga nem törődött sohasem, és most sem. Két évvel ezelőtt nem szóltam, de most igen. Ma megmond hatom anélkül, hogy önmagámra üt­nék ezzel. Anélkül, hogy magában olyan hit keletkeznék, mintha én kinyújtanám maga után a karomat. Ma megmondhatom: nagyon jól tu­dom. hogy a maga nyilas hevülete mögött Bakó János városi főjegyző é,; polgármester-helyettes ölelése rej­tezett. Én nem győzhettem meg ma­gát politikailag, mert. mint férfi, vesztettem. Tudtam, és ezért nem viaskodtam sem magáért, sem torz hite ellen. Ezért zártam be előbb a kettőnk szobáját összekötő ajtót, ezért tűrtem hangtalanul a maga távozását. Persze, azóta sok minden történt. Többek között az is, hogy az én volt tarokkpartnerem, aki magának még néhány nappal ez­előtt — eh, mondjuk ki a pontosan idevaló szót — szeretője volt, el­ment és elfelejtett köszönni. Nekem biztosan, magának valószínűleg ... Elhallgatott, mert e percben lé­pett be Anna a két csésze teával. — Köszönöm — szólt a tanár és a kar­csú ezüstkanálha mert kristálycukor­ral játszadozott egy darabig. Mint­ha most ez lenne a legfontosabb. Az asszony egy korty után letette a, kezéből a csészét. Remegtek a száj szólei, mikor válaszolt: — Ferenc, ezzel a helyzettel maga most vissza él. Én mást reméltem magától. Arra gondoltam, hogy segítségemre lesz. Választ ad arra. ami nyugtalanít és mellárnál! az elkövetkező napokban. Miért bolygatja a múltat? Miért vádol olyasmivel, ami nem igaz, és amiről maga sincs meggyőződve? Já­nos és köztem csal? barátság volt, semmi több. Amit maga kamhitpái- gat, az agyrém. Éveik, óta oktalanul hisz ebben és most előveszi. Egysze­rűbb, ha elküld. Mondja azt. hogy semmi köze hozzám és ügyeimhez: ez legalább becsületes, egyenes beszéd lesz! — Agyrém? Ezt mondja? Nos. akkor még most sem őszinte. De mindegy, én nem vádolom és nem vitatkozom e fölött. Ha kívánja, nem is említem többé. Amiben pedig választ kíván, parancsoljon: hiszem, hogy a jövőjét sem megérteni, sem okosan kialakítani nem fogja tudná, mert nem számolja fel a múltját és nem méri fel a jelenét. E nélkül arra nem képes. Anélkül nem irthat­ja ki magából azt, ami kiirtandó. És sok ily*« van»*, A TANAR elhallgatott egy pilla­natra. A tea elfogyott, csak illata úsaik a levegőben, elkeveredve a ci­garettafüsttel. Kezeit nézi, ujjait, a kerekrevágott körmöket, aztán feíl- kapja a fejét, az asszony szemébe néz és folytatja: — Nem voltam és nem vagyok kommunista. Elképzelhető, hogy fel­fogásom és magatartásom a jövőbe« sok összeütközésre is fog vezetni. Ez tehet. — de az viszont nem ’éhet, hanem bizonyos, hogy a maguk fel­fogásától és módszereitől mindig nagyon távol voltam. Humanista va­gyok és hiszem, hogy a forradalom nem javíthat a dolgok elrendezésén. De mégis: ezerszer jobb, mint a for­radalom álarcába bujtatott barbár­ság. Mondták eleget, hogy a felfo­gásom korszerűtlen, fejemhez vag­dalták, hogy beástam magam Tacitus lomjai közé és megrekedtem a quadrocentonál. Lehet és mondjuk, hogy igaz, de miért hiba ez? Ki győ­zött eddig meg erről? Maga nem re­kedt meg ott. elszakadt az é.n vilá­gomtól — és ölt. Mert az igazán nem jetent semmit, hogy csak uszított és nem sajátkezűiéig puffant ott a le az áldozatait. Hogy... de minek íolV' tgitoi 1 ölt. Bujtatott és ölt. Egy re­megj*. Elismerem, hogy sok nyitott szociális kérdés volt, és van, de ma­guk e sok közül egyet sem oldották meg. Maguk csak ígérgették. Huma­nista vagyak, tiltakozom az erőezrN etilen és hiszek a középosztály hiva­tásában. Veszedelmesnek tartom a tömeg indulatainak megnyergelésst. Nos, maguk a tömegekre hivatkoz­tak: most nyilván a tömegeik követ­keznek, ám úgy gondolám: én nélkü­lem és maguk nélkül. Góndotam- őket som az én, som a magukfajtt emberek nem fogták vezetni. Nein fognak kérni belőlünk, mind a két fajtáiból kiábrándult;;k. De ha belő' lem, az én típusomból kiábrándulták, a maga felfogását gyűlölik is. Ez a döbbenetes különbéig van kettőnk között. (Eoílytafetaa következik;

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom