Dunántúli Napló, 1954. december (11. évfolyam, 285-310. szám)

1954-12-10 / 293. szám

1954 DECEMBER 10 NÄPCÖ 3 Hogyan neveljük az ifjúságot ? Jóislésű fiatalságot! A téli gépjavítás a pártszervezet ügye is Baló István vitaindító cikkében az ifjúság nevelésével kapcsolatban többek között megállapítja; „ ... a mozgalmi munka mellett azonban művészetet is kéül adni.“ •A megállapítás helyes, hiszen nem szorul bizonyításra, hogy a művésze­tek ismerete és megértése fejleszti az ízlést, a. jcizlés pedig kedvezően befolyásolja a fiatalok érdeklődését, egymáshoz v&o viszonyát és 'maga­tartását. Rendezzen minden kul túróit hon táncmulatságot! A Doktor Sándor Kultúrotthonban több, mint egy éve, minden vasárnap este nyilvános össztánc van. Az össztáncok közönségének magatartá­sa jobb volt az átlagnál és sok Olyan szülő hozta ide a lányát, aki meg­nézte, hova viszi. Bekövetkezett azonban, hogy a pécsi kulterottho- nok, üzemi kultúrtermeik táncmulat ságni lassan megszűntek, illetve zárt körűvé váltak s a máshonnan ki­szorulók valósággal megrohamozták a Doktor Sándor Kultúrotthon össz­táncait. November végén sok szülő azzal a panasszal fordult a kultúr­otthon vezetőségéhez, hogy — bú” hónapok óta idejártak gyerekeikkel és jói is érezték magukat, — a most ntegjelont társasággal nem kívánnak egy he’yre járni, s ha nem Z'áriuk kt. ezeket, ők mennek el. A lcultúr, éttháh tánctermének befogadóképes­sége alig több, mint 800 fő. Meg­történt, hogy hatszázan nycwnakod- tak be az ajtón és az utcán, meg a kapufeljáróban legalább ugyanany- öyi szorongott, szintén be akart jön. ti. A tánchelyiségben táncolni nem lehetett, csak szorongani, löJtdösődm. kppen nem épületes jelenetek soro­zata lett a korábbi szórakozásból. Az csak természetes, hagy Pécs finden táncolni kívánó fiatalja nem lériie* cl a Doktor Sándor Kultúr- ótthonban. A bajon csali ügy lehet­ne segíteni, ha valamennyi üzemi és területi kultúrotthon tartana rend­szeres táncmulatságcikat. Ez is azon. ban csak a mennyiségi kérdést ol­daná meg. Amiről még. szólni kell, a2 a minőség. Színvonalas szórakozási tehetőségtől! , A Doktor Sándor Kultúrotthon újonnan érkezett t&ncolói között Jóskán akadnak •olyan elemek, tőiknek ízlésrontó, ví issza taszító ma­gatartása a jobbérzésűeket vagy el­osztja, vagy apránként megfertőzi. •Már ruházatuk mutatja a sivár lelki t®rtálmatlanságot. SjEndem második ®&vufc trágárság, táncolásuk nyilvá­nos ölelkezés, undorító ugrándozás, rángatózás. Szesz nélkül is hangos­kodnak. A csűrd/is pattogó, magyar Üfcrnusára groteszk „swing-fantáziát" kirílak s közben -félméternyáre ugrál­ok a padlóról. /Csöppet sem csodál- kozhatunk azon, hogy csak olyan lá- “tek táncolnak, velük, akik hozzá­nk hasonlók. Dehát kik ezek a fiatalok? Meg­győződtünk róla, hogy sokszor ma­guk is dolgozó, de felszínes, minden­nek a könnyebb végét fogó, tudat­lan és tanulni nem is akaró, fejlet­len ízlésű és minden ízléstelenség­gel befolyásolható fiatalok. -— Nem egész fiatalságunkról van szó, ha­nem csupán egy rétegről. Ennek el­lenére sem tagadhatjuk meg őket, mielőtt mindent el nem követünk átnevelésükre. A Doktor Sándor kultúrotthon to­vábbra is vállalja az újtípusú, szo­cialista ember kialakításáért folyta­tott munkáját, nemeslelkű, hazafias érzésű fiatalság nevelését. Nem me­gyünk el behúnyt szemmel a kul­túrotthon látogatóinak magatartása, fellépése, öltözködése mellett. Ter­mészetesen nevelési módszerünk nem az iskolás leckéztetés, hanem az illető értelmi fokának, fogékony­ságának megfelelő figyelmeztetés és a kultúrotthonban olyan tartalmi munka, mely színvonalas művelődé­si és szórakozási lehetőséget bizto­sít. Hatszáz főnyi tömegekben azon­ban nem lehet „nevelni". A vasár­napi össztánc szórakozási lehetőségét azoknak kívánjuk biztosítani, akik erre régóta járnak, jelenlegi és ko­rábbi tánciskoláinknak növendékei. Éppen ezért azoknak a fiataloknak, akik a kultúrotthon tánciskoláját az 1953—54-es idényben elvégezték, vagy arra a most folyó oktatási év­ben jártak, december 14-ig a tánc­iskola elvégzését tanúsító igazol­ványt adunk, amelynek birtokában az össztáncokra mindenkor belép­hetnek. Ha a terem megtelt, többe­ket nem engedhetünk be. Báli-bizottsá Cf c* Ez az intézkedés a pillanatnyi szükséghez alkalmazkodó. A kérdést társadalmi jelentőségében nem old­ja meg, nem oldhatja meg. Mind­össze biztosítja, hogy ifjúságunk értékesebb elemei, megérdemelt szó rakozásukat rendezett keretek kö­zött élvezhessék. Általános intézkedések azonban kellenek, éppen azoknak érdekében, akik ilyenformán sehová sem jut­hatnak be. Itt a báli idény. Ezrek és ezrek akarnak táncolni. A szín­vonalat erőszakosan felemelni nem lehet, csak fejleszteni. Országos Vi­szonylatban már vannak törekvések, hogy a helyi bálok irányítását egy bizottság végezze s munkálkodjon azok színvonalának emelésén. Igen jó lenne, ha a városi tanács nép­művelési osztályán belül megalakul­na a báli-bizottság, mely foglalkoz­na a pécsi bálok fejleszthető hagyo­mányaival, ötletekkel gazdagítaná a báli programot, gondoskodna minde­nütt főrendezőről és rátermett ren­dezőségről, jó tánczenekarokról, szép nyitótáncokról, stb. Főleg pedig nem íróasztal mellől, hanem a helyszínen irányítaná a bálokat. A tévelygő fia­talok közül sokan megbecsülnék ma­gukat, ha észre kellene venniök, hogy rajtuk a szemünk, hogy gondosko­dunk — nemcsak fizikai létükről, de —• szórakozásaikról is, mégpedig olyan formában, mely megbecsülést jelent. Piszkos, füstös helyiségben, rikoltozó szakszofon és dörömbölő dob zenéje mellett, zsúfolt lökdöső­désben nem lehet jóízlést fejleszte­ni. De gonddal rendezett, esztétikai­lag igényes külsőségek között folyó s tartalmilag is valamit adó tánc- mulatsággal lehet. A műsoriroda feladata Nem kívánhatjuk minden fiataltól, hogy otthonos legyen a művészetek Világában. De kitűnő műveket, nép­szerű formában (ami nem hígítást jelent!) velük is meg lehet ismertet­ni, éppen mivel ismerjük a művé­szet ízlésnevelő hatását. Ezzel pedig nemcsak a DISZ-nek és más tömeg­szerveknek kell foglalkozniok (nekik elsősorban), hanem a műsorokat szer vező intézményeknek is. A műsor­iroda például nem tölti be hivatását azzal, ha megszervez két teltházas Tabányi-estet. Mennyivel többet használna a tömegmeveiésnek, ha például a „Hazám, hazám” műsorát éppen olyan energiával propagálná, mint a Tabányi műsort! A DISZ alapszervek és üzemi szakszervezeti funkcionáriu­sok gondja legyen, hogy dolgo­zóikkal megismertessék az igazi kul­túrát és művészetet, ne nézzék el, hogy egyesek silány pótlékokkal ál­tatják magukat. Művészeti rendezvé­nyeknél kérdezzenek meg olyanokat, akiknek ez szakmája s értenek hozzá. Ne féljenek attól, hogy az igazi mű­vészet „nehéz'’, mert ha mindig a giccshez menekülnek —• áthidaló megoldásként — Csak rontják és nem fejlesztik az ízlést. Száműzzük a giccset! Evek óta hadakozunk a giccs el­len s miután becsuktuk előtte a nagykaput, bejött a kiskapun. Hem­zseg és fertőz, dekorációban, festmé­nyekben, zenében, táncban, stb. De kinek kell giccs akkor, ha különbsé­get tud tenni giccs és igazi művé­szet között? Kinek kell félbolond ugrándozás, ha értékelni tudja a szép, jóllehet temperamentumos tán­cot? Az ifjúság nevelésében nagy célunk: jóizlésü ifjúságot nevelni. Ezt pedig ott kell elkezdenünk, ahol a legégetőbb a hiány, legtömegesebb az Ízléstelenség: a táncmulatságokon. Jó lenne ezzel többet foglalkozni, mint a giccs elleni harccal és főleg többet tenni érte! Az általános fel­szólításoknak nem sok haszna van, de ha néhányan elsősorban ezzel fog 'atkoznának, mégpedig hivatalból — minden bizonnyal történne valami. Fullér elvtárssal, a péesváradi gép állomás igazgatójával beszélgetünk a téli gépjavításról. Mennyi mindennel kell törődni egy ilyen munka előké­szítése során! A traktorok zöme Szel­lő, Kátoly, Berkesd és más közsé­gek határában még javában a mély­szántást végzi. De az idő sürget, itt. van december s még csak öt gépet javítottak ki. S ne is beszéljünk más ról, csak a gépjavítás pontos tervé­nek elkészítéséről, a brigádok össze­állításáról. — Igyekszünk — mondja, — s eb­be beleszámítjuk a pártszervezet se­gítségét, ellenőrzését. — Két évvel ezelőtt, a gépjavítás dandárjában kerültem ide, — emlé­kezik vissza Szabó Máté, a pártveze­tőség egyik tagja. — Sok baj volt, lassan haladt a munka. Esténként a szálláson együtt aludtam a szere­lőkkel, munkásokkal, Minden este nagy vita volt. Ilyenkor megtárgyal­tuk, holnap mennyivel jutunk előbb­re, hány gépet javítunk ki, hogyan osztjuk el a brigádtagokat, ki milyen munkához kezd. Úgy dolgoztunk, mint a jól olajozott gép és határidő­re be is fejeztük a javítást. A pártszervezet dolga, hogy az ’ ilyen tapasztalatok napvilágra kerüljenek s mindenki tanuljon belőlük. Hasznos lenne, ha a pártvezetőség minden tagja összehívna néhány kommunistát és pártonkívülit, véle­ményüket kérné, hogyan lehetne a terveket jobban végrehajtani. Eze­ket összesítve, pártvezet őségi ülésen kellene megbeszélni az igazgatóval, ö pedig ezek alapján szervezhetné a munkát, megkönnyítené a gépja­vítást. Tavaly még Dénes József is egy­szerű traktoros volt. A gépjavítás .idejére betették az egyik brigádba, elsőrendű szakmunkások mellé. A következő évben már körzeti szerelő lett, olyannyira megismerte a gépe­ket, hogy a műhelyben a legjobbak között emlegetik. A gépállomáson sok a fiatal trak­toros; bízzanak bennük, s azok a szakmai képzettségük gyara­podásával hálálják meg. Egy ízben Szabó elvtárs keményen felelősségre vonta Tömpék elvtár­„KIVALÖ VALLALAT“ LETT a III. negyedévben a Pécsi Kiskeres­kedelmi Vállalat és elnyerte a bel­kereskedelmi minisztérium, valamint a KPDSZ munkaversenyzászlaját. A vállalat dolgozói december 8-án ez évi tervüket is befejezték. 100.000 HABKARIKAT, 30 MAZSA SZALONCUKROT készít karácsonyra a Pécsi Vendég- átó Vállalat cukrász üzeme. A vál­lalat gondoskodik azokról a dolgozó nőkről is, akik a karácsony előtti napokon. nem érnek rá sütni, ez­ért torták, mákos, és diósbeiglik, va­lamint apróbb sütemények sütését el vállalja. sat, mert idegenek csellengtek a mű- ■’ helyben, hátráltatták a munkát. — Tömpék elvtárs kissé megütkötölt ilyen hang hallatán, pedig a műhely- vezető nem akarta megbántani. Sza­bó elvtárs akkor egy nagyon fontos dolgot tanult meg: nem lehet minden kivel egyformán bánni, ,— .teások­nak meg erélyesen kellett szóim, különben fülük botját sem mozgat­ták. Hasznos tapasztalatok ezen, a pártvezetőség segítségével közkine's- csé lehetne tenni, hathatósan támo­gatná a gépjavítást. A brigádok vezetői. tagjai na­gyobbrészt pártonkívüliekből tevődd nek össze. Ez nem baj, de felkészül’- e erre a pártszervezet. A legutóbbi taggyűlésen „minden“ kommunista, nak adtak pártmegbizatást. Körülbe­lül így: „Minden kommunistának kötelessége harcolni á gépjavítás si­keréért. beszéls'etni erről a. párton- kívüliekkel”. Ez úgyszólván sémim. Kézzelfogható feladatot kell adni • nekik. Például: te a munka minősé­gét ellenőrződ, te a fiatal traktoro­sokat segíted, névszerint ezt meg ezt. Minden brigádnak lesz egy vérsenv- téblája — bízzanak meg valakit, áki ezt vezeti. Se szeri, se száma a tenni valóknak, csak keressék meg. És a pártonkívülieket se hagyják számítá­son kívül, a gépjavítás során növel­jék aktivistáik számát, hisz nagy ter­veik varrnak, a pártszervezet erősí­tésére. A gépjavítást emberek véstek. róluk gondoskodni, velük törődni — ez összefügg az eredménnvel. Helyes lenne pártvezetőségi ii'és napirendjére tűzni ezt a problé­mát. Ugyanis nincs szenük és nem tud­ják megfelelően fűteni a műhelye­ket, még nem hozták rendbe a szál­lásokat sem. Meleg víz a fürdés­hez, kézmosáshoz? — egyelőre nem tudni mi lesz, a fürdő levezető csa­tornája állandóan eldugul. Azt vi­szont helyesen teszik, hogy újból át­veszik a konyhát, minden nap meleg étqlt adnak a dolgozóknak. A gépállomás pártszervezete ily- módon is megfelelhet a várakozás­nak, segítheti a téli gépjavítás si­kerét. ISKOLABALT RENDEZ A VAJSZLÓI UTTÖRÖ CSAPAT december 11-én, délután G órakor Vajszló községben. Ez alkalommal a kispajtások 3 felvonásos mesejáté­kot adnak elő, utána táncokat mu­tatnak be. 15 VAGONOS MAGTART Építenek a terehegyi Vezér Csillag termelő­szövetkezetben 90—100.000 forintos beruházási összeggel. A magtár egyik részében tejszeparátort és darálót helyeznek üzembe. A HAZAFIAS NÉPFRONT KEZDEMENYEZESÉRE újjászervezik a villányi kultúrgárdát amely az utóbbi hónapokban alig szerepelt. A közeljövőben tánccso- oertot és 25 tagú fúvószenekart is létesítenek a szőlészeti technikum fiataljaiból. „A NYUGDÍJTÖRVÉNY ÉS VÉGREHAJTÁSI RENDELETE” címmel Hernáth Ferenc és Kovács Kálmán összeállításában 87 oldalas kis könyv jelent meg. Ismerteti az öregségi, özvegyi, rokkantsági nyug­díjat, a családi pótlékot, baleseti já­rulékot, de kitér a nyugellátások összegére, a kivételes nyugellátás kérdésére, valamint, a nyugdíj járulé­kokra is. Mindenegyes törvény szö­vege mellett az olvasó megtalálja a förvény végrehajtási utasítását és részletes magyarázatát. A kis köny­vecskét 3 forintos áron hozzák for­galomba. KIGYUL A VILLANYFÉNY december 15-én a sásdi járás Pálé községében. A villanyvezetékekhez szükséges oszlopokat a sásdi gépállo­más traktorosai hordták ki. 1.290 MÉTER HOSSZÚ TÉGLA­JÁRDÁT Építenek Meződ községben mintegy 24.000 fo­rintos beruházási költséggel. A tégla iárda építéséhez a község lakosai 11.000 forint értékű társadalmi mun­kával járulnak hozzá. HÁROM IKERHAZAT Jd át hat családnak december 20-ig a Kossuth-akna és Kökönvös közötti területen a 49. sz. Építőipari Válla- ’at. A hónap végéig tető alá kerül a Berek utcai mentőállomás és a kö- könyösi bölcsőde is. Az altáróban pe­dig egy új anyagraktár építését kezd ték meg 1 millió forintos beruházáái költséggel. Futaky Hajna a Doktor Sándor Kultúr­otthon művészeti előadója. A Molványi Általános Iskolában nem JJ villanyóra mozgatja a szünetet jelző csengőt, még csak pedellus sem rángatja a kolompot, “7 a tanítói; ő szavára indul a gyermeksereg a laSas udvarba. Szünet van, beszélgethetünk .;: 1952 decemberében került Molványba Ábrá­éi Lajosruj. Nem szívesen fogadták, a helybeli ^ületésű Vörös Zoltánt szerették volna vissza­írtam. —• S most mégis őt választották a nép- lönt-bizaltságba. Mivet kedveltette meg magát, mivel érdé­llé ki -a dolgozó parasztok megbecsülését és Jeteiét két év alatt? Talán azzal, hogy éven- , hárouoszor-négyszer újjászervezte a kultúr- ^telát, t*agy inkább azzal, hogy segítette a gaz­okat ü/gyes-bajos dolgaik elintézésében? Ki tud- y* ezt megmondani? Annyi azonban tény, hogy “Jóst hallgatnak a szavára, mintha mindig is •holványi lett volna. ,. A falusiak a népfront megalakulása óta ■"’gy János dolgozó paraszt elnöklete alatt min- j6r> kedden este össze szoktak jönni az iskola 7intermében, közösen tervezik meg a falu sor- B)gy ilyen kedd estén határozták el a tanító eái javaslatára, ‘hogy gazdakört alakítanak. . fJ-azdakör? Már az első estén negyvenen-öt- ,6rk:n gyűltek össze az iskolába sajtószemlére. ^ kíváncsiság még az öregeket is odacsalogatta. j^V'Szer aztán, már úgy a megbeszélés végefelé, rt mondta Ábrányiné: j-.-y Holnap este, ha eljönnek, egy nagyon szép könyvről mesélek maguknak, a „Kőszívű ■teper fiai” című regényről. Látogassanak el mi- -» többen! l Másnap este valam ennyi pad megtelt. A J“hítónő elkezdett mesélni, olyan szépen raj­osa meg az eseményeket, szinte maguk előtt »Vák az igazi anyát, a hős asszonyt. Baredllay- a Y A pozsonyi gyűlésről szóló részt felolvasta könyvből... Másnap Móricz Zsigmond regé- Je’ a „Rózsa Sándor” került sorra... I«. Be.ami azután következett, arra még a ta- utól*ő se»n mert gondolni. Úgy vitték, hordták A molványi tanítónő az emberek a könyveket, mint még soha. És kik? A tanítványok, az anyák, az öregek, min­denki, az egész falu népe. Ma már kevésnek bi­zonyul a könyvtár 112 könyve. Vörös János 78 éves „Erdély aranykoré”-! olvassa, Varga Ist­ván 50 éves, a „Mindennapi élet kémiája” című könyvet tanulmányozza, a' 82 esztendős Pútnoki Jani bácsi az „Atom világa” című könyvvel kel és fekszik. ^ Egyszer már meg is hosszabbíttatta a kölcsönzés határidejét. Legtöbb a fennakadás a 12 mezőgazdasági szakkönywel, bárhogyan is osztják be, sehogy sem tudják kielégíteni az igé­nyeket. De nemcsak az élményszerű olvasásra szok­tatta rá az öregeket. — Hogy is volt az eleje a „vének színdarab­jának”? , A tanítónő mint már annyiszor, most is meg­szervezte a kultúrgárdát. Gárdonyi Géza: „A bor” című művét javasolta betanulásra. Igen ám, csakhogy a fiatalok úgy vélekedtek, hogy az nem nekik való színdarab. — Micsoda? „A bor” nem nektek való?! — ütköztek meg szüleik, nagyapáik. — Hát akkor majd ipi!... — Most már javában tanulják is szerepüket az öregek: Patkó János, Vörös Ist­ván és felesége meg a többiek. De nemcsak a kulturális élettel foglal koailk a népfront-bizottság, törődik az asszonyok­ul *S- Ábrányiné gazd asszony-kört szervezett, ahol a sütés-főzésre, sütemények készítésére ta­nítják a lányokat — de még a menyecskéket is. Varrni, ruhát készíteni, kézimunkázni is megta­nulnak a lányok. Egyik piaci nap belátagattak a szigetvári kultúrotthonba. Jól megvizsgálták a díszes kézi­munkákat, szőtteseket, és úgy találták, ők szeb­bet. tudnának készíteni. Úgyis hosszú a tél, hát eltöltik vele az estéket: harmincötén várják, hogy a Pécsi Háziipari Szövetkezet küldjön nekik anyagot. Ábrányiné nemcsak az Iskolásgyerekek fe­jében oszlatja el a tudatlanságot, de a maga csendes, szívós munkájával elveszi a Molvány- ban még mindig „ügyködő” javasasszonyok „be­csületét” is: a gazdasszonykör-ben megtanítják a fiatal anvákat a csecsemő helyes ápolására. Tudvalévő, hogy jó gazdaemberek laknak Molványban. Hát miféle gazdakör lenne az, ha éppen a mezőgazdaság szorulna ki belőle?! A népfront és Ábrányiné nem hagyták művelet­lenül ezt a területet sem... Nagy János vezetésével végigvizsgál iák , a falu összes gyümölcsfáit. A rosszul termő, kor­hadt fákat kiselejtezik, helyükbe minden eazda portáján egységes fajtából 20—20 fiatal fát te­lepítenek. Nem parancsszóra — a falu eevséges akaratából. A fiatal fák szakszerű gondozását. koronája kialakítását, permetezését pad«­-----­kö r tagjai önkéntesen magukra vállalták. önkéntesen, mint ahogy az egész falu elha­tározásából 1955 május 1-ig minden kakasnak — legyen az kendermagos vagy sárga, — elvág­ják a nyakát. Csatahelyről 10 ezer naposcsibét rendelnek — vagy Rhode Izlandit vagy Magyar Kendermagost — ha ezek felcseperedtek, akkor a tyúkok is a kakasok sorsára jutnak. így az­tán fajtiszta, teljesen felfrissített baromfiállo­mánya lesz az egész községnek- . * A molványi tanítónő nemcsak 11 isko­lásgyermek nevelője, hanem az egész falué: unokáé, nagyapóé egyaránt. A népfront megala­kulása óta reggel a kisiskolások, este pedig a fel­nőttek látogatják meg a pislákoló petróleumlám­pától megvilágított tantermet, amely szíve az egész községbe új-életet, munkakedvet, kultu­ráltságot szertehordó népfront-politikának. Sok ilyen Ábrányiné kellene — sok falusi tanítónknak kellene Ábrányínévá változnia..: SCHMIDT KÁROLY MEGYÉNK ÉLETÉBŐL

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom