Dunántúli Napló, 1954. december (11. évfolyam, 285-310. szám)

1954-12-04 / 288. szám

DUNÁNTÚLI mÁC PZCLnÁBJA! EEYETD17ZTZK1-------—-------------------------------------------------------------­A MAI SZAMBÁN: Befejeződött ax európai béke és biztonság biztosításá­val foglalkozó értekezlet (1—2. o.) — Szépül, gazdagodik Pellérd (3. o.) — Ünnepségek felszabadulásunk 10. évfordulóján (3. o.) — Bányász legényotthon (3. o.) — Mit készítenek a kisipari szövetkezetek? <4. o.) ■— Jön a Télapó (4. o.) MD P: B ARA N YAM ECYEI BIZOTTSÁGÁNAK L APJA XI. ÉVFOLYAM, 288. SZÄM ARA 50 FILLER SZOMBAT, 1954 DECEMBER 4 Befejeződött as európai béke és biztonság biztosításával foglalkozó értekezlet A résztvevő országok közös deklarációt fogadtak el Moszkva, december 2. (TASZSZ) Az európai béke és biztonság biz­tosításával foglalkozó európai érte­kezlet december 2-án tartotta ne­gyedik, befejező ülését. Az elnöki tisztséget Viliam Siroky, a Csehszlo­vák Köztársaság miniszterelnöke, a csehszlovák küldöttség vezetője lát­ta el. Az ülésen megvitatták a Szovjet­unió, a Lengyel Népköztársaság, a Csehszlovák Köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Ma­gyar Népköztársaság, a Román Nép- köztársaság, a Bolgár Népköztársa­ság és az Albán Népköztársaság kö­zös kormánynyilatkozatának terve­zetét. A megvitatás eredményeként az értekezleten részvevő államok kül­döttségeinek minden tagja kijelen­tette, hogy elfogadja az említett nyilatkozat szövegét. Elhatározták, hogy a deklaráció aláírására decem­ber 2-án este 6 órakor kerül sor a Kremlben. Az ülés végén Csang Ven-tien, a Kínai Népköztársaság képviselője, külügyminiszterhelyettes, a Kínai Népköztársaság moszkvai nagyköve­te tett nyilatkozatot. Az értekezleten az elnöklő Viliam Siroky mondott záróbeszédet. Az értekeztél záróköz* eménye 1954. november 29 és december 2 között Moszkvában megtartották az európai országok értekezletét az európai béke és biztonság biztosítá­sának kérdéséről. Az értekezleten a Szovjetunió, a Lengyel Népköztársa­ság, a Csehszlovák Köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Román Népköztársaság, a Bolgár Népköztár- Saság és az Albán Népköztársaság vett részt. Az említett államok részéről az értekezleten a következő képviselők vettek részt: A Szovjetunió részéről V. M. Mo- l°tov, a Szovjetunió Minisztertaná­csának első elnökhelyettese és a szovjetunió külügyminisztere (a kül­döttség vezetője), A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminiszterének el- ?ö helyettese, A. M. Puzanov, az °SZSZSZK Minisztertanácsának el­nöke, N. T. Kalcsenko, az Ukrán yZSZK Minisztertanácsának elnöke T. Mazurov, a Bjelorusz SZSZK Minisztertanácsának elnöke, V. T. ?isz, a Lett SZSZK Minisztertaná­csának elnöke, A. A. Mjuriszep, az "szt SZSZK Minisztertanácsának el­nöke, M. A. Gedvilasz, a Litván SZSZK Minisztertanácsának elnöke, V. A. Zorin, a Szovjetunió külügymi­niszterhelyettese ; a Lengyel Népköztársaság részé­ről: Jozef Cyrankiewicz, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke (a küldöttség vezetője), Ma­rian Naszkowszki külügyminiszter­helyettes, Waclaw Lewikowski, a Lengyel Népköztársaság moszkvai nagykövete; a Csehszlovák Köztársaság részé­ről: Viliam Siroky, a Csehszlovák Köztársaság miniszterelnöke (a kül­döttség vezetője), Vaclav David kül­ügyminiszter, Emanuel Slechta épí­tésügyi miniszter, Josef Plojhai egészségügyi miniszter, Jaromir Vo- sahlik, a Csehszlovák Köztársaság moszkvai nagykövete; a Német Demokratikus Köztársa­ság részéről: Otto Grotewohl, a Né­met Demokratikus Köztársaság mi­niszterelnöke, (a küldöttség vezető­je), Walter Ulbricht, miniszterelnök­helyettes, dr. Lothar Boíz rntnisz- terelnökhelyettes és külügyminiszter, Otto Nuschke miniszterelnökhelyet­tes, Hans Loch miniszterelnökhelyet­tes és pénzügyminiszter, B erthold Rose, a Német Demokratikus Pa- rasztpárt főtitkára, Rudolf Appelt, a Német Demokratikus Köztársaság moszkvai nagykövete; a Magyar Népköztársaság részé­ről; Hegedűs András, a Magyar Nép köztársaság Minisztertanácsának el­ső elnökhelyettese (a küldöttség ve­zetője), Boldoczki János külügymi­niszter, Sik Endre külügyminiszter­helyettes, Münnich Ferenc, a Magyar Népköztársaság moszkvai nagykö­vete; a Román Népköztársaság részéről: Chivu Stoica, a Román Népköztár­saság Minisztertanácsának első el­nökhelyettese (a küldöttség vezetője) Simion Bughici külügyminiszter. Grígore Preoteasa, a külügyminisz­ter első helyettese, Ion Rab, a Ro­mán Népköztársaság moszkvai nagy­követe; a Bolgár Népköztársaság részéről: Anton Jugov, a Bolgár Népköztársa­ság Minisztertanácsának első elnök- helyetTése (a küldöttség vezetője) Georgi Trajkov, a Bolgár Népköztár­saság Minisztertanácsának elnök- helyettese, Mincso Nejcsev külügy­miniszter, Karlo Lukanov, a Bolgár Népköztársaság moszkvai nagyköve­te; az Albán Népköztársaság részéről: Manush Myftiu, az Albán Népköz- társaság Minisztertanácsának elnök­helyettese (a küldöttség vezetője), Behar Shtylla külügyminiszter, Mi­hal Prifti, az Albán Népköztársaság moszkvai nagykövete. Az értekezleten megfigyelői minő­ségben résztvett Csang Ven-tien, a Kínai Népköztársaság külügyminisz­terhelyettese és moszkvai nagykö­vete. Az értekezlet résztvevői minden oldalról megvizsgálták azt a helyze­tet, amely azzal kapcsolatban alakult ki Európában, hogy aláírták az egyes nyugati államok külön párizsi egyezményeit Nyugat-Németország felfegyverzéséire és olyan katonai csoportosulásokba való bevonására vonatkozólag, amelyek a békeszerető európai államok ellen irányulnak. Az értekezlet szívélyes és baráti légkörben folyt le és megmutatta, hogy teljes egyöntetűség uralkodik azokra az intézkedésekre vonatkozó­lag, amelyeket a párizsi egyezmé­nyek ratifikálása esetén az európai béke biztosításának érdekében meg kell majd tenni. Az értekezlet elfogadta a Szovjet­unió, a Lengyel Népköztársaság, a Csehszlovák Köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Ma­gyar Népköztársaság, a Román Nép- köztársaság, a Bolgár Népköztársa­ság és az Albán Népköztársasá0 kor­mányainak közös deklarációját. A deklaráció aláírása December másodlkán este 8 óra­kor a Kremlben aláírták a Szovjet­unió, a Lengyel Népköztársaság, a Csehszlovák Köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Ma­gyar Népköztársaság, a Román Nép- köztársaság, a Bolgár Népköztársa­ság és az Albán Népköztársaság kor­mányainak közös deklarációját. A deklarációt aláírták: a Szovjet­unió részéről V. M. Molotov, a Len­gyel Népköztársaság részéről J. Cyrankiewicz, a Cséhszlovák Köz­társaság részéről V. Siroky, a Német Demokratikus Köztársaság részéről O. Grotewohl, a Magyar Népköztár­saság rés^cál Hegedűs András, a Román Népköztársaság részéről Ch. Stoica, a Bolgár Népköztársaság ré­széről A. Jugov, az Albán Népköz- társaság részéről M. Myftiu. A deklaráció aláírásánál jelen vol­tak az értekezleten résztvevő álla­mok küldöttségeinek tagjai, továbbá Csang Ven-tien, a Kínai Népköztár­saság képviselője, aki megfigyelői minőségben vett részt az értekez­leten. A deklaráció aláírásánál jelen vol­tak a következő elvtársak: N. A. Bulganyin, K. J. Vorosilov, L. M. Kaganovics, G. M. Malenkov, A. t. Mikojan, M. G. Pervuhin, M. Z. Sza- burov, N. Sz. Hruscsov, A. N. Ko­szigin, V. A. Malisén, I. F. Tyevosz- jan, M. X Szuszlov, A. M. Vaszi- levszkij marsall, G. K. Zsukov mar­sall és mások. Á Szovjetunió, a Lengyel Népköztársaság, a Csehsz'ovák Köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Hagyat Népköztársaság, a Román Népköztársaság, a Bolgár Népköztársaság és az Albán Népköztársaság kormányának deklarációja I Szovjet Szocialista Köztársasá- 1 Szövetsége, a Lengyel Népköz- iaság, a Csehszlovák Köztársaság lémet Demokratikus Köztársaság. Magyar Népköztársaság, a Román Pköztársaság, a Bolgár Népköz- saság és az Albán Népköztársaság •viselői, a Kínai Népköztársaság árfigyelőjének részvételével érte­leiét tartottak Moszkvában abból ^Iból, hogy megvitassák az egyes •gáti országok londoni és párizsi skezletének határozataival kap- Iatban Európában kialakult hely. . Az értekezleten résztvevő államok ^•“hiányai sajnálatukat fejezik ki kjiatt, hogy ne*n minden európai r*®ág tartotta lehetségesnek,^ hogy ®**tvegycm a kialakult helyzet pdgvitatásában. Nem vettek részt az “ekezleten a londoni és párizsi '*yezmények kezdeményezői: az ^•»»erikái Egyesült Államok, Fran- ,,'aország és Anglia sem. November * • válaszuk arról a törekvésről ta_ [“skodik, hogy bármi áron keresz- akarják vinni a párizsi egyeznie, ratifikálását. *^któber 23-án, a párizsi értekez- Nyugat-Németországra vonat- egyezményeket írtak alá, ante, kilenc ország, — az Amerikai fésült Államok, Anglia, Franciá­jáig, Nyugat-Németország, Olasz- Jrt*ág, Belgium, Hollandia, Luxem- Kana^a — Londonban tar- ígv értekezlete előzött meg. Ezek az SVezmények előírják Nyugat-Német- remilitarizálását és katonai jjTpartosulásokba — az északatlanti -ji>be és az újonnan összetákolan- , * Kinevezett Nyugateurópai Unió való bevonását. is olyan régen kísérleteket $i,:ek a német militarizmus talpra- k.**ására Nyugat-Németországnak a fcti®dt „európai védelmi közösség“ su**|aJa alatt történő remilitarizálá- jrt titján. Ezek a kísérletek, amelyek % ,*nrópai népek, de mindenekelőtt francia nép természetes ellenállá­sába ütköznek, kudarcba fulladtak. A német militarizmus talpraállítását most más jelszó alatt próbálják vég­rehajtani, miközben mindent elkö­vetnek, hogy e célból meggyorsítsák a párizsi egyezmények ratifikálását. Ilyen körülmények között a jelen értekezleten résztvevő államok kor. mányai szükségesnek tartják fe’hiv ni valamennyi európai állam figyel, mét arra, hogy a párizsi egyezmé­nyek megvalósítása a nemzetközi helyzet komoly súlyosbodásához ve­zet Európában, A szóbanforgó egyez mények megvalósítása nem csak újabb, még nagyobb akadályokat gör dít a német kérdés megoldásának, Németország mint békeszerető és demokratikus állam egysége helyre, állításának útjába, hanem Németor­szág egyik részét szembeállítja má­sik részével, újabb veszedelmes európai háborús tűzfészekké változ­tatva Nyugat-Németországot. Ezek az egyezmények, ahelyett, hogy elő­segítenék a német kérdés békés meg oldását, szabaddá teszik a nyugatné met militaristák és revansiszták ke. zét, ezzel fokozottan veszélyeztetve Európa népeinek biztonságát. A párizsi egyezmények szöges el­lentétben állnak a nemzetközi fe> szültség további enyhítésének az utóbbi időben megmutatkozó lehető, ségelvel. A békeszerető államok erő­feszítései révén a múlt év közepén véget vetettek a koreai háborúnak. Az idén megtartott genfi értekezlet elősegítette a nyolc éven át folyt in. dokinai háború megszüntetését és e térségben a helyzet bizonyos rende­zését. Feltétlenül ki kell emelni azt, hogy az Egyesült Nemzetek Szerve­zetében a fegyverzet általános csők kentésének és az atomfegyver eltil fásának kérdésével kapcsolatos tár­gyalásokban bizonyos előrehaladás mutatkozott. Mindez egyes államok­nak a nemzetközi feszültség kiéle­zésére törekvő agresszív körei által elfoglalt álláspontja ellenére tör­tént. Azonban éppen ebben az időben, amikor megjavult a megérett nem­zetközi problémák rendezésére a helyzet, a londoni és párizsi egyez­mények több résztvevő államának uralkodó k"rei veszedelmes lépést tettek a német militarizmus talpra- állítására. nem számolva e lépés kö­vetkezményeivel. A párizsi egyezmények félmilliós nyugatnémet hadsereg megteremté­sét irányozzák elő. E nyugatnémet fegyveres erő létszáma ötszöröse an­nak a hadseregnek, amelyet annak­idején a versailles-i békeszerződés egész Németország számára engedé­lyezett, jóllehet, közismert dolog, hogy a* annakidején százezer főből álló német Reichswehr a sokmilliós hitlerista hadsereg megteremtésének alapja volt. A német militaristák már most sem titkolják, hogy számításba vet­ték a nyugatnémet hadsereg to­vábbi kifejlesztését és tizenkettőről harminc, majd hatvan hadosztályra emelését. Nyugat-Németország had­seregének megteremtése lényegében e hadseregnek a Nyugateurópai Unióban résztvevő más országok hadseregei fölötti fölényét jelenti ami elkerülhetetlenül oda vezet, hogy a nyugatnémetországi milita- rlstáii kezébe kerülő fegyveres erők uralkodó helyzetet foglalnak el Nyu gat-Európában. A nyugatnémet hadsereg létreho­zásával kapcsolatos veszély kitűnik már abból is, hogy e hadsereg élé­re a volt hitleri hadsereg vezér karának képviselői kerülnének, akik még nemrég a kelet- és nyugateuró. pai népek elleni fasiszta agresszió szervezői és résztvevői voltak. A német katonai potenciál feV* molását előíró nemzetközi egyezmé nyekkel ellentétben nyíltan helyreál iitják Nyugat-Németország hadiipa­rát. A Ruhr-vidék nehéziparát egy­re inkább fegyvergyártásra állítják át. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy ugyanarról a Ruhr-vidékről van szó, amely nem egyszer fő ar­zenálként szerepelt, ahol a német militaristák agresszív háborúihoz szükséges fegyvereket gyártották. Ezenkívül a párizsi egyezmények megnyitják az utat az atomkutatá­sok előtt, ami lehetővé teszi az atom- és hidrogénfegyver gyártását Nyugat-Németországban. Emellett a párizsi egyezmények lehetőséget nyújtanak arra is, hogy más álla­mok atomfegyverrel lássák el Nyu­gat-Németországot. Ez egyezmények értelmében lehetővé válik, hogy a nyugatnémet hadsereg fegyverzete között atomfegyver legyen. Ez azt jelenti, hogy atomfegyver kerül azok kezébe, akik nem is olyan régen a hitleri véres ..új rend" meg­honosítása érdekében halált és pusz­tulást zúdítottak Európára. egész népek kiirtását tűzték célul maguk elé. Ezek békés állampolgárok mil­lióit — lengyeleket, oroszokat, zsi­dókat, ukránokat, bjelorusszckat franciákat, szerbeket, cseheket, szlo.. vakokat, belgákat, norvégeket, stb. — pusztítottak el a haláltáborokban Ez azt jelenti, hogy olyanok ke­zében lesz atomfegyver, akik már ma bejelentik európai revansvágyó terveiket. Ezeknek az egyezmények­nek a megvalósítása nagy mértékben fokozza ogy pusztító atomháború ve­szélyét. ennek minden súlyos követ­kezményével egyetemben, különösen Európa legsűrűbben lakott terüle­tein. Azok a számítások, amelyek sze­rint a felfegyverzett Nyugat-Német­ország felvétele a nyugateurópai katonai szövetségbe, lehetővé teszi majd a német militarizmus növeke­désének bizonyos korlátozott keretek között tartását, jogos bizalmatlansá­got keltenek az európai népekben. Ilyen kísérletek már azelőtt is tör­téntek. de kudarcot vallottak. Nem lehet biztosítani Európa békéjét, ha megnyitják az utat a német mili­tarizmus feltámadásához és azzal ál tátják magukat, hogy kitalálnak el­lene valamiféle biztosítékokat, ame- ’yeknek hatástalansága teljesen vi­lágos. Az európai béke biztosításá­hoz az szükséges, hogy lehetetlen­né váljék magának a német millta- rizmusnak a feltámadása. Nyugat-Németország felfegyverzé­se azt jelenti, hogy Nyugat-Németor. szagban mindinkább növekedni fog a militarista és revansvágyó erők szerepe és befolyása. E helyzet el­kerülhetetlen következménye az lenne, hogy méginkább elsorvaszta­nák a demokratikus szabadságjogo­kat Nyugat-Németországban és mili­tarista állammá változtatnák Nyu­gat-Németországot. Jellemző, hogy a párizsi egyezményekben nem jutott hely olyan Intézkedések számára, amelyek Nyugat-Németország lakos­ságának dcmoknrt'’ us jogait bizto­sítják, viszont ehelyett megtalálhat, juk azt, hogy a nyugatnémet ható­ságok kötelezik magukat, törvényt hoznak a „rendkívüli helyzetről“, amely világosan a lakosság demokra­tikus jogai és szabadságjogai ellen 'rányui. A párizsi egyezmények azzal, hogy felélesztik a német militarlz- must. s ténylegesen hatalmat és rendkívüli jogokat adnak a milita­ristáknak utat nyitnak ahhoz, hogy katonai diktatúrát hozzanak létre Nyugat-Németországban. Ezek az egyezmények nemcsak a német nép érdekeivel ellenkeznek, hanem egyenesen a német munkás- osztály ellen irányulnak, a demokra tikus erők elfojtását célozzák Nyu­gat-Németországban. Azok a viszo­nyok, amelyeket a párizsi egyezmé­nyek előirányoznak, Nyugat-Német­ország számára, sokban emlékeztet­nek arra a helyzetre, amely nem sokkal a hitleristák uralomrajutása előtt fennállt Németországban. Is­meretes, hogy Hindenburgr, akkori (Folytatás a 2, oldalon) i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom