Dunántúli Napló, 1954. december (11. évfolyam, 285-310. szám)

1954-12-25 / 306. szám

2 Pf Ä P C ö 1954 DECEMBER *5 Mendes-France népellenes politikájának súlyos veresége a francia nemzetgyűlésben Párizs (MTI) Pénteken reggel 7.30 érakor ért véget a francia nemzet­gyűlés hosszú évek és évtizedek óta legfontosabb tanácskozása: a nem­zetgyűlés — mint jelentettük, — haj­nali 3.30 órakor, a miniszterelnök legutolsó kétségbeesett felihívása el­lenére is, 280 szavazattal 259 ellené­ben elvetette a „nyugati védelem" megszervezésének ürügyével előter­jesztett úgynevezett párizsi egyez­mények első cikkelyét, amely a bon­ni militarista klikk felfegyverzésé­ről és Nyugat-Nómetarszágnak az agresszív nyugati tömbbe való be­vonásáról intézkedik. A kora délelőtti órákban a francia fővárosból érkezett legfrissebb po­litikai kommentárok mind meg­egyeznek abban, hogy Mendes-Fran* ee nemzetietlen és népellenes politi­kája és ezzel együtt az egész atlanti politika útiból súlyos vereséget szen­vedett, mert hiszen éppen ez az első cikkely volt a legfontosabb az úgynevezett párizsi egyezmények egész tákolmányában. Az alkotmá­nyos előírásoknak megfelelően most ezt a cikkelyt újból a bizottságok elé utalják, ezután pedig ismét a nemzetgyűlés elé kerül, mégpedig a hétfőn, 27-re, tizenöt órára kitűzött ülésen, ezzel a második olvasással kapcsolatban vetette fel a miniszter- elnök a bizalmi kérdést. A péntek hajnali szavazás előz­ményei: — a békellenes egyezmé­nyek általános vitája körülbelül haj­nali három óra tájban fejeződött be, 3.30 órára járt az idő, amikor a nem­zetgyűlésiben megkezdődött a szava­zás az egyezmények első cikkelyéről, Moszkva (TASZSZ): #A december 24-i szovjet lapokban „A Szovjet­unió Legfelső Bíróságán" címmel az alábbi közlemény jelent meg: 1964 december 14-e és 19-e között a Szovjetunió Legfelső Bíróságának katonai kollégiuma Leningrádban nyilvános tárgyaláson foglalkozott V. Sz. Abakumovnak, a Szovjetunió volt áliambiztonsági miniszterének, A. G. Leonovnak, „ Szovjetunió ál­iambiztonsági minisztériuma külön, legesen fontos ügyekben nyomozó részlege volt vezetőjének. V. I. Ko- marovnak és M. T. Lihacsovhak, a különlegesen fontos ügyekben nyo­mozó részleg volt helyettes vezetői­nek, továbbá I. A. Ceemovnafe és J. M. Brovermannak, a Szovjetunió iiUamhiztomsági minisztériuma volt munkatársainak bűnügyével. Abakumov vádlott, akit Berija a Szovjetunió áliambiztonsági minisz­terévé tett, a bűnös összeesküvő cső. port közvetlen résztvevője volt és mint ilyen, Berija megbízásából a Kommunista Párt és „ szovjet kor­mány ellen irányuló ellenséges fel­adatokat hajtott végre. Abakumov ugyanolyan bűncselek­ményeket követett el, mint Berija. a kalandok és politikai provokációk útjára lépett. Abakumov a pártappa­rátus, a szovjet apparátus egyes munkatársai és a szovjet értelmiség képviselői ellen bűnügyeket agyait ki, majd letartóztatta őket és a .szovjet törvény által tiltott bűnös nyomozási módszereket alkalmazva, bűntársaival, Leonovval, Komarov- vul és Lihacsowa! együtt olyan ki­agyalt vallomásokat igyekezett ki­csikarni a vádlottaktól, amelyekben azok' súlyos államellenes bűncselek­mények elkövetését ismertek be. így hamisította Abakumov az úgy­nevezett „lesningrádi ügyet", amely, ben alap nélkül a legsúlyosabb ál- Jatnellenes bűncselekmények hamis vádjával letartóztattak több párt­munkást és a szovjet apparátus több dolgozóját. A bizonyítási eljárás megállapítot­ta, hogy Abakumov és bűntársai sok más esetben is hamisítottak bűnügye két és bűnös módon lábbal tiporták a szocialista törvényességet. Abakumov és bűntársai által ha­Yégy borjút ellett egy zombal gazda tehene Kelemen Mihály, zombai középpa- caszt Böske nevű bonyhádi tájfajta tehene négy borjút ellet: három bi­kát s egy üszőt. A négy állat közül az egyik elpusztult, do a három az anyával együtt egészséges. Kelemen Mihály tehene most ellett harmad­szor, a három diósból összesen ki­lenc borja lett. Noel H. Fleld politikai menedék­jogot kért a Magyar Népköztársaság kormányától. A Magyar Távirati Iroda közli: Noel H. Field és felesége, Herta K. Field amerikai állampolgárok, a magyar Népköztársaság kormányától politikai menedékjogot kért. A kor­mán? a menedékjogot megadta amely a Nyugat-Námetország felfegy vérzéséről és az úgynevezett nyu­gateurópai unió katonai rendszerébe való beszervezéséről intézkedik, fzt megelőzően Mendes-France minisz­terelnök még egy utolsó kísérletet tett egy „kedvező fordulat" előidé­zésére, jobban mondva az egész at­lanti politikát fenyegető veszély el­hárítására. Az ülésterem, szinte érez­hetően elektromos feszültséggel telt meg, amikor a miniszterelnök a szó­noki emelvényre lépett, hogy meg­próbáljon még utoljára hallgatóságá­ra „hatni”. Arra szerette volna kérni a nemzetgyűlést, hogy „minél na­gyabb többséggel*’ fogadja el ezt a cikkelyt, nem hiányzott beszédéből az „atlanti egység" szólamával való politikai zsarolás manővere sem, hi­vatkozva arra, hogy „az Egyesült Államok felénk fordítja tekintetét”. Ezzel próbálta külön is kiemelni az első cikkely „rendkívüli jelentősé­gét". Azzal végezte hazaf-iaskodó szó­lamokkal megtűzdelt integetéseit, hogy a nemzetgyűlésnek, Franciaor­szág érdekében meg kell tennie ezt a „nemzeti egységet” külön is ki- hangsúlyozó gesztust... De hiába való volt a miniszterel­nöknek minden erőlködése: amikor szavazásra került a sor, a nemzet- gyűlésnek valóban hazafiasán érző és gondolkodó képviselői 280 szava­zattal 259 ellenében visszautasították a párizsi egyezmények nevezetes első cikkelyét és ezzel a francia nép igazi akaratát tükröző, valóiban népi­nemzeti és európai gondolkodásra valló, történelmi fontosságú aktust hajtottak végre. misan megvádolt személyeket ma már teljesen rehabilitálták. Abakumov, hogy titokban tartsa bűncselekményeit, megtiltotta, hogy a letartóztatottaknak az SZKP Köz. ponti Bizottságához és a szovjet kor­mányhoz intézett kérelmeit és pana­szait rendeltetési helyükre juttas­sák. A Szovjetunió Legfelső Bíróságá­nak katonai kollégiuma megáilapí. tóttá, hogy az Abakumov és cinko­sai ellen emelt vádalt teljes bizonyí­tást nyertek. I. A. Csemov vádlottat 15 évi javító munkatáborra, J. M Brovermann vádlottat 25 évi javító munkatáborra, V. Sz. Abaku­mov, A. G. Leonov, V. I. Komarov és M. T. Lihacsov vádlottat pedig a legsúlyosabb büntetésre, golyó általi halálra ítélte. Az ítéletet a jelenlévő hallgatóság nagy megelégedéssel fogadta. Az ítélet végrehajtásra került. , A4 őst Franciaországot illeti aszó" — óképpen fejezte be beszédét Hja Erenburg, a szovjet—francia szövet, ségi szerződés 1«. évfordulója alkal­mából Moszkvában tartott ünnepi ülésen. Valóban, — az elmúlt hét történelmi napjaiban az egész világ Párizsra tekintett, — várta Francia- ország szavát. 1954 december 20-án kezdődött meg a vita a francia nemzetgyűlésben a párizsi szerződések felett. — Ez a drámai feszültségű vita negyedik napjának hajnalán az éter hullá­main örömteli hír száguldott végig az aggódva figyelő világon: a fran­cia nemzetgyűlés pénteken hajnali 3.30 órakor 280 szavazattal 259 eile, neben elvetette a „nyugati védelem- megszervezésének ürügyével előter­jesztett párizsi egyezmények 1. cikke lyét, amely a gyűlöletes emlékű Wehrmacht feltámasztásáról és a bonni háborús klikk uralta Nyugat- Németországnak az agresszív nyu­gati tömbbe való beszervezéséről in. tézkedik. Noha ez a szavazás még távolról sem döntötte el véglegesen azt a történelmi kérdést, hogy merre in­dul el a válaszúton Európa: a min­den eddiginél pusztitóbb háború sú­lyos kockázatát magábanrejtő né­met újrafelfegyverzés megvalósítása, val a nemzetközi feszültség és a fegyverkezési hajsza fokozásának út­ján, vagy a német kérdésnek tárgya­lások révén történő békés megoldá­sa az európai kollektív biztonság megteremtése, a nemzetközi feszült ség enyhítése útján — mégis ezen a hajnali szavazáson Franciaország hallata szavát: „A . ratifikálásnak nem szabad megtörténnie! Tárgyal junk, — ez a francia nép akarata." Távol áll tőlünk, hogy a francia nemzetgyűlés egészét azonosítsuk a francia néppel. De senki nem vom­Kfilpolitikal hírek DJ DELHI Az „Indinfo” jelentette, hogy Dzs®- vaharial Nehru indiai miniszterelnök csütörtökön reggel elutazott Uj-DcI- hiből. Nehru Indonéziába utazik, ahol résztvesz a Colombo-hatalmak (India, Indonézia, Burma, Ceylon és Pakisztán) értekezletén. PÁRIZS Az „AFP” jelentette Mai inából, hogy a Fülöp-szigetek felett öt nap­ja hühöngő orkán Misamis-tarto­mányban tizenhét halálos áldozatot követelt. Huszonhat személy eltűnt. Az északkeleti partok egyik falujá­ban a víztölcsér teljesen elpusztított ötven házat. LONDON Az ..Army Information Digest” az amerikai hadsereg hivatalos lapja közölte William Crasy őrnagynak, az amerikai hadsereg baktériumhad­viselési osztálya vezetőjének cikkét. Oasy őrnagy azt javasolja, hogy az amerikai hadvezetőség a harmadik világháború esetére készüljön fel a baktériumfegyverek használatára. Barbárság lenne saját népünkkel szemben — hangoztatja az őrnagy — ha megtagadnánk csapatainktól az olyan fegyver használatát, amely- lyel a lehető legkisebb amerikai vér áldozat árán vehetné meg az ellen­séget. LONDON A „Reuter” iroda arról számol be, hogy a svájci alpokban nagy hava­zás volt, ami az aránylag magas hő­mérséklettel és a heves szélviharok­kal együtt a lavinaveszély fokozódá­sát idézte elő. Az angol partok előtt olyan heves tengeri viharok dúlnak, hogy a Queen Elisabeth csütörtökön képte­len volt kifutni Southampton kikö­tőjéből, hogy 805 utasát elvigye New- Yorkba. CSÖCSIANG# A kínai népi felszabadító hadsereg légi haderőinek repülőgépei hétfőn délután a Tacsen-szigetek és Jikiang- san-sziget fölé repültek és nagyszámú röpcédula-bombát dobtak le. A bom­bák a levegőben felrobbanva tízezer­számra szórták a röpcédulákat és a röpiratokat a Csang Kaj-sek banda katonáinak állásaira. Valamennyi re­pülőgép sértetlenül visszatért. BRÜSSZEL A „La Demiere Heure" című lap jelentése szerint a belga képviselőház külügyi bizottsága december 22-én jóváhagyta azt a jelentést, amelyet Bohy terjesztett elő a párizsi egyez­mények ratifikálásáról szóló törvény­javaslatról. Az említett jelentést ugyanazon a napon átadták a belga képviselőház irodájának. A jelentés felolvasására és megvitatására a jövő év januárjá­ban, a parlamenti szünet után kerül sor a képviselőháziban. hatja kétségbe, hogy a nép akaratát híven és eltökélten kifejező kommu­nista képviselők mellett még a rati­fikálás ellen állástfoglaló burzsoá képviselők szavazataiban is világo­san tükröződik: a francia közvéle­mény nem-et mond a hitleri borzal­mak felidézésének. A Bourbon palota a hét eleje óta az ostromlott vár képét mutatja. Az ország minden részéből vonaton, ke­rékpáron, teherautón, repülőgépen a küldöttségek százai érkeznek szaka­datlan áradatban, hogy képviselőik­nek félreérthetetlenül tudomására hozzák: a francia nép nem akar le­mondani az életről, márpedig a pá­rizsi háborús egyezmények jóváha­gyása ezt jelentené. A francia nép az életet akarja, és nem háborús támadó szövetséget az impe­rialista táborokkal, mert tudja — mint ezt a napokban a tekintélyes francia polgári politikus, Bernard Lavergne professzor megfogalmazta — hogy a ratifikálással „mi adjuk a németek kezébe a vesszőt, hogy megvesszőzzenek bennünket és ml 'eszünk azok, akik felrúgjuk a bé­két, amelyet a szovjettel könnyedén meg lehetne szilárdítani.“ A nép küldöttei között vannak bányászok. Nord és Pas de Calais megyékből, halászemberek Vendéből, Renauld gyárbeli fémipari munká­sok. vasutasok Roucnből és a mesz- szc fekvő Vaisluse megyéből, parasz­tok Haute Pyrenées és Haute Savoye megyékből, egyetemisták, pedagógu­sok, hadviseltek, akiknek mellét háborús érdemrendek és a becsület- rend jelvényei ékesítik és a hitleri koncentrációs táborok életben ma. radt tagjai az ország minden részé­ből. A küldöttségek véget nem érő ára tatában is elemi erővel jutott kifeje­zésre a francia nép legszélesebb ré­A Szovjetunió . Legfelső Bíróságának közleménye NEMZETKÖZI SZEMLE Sorsdöntő napok Párizsban A moszkvai gyermekek Jól töltik a téli iskolai szünidő napjait. Sokféle szórakozást rendeznek® gyermekek számára — sportversenyeket, kirándulásokat, fenyőünnepélye­ket rendeznek a főváros kultúrpalotáiban és klubjaiban. A Szakszervezetek Házában rendezett hagyományos ünnepségen a fővárosi színházak művészei lépnek fel a gyermekek szórakoztatására. A képen: Mesealakoknak öltözött művészek fogadják a gyermekeket » Szakszervezetek Háza oszloptermének bejáratánál. Tito és Nehru közös nyilatkozata Delhi (TASZSZ). Mint az „Indin- fo“ hírügynökség jelenti, december 23-án az indiai parlament mindkét háza elé terjesztették Titó jugoszláv elnök és Nehru indiai miniszterel­nök közös nyilatkozatát. A nyilatko­zat kiemeli, hogy Titó elnöknek Nehru miniszterelnökkel folytatott megbeszélései „általános vonásokban a nemzetközi problémák, köztük a tárgyalások résztvevői számára kö­zös érdekét jelentő problémák alap­vető vonatkozásait érintették". A nyilatkozat kiemeli, hogy az India és Jugoszlávia közötti kapcsolatok „mindkét ország szuverenitása, füg­getlensége és integritása elismerésé­nek elvein, a meg nem támadás, az egyenjogúság, a kölcsönös megbecsü lés és az egymás, valamint más or­szágok belső ügyeibe való be nem avatkozás elvén, a maguk számára és az egész világ számára a békés egymás mellett élés feltételeihez való közeledés elősegítésén alapul­nak. Ennek az alapvető eszmélek kell uralkodnia a nemzetközi kap­csolatokban és fő elemét kell ké­peznie az ENSZ politikájának és tevékenységének.“ Az elnöknek és a miniszterelnök­nek — hangzik a továbbiakban a nyilatkozat — meggyőződése, hogy az egymásközti kapcsolataikat meg­szabó elvek szélesebb körben alkal­mazhatók. Ha ezeket az elveket el­fogadnák. úgy azok jelentős hozzá­járulást jelentenének a nemzetközi feszültség enyhítéséhez és a rende­zetlen viszonyok megoldásához.“ (MTI) A. Magyar Rádió ifjúsági és gyermekosztálya a DISZ úttörő osztályával karöltve szellemi öttusa versenyt rendez úttörők és középiskolások részére. A verseny- szabályokat és az első kérdéseket 1954 december 27-én, hétfőn reggel 9.30-kor és 2i8-án. kedden 16 órakor a Kossuth adón közvetítik. A többi kérdés közlésére öt héten át minden hétfőn 9.2-kor kerül sor a Kossuth-adón. _ legeinek szembenállása mindenfajta háborús készülődéssel, viharos tilta­kozása az ellen, hogy ismét Európá­ra szabadítsák az őrjöngve pusztító náci barna pestist. A népakarat ilyen egységes meg­nyilatkozásának hatása alól termé­szetesen még a polgári pártok kép­viselői sem vonhatták ki magukat. A népi tiltakozás páratlan ereje ha­talmas nyomatékot adott annak a komoly figyelmeztetésnek, amelyet a moszkvai deklaráció és a szovjet— francia szövetségre vonatkozó szov­jet jegyzék tartalmazott. Ez nyomta rá döntő bélyegét a nemzetgyűlés­ben folyó vitára. Erről a vitáról még a német újra­felfegyverzés mellett síkraszálló jobb oldali angol lap, a Manchester Guar. dián is kénytelen volt keserűen meg­állapítani, hogy ,.a párizsi egyezmé­nyeket élesen elítélő, vagy súlyos fenntartásokat hangoztató beszédek mind számbelileg, mind súly dolgá­ban messze túlhaladták azokat, ame_. lyek pártolták az egyezményeket.“ A nemzetgyűlési vitában lelepleződ tek Mendes-France miniszterelnök arra irányuló képmutató mesterke­dései. hogy a parlamenttel és a közvéleménnyel elhitesse: a Szovjet­unió belenyugodna Németország új rafelfegyverzésébe és semminemű ellenintézkedést nem tenne, vala­mint, hogy a francia-szovjet szerző­dés összeegyeztethető a párizsi egyez menyekkel. Ezzel kapcsolatban ér­demes idézni a szocialista képviselő­csoport nevében felszólaló Jules Moch-ot, aki az ilyenfajta „érvekről ‘ gúnyosan megjegyezte: „Tanmese átlagképvisclők számára“, majd ki­jelentette: „Bevallom, a miniszterei, nők nem győzött meg arról, hogy a német újrafelfegyverzés összeegyez tethető a yaltai és a potsdami szer­ződésekkel és a francia-szovjet szer­ződéssel“, hogy a hivatalos francia politikának e gyökeréig hazug téte­lei milyen kevés hitelre falálnak a francia közvéleményben, arra csat- tanós választ adott a péntek hajnali szavazó*. Mendes-FYancen még az sem segí­tett, hogy közvetlenül s szavazást megelőzőleg az „atlanti egység” baj­nokának szerepében „drámai" felhí­vást intézett a képviselőkhöz, fogad­ják el nagy többséggel a párizsi egyezmények első cikkelyét, mert — mint hangsúlyozta, — „az Egyesült államok felénk fordítja tekintetét.“ A szavazás megmutatta, hogy erről még a polgári politikusok tekintő' lyes részének is hasonló a vélemé­nye, mint a nemzetgyűlés tisztelet­beli elnökének, az idős Edouard Herriotnak, aid a ratifikálás elve­tését követelő szenvedélyes hange felszólalását ezzel felezte be: „Szere­tem az Egyesült Államokat, de job­ban szeretem Franciaországot.” A harc azonban még nem ért vé­get. Mendes-France utolsó kétségbe­esett kísérletet tesz, hogy a vietnami fegyverszünet megkötésével szerzett személyes népszerűségének utolsó morzsáit is a mérleg serpenyőjébe dobva, megpróbálja helyrebillenteni a „Nyugateurópai Unió”-nak neve- rett háborús tákolmány labilis épü­letét. A bizalmi kérdés felvetésével — összekapcsolva azt a már egyszer elutasított első cikkellyel, Mendes- France feltette kormányának sorsát a háborús egyezményekre. A december 27-i döntő szavazás végső kimenetelét — amelyet a kor­mány és amerikai támogatói részé­ről még meg fog előzni a legszemér­metlenebb politikai Ígérgetés és zsa­rolás visszataszító szín iátéka, — le­hetetlen megjósolni. Egy dolog azon­ban bizonyos, — és ezt a ratifikálási vita, eddigi eseményei félreérthetet­lenül megmutatták, a nag» múlta francia nép Európa többi békeszere­tő népeivel együtt sohasem fog bele­nyugodni abba. hogy szeretett föld­részünk ke'lös közepén olyan — nem !s egyszerűen puskaporos hordót — hanem a legborzalmasabb tömegpusx titó fegyverekkel teli arzenált hoz­nak létre, amelyek gyújtózsinorjai sz amcriikró háborús kalandorok 'gálatába elszegődött náci tábor­nokok kezében vannak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom