Dunántúli Napló, 1954. november (11. évfolyam, 260-284. szám)

1954-11-14 / 271. szám

A KÉPZŐMŰVÉSZET! VITÁHOZ r A DUNÁNTÜLI NAPLÓ két hét­tel ezelőtti számában cikk jelent meg a' „IV. Megyei, Képzőművészeti kiállításról.’1 A cikk írója: dr. Béky Júlia, a kiállítás gyenge művészi színvonalának, szürkeségének és jel- legtelenségének megemlítése mellett felvetett néhány olyan kérdést, mely a kiállítás kevésbé sikerült voltának hátterében lappang, olyan kérdése­ket, amelyek erősen foglalkoztatták nemcsak képzőművészköreinket, ha­nem a közönséget is. Rámutatott a cikk arra, hogy a kiállítást tulaj­donképpen egy egészen szűkkörü cső port rendezte, főiskolát nem végzett festők és többévtizedes festői múlt­tal rendelkező művészek, köztük l\4art3"n Ferenc kihagyásával. Rámu­tatott arra, hogy a zsürizők majdnem kizárólagosan szerepeltek a kiállí­táson, ugyanakkor a kizsürizett fest­mények között számos az olyan mű, mely nemcsak megüti, hanem mesz- sze felülmúlja a kiállított anyag átlagos színvonalát. Érthető ezek után, hogy a TTIT képzőművész-szakkörének november 7-i ankétjét, — melyet az említett cikk megvitatására hívtak össze, — nagyarányú érdeklődés előzte meg. Mindenki azt várta, hogy az adott k:álUlás jelentőségén is túlmutató elvi és szervezeti kérdésekre ad majd választ ez az ankét — elsősor­ban a Megyei Képzőművészeti Cso­port vezetősége; kérdésekre, amelyek re az ilyen, vagy olyan válasz döntő lehet a csoport egész további életére, a baranyai képzőművészet jövőjére. Meg kell rögtön állapítani: a vá­rakozást -— sajnos — csalódás kö­vette. Bizonyos csalódást keltett mindjárt az, hogy a vitaest előre te­li irde tett két előadója: Soltra Ele­mér csoportvezető és Kelle Sándor vezetőségi tag — nem jelent meg. Előbbi budapesti kiküldetésére, utóbbi náthájára hivatkozva. Ott volt viszont a csoport többi vezetője. Vitalnditásuk, illetve hozzá szólásaik egyre bizonyosabbá tette, hogy a képzőművész csoport mun­kája körül bajok vannak, igen sú­lyos bajok. Ez nemcsak, — sőt első­sorban nem is — abból derült ki, amit mondtak, hanem amiről nem beszéltek. Miről is volt szó ezekben a felszó­lalásokban? A Soltrát helyettesítő Buday Lajos hosszan beszélt a meg­előző kiállításokról: bírálta a kiállt- lőtt képekben a nagyobb koncepció hiányát; különálló képecskékből állt a kiállítás. —. mondotta. — valószí­nűleg csak eladásra készült meny- r.yisógi termelés termékei; elismerte annak helytelenségét, hogy volt olyan festő, aki tizenkét képpel sze­repelt azon a kiállításon, melvre összesen hatvannyolc kép került; esetleg másak minőségi munkáját szoríthatta ki... Hogyan történhetett ez meg? Mik a koncepciótlanság okai?■ A képző- művészeti csoport vezetőségének mi­lyen elvi és szervezési hibái ered­ményezték ezt? Mennyiben felelős ez a vezetőség (amely úgyszólván a,zones volt a zsűrivel és a kiállítók- UaV.) a zsűrizés ilyen „rendjéért'’? — erről nem szőtt semmit Buday Ixijos. Nem beszélt erről Debitzky István sem. bár megjegyezte: neki az volt a véleménye, hogy a kiájlíláson részt vevők ne lehessenek zsűritagok, mert az rossz légkört teremthet és azt sem, helyeselte, hogy a kizsüri- zeüekkel nem is közölték az indo­kot, a bírálatot. — magát a zsűri­zést, annak lefolyását kifogástalan­nak, jóhi szemű nek(!) tartotta. „Fejlő­dést látok a kiállításban — mondot­ta, •— eredményes, színvonalas volt'’. Az a gyér és a dolgok lényegét megkerülő felületi beismerése egyes részlet hi búknak, melyek „úgy álta­lában elkövetőitek” és amelyet tá­volról sem lehet önkritikának nevez­ni — a következőkben nemcsak, hogy nem erősödött, hanem teljesen elapadt, Sőt helyenként „ellentáma­dásba’1 lendült. AZ ANKRTÓN kitekeredett művé­szi ..elveknek'.’, esztétikának, zavaros kultúrpolitikai „irányelveknek" de­magógiával és a valódi probléma el- kenésével vegyes olyan áradatának voltunk tanúi, mely döbbenetessége mellett igen tanulságos is volt. Idézzük fel néhányát! Hogyan mondhatta a sajtó az ő képét szürkének, — háborgott Erdő si András, — amikor annak alap tónusa „téglavörös?“!!) — (Mellesleg a cikkíró írásában és felszólalásában is hangsúlyozta, hogy nem szakér tőként bírált egyes képeket, külön­ben is az egész kiállításra mondta, hogy szürke. De hiszen cikkében nem is ez a lényeges, hanem a kiál lítás egészének nagyonis alapos, he­lyes bírálata és legelsősorban a zsű­rizés, az egész képzőművészeti veze tés súlyos hibáinak a feltárása, a klikkszellem felszámolásának sürge­tése.) — Iskolázottság nélkül nem lehet valaki festő. Ha az orvostól megkö­veteli a beteg az egyetemet, a kiállí­tást néző is megkövetelheti a festő tői! — hangoztatta Erdősi. Micsoda meglepő nézet! Megfeled-1 Baranya Megyei Képzőművészeti kezik Cézártról, Gauginről, Kosztá­réi,. Ék Sándorról, Derkovitsról, Bér náth Aurélról és még rengeteg más művészről, akik nem végeztek főis­kolát. Az egész kérdéskomplexum fel­vetését értelmiségellenes irányzatú­nak, munkásság és értelmiség egy­mástól való eltávolításának akarták feltüntetni azok, akik hozzáférhetet­len klikket formálva, maguk hatá­rolták el magukat nemcsak azoktól a főiskolát nem végzett munlcás és nem-munkásfestőktől, akiktől min­den művészi és szervezeti támoga­tást megvontak, hanem azoktól a képzőművész-értelmiség javanak ne­vezhető, többévtizedes festői múlttal rendelkező művészektől, akiket ugyancsak nem átallották a kiállítás bál kizsiirizni és akiknek tapaszta­latait, művészi érdemeit eddigi szer­vezeti életükben is semmibe vették. — Hogyan gondolhatják rólunk, pedagógusokról, hogy munkásellene­sek vagyunk, amikor mi tanítjuk a munkásak fiait — mondta Debitzky István, megkerülve azt a konkrét kérdést, miért nem adtak több szak­mai és méltó elismerésbeli segítsé­get fejlődésükhöz azoknak, akik a festés mellett fizikai munkát végez­nek és így nehezebb körülményeik vannak tehetségük kibontakoztatá­sára. — de tehetségesek. Gádor Emil bizonyos „technikai“ hibákat elismert a zsűrizésben, de azt pártatlannak és a kiállítást szín­vonalasnak ítélte. „Hogyan engedhet nék meg éppen a pedagógusok, akik­nek különös gonddal kell vigyázniok a közönség Ízlésére. hogy selejt, hogy giccs rontsa a kiállítás színvo­nalát?“ — mondotta. Ezek szerint tehát az az anyag, amely nem kerül­hetett kiállításra, az mind giccs, amitől óvni kell a közönség ízlését. A kiállítás selejt.iétől nem féltette a közönség ízlését Gádor Emil. aki a továbbiakban meg is rágalmazta a közönséget, hogy „annak úgyis csak a giccs kell.“ Sainálatosan a TTIT titkárán, dr. Bácskai Jánoson is ez a meglehető­sen különös „művészetpolitikai'’han­gulat lett úrrá és a „művészetről” valami elvonatkoztatott, nagybetűs értelmezésben beszélt. „Vagy mű­vész valaki, vagy nem’’ — mondta ki az ítéletet a kizsűrizettek felett. Az. aki a felszabadulás óta eltelt tíz év alatt néni lett munkásfestö- ből főiskolailag képzett festő, abból már nem lesz semmi, azt nem érde­mes támogatni.” Különben is „a művész születik” — mondta. Veres Péternek tulajdonítva ezt az álböl- cseséget. Eltekintve attól, hogy nem minden „Veres-mondás” aranyigaz­ság, Veres Péter ezt sohasem mond­ta. Legutóbbi ittlétekor a tehetség­ből említette, hogy születik az em­berrel, de a tehetség csak egyike ázon tényezőknek, amelyek a mű­vészt teszik, a tehetséget fejleszte­ni kell és éppen ő — bár nem vég­zett főiskolát, — sőt iskolát is alig - olyan, műveltségre tett szert, hogy gyike a legműveltebb íróművésze- nknek. Az is különös, hogy dr. Bácskai János, a maga passzióból való, dilettáns hegedüléséhez hason­lítja ol)ran művészek festészetét, mint a többek köz.t kimaradt Ge­bauer, Nikelszky. Turi-Najgy Sándo­rét, azzal, hogy tréfásan — de igen sértően, megállapítja: már tizenkét éves kora óta tanulgat hegedülni, de nem jutna eszébe pódiumon fel­lépni. A „kirekesztettek” felszólalásaiból kiderült, hogy eddig nem volt ilyen összejövetel, mint ez. ha tartottak is időnként megbeszéléseket, azok egészen szűkkörűek voltak, mert nem értesítették ki a teljes tagsá­got. Élesen mutatott rá az egyik fel­szólaló. Vincze György festőművész, hogy azóta van ez az arisztokratikus elkülönülés, azóta klikkesedett el a vezetőség, amióta a csoport közületi anyagi segítségben részesül, komoly vásárlások alakjában. A vásárlások a kiállításokon történnek... A ,.mű­vészi színvonal” kiforgatott szem­pontjainak emlegetése anyagiasko­dást, anyagi előnyök kisajátítását ta­karja. Kiesen és helyesen tiltakozott a megjelent közönség, munkások és ér­telmiségiek egyaránt a közízlés arisz­tokratikus lebecsülése ellen. „Kiknek festenek hát? Egymásnak?” — kér­dezte Bach Jánosné. meszestelepi bánvászfeleség. „Ne vegyék egy ka­lap alá a giccsek vásárlóit azokkal, akik odáig fejlődtek, hogy tárlatokat, kiállításokat látogatnak" — hangsú­lyozta Kran'cz Antal segédmunkás. Varga Lajosné gyógyszertár vállalati dolgozó a kiállítás színvonaltalansá- gáról beszélt és élesen tiltakozott a bányászság cseriétől szenvedéseinek olyan megörökítése ellen, mint aho­gyan az a kiállításon szereplő Er- dösi-freskóterven látható, ahol az eszmei tartalom torzultan és meg­szégyenítő módon nyilatkozik meg. Az ankét bebizonyította, hogy a Csoport szervezeti élete, vezetősége körül mélyebbek a bajok. És persze ezzel összefüggésben esztétikai, mü- vészetikai légköre körül is. Ezek a vezetőség részéről elhangzott felszó­lalások, — a kiállítás zártkörűsége, az, hogy a nyári művésztelepi be­utalás kedvezménye is különös vé­letlen folytán csak főiskolát vég­zett festőt örvendeztethetett meg, amennyiben mind az öt beutalt pe­dagógus, illetve egy közülük peda­gógus-feleség volt, — mindez nem azt bizonyítja, hogy a képzőművész csoport körüli hibák csak felületiek, csak „technikaiak.” ÚGY GONDOLTUK, hogy a kiala­kult kép még mindig nem lehet tel­jes, ha nem keressük fel és nem beszélünk Martyn Ferenccel, a cso­port országosnevű festőjével, aki ugyancsak kívülesett a csoport szer­vezeti életén. — jóllehet vezetőségi tag, — és a kiállításból is kimaradt. Először is azt kérdeztük meg Mar­tyn Ferenctől, igaz-e, hogy csak azért maradt ki a kiállításról, mert elfelejtett képet beküldeni, —amint dr. Bácskai János azt az ankéton ál­lította. H- Nem felel meg a valóságnak, mondotta. — Megkértem két ve­zetőségi tagot is, Soltrát és Bezze- ghet, hogyha budapesti tartózkodá­som alatt időszerű lesz a zsűrizés, törődjenek a képemmel. ■*. (Képemmel — tehát egy képpel, nem pedig ti­zenkettővel! ök voltak tehát feledé­kenyek). — Különben is természe­tesnek tartom, — folytatta Martyn Ferenc, — hogy szükség esetén a csoportvezetőség gondoskodik a ké­pek elszállításáról. Ez máshol ígv is szokás, össze­függ ez a vezetőségnek azzal a kö­teles munkájával, hogy az egész éven át rendszeresen látogassa az egyes művészeket: a kiállítás rende­zésének az a feladata, hogy e mű­teremlátogatások eredményeképpen gondoskodjék arról, hogy a legjobb képek kerüljenek kiállításra. — Az a belterjes, elzárkózó klikk­élet, mely a csoport vezetését jel­lemzi, kiszorított olyan érdemes fes­tőket is. akik évtizedek óta dolgoz­nak, önálló kiállításaik voltak — szemben egvnémelv „benfentessel”, aki művészileg teljesen inaktív. — Az epése megyei cso- oortnak’ kellene negyedévenként ösz- szeülni, ehelyett — miután nincs meg az eleven kapcsolat és meghí­vókat sem küldenek. — mind a me­gyei. mind pedig a hetenkénti pécsi összejöveteleket szükkörűség jellem­zi. Feladata volna a csoportnak Dél- Dunántúl sajátos képzőművészeti anyagának feldolgozása. Erről és sok más művészeti kérdésről nem esik szó. Az évi egy kiállítás is kevés. Ezenkívül cserekiállításoknak is kel­lene lenniök, amelyek kitűnően elő­segíthetnék a tájjelleg kialakítását. Szervezettebben kellene Dél-Dunán- túlt az országos képzőművészet vér­keringésébe is belekapcsolni. — Magam is tagja vagyok a ve­zetőségnek, de őszintén szólva nin­csen sok kedvem ilyen körülmé­nyek között a szervezeti élethez, — nagyrészt ezért is vonultam tőle majdnem teljesen vissza. Meg kell állapítanom, hogy a munkacsoport vezetősége azt a feladatát, hogy a megye képzőművészeti munkájának egészét előkészítse, szervezze és az eredmények legjavát bemutassa, rósz szül végezte. Még azt a részletfel­adatát sem oldotta meg megközelí­tőleg sem, hogy a dilettantizmust és a giccset felszámolja, mert a megyei kiállításon akadt ezekből bőven. — Szervezési és egyéb hibákból kifo­lyólag a kiállítás nem adott távolról sem teljes képet a megye képzőmű­vészetéről. — A jelen rofsz helyzetből a ki­utat abban látom, hogy a munkacso­port egésze válasszon új vezetőséget, olyanokat, akik segíteni, dolgozni fognak. — A csoportnak adminisztrá ló szerve nincsen, mindent a vezető végez. A központi szövetség tehát sürgősen valósítsa meg a titkári munkakör gazdasági alapját, mint ahogyan ez megvan az író- és ze­nei csoportoknál — fejezte be nyi­latkozatát Martyn Ferenc. Szükséges még megemlíteni azt, hogy a Budapesten megrendezett IV. Magyar Képzőművészeti Kiállításon sem vettek részt nem szakmabeli nép­művelési funkcionáriusok — így hely­telen volt a két megyei népművelési funkcionáriusnak a zsűrizésben sza- zavati joggal való részvétele. Hoz- zánemértésükkel elősegítették, hiva­talos súlyukkal szentesítették a .hi­bákat. Ezekre a kirívó aránytalan­ságokra, — ha már ott voltak. — feltétlenül fel kellett volna fígyel- niök. Felelősség terheli őket azért is, amiért nem tiltakoztak legalább akkor, amikor már egészen nyilván­valóvá vált, hogy a zsűrizés ilyen gyökeresen hibás eredményre veze­tett. Amerikai élményeiről nyilatkozik Bereczky Albert református püspök A z Amerikai Egyesült Államokban, Chicago közvetlen szomsz.éá- ságában van Evanston, az amerikai milliomosok üdülőhelye. Az Egyházak Világtanácsa augusztus 17-től szeptember 3-ig itt, az egye­tem épületében tartotta meg nagy gyűlését, amelyen több, mint 50 nemzet 170 egyháza vett részt. A magyarországi református egyházat Bereczky Albert református püspök, az Országos Béketanács elnökségének tagja képviselte. Pécsi tartózkodása alatt, pénteken délután a református lelkészi,hi- vatalban felkerestük Bereczky Albert református püspököt és elbeszél­gettünk amerikai élményeiről. — Milyen érdekes jelenségeket tapasztalt az Egyházak Világta­nácsának evanstoni nagygyűlé­sén? — kérdeztük. — Egyik érdekes jelenség volt, — mondotta. — az úgynevezett színes delegátusoknak a rendkívül aktív részvétele. Különösen az indiai, af­rikai és japán résztvevők voltak na­gyon aktívak. A másik érdekesség az volt, hogy egy amerikai el akarta terelni a fi­gyelmet a háborús veszélyről és kü­lönösen a hidrogénbomba-problétná- járól. Az egyik indiai küldött rögtön jelentkezett és kijelentette, hogyha a keresztyén egyházak az egész em­beriséget fenyegető veszély ellen nem fognak határozottan fellépni, ne csodálkozzanak, ha nem kérnek a nyugati misszionáriusokból. Utána egy japán delegátus hivat­kozott Hiroshimára, ahol először próbálták ki az atombombát és a Bikini-szigeti hidrogénbomba kísér­letre, amelynek japán áldozatai van­nak s Japán egész élelmezését vál­ságba sodorta azzal, hogy a legfőbb táplálék: a hal — életveszélyessé vált. Követelte a határozott állás- foglalást a béke mellett és az atom­fegyverek ellen. Reménvtkeltő jelenség, hogy ez a nagyon különböző országokból ösz- szejött 2000 küldött egyhangú hatá­rozattal fogadta el az atom- és hid­rogénbomba s minden más tömeg- pusztító fegyver eltiltásának követe­lését és a béke biztosítását tárgya­lások útján. — Mi az amerikai nép vélemé­nye kormánya háborús politiká­járól? — A legnagyobb benyomást keltő élmény az volt. hogy az amerikai nép széles körei mennyire elítélik saját kormányuk háborús politiká­ját. Amikor például — egyenesen az amerikai külügyminisztériumra való hivatkozással, — a magyar delegá­ciót különböző sajtótámadások érték — tekintélyes vezető emberek és egyszerű dolgozók egyöntetűen biz­tosítottak szeretetükről és bizalmuk ról. Nemcsak világhírű metodista püspök fejezte ezt ki, hanem pél­dául egy drogériában a kiszolgáló­segéd látva a jelvényen, hogy ma­gyarországival beszél, a magyar de­legátust félrehúzta és azt mondotta: „Ne féljenek semmitől, mi nagyon Hol művelődjünk, * SZÍNHÁZ. Csárdásk irály nő, délután 3 és est#* fi óra­kor. bérletszünet. MOZI: Kossuth. Felhők titánja (délelőtt 10 óra­kor). Kék vércsék erdejében (fél 3, fél 7, fél 9 órakor). Petőfi; Leleményes asszonyok (délelőtt 10 órakor). Pique-Dame (fél 5, fel 7, fél 9 órakor). Park; Fmbermblók (délelőtt 10 órakor), pique-pame (3, 7. 9 órakor). Jószerencsét: (Pécs«*« bölcs): Halhatatlan melódiák (fél 4. fél 6. fél fi). Rákóczi; (Mecsekalja): Késik a vonat (3. 3, 7 órakor). Kossuth; (Mohács); Halálra fielt hajó (matiné). Két úr szolgája (4, 6. 8). Hétfő: SZÍNHÁZ; Szünnap. * MOZI: Kossnth: Kék vércsék erdejében (fel 5, fél 7, fél 9). Petőfi: Pirjue-Damc (fél 5, fé! 7, fél 9). Park: Pique-Damo (5, 7. 9 órakor). Jósyerencsét: (PécMZ*bolc>); Halhatatlan melódiák (fél 6, fel 8). * Bábelőadás A Doktor Sándor Knltúrotthonban nevem- bor t4-én délelőtt fél 11 órai kezdettel mu­tatják be ,,Julika“. valamint ,.A szenes meg u meszes“ című darabokat. össztánc November 14-én este hét^ órai kezdettel össztánc lesz a Doktor Sándor Knltúrölt- honban. szeretjük magukat, mert mi is béké­ben szeretnénk élni és dolgozni.” — Mi jellemzi az amerikai hét­köznapokat? — A szenzációhajhászás. Még -s templomok istentiszteleteit is ilyes­féleképpen hirdetik: „Szívesen lát­ják önt X templomban, ahol arról fog hallani: hogyan teszj az evangé­lium gentlemenné az embert.” Az Egyházak Világtanácsának ülése alatt Chicagóban újra fellán­golt a gengszterizmus, utca; lövöldö­zésekkel. Ot tartózkodásom ideje alatt szabadult 15 évi börtönbünte­téséből a hírhedt A1 Capone egyik bandavezére, aki az első nap az egyik, második nap a másik ellen­felét lőtte le a nyílt utcán. A geng­szterek. közötti harc nagy aggodal­mat ébresztett és a chicagói újsá­gok vezércikkben írták, hogy ezek milyen rosszkor jött dolgok, amikor a világ minden részéből előkelő ven­dégeik vannak. De azt is megjegyez ték, hogy mindez lehetetlen lenne a rendőrség, sőt némely politikum se­gítsége nélkül. — Milyen az amerikai életstílus és életforma? — Kérdezte ezt tőlem gyűlés vé­gén egy amerikai delegátus is. Azt válaszoltam, hogy nehéz rá felelni, mert nem voltam az Amerikai Egye­sült Államokban. Kérdően nézett rám s erre felvilágosítottam, hogy az amerikai hatóságok olyan vizunji- korlátozásokat szabtak ki ránk, hogy mi jelenleg nem Amerikában va­gyunk, hanem csak az Egyháztik Vi­lágtanácsa nagygyűlésén. Akj Chicago négernegyedét látta- az egyszerre látta a faji és szociá­lis problémáknak szörnyű megoldat­lanságát. Ugyanakkor növekszik azok nak a száma, akik becsületesen szem­befordultak a mccarthyzmussal és komolyan küzdenek ennek a nagy országnak a belső egyensúlyáért és a többi népekkel való békés együtt­éléséért. Megbecsülésre méltó azok­nak a küzdelme és helytállása, akik ott a valódi belső szabadságért é? a békéért küzdenek — fejezte be nyilatkozatát Bereczky Albert, re­formátus püspök. Pénteken délután Bereczky Albert a pécsi egyetemre ment, ahol a Vá­rosi Békebizottság meghívására, mint az Országos Béketanács tagja szá­molt be amerikai tapasztalatairól. PUSZTAI JÓZSEF hol szórakozzunk? Mikrolemez-hang verseny Ma délután 6 órakor a Liszt Ferenc "Haní- versenyteremben bemutat »ük Verdi: Othello című operáját, vezényel; Toscanini. Városnéző sétát vezet dr Vörös Márton ..Felvilágosodás korától ** mai városképig“ címmel. Gyiilckczé* ma dél­előtt 10 órakor a sétatéri KIOSZK előtt, rossz idő esetén a Doktor Sándor Kultúrott* honban. Operett-est A Vasutas Dolgozók Kultúrotthon« vasár­nap délután 4 és este 8 órai ke/.dettel ren­dezi operett-estjét az MSZT székházban. A műsorban a MÁV szimfonikus és fúvószene­kara: Mosoly országa, Friderika, Csinortv Palkó. Szabadszél. Mézeskalács, Lili báró­nő című operettekből játszik részlteket Ozorai István, dr Csókád Jáncs. dr Teremi Gáborné, Szabó Gyula. Pozsgai Kúlmánne énekel, kí3cr a zenekar. Előadás Az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszer­vezetének Bará'riyu Megyei területi hizemsá' ga „Egészségügyi középkáder'* továbbképző előadását tartja november 16-án 3 ómkor; * II. sz. Belklinika tantermében. (Széchenyi tér 5. sz.) 1. Hepatitis infektióza és ápolása. E’őadó: dr Czirner József tanársegéd. * 2. Vértransfusió kérdésének mai állása é*5 a transfusió alkalmazásában a középkádcrck feladatai. Előadó: dr Radócsay Lajos tanár­segéd. Kamara-előadás A Pécsi Nemzeti Színház november. ii(|-nu tartja a November 7 Kultúéotthonbah élsó ka­mara-előadását. Bemutatásra kerül. Seribe: ..Egy pohár víz“ című darabja. A/ c* ndá> fel 8 órakor kezdődik, jegyek a s/ínhá* pénztáránál már válthatók. MEGYEI KÉPZŐMŰVÉSZEINK­NEK le kell vonniok most a tanul­ságot. Teremtsenek rendet a saját portájukon, ne engedjék, hogy önző, egyéni érdekeket haihászó szűkkörű kis csoportocskák képviseljék, he­lyettesítsék munkacsoportjuk egé­szét. Teljesen jogosnak és helyesnek tartjuk az eddig kiszorított művé­szeknek azt a követelését, hogy- ki­zsűrizett, vagy be sem kért alkotá­saikból rendezzenek új kiállítást. Ez és az új vezetőség megválasztása zárja le az eddigi kettészakadtságot, a baranyai képzőművészek jelen életének méltatlan korszakát. Fog­janak össze, szüntessék meg egyszer és mindenkorra az anyagiaskodáf. a széthúzás, — de a sértődöttség éf visszahúzódás légkörét is! Megújult> tisztult alkotói légkörben lássanak hozzá a baranyai és össznemzeti kép­zőművészet felvirágoztatásához. Ezt kívánja, követeli tőlük nemcsak « saját művészi becsületük, hanem az egész közvélemény, a nép, a Ha­zafias Népfront szelleme. T. POLGAR ISTVÁN '

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom