Dunántúli Napló, 1954. november (11. évfolyam, 260-284. szám)

1954-11-07 / 265. szám

6 rr a p c ö 1954 NOVEMBER t iitiiiiiuumuuutitiitmui tuuuuuáUlUU A FORRADALOM NAPLÓJÁBÓL! A SZEPTEMBER es az október Oroszországban mindig a legkelle­metlenebb hónapok. Különösen az északi részeken, mint például Pé- lervárott (ma Leningrad). A vigasz- talhatetianul szürke eget komor fel- iegök szántják és szakadatlanul öm­lik az eső az egyre rövidülő nappa­lok alatt. Az ormótlan, de vízhatlan csizmáik mindenüvé széthordják a vá rosban a nyúlós sarat. 19-17-ben a helyzet ezen a téren még rosszabb volt. A városrendészeti intézkedések a he'ek óta tartó rossz idő miatt cső dől mondtak. A Finn-öböl irányából eks hzélrohamok hajtották a város felé a rűrü ködöt. A metsző hideg a csontig átfagyott embereket a la­kásosba zárta. Hétről-hére kevesebb élelem érke­zett A napi kenyérfejadag negyed fontra (12 dekára) csökkent. A szín­házak, <nnek ellenére zsúfolt házak mellett játszottak. A Mariinszki szín­házban Karsavin i táncolt, a péter- varí Nagyoperában Saljapin énekelt, míg az Alexandrában (Drámai Szín­ház) ekkor mutatták be Alexej Tol. szilaj: Rettenetes Iván halála című tragédiáját. Meyerhold rendezésé­ben fián az Eremitázs (Pétervár leg. nagyoob képtára) világhírű kepgyüj. töményét Moszkvába vitték, a többi vizemnek mégis tele voltak látoga­tóval A városi polgárság mindenna­pi élete fásultan pergett tovább és a 4:5zűposz;ály lehetőleg nem akart tu­dómért. venni az ideigle..es kormány próbálik ozásáról. Körülöttünk Oroszország élete lük- telel'. es új világot hordott a méhé- ben' A, feudális eu'yomás es a cári ör.kénv után a tömegek is '-agio fel. iélegzc! lek. Béremeléseket ké'fek és az ui szakszervezetek különböző kö­vetelésekkel léptek fel. Eltöröltek a bort•.■' slórendszert. az üzemi bizott­ságok átvizsgálták a termeiét’ me­netel. A fronton a katonák mar nem engedelmeskedtek olyan vakon, mint rddrt,. a tömeg öntudatossá vitt! A Szmo’.nij-intézetből tonnaszámra küld tek szét a társadalmi és gazdaságéi- nicieli róplrat-ckat. A oártgyűlése- acn. felolvasásokon. iskolákoanklu- bókbVtj. szakszervezetekben ás a ka s/árny ajkban mindenütt vitatkoztak. Még uralkodott a régi kasztrend­szer. Minden-ki egyenruhát «'iselt. kezdve az iskolásgyerekektől. oyug. dijai öregurakig, akik mind-minő bitói :Yhréjidpztak. hogy mikor hal meg.a felettesük, hogy azután büsz­kén lelökhessék a ti tkes tanácsosi, vagy egyéb közhivatalnoki egyenru- htt. irtmblyukukban a cárt kitünte­téssel, vagy a Szent Anna-rend ke­resztjével Ez az egyenruha-márna annyira elterjedt, hogy például Szo- kolov szenátort a szenátus egyik ülé. sére minden tiltakozás ellenére sem engedték be, mert történetesen civil ruhát viselt és nem az előirt cári_ szolgálati diszöltönyt. Ilyen volt a háttere a lassan kibontakozó októ­beri íorradalomnaík... * ülésezett a Forradalmi Hadügyi Bi- 3 zottság. Az elnöklő elvtárs közölte J Szíyepán Scsipáfrov: ÜNNEPLE i * * AZ OROSZ BOLSEVIK PART Központi Végrehajtó Bizottsága a pétervári Szmolnij intézetben a Néva partján rendezte be főhadiszállását. Ez az intézet a cári időben az orosz nemesi lányok zárdája volt. Most az orosz munkás-, és katonaforradal­márok vették birtokukba. A hosszú boltozatos folyosókon siető katonák zsúfolódtak a gyér világításban. Va­lósággal meggöpnyedtek a propagan­da iratcsomagok súlya alatt. Az eme­leten vajaskenyeret és teát osztottál?, míg a másodikemeleti bálteremben mandátum-bizottság tartotta ülé­seit. Az orosz Bolsevik Párt 1917 októ­ber 10-én tartott ülésén Lenin kez­deményezésére 10 szavazattal kettő ellenében elhatározta a forradalom megszervezését, amelynek vezetésé­re bizottságot alakítottak Szverdtov, Sztálin. Dzserzsinsúkij és más elv­társak bevonásával. A Nyevszkij- proszpekten az emberek már napok óla közelharcot vívtak az újságokért és az óimos esőben a szürke ég alatt Pétéi vár mind gyorsabban szágul­dott a forradalom felé ... NOVEMBER 3-ÁN a Bolsevik Párt összvezetosége jelentős ülésre gyü­lekezett. Zárt ajtók mögött vitatták meg, hogy mikor törjön ki a fegyveres felkelés. Lenin beszélt: —- „November hatodika nagyon is korán lenne, mert akkor még nem érkezhetnek meg az összes delegátu­sok. viszont nyalcadika már késó! Akkorra az ideiglenes kormány a kongresszust már megszervezi és egy ilyen gyülekezet csak nehézkes ha­tározatokat hozhat.“ Az utcákon a metsző hidegben Lenin röpiratát , árulták. „Megtart- hatják-e a bolsevikok az államhatal mat?’“ — Ez volt a füzet címe. Az emberek tömegesen vették és bé­lyeggel fizettek. Aprópénz nem volt, A járdán katonaszökevények árul­tak cigarettát és napraforgót. A ko- csiuton páncélos autó cirkált. A Szmolnijban a 10-es számú szobában vonalakat mindenütt elvágták, de az- 3 óta mégis megteremtették az össze-3 köttetést a gyárakkal és a kaszár-3 nyákkal. Az idegek pattanásig fe-3 szültek! Futárok jöttek-mentek és az3 ajtók előtt megbízással álltak. 3 Mikor három órakor távoztam a 3 Szmolnijból, összeakadtam Bili Sa-3 towal, az amerikai munkásmozgalom 3 egyik itteni vezetőjével, aki nevetve 3 ütött a vállamra. ] — „Na mit mondtam! Már kéz-3 dödik. Kerenszkij junkereket küldött 3 hogy betiltsa és elkoboztassa velük 5 munkáslapokat, a Szildat-ot (a 3 Ünnepiem a messzi napoknak októberi, vad viharát, sötét matróz szalagoknak kis horgonyait s aranyát, a Szovjethatalmat, a drágát, a Sásízű balti szelet s a kort, melynek hajnali lángját az az Október gyújtotta meg, hogy bölcsen és rettenthetetlen áll őrhelyén a Párt, és ötéves terveinkben a szépség szigorát. Katona) és a Rabocsi Puty-ot (A a Munkásság útja). De a bolsevikok 3 ott termettek, eltávolították a ható-1 A mag erejét, a csírázó« s a föld minden távlatát, ünneplem a kremli zászlót, az égitest hajnalát. sági pecséteket és válaszul megszáli-3 ták a polgári lapok szerkesztőségeit!“ 3 Erre az ideiglenes kormány azzal 3 válaszolt, hogy másnap reggel elren-3 öelte a Forradalmi Hadügyi Bízott-3 ság tagjainak letartóztatását. De 3 nem akadt, aki a parancsot végre-3 hajtsa. Ugyanezen reggel a Téli l’a-3 lota elé, ahol az ideiglenes kormány 3 székelt, felállították a Tüzértiszti 3 Iskola néhány ütegét. Hír szerint ^ Kerens^cij éppen akkor ment a Köz- tárvasági Tanácsba, hogy beadja le­mondását. Lemondó beszédében za- 3 városán védekezett és támadva a 3 forradalmi pártot. a Ugyanekkor a Szmolnijban a szov- 3 jet üléseken 8—12 órás hangzottak el. A központi végrehajtó A fiatalságot, a mehet, a virágokat és a tavaszt, ünneplem a dunai kéket, csipkésívű hidak alatt, utunkat, a fényre érett történelem fordulatát s a szabad kínai népet, mely a Nagy Óceánra lát. Es ünneplem , hogy győztek, no, harsona, zengjed már, és ünneplem ezt a földet, mely a kommunizmus fele száll. beszédek < 3 bizottság 3 u.olsó ülésén iámét szembefordult a 3 A SzmolniJ-i nagy teremben Lenin s Sztálin mutatóit utat, hogy merre menjen ... ünneplem azt a régi napot, a Szov jet háta Imát, a drágát, a sósizű haiti szelet s a kort, melynek hajnali lángját az az Október gyújtotta meg. boisevikokkal. de minden kísérlete hiábavaló volt. Reggel találkoztam egy el/társsal, aki az ülésről jött. — „Az igazságügyi államtitkát és a vallásügyi minisztert lefüleltük! — újságolta Már lent vannak a pin­cében!“ Egyik ezredünk a telefont, 0 másik a távíróközpontot, és az állami ban­kot szállta meg. A Szmolnij lép­csőin ezúttal eisöízben láttunk vörös 'katonát. A messzeségből szaggatott gépfegyverkattogás hallatszott. \ kadettiskolások vonultak fal, hogy megakadályozzák a viborgi munkás­negyed lakosságának csatlakozását a forradalomhoz. A Néva hídjait azon­ban hiába vonták szét, a kronstodti matrózok azonnal odasiettek és új­ból összekapcsolták azokat. A Szmolnij úgy zsongott, mi.it va- • lajni méhkas ... John Rood (Fordította: Tas István)f »VSVVVTTTVVTTVTVVTTTVVTWVVVTTTTVTTTTTTTVTVWTTVVVTVTTVVTTTTTTV FTVTT» nm< Október és a béke A Nemzetközi Sztálin Béke-díjasok nyilatkozataiból A szovjet nők példája nagy segít­séget nyújt az asszonyoknak abban a küzdelemben, amelyet a világ min­den országában a békéért folytatnak. A szovjet nők, akik bátran résztvet- tek az 1917. évi nagy felszabadító forradalomban és a hitleri bitorlók­kal folytatott győzelmes harcokban, méltók arra a bizalomra, amelyet a nagy Sztálin beléjük helyezett. A szovjet nők ma a társadalom egyenjogú tagjai és ez a tény segíti a világ asszonyait saját felszabadí­tásukért folytatott harcukban. EUGENIE COTTON Franciaország. A Szovjetunió és a népi Kína ba­rátsága, szövetségben a haladó or­szágokkal, a világ népeinek jelentős részét egyesíti a békéért folyó küzde­A tengerparthoz, köze! egyik fél- ' * re'esó utcában rejtőzött János. Éjjel három óra 'ehetett, mikor Petyka bezörgetett hozzá. — Ványka, öltözz, de rögtön! János zavart, kissé morcos tekin­tettel nézett a fiúra, öklével meg- dorzsölte a szernél. — Mi az, mi történt? — A párt utasítása az. hogy rög­tön el. kel 1 hagynod a várost! János felült, ledobta magáról a ta­karót.- — Miért? ■ — E'mondom — folytatta Petvka suttogva. — Arról van szó. hogy most igen jó alkalom kínálkozik a szökésre. Ki kell használni. El kell jutnod Magyarországra, ezt üzeni Danilov. Szükség volna rád itt is. tie otthon a tieitek közt százszorosán tudsz használni az ügynek, Jánost a hír örömmel és egy kis bánattal töltötte el. örült, hogy vég­re elérkezett az idő. hogy hazatér­het. de fájt a szíve-lelke. hogy itt kél! hagyni a barátait: Nasztya fris­sen belvantplt sírját, az országot, ahol megtalálja a szabadságait. — Az - állomásra megyünk, ott a negyedik vágányon áll egy tehervo­nat. ajne’iy lett menekülteket szállít Bugáiba. Ezen a vonaton vannak elv- társak is, — hadarta izgatottan Pety­ka.Az egyik vagonban utazik egy lett elvtárs. (ki már tud róla, hogy te jössz. Ebbe a vagonba kell be­jutnod; Sietnünk kell, a vonat nem­sokára indul. Rósz lovon megy át. Riaszto\-ban még a németek, meg az ausztriccik vannak. Azt mondják az elvtáirsak, hogy onnét játék lesz ha­zajutnod. v János leugrott az ágyról, gyorsan felöltözött és összecsomagolt. Öröm mel gondolt rá. hogy viszontlátja 1 hazáját, édesanyját. Otthon új élet vár, új eivtársak, új harcok... gondolta. . ^őazafelé Csomagját a hóna alá kapta, s Óvatosan elhagyta a lakást, Petyká- val az o'.daláp. A tengerparti 'kocsmabódék mel- lett osontak el. A bódék mélán gubbasztottak a holdfényes éjszaká­ban, nagy-nagy sötét árnyékokat ve­tettek a lomhán imbolygó vízre. — Csend volt. csak a {Járthoz csapko­dó hullámok csobbanása hallatszott. Jánosék szótlanul siettek át az utcákon. A saroknál megálltak, ki­kémlelték az előttük lévő utcát. Ka­tonai járőr bukkant fel. Gyorsan be­húzódlak a sötétbe, megvárták, míg az őrség elhalad. — Messze van a te hazád Ven­grta. Úgy 2000 kilométer lecz ide. — No. hisz az csak egy jó ugrás, iccelodött Petyka. Az állomás sárga ívlámipái már halványodtak a szürkületben. Az éj­szakai homályban mint otromba ős- állatok álltak a pályatesten a megra. kott vagonok. Arra a vonatra kell felszánnod! Az a mienk — mutatott a távoli moz dany felé Petyka. Óvatosan megkerülték a katonák­tól őrzött állomásépületet. A mezők felöl odalopóztak a szerelvény 11. vagonjához. A vonat két harmadosztályú sze­mélykocsin kívül Itt vagonból állt. Bekopogtak a tizenegyedikbe. El­nyújtott marhabőgés válaszolt. Kis. várlatva egy idősebb' vörösbajszú f-sj hajolt ki a nyílásom. — Ki az? — ..Rostov!“ — válaszolta Petyka suttogó hangon. A vagonajtó halk nyikorgással fél. rezolakent. A vagonból meleg istálló­szag áradt ki a friss hajnali leve­gőbe, A fiú bedobta a csomagot a va- gonajtón. majd felsegítette Jánost és maga is felugrott. Az ajtót behúzták. A vagon mélyén olajmécse« pis'ogott, mögötte ott állt a lett elvtárs barát­ságosan mosolygó világoskék sze­mekkel. A vagon egyik fele széná­val volt tele, a másik felében két te. hén állott. A nagytőgyű cifra tehe­nek barátságosan bámultak a jöve­vényeikre. — A széna alatt csinálunk helyet. Az lesz ott a legbiztosabb fedezék, mondta a lett elvtárs és hozzáfog, tak a munkához, tépték, cibálták a szénát. Csakhamar elkészült a rej­tekhely. Petyka kimászott a széna alól, leporolta magút. — Jó helyed lesz. Hát én megyek is. már n;ncs szükséged rám. Me­gyek. nehogy rám világosodjon. — Gesztenyebarna haját kék sapkája alá simította, aztán kezetnyujtott Já­nosnak. János kibontotta a csomagot, me­lyet Petyka hozott neki. Szalonna, kolbász, néhány citrom és egy ke­nyér volt benne. Behurcolkodott a széna alá. A let; elvtárs egy üveg vi­zet nyújtott be utána és jó erősen betömte szénával a búvóhely nyílá­sát. Alig hogy bevégezte az álcázást, puakatussal megdöngették az ajtót. — Ki van itt hé?! Nyisd ki! Az őrjárat katonái kapaszkpdtak fel a vagonba, körülnéztek. — Idegen nincs?! — Ha csak a tehenek nem azok, ihás nincs, látjátok, az egyik katona pusikatussal kezdte túri tál ni a szé­nát. Ar» k hosszú, hegyesvégű szu­ronyával oeledöfött. Kicsin múlt, hogy Jánost nem érte a szúrás. A katonák, látva, hogy nincs sen­ki idegen a vagonban, elégedetlenül eltávoztak. A vonat éleset fütyült és nagy pöfékeléssel elindult. A széna alatt a sarokban akkora hely volt, hogy János fel tudott ülni. Csak a sötétség bántotta. Elővette a bicská­ját. és szélesebbre faragta a réseket a vagon deszkái között, hogy több világosságot és levegőt kapjon. így aztán egészen elviselhetővé vált a hosszú napokra szóló búvóhely. Já­nos kinyújtózkodot. Jólesett neki a pihenés. Mégis szeretett volna visz- szanézmi. visszanézni, elbúcsúzni a várostól, hol életének oly forró, szén vedélyqs szakaszát töltötte. Ahol for­radalmárrá lett. Szeretett volna el­búcsúzni az elvtársektól, Danilovtó). Sál urnáimtól, Nyikolájtól, mindenki­től, aki ottmaradt... Búcsút venni Nasztyától, a sírtól, melyen soha nem hervadó virágként él az ő sze­relme . . . Elbúcsúzni Marija Mihail lármától, kit második édesanyjának érez. Hol is járt ő voltaiképpen? Hadi­fogságban ... ? Nem, a fogság csak jelentéktelen, rossz emlék. Ami utá­na jött, az volt az igazi. Iskola volt az itt töltött idő. nagy iskola... A vonat lassítani kezdett. Dombra kapaszkodott fel. A tehenek békésen kérődztek, a szénában egér motosz­kált. Reggel volt. A vagon deszkái között behatoltak a napsugarak. Já­nos hanyattfeküdt, a szénapor csillog va permetezett arcába. Gondolatai nrár kibontakoztak a hvúlt vonzó öleléséből, előre szárnyaltak, haza­felé. Otthon következik majd az iga. zi munka. Most mutasd meg. Tímár János, mit hoztál Oroszországból... Most már nem tapogatódzunk, tud­juk, mit akarunk. Tudjuk, ki az el. fenség, ki a jóbarát... Jóska jutott eszébe. A fogadalom. „Anyádnak, meg Marinaik elvisszük a békés, szép életet, az örömös. dolgos életet, a sza­badságot.“ —• Fogadom! Somogyi Pál lemben. Ez a barátság a Szovjetunió ragyogó eredményeire, Kína és * többi felszabadult ország felvirágzá­sára támaszkodik. Ez a barátság a* alapja a békéért folyó harcnak és így korlátlan erővel rendelkezik. E1 a barátság elszakíthatatlan. Biztosí­téka annak, hogy a béke erői végül- is győzedelmeskednek. SZUNG CSING-LING Kína. Az Októberi Forradalom, az új szocialista társadalom kialakulása « Szovjetunióban, a szovjet nép nagy­szerű történelmi eredményei és győ­zelmei, valamint baráti segítségt lehetővé tette, hogy nálunk, a népi Lengyelországban, is új életet te­remtsünk. Az új élet eredményeké- pen szoros kapcsolat' létesült az al­kotó művészek és a néptömegek között, megvalósult a tett és a szó, a humanista gondolkozás és a huma­nista gondolkozás szocialista meg­valósításáért folyó harc egysége. LEON KRUCZKOWSKI I^engyelország. örömmel üdvözlöm az orosz forra­dalmat, amely hatalmas lépést jelen­tett az emberi társadalom továbbfej­lődésében. A valóság túlszárnyalta reményeinket. Annak a civilizáció­nak. amelyet a Szovjetunióban a dolgozó nép saját munkájával meg­teremtett, alapja a béke és a béke védelme. SAHIB SZ1NGH SZOKHI India. Nem felejtettük el, hogy csupán a Szovjetunió politikájának köszö-i- hető az, hogy nemzedékem nemesek elméletben, de gyakorlatban is meg­értette: a béke cél, amelyet el lehel és el is kell érni. A háború közepette, 1917-ben, cl Októberi Forradalom után, Lenin és harcostársai, az elkeseredett har­cok idején bátran emelték fel sza­vukat a béke érdekében... Mi tör­ténik most Nyugat-Európában? A népek kezdik megérteni, hogy ez egyetlen helyes úf o béke útja es feltétlenül támogatni kell a békéért folyó küzdelmet. ISABELLE BLUME Belgium. £n, a hazáját és gyermekeit sze­rető brazil anya, szeretném kifejez­ni a Szovjetunió iránt ér/e i mély­séges szeretetemet. Mi nők, halasak vagyunk a szovjet népnek, amely a nőket felszabadította az évs.reJeí rabságból. Napjainkban a szovjet nép ragyogó példát mutat a béke ügyének odaadó védelmében í.. a népek függetlenségének és s.vycré- nitásának tiszteletbentarlásaba ’. ELISA BRANCO Brazília,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom