Dunántúli Napló, 1954. október (11. évfolyam, 234-259. szám)
1954-10-24 / 253. szám
NÄPC5 1951 OKTOBER ZI Fejlesésük ssarvasmarhaáUo Még nagyanyáink idejében három elengedhetetlen dolgot követelt meg az Íratlan törvény a falusi lányok férjhezmeneteléhez. Először is egy vőlegényt, mert enélkül csakugyan bajos lakodalmat csinálni, másodszorra egy kislingelt vászonneművel teli kelengyés ládát: kisebb, vagy nagyobb még ebből is előkerülközött, nem úgy a harmadik — egy jó állású üsző. Ez volt a legfontosabb. A .vénasszonyok addig meg sem kezdték a fiatalok összeboronalását. mig illendően ki nem tudakolták — bent áll-e az istállóban a négylábú hozomány? Merthogy lány terem minden bokor alján, pruszlik is kerül rá ja, pendely is a derekára, de üsző nélkül nekivágni az életnek, új gazdaságot alapítani — teljesen lehetetlenség. Mesélik — soha nem maradt annyi lány pártában, mint a nyolc-százas évek végén. Nem a háború vitte el a vőlegényeket, hanem akkortájt pusztított a nagy marhavész és ahogy elhullott a hozomány, kútbaesett sok előre eltervelt lakodalom is Ilyen nagy, családot, boldogságot formáló becsülete volt még nem is olyan régen a tehénnek, a szarvas marhának. A mesebeli rókáról három bőrt húzott le a minden hájjal megkent prókátor — a tehén meg négyszer három — tizenkét szolgálatot tesz a gazdának. Életében igába fogva húzza az ekét, tejet ad, meg tömérdek földhízlaló trágyát — esztendőnként egy-egy borját is ellik. Ez négy bőr eddig és nyolc még csak ezután következik: húsa látja el az országot nagyrészt élelemmel, faggyújából margarint és gyertyát készítenek; bőréből lábravalót cserzenek a tímárok, csontjából enyvet főznek, szarvából, körméből fésűt, gombot faragnak, szőréből meszelőt, durva kefét kötnek, belébe töltik a szalámit és a husoshurkát — még a vére sem vész kárba, mert tojáspótlót, takarmányt és nitrogén műtrágyát mesterkednek belőle. A kormányprogramig a helytelen beszolgáltatási rend, a termelési ~kedv lelohadása nyomán többezer darabbal apadt Baranya szarvasjószág-állománya — egyaránt megsínylette ezt a gazda és a munkás, az ipar, az ország. Tavaly június óta itt is előfe fordult a kerék: Kacsótán, Királyegyházán, Becefán újra a régi kedvvel tenyésztenek a dolgozó parasztok, de Pécsudvardtól Bodáig a községek egész sorában még mindig nem ismerték fel a gazdálkodók a kormány-nyújtotta előnyöket — nem ért véget a tehénállomány csökkenése. Baj ez, olyan nagy betegsége az országnak, mint az embernek a rossz fogsor: tönkremegy be le a gyomra, nyilainak az ízületei, egyszóval száz formában, száz helye n visszaüt. Busásan kifizetődik a ntivendékállat-nevelés Mert sokat eszik a növendék jószág — nem is tudom honnan győzik takarmánnyal? Honnan? Az állami korpajuttatásból. Mert a tenyésztés meggyorsítása érdekében nemcsak az adóból enged el az állam, nemcsak a hús és a tejbeadást csökkenti, hanem a szerződésesen nevelt bikák után öt-öt mázsa abrakot is juttat, körülbelül hatvan forintos áros». Jön a kiutalás és Zerényiék két éven keresztül 1800 forintot fizettek csak a harminc mázsa kukoricadaráért, korpáért, amit a szentlőrinci vásárban még kilencezerért sem kaphatnának meg. Tiszta sor — itt is vagy 7200 forint a tiszta haszon. Nó, de ennyi kedvezmény után elérkezik az átadás napja is. A felszabadulás előtt ilyenkor mindig megvámolták a kereskedők a gazdát. Most meg? A kialakult vételár megállapítása után az állam tetejébe még tíz százalék prémiumot is kifizetett Zerényiéknek. A kormány- program két esztendeje alatt növen- dékjószágért 40.400 forint ütötte a markukat, mint vételár és ezt tetézte meg a 12.820 forintnyi kedvezmény. Zerényiék istállója most már újra dugig telve: négy tehén ontja a tejet, öt növendéket kötöttek a szomszéd jászolhoz és vagy harmincezer forintért új takarmányost építettek, villanymotoros szecskavágóval. De nemcsak ők, a többi szabadszentkirályi gazda is érzi újra a gazdálkodás jóízét. Érdemes nekik újra jószággal bajlódni, hisz a múlt június óta csak adókedvezményen és a beadás törlésén keresztül 114.000 forint hasznuk támadt. Szabadsrzentkirályról hónapról-hónapra több üsző és tenyészbika kerül el köztenyésztésre és gazdaságokba — alaposan hozzájárulnak, hogy olcsóbb legyen a ba- Vrrés Kálmán és apósa Svájcból vásárolt díjnyertes teheneikkel. kancs, a csizma és a lószerszám... Miért drága a csizma, miért kevés a lószerszám? Zerényi Lajos szabadszentkirályi fcözépparaszt példája bizonyítja, — annyi kedvezményt ad az állam a növendékmarhák neveléséhez, hogv nincs még egy olyan ága a mező- gazdaságnak, amely ennyire kifizetődne manapság! A régebben is hir- neves állattenyésztő a kormány- program után négy másféléves bikát adott el — 40.400 forintért. Egymagában is sok pénz ez, bőségesen meg térül a jószágba etetett takarmány, a tenyésztői gondoskodás, pepecselés —- de Zerényiék nem csak ennyit kaptak érte, — hanem összehasonlíthatatlanul' többet. Vegyük csak sorjára: A tanácsházán a titkár időrői- idóre megnézi a járlatokat és tavaly is, idén is kihúzott Zerényiék nevéről 1200—1200 forintnyi adóterhet. Jövőre négy növendékmarhájuk haladja meg az egy évet és így a kormányrendelet értelmében mindegyik után négyszáz — összesen ezerhatszáz forint adókedvezményben részesülnek. Éppen negyven darab százassal fizetnek kevesebbet Zerényiék az adóba, pusztán azért, mert növendék jószágokat neveinek. Ez csak egy része a kedvezményinek. Van több is.,— Ha szerződéses bikát nevel a gazda, nemcsak az árát kapja (meg érte, hanem teljesen beszámítják a kötelező marhahús beadásba. A négy bika vagy tizenkét mázsát nyomott — három esztendőre levette a tizennégy holdas középparaszt család nyakáról a marhahús beadás gondját, — ami újra vagy 900 forintot jelent. Ez még csak a kezdet: az első bika után hatszáz, a többi után 2— 200, összesen 1200 liter tejbeadás alól mentesítik őket. Vörösné, Zerényi Lajos bácsi lánya a kormány- program óla négyezerháromszáz forintot árult ki a kedvezményből a szabadpiacon. De ha már itt tartunk, a szerződött bikáknál, nem hallgathatjuk el a takarmányukat sem. Csecsemőtejtől — az exportsf4i}tig __ Mit kóstál ez a boxcsizma? Ezret?! Hát a lószerszám? — Háromezret! Nincs olyan nap a földmúvesszö- vetkezeti boltban, hogy vagy féltucat gazda ne szívná meg a fogát a borsos áraik hallatán. Közeledik a feneketlen téli sár, kéne a bakancs is, csizma Is, a lovakra az új hám,/ de csak kevés akad belőle, az is ököráron. A bőrárak drágasága ugyancsak a szarvasmarhatenyésztés mostani, elhanyagolt állapotában gyökerezik. Dolgozik ugyan a Pécsi Bőrgyár éjjel-nappal, de ha csak a hazai marhabőrökre lenne utalva, két héten belül becsukhatná a kaput. Kevés a belföldi marhabőr, idegenből hozunk be, igen komoly pénzekért. Valahol Argentínában, vagy Mexikóban megbízottunk megvásárolja, hajókra rakatja és a tengerészek is keresni akarnak rajta — igen megfizettetik a fuvart. Amszterdamban átrakják vagonra, — a hollandok is lefölöznek róla egypár ezrest. Mire négy országon keresztül Pécsre szállítja a vasút; a 300 forintos marhabőr négyszázhúszba kerül. Másfélszeres pénzt adunk a csipc- ses, karcolásos argentin vadbőrökért, pedig felhasználhatóság dolgában nem is említhetjük egy napon a hazaival. De meg kell vennünk — ha drágán is, hogy elláthassuk az országot bőráruval. Csak egyféleképpen segíthetünk rajta: minél előbb meg kell szaporítani a szarvasmarha állományt, akkor olcsóbb lesz újra a hám, a bakancs, a csizma. / De a szarvasmarha legnagyobb kin cse mégiscsak a tej. Tőle pirosodnak a gyermekarcok a falusi óvodákban. a gyárak napközi otthonaiban, ezt isszák erő sítőnek a klinikák, kórházak betegei — életet ad és életet ment. Mégis — szombat délelőttön ként hosszú sorok állnak a Doktor Sándor utcai, a Jókai téri tejboltok előtt — kevés, nagyon kevés jut belőle eladásra. A vaj, a tejfel, a tűni sokszor heteken keresztül ritkaságszámba megy — Miért? Nem dolgoznak a tejüzemek? Működnek ott az újonnan beállított fölöző-, pásztor- és hűtőgépek, most szerelik be nemsokára az új, hatezer literes tartályt. Háromszor- annyit dolgozhatnának fel. mint öt évnek előtte, de ... a tej most jóval kevesebb. Miért? Mert például a ro- monyai termelőszövetkezetben kilenc tehéntől huszonhét litert fejnek, sok pécskörnyéki egyéni gazda jóval kevesebbet fej, mint amennyit tehene adhatna, mert helytelenül takarmá- nyozza. Hogy Pécset úgy-ahogy elláthassuk tejjel, kénytelen-kelletlen kevesebb vajat gyártunk, vagy pedig elvesszük azoktól a sajtüzemektől, melyek külföldre dolgoznak — amiért mezőgazdasági gépeket kaptunk volna a nyugatnémetektől és a franciáktól. Nem fizetődik ki talán a tejtermelés a termelőszövetkezeti és egyéni gazdaságok részére? A mohácsszigeti Vörös Fény termelőszövetkezet elnöke, Szidonya elvtárs első szóra megcáfolja az ilyen nézeteket. Olyan a tehén — mondja, — akár a takarékpénztár: mindig folyamodhatunk hozzá kölcsönért. A növénytermelés csak a nyár végén és ősszel fizet, de a tehén majdnem egész éven keresztül adja a tejet. A Vörös Fény másfélszázezer forintot vágott zsebre érte egy év alatt — ebből osztották hó- napról-hónapra az öt forintos munkaegység előlegeket. Most huszonhárom törzskönyvezett jószág áll a régi épületben, de már húzzák az új istálló falait is — megnövelik, szaporítják éppen a tejtermelés miatt állatállományukat. Micsoda hasznuk származik belőle? Elsősorban az, hogy az új begyűjtési rendelet már nem úgy számol, mint a tavalyi: mindegn. akármeny- nyi tehenet tart a tsz — egyforma a beadása. Egyforma és — kevesebb! a múlt évihez képest közel tízezer literrel több a tej a Vörös Fénynél — ez egymagában harmincezer forintra rúg. Ezen felül a termelőszövetkezet minden kötelezően beadott liter tejért fél kiló korpát kap hatóA jószágállománnyal együtt növekszik a termés is — Marhaállomány nélkül nincs valamirevaló gazdálkodás — nyilvánította nemrégiben véleményét Szabó István elvtárs, a bólyi Kossuth termelőszövetkezet kitüntetett elnöke és érdemes megszívlelni szavát. Azért hozhatták el a Mezőgazdasági Kiállítás növénytermelési első díját, mert 143 vegyeskorú szarvasmarhájuk annyi trágyát ad, mellyel minden negyedik esztendőben visszapótolhatják 850 hold elhasznált talajerejét; — teremnek is földjeik, mint a parancsolat. Bolytól egy kurjan- tásnyira fekszenek a babarc; Béke táblái — érdemes tanulságként ösz- szevetni — mit tesz a sok szarvasjószág, a sok trágya a termésekben, a jövedelmekben. Ne is menjünk messzebb — mindkét határban most törik a kukoricát. A bólyiak istállótrágyázott földjén harminc mázsa csöveset adott holdja. Bezzeg a babarciak termése alatt nem rogy össze a kocsikerék! Agro- nómusuk tanúsága szerint csak 18 —20 mázsát fizet, mert ezerkétszáz- nyolcvan holdjukat alig kilencven tehenükkel és növendékükkel csak minden hetedik esztendőben trágyázhatják. A bólyiak krumpliföldjéről gyermekfej nagyságú, 120 mázsás termést ásnak ki\a növénytermesztő brigádok — Babarcon feleennyit — hatvanat. A Kossuth-ban 8.20 mázsás búzát arattak Péter-Pálkor, az idei nagy megszorulás ellenére, — a Békében alig öt mázsa hatvanat. A szarvasjószág hiánya ennek megfelelően mutatkozik Nemzett József bólyi és Szabó István habard termelőszövetkezeti tagok jövedelmén is. Egyikük 534, másikuk 537 munkaegységet teljesített, de Nemzeti egy mázsa búzával, egy mázsa árpával, kétszázhatvanegy kiló kukoricával, hét mázsa burgonyával többet vihet haza zárszámadáskor — négyezerháromszáz forinttal magasabb a jövedelme Szabó Istvánénál, főleg a nagy tehén tar tás egyenes következménye — a bőséges terraés után. — Négyezerháromszáz forint nagy pénz — egy télikabátot, egy öltözet ruhát, egy pár csizmát vehet rajta magának. És mindaddig, míg a babarciak nem fordítanak nagyobb gondot a tehénállomány növelésére, csak 155 holdjuk terem annyit, mint a bólyiak- nak száz! Zerényi Lajos szalwdszentkirályi középparaszt négy tehene teje után hónapról-hónapra tekintélyes jövedelemre tesz szert sági áron — éppen ennyi kell egy liter tej megtermeléséhez. Hetvenöt, mázsa korpát kap kedvezményes áron idén a Vörös Fény — ezen az úton, amelyért csak háromezer 'forintot kell fizetnie huszonhétezer helyett. Czita József, a munkaérdemrendes tehenész és az intézőbizottság törzskönyvezteti az állományt, hisz a Man ci 6800, a Citrom 5800 litert is megad évente. A törzskönyvezésnek többek között az is a haszna, hogy, ha a kifejt tej hatvan százalékát az államnak adja el, akkor a tejtermeléshez képest öttől—tizenöt mázsáig terjedő mennyiségű korpát kap negyven forintos árban — a tejhozam további emelésére. A mohácsszigetiek elmulasztották ezt az alkalmat, szállítottak ugyan, csak éppen a szerződést nem írták alá, ezért azután közel száz mázsa korpát — közel 25 ezer forint értékű kedvezményt szalasztottak el maguktól. Most úgy segítenek magukon, hogy a tervek szerint Mohácson, a piacon külön elárusító helyet nyitnak, így értékesítik szabadpiaci áron a beadáson felül naponta megmaradó 150—160 liier tejet. De mást is terveznek: az új istállóhoz, ha lehet, fölözőgépet is szereznek — saját maguk dolgozzák fel a tejet. A vajat piacra viszik, a soványtejet sertéstenyászetükben hasz-\ Hasítják. Idén a 150 ezer forint vételáron felül még 49 ezer forint hasznuk támadt az állam-nyújtotta kedvezményekből — jövőre nem állnak meg a háromszázezer alatt! ötezer helyett hat-hétezer litert adnak el havonta, hogy ne szűkölködjenek benne a gyermekek, a betegek — gyarapodjon a közös vagyon — egyre több pénzt oszthassanak ki a munkaegységekre. A több tej közös érdeke a Vörös Fénynek, a városi lakosságnak egyaránt. A munkások jólétéért, a gazdák gyarapodásáért,.. Nincs még egy olyan üzemág, amely a kormány intézkedései révén annyi jövedelmet biztosítana a gazdáknak, mint a szarvasmarha tenyésztése. Saját maga ellensége minden termelőszövetkezet, de egyén;- leg dolgozó paraszt is, aki nem lát hozzá állománya feljavításához és szaporításához, amikor most már a beadott búza után is korpát kap vissza állattenyésztése részere. Ahhoz, hogy nagyobbak legyenek a termések, olcsóbb legyen a bőráru és sok közszükségleti cikk — elengedhetetlen a szarvasmarhaállomány gyors fejlesztése. Ez a mezőgazdaság-fejlesztés nemzeti ügyének soron lévő, legfontosabb lépése. A nemzeti ügy azonban nemcsak a parasztságra ró kötelezettségeket. Csak akkor lesz bőviben tej és vaj, hús a mészárszékekben, olcsóbb cipó bőségesen a kirakatokban, ba a Só- piana gépgyár elegendő szecskavágót, és kukoricamorzsoiót juttat a tehenészetekbe — és nem olyant, amelyek az első csavarintásra felmondják a szolgálatot. Gépeket várnak a tehenészetek, hogy jobban készíthessék elő a takarmányokat — megkönnyítsék az állattenyésztési munkát. Gépeket és — épületeket! A sely- lyei és a szigetvári járásban egy sor termelőszövetkezet állatlétszámának szaporítását akadályozzák a félbehagyott, csigalassúsággal készített istállók. Ha az ópítőmunkások nem igyekeznek a mezőgazdasági építkezések, istállók és silók tél előtti befejezésével — soktízezer liter tej esik ki már az idén, de még a jövő esztendőben is. A Mezőgazdasági Szer- árugyártól, a lakatosipari üzemektől láncokat, vödröket, vakarókat, önitatókat kérnek a falu állattenyész tői és közös érdeke munkásnak és parasztnak, hogy minél előbb meg is érkezzenek. „A mezőgazdaság olyan kpawelési ág, ahol a termelés fejlesztése elkerülhetetlenül a termelők életszih- vonalának emelkedésével jár együtt. De ez egyetlen lehetséges módja a munkásosztály életszínvonala emelkedésének is. Ha a paraszt nem fokozza a termelést, nem emelkedhet a munkásosztály életszínvonala sem, Enélkül pedig nincs szocializmus!'’ Nagy Imre elvtárs szavai mindnyájunkhoz szólnak. Fogjon össze paraszt és munkás, hogy közös boldogulásunkra minél előbb változást hozhassunk a legjelentősebb állat- tenyésztési tagban; a szarvasmarha- tenyésztésben! Oroszlán Imre
