Dunántúli Napló, 1954. október (11. évfolyam, 234-259. szám)

1954-10-23 / 252. szám

VTLÁC PROLETÁRJAI ECYEfÜLJETEK! DUNÁNTÚLI , NAPLÓ M D P B ARA NYAM EC VEI B I ZOTT S A'CA'N AK LAP JA xi. Évfolyam, 252. szám ara SO fillér szombat, 1954 október 23 A MAI SZAMBÁN: A Központi Statisztikai Hivatal jelentése az 1954. évi népgazdasági terv harmadik negyedévének teljesítésé­ről (2. o.) — Zárszámadási tanulságok Csáuyoszrón (3 0.) — Nagyjelentőségű termelési értekezlet a Komlói Szénbányászati Trösztnél (3. 0.) — 72 lakást építenek még év végéig Ujmeszesen (4. o.) Köszöntjük a Hazafias Népfront Országos Kongresszusát! Ma, október 23-áin ül tissze a Hazafias Népfront Országos Kon­gresszusa, hogy közel kétezer, az ország minden részéből összesereg- lett küldött részvételével tanácskoz­zon a népfront előtt álló feladatok­ról. A kongresszus mintegy befeje­zője, rögzítője annak a hatalmas munkának, amely immár hetek óta folyt a falvakban, városokban, já­rásokban és megyékben a helyi népfront-bizottságok megalakításá­val, egy új, a legszélesebb tömege­ket átfogó, demokratikus, hazafias társadalmi és politikai tömegmozga­lom megszervezésével kapcsolatban Megyénk minden lakosa, — mun­kások, dolgozó parasztok, értelmisé­giek, dolgozó kisemberek — meg­különböztetett figyelemmel és nagy érdeklődéssel tekintenek a kongresz- szus elé: várják útmutatását, cselek­vő akarattal szándékoznak hozzálát­ni a tennivalók megoldásához. A Hazafias Népfront kongresszu­sának nagy jelentőségét az orszá­gunkban lejátszódó történelmi jelen­tőségű események adják. Az új sza­kasz politikájának végrehajtásához nemzetünk hazafias erőinek össze­fogására van szükség. Ez lehetséges, de parancsoló szükségszerűség is. A legszélesebb, az igazi összefogás csak akkor jöhet létre, ha van olyan po­litika, amelyet minden hazafi a ma­gáénak vall. Van ilyen politikánk! A III. pártkongresszus által meg­erősített és az októberi Központi Vezetőségi ülésen elmélyített júniusi politika egyezik minden dolgozóré­teg vágyával, véleményével, kifejezi érdekét. Lehetnek közöttünk bizo­nyos nézeteltérések, de a dolgozó nép életszínvonalának emelésében, • jólét megteremtésében egy véle­ményen vagyunk. Az elmúlt 15 hó­nap eredményei — minden fogyaté­kosság ellenére is — ékes bizonyíté­ka ennek! Az új népfront megteremtése szük­ségesség, a párt és a nép közös ér­deke. Az előttünk álló feladatok na­gyok és nehezek. A párt azt akarja, hogy minél előbb és minél nagyobb mértékben emelkedjen a dolgozók életszínvonala, fokozódjék a mező- gazdasági termelés, több, jobb köz­szükségleti cikket gyártson az ipar. Ez mindenekelőtt az embereken mú­lik, a dolgozók a saját maguk jólé­tének kovácsai, megteremtői. A Hazafias Népfront — és a mostani kongresszus nagy jelentősége éppen abban van: lehetőséget ad arra. hogy az egész nép erejét, alkotó energiáját, kezdeményezését a közös céli érdekében fogjuk össze. A nép- froijtpolitikával minden ember — kiskereskedő és vájár, kommunista és pártonkívüli, — megtalálja a ma­sa helyét, tennivalóit, minden em­ber kifejtheti tevékenységét, végre­hajthatja elgondolásait saját maga és hazája felemelkedése érdekében. A Hazafias Népfront a nemzeti egység, a nemzet összes erői össze­fogásának megtestesítője. A Nép­front Országos Kongresszusa pedig a nemzeti egység nagy demonstratív tanácskozása. A kétezer küldött kö­zött ott vannak a baranyaiak is. Kik ezek az emberek? Achátz Imre pe­dagógus, Arató Ferenc, a „Szocia­lista Munka Hőse’* címmel kitünte­tett mozdonyvezető, Balogh Ferenc egyénileg dolgozó paraszt, Magyar Ferenc kisiparos, Szamoskövi István református lelkész, Hunyai Lászlóné háztartásbeli, Szlavek Antal vájár, Csolnoki László egyetemi tanár. Csak néhány név, de ebből is min­denki számára érthetően kitűnik, hogy megyénk minden rétegének képviselői tanácskoznak két napon keresztül további tennivalóinkat il­letően, hogy a nemzeti egység nem szóbeszéd, hanem valóság, a tettek beszéde. Milliók nevében beszélnek ott, milliók véleményét, nézetét tol­mácsolják és milliók szívét, agyát, lelkesedését irányítják a nemzet leg­nemesebb ügyének megvalósítására, a haza, a nép, további gazdagodásá­ra. A költő szava kel életre : „... Most egy a lélek, egy a szív, a kar’.. A baranyai küldöttek megyénk minden becsületes dolgozójának, ha­zafijának egységét, tettrekészségét tolmácsolhatják a párt politikájának végrehajtásában. A lelkesedés, a dolgozniakarás a megyeszerte meg­alakult népfront-bizottságok ezrekre menő tagságában és a köréjük tö­mörülő tízezrek munkájában jut ki­fejezésre. Azokban a nagyszerű ter­vekben, melyek a népfront-bizottsá­gok születésének másnapján készül­tek és útnak Indították tagjaikat megvalósításukért. A villányi népfront-bizottság ragy- szerú tervekkel, kezdeményezésekkel kezdett munkához. Az utóbbi évek­ben nagyon megkopott a „villányi vörös” híre. A népfront-bizottság a legjobb szőlőtermelők és szakembe­rek közreműködésével tervet készí­tett a szőlőtermelés fellendítésére, hogy a dolgozók asztalán, a külföldi piacokon újból csillogjon a „vörös”. „Virágos Villányt” — ebben foglal­ható össze a parkosítás, az utcák virágbaborításának terve. A kultúra évtizedes hagyományait is istápolni akarják. Segítik a kultúrotthon ve­zetőit a színvonalas műsor megszer­vezésében: újból élet,rekeltik a né­metajkú kultúrcsoportot és mellé alakítanak egy magyart is; a villá­nyi dolgozók közös erejével hozzá­járulnak a «zaba'! téri színpad felépí­téséhez. Amikor a népfront-bizottság tagjai hírül vették, hogy választási nagygyűlés lesz községükben, min­den szó nélkül végigiárták a közsé­get, egyenként beszéltek az embe­rekkel és szombaton este mintegy 400 ember hallgatta a beszámolót. Most pedig kisgyüléseket, jelölőgyü- léseket szerveznek. Tele vannak lel­kesedéssel. bizalommal a párt iránt, amely jótékonyan gyümölcsözik Vil­lány fejlődésében. A megye népfront-bizottságai, dol­gozói sokat várnak a kongresszus­tól. Korántsem olyan biztos minden népfront-bizottság lépte, mint a vil­lányiaké. Még tapogatóznak, keresik az utat, a lehetőséget, a segítés mód­iát. Még nem látják tisztán a nép­front szervezeti és tartalmi kérdé­seit. Nem sablont várnak, amelyet Ujpetrén épp úgy alkalmazhatnak, mint Kemsén, hisz ez gúzsbakötné az egyéneket, elsekélyesítené a nép­front-mozgalmat. A bizottságok egy- egy faluban, városban sokszáz em­bert fognak együvé. Milyen eszkö­zökkel tegyék, elegendő-e erre a bi­zottság rendszeres ülése, a nagygyű­lések, az olvasókörök és egyéb mát kialakuló formák? Bizonyára még sok-sok módja van ennek és termé­szetes a legjobb a helyi szokások­hoz, hagyományokhoz alkalmazkod­ni ebben is. Mostani legfontosabb feladatuk a tanács választás előké­szítése. A kongresszus útmutatásai sokat segítenek abban, hogy az ed­diginél sokkal jobban kezükben tart­sák, a maguk munkájának érezzék és sikerrel megoldhassák. Megyénk dolgozó népe — párt­állásra, nemre, nemzetiségre és fog­lalkozásra való tekintet nélkül — szeretettel köszönti a Hazafias Nép­front Országos Kongresszusát és si­kerekben gazdag, terveink, célkitű­zéseink megvalósítását szolgáló munkát kíván. Egységesen hangzik az üdvözlés: „Éljen a Hazafias Nép­front Országos Kongresszusa!” Eredményes munkát kíván a megye népe népfront-kongresszusi küldötteinek M» hajnalban elutaztak Budapestre megyénk népfront-bizottságait képviselő küldöttek, hogy a Hazalias Népfront Országos Kongresszusán megvitassák a népfront eddigi munkáját, további tennivalóit. Több, mint harminc küldött — munkás, dolgozó paraszt, értelmiségi és dol­gosé kisember — megyénk egész dolgozó népének véleményét, nézeteit viszi el a kongresszusra, azt a tettre készséget, lelkesedést, amely eltölti a népjólét emelése programja végrehajtásának sikeréért vívott küzde­lemben. Megyénk dolgozó népe sok sikert, jó munkát kíván munkájuk­Legjobbjainkat jelöltük Megyeszerte folynak a tanácstagielölő gyű'ések Ki legyen szószólónk a tanácsban? Erről folyik most a szó falvóinkban, ezt beszélik meg a dolgos pa­rasztemberek munka után, esténként, erről határoznak a jelölőgyüléseken. Zsúfolásig telik meg a házigazdák szobája, szomszédok és rokonok, közeli és távoli ismerősök gyűlnek össze, mindenki ismeri a többit. Jól tud­ják, ki közülük a szorgalmas, ki a hanyag, ki tartja, s ki nem tartja meg adott szavát. Erények és fogyaté­kosságok kerülnek biérlegre: ki az. akiben valamennyien a legjobban megbízhatunk? Néhol könnyen, néhol nehezebben születik válasz a kérdésre, de ha parázs viták és egyetértő szavazás után megszületik — ez már a választók véleménye: ez már azt jelenti: „Bízunk a mi jelöltünkben!" „A mi tanácstagunk a nevünkben beszél a tanácsülésení6 Elhagytuk Szigetvárt. Az ország­úton tovább mentünk Újtelepre, áhol tanácstagot jelölnek az I. számú körzet lakói. Néhány ablakból szű­rődik ki világosság, majd később ez is kialszik. Ferenczi Mihály portájá­nak kiskapuja sarkig nyitva. Ide tartanak az emberek ... Hollósi György is jóestét köszön, aztán letelepszik a többiek közé leg­többen cselédek voltak a múltban, vele együtt. Most földiük, jószáguk van — gazdálkodnak. Egyre szőkébb lesz a hely, benépesül a ház. Néhá- nyan állva hallgatják Méhész Jó- zsefnét, aki beszédet mond: ... A mi tanácstagunk is szót kér majd a tanácsülésen és nevünkben elmondja, mit kívánunk, mit szeret­nénk tenni ahhoz, hogy életünk még szebb legyen. Az előadó szavai közel férkőznek a szívekhez. Arra is figyelmezteti a hallgatóságot, hogy olyan valakit jelöljenek, akit szeretnek, akihez bi­zalommal fordulnak. Méhészné végül felteszi a kérdést: ki legyen a jelölt? — Jó lesz Bocskor Pál. — Én meg Pintér Józsefet javas­Most Németh Istvámmé mond vé­leményt: Aracsit jelöljük ... Aracsi Józsefet. — Itt van, vagy hol? — teszi fel valaki a kérdést. Aracsi nem szólt, helyette inkább a felesége. — Én nem javaslom, fiatalabhra van szükség. (Néhámyan mosolyog­nak). Aracsi József — kisszéken ül, alig lehet látni, — most megszólal- Közli, hogy járatlan ó az ilyen dol­gokban. Tovább szabadkozik, hogy eljárt felette az idő, 4-8 éves. De már többen is kiáltják nevét. Hollósi is bízik benne, mert rpimt 9 holdas gazda is megállta a helyét. Két év óta pedig szorgalma^ tagja a sziget­vári teifnelőszövetkezetnek. Gál Györgyből is kikívánkozik: Becsüle­tes ember, minden panaszunkat elin­tézi. —- Hát akkor szavazzunk! Méhészné olvassa a feltartott ke­zeket. Mindenki Aracsi Józsefre sza­vazott. Nem mennek szét az emberek, de­hogy. Hollósi György például arról beszél, hogy jó lesz vigyázná, mert sokan nem tesznek eleget kukorica- beadásuknak. A páacon áruljak abe­adnivalót. Már most felhívják Ilye­nekre Aracsi figyelmét. Eltelik vagy egy óra, míg széledni kezdenek .. . Gál György visszalép az ajtóból. Valamit elfelejtett. — Jóska bácsi — így mondja, —* a legközelebbi ülésen kérje majd, hogy az Apáti utcába vezessék be a villanyt. Olyan sötét van ott, hogy az ember még a nyakát töri. A házigazdának. Ferenczi Mihály, nak is van kérelme. Elmondja, hogy a papíron szereplő földterülete több, mint amennyi megvan a valóságban. Ezt különben Pírkoffer mérnök is megállapította, aki nemrég felmér­te a területet. Mégis 345 négyszög­öllel több föld után kel] adóznia, mert még nem írták le ezt a terüle­tet a telekkönyvröl — pedig a já­rási tanács is tud róla. Aracsi József majd ennek is utána jár, hogy a sérelem mielőbb orvoslást nyerjen. Biró József ne az utolsók között szorított kezet. Tréfásan odaszólt a jelöltnek: — Még csak meg sem köszönte, hogy magát jelöltük?... — Igaza van. csakugyan elfelejtet­tem. Majd legközelebb, hiszen sck- szor találkozunk... „Eddior is becsületesen végezte munkáját.. Csend. Gondterhelt arcok. A vá­lasztókon a sor. A beszámoló már elhangzott. Az elnök leült. Tizen­egy ember kutat gondolataiban. Jól meg kell gondolni, hogy kit jelölnek a tanácsba. Hiszen az, akit jelölnek, az ő ügyeiket, panaszaikat, óliajailcat tolmácsolja majd a tanácsüléseken. Kovács Istvánná — lehet vagy hat­van éves, — megigazítja kendőjét. A mellette ülőre néz és mintha csak azt mondaná: „No Imre, szólalj már meg. Hiszen férfi vagy. Én már öreg vagyok. Átengedem az elsőséget." Lehet, hogy megértette a biztatást Dómján lehet, hogy nem. Ki tudja’’ De mégis, mintha erőt- merí­tett volna. Felemeli munkától meg- kérgesedett kezét. Szót kár. Az el­nök megadja. — Hát én Kulcsár Gyulát javas­lom a jelöltünknek. Jó ember. Eddig is elvégezte a munkáját becsületesen. Senki sem mondhat rosszat rá. — Mintha a számból húzta volna ki a nevét — vágja közbe Kozári Kálmán, a község kézbesítője. — Eddig is megtette, amit kíván­tunk tőle — kapcsolódik a vitába Kovács Istvánná. — Úgy gondoljuk, hogy jól végzi majd a munkáját ez­után is. — Én még csak két éve ismerem — mondja Kerekes Boldizsár. — de csak jót mondhatok róla. Akármi­lyen bajom van, bizalommal fordulok hozzá. Á télen Pécsett dolgoztam. Minden héten egyszer, szombaton jártam haza. A kkor is későn. Ha bár­milyen elintézni valóm volt. bátran mentem Kulcsár elvtárshoz, mert ő vasárnap, hivatalos időn túl is se­gített. így folyik a beszélgetés Győr Zol- tánék nagy szobájában, ahol tizen­egy ember dönt Kulcsár Gyula v. b. titkár jelöléséről. Sokat segít a kultúrház építésében is — hangzik. — Meg aztán a mén­telepet is segített idehozni. Eddig öt­hat kilométerre kellett mennünk fe­deztetni. Az új sor salakozásában ts segít. Győr Zoltán, az elnök felemelkedik helyéről. — Szavazzunk. Ki szavaz Kulcsár Gyulára és ki szavaz ellene? A szavazás egyhangú, Kulcsár Gyula nevét beírják a listán kisza­bott rubrikába. Sűrű, sötét este borul Nagydobszá­ra. Lassan kiürül Győr ék nagy szo­bája. A választókerület tagjai haza­indulnak. Jól jelöltek. Nem hamar- kodták el a dolgot. Olyan név került a jelölőlistára, akiben mindenki bí­zik, akinek a szíve együtt dobban, együtt érez minden ember szívével. Es ezt mindenki tudja. Ezért szava­zott rá Kovács Istvánná, Kerekes Boldizsár, Dómján Imre, Győr Zol­tán és a többiek. „Rendes dolgos ember, nyugodtan bízhatunk benne" Nem nagy község Hóból, mintegy ezer lakost számlál. A helyi tanács­nak, mint mindenütt, itt is van mun­kája. Az ' új tanácsnak komoly fel­adatokat kell majd megoldani. A község egyik részén, a 15-ös vá­lasztókörzetben egy kis falusi pa­rasztház konyhájában petróleumiám. pa pislákol. Az asztal mellett és a konyhában körberakott székeken fér­fiak, asszonyok üldögélnek. A házi­gazda, Nyersné és két lánya, Kis néni, Tamásné, Tóth István, Vass István, Bencs eivtárs, egyénileg dol­gozó paraszt, Markó elvtárs, tanács­elnök és a többiek, számszerint vagy harjnincan, azért gyűltek össze, hogy megválasszák körzetük jelöltjét a helyi tanácsba. — A magyar nép története bebi­zonyította, hogy a népben, a nép egy ségében van az erő — mondja Mar­kó elvtárs, aztán beszél arról, hogy milyen tennivalók várnak a tanácsra. Még ki sem mondja az utolsó szót, felpattan Tóth István és jó hangosan kiáltja: „Vass István elvtáre jó lesz tanácstagnak.“ Vass elvtárs elpirul, meglepte őt a jelölés, Az emberek mosolyognak, nem mondja senki, de tekintetükből érzik: igen. Vass Pista 1ó lesz jelöltünknek. A mellette ülő Tamás elvtárs kézmozdulata is ezt fejezi ki. Vass vállára teszi kezét: ,Persze, Pista, te jó leszel jelöltünk­nek. Megérdemied. Becsületes, dol­gos ember vagy." Az asztal mellől egy bamahajú fiatalember emelkedik fel, Bencs Já­nos. — Én is Vass István elvtársat ja­vaslom jelöltünknek. Gyerekkorom óta jól ismerem. Nagyon megfelel tanácstagnak. Becsületes ember, jól dolgozik. 100 százalékig teljesítette beszolgáltatási kötelezettségét ás az adót is pontostul befizette. Biztos va. gyök benne, hogy jól fogja képviselni körzetünket, a községi tanácsban. — Rendes, dolgos ember, nyugodtan bízhatunk benne. Ezért én is őt ja­vaslom tanácstagnak... Magasba emelkednek a kezek. Hu­szonöt választó egyhangúlag Vass Istvánt jelöli tanácstagnak. Egysze­rű ember. Olyan, mint sok másik dolgozó paraszttársa. Cselédeskedett a felszabadulás előtt. Ahogy mondja, ,a hosszú ostort forgatta 45 előtt“ és ma a saját földjét, szántja, veti. A felszabadulás után kapott három hold földet, ezen dolgozik. Amikor feláll, hogy megköszönje választói bizalmát, napbarnított arcán kisi­mulnak a régi nehéz idők szántotta redők. Beszélni kezd. Egyszerűen. „Köszönöm a bizalmat”. Megígéri, hogy választói segítségével igyekszik majd a tanácsban is jól dolgozni. A jelölés, a szavazás megtörtént. De még hosszú ioeig együtt maradt ez a „nagy család”. Talán először vannak így együtt és van mit meg­beszélni. Szó esik a járda építésről, a beszolgáltatásról. Az elért eredmé­nyekről. Bár a víz kárt okozott ara­tás előtt, de azért szépen termett Csak a babért 150 ezer forintot kap­tak a község gazdái. De máét is ad­tak el jócskán. A kis falusa házban fontos kérdé­sekről, a jövő terveiről beszélgetnek a jelölés után Vass István dolgozó paraszt és választói. Tervele szület­nek, amelyeket együtt valósítanak meg. /Ífiíik

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom