Dunántúli Napló, 1954. október (11. évfolyam, 234-259. szám)

1954-10-03 / 235. szám

1954 OKTOBER 3 "NÄPCö 5 A tudományos talajművelés — a bo termés alapja A Sopiana Gépgyár a jobb és olcsóbb termelés útján Az elmúlt' héten megyénk­ben járt Kreybig Lajos kétszeres Kossuth-díjas akadémikus, a trágyá­zás, talajerő fenntartása kérdéseinek Európa-szerte ismert kutatója. Meg­látogatta a pécsváradi gépállomást, a bólyi Kossuth termelőszövetkeze­tet, egy-két járási tanácsot, agronó- musokkal beszélgetett el és a máso­dik nap beszámolt tapasztalatairól a járási főagronómusoknak és a gép- állomási vezető agronómusoknak. Ez a megbeszélés igen komoly segítsé­get jelentett a megye vezető szak­embereinek. Előadásából és a kérdé­sekre adott válaszaiból sokat tanul­hattak a jelenlevő szakemberek. Kreybig professzor a következőkre hívta fel a figyelmüket. Ha a növények egész életükön ke­resztül bőséges mennyiségű tápláló anyagot és vizet vehetnek fel a ta­lajból, akkor nagy termésekre lehet számítani. A talaj termékenységé­nek alapfeltétele a morzsalékos talaj szerkezet. Olyan legyen a talajmun­ka, hogy lehetőleg minél nagyobb mennyiségű vizet tudjon tárolni a talaj, a tárolt víznek az elpárolgása minél kisebb legyen. Ha ehhez a munkához rendszeresen ellátjuk a talajt istállótrágyával és az ezt ki­egészítő műtrágyákkal, a jó termés nem marad el. Kreybig professzor nagy jelentő­séget tulajdonít a vetésforgó helyes kialakításának. Minden agronómus kötelessége, hogy a szocialista nagy­üzemekben a terv-feladatnak meg­felelően helyes vetésforgót alakítson ki. A meglátogatott bólyi Kossuth tsz-ben Szabó István tsz elnök el­mondta, hogy náluk már kialakult a vetésforgó és az idei évben el tud­ták érni, hogy búzát búza után nem vetnek. A helyes vetésforgónak kö­szönhetik jórészt azt is — persze a többi talajmunka és trágyázás vetés­forgó szerinti- betartása mellett — hogy 1953-ban 14 mázsa búza átlag­termést értek el a gazdaságuk egész területén és idén is 8.23 mázsa volt búzából az átlagtermésük, ami eb­ben az esztendőben igen jó ered­ménynek számít. A trágyázás kérdésével foglalkoz­va leszögezte Kreybig professzor, bogy tartósan jó terméseket csak azok a gazdaságok érhetnek el, ame­lyek az istállótrágya gyűjtésére és kezelésére, v>alamint felhasználására nngy gondot fordítanak, amelyek megbecsülik az istállótrágyát. Az istállótrágya nem megfelelő haszno­sítása a legnagyobb pazarlás. Ezen a területen igen komoly hibák vannak Baranya megyében is. A legtöbb he­lyen a trágyát nemcsak szakszerűt­lenül kezelik, de szakszerűtlen a fel- használás, a trágya kihordása, alá- szántása is. Az almoZÓSt általában bőveb­ben kell végezni és szarvasmarhák­nál legalább naponta 4—5 kilo­gramm, lovaknál számosállatonként 3—4 kilogramm, sertéseknél 3—3.5 kilogramm, juhoknál számosállaton­ként 5—6 kilogramm alomszalmát kell felhasználni ahhoz, hogy a szal­ma-ürülék arány megfelelő legyen. Arra kell törekedni, hogy az alom­szalma minél több vizeletet itasson fel. Az a leghelyesebb eljárás, ha az istállótrágyát naponta azonnal ki­hordják a trágyázandó föld szélére és szakaszosan kezelik, vagyis nem a majorban, hanem a tábla szélén gyűjtik és érlelik a felhasználásig. Ha a trágyakocka elérte a 2.5 méter magasságot, közvetlenül mellette új szakaszt kell kezdeni, a betelt részt pedig le kell földelni. Ez a földta­karó tömötten tartja a trágyát és megakadáyozza a kiszáradást. Az így erjesztett trágya tápértékének mintegy 20 százalékát veszti el, míg az eddigi trágya „kezelési" módszer­rel a trágya értékének 50—60, sőt több százaléka is tönkremehet. Kreybig Lajos Kossuth-díjas aka­démikus ajánlja az általa kidolgo­zott nyersfoszfátos trágyakezelési el­járást, amellyel a trágyának nem­csak a hatóképességét, de a mennyi­ségét is megnövelhetjük. A nyersfoszfátot, vagy csontlisz­tet a napi trágyaréteg felrakása után kell egyenletesen a trágyára szórni, egy mázsa friss trágyára 1—2 kilo­gramm nyersfoszfátot, vagy csont­lisztet számítva. Nemtörődömségre vall, hogy a görcsönyi Augusztus 20 termelőszö­vetkezetben a nyersfoszfátos trágya­erjesztéshez rendelt mintegy 20 má­zsa csontlisztet az egyik szalnpaka- zal tövében tárolják már több mint egy éve. A hanyagul tárolt csontliszt elveszti értékét, tönkremegy. A jó minőségű trágyakazal meg­bontásakor a trágyát azonnal a trá­gyázandó területekre kell hordani és ott nem kupacolva, — ahogyan Baranyában szokásos, — hanem azonnal még aznap le is kell szán­tani. Azokon a helyeken, ahol elegendő állat nincsen, a talaj táperejét fenn tudjuk tartani akkor is, ha nyers szalmával trágyázzuk és egy mázsa száraz szalmára 3—4 kilogramm pé­tisót szórunk. Helytelen tehát, ha a községi taná­csok az állami tartalék területen termett szalmát eladják és nem a tar­talék földek táperejének pótlására fordítják. A műtrágyázással kapcsolatosan mindig az agronómusnak kell táb- lánkint megállapítania — a talaj- térképeket és a tábla-törzskönyveket figyelembevéve — a műtrágya ada­gok nagyságát és milyenségét. A továbbiakban arra hívta fel a figyelmet Kreybig professzor, hogy azokon a kukorica- és cukorrépa­földeken, ahol a földek nem gyomo- sak, nem tartja szükségesnek a ve­tés előtti szántást, hanem megfelelő keresztben-hosszában való tárcsázás­sal, forgatás nélkül is jól előkészít­hető a talaj vetésre, ami amellett, hogy igen nagy mértékben segíti elő a talajok vízgazdálkodását, sokkal gyorsabb és olcsóbb is. mint az eké­vel történő szántás. Természetesen, ez csak tiszta földeken hajtható végre. Tekintve, hogy Baranya megyé­ben elég nagy mennyiségben vannak a közsési tanácsok házi kezelésében tartalékföldek, amelyek termőképes­ségükből sokat vesztettek, helyes, ha ezeket a földeket, amelyek búza termesztésre nem alkalmasak, pillan­gós takarmányfélékkel vetik be, ami nemcsak a takarmánybázis biztosí­tására, de a talaj táperejének visz- szapótlására igen előnyös és helyes. Kreybig Lajos Kossuth-díjas professzor útmutatásait — úgy gon­dolom — a megye valamennyi szak­emberének tanulmányoznia kell, véleményem szerint is az egyik leg­elmaradottabb kérdés megyénkben az istállótrágya helyes kezelésének és felhasználásának problémája. Ha ezen a területen döntő változást tu­dunk elérni termelőszövetkezeteink­nél, állami gazdaságainknál, de az egyénileg dolgozó parasztoknál is, nagymértékben visszük előre me­gyénk mezőgazdaságát, a biztosabb, magasabb terméshozamok felé. Baracs József főagronómus. C zámtalanszor elhangzott és még korántsem eléggé megszívlelt igazság: ha olcsóbban termelünk — jobban élünk. Ennek, az igazságnak fényét vetít­sük most rá a Sopiana Gépgyár mun­kájára. Ami szavakban oly röviden és szépen hangzik, hogyan fest a gyakorlatban, a valóságban. Kezdjük talán a selejtteL Általánosságban megállapított tény. hogy a gyárban az utóbbi időben je­lentős mértékben csőikként a selejt. Kutassunk mélyebbre az okok után. Hogyan érték ezt ed? Elsősorban az­zal, hogy megszigorították a minősé­gi ellenőrök munkáját. Éspedig mind­járt az eiső állomáson, az öntödei át­vételnél. S így is van ez rendjén. Már ott kell csírájában elfojtani a hibát, ahol kezdődik és kezdődhet a hibalehetőség. Tehát a munkafolya­mat megindulásakor. így ritkán for­dul elő — ami azelőtt általános je­lenség és gyakori volt. — hogy az öntődében rosszul, selejtesen öntöt­tek, az öntvényt azonban átenged­ték. A forgácsolóban megmunkálták — és újból átengedték, míg végül a szereidében kiderült, hogy selejtet öntöttek, azután már selejtet mun­káltak meg és ami szintén kiderült, hogy a selejt előbb-utóbb kimutatja a méregfogát. Pedig a selejtes, hasz­nálhatatlan munkadarabban ugyan­annyi munka „fekszik", mint a nem selejtesben és persze, ez a munka mind hiábavaló volt — mind sok idő és pénzpocsék olás. És a kár — álla­munké, tehát a mienk, a selejtgyár- tóké is — elég tetemes. Nem szemfényvesztésnek, hanem az előbbiek igazolására soroljuk a kö­vetkező számokat, mint az önköltség­csökkentés példáit. Tehát csupán a minőségi ellenőrzés megszigorításá­val a T. S. 10-es szecskavágó gyár­tásánál 17 ára a havi megtakarítás, a T. M. F. morzsolónál 209 óra, az Á. D. 6-os szecskavágónál pedig kere­ken 100 óra.' És hogy ez pénzérték­ben mennyit jelent? Minden egyes óra körülbelül 10—15 forintot. Ki­zárólag e módon — a megszigorított minőségi ellenőrzésből — több, mint ientkezik a megtakarítás — ezresek­ben. És az ezresek sokat, nagyon sokat jelentenek Jólétünk emelése szempontjából, szebb, jobb életünk kialakításálban. De menjünk tovább. Nem ez az egyedüli érdemleges moz­zanat. IVf it tettek a gyárban azért, hogy l’-l a régi sablonokat új, éssze­rűbb technológiai eljárásokkal helyet tesítsék? — Tettek, elég sokat. Egyes alkatrészek készülékeit meg­változtatták a jobb, költségmentesebb termelés fokozása érdekében. Hogy agy párat soroljunk: a C. E. J. vég- csapágyfúró készüléke, ugyanitt a szájrész, a T. M. F. lendkerék fel­fogókészüléke és az A. D. 6-os oldal­csapágy felfűrökészüléke — amelyek a jelentősebbek. Mindezeken a vál­toztatásokat elsősorban a minőség megjavítása érdekében eszközöltek. Mert azt nem kell hangsúlyozni, hogy nincs sok köszönet akkor, — még ha ésszerűsítünk is,- — ha ebből a változtatásból rosszabb mi­nőségű munka születik. A gyárban bőven akad elfekvő — magyarul használatlan — anyag- készlet. De ez nem fekszik el ott so­káig, mert a gyár vezetői felajánl­ják az Értékesítési Igazgatóságnak. Ilyenek: csavaranyagok. különböző hengerelt anyagok, ékszíjak, stb„ amelyekből havonta 40—50 ezer fo­rintos értékű mennyiséget szállítanak oda, azokhoz a vállalatokhoz, ahol arra égetően szükség van. Nehéz dolog a gyárban az univer­zális szerszámok beszerzése. Segíte­nek magukon úgy. hogy a meglévő­ket ésszerűen használják, szigorúan a technológiai követelményeknek megfelelően. Az energiatakarékosságról sem feledkeznek meg a Sopianában. A hat fázisjavító kondenzátorból jelen, leg kettő nem működik. A vezetőség mindent elkövet kicserélésük érde­kében. C* zek a Sopiana kétségtelenül szép eredményei. Azt mutat­ják. hogy gazda módjára bánnak az üzemben anyaggal és pénzzel egya­ránt. Maga ez a megállapítás a gyár műszaki és fizikai dolgozóinak jó munkáját dicséri. Legyenek a Sopiana műszaki ve­zetői továbbra is e nagyszerű feladat élharcosai és e munkájukban támasz­kodjanak a dolgozók segítségére, ka. rolják fel ötleteiket, javaslataikat. — így tehetnek újabb lépést előre a Sopianában az olcsó termelés útján. I 5000 forint az üzem havi megtakan- * tása. Ez pedig újabb bizonyíték Í amellett, hogy az ilyen és ehhez számtalan hasonló ..kicsiségeken'1 je­Tavaly még ? Ilyenkor már Vó- kány és KLskassa határában dolgo­zott, úgy vitte traktora a vetőgépet, Tiint a parancsolat. A dűlő végéről bekiáltottak hozzá a tréfás kedvű Sazdák: ugyan, nem félsz-e lányom, hogy elvisz ez a nagy masina? De­hogy félt ő, semmitől, ami gép és hegyújtható, meg kormányozható! A villányi járás északi csücskében ®tyan híre támadt Papp Mariskának, oz ujpelrei gépállomás neveltjének. felért Budapestig, fel a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsáig. És amikor a mellére tűzték a kitünte- “•t — megismerte az egész ország. Most? A nyárfás dűlőben, a deve- vseri határban apia illetményföldjén tori a kukoricát. Szöggel hasítja a asuhét, két kézzel fejti ki burkából a csövet — halad előre szorgalma- Sai*’ sorTól-sarra, sorról-sorra. ^ A gépállomás? Már nem otthona. Zetorja? Más ül rajta. Papp Mariska dicsősége? Elszállt a széllel, amely most is thaktorzajt h-a peterdi határból. Szántó-velő Hoffherok, Univerzálok egyenletes hangját. Bontja a csuhát, töri a csöveket. No az aranysárga halom, tán már szekérnyi. Lehet leétakkora is, niégsem olyan nehéz, mint egy fia- tal’. hzennyolcesztendős, volt trakto- roslany szíve. Akarata ellenére került 1 petrére. Dehát mi egy tizenhatév lányka akarata? Kevés egymagát), is — éppen semmi apjáéval szembe ötvenkettő fagyos Januárjában eg> reggelen neki js bepakolta anyja kenyeret, szalonnát. Sötét volt m kint, csak a fehérlő hó világítói meg a dűlőutat, ment, lépett aip nyomán a gépállomás messzi fém felé. Harmadnapra rá vagy félt kányi, nveg környékbeli tónr a sásdi traktoras'iskolám Hogy "hogy sem, ahogy k elölte a szétszedett gép nek összefüggése, az eleve ként verető dugattyú, a diíferenciálmű — megszeret térségét. Már szégyelte mag dozásáért a viháncoló kő lányok előtt, akik önként jö apai parancsszóra, és mesélt traktoroséletről, néha olyai hogy belepirult. lé Márciusban került haza apja mel- egy (j. 35-osre. Vigyázott lányára Papp Sándor, akár a szeme fényére. Megnyithatták a női szállást, Maris­ka nem aludt ott egyszer sem. A pécsdevecseri pletyka sem talált ben. ne kivetnivalót. A viháncoló lányok elkerülték onnan ki szépen, ki csú­nyán — Papp Marisika, mint apja munkagépkezelője szorgalmasan szán tott, vetett, izzadt, vagy fagyodkodott íz ujpetrei körzetben. Hanem, ez tavaly lehetett, sze­met szúrt a gépállomás vezetőinek a szorgalmas, csendesszavú, tizenhét- éves lányka. Levették az embertele­nül zötyögő Hoffherről és ráültet­ték a megbetegedett Fehér Dezső Zetorjára. Ez ám a gép, ez a cseh­szlovák traktor! Úgy megy, mint az óra, szalad, akár az autó. síma a já­rása, kényelmes a kezelése. Szinte a nőiknek találta ki a tervezője. A gépállomás azonban nem állt meg ennél. Szó, ami szó, — gyara­podott ugyan a szép keresettől a Papp család (a Sanyi gyerek is be- szegődött traktorosnak, nővére mel­lé) világvevő, pranrofonos rádiót vet­tek, motorkerékpárt meg minden egyebet — de Mariakára mintha nem tellett volna már a keresetből. Vass a főgépész — pártvezetés égi tag — ""'"mcsta alsoosan az öreg Papp fejét — gondoljon a lányára is. A szociális kenetből télikabátot vettek ndká — maga a főkönyvelőnő ment el Eelpróbálni — meglepték vele a szor­galmas kislányt. Mit érzett, mit sem — bajos lenne elmondani. De a gép­állomást most már nemcsak a gépek miatt, hanem a melegszívű elvtársak miatt is nagyon megszerette. Helyénvaló az újpetreiek gondos­kodása, hisz egyetlen női traktorosuk maradt csak — de a gondoskodás lassacskán túlnőtt a mindenki által jóváhagyott kereteken. Valahogy ar­ra jutott Jávorka elvtárs igazgató, meg a gépállomás többi vezetője hogy .kell valamit csinálni ebből a lányból." Papp Mariska talán észre sem vette, de a múlt esztendő óta rigyszeriben úgy ment minden, mim a karikacsapás: munkagépkezelőnek idén tavasszal is szerelőt osztottak be melléje — helyrehozta, akármi­lyen hibája is támadt gépének. Nyá­ron pedig, amíg ő odahaza aludt, az agronómus, meg Vass főgéjpész sze­7í traktőroílán lektoroztak Zetorjával, a teljesít­ményt pedig az ő részére számolták el mind a ketten. Törik valami? Papp Mariska gépéhez mindig van alkatrész, elsősorban őt segíti, őt tá- | megatja az egész gépállomás. A töb­bi traktoros szívja a fogát, fel is szólalnak, de a vezetőség egyesült erővel megvédi magát. Nagy csalá­dos, egyetlen női traktoros —mond­ják, •— hadd keressen, hadd tanul­jon, ne vegyük el a kedvét. A téli gépjavítások idején Vass főgépész, Metziing János, Ujszászi és Pocz elvtársak egy új gépet szerkesz­tettek: nagy tartályból szabályozható nyíláson egy ventillátor elé ömlik a műtrágya és a ventillátor szerteszét '.zárja a földön. Baschta István gé­nére szereltéit volna fel legelőbb, de 5, azt mondja, nem cipeli ezt a „máikdarálót1'. Papp Mariska, a má­sik Zetoros vállalkozott rá — kipró­bálja. Ahogy megszikkad a föld Peterd- ousztán megindul a műtrágyaszórás. Papp Mariska a traktor nyergében. Varró Pista bácsi, a szerelő, mint munkagépes, a műtrágyaszóirót irá- nvítja. Az újítás nagyszerűen bevált: húsz helyett 40—50 holddal végez­tek naponta és május elsejéig Papp Mária 210 százalékra teljesítette ta­vaszi tervét. Papp Máriának írom Mariska he. tyett, mert így írt róla nap. mint nap az újság, erre a névre küldte üdvözlő-köszöntő nótáit a rádió. Az ujpetrei traktoroslány 'saját szorgal­mával, merészségével és a gépállo­más segítségével elérte azt a dicső- véget, amiben mináhink minden szor­galmas munkás részesül. A traktorosniapon kormánykitün- etést kapott. Beválasztották a gépállcmási DISZ vezetőségi tagjának. Már régen tudta — nincs rendiben a Zetor. Nehezen indult, zör- gött — mégis kivezényelték anagy- budméri tsz földjére — az aratás nem késhet egy órát sem. A táblán csak kínlódott, ha véletlenül meg­állt, csak egy másik traktor huzata­iéra tudott megindulni. Kínlódott és egyszer csak megállt. Bchuzatták Ujpetróre, a motort Pécs. re küldték — Papp Mariska traktor nélkül maradt. Megesik ilyesmi mással Is, bár sen­ki sem örül neki — egyszer majd csak kijavítják, szánthat, dolgozhat vele úira. Addig sem ül tétlenül — dolgozik a műhelyben, akad ott tennivaló bőven, ilyen dologidőben. Mariska is fogta a reszelőt, javított, ahogy mondták, de elszámolástól el­számolásig egyre inkább elégedetlen­kedett. Akárhogy nézte is — kerese­te messze elmaradt a régi, nagy tel­jesítmények mögött. Nem lett volna semmi baj, ha a gépállomáson a pártszervezet, vagy a DISZ-titkár megmagyarázza neki — nemsokára elkészül a gépe. újra traktorra ülhet kereshet kedvére. Dehát ők legtöbb­ször csak akkor keresték fel, ha tel­jesítményeiről kellett valahová je- 'entést küldeni. Most nem teljesített — hát nem jöttek. Jött hát más. ami a pártszer­vezet helyett rossz irányba fordítot­ta Papp Mariska élete-útját. Papp Sándornak, mintha esaikmeg akarta volna őket tréfálni a vélet­len — ugyancsak tönkrement az Uni- verzálja. Adtak helyébe egy Hoff- hert, kiment vele csépelni — elvit­ték tőle, hisz szántásra kellett min­den erőgép. Nem maradt munka nélkül — egy kombájnt irányítottak hozzá, csépeljen azzal. Papp elvtárs, a hirtelenharagú ember ezt hitte — gúnyolódnak vele: fogta a Sanyi gyereket, Marislkát. a lányát és azon­nali hatállyal felmondott a gépállo­másnak. A harag rossz tanácsadó. Papp Sándor távoztával nemcsak saját sorsát irányította, de lányáét is, aki a gépállomáson formálódott volna ki igazán- szorgalmas, derék emberré, szakmájának ezernyi titkát ismerő kiváló traktorossá. Papp Mariská­nak jóformán mindent, ami szép és értékes életében, a tudást, a megbe­csülést, az elvtársi támogatást az újpetreiek adták — egyszeriben meg­szakadtak a szálak és most él Pécs- devecseren, mint a többi barátnője Illetve, dehogy is úgy. Beállt dolgoz­ni Peterd,pusztára — nem találta he­lyét. Eljárt az ivánszöllősi gazdaság­ba szőlőt kötözni — onnan is kima. radt. Most kalákában töri f kukori­cát a szomszédoknak és vár. Várja, hogy csak kijön egyszer valaki a gépállomásról, visszahívja, mert ha nem is mondja ki hangosan, belül ér­zi — ott az ő helye megint. Apja? Már régen Ujpetrén dolgo­zik. Amikor Pécsről megérkezett az alkatrész és Vass főgépész szólt ne­ki — jöjjön be. segítsen összeállíta­ni az Univerzált — visszatért és ott is maradt. öccse? Egyik este letette, a kapát és a maga tizenhat éves komolyságá­val kijelentette: Apám, a kapanyél csak egy sebességgel halad, a Zetor meg hattal. Visszamegyek a gépállo­másra ... ö? Maradt, mert visszatartja büsz­kesége, maradt, mert valósággal át­néznek feje fölött. A gépállomás igazgatója Jávorka elvtárs meglett, komoly em­ber. Pár szót váltunk csak, kiderül — elismeri: nincs rendjén, hogy így magára hagyták a tizennyolc éves, fiatal, az életnek csak most induló ' raktoroslányt. Papp Mariskán bemu­tatták — hogyan nem szabad fog­lalkozni a fiatal káderekkel: agyon- ‘ámogatták, — ae megfeledkeztek szakmai és emberi neveléséről, utá­na egyszerűen elejtették — és nem s érdekli őket tovább a sorsa... Papp Marislka, kőimáuykiitűn tetőse ellenére, nem más, mint egy fiatal gyerek. Fejlődésében, élete alakítá­sában közös felelősség terheli az egész társadalom előtt az apát. a gépállo­mást, a járási és megyei szerveket 'gyaránt. Papp Mariskának ott a he­lye Ujpetrén újra, hogy Iskoláikon és tanfolyamokon, az idősebb gépészek­től tanultakon keresztül szakmája mesterévé váljon. Olyan mestersé­get tanul ő, olyanban mutatott ed­dig is országra szóló eredményeket, amely döntő a mezőgazdaság fellen­dítése szempontjából, és amely meg­nyílott a falusi lányok előtt is. Le­gyen a traktoros szakma mestere — segítsék hozzá ehhez a gépállomási kommunisták, segítse hozzá az édes­apja. Mert felelősek vagyunk érte! Mindannyian! * ... Piros-babos kendős fiatal lány töri a kukoricát a pécsdevecseri ha­tárban. Reméljük, nemsokára újra traktoron látjuk. Oroszlán Imre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom