Dunántúli Napló, 1954. október (11. évfolyam, 234-259. szám)

1954-10-21 / 250. szám

2 NAPLÓ 1954 OKTOBER M Kommunisták as élre, as új ssakass politikájának megvalósításáért! (Folytatás az 1. oldalról) *61 komolyan beszélni és hogyan le­het azt mondani, hogy az életszín­vonal szolid alapon nyugszik, ha a búza. kérdése nincs kielégítően meg­oldva? Mindenekelőtt meg kell olda_ ni a kenyérgabona kérdését, azaz törődni kell azzal, hogy a paraszt megkedvelje a kenyérgabona terme­lését, tehát érdekeltté kell tenni őt hogy kifizetődjék neki, meg az ál­lamnak is. Helyes ez a politika? Abszolút he­lyes. Megfelel ez a munkásosztály érdekének? Feltétlenül megfelel. Az állna a munkásosztály érdekeivel el­lentétben, hogy ha hagynánk, hogy a paraszt mind kevesebb búzát termel­jen. Lehet a pártban ilyen álláspontra helyezkedni? Bűn lenne ha a párt ilyen álláspontra helyezkedne, mert az ilyen állásponttal szembefordul a munkásosztály. Tehát az a politika helyes, amely a parasztot érdfekeltté teszi ab­ban, hogy több búzát termeljen, növelje a hozamot és akkor neki is több haszna lesz és a népnek is, mert a népet zavartalanul el fogjuk tudni látni jóminőségű kenyérrel. Csak ez a politika helyes elvtár­sak! Ezért a kormány a párt javas­latára hozta meg azt a határozatot, hogy korpakedvezményt ad a gaz­dáknak. Amint tudjuk elvtársak, a gazdák ezt jól fogadták, a baj ak, hogy sem párt- sem tanácsvonalon nem gondoskodnak eléggé arról, hogy a parasztság megismerkedjék az új előnyökkel, megmagyarázzuk, mit jelent ez a számára. Pedig e2 nagyon fontos, minél job­ban meggyőződik a parasztság arról, hogy előnyös neki több búzát vetni, mint tavaly, annál több lesz a ke­nyér. Feltétlenül gondoskodni kell tehát arról, hogy azokat az intézke­déseket, amelyeket a kormány a ke­nyérgabona termeléssel, az állatte­nyésztéssel kapcsolatban hozott, a parasztság megismerje és lássa, hogy érdemes többet foglalkozni a kenyér gabona termelésével és érdemes fej­leszteni az állatállományt. De elvtársak! Nemcsak a búzánál: az ipari növények egy részénél Is az a helyzet, hogy olyan alacsony árat fizetünk érte, hogy nem fizetődlk ki a termelése. Márpedig az ipari növé­nyek tekintélyes részét külföldön na- gS’ón jó árért el tudjuk aani. A me­zőgazdasági export-cikkekért pedig mi olyan nyersanyagot tudunk be­hozni, amely szükséges ahhoz, hogy népünk számára több, jobbminőségű fogyasztási cikkeket gyártsunk. Tehát amikor pártunk a paraszti termelést fokozni akarja, az egyé­ni gazdák a szövetkezetek cs ál­lami gazdaságok nagyobb érde­keltségének biztosításával, akkor pártunk azt tartja szem előtt, hogy jobban el lehessen látni né­pünket élelemmel, hússal, zsírral, kenyérrel és egyéb fogyasztási cikkekkel. Ha ennek a politikának az útjáról letérnénk, akkor megállna a mező- gazdaság fejlődése és komoly ellátá­si nehézségekkel küszködnénk. Vannak egyesek a pártban, akik azt mondják, hogy ezzel a politiká­val mi a parasztságot a munkásosz­tály rovására juttatjuk előnyhöz. Hát elvtársak, mit lehet ezeknek az úgy­nevezett okosoknak mondani? Csak azt, hogy annyit értenek a marxiz­mushoz, mint a tyúk az ábécéhez. Ha ezek azt hiszik, hogy mi a munkásosztályt hátrányos helyzetbe hozzuk azáltal, hogy biztosítjuk a mezőgazdasági vonalon, hogy több legyen a hús, meg a zsír, hát akkor megállapfhatjuk, hogy ezek az elv­társak nemcsak, hogy nem értenek sokat a marxizmushoz, hanem telje­sen el vannak szakadva a néptől és az élettől. Talán — van elég hús, van elég zsír? — nincs, de ha nincs elég, va­lahonnan elő kell teremteni, tehát segíteni kell a falunak, hogy több zsírt, több húst, több mezőgazdasági terményt termel­jen. De olyan parasztot még nem láttam, aki úgy fog termeim, hogy csökken­jen a jövedelme. Lehet, hogy ilyen paraszt van azoknál, akik ezt az el­méletet hangoztatják, de nekünk nem mutatták meg. Elképzelésükben lehet, hogy van ilyen, de az életben aligha van ilyen. Nem szabad elfelejteni, hogy ami­kor mezőgazdaságunkról beszélünk, akkor kisárutermelő gazdaságról be­szélünk, mert ez a döntő többség. Olyan politikát kell folytatni, amely ennek a helyzetnek megfelel. A szövetkezetben Is igen fontos az egyéni érdekeltséget figyelembe venni. De nemcsak a parasztságnál, ha­nem a munkásnál, mérnöknél, agronómusnál, technikusnál és a bérből és fizetésből élőknél is figyelembe kell venni az egyéni érdekeltséget. A mi bérpolitikánknak egyik baja, hogy nem veszi eléggé figyelembe az egyéni érdekeltséget. Úgy kell korri­gálni a bér és fizetési politikánkat — amely alapjában szocialista, — hogy biztosítsuk: aki többet termel, jobb minősé­get, több fizetést kell hogy kap­jon. Ez minden területre helyes. Min­dén területen van változtatni való annak érdekében, hogy a munkásság, az értelmiség és a parasztság is ér­dekelve legyen a több és jobb ter­melésben, Ez felel meg az új sza­kasz politikájának. Elvtársak, a Központi Vezetőség félreérthetetlenül megállapította, hogy minden sikerünk döntő felté­tele az új politika és a kormány­program maradéktalan végrehajtási. Határozottan kijelentette, hogy ettől az új politikától nem szabad se jobbra, se balra eltérni, egyenesen kell menni előre. Harcolni kell a párt új politikájának végrehajtásá­ért. A párt most kidolgozza az éj sza­kasz gazdaságpolitikájának irányel­veit és az ipar átcsoportosításának elveit. Az ipar termelését úgy kell meg­változtatni, hogy mindenekelőtt megtermelje mindazt, amire né­pünk életének szebbé alakítása szempontjából szüksége van. Exportra pedig azt kell termelni, amit jó áron el hidunk adni. Meglévő nehézségeinknek azonban vannak más okai is. Egyik leglénye­gesebb oka az, hogy már hosszú idő óta egyoldalúan magyarázzuk az új szakasz politikáját. Beszélünk sokat az életszínvonal emelkedéséről, ar­ról, hogy ez az új szakasz politiká­jának .központi kérdése, lényege, ae nagyon keveset beszélünk és még kevesebbet teszünk annak érdeké­ben, hogy megteremtsük a növekvő életszínvonal gazdasági és politikai előfeltételeit. A politikai feltétel, a párt helyes politikájával adva van, le van fektetve a párt III. komgresz- szusámak határozataiban, valamint az októberi Központi Vezetőségi határo­zatban. Meg van tehát, a helyes politika, meg lesz az ennek a politikának megfelelő népgazdasági terv is. A jó terv azonban csak mutatja, hogy milyen fejlődési lehetőségeink van­nak, de hogy a tervet valóra váltsuk, ahhoz az kell, hogy a dolgozók mil­liói hajtsák végre a tervet Ha a dol­gozók milliói jól hajtják végre a ter­vet, előre megyünk, ha rosszul — akkor egyhelyben topogunk, vissza­felé megyünk. — Ezt világosan látni kell. Ezért mondjuk mi, hogy a jólét megteremtője maga a nép. A nép, a dolgozó nép kezébe van letéve a jó­lét forrása. Ezután Farkas elvtárs foglalkozott az országos és a megyei tervteljesí­tés eredményeivel. Különösen élesen vetette fel a szénbányászat, konkré­tan Komló lemaradását. A szénbá­nyászat mintegy 400 ezer tonnás le­maradása, amelyhez 3ö ezer tonna lemaradással Komló is hozzájárul, veszélyezteti téli ipari szénellátásunk, de a lakosság szénelJátásának a biz­tosítását is. Majd így folytatta: Mi sehol sem engedhetjük meg, hogy a legkisebb lemaradás történjen, mert ebből sú_ lyos bajok keletkezhetnek. Már most komoly bajunk van a tüzelőellátás­sal. Feltétlenül szükséges, hogy Kom­ló is behozza a lemaradást, meg kell nézni, hogy hátha még túl is tudja teljesíteni a tervét. Rámutatott, hogy a szénbányászati igazgatóság szep­temberi tervét 94.1 százalékra, har­madik negyedévi tervét 94.3 száza­lékra teljesítette. A villamosipari igazgatóság szeptemberi tervét 89.2 százalékra, III. negyedévi tervét 91.4 százalékra teljesítette. A vaskohá­szat szeptemberi tervét 99.7 száza­lékra, III. negyedévi tervét 92.1 százalékra teljesítette. Cementből 89 ezer tonna, acélnyersanyagból 41 ezer, martinacélból 101 ezer tonna, égetett téglából pedig 142 millió da­rab az ezévi lemaradás. Az életszínvonal emelkedése a termelt értékek mennyiségétől függ. csak azt lehet elosztani, amit megtermelünk. Tehát vilá­gos. hogy a jólét alakulása a dol­gozó nép, a munkásosztály, a dolgozó parasztság, az értelmiség munkájától függ. A nép a jólét megteremtője. Ha jól teljesít*, a tervet, előre* megyünk, ha rosszul, akkor visszamegyünk. Tehát ne valami földöntúli erőtől várják a jólét alakulását, hanem mindenki a saját területén vizsgálja meg, hogy mi az. ami akadályozza a terv telje­sítését, távolítsák el az akadályokat és feltétlenül biztosítsák, hogy min­denütt előremenjünk a terv teljesí­tésében. Nem elég azt mondani, hogy egyet­értek az új szakasz politikájával, de ugyanakkor a gyakorlatban nem biz­tosítom a terv végrehajtását. Ha va­laki gyakorlatban nem biztosítja a terv teljesítését, az nem nagyon te­kinti szívügyének az új szakasz po­litikájának végrehajtását. Elvtársak: többek között á tervtel- jesítég azért nem megy előre, mert csökken a termelékenység. A minisz­tériumi iparban egy munkás egy munkanapra eső termelése az első 9 hónapban a múlt év hasonló idősza­kához viszonyítva 97.3 százalékot tett ki. Tehát egy munkás 2.7 százalék­kal termelt kevesebbet ebben az év­ben, mint a múlt éviben, ugyanolyan munkafeltételek mellett. Különösen csökkent a termelé­kenység a szénbányászat terü­letén, ahol az elmúlt év hasonló Időszakához viszonyítva 87.1 szá­zalékra csökkent az egy munkás egy napra eső termelése. A vaskohászatban 94 százalékra, a ruhaiparban 72.8 százalékra eseti vissza a termelékenység. Ilyen terme­lékenység mellett el lehet herdálni a leggazdagabb ország kincseit is. Ah­hoz elvtársak, hogy mi a tervet tel­jesítsük és túlteljesítsük, egyik alap­vető feltétel a termelékenység növe­lése. A munkásosztály érdekelve van a termelékenység növelésében, mert minél többet termel, annál több jut néki abból. Farkas elvbárs rámutatott arra, hogy a pártszervezetek és gazdasági vezetők is elhanyagolják a harcot a termelékenységért, majd utalt arra. hogy az igazgató elvtársak felszólalá­saikban bírálták a felsőbb szervek hibáit, amelyek kihatnak a termelé­kenység alakulására, de nem mond­tak semmit, hogy mit fognak tenni magúik a termelékenység emelése érdekében. Helyes — mondotta Far. kas elvtárs, — hogy felvetik a fel. sőbb szervek hibáit. Ez rendben van, de talán tessék a saját hibáikról is beszélni, hogy mit kell tenni ott, ahol dolgoznak, ahol maguk a pa­rancsnokok. ahol saját vezetőkészsé­güktől, jó munkájuktól, irányításuk­tól függ, hogy teljesítjülk-e a tervet, vagy sem. Hangsúlyozom, helyes, hogy felfelé bírálnak, de helytelen, hogy saját hibáikról keveset beszél­tek. Helytelen, hogy saját munkate­rületük hiányosságait nem tárják fel bátor, kommunista őszinte­séggel. Az a jó vezető, aki a hiányosságok ellen szüntelenül küzd, mert csak így tudja előre vinni a feladatok végrehajtását, azon a területen, ahol dolgozik. Elvtársak: népünk az utóbbi időben mind sűrűbben felveti, hogy az árak magasak és ez így is von. Miért magasak az árak? Hát elvtársak, — amellett az önköltség mellett, aho­gyan dolgozunk, olcsón nem lehet árut adni. Az önköltségnél az a hely­zet, hogy 1964 első felében az ön­költségi tervek nemteljesítéséből ki­folyólag 1 milliárd 800 millió forint kiesése volt a népgazdaságnak. Majd­nem 2 milliárdot vesztettünk azért, mert az önköltség nagyon magas. Lehet-e elvtársak dráguló termelés mellett olcsón árut adni a lakosság­nak? Nem lehet. Amint látják, a magas önköltség visszahúz a mun­kásra. vágj' a munkásasszonyra, ami­kor az elhagyja a gyárat és bemegy az üzletibe vásárolni. A drága önköltséggel saját ma­gunk zsebéből húzzuk ki a forin­tot. Ha jobban törődnénk az ön­költség csökkentésével, akkor többet és jobban tudnánk ugyan­ezért a forintért vásárolni. Ahhoz, hogy az árak csökkenje­nek — és ez a párt politikája — lej. jebb kell menni az önköltséggel. Tessék ennek megfelelően dolgozni mindenütt. Igazgató, mérnök, főmér­nök, technológus, könyvelő, élmun­kás és sztahanovista dugják össze a fejüket és nézzék meg, mi drágítja a termelést, mi emeli az önköltséget Czárt Ferenc elvtárs, a pécsi vá­rosi pártbizottság első titkára arról beszélt, hogy mik az okai a megvei párt-végrchartf'/oizo11ság beszámoló­jában elmondott hibáknak. — A városi pár t-vécehaj tó­bizottság úgy véli, — mondotta, — hogy elsősorban a politikai munka gyengeségében kereshetők a hibák okai. Ebből ered a fegyelmezetlenség, a lógás, egyes vállalatoknál, — kü­lönösen a bánya- és építőiparban — meglévő nagyarányú munkás*'ándor- iás. A politikai felvilágosító munka és mit kell tenni, hogy az megszűn­jön. Olcsóbbon termelni! A magyar ipar nagyon drágán termel! Ezen fel­tétlenül változtatni kell. Rátérve a mezőgazdaságra. Farkas elvtárs felhívta a figyelmet arra, hogy a mezőgazdaságban is komoly bajok vannak ég a mezőgazdaságban is biztosítani kell, hogy a bajok meg­szűnjenek. Miről van szó? Először is biztosítani kell azt, hogy valamennyien, így Baranya megye is jobban teljesítse be­gyűjtési tervét. Meg kell állapí­tani, hogy le vannak maradva sertésben, tojásban, baromfiban. Azért nincs elegendő zsír. azért nincs hús, mert Baranya is rosz- szul teljesíti a tervét. Ha jobban teljesítené, több hús, több zsír lenne. Tehát teljesítenie kell be­gyűjtési tervét. Fel kell lépni az el. len, hogy a tanácsok most a válasz­tások előtt a jó fiút akarják megját­szani. A legjobb dolog, amit tehetnek a választás előtt, hogy nem ha­nyagolják el a begyűjtést, mert a legrosszabb dolgot teszik azok, akik most a választás előtt elhanya­golják a begyűjtést és növelik ezzel az egész országban a feszültséget a hús- és a zsírellátás terén. Határozot­tan fel kell lépni ez ellen az oppor­tunista, megalkuvó álláspont ellen. Nagyon fontos, amire Gábri elvtárs is kitért, hogy itt az idő, el kell vet­ni a búzát. Elvetni és biztosítani azt. hogy ne rossz, hanem jó földibe vés­sék el a búzát, hogy jövőre nagyobb legyen a hozam, hogy ne forduljon elő Baranyában az 5.8 mázsás átlag­termés. Ennek nem szabad előfor­dulnia. Befejezésül: nemcsak arról van szó, hogy biztosítani kell a párt ál­talános politikájának megértését, nemcsak arról van szó, hogy bizto­sítani kell a párt elvi tisztaságát, de meg kell változtatni pártunkban a munkastílust is. A párt Központi Vezetőségének ülésén két napirendi pont volt: „A népgazdaság helyzete” és: .-Hogyan teljesíti feladatát a Köz­ponti Vezetőség, mint a párt kollek­tív testületé?" Meg kell mondani, hogy a Központi Vezetőség ezzel v kérdéssel is, nagyon behatóan foglal­kozott és megállapította, hogy a Köz­ponti Vezetőség ülései bizony mind- ezideig formálisan zajlottak le, elvi viták nem voltak, nem is lehettek, mert nem eléggé készítették elő a Központi Vezetőség üléseit. Most ezen a téren is változtatunk és most a Központi Vezetőség határozata alapján olyan feltételeket teremtünk, hogy a Központi Vezetőség jobban bele tudjon szólná a párt politiká­jának kialakításába. Ezen a téren is alapvetően meg­változik a helyzet és biztosítva lesz. hogy a Központi Vezetőség a két kongresszus közötti Időszakban való­ban a párt vezető, Irányító szerve legyen. Ez a hiányosság nemcsak a Köz­ponti Vezetőségben, hanem lent is megvan. A Párt Végrehajtó Bizott­sága megbecsüli-e a pártbizottságot, támaszkodnak-e eléggé a pártbizott­ságra és nem-e az a jellemző, hogy azok is formálisan működnek? — Azt hiszem, hogy nemcsak fent kö­vettük el azt a hilbát, hanem lent is. Ideje ezen változtatni. Felülről lefelé. — kezdve a Köz­ponti Vezetőségtől, le az alsó pártszervezetekig, biztosítani kell, 'hogy a választott vezető­szervek necsak formálisan mű­ködjenek, hanem ténylegesen vezető szervei legyenek a párt- szervezeteknek. Érezzék a tagok, hogy ők is aktívan résztvesznek a pártszervezetek veze­tésében, hogy lehetőségük van bele­szólni a dolgokba. Ez, elvtársak, na­gyon fontos, eninek az elvnek felül­ről lefelé érvényesülnie kell. A ve­zető szervek tagjai, akkor sokkal tevékenyebben vesznek részt a párt­munkában, viselik a felelősséget. Ha nemcsak formálisan vonjuk be a ve­zetésbe őket, akkor felelősséget érez­nek és biztosítva lesz a kollektív ve­zetés elve. gyengesége miatt nem segítik meg­felelően a termelés önköltségének, minőségének javulását az utóbbi he­tekben tett vállalások; nem tered­nek széles körben a bevált terme­lési módszerek, olyan mozgámok. tmelyek eddig sok sikert hoztak. A megyei, járási és városi párt- végrehajtóbizottságok tagjainak, a vállalatok párt és tömegszervezeti vezetőinek sokkal többet kell szemé­lyesen foglalkozniuk a dolgozók fel­világosításával, meggyőzésével. Ezt a legsürgősebben meg kell tennünk, Tehát felülről lefelé biztosítani kell a kollektív vezetés elvét, amely fejlődött pártunkban, de még nincs szilárd alapokra le­fektetve. Fokozni kell a harcot, hogy a vezetésben mindenütt a lenini kollektivitás elve érvénye­süljön. Elvtársak, — jobban kell támasz­kodni a pártaktívákra. Mi beszélünk arról, hogy a párt vezetésében tá­maszkodni kell á Központi Vezetőség bölcsességére és tudására. De ahhoz, hogy a párt megtalálja mindig a helyes utat, hogy a párt komoly hi­bákat ne kövessen el, ahhoz, hogy a párt politikáját he­lyesen és sikeresen végre tudjuk hajtani, az kell, hogy támasz­kodjunk, építsünk arra a bölcses­ségre, arra a tudásra, arra a ta­pasztalatra, arra a hűségre és lelkesedésre, mely megvan a mi nagyszerű Kommunista Pártunk­ban. Ez, elvtársak nagyon fontos dolog. Egyesek a pártmumkát csak az ap­parátussal akarják elvégeztetni. Az apparátus nagyon fontos szerv és komoly szerepe van. De elvtársak, azt hinni, hogy ha az apparátust mozgósítjuk, azzal már mozgósítva van a párt is, — ez tévedés. Csak az apparátussal dolgozni nagyon ke­vés. Az apparátust fel kell készí­teni, az apparátus világosan kell, hogy lássa a feladatát, de ahhoz, hogy a párt és kormány határozatai testet öltsenek, hogy azok valóra le­gyenek váltva, az kell, hogy első­sorban a pártaktivisták és velük együtt a kommunisták százezrei is­merjék a feladatokat, megértsék az egyik vagy másik feladat célját, hogy a kommunisták világosan lás­sák, hogy az intézkedések helyesek, lássák azok összefüggéseit, lássák azok kihatását, hogy bátran odaáll- janak a nép elé és megmondják* hogy amit a párt javasol, amit a kormány elrendel, helyes és a nép érdekét szolgálja. Tehát ne tévesszük össze s párt­munkát az apparátus munkájá­val és vigyázzunk arra, hogy a pártmunka központjában ne a papirosmunka, hanem az em­berrel való foglalkozás, az embe­rek nevelése, a nép nevelése és szervezése álljon. Ezért a pártot minden esetben fel kell készíteni, hogy a felkészült párt kimehessen a nép közé, kivihesse azt. amit a pánt javasolt, és a kor­mány elrendelt és hogy a párt fel­készülve milliókat tudjon mozgósí­tani azok végrehajtására. Elvtársak, bátrabban támaszkod­junk az aktívákra, bátrabban tá­maszkodjunk arra az erőre, bölcses­ségre, tudásra, ami a pártban vám Es még bátrabban támaszkodjunk a népre, a nép alkotó erejére, adjunk szabad utat a nép kezdeményező ereje számára. Ha Így fogunk dolgozni, ha a párt egész erejét állandó akti­vitásban tartjuk, ha a párt tud­ni fogja, mit akar és miért akar­ja — és meglesz győződve a párt igazáról és politikájának helyes­ségéről, — akkor olyan erőt su­gároz ki magából a milliós népi tömegek felé, amellyel minden akadályt legyűr és népünket még szorosabban a párt köré tudja tömöríteni. Tehát meg kell változtatni a párt- munka stílusát, meg kell változtatni a vezetést, elevenebbé kell tenni, közelebb kell vinni az élethez és ne a papír, hanem a nép álljon a párt­munka középpontjában. Meg vagyok róla győződve, hogy a Központi Vezetőség októberi hatá­rozatának szellemében fogunk dol­gozni és ha mindazt, amit a Köz­ponti Vezetőség elhatározott, végre­hajtjuk, ha ennek következtében megnő a kommunisták felelőssége és élenjáró szerepe, akkor nincs olyan nehézség, amelyet le ne gyűrnénk, akkor biztos, hogy az új szakasz po­litikáját sikerről-sikerre visszük és ennek következtében népünk mir*i szebben, mind emberibb módon és gazdagabban fog élni. mert ha nem magyarázzuk meg n párttagságnak, a dolgozóknak nehéz­ségeinket, tennivalóinkat, ekkor n* várjunk semmiféle eredményt. A kommunisták többsége példa­mutatóan dolgozik. De a jól ter­melő kommunisták környezetében még mindig sok a hiba, elnézik a mulasztásokat, mit sem törődnek az­zal, ha a mellettük lévő munkapad­nál pocsékolják az anyagot. A kom­munistákat is nevelni kell, hogy kör­(Folytatás a 3. oldalon) Czárt Ferenc, az MDP Pécs városi bizottságának első titkára: ,,A vezetők munkájától függ, hogy államunk a megye iparára ne fizessen rá havonta 50—60 millió forintot!44

Next

/
Oldalképek
Tartalom