Dunántúli Napló, 1954. október (11. évfolyam, 234-259. szám)

1954-10-21 / 250. szám

2

NAPLÓ

1954 OKTOBER M

Kommunisták as élre, as új ssakass politikájának megvalósításáért!

(Folytatás az 1. oldalról)

*61 komolyan beszélni és hogyan lehet azt mondani, hogy az életszínvonal szolid alapon nyugszik, ha a búza. kérdése nincs kielégítően megoldva? Mindenekelőtt meg kell olda_ ni a kenyérgabona kérdését, azaz törődni kell azzal, hogy a paraszt megkedvelje a kenyérgabona termelését, tehát érdekeltté kell tenni őt hogy kifizetődjék neki, meg az államnak is.

Helyes ez a politika? Abszolút helyes. Megfelel ez a munkásosztály érdekének? Feltétlenül megfelel. Az állna a munkásosztály érdekeivel ellentétben, hogy ha hagynánk, hogy a paraszt mind kevesebb búzát termeljen.

Lehet a pártban ilyen álláspontra helyezkedni? Bűn lenne ha a párt ilyen álláspontra helyezkedne, mert az ilyen állásponttal szembefordul a munkásosztály.

Tehát az a politika helyes, amely a parasztot érdfekeltté teszi abban, hogy több búzát termeljen, növelje a hozamot és akkor neki is több haszna lesz és a népnek is, mert a népet zavartalanul el fogjuk tudni látni jóminőségű kenyérrel.

Csak ez a politika helyes elvtársak! Ezért a kormány a párt javaslatára hozta meg azt a határozatot, hogy korpakedvezményt ad a gazdáknak. Amint tudjuk elvtársak, a gazdák ezt jól fogadták, a baj ak, hogy sem párt- sem tanácsvonalon nem gondoskodnak eléggé arról, hogy a parasztság megismerkedjék az új előnyökkel, megmagyarázzuk, mit jelent ez a számára.

Pedig e2 nagyon fontos, minél jobban meggyőződik a parasztság arról, hogy előnyös neki több búzát vetni, mint tavaly, annál több lesz a kenyér. Feltétlenül gondoskodni kell tehát arról, hogy azokat az intézkedéseket, amelyeket a kormány a kenyérgabona termeléssel, az állattenyésztéssel kapcsolatban hozott, a parasztság megismerje és lássa, hogy érdemes többet foglalkozni a kenyér gabona termelésével és érdemes fejleszteni az állatállományt.

De elvtársak! Nemcsak a búzánál: az ipari növények egy részénél Is az a helyzet, hogy olyan alacsony árat fizetünk érte, hogy nem fizetődlk ki a termelése. Márpedig az ipari növények tekintélyes részét külföldön na- gS’ón jó árért el tudjuk aani. A mezőgazdasági export-cikkekért pedig mi olyan nyersanyagot tudunk behozni, amely szükséges ahhoz, hogy népünk számára több, jobbminőségű fogyasztási cikkeket gyártsunk.

Tehát amikor pártunk a paraszti termelést fokozni akarja, az egyéni gazdák a szövetkezetek cs állami gazdaságok nagyobb érdekeltségének biztosításával, akkor pártunk azt tartja szem előtt, hogy jobban el lehessen látni népünket élelemmel, hússal, zsírral, kenyérrel és egyéb fogyasztási cikkekkel.

Ha ennek a politikának az útjáról letérnénk, akkor megállna a mező- gazdaság fejlődése és komoly ellátási nehézségekkel küszködnénk.

Vannak egyesek a pártban, akik azt mondják, hogy ezzel a politikával mi a parasztságot a munkásosztály rovására juttatjuk előnyhöz. Hát elvtársak, mit lehet ezeknek az úgynevezett okosoknak mondani? Csak azt, hogy annyit értenek a marxizmushoz, mint a tyúk az ábécéhez.

Ha ezek azt hiszik, hogy mi a munkásosztályt hátrányos helyzetbe hozzuk azáltal, hogy biztosítjuk a mezőgazdasági vonalon, hogy több legyen a hús, meg a zsír, hát akkor megállapfhatjuk, hogy ezek az elvtársak nemcsak, hogy nem értenek sokat a marxizmushoz, hanem teljesen el vannak szakadva a néptől és az élettől.

Talán — van elég hús, van elég zsír? — nincs, de ha nincs elég, valahonnan elő kell teremteni,

tehát segíteni kell a falunak, hogy több zsírt, több húst, több mezőgazdasági terményt termeljen.

De olyan parasztot még nem láttam, aki úgy fog termeim, hogy csökkenjen a jövedelme. Lehet, hogy ilyen paraszt van azoknál, akik ezt az elméletet hangoztatják, de nekünk nem mutatták meg. Elképzelésükben lehet, hogy van ilyen, de az életben aligha van ilyen.

Nem szabad elfelejteni, hogy amikor mezőgazdaságunkról beszélünk, akkor kisárutermelő gazdaságról beszélünk, mert ez a döntő többség. Olyan politikát kell folytatni, amely ennek a helyzetnek megfelel.

A szövetkezetben Is igen fontos az egyéni érdekeltséget figyelembe venni.

De nemcsak a parasztságnál, hanem a munkásnál, mérnöknél, agronómusnál, technikusnál és a bérből és fizetésből élőknél is figyelembe kell venni az egyéni érdekeltséget.

A mi bérpolitikánknak egyik baja,

hogy nem veszi eléggé figyelembe az egyéni érdekeltséget. Úgy kell korrigálni a bér és fizetési politikánkat — amely alapjában szocialista, — hogy biztosítsuk:

aki többet termel, jobb minőséget, több fizetést kell hogy kapjon.

Ez minden területre helyes. Mindén területen van változtatni való annak érdekében, hogy a munkásság, az értelmiség és a parasztság is érdekelve legyen a több és jobb termelésben, Ez felel meg az új szakasz politikájának.

Elvtársak, a Központi Vezetőség félreérthetetlenül megállapította, hogy minden sikerünk döntő feltétele az új politika és a kormányprogram maradéktalan végrehajtási. Határozottan kijelentette, hogy ettől az új politikától nem szabad se jobbra, se balra eltérni, egyenesen kell menni előre. Harcolni kell a párt új politikájának végrehajtásáért.

A párt most kidolgozza az éj szakasz gazdaságpolitikájának irányelveit és az ipar átcsoportosításának

elveit.

Az ipar termelését úgy kell megváltoztatni, hogy mindenekelőtt megtermelje mindazt, amire népünk életének szebbé alakítása szempontjából szüksége van.

Exportra pedig azt kell termelni, amit jó áron el hidunk adni.

Meglévő nehézségeinknek azonban vannak más okai is. Egyik leglényegesebb oka az, hogy már hosszú idő óta egyoldalúan magyarázzuk az új szakasz politikáját. Beszélünk sokat az életszínvonal emelkedéséről, arról, hogy ez az új szakasz politikájának .központi kérdése, lényege, ae nagyon keveset beszélünk és még kevesebbet teszünk annak érdekében, hogy megteremtsük a növekvő életszínvonal gazdasági és politikai előfeltételeit. A politikai feltétel, a párt helyes politikájával adva van, le van fektetve a párt III. komgresz- szusámak határozataiban, valamint az októberi Központi Vezetőségi határozatban.

Meg van tehát, a helyes politika,

meg lesz az ennek a politikának megfelelő népgazdasági terv is. A jó terv azonban csak mutatja, hogy milyen fejlődési lehetőségeink vannak, de hogy a tervet valóra váltsuk, ahhoz az kell, hogy a dolgozók milliói hajtsák végre a tervet Ha a dolgozók milliói jól hajtják végre a tervet, előre megyünk, ha rosszul — akkor egyhelyben topogunk, visszafelé megyünk. — Ezt világosan látni kell. Ezért mondjuk mi, hogy a jólét megteremtője maga a nép. A nép, a dolgozó nép kezébe van letéve a jólét forrása.

Ezután Farkas elvtárs foglalkozott az országos és a megyei tervteljesítés eredményeivel. Különösen élesen vetette fel a szénbányászat, konkrétan Komló lemaradását. A szénbányászat mintegy 400 ezer tonnás lemaradása, amelyhez 3ö ezer tonna lemaradással Komló is hozzájárul, veszélyezteti téli ipari szénellátásunk, de a lakosság szénelJátásának a biztosítását is.

Majd így folytatta: Mi sehol sem engedhetjük meg, hogy a legkisebb lemaradás történjen, mert ebből sú_ lyos bajok keletkezhetnek. Már most komoly bajunk van a tüzelőellátással. Feltétlenül szükséges, hogy Komló is behozza a lemaradást, meg kell nézni, hogy hátha még túl is tudja teljesíteni a tervét. Rámutatott, hogy a szénbányászati igazgatóság szeptemberi tervét 94.1 százalékra, harmadik negyedévi tervét 94.3 százalékra teljesítette. A villamosipari igazgatóság szeptemberi tervét 89.2 százalékra, III. negyedévi tervét 91.4 százalékra teljesítette. A vaskohászat szeptemberi tervét 99.7 százalékra, III. negyedévi tervét 92.1 százalékra teljesítette. Cementből 89 ezer tonna, acélnyersanyagból 41 ezer, martinacélból 101 ezer tonna, égetett téglából pedig 142 millió darab az ezévi lemaradás.

Az életszínvonal emelkedése a termelt értékek mennyiségétől függ. csak azt lehet elosztani, amit megtermelünk. Tehát világos. hogy a jólét alakulása a dolgozó nép, a munkásosztály, a dolgozó parasztság, az értelmiség munkájától függ.

A nép a jólét megteremtője. Ha jól teljesít*, a tervet, előre* megyünk, ha rosszul, akkor visszamegyünk. Tehát ne valami földöntúli erőtől várják a jólét alakulását, hanem mindenki a saját területén vizsgálja meg, hogy mi az. ami akadályozza a terv teljesítését, távolítsák el az akadályokat

és feltétlenül biztosítsák, hogy mindenütt előremenjünk a terv teljesítésében.

Nem elég azt mondani, hogy egyetértek az új szakasz politikájával, de ugyanakkor a gyakorlatban nem biztosítom a terv végrehajtását. Ha valaki gyakorlatban nem biztosítja a terv teljesítését, az nem nagyon tekinti szívügyének az új szakasz politikájának végrehajtását.

Elvtársak: többek között á tervtel- jesítég azért nem megy előre, mert csökken a termelékenység. A minisztériumi iparban egy munkás egy munkanapra eső termelése az első 9 hónapban a múlt év hasonló időszakához viszonyítva 97.3 százalékot tett ki. Tehát egy munkás 2.7 százalékkal termelt kevesebbet ebben az évben, mint a múlt éviben, ugyanolyan munkafeltételek mellett.

Különösen csökkent a termelékenység a szénbányászat területén, ahol az elmúlt év hasonló Időszakához viszonyítva 87.1 százalékra csökkent az egy munkás egy napra eső termelése.

A vaskohászatban 94 százalékra, a ruhaiparban 72.8 százalékra eseti

vissza a termelékenység. Ilyen termelékenység mellett el lehet herdálni a leggazdagabb ország kincseit is. Ahhoz elvtársak, hogy mi a tervet teljesítsük és túlteljesítsük, egyik alapvető feltétel a termelékenység növelése. A munkásosztály érdekelve van a termelékenység növelésében, mert minél többet termel, annál több jut néki abból.

Farkas elvbárs rámutatott arra, hogy a pártszervezetek és gazdasági vezetők is elhanyagolják a harcot a termelékenységért, majd utalt arra. hogy az igazgató elvtársak felszólalásaikban bírálták a felsőbb szervek hibáit, amelyek kihatnak a termelékenység alakulására, de nem mondtak semmit, hogy mit fognak tenni magúik a termelékenység emelése érdekében. Helyes — mondotta Far. kas elvtárs, — hogy felvetik a fel. sőbb szervek hibáit. Ez rendben van, de talán tessék a saját hibáikról is beszélni, hogy mit kell tenni ott, ahol dolgoznak, ahol maguk a parancsnokok. ahol saját vezetőkészségüktől, jó munkájuktól, irányításuktól függ, hogy teljesítjülk-e a tervet, vagy sem. Hangsúlyozom, helyes, hogy felfelé bírálnak, de helytelen, hogy saját hibáikról keveset beszéltek.

Helytelen, hogy saját munkaterületük hiányosságait nem tárják fel bátor, kommunista őszinteséggel. Az a jó vezető, aki a hiányosságok ellen szüntelenül küzd, mert csak így tudja előre vinni a feladatok végrehajtását, azon a területen, ahol dolgozik.

Elvtársak: népünk az utóbbi időben mind sűrűbben felveti, hogy az árak magasak és ez így is von. Miért magasak az árak? Hát elvtársak, — amellett az önköltség mellett, ahogyan dolgozunk, olcsón nem lehet árut adni. Az önköltségnél az a helyzet, hogy 1964 első felében az önköltségi tervek nemteljesítéséből kifolyólag 1 milliárd 800 millió forint kiesése volt a népgazdaságnak. Majdnem 2 milliárdot vesztettünk azért, mert az önköltség nagyon magas. Lehet-e elvtársak dráguló termelés mellett olcsón árut adni a lakosságnak? Nem lehet. Amint látják, a magas önköltség visszahúz a munkásra. vágj' a munkásasszonyra, amikor az elhagyja a gyárat és bemegy az üzletibe vásárolni.

A drága önköltséggel saját magunk zsebéből húzzuk ki a forintot. Ha jobban törődnénk az önköltség csökkentésével, akkor többet és jobban tudnánk ugyanezért a forintért vásárolni.

Ahhoz, hogy az árak csökkenjenek — és ez a párt politikája — lej. jebb kell menni az önköltséggel. Tessék ennek megfelelően dolgozni mindenütt. Igazgató, mérnök, főmérnök, technológus, könyvelő, élmunkás és sztahanovista dugják össze a fejüket és nézzék meg, mi drágítja a termelést, mi emeli az önköltséget

Czárt Ferenc elvtárs, a pécsi városi pártbizottság első titkára arról beszélt, hogy mik az okai a megvei párt-végrchartf'/oizo11ság beszámolójában elmondott hibáknak.

— A városi pár t-vécehaj tóbizottság úgy véli, — mondotta, — hogy elsősorban a politikai munka gyengeségében kereshetők a hibák okai. Ebből ered a fegyelmezetlenség, a lógás, egyes vállalatoknál, — különösen a bánya- és építőiparban — meglévő nagyarányú munkás*'ándor- iás. A politikai felvilágosító munka

és mit kell tenni, hogy az megszűnjön. Olcsóbbon termelni! A magyar ipar nagyon drágán termel! Ezen feltétlenül változtatni kell.

Rátérve a mezőgazdaságra. Farkas elvtárs felhívta a figyelmet arra, hogy a mezőgazdaságban is komoly bajok vannak ég a mezőgazdaságban is biztosítani kell, hogy a bajok megszűnjenek. Miről van szó?

Először is biztosítani kell azt, hogy valamennyien, így Baranya megye is jobban teljesítse begyűjtési tervét. Meg kell állapítani, hogy le vannak maradva sertésben, tojásban, baromfiban. Azért nincs elegendő zsír. azért nincs hús, mert Baranya is rosz- szul teljesíti a tervét.

Ha jobban teljesítené, több hús, több zsír lenne. Tehát teljesítenie kell begyűjtési tervét. Fel kell lépni az el. len, hogy a tanácsok most a választások előtt a jó fiút akarják megjátszani.

A legjobb dolog, amit tehetnek a választás előtt, hogy nem hanyagolják el a begyűjtést,

mert a legrosszabb dolgot teszik azok, akik most a választás előtt elhanyagolják a begyűjtést és növelik ezzel az egész országban a feszültséget a hús- és a zsírellátás terén. Határozottan fel kell lépni ez ellen az opportunista, megalkuvó álláspont ellen.

Nagyon fontos, amire Gábri elvtárs is kitért, hogy itt az idő, el kell vetni a búzát. Elvetni és biztosítani azt. hogy ne rossz, hanem jó földibe véssék el a búzát, hogy jövőre nagyobb legyen a hozam, hogy ne forduljon elő Baranyában az 5.8 mázsás átlagtermés. Ennek nem szabad előfordulnia.

Befejezésül: nemcsak arról van szó, hogy biztosítani kell a párt általános politikájának megértését, nemcsak arról van szó, hogy biztosítani kell a párt elvi tisztaságát, de meg kell változtatni pártunkban a munkastílust is. A párt Központi Vezetőségének ülésén két napirendi pont volt: „A népgazdaság helyzete” és: .-Hogyan teljesíti feladatát a Központi Vezetőség, mint a párt kollektív testületé?" Meg kell mondani, hogy a Központi Vezetőség ezzel v kérdéssel is, nagyon behatóan foglalkozott és megállapította, hogy a Központi Vezetőség ülései bizony mind- ezideig formálisan zajlottak le, elvi viták nem voltak, nem is lehettek, mert nem eléggé készítették elő a Központi Vezetőség üléseit. Most ezen a téren is változtatunk és most a Központi Vezetőség határozata alapján olyan feltételeket teremtünk, hogy a Központi Vezetőség jobban bele tudjon szólná a párt politikájának kialakításába.

Ezen a téren is alapvetően megváltozik a helyzet és biztosítva lesz. hogy a Központi Vezetőség a két kongresszus közötti Időszakban valóban a párt vezető, Irányító szerve legyen.

Ez a hiányosság nemcsak a Központi Vezetőségben, hanem lent is megvan. A Párt Végrehajtó Bizottsága megbecsüli-e a pártbizottságot, támaszkodnak-e eléggé a pártbizottságra és nem-e az a jellemző, hogy azok is formálisan működnek? — Azt hiszem, hogy nemcsak fent követtük el azt a hilbát, hanem lent is. Ideje ezen változtatni.

Felülről lefelé. — kezdve a Központi Vezetőségtől, le az alsó pártszervezetekig, biztosítani kell, 'hogy a választott vezetőszervek necsak formálisan működjenek, hanem ténylegesen vezető szervei legyenek a párt- szervezeteknek.

Érezzék a tagok, hogy ők is aktívan résztvesznek a pártszervezetek vezetésében, hogy lehetőségük van beleszólni a dolgokba. Ez, elvtársak, nagyon fontos, eninek az elvnek felülről lefelé érvényesülnie kell. A vezető szervek tagjai, akkor sokkal tevékenyebben vesznek részt a pártmunkában, viselik a felelősséget. Ha nemcsak formálisan vonjuk be a vezetésbe őket, akkor felelősséget éreznek és biztosítva lesz a kollektív vezetés elve.

gyengesége miatt nem segítik megfelelően a termelés önköltségének, minőségének javulását az utóbbi hetekben tett vállalások; nem terednek széles körben a bevált termelési módszerek, olyan mozgámok. tmelyek eddig sok sikert hoztak.

A megyei, járási és városi párt- végrehajtóbizottságok tagjainak, a vállalatok párt és tömegszervezeti vezetőinek sokkal többet kell személyesen foglalkozniuk a dolgozók felvilágosításával, meggyőzésével. Ezt a legsürgősebben meg kell tennünk,

Tehát felülről lefelé biztosítani kell a kollektív vezetés elvét, amely fejlődött pártunkban, de még nincs szilárd alapokra lefektetve. Fokozni kell a harcot, hogy a vezetésben mindenütt a lenini kollektivitás elve érvényesüljön.

Elvtársak, — jobban kell támaszkodni a pártaktívákra. Mi beszélünk arról, hogy a párt vezetésében támaszkodni kell á Központi Vezetőség bölcsességére és tudására. De ahhoz, hogy a párt megtalálja mindig a helyes utat, hogy a párt komoly hibákat ne kövessen el,

ahhoz, hogy a párt politikáját helyesen és sikeresen végre tudjuk hajtani, az kell, hogy támaszkodjunk, építsünk arra a bölcsességre, arra a tudásra, arra a tapasztalatra, arra a hűségre és lelkesedésre, mely megvan a mi nagyszerű Kommunista Pártunkban.

Ez, elvtársak nagyon fontos dolog. Egyesek a pártmumkát csak az apparátussal akarják elvégeztetni. Az apparátus nagyon fontos szerv és komoly szerepe van. De elvtársak, azt hinni, hogy ha az apparátust mozgósítjuk, azzal már mozgósítva van a párt is, — ez tévedés. Csak az apparátussal dolgozni nagyon kevés. Az apparátust fel kell készíteni, az apparátus világosan kell, hogy lássa a feladatát, de ahhoz, hogy a párt és kormány határozatai testet öltsenek, hogy azok valóra legyenek váltva, az kell, hogy elsősorban a pártaktivisták és velük együtt a kommunisták százezrei ismerjék a feladatokat, megértsék az egyik vagy másik feladat célját, hogy a kommunisták világosan lássák, hogy az intézkedések helyesek, lássák azok összefüggéseit, lássák azok kihatását, hogy bátran odaáll- janak a nép elé és megmondják* hogy amit a párt javasol, amit a kormány elrendel, helyes és a nép érdekét szolgálja.

Tehát ne tévesszük össze s pártmunkát az apparátus munkájával és vigyázzunk arra, hogy a pártmunka központjában ne a papirosmunka, hanem az emberrel való foglalkozás, az emberek nevelése, a nép nevelése és szervezése álljon.

Ezért a pártot minden esetben fel kell készíteni, hogy a felkészült párt kimehessen a nép közé, kivihesse azt. amit a pánt javasolt, és a kormány elrendelt és hogy a párt felkészülve milliókat tudjon mozgósítani azok végrehajtására.

Elvtársak, bátrabban támaszkodjunk az aktívákra, bátrabban támaszkodjunk arra az erőre, bölcsességre, tudásra, ami a pártban vám Es még bátrabban támaszkodjunk a népre, a nép alkotó erejére, adjunk szabad utat a nép kezdeményező ereje számára.

Ha Így fogunk dolgozni, ha a párt egész erejét állandó aktivitásban tartjuk, ha a párt tudni fogja, mit akar és miért akarja — és meglesz győződve a párt igazáról és politikájának helyességéről, — akkor olyan erőt sugároz ki magából a milliós népi tömegek felé, amellyel minden akadályt legyűr és népünket még szorosabban a párt köré tudja tömöríteni.

Tehát meg kell változtatni a párt- munka stílusát, meg kell változtatni a vezetést, elevenebbé kell tenni, közelebb kell vinni az élethez és ne a papír, hanem a nép álljon a pártmunka középpontjában.

Meg vagyok róla győződve, hogy a Központi Vezetőség októberi határozatának szellemében fogunk dolgozni és ha mindazt, amit a Központi Vezetőség elhatározott, végrehajtjuk, ha ennek következtében megnő a kommunisták felelőssége és élenjáró szerepe, akkor nincs olyan nehézség, amelyet le ne gyűrnénk, akkor biztos, hogy az új szakasz politikáját sikerről-sikerre visszük és ennek következtében népünk mir*i szebben, mind emberibb módon és gazdagabban fog élni.

mert ha nem magyarázzuk meg n párttagságnak, a dolgozóknak nehézségeinket, tennivalóinkat, ekkor n* várjunk semmiféle eredményt.

A kommunisták többsége példamutatóan dolgozik. De a jól termelő kommunisták környezetében még mindig sok a hiba, elnézik a mulasztásokat, mit sem törődnek azzal, ha a mellettük lévő munkapadnál pocsékolják az anyagot. A kommunistákat is nevelni kell, hogy kör(Folytatás a 3. oldalon)

Czárt Ferenc, az MDP Pécs városi bizottságának első titkára:

,,A vezetők munkájától függ, hogy államunk a megye iparára ne fizessen rá havonta 50—60 millió forintot!44