Dunántúli Napló, 1954. október (11. évfolyam, 234-259. szám)

1954-10-15 / 245. szám

WM OKTOBER 15 N Ä P E O 3 PARI É S PÁR! ÉPÍTÉS ________; Pa pírosok helyeit eleven Kozármisleny Atanácsháza dél­utáni forgatában sikerült néhány percnyi beszélgetést kicsikarni Ba­lázs József tanácselnökkel. Kommu­nista, a pártszervezet régi tagja. — Hogyan dolgozik a pártszerve- í€t? — valahogy így kezdődött az eszmecsere. Balázs eifvtárs: .. .hallgat. — Szóval... — Hát... körülbelül így. (A hall­gatásra céloz.) * 1954 augusztus, szeptember. A kis szobában négven-öten ülnek. Balázs, Arany Tóth, Kaszáné, Kerekes, Em- jlingné — kommunisták. A taggyű­lés kezdetének ideje már rég elmúlt. Egyesek már nyugtalankodnak. — Jönnek még? — Biztos, hisz több mint fele hiányzik. — Ha a vezetőség kiértesítette .... Várnak. Bár nem igen hinni, ho,gv lesznek többen. Akik itt vannak: itörzstagok“. Rajtuk kívül ritkán látni mást. Dolgozni még keveseb­bet. . — Nem tudom vállalni, nincs időm. Annyi a munkám, hogy ki sem látszom belőle. — Csak pár óráról van szó, egy­két emberrel kellene beszélgetni... — Nem érdekel. Magam vagyok, hincs ki elvégezze a munkát. A töb­bieknek van idejük. A többiek: „Jaj, éppen most nem érek rá, talán holnap’'. Holnap: „Majd legközelebb“ ... A pártvezetőség tagjai szívják a jogukat. Itt az őszi munkák danclár- a tanácsválasztások előkészítése. Balázs elvtárs mérgelődik; „Magam vagyok, nem segít senki. Azt hiszik héhány an, hogy a piros könyv min- oon., zsebbe hordják, nagynéha elő­veszik, de ami vele jár, a munka, hehány este szabad perceinek felál­dozása — ilyen nincs“. Vajon így van ez? * Kasza Sánfaomé középkorú asz- f^eny. Sok taggyűlésen résztvett már. ha_ népnevelő munkáról volt szó, elsők között jelentkezett. Mostaná­ban? — Nem hív bennünket senki, “ártmunkát nem adnak. Nincs ná­lunk pártélet. Pedig a tavalyi vá­lasztásnál milyen szívvel, lelkese­déssel dolgoztunk. Kisgyűléseket tartottunk, beszélgettünk az embe­rekkel Amíg beszélgetünk, tesz-vesz a kis konyhában. — Már nem is tudom, mikor volt taggyűlés. Nem tudunk semmiről, a vezetőség végzi a maga dolgát. Igaz, •néhány elvtárs kereken kijelentette, hogy őt ne is piszkálják, úgysem vállal semmit. De ők vannak keve­sebben, a többség korábban is dol­gozott és most is szeretne. — Mondjuk, a népi ron t -b 1 zot tsá g - ban? — Tagja vagyok én is. De mondja meg nekem elvtárs, hogy mit csinál­jak ott? Azt se nagyon tudom, hogy mi lesz a bizottság dolga. A régi párt titkár, Kígyósi elvtárs semmit sem törődött a pártszervezettel, de a mostani sem töri magát. A legutóbbi taggyűlésen abban állapodtunk meg, hogy Balázs elvtárs mindenben se­gíti Emlimgnét, az új párttitkárt. * — Itt van a kisgyűlési előadók névsora. Balázs elvtárs egy papírla­pot húz elő a fiókbóL — Tudja, mennyit töprengtem, amíg összeállí­tottam? Harmincegy választókerület­ben tartunk majd kisgyűléseket. — Az illetők tudnak-e erről — kérdezzük. — Még nem, de biztos vállalják. Megvan a népnevelők névsora is. Bizonyításul újból előkerül egy lista, amelyen mintegy tizenhat név sorakozik. Milyen szép ez, milyen rendben van itt minden — gondolná az ember. Csakhogy másként van. Papirosmunka ez, amely itt folyik. Hogy tudniillik, papíron mindent pontosan kimutatnak, a gyakorlat­ban pedig nem tesznek semmit. Még egyetlen kisgyűlést sem tartottak, ahol a dolgozó parasztokkal1 a tanács választásról beszéltek volna. Célta­lanul ide-oda kapkodnak, miközben az előadók azt sem tudják, mi fán terem a kisgyűlés, miről beszéljenek ott, melyik körzetben tartsák meg. A papíros szépszámú nevelőgárdát mutat, de az utóbbi napokig feléjük se néztek, nem beszéltek velük fel­adataikról. Bármilyen sok gonddal is készít­sék, a papirosokkal nem lehet akti­vizálni, munkára serkenteni a párt­tagokat! S főként: nem lehet köze­lebb kerülni hozzájuk. * Térjünk csak vissza a népfront- bizottsághoz. Már két hete megala­kult, azóta megválasztották az elnö­köt — több semmi. Azaz mégis. munkái! Nem sok utánjárásba kerül s meg­tudtam, mennyi életrevaló ötlet, ja­vaslat született a bizottsági tagok agyában. Józsa Gergely: „.. akinek kell, szerzünk minőségi apaállatot... tör­pe akáccal fásítjuk az utcát". Simon István: ... „A szőlők fel­újításához szerzünk oltványokat... Kairót pedig az itteni akácosból." Sári elvtárs:... lrA községben el­fajzott a burgonya, egy éven belül kicseréljük“ ... Külöm-külön is értékesek, de együtt egy mozgalom első lépései a mezőgazdaság fejlesztésére. Kilenc kommunistát is beválasztottak a nép- frontbizottségba, de egyikük sem gondolt arra, hogy mindezeket egy csokorba kössék és főként, mielőbb hozzákezdjenek a megvalósításukhoz. Érdemes lenne gyorsan felkarolni a javaslatokat, segíteni nekik, mert mind megannyi fájó pont a község­ben. A választást a népfront bony< htja le s ha egy ilyen programmal lép fel, megnő tekintélye a falu dol­gozói előtt. Ha a községet ismerő ember be­ült volna a bizottságot választó gyű­lésre, meglepve hallotta volna, hogy Szudi Lajos is bizottsági tag lett. Vele együtt vannak még néhányan, akik korábban visszahúzódtak, nem vettek részt a község életének, gaz­daságainak formálásában, nem láttak tovább a maguk portájánál. Az első lépés megtörtént: s most az követ­kezne, hogy eszüket, szívüket, mun­kájukat is megnyerjék a párt szá­mára. A vezetőség bízza meg a kom­munistákat, hogy foglalkozzanak ezekkel az emberekkel, mondják el nekik, mi a dolguk, kötelességük. Bátorítsák őket, ne hagyják maguk­ra. * Mindez apróságnak tűnik. Az új vezetőknek mégis ilyenformán kellene dolgozni, a régiek hibáit ki­javítani. S nem is ez ennek az egyet­len módszere. Több mint tíz kommu­nista — nagy erő. Százakat, tanít­hat, nevelhet. Most még keveset be­szélnek róluk, de ha a kommunisták — a kommunista vezetők is — az első sorokban küzdenek, bizonyosan sok jót hallunk felőlük. Bocz József Uj tagok vetik a legjobb termelfószövetkezeteinkhen Egyre jobban erősödnek, nap-nap Után gyarapodnak termelő'zövelke­lteink, nemcsak azért, mert újabb újabb gazdák lépnek a közös gaz- Ualkodág útjára, hanem azért is, teert a hanyagokat, renabontókat, fe- Syelrnezetlenkedóket 'kizárják maguk “őzül. Megyeszerte akadnak újabb “elépők, a kilépési nyilatkozatot visz- szakérőknek egész sora és olyanok akiit újrafelvételüket kérik. A Pécsváradi, mohácsi, villányi járá- ®oknak nem egy termelőszövefkeze- íyjten már dolgoznak is az újonnan ^lépettek: szántanak, veinek, de «**t már nem az egyéni petrcellá- *°n, hanem a közös nagy táblákon... ÜJPETRE: A kilépettek is vissza­tértek — együttesen javában halarl a mezei munka 1954 október elsején négy új tag kezdte meg a munkát az ujpetrei Pernélöszövetíkezetiben. Ha jói meg- Uezaük, akadnak köztük olyanok is, "kik már tagjai voltak ennek a kö- gazdaságnak: Somogyi Ferenc, Katai Rozália még az év elején, feb­ruáriban kiléptek a tsz-ből, egyéni- ,eS Próbálkoztak, de megelégelték, Jobbnak találják a közöst. Kun dar ")Ll4óí:né most dolgozik először tér­te d ős Jövet kezeli földön, eddig férje rulett, a föld mélyén, bányáiban jjSillézefct. Megelégelte azt a nehéz munkát, ártott az egészségének is. ÍV Egyedik belépett: Varga György. lnd a *négyen a régi tagokkal együtt it ’:^eitEal“ dűlőben, közvetlen az . ai út mellet szedik a 13 és fél •lold burgonya kiadós termését »újpetnei tsz jól halad előre a k ijS' muT|ká'!dkal. Szerda estig 80 ™9ld búzát 4« hold árpát és lOhola r~l keveréket vetettek el. A kuko- *SZedéssel lemaradtak, eddig még csövet sem törtek le. Igaz, a 74 kí»iu araTiy°saii felosztották maguk 'V1 65 ha kitart az idő, a jövő hét •k-tw? rneSkezdik a szedést, de nem Ahogyan — lunyiamódon, hanem az intézőbizottság által díjazott, ne­mes versenyben. Ujpetrén sokan vannak még, akik azon gondolkodnak, hogy belépje- nek-e a termelőszövetkezetbe vagy nem. Helyesen cselekednek, ha Kun- dár Miklósné, Varga György és a többiek példáját követik. BÖLV: Megingott egvszer, de most annál szilárdabb tagja a közösnek Bo?sér István kocsis A Bóly—borjádi út mellett, szem­ben a nagy szalmakazallal, vagy 18- 20 holdnyi táblán hengerel Bozsér István, a bólyi Kossuth tsz derekas tagja, öszikeveréket: bíbort, repcét és rozsot vetettek ebbe a morzsalé- kos talajba, még a múlt héten szom­baton befejezték, most a hengerrel aprítják a megmaradt nagyobb rögö­ket. Bo7,sér István már négy éve kocsi­sa a termelőszövetkezetnek, jól vég­zi el a munkáját, örömmel jár a lo­vak után a szántóföldeken, úgy el­merül a hengerelés nagy munkájá­ban, hogy nem is veszi észre a járó­kelőket, csak néz; a lovakat, a szét­aprított rögöket és állandóan ügyeli, hogy ne maradjon egy tenyérnyi hely sem, amelyen ne járt volna végig a háromtagú henger ... A tavasszal mégis „megbillent” a talaj a lába alatt”, nem bízott a kö­zösben. Attól tartott, hogy a rossz­nak ígérkező termésből nem jut ke­nyér az asztalra. Áprilisban beadta a kilépési nyilakozatot, de visszajött, nemcsak a jó termés miatt, hanem, mert itt érzi máT csak jól magát. Ritz Antal 1953 őszén kilépett a termelőszövetkezetből. Megvolt rá az oka: a ló odaszorította a falnak, alaposan megnyomorította a lapoc­káját, könnyebb munka után nézett. Nem lelte helyét sehol, februárban ismét visszalépett a tsz-be. Úgy gon­dolta, hogy könnyebb munkába oszt­ják be de ismét csak a lovak mellé került. Szerdán délután lucernát ge­reblyézett, utána meg a nehéz zsá­kokat emelgette, igaz, Szabó Mátyás az agronómus segített neki, de ha ő nincs a közelben? Akkor sem állhat meg a munka. Egy szó, mint száz: Ritz Antalnak könnyebb munkában kell dolgoznia, ő is úgy érzi, sőt olyanokat is latolgat magában, hogy ismét kilép a tsz-ből, de szólni nem szól senkinek panaszáról. „Néma gyermeknek az anyja sem érti meg a szavát." Ritz Antal gondolatából sem olvashattak a tsz vezetői, de most értettek az értelmes szóból; rö­vid időn belül új munkakörbe oszt- j ják be és így továbbra is tagja ina- I rad a Kossuth tsz-nek. Járásaink sorrendje a kapások beadási tervének teljesítésében A kapások beadási tervének teljesítésében 1954 október 12-itr a kö­vetkező sorrend alakult ki a járások között: Járások Kukoricából Napraforgóból Burgonyából százalék: helyezés százalék: helyezés: százalék: helyezés: Mohácsi 27.4 2 82.8 1 80.4 1 Pécsi 9.7 5 60.5 5 49.7 5 Pécsváradl 24.1 3 71.3 3 60.3 3 Sásdi 19.4 4 55.5 7 58.5 4 Sellyéi 6.8 8 61.1 4 38.1 8 Siklósi 8.7 6 59.8 6 46.4 6 Szigetvári 8 7 55.4 8 64.2 2 Villányi 27.5 1 73.4 2 44.3 7 Pécs városa 35.6 102.7 40.1 A megye össaesen: 14.9 n 64J) 4 3&3 J Ciyűléick a megyében A megye területén október hónapban több helyen gyűlés lesz amelyen a pártközpont által küldött elvtársak tartanak beszámo­lót. Ma, 15-én este 7 órakor a következő helyeken lesznek gyűlé­sek: Vajszló, előadó Simon Lajos elvtárs, Hidas, előadó Kálmán Árpád elvtárs, a Központi Vezetőség Agitációs és Propaganda Osztályának munkatársa, Monyoród, előadó Soczó József elvtárs, a Központi Vezetőség Agitációs és Propaganda Osztályának munkatársa, Palotabozsok, előadó Sándi Ottó elvtárs, a Központi Vezetőség Mezőgazdasági Osztályának munkatársa. Ezsel érveljenek népnevelőink! Megszépült életünk bizonyítékai Ebben az esztendőben nyolcvan százalékkal nagyobb területen létesí­tettek öntözéses kertészetet a baranyai termelőszövetkezetek, mint ta­valy. Közel két millió forintos költség­gel épült fel Pécsett a korszerű ba­romfikeltető állomás, amely meg­könnyíti e legjobb fajtájú baromfik tenyésztését. * Az elmúlt években mintegy egy­millió forintot fordítottak a vízellá­tás meggyorsítására; kutakat fúrtak, bővítették a vezetékhálózatot. * Hatvanjhárom új, modemül beren­dezett Népbolt nyílt a megyében. Az építési és berendezési költség megha­ladja az egymillió forintot. * Az elmúlt években mintegy négy. venegy községet kapcsoltak be a tá_ volsági autóbusz forgalomba. * Még ebben az évben megkezdik az újmeszesi nyolctantermes iskolaépí­tését. erre 3 millió forintot fordíta­nak. * A homorudi gépállomás bővítésé­re ez év végéig több, mint egymillió forintot költenek. Pécsújhegyen idejében felkészülnek a pártoktatási évadra A Pécsújhegyi Erőmű pártszerve­zetének legutóbbi taggyűlésén töb­bek között Dobos János is azt mondta: — Hamarosan megkezdődik a párt- oktatás. Már most gondoljon a ve­zetőség arra, hogy a hétfői napokra ne kerülhessen más értekezlet, gyű­lés, mert akkor úgy járunk, mint ta­valy, kevesen lesznek a szemináriu­mon. Ez a taggyűlés is példája annak, hogy a sok más feladat mellett a pécsújhegyi pártbizottság pártszerve­zeteinél foglalkoznak a pártoktatás ■ előkészítésével is. Ebben az eszten- I dobén több, mint háromszáz elvtárs ismerkedik meg majd alaposan a III. pártkongresszus határozataival. Nem árt megnézni, kik ezek az elv­társak? Vezetőségi tagok, népneve­lők, aktivisták és sok egyszerű párt­tag jelentkezett önként. S ami kü­lönösképpen fontos: sokan ebben az esztendőben vették észre, hogy nem képesek lépést tartani az élettel, ha nem tanulnak. Se szeri, se száma az olyan népnevelőknek, akiket az el­múlt évben leváltottak, mert nem tanultak, most pedig önként jelent­keztek. Az év végén\ számítanak a legjobbak munkájára ... Nem könnyű ennyi emberrel törőd­ni. A munka zöme az elbeszélgető bízoltságokra hárul. Mindenütt dol­goznak, foglalkoznak a hallgatókkal. Az építési osztálynál egyenként ke­resik fel őket, másutt, ha mód van rá, kisebb csoportokban beszélget­nek velük. A közel húsz propagandista — amint mondani szokták — „bevetés­re” készen áll. Addig is egyenként felkeresik a hozzájuk beosztott hall­gatókat, ismerkednek velük, meg­mondják, hol tartják a foglalkozá­sokat. Bensőséges kapcsolat alakul ki a hallgatók és a propagandisták között, amely majd a pártoktatás időszakában gyümölcsözik. Szita s Júnosne, Király József elvtársak a kongresszusi anyag egyes részletei­ről is beszélgetnek. Mennyivel job­ban értik majd a brikettgyáriak a takarékosság jelentőségét! S csak ne beszéljünk másról, mint az itteniek legfájóbb ügyéről, a szurokról. Sok­szor napokig állnak, mert nem kap­nak. Egy részét külföldről importál­juk, s az országnak ellenértéket kell adni, mégpedig jó minőségűt. De a brikettgyárnak is, hogy az üzemek teljesíthessék export kötelességeiket! A pártszervezetek minden alkalmat és lehetőséget felhasználnak a párt­oktatás előkészítésére. A szokásos népnevelőértekezlelen újból és új­ból felhívják a népnevelők figyel­mét, hogy ők is törődjenek ezzel. A legutóbbi pártaktíván is szó esett er­ről, a legjobb kommunisták támoga­tását kérte a pártbizottság. A párt- szervezetek tagjainak nagy részt* azon munkálkodik, hogy gondosan, jó] előkészítsék, most alapozzák meg a pártoktatás sikerét, a kommunis­ták és pártonkívüliek politikai kép­zését. Példamutatás — nemcsak szóban Fónai János. (1) ja­nuár óta a Bokor bri­gád csoportbizalmija István-aknán. Szep­temberben pártiskolán volt, előző hónapban 147 százalékot teljesí­tett. Most október 3- án jött vissza ismét a csapatához és mind­járt akadt is dolga. — Rossz volt a han­gulat a csapatban — beszéli — a norma miatt elégedetlenked­tek. Utánanéztem. Ki­derült, hogy nagyon gyenge volt a csilletöl- tés. 640 kiló helyett csak 611 kiló. A jegyzéskor sem for­dultak volna elő olyan hibák, mint amilyenek, ha üt vagyok, Ketten nem jegyeztek a csa­patból. S nem csak sa­ját hibájukból..., egye­sek túlságosan mere­ven kezelték a jegy­zést. Csütörtökön aktívaér­tekezletünk volt, ame­lyen felajánlást tet­tem: a jelenlegi' fej- teljesítményemet 10 százalékkal emelem november 7-ig. Most is 114 százalékra állok. A csoportnak beszá­moltam az értekezleten elhangzottakról. Az elvtársak most latol­gatják a dolgokat. És helyesen teszik, mert megmondtam nekik, inkább kétszer gondol­juk meg, ha ígérünk valamit, de az reális legyen. És utána min­den erővel azon kell lennünk, hogy teljesít­sük is. Ezt kívánja tő­lünk — amellett, hogy kinek-kinek saját ér­deke is — a csapat, -~ amely jelenleg 90 szá­zalék körül van — és ezen túlmenően az ak­na becsülete is,

Next

/
Oldalképek
Tartalom