Dunántúli Napló, 1954. október (11. évfolyam, 234-259. szám)

1954-10-31 / 259. szám

MS* OKTOBER « NÄPE8 21 Nam ír külügyminiszter beszámolója a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Legfelső Nemzetgyűlésének ülésén Phenjan (TASZSZ): Nam ír, a Ko­reai Népi Demokratikus Köztársaság külügyminisztere október 28-án a Leg felső Nemzetgyűlés ülésszakán beszá_ mólót tartott a KNDK kormánykül­döttségének a genfi értekezleten ki­fejtett munkájáról és a koreai kér­dés békés rendezéséről. Kijelentette, hogy a koreai fegyverszünet jelen­tős mértékben hozzájárult a feszült­ség enyhüléséhez a Távol-Keleten és világszerte. A fegyverszünet ugyan­akkor megnyitotta az utat a koreai kérdés bétkés megoldása félé. Nam ír hangsúlyozta, hogy az a me rjkai utasításokra cselekvő Li Szin- Man-klíkk a genfi értekezlet óta nyiltan állást foglal Korea békés egyesítése ellen és aktív háborús ké. szülődéseket folytat. A külügyminiszter kijelentette, hogy a KNDK. kormányprogramjá­nak főcélja Korea békés egyesítése, ami minden koreai létfontosságú ügye és ugyanakkor az egész haladó emberiség hő kívánsága. Nam ír a továbbiakban kiemelte annak szükségszerűségét, hogy min­denekelőtt megteremtsék az észak-és délkoreai lakosok szabad közlekedé­sének és levelezésének, a szabad gaz­dasági ég kulturális kapcsolatoknak a feltételeit. Nam ír befejezésül kijelentette, hogy a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormánya ezután is minden erejét lattaaveti Korea békés egyesítése, a nemzetközi feszültség enyhítése, a nemzetközi együttműkö­dés megszilárdítása érdekében. A vietnami nép nem ismeri e! az Egyesült Államok hanoi főkonzulátusát Peking (Uj Kína): A Nhan Dam, a Vietnami Munkapárt lapja csütörtö­ki számárnak vezércikkében kijelenti, hogy a vietnami nép nem ismeri el az Egyesült Államok hanoi főkonzu- látusát. Az Egyesült Államok külügymi­nisztériumának szóvivője október 23-án kijelentette, hogy a genfi egyezmény nem írja elő új közigaz­gatás létesítését, az Egyesült Álla­mok főkonzulátusa tehát továbbra is folytatja működését és vállalja az amerikai sajtótudósítók védelmének a felelősségét. A Nhan Dán cikke hangsúlyozza, hogy ez a genfi egyezmény és a nem­zetközi jog súlyos megsértését jelenti. A genfi egyezmény 14. cikkelye vilá_ gosan kimondja, hogy a Vietnam egyesítésével kapcsolatos általános választások megtartását megelőzően, az ideiglenes katonai demarkációs vonaltól északra fekvő övezet a Viet­nami Demokratikus Köztársaság kor­mánya közigazgatásának van aláren­delve. Az Egyesült Államok külügy­minisztériuma ennek ellenére nyíl­tan tagadja ezt a tényt — mondja a vietnami lap. A nemzetközi Jog értelmében — folytatja a Nhan Dán, — egyetlen országnak sincs joga^ más országban konzulátust felállítani az illető or­szág kormányának jóváhagyása nél­kül, sem abban az esetben, ha az illető két ország nem áll egymás­sal diplomáciai kapcsolatban. Ennél az oknál fogva az Egyesült Államok kormánya, hanoi főkonzulátusának további fenntartásával megsérti a Vietnami Demokratikus Köztársaság szuverenitását. A vietnami nép teljes mértékben támogatja Hanoi katonai és köz- igazgatási bizottságának azt a nyilat­kozatát, hogy nem ismeri el az Egye­sült Államok Hanoiban működő fő­konzulátusát, — írja a lap. „Ujraffelffeg-yverzési mámor“ a nyugatnémetországi tőzsdéken Berlin (MTI): Azok a tárgyalások, amelyeket Adenauer a párizsi pak­tumok aláírása után Washingtonban folytat Eisenhowerrel és Dulles-szal a nyugatnémet zsolaoshadsereg felál­lításáról, élénk üzleti tevékenységet váltottak ki a nyugatnémetországi tőzsdéken. A Neue Rheinische Zeitung a tőzs­déken úrrá lett „űjrafelfegyverzési mémor-ról“ beszél, A Die Welt című hamburgi lap figyelemreméltó jelenségnek találja, hogy francia tőzsdei spekulánsok nem kapcsolódtak be a „nyugatnémet új­rafelfegyverzési hosszba.“ A Szov-eionífivsl és a Kínai népköztársasággal való kapcsolatok helyreállítása égetően szükséges Japán számára Sangháj (TASZSZ): Csaknem egy hónapig tartózkodott Kínában a ja­pán képviselők, tüdősek és kulturá­lis személyiségek küldöttsége. A ja­pán társadalom képviselői résztvet- tek a Kínai Népköztársaság kikiáltá­sának ötödik évfordulóján Rendezett ünnepségeken, beutazták az országot, meglátogattak több vállalatot, épít­kezést, több faluban, sok kultúnház- ban jártak. A japán képviselőik, tudósok és kulturális személyiségek 'küldöttsége a napokban hazatért Japánba. A la­pok és a rádió élénken kommentálja a japán 'küldöttség kínai útját. , A tokiói rádió beismerése szerint min­den kommentáron vörös fonalként húzódik végig a széles társadalmi köröknek az a kívánsága, hogy Ja­pán a lehető leggyorsabban állítsa helyre a Kínai Népköztársasághoz, a Szovjetunióhoz és a demokratikus tá­bor más országaihoz fűződő kapcso­latait. Ennek a kívánságnak tónak hangot mindenekelőtt a küldöttség tagjai is. Az ENSZ közgyűlésének 29-i plenáris ülése Newyork (TASZSZ): Október 29- én az ENSZ-fcözgyűlés teljes ülése meghallgatta a különleges politikai bizottság beszámolóját és jóváhagyta ,a Eurmai Uniónak a Kínai Köztár­saság (kuomintangista bandák) részé­iül ellene irányuló agresszív cseleke­detei miatt benyújtott panasza“ kér­désében hozott határozatát. A hatá­rozat sajnálkozását fejezi ki. hogy „jelentékeny külföldi erek nagy­mennyiségű fegyverzettel felszerelve még mindig a Burmái Unió területén tartózkodnak és nem reagálnak a közgyűlés nyilatkozatára, amelynek értelmében ezeknek az erőknek vágj’ el kell hagyniok az ország területét, vagy bele kell egyezniük internálá­sukba." A határozat biztosítja a Bur­mái Unió kormányát, hogy támoga­tást nyer erőfeszítésében, amely e komoly kérdés’ végleges megoldására irányul és nyomatékosan felkéri va­lamennyi államot, hogy tegyen meg minden szükséges lépést és hárítson el minden segítségnyújtási lehetősé­gei, amely lehetővé tenné a külfödi eipknek, hogy a Burmái Unió terüle­tén maradjanak, vagy folytassák el-, lenséges tevékenységüket ezen ország ellen.“ A határozatot egyhangúlag elfogadták; a kuomintangista küldött nem vett részt a szavazáson. Á német közvélemény lelkesen helyesli a megszálló csapatok kivonásáról szóló szovjet javaslatot Moszkva (TASZSZ) A Pravda „A német közvélemény lelkesen helyesli a megszálló csapatok kivonásáról szóló szovjet javaslatot" címen közli dr. Correns professzornak, a Demo­kratikus Németország Nemzeti Front ja országos tanácsa e'mcikének cik­két, Correns professzor a következő­ket írja: A megszálló csapatok kivonásának kérdése a német politika legidősze­rűbb kérdésévé válik. A szovjet ja­vaslat — amelyet a német közvéle­mény elismeréssel fogadott — annál nagyobb jelentőségű, mivel az Egye­sült Államok, Anglia és Franciaor­szág ‘kormánya Párizsban ezekben a napokban kötött Adenauerrel egy olyan egyezményt, amelynek célja a nyugatnémetországi megszállás örök­kévalóvá tétele. Nyugat-Németország dolgozói — különösen az amerikai megszállási nyomasztó terheit. A három hatalom megszálló hatóságai és elsősorban az amerikai katonai hatóságok úgy ren­dezkednek be Nyugat-Németorszóg- ban, mintiha az az ő területük volna, a németek pedig csupán a gyarmati alárendeltségre kötelezett bennszü­löttek lennének. Correns, miután, számos olyan tényt közölt, mely azt bizonyítja, hogy Nyugat-Németország lakossága mind energikusadban tiltakozik a megszál­ló hatóságoknak az Adenalier-kor- mány által szentesített önkénye el­len, befejezésül a következőket írja: A német nép Németországnak béke­szerető, demokratikus állanaként va­ló egyesítésére, a békeszerződés meg kötésére és a megszálló csapatok ki­vonására törekszik. A németek gaz­dái akarnak lenni saját házuknak. Ezért fogadta népünk o'yan elisme­réssel a Szovjetuniónak a német kér­övezetben — mind nyomasztóbban érzik az amerikai, angol és francia I dés ha.adékta.an rendezésére csapiatok ott tartózkodásának súlyos, 1 nyúló új kezdeményezését. irá^ Adenauer és a nyugati iialahmk 16 bizaimss mejá lapozását Berlin (MTI) Bonnban a nyugat­német közvélemény, valamin* ellen­zéki és kormánypárti politikusok kö­vetelésére közzétették azt a tizen­nyolc levelet, amelyet Adenauer a párizsi megállapodások kiegészítése­ként g nyugati külügyminiszterekkel és főbiztosokkal váltott. A bonni kancellár ezekben a le­velekben a nyugatnémet kormány és a parlamenti pártok tudta és jóvá­hagyása nélkül a párizsi szerződések rendelkezéseit meghaladó kiváltságo­kat nyújtott a nyugati hatalmaknak. A most nyilvánosságra hozott ie- velak egyikében Adenauer azt a jo­got biztosította a „szövetséges parancs nokofcnak“, hogy a borin! kormány megkérdezése és beleegyezése nél­kül fegyveres erővel lépjenek fel a nyugatnémet lakosság ellen. Via az fenyegető magatartást tanúsít >2. at­lanti hadsereg Ny ugat-Németország­ban állomásozó nem-német csapatai­val szentben. Gazdasági vonalon Adenauer gya­korlatilag teljesen amerikai ellenőr­zés alá helyezte Nyugat-Németország iparát. A nyilvánosságra hazott tizennyolc levél nagy megdöbbenést keltett a nyugatnémet lakosság körében! Politikai- megfigyelők véleménye szerint a most közzétett levélváltás­sal még nem hozták nyilvánosságra Adenauemek a nyugati hatalmakkal, elsősorban az Amerikai Egyesült Ál­lamokkal kötött valamennyi ti*kos megállapodását. Az ,,európai védelmi közösségi“ szerződés után a párizsi paktumot is meg kell buktatni! Berlin (MTI) A Demokratikus Né­metország Nemié ti Frontjának elnök sége a német néphez intézett felhí­vásában kifejtette nézetét a szovjet kormány október 23-i jegyzékéről, valamint a Nyugat-Németország újra felfegyverzését célzó párizsi egyez­ményről. A Nemzeti Front elnöksége felszó­lítja egész Németország lakosságát, hogy kényszerítse ki a német kérdés tárgyalások útján történő békés meg­oldását és akadályozza meg Nyugat- Németország bevonását agresszív- katonai tömbökbe. Az „európai védelmi közösségi'’ szerződés után a párizsi paktumot is meg kell buktatni, — hangzik a fel­hívásban. * Kevés olyan sokat vitatott pontja van a földnek, mint a Saar-vidék, amely a XVII. század óta állandó részét képezte a francia-német ellen­téteknek. Ettől az időponttól kezdve a Saar Franciaország és Németor­szág között volt felosztva egészen 1315-ig, majd több mint egy évszáza­don keresztül, 191fl-ig német uralom alá került. A versaillesi békekonferencián francia részről a területnek Francia- országhoz való csatolását követeltek, mint a német háborús jóvátétel egy részét, de az angolszászok ezt nem voltak hajlandók magukévá tenni. Végülis a- békekonferencia úgy ha­tározott, hogy a Saar gazdag szén­bányáit Franciaország megkapja há­borús jóvátétel fejében, míg magát a területet — Németországtól elszá­ll kítva — a Népszövetség gyámsága alá heyezték. A békeszerződés értel­mében a Saar-vidák 15 éven keresz­tül egy nemzetközi kormányzótanács irányítása alatt maradt, amely idő elteltével népszavazást kellett tarta­ni a terület további statusára vonat­kozóan. A Népszövetség gyámsága kedvező volt Franciaország számára, amit mutat az a körülmény is, hogy 1923-tól kezdve p francia frank lett & Saar-vidék hivatalos pénzegysége, majd 1925-től pz egész területet be­kapcsolták a francia vámterületibe. Hitler uralomrajutását követően Németország részéről erős nyomás indult meg a Saar-vidék visszaszer­zése érdekében. Különösen erős volt a náci tevékenység a 15 éves nép- szövetségi mandátum vége felé. A választások végül is a Németország­gal való egyesülés híveinek nagy győzelmét hozták (477.119). míg a Franciaországgal való egyesülés mel­lett elenyésző kis számban szavaz­tak (2.124). 1935 március 1-én azután a német csapatok Hitler személyes jelenlétében megszállták a Saar- vidéket, és a harmadik Birodalom­nak a második világháború során el­szenvedett vereségéig megszállva tar tfttták. 1945-ben ciaországot bízta meg a terület fe­letti hatalom gyakorlásával. A kül­ügyminiszterek tanácsának moszkvai konferenciáján (1947 március 10.) Bidault francia külügyminiszter ja­vasolta, hogy a Saar-vidéket csatol­ják el Németországtól és gazdasági­lag egyesítsék Franciaországgal. Mo­lotov szovjet külügyminiszter ezt a tervet nem támogatta, angolszász részről azonban helyeselték. Ennek megfelelően alakult a Saar- vidék viszonya két nagy szomszéd­jához: politikailag elvált Németor­szágtól; a külügyeket és hadügyeket Franc'aország vette át; a vámok, tarifáik, az igazságszolgáltatás, stto. kérdésekben a francia törvények és rendeletek lettek irányadók; a Pá­rizs által kinevezett francia főbiztos kezében összpontosult a hatalom. Ami a belpolitikai helyzet alaku­lását illeti, az lényegében függvénye volt a fentebb vázolt eseményeknek. Közvetlenül a második világháború befejezése után három párt kezdte meg a tevékenységét: a keresztény­szocialista, a szociáldemokrata, és a •kommunista párt. Már az 194C szep­temberi községi választások megmu­tatták, hogy a Franciaországgal való szoros gazdasági együttműködést kö­vetelő keresztény szociálist a és a szo- c'áldemokrata párt kapott nagy többséget. A legutóbbi, 1952 októberi országos választásokon a szavazás eredménye az alábbi volt: Keresztényszocialista Párt 230.398 Szociáldemokrata Párt 141.855 Kommunista Párt 41.348 Demokrata Párt 14.744 A választások eredménye szilárd bázist teremtett a Hoffmann minisz­terelnök vezetése alatt álló keresz­tényszocialisták és a szociáldemokra­ták koalíciója számára. Ez a kor­mánykoalíció a pro-írancia politikát folytatott és hosszabb idő óta be­tiltotta a pro-német pártok műkö­dését. A Saar-vidék belső életét az 1947- es alkotmány, az 1947-es francia- saarvidéki gazdasági unió, majd az 1950-es francia-saarvidéki konvenció szabályozta. Ez utóbbi mind állam- igazgatási, mind pedig gazdasági vo­natkozásban még szorosabbra vonta .a kötelékeket Franciaország és a Saar-vidék között. A Saar statusának a kérdése azonban továbbra is nyitott kérdés maradt. A nyugati nagyhatalmak a terület „európaizálását'1 igyekeztek megvalósítaná. Ebből a célból látott napvilágot a holland szociáldemokra­ta Van Naters terve, amely teljesen arra épült fel. hogy a Saar-vidéket az Európai Védelmi Közösség fel­ügyelete alá helyezik. Emellett gaz­dasági vonatkozásai is voltak, ame­lyek lényege, hogy a Saar nehéz­iparát ki kell vonni a német ellen­őrzés alól, tiszteletben kell tartani a francia gazdasági érdekeket, a szén bányák tulajdonjogát a Saar-kor- tnártymk kell átadnh az acélüzeme- ket saarvidéki köztulaidor'aa, vagy frarc'a-saarvidéki ntagártu1 aidor.ba kel! helyezni, törvényes fizetési esz­köz a franc:a frank, hármas egyez­ményt kell kötői Franciaország. Né­metország és a Saar-vidék között a kereskedelmi kérdések szabályozásá­ra, slb. Végül a Van Naters-terv a Saar-vidék niémet politikai pártokra kimondott tilalom felfüggesztését ja­vasolta. azzal a kikötéssel, hogy nép­szavazás rendezése esetén külföldi befolyás nem érvényesülhet. — Az EVK bukása következtében azonban a Van Naters-terv elvesztette aktu­alitását. Mádézek után felmerül az a kér­dés, hogy mi a jelentősége a Saar-vidéknek, amely indokolttá teszi a megszerzé­séért folytatott nagy harcot? A Saar-vidék jelenlegi terü’ete — csekély eltéréssel a két világháború közötti időhöz képest, •— kb. 1600 ion’, lakossága pedig megközelíti az 1 milliót. Történelmi és ethno'ógiai szempontból Németországihoz áll kö­zzel. Gazdasági vonatkozásban viszont igen erős szálak fűzik Franclaország- h&z.. amely (Lotiharingia) 90—100 szá­zalékban látja el nyersrvassal a nagy képességű Saar-vidéki acélműveket. A Saar-vidék legdöntőbb gazdasági jelentőségét azonban az adj,a meg, hc,gy széntermelése 17 millió, acél­termelése pedig 2.5 millió tonna. Német részről általában elismerik, hogy a Saar-vidék gazdasági szem­pontból sokkal irJkább • életkérdés Franciaország, mint Németország számára, ragaszkodnak azonban ah­hoz, hogy a franciáidhoz hasonló jo­gaik legyenek a Saar-vidék'kel való kereskedelmet illetően. Ez egyébként — Hoffmann miniszterelnök szerint — a Saar-vidák számára is előnyöd lenne. Francia részről mereven ra­gaszkodnak a francia-saarvidéki gaz­dasági unió jelenlegi formájához. Ennek legfontosabb okai: 1. A Saar-vidék termelésével Fran ciaország egyensúlyi helyzetet tud •kiharcolni Németországgal az euró­pai szén- és acé 1 közösségbeír amely­ben a nyugatnémet részesedés • 35 százalék, míg Franciaországé (24 szá. zalék) a Saar-vidékkel (8 százalék) együtt 32 százalék. Bármely eltolódás a Saar-vidék jelenlegi statusához képest tovább rontaná ezt az arányt. 2. A ófrancia szén import egyharma- da. a kokszimport egyhatoda a Saar- vkiékről jön. 3. Jelenleg a Saar-vidék évi 10 ezer millió frankkal járul hozzá a francia valutaalaphoz. 4. A Saar-vidék jelentős piac a francia mezőgazdasági termékek szá. mára Francia-nyugatnémet megegyezés Ismeretes, hogy Mendés-France francia miniszterelnök a Saay-kér- désbon való megegyezést a párizsi külügyminiszteri értekezleten (1954 október 20—23) elfogadott egyéb meg állapodások aláírása előfeltételének tekintette. A Saar statusának kérdé­sében a párizsi értekezleten bekö­vetkezett megegyezésnek a legfonto­sabb pontjai a következők: 1. A Saar-vidék a Nyugateujópai Unió keletében európai statútumot kap. Ez a statútum a békeszerző­dés megkötéeéig nem vonható két­ségbe. 2. Külügyi és honvédelmi vonatko., zásban a Nyugateurópai Unió által kinevezett (sem francia, sem német, sem saarvidéki) főbiztos dönt, aki a Nyugateurópai Uniónak felelős. — Egyébként a Saar-v.iaék belső önkor­mányzattal rendelkezik. 3. A Saar-vidéknek az európai vé. delemben való részvételét a Nyugat­európai Unió keretében megköten­dő szerződésben fogják meghatározni. 4. A politikai pártok és szövetség gek, az újságok és a nyilvános gyű­lések nem képezik majd engedélye­zés tárgyát. 5. Az egyezmény ratifikálását kö­vető 3 hónapon belül népszavazást tartanak. Amennyiben a lakosság jó­váhagyja a megegyezést, a Saar-vidé­ki kormány kötelessége aüt betarttat. ni. Ettől kezdve a politikai partok­nak nem szabad többé a Saar-vidék. nek Németországhoz való visszacsa­tolására irányuló propagandát kiíej- teniök. A kormány ezenkívül 3 hóna­pon belül megkezdi az új parlamenti választások előkészítését. 6. Nyugat-Németország és Fran­ciaország kötelezi magát arra, hogy a békeszerződés megkötéséig szava­tolja a saar-vidéki statútumot és ha­sonló kötelezettség vállalására felké­ri az angol és amerikai kormányt. 7. A német békeszerződésnek a Saar-vidékre vonatkozó íendetkeké­seit népszavazás formájában a la­kosság elé terjesztik jóváhagyás vé­gett. 8 A jelenlegi francia-saarvidéki gazdasági unió elveit átveszi majd az az együttműködési egyezmény, amelyet Franciaország köt a Saar- vidékkel. Kz az egyezmény egyéb­ként előirányozza majd a francia- saarvidéki gazdasági kapcsolatokhoz hasonló nyugatnémet-saarvidéki gaz. dósági kapcsolatok kiépítését is. — Pénzügyi síkon a jelenlegi francia— saarvidéki pénzügyi szövetség marad érvényben mindaddig, ameddig meg­teremtik a Saar-vidék európai jelle­gű pénznemét. 9. A Saar-vidák biztosítja majd az összes saarvidéki bánya irányítását. 10. Nyugat-Németország és Fran­ciaország javasolni fogja az euró­pai szén. és acélközösség többi tag­államának, hogy a közösség székhe­lyét Saarbrückenben állítsák fel. « Saar-vidéket a francia megszállási zónához csatolták és a németországi szövetséges ellenőrző bizottság Fran­

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom