Dunántúli Napló, 1954. október (11. évfolyam, 234-259. szám)

1954-10-30 / 258. szám

IBM OKTOBER 30 NAPLÓ PARI ÉS PÁR1ÉPITÉS „A legszebb párt megbízatás66 Egy propagandista tapasztalataiból Propagandistáink erekben a na­pokban készülnek az lij oktatási év­re. Mindegyik azzal a tudattal, hogy a propagandista küVönös szerepet tölt be & pártmunkiások soraiban. Erről beszélgettünk Kamarás László elvtárssal, a pécsn városi pártbizott­ság propagandistájával. — A legszebb páritmegbizatás pro­pagandistának lenjxi.. Tizenöt—húsz, sokszor tapasztalatlan ember neve­lése nehezedik vállára. 1947—48 óta vagyok propagandista, de évről-évre egyre jóbban megszerettem ezt a munkát. Emlékszem, az 1952—53-as oktatási évben mennyire örültem, hogy az oktatási év elején csopor­tomban —• ahol akkor propagandis­ta voltam — még csalt két sztahano­vista volt és év végére már hétre gyarapodott számuk, ügy érzem: az én munkám irs hozzájárult ehhez. Hogyan készülök fel egy-egy konferenciára? Sohasem hagyom az utolsó pilla­natra. Mind/enekelőtt egy-egy anyag áttanulmányozására tervet készítek. Legjobb rövidebb lélegzetű, heti ter­vet készíteni, amelybe beleveszem, hogy azon a héten milyen anyaggal szándékozom foglalkozni, mit akarok elolvasni, megtanulni. Tervemet minden héten pontosan betartom. Sohasem fordult elő, hogy ágy ve­zettem volna le a foglalkozást., aho­gyan sajnos, még tavaly is egyes konferencia vezetők: előttük volt a kiadott brossura és a foglalkozás alatt arat nézegették. Nagyon hely­telen ez, mert teljesen aláássa a pro­pagandista tekintélyét, lerontja a ta­nulók tanulási kedvét, unalmassá, egyhangúvá teszi a konferenciát. Amikor egy anyagból készülök, sorban elolvasom a kijelölt irodal­mat Ha saját könyvemből olvasok, akkor a fontosabb részeket aláhú­zom. Igyekszem már az első olvasás­kor az anyagot a kérdéseknek meg­felelően csoportosítani. Utána az el­olvasott irodalom lényegét saját sza­vaimmal kijegyzetelem. Amikor min­den irodalmat elolvastam és kijegy­zeteltem, mindezekből a kérdések­nek megfelelően kiigyűjtöm az anya­got, elkészítem a vázlatot. Minden esetben külön készítek előadásváz- latot és külön vita-vázlatot. Ebben az évben propagandista konferenciát vezetek és így csak vita-vázlatra lesz szükségem. Ha felkészülés után az anyag valamelyik részénél problé­máim vannak, ha valami nem eléggé érthető, akkor vagy az előkészítő konferencián, vagy esetleg a városi pártbizottságon megkérdezem a he­lyes álláspontot, a vitás kérdések helyes értelmezését. Tavaly a propa­gandisták sok esetben vagy nem merték, vagy nem akarták feltenni a vitás kérdéseket és azokat nem tisztázták. Talán úgy vélekedtek, hogy ilyen miatt majd alkalmatlan­nak tartják a propagandista munká­ra? Rosszul tették, mert ez csak rontja az oktatás színvonalát, a pro­pagandista bizonytalanul vezeti a konferenciát. Sok probléma van az úgynevezett .helyi példák'1 felhasználásával. Már a felkészülés során igyekszem a bél­és külpolitika eseményeiből, az üzem vagy város életéből példákat, képe­ket, grafikonokat és egyéb szemlél­tető eszközt összegyűjteni és ezzel színesebbé, érthetőbbé, gyakorlatta- sabbá tenni a foglalkozásokat. Ta­valy e téren nálam is hiba volt még, mert ezt a módszert nem alkalmaz­tam eléggé. Az a tapasztalatom, hogy a pártszervezetek sem segítik e téren eléggé, sőt sok esetben egyáltalán a propagandistákat. Előkészítő konfe­renciákon is általában csak azt mond ta a konferenciavezető: „Ide keresse­nek helyi példát az elv társak“. Meny nyivel jobb lenne, ha már itt példá­kat is kapnának a propagandisták. Természetesen nekik is állandóan gyűjteniök kell az ilyen anyagot és ha a pártszervezet nem ad példákat, ikkor kérni kell. Milyen legyen a konferencia vezetése? Nagyon fontos, hogy ne „kisisko­lás-szerű“ visszakérdezés legyen, ha­nem beszélgetés, ahol közösen elbe­szélgetünk a kérdésekről. E tekin­tetben sok függ a konferenciavezető által feltett kérdésektől. Egy időben túl szigorú voltam, szinte „drukkol­tak" a hallgatók. Rájöttem, hogy ez nem helyes, és változtattam rajta. 1-Ia valaki hibázik, nem „lerohanás- szerűen“ intézem el, hanem meg­magyarázom, hol és milyen hibát követett el. A foglalkozáson felvált­va alkalmazom a felszólítás és az önkéntes jelentkezés alapján történő megválaszolást. Ugyanis vannak elv- társak, akik az első konferenciákon nem mernek jelentkezni. Ezeket fel­szólítom, és ha helyes választ adnak, megdicsérem. Ezzel a „bátortalan" hallgatók önbizalma növekszik és legközelebb már nincs szükség a fel­szólításra, önként is jelentkeznek. Előfordul, hogy egy problémára én sem tudok kielégítő választ adni. Ebiben az esetben megígérem az elv- társaknak, hogy utánanézek és a következő alkalomkor megválaszo­lom. Ez nem csökkenti a prapaganr dista tekintélyét, de a következő fog­lalkozáson feltétlenül meg kell adni a választ. Természetesen, ez nem fordulhat elő túl gyakran és túl egy­szerű kérdéseknél. Az sem csökkenti a propagandista tekintélyét, ha meg­mondja, hogy itt vagy ott hibázott, tévedett és kijavítja tévedését. Ez még mindig jobb, mintha a hallga­tók veszik észre a hibát és gondol­ják, vagy ki is mondják: „Itt mellé­fogtál," A propagandista őszinteségé­vel elősegíti, hogy a hallgatók is őszintén mondják el hibájukat. A propagandistának jó nevelőnek is kell lennie elsősorban a maga példamutatásá­val. Nevelni csak az a propagandis­ta tud, aki a munkahelyén jól dol­gozik, családi életében, pártmunká­ban és minden téren példamutató. Meg kell mondanom, hogy a párt­szervezetek a kijelölésnél nem min­dig válogatják meg ebből a szem­pontból is a propagandistákat. Igen jó, ha a konferencián olyan légkört alakítunk ki, hogy a kollektíva von­ja felelősségre a rendetlen, pontat­lan, helytelen magatartást tanúsító, vagy nem tanuló hallgatókat. Általá­ban a kollektíva bírálja el, hogy el­fogadható-e az indok, ha valaki nem készült fel rendesen a konferenciára. Az a tapasztalatom, hogy ebben az esetben is a kollektívának nagyobb nevelőhatása van, mintha egysze‘3- en csak én dorgálnám meg, mert így az elvtárs azt érzi, hogy mun­kájáért az egész kollektíva előtt fe­lelős. Nem szabad mechanikusnak lenni a hallgatókkal való foglalkozásnál. En mindenkivel egyéniségének meg­felelően foglalkozom. Felkeresem munkahelyén, elbeszélgetek vele egyéni problémáiról, életéről, gond­jairól, bajairól. Tahi elvtársnő egy­szer elmondta, hogy nem tud mit csinálni a kultúrcsoport egyik tagjá­val. Nagyon beképzelt, azt hiszi, bogy jó kultúrmunkás. Olyan „fene­gyerek-féle. Megbeszéltem Tahi elv- társnővel, hogy mit csináljon és si­került jó útra téríteni a fiatal elv­társat. Pados elv társnak panasza volt a munkahelyével kapcsolatban. Elmondta nekem, továbbítottam a városi pártbizottság felé. Intézkedtek az ügyben. Szeretem a propagandista munkát és az új oktatási évben is azon le­szek, hogy jó munkát végezzek. A taná cs válasz tás hírei Legjobbjaikcri küldik a tanácsba a bányászkerüietek A meszest pártházban Győző Jenő elvtárs elnökletével tartották meg a jelölőgyűlést. A gyűlésen nem_ csak a bányászok vettek részt, ha­nem hozzátartozóik is. Városi tanács­tag-jelöltnek Miklós Gyula, István- aknai dolgozót fogadták el, kerületi tanács tag-jelöltnek pedig Szilas Ist­vánt, a Béke-akna fiatal felvigyá­zóját. A jelölőgyűlésen megbeszélték a meszesiek számos problémáját, töb­bek között azt is, hogy a legónyott- honban lakó fiatal bányászokat gyak ran elkeseríti és elriasztja a bányász élettől a különböző hivatalos ügyek­ben tapasztalt huza-vona. A gyűlés résztvevői feladatul adták a megvá­lasztandó tanácstagoknak, hogy ezen is segítsenek. A pécsbányaielepi 32-es Mr* zet választói bensőséges beszélgetéssé tették a jelölőgyűlést, amelynek so­rán megbeszélték a tanács eddigi eredményeit és az új tanácstagokra váró jeladatokat. A helyi problémák megbeszélése után Hajek János kért szót és java­solta, hogy városi tanácstagnak Bör- zsei Mihály bánya igazgatót, kerületi tanácstagnak Grácz János fiatal vá­járt jelöljék. A javaslatot — több felszólalás után — egyhangúlag megszavazta a jelölőgyűlés. Börzsei Mihály köszö­netét mondott a bizalomért és ígérte, hogy mindent elkövet alkotmányunk és népköztársaságunk törvényeinek betartásáért. A városi, járási és községi népfront-bizottságok legfontosabb feladatai A népfrontbizottságok a jelölő­gyűlések szervezésében és a jelölő­gyűlésekkel kapcsolatos munkákban az eddiginél jobban vegyenek részt. A városi, járási és községi tömeg­szervezetek aktivistáival, népnevelői­vel közösen tájékoztassák a választó- polgárokat, hogy a jelölő-gyűlést hol és mikor tartják meg. A legtöbb fél­reértés és hiányosság éppen abból ered, hogy a választópolgárok csak az utolsó pillanatban értesülnek a je_ lölőgyűlós idejéről és helyéről. A városi, járási és községi népfront bizottságok fordítsanak nagyobb gon. dot arra, hogy a jelölőgyűléseket va­A népfront-bizolteágok feladatai a jelölő- gyűlések utáp A jelölőgyűlésen jelölteket a helyi népfront-bizottságok hagyják jóvá és a jóváhagyott jelölt nevét közöljék a választási bizottsággal az erre a célra rendszeresített nyomtatványon, hogy a választási bizottságok időben gondoskodhassanak a jelölteknek a választási listára való felvételéről. lóban a népfront jegyében tartsák meg. Sok helyen a jelölőgyűléseket a tanácsolt szervezik, ami helytelen, mert ez a népfromébizottság feladata. Baranya megye számos községében a jelölögyüléseket kizárólag a vá­lasztásokra szűkítik le és megteled.« keznek arról, hogy a soronlévő prob­lémákról, feladatokról is beszéljenek A népfrontbizottság feladata a vá­lasztópolgároknak megmagyarázni, hogy akkor készülünk jól a tanács­választásra, ha nemcsak tanácstago­kat jelölünk, hanem a soronlévő me­zőgazdasági munkák elvégzésére is mozgósítunk. Hol működik a Hazafias Népfront Baranya Megyei Irodája? A Hazafias Népfront Baranya Me­gyei Irodája Pécsett, a Rákóczi út 55 szám alatt működik. (Telefon: 27—57.) A tanácsválasztásokkal kap­csolatos felvilágosításokért ehhez az irodához kell fordulni, ugyancsak itt kell bejelenteni a választás előkészí­tésével kapcsolatos panaszokat Is. A palotabozsoki uéptront-bizotlság a béketerv erősítéséért A palotabozsoki népfront-bizottság 31 tagja nemcsak tíz évvel, vissza­felé pillant mostanában, amikor a község fejlődésének történetét meg­írja, hanem tíz évvel előre is. A tervek kovácsolása azonban nem ragadja távoli ábrándokba a palotabozsakiakat. Szép terveik meg. valósítására szorgosan keresik az (íj üzemvezető — űj. jobb eredmény Qktóber 28-án a harmadik helyen végzett a komlói 1-es üzem. Nemcsak teljesítette tervét, — 105.4 százalékot ért el... Ez önmagában nem is tűnik olyan nagy dolognak, csak akkor, ha tudjuk, hogy az I-es üzem havi 78.4 százalékkal utolsó helyen áll pillanatnyilag. Hogy az üzem néhány nap óta már teljesíti, sőt túl is szárnyalja napi tervét, ebben főrésze van Kovács Józsefnek, az új üzemvezetőnek, aki két hete irányítja az 1-es üzemet, — és tegyük mindjárt hozzá — . nagyon jól irányítja. Erről — munkájáról — a rövid idő alatt szerzett tapasztalatairól beszélgettünk vele... — Mi szükséges ahhoz, hogy az I-es üzem nap, mint nap tudja szén­termelési tervét- teljesíteni, illetve túlteljesíteni? — ismétli a kérdést. — Elsősorban az annyiszor emlege­tett műszaki feltételek biztosítása, hogy a dolgozók 8 órai munkaide­jüket produktív munkával tölthessék el. Megfelelő számú és minőségű munkahelyet (lehetőleg frontfejtése­ket) kell biztosítani és ezeket szak­szerűen irányítani. Ugyanis előfor­dul majdnem minden frontfejtésünk­ben, hogy az irányokat nem tartják be kellően, s ez nehezíti és késlel­teti a frontátszereléseket, ezenfelül több inproduktiv műszakot vesz igénybe, mert a szállítócsúszdák irá­nya törést szenved és a készlet nem csúszik le benne magától. Lényeges ez a fejtések omlasztása szempont­jából is. Feltétlen szükséges, hogy a bánya­gépek jól működjenek, amivel a dol­gozók munkáját könnyítik meg. Ez­ért a gépészeti szakemberek közül azok, akik a legjobb szaktudással rendelkeznek, ne a külszínen, műhe­lyekben, aprólékos munkán dolgoz­zanak, hanem ezek kerüljenek a bá­nyába a gépészeti munka elvégzé­sére. Általános panasz dolgozóinktól — és jogos panasz — hogy ürescsillé- vél nincsenek ellátva. Pedig enélkül termelni nem lehet. Meglátásom az, hogy az altáró és a függőaknák szál­lítási kapacitása lényegesen na­gyobb, mint amennyi szükséges Kos- suth-akna tervteljesítésének kihozá­sához. A szállítás irányítása és szer­vezettsége körül vannak a zavarok. Igen gyakran előfordul, hogy a szük­séges csillepark elosztása a bányá­ban nem helyes, és így ezzel gátol­juk a csillék forgási sebességét. Ez naponta abból adódik, hogy az akná­kon, anélkül, hogy ürescsillét vinné­nek be, szállítanak ki tele csilléket és így a bánya egyes szintjein az ürescsille-park csökken. Ezenfelül baj van az üzemektől odarendelt ki­szolgáló személyzettel is, sokszor az erőszakosság, a „dzsungel törvénye" és nem az igazság dönt. A szállítás zavartalan lebonyolítá­sához a vasutak jó minősége és he­lyes karbantartása szükséges. Üze­münknél például a VII-es szint Mol­nár vágatának vasútja olyan álla­potban volt, hogy azon szállítani csak igen nehezen és a dolgozók fizikai erejének túlzott igénybevéte­lével lehetett. Ezt elrendeztük, üzem közben állandó vasútjavítást végez­tünk mindaddig, amíg a vasutat vég­leg rendbe nem hozták. A másik kérdéscsoport — amiről beszélek — — legfontosabbja, hogy szervezetten és tervszerűen menjen minden, pontosabban ezt kö­veteljük meg' önmagunktól és má­soktól is. Enélkül nincs jó munka. Kezdődik ez ott, hogy a műszaki irányító szervek rendszeresen meg­határozott időben tartsák meg a mű­szaki megbeszéléseket (raportirozást). A hangsúly ezután már az utasítá­sok betartásán és nem kevésbbé az ellenőrzésén van. Az ellenőrzést jó munkások nem veszik rossz néven, sőt — csak a hanyagoknak nem tet­szik. Az sem mindegy, hogy a dol­gozóknak mikor adják ki a norma­cédulákat, a norma-lapokat. A sza­bály, hogy legkésőbb 5-ig. Hogy lássák, milyen munkáért mennyi fi­zetést kapnak, ami serkenti őket jobb és több munka elvégzésére. Es nem úgy, mint például üzemünk­nél, ahol e hónapban 20-án adták ki a normalapokat. A diszpécserek ne mechanikusan, hanem szakszerűen végezzék mun­kájukat és ha kell legyenek rugal­masak. — König diszpécser utasí­tást kapott, hogy az V. szintre napi 70 kocsi fát le kell neki adni, ő erre fel műszak elején,, mielőtt ürest adott volna le, 30 kocsi, fát leadott, a helyett, hogy azt elosztva 24 órára 8—10 kocsinként adta volna le. Eb­ből az üzemnek közel két órás üres­csille kiesése támadt. A felelősségérzet a tervteljesítés iránt meg kell, hogy legyen minden­kiben. Ez nem így van mindig. E hónap 20-án megkérdeztem egy ér­tekezleten az összes műszaki vezető­ket, aknászokat, felvigyázókat, ho­gyan állnak a tervteljesítésükkel, mennyi a lemaradás vagy túlteljesí­tés. Egyetlen egy sem tudta meg­mondani. Tehát ezek után nem cso­dálom. hogy nem, volt előttük cél, amelyért nap, mint nap .következete­sen tudtak volna harcolni. A rendszeres tervteljesítés alapja a jó munkafegyelem. Üzemünknél ekörül sincs minden rendben. — Október 22-én déli 12 órakor akartam felszállni a légak­nán, ekkor már öt dolgozó ott állt és kiszállásra várt. Megkérdeztem tő. lük, melyik üzemhez tartoznak. Azt a választ kaptam, hogy a II-es üzem. hez. Közben Lukács bányamester odaérkezett s ő felismerte, hogy az I-es üzemnél dolgoznak. Kérdeztük a nevüket, ők hamis nevet mondtak be és rossz márkaszámot, hogy ne tudjuk őket felelősségre vonni. En­nek ellenére megtudtuk, hogy kik voltak — fegyelmi elé állítottuk őket. Ebből is látszik, há öt dolgozó egy műszakban 12 árakor minden enge­dély nélkül kiszáll a .bányából, akkor a fegyelem nem valami szilárd, — mert ilyen esetek nemcsak az I-es üzemnél fordulnak elő. Ezért nem nézhetjük ezt tétlenül. Olyan ellen­őrzést kell tehát teremtenünk, amely biztosítja, hogy műszak befejezése előtt engedély nélkül a bányából nem szállhat ki senki. A fegyelemhez tartozik az is, hogy minden dolgozó beosztott szakjában járjon műszakra. Előfordul ugyanis, hogy egyes dolgozókat valamely ok­nál fogva a felvigyázó közeg igyek­szik rendreutasítani. Az illető erre nagy bőszen másik szakiban jön mű­szakra. Igen lényeges, a pontos mű­szakra való jelentkezés. Ha nem így történik, az már a telepítésben is zavart idéz elő, mert átcsoportosítást kell végezni minden szakban és nem utolsósorban munkaerőkiesést jelent és ezzel termeléscsökkenést. Végül feltétlen szükséges, hogy a párt, szakszervezet és DISZ az irányításból és az ellenőrzésből hatékonyan vegye ki részét és legyen segítségére az üzemnek. Ez elsősor­ban a bizalmiak feladata, akik abri- gádvez^tővel közösen a 'brigád jó műszaki és politikai irányítását és jó versenyhangulat kialakítását segí. tik elő és felihívják az üzemvezetők figyelmét a termelést gátló körülmé­nyekre. Ide tartozik még az is, hogy a párt, szakszervezet és DISZ cso- portbizalmiakk-al a párttitkár, ü. b. elnök és DISZ-titkár gyakran fog­lalkozzék. Rövid ittartózkodásom alatt ezeket a főbb hiányosságokat észleltem. — Minden erőmmel azon dolgozom, hogy felszámolva ezeket, az I-es üzem is az állandó tervteljesítők közé kerüljön. utatknódot. Muzsik János hathol­das dolgozó paraszt, a bizottság el­nöke, kevés szóval így beszél erről: — Ahhoz, hogy terveinket valóra váltsuk, békére van szükségünk. — Ezért gondolom, hogy nekünk, a nép­frontba tömörült egyszerű emberek­nek, fontos feladatunk a békemoz­galom erősítése. Ezekből a szavakból, «melyeket egy szívvel fogadott a bizottság mind egyik tagja, hamarosan megszületett az elhatározás: a népfront-bizottság új életet önt a helybeli békebizott­ságba, feladatokat bíz rá és maga is tevékenyen résztvesz azok megoldá­sában. Pataki Gyula református lelkész, aki nemcsak a népfrontnak, de a békelbizottságnak is tagja, vál­lalta, segít a békebizottság újjászer­vezésében. Keaden, amikor a Hazafias Nép­front felhívását elolvasták, két levél írásába kezdtek a palotabozsoki nép­front-bizottság tagjai. Az egyikben követésre szólították fel Baranya töb­bi népfront-bizottságát, vegyék fel programjukba a békeharc erősítését. A Siklósi Hazafias Néplront Bizottság programja Siklóson az elmúlt héten a Haza­fias Népfront Bizottság tanácskozást tartott a járási tanács tanácstermé­ben. Ez alkalommal megválasztották a Hazafias Népfront Bizottság elnök­ségét. Elnök lett: Tolnai Dezső igaz­gató-tanító, elnökhelyettes: dr. Bakó Géza orvos és Markovid István, a siklósi Faipari Vállalat élenjáró dol­gozója, titkár: Tóth Lajos, a Föld­művesszövetkezetek Járási Központ­jának elnöke. Tagok: Lovasét György 7 holdas dolgozó paraszt, va­lamint Petrétei József a járási MSZT titkára. A választás után Hernádi elvtárs. a járási tanács elnöke ismertette a Hazafias Népfront Bizottság akció- programját: a mezőgazdasági terület egyötöd részének trágyázását, minta parcellák létesítését, a járás terüle­tének fásítását, erdősávok létesítését, zöld futószalag létrehozását, az állat­állomány fejlesztése érdekében törzs könyvezett fajtiszta jószágok neve­lését. A programban szerepel: országos mozgalom szervezése a siklósi vár megmentése érdekében, Vajszlón or­mánsági központ létesítése, a siklósi kórház korszerűsítése, Siklóson isko­la létesítései

Next

/
Oldalképek
Tartalom