Dunántúli Napló, 1954. október (11. évfolyam, 234-259. szám)
1954-10-29 / 257. szám
2 FiÄPEö 1954 OKTOBER 29 Egyetemi abtívatílés a* építők „Rózsa Ferenc“ knltóroííhonóban (Folytatás az 1. oldalról) Egyesek megtorpannak annak láttára, hogy nagy pártunk politikájába is becsúsztak hiibák. Az új nemzedék tíz év alatt miind lelkesebben követte pártunkat, mert joggal látta és látja benne azt az erőt, amely mindem helyzetben helyesen lát, helyesen határozza meg a tennivalókat. Pártunk politikájának helyességéről népünk és fiatalságunk vitathatatlan eredmények és sikerek alapján győződött meg. Mindez növelte hitét és bizalmát a párt iránt. És íme, most hibákat is láitumk, a párt politikájában, és néha, különösen a fiatalok, az egyetemi hallgatók egy része tanácstalanul áll ezekkel a hibákkal szemben. — ..Hogyan, — mondják egyesek, — a mi pártunk is követhet el hibákat?'1 Egyetemi hallgatóink egy ré_ szénák gondolkozását zavarja az is, hogy az ellenség eltorzítja, felnagyítja a hibákat azért, hogy bizalmatlanná tegye egyetemi hallgatóinkat a párt és a kormány politikája iránt. Sajnos, itt-ott egyesek az ellenség befolyása alá is Kerülnek. — Mindenekelőtt meg kell érteni, hogy a mi pártunkat, a munkásosztály forradalmi pártját nem az különbözteti meg a polgári pártoktól, hogy nem követhet el hibákat, néha éppen ezért, mert pártunk tevékeny ségét a marxizmus—leninizmus határozza meg, a hibák elkövetésének a lehetősége kisebb a mi pártunkban. A mi pártunkat nem utolsó sorban az különbözteti meg a polgári pártoktól, hogy ha hibát követ el .azt nyíltan beismeri, annak okait felfedi és népünkre támaszkodva mindent megtesz a hibák gyors megszüntetése érdekében. A mi pártunk politikájában csak ideig-óráig mutatkozhatnak helytelen nézetek és módszerek. — Ezeknek a megszüntetése és felszámolása csak erősíti a pártot, növeli harckészségét, megszilárdítja politikai egységét. így van ez most fa — elvtársak. — amikor pártunk a legutóbbi K. V.- ülésen felszámolta a helytelen nézeteket és módszereket, biztosítva ezzel pártunk új politikájának és az új kormányprogramnak ingadozás nélküli végrehajtását. Pártunk 1953 júniusában felfedte a népgazdaságunk fejlődésében keletkezett ellentmondásokat és meghatározta azok feloldásának útját és módját. Népgazdaságunk fejlődésének terveit a tervhivatal gyakran nem kellő tudományos elemzés alapján dolgozta ki. Sok volt abban a sablon, a dogmatizmus, a Szovjetunió tapasztalatainak mechanikus másolása. Voltak gazdasági vezetők, akik különösen arról feledkeztek meg. hogy hazánk a szocialista ioa- rosítás útján megfontoltan, körültekintően haladhat előre. A mi hazánkban a szocializmus építése merőben más nemzetközi helyzetben megy végbe, mint a" Szovjetunióban ezért más, összehasonlíthatatlanul kedvezőbb a mi országunk nemzetközi helyzete is, mint a Szovjetunióé volt, amikor a szocialista iparosítást elindította. A Szovjetunió az egyetlen szocialista hatalom volt és gyenge iparral, elmaradott mezőgazdasággal rendelkezett. A Szovjetunió akkori nehéz nemzetközi helyzete megkövetelte a forszírozott iparosítási politikát. A történelmi események teljes mértékben igazolták is ennék a forszírozott szocialista iparosítási politikának a helyességét. Az, ami a Szovjetunióban helyes volt, nálunk egy történelmileg egészen más nemzetközi helyzetben hely telennek bizonyult. Tévedtek azok, akik abból, hogy hazánk a hatalmás Szovjetunió és a népi detyokratikus államok állandó baráti támogatását élvezi, azt a következtetést vonták ’e, hogy mi gyorsabban haladhatunk előre a szocializmus építése útján. mint annakidején a Szovjetunió. Ennek az ellenkezője helyes: éppen azért, mert nálunk a szocializmus egy hatalmas szocialista tábor politikai és gazdasági támogatásával épül, mi körülte- kitöbben. megfontoltabban haladhatunk a szocializmus építésének útján. Az előreszaladás nem volt helyes, mert csak növelte gazdasági és politikai nehézségeinket. Lehet, hogy a szocializmus építésének ez a megfontoltabb, körültekintőbb útja a június előtti irammal szemben lassúbbnak látszik, de ez az egyetlen helyes út. Fz a helyes ót nem utolsó sorban azért, mert biztosítja, hogy a szocializmus építése nem szakad el a néptől, ellenkezőleg: megteremti annak feltételét, hogy népünk mind szélesebb rétegei mind tevékenyebben vesznek részt új. szocialista életünk építésében. Központi Vezetőségünk félreérthetetlenül megállapította, hogy átmeneti nehézségeinket csak az új szakasz politikájánál?: maradéktalan végrehajtásával lehet leküzdeni. Látni kell azt fa — elvtársak, — hogy nem. csak azért vannak nehézségeink, mert az átcsoportosítás vontatottan folyik, mart helytelen nézetek fékezik az új szakasz politikájáért folyó harcot, de azért is, mert gyakran helytelen, liberális értelmezést adunk az új szakasz politikájának. Ahhoz, hogy az új szakasz politikáját sikeresen végrehajtsuk, két fronton kell harcolnunk. Harcolni kell a baloldali elhajlás ellen, amely továbbra fa a főveszélyt jelenti, de fokozni kell a harcot a jobboldali elhajlásokkal szemben fa. Farkas elvtárs ezután fő vonásaikban ismertette azokat a politikai és gazdasági feltételeket, amelyek bizto. sítása megteremti társadalmunkban a szocializmus gazdasági alaptörvényének helyes érvényesülését, ami által lehetővé válik népünk életszínvonalának következetes emelkedése. Ez az útja átmeneti nehézségeink leküzdésének is. Uj politikánkkal kapcsolatban bizonyos perspókitívétlanság ütötte fel a fejét egyetemi hallgatóink, sőt mi több itt-ott egyetemi tanáraink között is. Van-e valami komoly alap a perspektívátlanságra? Állítom, hogy nincs. — Azt hiszem, hogy ez az úgynevezett perspefctívátlanság, vagy más szóval, az a nézet, hogy most kevesebb mérnökre, kevesebb tanárra, tudósra, szakemberre lesz szüksége épülő szocialista társadalmunknak, azért merülhetett fel, mert egyetemi hallgatóink, — és bocsánat, talán részben egyetemi tanáraink sem mélyültek el eléggé új politikánk tanulmányozásába és ezért jutottak ilyen következtetésre. Épülő szocialista társadalmunknak nem kevesebb, hanem mind több egyetemi szakképzettséggel rendelkező fiatalságra lesz szüksége. Persze, a népgazdaság átcsoportosítása bizonyos átcsoportosítást von maga után a szakemberek képzésében is. — Hiba volt az, hogy túlméreteztük egyes értelmiségi szakmák mennyiségi fejlesztését, mint ahogy hiba volt egyes népgazdasági ágak túlzott fejlesztése. De ha mi most a helyes arányokat ’ helyreállítjuk., mennyiben jelenti ez az értelmiségi munka lebecsülését? Az új szakasz követelményeinek megfelelően azokat az iparágakat kell egyetemi végzettséggel rendelkező szakemberekkel ellátni, amelyek fejlesztése most sorra kerül. Egyes területeken kevesebb, más területeken több egyetemi végzettségű szakemberre van szükség. — Ezen a téren is biztosítani kell az arányokat. — A gyenge, áramú ipar fejlesztését elhanyagoltuk. Feltétlenül szükségessé válik annak továbbfejlesztése. Tehát ezen a téren több mérnökre van szükség Fejleszteni kívánjuk a könnyű, és élelmiszeripart; itt is több egyetemi végzettségű szakemberre van szükség. Hatalmas mértékben fejleszteni kell a mezőgazdaságot, de ehhez kiváló szakemberekre, egyetemi végzettséggel rendelkező szakemberek egész seregére van szükség. —Amint látják, szó sincs arról, hogy az új szakasz politikája csökkenti az értelmiségi képzést. A szocializmust nem lehet növekvő számú értelmiségi szakemberek nélkül felépíteni. De ezen a terein sem szabad előreszaladni. hanem lépést kell tartani a fejlődés ütemével. Lehet, hogy egyeseket megtéveszt az a tény, hogy ebbén az évben 15.500 érettségizett tanuló kérte felvételét az egyetemekre a gimnáziumokból, technikumok, ból, ugyanakikor ezekből csak 6.380 tanulót vettek fel. A múltban —elv- társak —, valljuk be, bizonyos nyomást gyakoroltunk, hogy az érettségizett tanulók egyetemre iratkozzanak be, tekintet nélkül arra, hogy alkalmasak voltak-e arra, vagy sem. Helyes volt ez a módszer? Azt hiszem, alig lehet ennek a helyességét elismerni. Az egyetemi hallgatók számának túlzott magasra való srófol ásóval csökkentettük a tanulmányi színvonalat, komolyan lazítottuk a tanulási figyelmet. A felvételi keretszámok csökkentése lehetővé tette a minőségi szém- nontok fokozottabb érvényesítését Ebben a tanévben olyan fiatalok kerültek be az egyetemekre és főiskolákra. akik megfelelnek a nagyobb i.mulmányi követelményeknek. — Ugyanakkor a kevesebb felvett egyetemi hallgató jobban megbecsüli azt, hogy egyetemre, vagy főiskolára kerülhetett. A létszám csökkentése elő segíti a képzés színvonalának emelését azáltal, hogy jobb oktatási feltételeket teremt, mert a legjobb egyetemi oktatók többet és jobban foglalkozhatnak a kevesebb hallgatóval. Az igazság kedvéért meg kell azt fa állapítani, hogy egyetemi oktatóink, — akiknek jelentékeny része már azelőtt is komoly aggállyal látta éppen az oktatás színvonalának szempontjából a hallgatói létszám túlzott felduzzasztását — megértették és örömmel fogadták az egyetemi hallgatók létszámának csökkentését. Tehát szó sincs az egyetemi szakemberek (képzésének mesterséges visszaszorításáról. Ellenkezőleg, az egyetemi képzés színvonalánál? emeléséről és az egyetemi képzésen belül az egyes ágazatok közötti helyes arányok biztosításáról van szó. Lehet, különböző félreértések abból is származhattak, hogy egyesek az új szakasz politikáját — persze helytelenül — úgy értelmezik, hogy az az ipar visszafejlesztését célozza. Erről szó sincs! Az iparosítás a szocializmus építésének továbbra is fő eszköze és a népgazdaság fejlődésének elkerülhetetlen tényezője. — Az Ipar átcsoportosítása nem azt jelenti, hogy azt vissza kell fejleszteni. Nem! Lesznek iparágak, amelyek fejlesztését le kell állítani, mert előreszaladtunk és lesznek iparágak, amelyeket tovább kell fejleszteni, mert a nehézipar túlpvors fejlesztése miatt erősen lemaradtak. — Tehát, amint látják, szép perspektíváin van nálunk továbbra Is az iparnak és semmi ok sincs különösen a műszaki egyetemen a pesszimizmusra, a perspektívád anságra. Népgazdaságunk arányos fejlődésének helyreállításával, miután a mezőgazdaság behozza lemaradását és megszűnik az ipar egyes ágazatai között az aránytalanság, nagyobb ütemben fogjuk az egész Ipart fejleszteni és akikor nagyobb méreteket ölt majd minden területen az egyetemi képzés is. — Úgyhogy — kedves elvtársak — semmi ok a nyugtalanságra. Tanuljanak csak nyugodtan — és ami a te.gfontosabb — jeles eredménnvel! Egyetemi tanulmányaik befejezésével tudásuknak és képesítésüknek megfelelő posztra kerülnék majd. Nagy vitát váltott ki egyetemi hallgatóink között az ösztöndíj csökkentése. Kezdetben, mivel a kommunisták és diszisták nem magyarázták meg ennek az intézkedésnek a célszerűségét és helyességét, sokan helytelenül magyarázták az ösztöndíj csökkentését. Lehet-e premizálni a rossz tanulást? Világos, elvtársak, hogy nem 'ehet. Ha ez helyes lenne, akkor be kellene az üzemekben is vezetni azt a rendszert, hogy prémiumot kap az a munkás fa, aki csökkenti a selei- tet, de az is, aki növeli a selejtet. Helyes lenne az ilyen prémium- rendszer? Világos, hogy nem! Nyíltan meg kell mondani, hogy a múlt évben érvényben lévő ösztöndí-' rendszer nem volt helyes. Nem volt helyes azért, mert nem ösztönözte az egyetemi hallgatókat a jobb tanulásra. egyenlő értékűnek tekintette a jeles tanulást a rossz tanulással. A múlt tanévben az egyetem' hallgatók 89—94 százaléka részesült ösztöndíjban. A hallgatók költségeinek túlnyomó részét az ál1 am fedezte. Az ösztöndíj 111 forinttól 470 forintig terjedt és emellett még a diákotthon és a menza költségeinek egy részét fa az állam viselte. Igv az egyetemi hallgatók jelentékeny része 676 forint ösztöndíjat kapott az államtól. Az oktatás egyéb költségeit is beleszámítva, egy-egy hallgató évi képzési költsége a végzők létszámára vonatkoztatva 15—16.000 forint volt. Amint látják. Itt nem fa ösztöndíjról. hanem havi fizetésről volt szó. Ennek tekintették a hallgatók, s a szülők is. Sokan úgy érezték, hogy szívességet tesznek az államnak, a népi demokráciának azzal, hogy egyetemre járnak és ezért, őket fizetés illeti meg az államtól, függetlenül attól, hogv tanulnak-e vagy sem. Számos szü'ő ugyaniak úgv érezte, hogy az állam feladata az egyetemi hallgatók eltartása. Azt hiszem, nem tévedek, hogy ezt a félreértésből ösztöndíjnak nevezett rendszert tapaszta't egyetemi professzoraink sem helyeselték, mert sa:át tapasztalatuk alapján győződtek meg arról. ho.gv az az ösztqhdíj- rendszer törvényerőre emelte a tiem- tanulást! A Központi Vezetőségnek a közoktatás helyzetéről szóló határozata a magasabb tanulmányi szin- vonal elérését tűzi ki egyetemeink fö;skolé!nk, feladatául. Nos. a most k'dolgozás alatt álló új ösztöndíj- rendszer is ezt a célt szolgálja. A tanulás eredménye szabja meg az ösztöndíj nagyságát. Minél jobban tanulsz, annál nagyobb ösztöndijat kapsz és minél kevésbé tanulsz jól, annál kisebb az ösztöndíj, vagy ha rosszul tanulsz, akkor nincs ösztöndíj. Helyes-e ez az elv? — csak a rossz előmenetelő egyetemi hallgatók emel hetnek ez ellen kifogást, de szerencsére azok mindinkább kisebbségben vannak, — ezért az egyetemi hallgatók nagy része bizonyos, hogy az ösztöndíj-rendszernek ezt az elvi alapját helyeselni fogja. Mi azt hisszük, hogy az az elv is helyes, hogy a szülők, különösen az átlagosnál magasabb jövedelemmel rendelkező szülők is gondoskodjanak gyermekük egyetemi tanulmányainak anyagi biztosításáról. A tervezet szerint előreláthatólag az összhallga- tók 71 százaléka, a nem szakérettek 69.8 százaléka, a szakérettek 75.6 százaléka részesülne ösztöndíjban. Amint ezekből a számokból fa láthatják, elég szerény ösztömdíjreformról van szó. Mindenesetre lépést jelent előre. Ennek alapján rátérünk arra az útra, hogy emeljük a tanulmányi fegyelmet és ösztönözzük, előnyben részesítjük a jól tanuló egyetemi hallgatókat. ( Ami a szakérettségit tett egyetemi hallgatókat illeti, megnyugtathatom őket, hogy az új ösztöndíjrendszer nem arra az elvre épül, hogy már nincs rájuk szükség, hanem ellenkezőleg, pénzben is kifejezi azt, hogy igenis, továbbra fa szükség van rájuk. Az új ösztöndíjrendszer olyan lesz. hogy a jeles, jó egyetemi hallgatók számára, bizonyos mértékig még a közepesek számára is lehetővé teszi a nagyobb gondok nélküli tanulást,. Amint látják, nem felel meg a valóságnak az az állítás, hogy a kormányprogram rosszabb helyzetet teremt az egyetemi hallgatók számára. A különbség az, hogy nem a tanulmányi eredményektől függetlenül fizetést, hanem ösztöndíjat kapnak a tanulmányi eredmény színvonalának megfelelően. A kormányprogram, pártunk új politikája mindenütt fokozottabban segít, ott, ahol többet, jobbam termelnek, ahol jobban tanulnak. Ez az alapcJv jut kifejezésre a tervezett új ösztöndíjrendszerben Is. (Taps.) Az elmúlt évek során — mint láttuk — egész sor olyan intézkedés született, amely hátrányosan befolyásolta az egyetem! ifjúság nevelését. Az. hogy sokszor egyenesen rábeszéltük az ifjakat arra, hogy járjanak egyetemre akkor is, ha erre nem sok hajlandóságot mutattak, a hibás ösztöndíjrendszer, a középiskolás módszerek túltengése az egyetemi oktatásban, nem kis szerepet játszottak abban, hogy ifjúságunk nem tanulta meg eléggé becsülni azokat a lehetőségeket, amelyeket népi demokráciánk nem kis áldozatok árán nyújt neki. Nem nevelődött rá az önálló munkára. Nem edződött meg eléggé a nehézségek leküzdésére. Nem egy tekintetben elszakadt a való élettől és az országunkban folyó nagy építő munkával, dolgozóink hősies erőfeszítéseivel szemben a tetten szemlélő álláspontjára helyezkedik. Ugyanakkor mindezideig megbocsáthatatlan módon elhanyagoltuk egyetemi ifjúságunk átgondolt, céltudatos nevelését. Egyetemeinken csak elszórtan fordult elő, hogy egyes oktatóink, — 'gaz, hogy a legjobbak — gondot fordítottak az ifiúság nevelésére is. Rendszeres nevelő munka kialakítását akadályozták az e kérdésben egész a legutóbbi időkig elterjedt helytelen nézetek. Ezek szerint az egyetemeken, ahol a felnőtt ifiúság- nak tudományos szakképzése folvik. nincs szükség külön nevelő munkára, vagy ha igen, akkor ez kizárólag a társadalmi szervezetek feladata: az egyetem (a tanszék, a tanár) oktat, a társadalmi szervezetek (pártós DISz szervezetek) — nevelnek. Az oktatás és a nevelés e mechanikus kettéválasztása egyetemi ifjúságunk helyes nevelésének egyik kerékkötője. Az oktatás akkor eredményes, ha azt támogatja a nevelés. Az oktatással szervesem összenövő nevelés megtermékenyíti, előrevfazi, gazdagítja az oktatást. Míg ellenben, ha az oktatás nevelés nélkül folyik, az. egyetemi hallgató tudása sem tud kielégítően fejlődni. A nevelés az eredményes oktatás döntő feltétele. Másrészt viszont a helyes világnézeti alapon és magas tudományos színvonalon folyó oktatás a legszilárdabb bázisa itfiúságunk nevelésének. Ezért nem szabad az egyiket elszakítani a másiktól. Annak következtében, hogy a DISz Központi Vezetősége egész a legutóbbi időkig nem dolgozta ki még alapvonásaiban sem az egyetemi ifjúság nevelésének problémáit, az I 1 egyetemi DISz-szervezetek többnyire I azt sem tudták, hogyan kezdjenek ehhez a munkához. Rendszeres nevelőmunkát az egyetemi ifjúság körében nem követelt még maga az oktatásügyi minisztérium sem. Ezt a nihilizmust a nevelés kérdéseiben felsőoktatásunk területén a legsürgősebben fel kell számolnunk. (Taps.) Ezután Farkas elvtárs arról beszélt, milyen tartalmú legyen, milyen irányban haladjon egyetemeinken a nevelő munka? Ki kell alakítani ifjúságunkban a helyes közösségi magatartást, —> mondotta többek között. — Embertársaikhoz való viszonyukat a szocialista humanizmus hassa át. Ifjúságunkhoz méltatlan a cinikus magatartás a nőkkel, a tiszteletlenség az öreggel, a segítőkészség hiánya az arra rászorulókkal szemben, az individualista, gőgös elkülönülés, a bírálat és önbírálat visszautasítása. Nevelésünket szoros kapcsolatba kell hoznunk a szocializmus győzelmiéért folyó harcunkkal. Hazánk, né« pünik forró szeretetére, a szocializmus ügyének önzetlen szolgálatára kell nevelnünk ifjúságunkat és ami ettől elválaszthatatlan, más népek megbecsülésére, a Szovjetunió iránti rendíthetetlen hűségre. Nem szabad, hogy ifjúságunk gondolkodását megmérgezze akár a sovinizmus, akár a cinikus koemopolitizmus. Gyűlölje ifjúságunk az elnyomás és a kizsákmányolás minőén fajtáját. Szálljon síkra az embert haladásért, a társadalmi igazságért, a békéért. Tartsa szent kötelességének hazánk függetlenségének és szabadságának megvédését bármilyen támadással szemben.' Az egyetemeken és főiskolákon az ifjúság nevelése mindenekelőtt a magasszínvonalú, tartalmában és módszerében helyes oktatáson keresztül történik. Mindebből következik az egyetemi oktatók nagy szerepe az egyetemi ifjúság nevelésében. Amellett a jó tanár nemcsak tudásával hat a hallgatóságra. Magatartásával fa: hiva- tásszeretetéveü, munkafegyelmével, a köz önzetlen szolgálatával az ifjúság példaképévé válik, egész életre szóló, kitörölhetetlen nyomokat hagy a diákok lelkében. Nem tudom eléggé hangsúlyozni az egyetemi oktató, a jó tanár szerepének jelentőségét az ifjúság nevelése szempontjából. Ez azonban nem ho- mályosíthatja el az ifjúság nevelése másik döntő tényezőjének; a közösségnek a jelentőségét. Az egyetemi hallgatók iskolai és társadalmi szervezetednek óriási a jelentősége a ne- velőmunkálban. Ahol a DISZ nem él szerves életet, ahol nem sikerül kialakítania olyan közszellemet, mely elítéli a fegyelmezetlenséget, a közönyt, a cinizmust, — ott az oktatónak és más egyetemi ,.felsőbbség- nek“ még olyan helyes rendelkezései sem fognak sikert aratni. — Egyetemi hallgatóink, akiknek nagy része DISZ-tag, gyakran elégedetlenül úgy beszélnek a DISZ-rői, mintha nem .is a saját szervezetükről lenne szó. Ezek a dfazistáik megfeledkeznek arról, hogy a DISZ jó, vagy rossz munkája elsősorban ' a tagság ;ó, vagy rossz munkájától függ. Én nem azt mondom, hogy a difazdsta egyetemi hallgató ne bírálja a DISZ-t. De egymagában a bírálat nem elég. A bírálatnak olyan akarattal és olyan építő munkával/ kel.l párosulnia, amely a DISZ-t az egyetemi hallgatók szeretett szervezetévé formálja. (Taps.) — A DISZ-szcrvczelek erősítése a pártszervezetek alapvető feladatához tartozik. De ezen túlmenően egyetemi professzoraink is helyesen cselekszenek, ha a DISZ-szervezetek hóna alá nyúlnak és megadják a DISZ-nek mindazt a támogatást, amelyet meg kell. hogy kapjon ahhoz hogy méltóan be tudja tölteni szerepét egyetemi hallgatóink nevelésében. — Az oktatásügyi minfaztértuim az egyetemi oktatóknak és az egyetemi társadalmi szerveknek széleskörű bevonásával megkezdte az egyetemi nevelőmunka alapelveinek és módszereinek a kidolgozását. Ennek a munkának még csak a legelején vagyunk. A feladat nagysága megköveteli társadalmunk legkülönbözőbb tényezőinek párt- és állami vezetőinknek, élenjáró dolgozóinknak, Íróinknak, művészeteiknek, tudósainknak a leg tevékenyebb bekapcsolódását dhbe a nagy munkába. — Egyetemeinken a nevelőmunka és az oktatás aktív formáit kell'kidolgoznunk. (Folytatás a 3. oldalon)
