Dunántúli Napló, 1954. szeptember (11. évfolyam, 207-232. szám)

1954-09-11 / 216. szám

1954 SZEPTEMBER 11 NAPCO 3 Hozzászólások a tanácstörvény tervezetéhez H.1HM JÓZSEF a 73/1 Építőipari Vállalat portása, tanácstag HEMÁDI LÁSZLÓ A tanácstagok eddig javarészt ál- landóbizotíságokban működtek. Én például először a mezőgazdasági, majd később a begyűjtési állandó- bizottságban dolgoztam. Annakide­jén a Függetlenségi Népfront figyel­me nem terjedt ki arra, hogy a me­zőgazdasági álkmdóbizottságba első­sorban olyan egyéneket vonjanak be, akik érdekeltek a mezőgazdasági termelésben, gazdákat, dolgozó pa­rasztokat. Ugyanez vonatkozik a be­gyűjtési állandóbizottságra is. Én ipari munkás vagyok és így érthető, hogy a mezőgazdasági kér­désekben nem volt olyan gyakorla­tom, tapasztalatom, hogy mint a mezőgazdasági állandóbizottság tag­ja hivatásomat száz százalékig be- lölthettem volna. A bizonyos fokú hozzánemértés következménye az volt, hogy az ál­landóbizottsági tagok az egyes osz­tályok függvényévé váltak. Az új tanácstörvény-tervezet lehetővé te­szi azt, hogy az állandóbizottságba olyan egyének kerüljenek be, akik maguk is közvetlenül érdekeltek a mezőgazdasági termelésben, a be­gyűjtésben, az ipar fejlesztésében. Mint tanácstag rendszeresen meg­tartottam a fogadóórákat és a ta­nácstagi beszámolómat. A fogadó­órákon néha felvetődtek olyan prob­lémák, amelyeket a tanácsnak mód­jában lett volna elintézni, de eze­ket a kérdéseket több Ízben büro­kratikusán, nagy huza-vonával ke­zelték. Éppen ezért örömmel üdvöz­löm az új tanácstörvény-tervezetben azt, hogy előírja: a tanács köteles nyilvántartásba vermi és elintézni a dolgozók panaszait, kívánságait, ja­vaslatait. a siklósi Járási tanács elnöke Az új tanácstörvény-tervezettel kapcsolatban két kérdéssel szeret­nék foglalkozni: az egyik a tanács­tagok védelme, a másik pedig a ta­nács alá nem tartozó vállalatok problémája. Véleményem szerint nö­velni kell a tanácstagok tekintélyét. Miként az országgyűlési képviselők­nek megvan a mentelmi joguk, ugyanúgy a tanácstagokat is védje meg egy szerv vagy rendelet. Ami a tanács alá nem tartozó vállalatokat illeti, ezizel kapcsolat­ban rá kell mutatnom arra, hogy amikor a siklósi járásban probléma volt a lisztellátással kapcsolatban, behívattam a nagyharsányi malom igazgatóját, hogy a kérdés megoldá­sát megbeszéljem vele. Az igazgat^ nem volt hajlandó bejönni, viszont nincs rá Jogszabály, amelynek értel­mében ezért meg lehetne büntetni. BENÁCSIMRE FéLHVilU JÁNOS a járási tanács elnöke, Sellye Az új tanácstörvény-tervezet elő­írja, hogy a tanácstag évente kétszer köteles beszámolni végzett munká­járól a választói előtt. Véleményem szerint ezt úgy kellene módosítani, hogy a tanácstag minden tanácsülés után számoljon be a választóknak. Ezzel szorosabbá válna a kapcsolat a tanácstag és a választók között, másrészt pedig a választók minden hónapban tájékozódhatnának arról, hogy a tanácstag milyen munkát végzett a dolgozók érdekében. Az új tanácstörvény-tervezet meg­szünteti a póttagi intézményt és a kooptálást, biztosítja, hogy a lakos­ság által választott személyek kerül­jenek a tanácsba, hogy a lakosság' magáénak érezze és vallja a megvá­lasztott tanácsot. Azonban a 3 tagú végrehajtóbizottságot nem helyes­lem. E helyett javaslom, hogy ki­sebb tanácsoknál a tanácstagok szá­ma 15, a végrehajtóbizottság pedig 5 tagú legyen. ▼. b. titkár Máriakéménd Én még csak augusztus elseje óta veszek részt a tanács munkájá­ban. Azelőtt gépkocsivezető voltam. Röviden csak annyit szeretnék el­mondani, hogy nagyon helyeslem azt, hogy a járást Is választókerüle­tekre osztották. így módjában áll a község dolgozóinak, hogy megismer­jék a felsőbb fórum, a járási tanács munkáját is. MARHOYICS .IÁWOS KOPRÉN1IJÁNOS általános Iskolai hivatalsegéd, tanácstag, Siklós v. b; titkár, Pécsvárad A múltban a tanácstagok elhanyagolták a végre- hajtóbizottsági üléseket: Nehezen jöttek el az ülésekre és bizony sűrűn előfordult az is, hogy emiatt az ülés majanem határozatképtelen volt. Ennek oka az, hogy a legutóbbi tanácsválasztás alkalmával olyan egyének is bekerültek a tanácsba, akikhez a lakosság reménye­ket fűzött, de azokat nem váltották be. Éppen ezért a mostani tanácsválasztáskor jobban meg kell nézni azt, kit választunk meg tanácstagnak, számíthatunk-e arra, hogy a tanácsüléseken megjelenik és a dolgozó nép érdekeit képviseli-e az illető. A tanács eddigi működésében hűha volt az Is, hogy a tanácstagok a tanácsüléseken nemigen szóltak hozzá a felvetett kérdésekhez. Csak helyeselni tudom az új tanácstörvény-tervezetben azt, hogy i tanácstagnak nem­csak azt teszi kötelességévé, hogy aktívan résztvegyen a tanácsüléseken, hanem azt is, hogy a választóknak évenként legalább kétszer beszámoljon a választói meg­bízatások teljesítéséről és a tanács működéséről. Véleményem szerint helyes lenne, ha az új tanács- törvény intézkednék arról, hogy a nyári nagy mező- gazdasági munkák idején, aratáskor, csépléskor, be- hordáskor a községi tanácsok ne tartsanak egésznapos tanácsüléseket, mert ez a dolgozó parasztokat hátrál­tatja munkájuk iaőben való elvégzéséiben. A tanácsülé­sek ne húzódjanak el az éjszakai órákig, mert aki arat, nehéz mezőgazdasági munkát végez nyáron, an­nak éjszaka pihenésre van szüksége. Én a fluktuáció kérdéséhez szeretnék hozzászólni. Mintegy négy év leforgása alatt Pécsváradon öt tanács­elnök, három tanácstitkár és négy tanácselnökhelyet­tes váltotta egymást. A tanácstörvény-tervezet foglalko­zik a fluktuáció megszüntetésével is. Ez nagyon helyes. A magam példáján szeretném én ennek — az utóbbi időiben nagyon elburjánzó — gyakorlatnak a helytelen­ségét megvilágítani. Első állomásom Komló volt. Innen a baranyajenői tanácsra, majd pedig Szágyra kerültem. Innen Sásara, majd újból Szágyra, míg végül is Pécsváradra vetett a „sors.“ Még jóformán meg sem melegedhettem itt, máris Martonfára akarnak helyezni — megjegyzem, hogy ezt már a tanácstörvény-tervezet megjelenése után határozták el. íme, alig négy év leforgása alatt hat helyen for­dultam meg. Ez természetesen kihatással van a mun­kámra is, mert mire megismerném a községet, a dol­gozókat, máris tovább kell állnom. Sajnos, nemcsak én vagyok így, hanem sok-sok tanácsfunkcionárius, akik a leglelkiismeretesebb munka mellett sem képesek úgy elvégezni feladatukat, ahogy azt megkívánja tőlük fe­lettes szervük és a község dolgozó népe. Szerintem nagyon helyes lenne, ha a törvényter­vezet foglalkozna a fluktuáció kérdésével olyan formá­ban is, hogy egyes tanácsfunkcionáriusokat csak a leg­végső esetben lehessen más községekbe helyezni, leg­alábbis a választottsági idő — négy év — lejárta előtt. Munkásokat keresnek A városi és a megyei tanács mun­kaerőgazdálkodási osztályához beér­kezett jelentések alapján munkale­hetőség nyílik a mágocsi gépállomás­nál, ahol lakatosokat, kovácsokat, Diesel-motorszerelőket, egy vonta- tóst, mintegy 8 traktorost, valamint egy statisztikust keresnek. A Pécsi Kesztyűgyár kesztyűsza­básza ti átképzésre 4—5 személyt al­kalmaz. A Sopiana Gépgyár lakatos, festő szakmunkásokat, valamint segéd­munkásokat keres felvételre. A MEZÖKER Vállalat férfi kocsi­kísérő és rakodó munkásokat alkal­maz. A Mecsekkeleti Állami Erdőgaz­daság 70 dolgozót, a MÁV pálya­fenntartás 200 munkást, az 1/3 Me­zőgazdasági Építőipari Vállalat 120, míg a 73. sz. Építőipari Tröszthöz tartozó vállalatok helyben 150, vi­déken pedig ugyancsak 150 dolgozót keresnek. A Pécsi Parkettagyár szalagfúré- szeseket, köríűrészeseket és férfi se­gédmunkásokat vesz fel. Becsüljük meg a dolgozók leveleit! Négy éve alakultak a tanácsok és e négy év alatt kivívták a dolgo­zó nép elismerését és bizalmát. Naponta ti­zen és százan keresik fel a járási székhelye­ken az egyes tanácsi szakcsoportokat, elő­adják panaszukat, ta­nácsot, segítséget kér­nek. De nemcsak sze­mélyesen keresik fel a kormányprogramm hatására különösen a panaszirodák megszer­vezése óta megszaporo­dott a tanácsokhoz ér­kező levelek száma is. Egyedül a siklósi Járá­si tanács 66 levelet ka­pott augusztusban. Nézzük meg, mi tör­tént ezekkel a levelek­kel, hogyan intézkedik a levelek nyomában a siklósi járási tanács! Kokma Pál drávasztá. rai dolgozó paraszt le velet írt a tanácsnak, hogy rosszak az utak, s a községi tanács nem javíttatja meg, pedig módjában állna. A le­vél Tripakóv Annához került, a közlekedési osztály előadójához, aki azonnal a helyszínre sietett és öt nap múl­va már hozzáfogtak az utak rendbehozásához. Szabó Ferenc vajszlói apaállatgondozó nem kapta meg szabadságát, mert nem tudtak he­lyettest biztosítani. Le­velet írt a járási ta­nácsnak, az elintézés határideje augusztus 28-a volt, de Szabó elv­társ már augusztus 23- án megkezdhette pihe­nését. Ugyanilyen gyorsan in tézték el Hadi Jenőné siklósi, Futó Lajos be- sencei, Kiss Miklós siklósi dolgozók pana­szát is. Már-már azt hittük, rendben van itt minden. Nem csoda te­hát, hogy ilyen sok le­vél érkezik naponta, hogy ekkora bizalom­mal fordulnak a ta­nácshoz. Csak hogy kissé korai volt az öröm. A pénzügyi csoport huszonnégy panaszos levelet „őriz". Czimmer József elvtárs, a cso­port vezetője nagy el­foglaltságra hivatkozik, azután mintegy magya­rázatként hozzáfűzi: „Sok a fellebbezés." Bizony sok, mert a pénzügyi osztály dolgo­zói nem a leggondo­sabban intézték el az adókivetést. Most sorra fellebbeznek a gazdák, az pedig nem a leg­kellemesebb érzés, ami­kor kifogásolják az em­ber munkáját, hát még válaszolni az ilyen le­velekre. Pedig a pénz­ügyi csoportnak is időt kell szakítania a válasz adásra. Vájjon fizet-e adót Bonyár József bo. gádmindszenti dolgozó paraszt addig, amíg nem tudja, hányadán is áll ezen a téren. — Még június 30-án meg­kapta levelét a pénz­ügyi osztály, de ügyé­ben még a mai napig sem intézkedtek. El­várható-e a pontos és lelkiismeretes adófize­tés M. Géczi József bo- gádm ind szenti, Nagy Jánosné besencei, Ma­yer János baranyahid- végi, Füleki Mihályné besencet, Vida József besencei dolgozóktól, akkor, amikor maga a pénzügyi osztály szok­tatja rá őket a pontat­lanságra leveleik el nem intézésével?! A v. b. augusztus 20- án felszólította a pénz. ügyi osztályt, hogy a nála lévő leveleket vá­laszolja meg. Ez na­gyon helyes lépés volt, de a v. b. nem ellen­őrizte a határozat vég^ rehajtását. Az ellenőr­zés hiánya pedig azt vonta maga után. hogy a június 30-i el nem in­tézett sérelmeket még 24 panaszos levél te­tézte. Felmérhetetlen kin­cset ér a dolgozók bi­zalma. eléggé nem vi­szonozható segítség mina'en levél, amely idejében felhívja a fi­gyelmet egyes hibákra, eredményekre. Éppen ezért a legnagyobb gonddal, a lehető leg­gyorsabban kell eiin_ tézni minden levelet, amellyel a dolgozók fel­sőbb szervekhez fordul­nak. Ezt kell tennie a siklósi járási tanács pénzügyi csoportjának is, kövesse a többi osz­tályok példáját! IL — PÉCSI KIRENDELTSÉG? Kar- társnő kérem, Itt Tóth beszél a Bem utcai boltból. Tóth, a boltvezető! Kedves kartársnő ... egy pillanat, mindjárt elmegy a villamos, saját szavát sem érti tőle az ember.... végre: szóval ideszámláztak nekem valami nagy tétel káposztát. Jó, jó — de hol az áru? Hogy majd jön­nek érte és kifizetik? Azt értem, de honnan adjak neki káposztát? £s az árak sincsenek rendben .., A drót másik végén már valaki türelmetlenkedik ekkora értelmet­lenség hallatán. — Értse meg kartársam, a káposz­tát nem is kapja meg a boltja. Mindjárt odaér, aki kifizeti, a ka­pott pénzt bevételezi, a számlára ráírja, hogy eladva és kész. Minden vesződség nélkül nő a forgalma ... Egy órára rá, hogy letette a kagy­lót, aZ üzletből nyíló raktárban egy asszony az íróasztalra számolja a suhogó bankjegyeket. Másodszori útját már meg sem előzi a tele­fonbeszélgetés, — harmadszorra régi ismerősként köszöntik a Bem utcai boltban. Jó vevő — aranyos vevő! Valami soha nem látott ká­posztáért 14.000 forintot hagyott itt Képzeljék csak el, mit vesződhet­tek volna, ha a kilenc vagon árut (mert annyit fizetett ki) kilónként mérték volna a háziasszonyoknak?' így?! Negyedóra az egész és nyé'íoe- ütve az üzlet. A pénztárkönyv ugyan nem árulja el — tízezren vit­ték el; vagy egyedül, — nekünk megéri. Hát az asszonynak? SOMOGYBÖL ,SZAKADATLA­NUL árad vagontételekben a ká­poszta, Csongrad és Kalocsa környé­kéről Vékei küldi, megteltek veie a raktárak, megteltek a MEZÖKER temető mögötti vermei is. Hanem hiába van belőle akármennyi — csak nem versenyez a szép, kőke­mény Szalánta-környékivel — azt keresik, azt veszik a pécsiek — a többit képtelenség eladni. Nyilván­való, nem veszhet kárba, hisz negy­ven forintot fizettek minden mázsá­jáért — be kell savanyítani. Ott a Derűi nagy pincéje, benne a nagy OROSZLÁN IMRE: > ÉLŐSKÖDŐK káposztagyatu, szakember is akad háiistennek, aki érti a savanyítást, ha nyersen nem kell, majd megve­szik a pécsiek télen sült hús mellé besavanyítva. Minden józaneszü em­ber azt gondolná, a MEZÖKER igaz­gatója kiadja az utasítást — tartó­sítsák a káposztát... Maletics László, MEZÖKER ügy­intéző ott áll főnöke előtt és vissza­ismétli a megállapodást. — Kérlekszépen Gyula, szóval én átveszem, ahogy megegyeztünk — tizenöt forintba mázsánként.. . Mind a kilenc vagont. Megkapom a pincét, a szakembert és ti, illetve mi, azaz, hogy is mondjam — a MEZÖKER kötelezi magát, besava­nyítva visszaveszi tőlem 130 forint­ért mázsáját. Igen, igen, a pince­használatért majd fizetek ... nem veszünk össze. így gondoltad? November közepén a MEZÖKER munkásai kiszedték a vermekből a káposztát, a MEZÖKER kocsijai be­fuvarozták a MEZÖKER Felsőma­lom utcai telepére, a Derflire, hogy Maletics László, a MEZÖKER fize­tett tisztviselője megkezdhesse a sa­vanyítást. Felesége addig a Bem utcai bol­tot járta, hogy a számlázást elintéz­ze. Mert a külszínre azért adni kell valamit. Könnyen beleköthetnének az emberbe ezért az éppen nem va­lami rendezett üzletért... Ugylátszik — Maleticséknak is megéri. HANEM A SAVANYÍTÁSNÁL BÖKKENŐ VAN: itt a pince, itt a káposzta, hozzá a gyalu, de más is kell ehhez — teszem egy szakember. Rövid telefon intézkedés és Závor József minőségi ellenőrt átvezény- hk a Derűibe szolgálattételre. Ö irányítja a savanyítás faié ne tét. — mert Maletics eddig csali tányéron látott savanyúkáposztát — de havi fizetését a vállalattól kapja. Szak­ember tehát már van ... — De kádak is kellenek, Maletics kartárs, anélkül igazán nem lehet savanyúkáposztát csinálni. Az élel­mes vállalkozó megdöbbenve hallja a savanyító szakember megdönthe­tetlen véleményét, de mindig talpra esik, akár a macska. Hol az a tele­fon? A Jerikó falait leomlasztó harso­naszónak korántsem volt akkora ha­tása, mint a rövid telefonüzenetnek. Mecsekalján és a messzi Zengővár- konyban megmozdultak a pincék. Vagonban és társzekéren fuvaroz­ták, szállították, irányították a roz­zant és ép kádakat a pécsi Derűibe. Tekintettel, hegy Krisztus koporsó­ját sem őrizték ingyen — á MEZÖ­KER szemrebbenés, nélkül lefizet érte vagy 39.000 forintot. Hogy to­tyognak a kiszáradt dongák és 1%- zák az abroncsok? Sebaj! Hoffekker József kádármester addig gyalulja, addig passzítja őket, míg passzento- san nem állnak. Meghúzza a meg­ereszkedett vasakat — másik négy és félezerért. Igaz ugyan, hogy az államnak majd félszázezer forintjá­ba került a kád-beszerzés, de most legalább háborítatlanul savanyíthat Maletics. Gyalulják is a káposztát, sulykolják, szemeskukoricát, babér­levelet, hegyes paprikát hintenek közéje és december középére az el­ső kádakban habját feldobva erjed a disznótoros vacsorák hajdukáposz- tájának elengedhetetlen kelléke... Mire véget ér a havas február — elérkezik az értékesítés ideje. Ha­nem mégis csak furcsa lenne, ha Maletics László MEZÖKER tiszt­viselő adná el tömérdek savanyú­káposztáját saját vállalatának, még azt gondolná valaki — nem egészen tisztességes dolog. , Kurcz, a zalai szilvafelvásárló kapható egy kis csalafintaságra. Átveszi jó komájá­tól az árut és a saját nevén adja el a MEZÖKER részére. Természete­sen a 86.000 forint vételár Maletics zsebébe vándorol.'.. ÍGY ZAJIXÍTT LE alig két hónap alatt minden nagyobb feltűnés nél­kül a savanyúkáposztázás ínycsiklan­dozó üzlete. Forschner Gyula igaz­gató utasítására a MEZÖKER igen tiszteletreméltó áldozatokat hozott saját ügyintézője érdekében: lemon­dott a vállalati savanyításról, áten­gedve ezzel Maletics részére vagy 40.000 Ft-os hasznot. Féláron rendel­kezésre bocsátotta a káposztát — ez is vagy 22.000 Ft, de a hordóvásár­lás, javítás, a szakértők és raktáros fizetése sem bagatel — 45.000 fo­rintra rúg. Százhétezer forint — szép kis ösz- szeg, hiába, becsülik az egyének ér­dekeit a MEZÖKER-nél... — Hohó — mondha'tná .Maletics — nem kerestem én kérem ezen a bol­ton negyvenezer forintot, más kiadá. saim is voltak! Igaza van — valamit kifelejtet­tünk. Amikor az öreg szakértőnek a hiaeg pincében kiújultak fagyási se­bei, két csomag „Kossuln"-tal lep­te meg a kórházban, ötven cigaretta — hat forintért vesztegetik. Tényleg — Maleticsnak csak 39.994 forintja maradt... Elenyésző a nép veszteségéhez képest... 4!é MÉG A FAKON ÉRLELŐDÖTT az aszalása után oly nagy hírnevet be­futott szilva, még a kertekben íeje- sedte'k a Maletics—Forschner-féle ká­poszták, amikor 1953 szeptemberének utolsó napjaiban, a III. negyedév vésztjóslóan közeledő vége felé Fe- hérváry Károly igazgatóhelyettes, Friedrich István tervelőadó és Szo- mor János MEZÖKER’ párttitkár egy­más kezébe csapnak: — Fogadjunk, hogy a negyven va­gon hiány ellenére is teljesítjük a tér vet! — Fél deci rumom van rá, hogy nem tudjátok beszerezni harminca, a'ikáig a hiányt! Csattant a parola, Friedrich ketté­vágta, — mindenki ment a maga dol­gára. Szomor elvtárs morfondírozik magában, ugyan mire fogadott Fe­hérváry, hisz legfeljebb, ha tíz va- gonnyi árujuk érkezik, de aztán el is felejtette az egészet. Nem úgy Fehérváry, Hajtotta a fo­gadás, a virtus, nó meg a prémium, mertha a negyven vagon hibázik — nem kap egy forintot sem. Az iroda sarkába húzódva tárgyal Bemkő-Kó- nyával, a MEZÖKER fő-fő burgonyá- ' savai. Forgatják a terv lapjait... — Ica — jön előre az adminisztrá­tor íróasztalához Benkő-Kónya javítsa át a községi összesítő lapjait. Mutassa csak — igen: ide négy té­tel elé írjon egy-egy egyest. Mert tudja — fűzi hozzá magyarázólag — ez a negyven vagon többlet, ami elő. áll. nincs ugyan a raktárakban, de úton van, majd beérkezik. Az Ica javít: oaabiggyeszt négy egyest a jelzett tételek elé — kész a csodálatos krumpliszaporítás. Október elején viszi a posta a ME­ZÖKER jelentését: tervünket 100.1 -zúzalékra teljesítettük. Forschner igazgató és Fehérváry igazgatóhelyettes felveszik a prémiu­mot. Fehérvárynak a vesztesek kifi­zetik a féldeciket. — korrekt embe­rek lévén, nem maradnak senkivel sem adósságban ... De mi lesz — rájönnek a hiány­ra és akkor befellegzett?! Ugyan ... Benkő-Kónya újra Icá­hoz fordul: — Kérlek, a negyven vagon bur­gonya mégsem érkezett be. Hanem tudod mit? A most beérkezett szállít­mányokból minden héten vonj le tíz vagont. November elejére már nem hiányzik egy szem se ... Ica pontos, mint az óra. Harminc vagont jelez.nek az állomásról? Isten neki fakereszt — húszat ír csak be... Teljesítve volt a harmadik negyed­évi terv? Teljesítve... Mutatkozik valami hiba november végére? Dehogy mutatkozik ... Megérdemelte Fehérváry a fél-fél ieci rumot? Nyilvánvaló — ilyen ügybuzgóság után még mást is ... előléptették Ko­márom megyébe MEZÖKER igazga­tónak! (Folytatása következik)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom