Dunántúli Napló, 1954. szeptember (11. évfolyam, 207-232. szám)

1954-09-07 / 212. szám

1954 SZEPTEMBER 1 NÄPCö 3 j. Y 1 1 Élnek a nagyüzem lehetőségeivel A termelőszövetkezet — sok, egymagában gyenge parasztember összefogása a gazdagabb, kulturál­tabb falusi élet megteremtésére. Amit az egyedülálló gazda családja megfeszített éjjel-nappali munká­jával képtelen volt elérni a nyolc-tízholdakon, az a termelőszövetkezet egybefüggő tábláin népi demo­kráciánk állama szakadatlan támogatása folytán egyik kurta esztendőről a másikra, kézzel fogható, mi­több: jövedelmező busásan kamatozó valóság. A közös gazdálkodás egyik nagyszerűsége, hogy itt iga­zán, kibontakoztathatja tehetségét, gondolatait valóra válthatja saját maga és valamennyi tag boldogulá­sára valamennyi gazda. Azelőtt? Belekapott valamibe — csakhamar abbahagyhatta, mert vagy erejéből nem futotta, vagy az urak államának részvétlensége szegte kezdeményezése nyakát. Nálunk, kivált a mezőgazdasági termelés fellendítéséről hozott párt- és kormányhatározat óta felvirágoznak a szorgalmas, kezdeményező termelőszövetkezeti nagyüzemek, — egyre belterjesebben gazdálkodnak, egyre magasabb jö­vedelem fut napról-napra pénztárukba. Nézzünk szét megyénkben, — hogyan születik az új, hogyan gaz­dagodik a termelőszövetkezetekben összefogott dolgozó parasztok élete...’ Ui cseresznyéseket, almásokat, barackosokat telepítenek a baranyai termelőszövetkezetek Napról-napra jobban közeledik október második fele — az új gyü­mölcsösök telepítésének időszaka. A mezőgazdaság fejlesztési határozat megvasuló pontjai nyomán a Me­csek oldalában, a mohácskörnyéki és a szigeti földeken idén huszon­hat termelőszövetkezet 222 holdnyi területére ültetik ki az államtól nagyobbrészt ingyen kapott alma, cseresznye, szilva és kajszi cseme­téket. Az új, jövedelmező üzemág létesítéséhez nyújtott állami segít­séget alaposan kihasználják saját gyarapodásuk, a városok bőséges gyümölcsellátása érdekében a bara­nyai termelőszövetkezetek, hiszen csak az elültetés és a gondozás költ­ségei terhelik őket. A mohácsszigeti Vörös Fény tsz 12, a városi oldalon fekvő Béke tagjai tizenegy holdra ültetnek az idén főleg Jonathán al­mát és kajszit, míg a pécsváradi Dózsa tagjai tizenkét hold, gyümöl­csösnek kijelölt területükre na­gyobbrészt cseresznyét és a környé­ken szépen diszlő őszi barackot te­lepítenek. A nagyobbméretü gyümölcsös-te­lepítés legnagyobb akadálya, hogy nincs annyi kész facsemete, ameny- nyit akár az egyéni gazdák, akár a tsz-ek el ne kapkodnának. A mohá­csi Uj Barázda tsz intézőbizottsága a tagsággal egyetértésben ezért úgy határozott, hogy ők nem gyümöl­csöst telepítenek, hanem 15 holdas területen faiskolát létesítenek. A szükséges engedélyeket már meg­kapták, sőt a trágyát hordják a forgatásra kerülő részekre — de a villányi gépállomás Sztálinyec trak­torát még mindig nem Irányították át hozzájuk és így félő — megkés­nek a faiskolai munkákkal. Másfél millió forintos költséggel épül a harkányi tsz hajtatóberendezése Harkány község a megye határain túl is híres meiegvízű, kénes gyógy­fürdőjéről és az Első Megyei Ta­nácskozás nevét viselő termelőszö­vetkezetéről, amely a tavaszi mun­kák során kétszázegynéhány ver­senytársa előtt elnyerte a megyei pártbizottság kongresszusi verseny­zászlaját. Az új gazdasági év meg­indulásakor a harkányiak nagy fá­ba vágták a fejszéjüket: új, sok munkát igénylő, de hatalmas hasz­not jelentő üzemágat létesítenek. A Fűtéstechnikai Gazdasági Iroda ter­vei alapján az eddig a fürdőből el­folyó, kárbaveszű 62 fok hőmérsék­letű vizet 2000 négyzetméter felü­letű hajtatóberendezés fűtésére használják fel. A kormány a terv­bevett építkezésekhez másfél mil­lió forintos hitelt nyújtott a terme­lőszövetkezet tagjainak, melynek törlesztését csak öt év múlva kell megkezdeni és 1974-ig fizetnek ki teljesen. Az új hajtatóberendezést a siklósi út közelében létesítik, közvetlen a fürdő mögötti részeken. Az egy sza­porítóházat és a nyerges hajtató­szekrényeket olyan ütemben kezdik építeni, hogy december elsejére a tsz már átvehesse a kulcsokat és megindíthassák nagyszerű munká­jukat a kertészek. A harkányi for­rás vízével fűtött melegház lehető­vé teszi ugyanis, hogy már akár februárban nagymennyiségű friss zöldpaprikával, paradicsommal je­lenhessenek meg a pécsi és a kom­lói piacokon — hozzásegítve ezzel a bányászokat, a városi lakosságot elegendő, korai zöldségféle vásárlá­sához is. A harkányi forrás gyógyító vize eddig a fürdőkből felhasználatlanul a pocsolyákba került — az egyéni gazdák feleségei legfeljebb szappan­kímélő mosatásra használták fel. Az egykori egyéni gazdák — a ma termelőszövetkezeti tagjai saját gaz­dagodásuk szolgálatába állítják, kétszeres hasznot húznak az állam segítségével a gyógyító vízből. Ötven hold íö'd'ét talajjavítással teszi termékenyebbé a palkonyai tsz „Nem várunk a természettől kö- nyöradományokat — kicsikarjuk tőle a magasabb terméseredménye­ket" Ezt a micsurini jelszót tűzték zászlajukra a Mao Ce-tung elvtárs nevét viselő palkonyai termelőszö­vetkezet tagjai, amikor elhatározták, — ötven holdnyi savanyú kémhatá- su talajukat, amelyen nem terem meg kellően sem a lucerna, sem a lóhere, amelyben sínylődnek az igé­nyesebb kultúrnövények — talajja­vítással termékenyebbé teszik. A ki­helyezett agronómus segítségével érintkezésbe léptek a talajjavító vállalattal és rövidesen megkezdik a helyszínre érkező cukorgyári mész iszap elteregetését és alászántását. A mésziszap megjavítja az eddigi rossz talajszerkezetet, növeli víztá­roló képességét, közömbösíti a talaj savanyúságát. Az erzsébeti Béke termelőszövetkezetben például a me- szezett földön a múlt évben négy mázsával több ősziárpa termett hol­danként, mint azokon a részeken, amelyek nem kerültek talajjavífás alá és a fontos takarmánynövény, a lucerna is összehasonlíthatatlanul magasabb termést hozott A palko- nyaiak jól számítanak, amikor vál­lalják a talajjavítás munkáit — bőségesen megtérül már a jövő ara­táson a ráfordított vesződség. Igen — csak a vesződség, mert talajja­vításhoz a szükséges mésziszapot az állam teljesen ingyenesen adja a tsz-eknek és ha saját maguk tere­getik el, akkor egy fillérjükbe sem kerül. A palkonyaiak nemcsak a talajja­vítástól várnak jobb terméseket, hanem az időbeni vetésekkel is hozzásegítenek: a napokban fejezték be tizennyolc hold gondosan előké­szített talajon tizenhárom bíborhere és öt hold repce elvetését Hozzászólások a tanácstörvény tervezetéhez Világos Ferenc tanácstitkár, Kátoly Kátoly község lakossága részéről számos olyan kívánság és panasz merült fel, amit a tanács nem tu­dott teljesíteni, illetve orvosolni, mert nem volt megfelelő önállósága, ha­tásköre. A község dolgozói — akik áttértek a fajtánként! állattenyész­tésre, — például többször panaszkod­tak, hogy nem tudnak berkshirei kanhoz jutni és nem kapnak cigája kosokat. Ez utóbbira immár 2 esz­tendő óta várnáik. A kátolyi December 21 termelő­szövetkezettel előfordult, hogy 40 hold tavaszi árpára vetőmagot cserélt. A tagoknak azt ígérték, hogy cserébe minőségi vetőmagot kapnak, de a helybeli földművesszövetkezettől még rosszabbat kaptak, mint amilyen ne­kik volt. Helyes lett volna, ha ebbe a tanács beleszólhat, de erre nem volt lehetőség. Éppen ezért öröm­mel üdvözöljük a tanácstörvény-ter­vezetet, amely nagyobb önállóságot és hatalmat biztosit a tanácsnak. A község ügyeiben ezentúl a községi ta­nács intézkedik és módjában lesz a dolgozók kívánságait teljesíteni, pa­naszaikat orvosolni. A szerződéses termeléssel kapcso­latban is sok panasz volt. Egyes ter­meltető vállalatok bizonyos növény­féleségeket erőszakoltak a gazdákra, de ezekbe az ügyekbe a községi ta­nács szintén nem szólhatott bele, jóllehet a község érdeke azt kíván­ta, hogy sertéstenyésztés céljából mi­nél nagyobb területen kukoricát ter­meljenek. Már-már úgy látszott, hogy a vállalatok irányítják a község dol­gozóit és nem a községi tanács. A község áruellátásába is eddig csak a vállalatok szólhattak bele, a tanácsnak nem sok szava volt. Nyá­ron a rétkaszálás idején a kátolyi földművesszövetkezetben alig lehetett kaszát kapni. Az új tanácstörvény­tervezet lehetőséget nyújt arra, hogy a tanács a 'boltokban ellenőrizze az áruellátást, megnézhesse, hogy az üzlet el van-e látva mezőgazdasági szerszámokkal és egyéb árufélesé­gekkel. A tanácstSrvénytervezet elfogadá­sa után a község dolgozói fokozot­tabban érzik majd, hogy a tanács ő érettük van. Nagrybodzsár Ernőné tanácselnök, Máriakéménd Véleményem szerint az új tanács­törvény-tervezetben biztosítani kel­lene a tanácstagi fegyelem megszi­lárdítását. Községünkben ugyanis van olyan tanácstag, aki 4 év alatt egyszer sem jött el a tanácsülésre. A tanácstagi fegyelem megszilárdítása érdekében javasolom, hogy aki három szór nem jelenik meg a tanácsülé­sen, .váltsák le, mert nem méltó ar­ra, hogy a dolgozó nép ügyeit in­tézze. A törvénytervezetben nem tartom helyesnek azt, hogy kis községekben a végrehajtóbizottsági tagok számát 3 főben állapította meg. Három VB- tag községi .szinten csupán a VB-el- nököt. a titkárt és elnökhelyettest jelenti Ilyen körülmények között bárki felvetheti a kérdést, a községi végrehaj főbizottságban hogyan van­nak képviselve a dolgozók a község összetételének megfelelően? Hogy ne egy 3 főből álló csoport akarata le­gyen kötelező a község dolgozóira, javaslom, hogy kisebb községekben a VB-tagok létszámát emeljék fel. Helyesnek tartanám, ha az új ta­nácstörvény megoldaná a községi dől gozók adófizetési ügyét. Jelenleg ugyanis az a helyzet, hogy az adót a községben fizetik, de nem itt. ha­nem a járási tanácsnál könyvelik. Ha ott esetleg helytelenül könyvelik, a dolgozónak Pécsi-áradra kell men­nie, ezzel időt és pénzt veszít. A dol­gozó parasztság érdekében az adó­fizetést a községi tanácsnak kellene könyvelnie. Szeptember 1-én a községben falu­gyűlés keretében személyesen ismer­tettem az új tanácstörvény-terveze­tet. A dolgozóé! helyeslik, hogy az eddigi lajstromos szavazás helyett a törvénytervezet a választókerületen­ként! szavazásról intézkedik. Az új tanácstörvénytervezetet egyébként szeptember 7-én este 8 órakor vitat­ja meg a máriakéménoi tanács. A I tervezetet Benács Imre VB-t.itkár is­merteti majd a tanácstagokkal. Varjsa Sándor j tanácselnök, Pécsvárad Megyénk mezőgazdasági szakemberei értekezleten beszélték meg az őszi munkákkal kapcsolatos feladatokat Szeptember 4-én értekezletre Jöt­tek össze megyénk mezőgazdasági szakemberei, hogy megbeszéljék az őszi munkákkal kapcsolatos felada­tokat. Az értekezletnek két előadója volt: Tárcsái Imre, a megyei tanács agronómusa és Takács Sándor, a beremendi Vörös Csillag Állami Gazdaság főagronómusa. „Megjött a dolgozó parasztság kedve a földhöz“ — mondja Tár­csái elvtárs beszámolójában. Az el­múlt évben még mindenki szaba­dulni akart tőle, tehernek tekintette « parasztság. Az idén már nagyobb kedvvel végzik el a talajmunkákat, trágyázást. 1949-ben 110 vagon mű­trágyát használtak el a megyében, az idén ezer vagonnal, — mondotta, majd megállapította, hogy a búza termésátlaga még mindig alacso­nyabb a kívántnál is. A jövő évi nagyobb termésátlagot már az őszi vetéssel kell megalapozni, mert az őszi munkák döntően befolyásolják jövő évi terméseredményeinket. A jóminőségű munka mellett fontos a tervszerűség is. Szükséges, hogy az agronómusok vetésforgó szerint gaz­dálkodjanak. A magot jól előkészí­tett magágyba vessük! Ezen a téren még igen sok a teendő, mert pél­dául „a hengerezett terület is' olyan ritka, mint a fehér holló“ — mond- ja_ Tárcsái elvtárs, majd kitért az elővetemények kérdésére, a betaka­rításra is. Megállapította, hogy a rendkívüli időjárás következtében késlekedik a kukorica érése, azért nagyon fontos, hogy jól megszervez­zük a szedését, főleg ahová őszi gabona kerül. Hét burgonyaszedő- gépe van a megyének, 30 átalakí­tott kombájn vár a napraforgó­szedésre. Teljes kihasználásuk igen meggyorsíthatja a betakarítást és itt jó talajmunkát adhatunk a ga­bonaföldeknek. „Ha az őszi munkában segítségül hívják a termelési bizottságokat, mezőgazdasági állandóbizottságokat, a jól dolgozó parasztokat, a me-;ye ötven mintagazdáját, akkor időben kerül a földbe a mag“ — fejezi be előadását Tárcsái elvtárs, Takács élvtárs az őszi kalászo­sok előveteményének helyes megvá­lasztásáról, a műtrágyák helyes használatáról beszélt. A beszámolót számos hozzászólás követte. Nágel József dunaszekcsői agronómus elmondja, hogy a mű­trágyát már régen megrendelték, de még most sem kapták meg, pe­dig már megkezdték a vetést. Duna- szekcsőnek legalább 16 vagon vető­magra van szüksége, jó lenne, ha időben gondoskodnának róla, hogy ne késleltessék a munkájukat. Ezután Szabó József elvtárs, a megyei párt-végrehajtóbizottság me­zőgazdasági osztályának vezetője elmondja hozzászólásában, hogy nö­velni kell a kenyérgabona-termelést. Ezirányban még nem elég nagy a felelősségérzet megyénkben. Első­sorban az agronómusoknak kell fe­lelősségteljesebben dolgozniok, ők a minőségi munka ellenőrei. Lépjenek fel határozottan a szántás, talajelő­készítés minőségének megjavításá­val kapcsolatban — mondotta töb­bek között, majd a továbbiakban arról beszélt, hogy az agronómusok gondoskodjanak róla: minél több helyen keresztsoros vetéssel juttas­suk a magot a földbe. Gyenis Antal mohácsi agronómus elmondta, hogy ő a vetőmag részé­re külön táblát jelöl ki és azt kü­lön aratja. Az a kérése a megyei igazgatóság felé, hogy ne kezeljék őket mostohagyerekként, mert most is kimaradtak a vetőmagcserébőV Negyediknek dr. Krénusz Ferenc, a Keletdunántúli Állami Gazdasá­gok Igazgatóságának főagronómusa szólalt fel. Hozzászólását a most soronlévő munkákkal, szántással, jó magágyelőkészítéssel, a talajned­vesség megőrzésével kezdte. Hiba az, hogy a szántást szakszerűtlenül végzik a megyében, agronómusaink gyakorlati munkája azt bizonyítja, hogy nem mernek hozzányúlni a hengerhez. Egyedüli helyes és jó talajelőkészítő módszer az, ha az ekéhez kapcsoljuk a traktoros gyü- rűshengernek egy tagját — állapí­totta meg, maid így folytatta: „El­sősorban az időjárás szabja meg, milyen talajművelő eszközöket hasz­náljunk. Ahol csócsároló kártétel mutatkozik, ott szükséges forgatni a talajt. Az értekezleten felszólalt még Bagosi László, a sásdi járási tanács részéről, Szentes László görcsöny- dobokai, Tóth Imre, gödrei agronó­mus. Az értekezlet egyben tanulsá­gos tapasztalat volt a megye mező- gazdasági szakemberei számára, és az ott hallottakat eredményesen fel­használhatják mindennapi gyakor­lati munkájukban. Az új tanácstörvény-tervezetben nagyon helyeslem a területi beosz­tást Eddig ugyanis az volt a hely­zet, hogy a dolgozók a legapróbb ügyekkel is felkeresték a tanácsot. — ami végeredményben nem baj, mert ez azt mutatja, hogy bíznak a ta­nácsban, — de a napi munkánkat hátráltatta. Az új törvénytervezet szerint minden dolgozó tudja majd, hogy az ő kerületében kit választott meg tanácstagnak és kisebb ügyek­ben is bizalommal fordulhat a ta­nácstaghoz, aki kérését, panaszát to­vábbít ja. így az azonos problémákat gyorsabban lehet majd elintézni. A területi beosztás maga után vonja azt is, 'hogy a tanácstag kon- 'krét feladatokat lát maja maga előtt és munkája megjavul, mert igyekez­nie kell a dolgozók ügyeit a legrövi­debb időn belül elintézni. Örömmel üdvözöljük azt, hogy a törvénytervezet szerint a községek költségvetését senki sem változtat­hatja meg, valamint azt, hogy az egyes rovatokban szereplő összegeket más rovatokba is át lehet ütemezni szükség szerint. Eddig ugyanig ez Az új tanácstörvénytervezetet ta­nulmányozva a következők ragadtál! meg különösen a figyelmemet. Helytelen volt szerintem a megyei tanácsok felduzzasztása olyannyira, hogy az a járásek, de főleg a közsé­gi tanácsok rovására ment. Ezen sür­gősen változtatni kellene úgy, hogy a községi tanácsok is megfelelő ap­parátussal dolgozhassanak. Az új törvénytervezet kimondja, bogy havonként kell tartanunk ta­nácsüléseiket. Szerintem ez nem szük­séges, mert egy hónap alatt nem jön össze annyi probléma, vagy ered­mény, hogy ezáltal érdekesebbé, ta­nulságosabbá tehetnénk az üléseket. A tapasztalat azt mutatja, hogy ezek a sűrű értekezések nem vezetnek mindig jó eredményre, mert vagy fá­sultan hallgatják végig a beszámo­lót, — mert legtöbbször mindig ugyan­azt hallják, — vagy egyáltalán el sem jönnek a gyűlésre. Sokkal helye­sebb és célszerűbb volna kéthavon- ként tartani ezeket az összejövetele­ket. Nagyon helyes a töevényterveeet­nem volt s igen megnehezítette a községi tanácsok működését. Pél­dául a „gazdaságok" rovatba nem volt előirányozva semmi, viszont az „állatfejlesztés" rovatban 23.840 fo­rintot állítottunk takarmányra. Vá­sároltunk mintegy 10 mázsa takar­mányt kb 3000—3200 forintért Idén termett 32 mázsa árpánk és zabunk, 320 mázsa szénáit takarítottunk be ás 60 mázsa kukoricára számítunk. Ezzel az egész évi taikanmányszük- ségletet biztosítottuk az apaállatok részére. Miután azonban a ,.gazdasá­gok" rovatában ezt nem irányoz­tuk elő, 4 példányban póthitelt kell kérni, 4 példányban indokolást kell beadni, 4 példányban pedig jegyző­könyvi kivonatot kell készítenünk. Ez nemcsak papírpazarlás, hanem bürdkrácla is. És ha még hozzá­vesszük azt, hogy a póthitel engedé­lyezésére 1—2 hónapig kell vámunk, akkor érthető, hogy az új törvény- tervezet mennyire megkönnyíti mun­kánkat, amikor megengedi, hogy az egyik rovatba beütemezett összeget szükség szerint átvihessük a másik rovatba. nek az a pontja, amely ellenőrzési jogot ad a tanácsnak a kocsmák és a boltok felett. Bizony, az elmúlt években gyakran előfordult, hogy a boltokban nem lehetett azt kapni, amire éppen az embernek szüksége volt. Sajnos, a tanács ezen segíteni nem tudott, mert az áruellátásba nem sok beleszólása volt. Ez a pont nem tiszta előttem. Nem tudom, mi­lyen jogaink vannak e téren? Váj­jon utasíthatjuk-e a szjjvetkezetet egyes cikkek beszerzésére vagy sem? Helyes volna, ha ezt bővebben kifej­tenék. Hiányolom, hogy a törvénytervezet nem foglalkozik külön-külön az el­nök és titkár hatáskörével, feladatá­val, st'b. Pedig ez helyes volna, már- csak azért is, mert így sok nézetel­térést kerülhetnénk el. Ezenkívül foglalkozzék a törvénytervezet — so­kunk előtt nem tiszta kérdéssel — a tanácselnök és tanácstitkár alá-, vagy mellérendelésével is, mert bi­zony sek esetben úgy tűnik, hogy a titkár az elnöknek és nem a végre- Hajtobizottsáffnak van alárendelve. Háromszori szántásba tisztított, nemesített vetőmagot vetünk Idei gabonatermésünk a szokottnál gyengébb volt. Búzából 5—6 mázsát takarítottunk be egy-egy holdról. De több olyan gazaa van községünkben, akiknek a termésátlaga meghaladta a kilenc mázsát. Maráczi György 16 holdas dolgozó paraszt négy és fél hold földről 44 mázsa búzát, K. VŐkó József 12 holdas gazda három és fél holdról 34 mázsa búzát takarított be. Érdeklődésemre, hogy milyen mód­szerrel érték el ezt a jó eredményt, a következőket mondották el: — Minden esztendőben háromszor szántjuk meg a földet búza alá. Az őszi vetést — megfigyelhették, — mindig kapások, vagy pillangós nö­vények után szoktuk elvetni. A jó termés másik, titka az, hegy tisztí­tott, .nemesített vetőmagot vessünk a mnrzsalékos magágyba. Ha ezeket a munkákat elvégezzük, megkétsze­rezhetjük a termésátlagunkat. Községünkben sokan követik ezév- ben Maráczi György és K. Vókó Jó­zsef példáját. Keresztúri József Kárász ég Vékény tanács­elnöke. Szegvári Gyula tanácstitkár, Erzsébet

Next

/
Oldalképek
Tartalom